Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-05 / 182. szám

3 195S AUGUSZTUS 5. SZERDA r; : r- u *= A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának határozata rhenjau újjáépítéséről fi Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának tározata a hős koreai nép n segítésére Phenjan (TASzSz): A „Koreai Központi Távirati Iroda“ augusz­tus 3-án közölte a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mi­nisztertanácsának határozatát Phenjan újjáépítéséről. A határozat rámutat arra, hogy az amerikai intervenciósok által lerombolt Phenjan újjáépítésénél íeltélenül szükséges, hogy meg­őrizzék a város fejlődésének tör­ténelmi sajátosságait. Észszerűen kell elhelyezni a lakónegyedeket, az iparvállalato­kat és a közlekedési vonalakat. Phenjan felépítésében a Teton- gan-folyó válik tengellyé. Az újjáépítés tervének kidolgo­zásakor szem előtt tartották a város lakosságának egymillió fő­re történő növekedését. A fő ipa­ri kerületek a város keleti és nyugati részében, a Tetongan- folyó partján lesznek. A lakóne­gyedekben parkokat és kerteket létesítenek. A város épületei ál­talában háromemeletesek lesznek. A város különböző részeiben szín­házakat, mozikat, klubokat, isko­lákat, könyvtárakat, bölcsődéket, óvodákat, kórházakat, orvosi ren­delőintézeteket és áruházakat épí­tenek. A határozat előírja a régi em­lékművek helyreállítását, sport­stadionok, sportpályák, uszodák építését. A kormány Phenjan újjáépítési tervének teljesítését 10—15 év­ben, az elsőrendű fontosságú helyreállítási munkák határidejét pedig három évben állapította meg. A kormány határozata értelmé­ben bizottságot alakítanak Phen­jan újjáépítési tervének végre­hajtására. A bizottság vezetője Kim ír Szén, a minisztertanács elnöke lesz. A határozat felhívja az egész város lakosságát, kapcsolódjék be a helyreállítási munkálatokba. Ma nyílik meg a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka Moszkva, (TASZSZ). Ma dél­után két órakor nyílik meg a Kremlben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléstermében a szö­vetségi tanács ülése. Ugyancsak ma délután négy órakor nyílik meg a Kremlben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléstermében a nemzetiségi ta­nács ülése. Attlee Belg rad ban London, (MTI). A „Reuter“ je­lenti, hogy Attlee, az Angol Mun­káspárt vezetője hétfőn a jugo­szláv kormány meghívására Bel- grádba érkezett. Attlee megbe­szélést folytat majd Titóval is. A koreai fegyverszünet aláírásá­val a Szovjetunió vezette béketábor történelmi jelentőségű győzelmet aratott. A hároméves véres háború ideje alatt a magyar nép többször kifejezte testvéri együttérzését a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság, a hősiesen harcoló koreai nép iránt. Most, amikor a koreai nép előtt a lerombolt ország gazdasági újjá­építésének, a falvak és városok helyreállításának nagy feladata áll, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa baráti segítségével ad kifejezést a magyar nép újabb együttérzésének. Ezért elhatározza, hogy a Magyar Népköztársaság a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságnak a békés élet megteremté­sének elősegítésére még ebben az évben gépeket, ipari felszerelése­ket, műszereket, fogászati iparcik­keket szállít, továbbá különféle technikai segítséget nyújt a le­rombolt városok és falvak felépí­téséhez, az, ipari üzemek helyre­állításához. a sokat szenvedett ko­reai nép életviszonyainak mielőbbi megjavításához. Táviratok Henri Martin kiszabadulása alkalmából Henri Martin kiszabadulása al­kalmából a Magyar Nők Demo­kratikus Szövetsége a Francia Nőszövetséghez, a magyar Jogász Szövetség a Párizsi „Henri Mar­tin-Bizottsághoz“ intézett távira­tot. FÉL NAP... doltam. — Ezt már ki kell bír­nom akárhogy is!‘‘ Déli állásáról sütött a nap. Tü­ze valósággal perzselt. Az ökrök még árnyékban is hosszúra kiló­gatták érdes nyelvüket. Mintha nappá változott volna az egész égboltozat. A gép búgva, dohogva nyelte a vastag búzakévéket. Öntötte, fúj­ta a töreket. Csáki Gyula, a hű­séges cimbora kezében úgy járt a gereblye, mint a mesebeli ördög- motola. Én is összeszorítottam a fogam, minden erőmet össze­szedve, hajigáltam a karom. Igye­keztem. Hasztalan. Gyűlt a törek. Gereblyémnek hol az egyik, hol a másik vége mindég megakadt a cséplő, vagy az elevátor kereké­be, Gyűlt a törek. Meg kellett állnom, hogy te­nyeremmel eltakarjam a sze­mem, megnyomkodjam a fejemet a szólítom táján, összefolyt előt­tem minden. Előbb négy kereket láttam, aztán hatot, majd minde­nütt csak kereket, kerekeket. — Majd pedig hirtelen egyet se lát­tam, hanem óriási törekhalmazt, s a fejem jobban zúgott-búgott, mint a cséplőgép. A gereblye nye­lét szorító karjaimat csak úgy ösztönszerűen hajigáltam a gép alá. Gyűlt a törek ... Csáki Gyu­la hozzám hajolva kiáltotta bele a nagy zúgásba: Bálint, te beteg vagy! S fiatal makacsságom nem engedte, hogy megvalliam az iga­zat. A fejemmel intettem nemet. A segédtiszt úr hetykén ug- rótt le a nyeregből. A gyep­lőszárat az egyik közelálló béres kezébe dobta s ő pedig szíjkor­bácsával vastag combját vereget­ve lépett a mázsához. Cseppet sem látszott jókedvében. A má­zsakönyvet valósággal lelökte, miután belelapozott. Aztán gyors léptekkel, szinte futva rohant a cséplőgép elejihez, ahonnan szét­vetett lábakkal kiabált fel az asz- tagra a kévehányókhoz. Korbá­csával a gép tetejére mutogatott. „Gyorsabban, hé! Gyorsabban azokkal a kévékkel!“ — ordította '■■'1 kipirosodott arccal a gép za- ú k \ telő zsákokba is belekapott. ■ " ' finom markában „meg­enyhült“ arccal morzsolgatta a drága aranyszemeket. Most mifélénk nézett. S ami- kar meglátta a felgyülemlett tö­reket, hófehér sapkájának mici- jét gyors rántással tolta fel a homloka fölé és nagy nekilódu- lással, mint tajtékzó vaddisznó, rohant hozzánk. — Mi ez? Mi ez?! Mi? Hogy az anyátok naplopó mindenit! Mit gondoltok ti?! Nyavalyás csirkefogó fattyak! Hogy azt a büdös teremtéseteket! — És... felemelt, megsuhogtatott korbá­csa lecsapott meztelen felső tes­temre. Aztán Csáki Gyula cim­borámon csattant a korbács, az­tán a többieken. Kit hogy ért. S közben, mint megvészekedett őrült, egyre csak azt kiabálta habzó szájjal: — Megy vagy nem megy?! Megy az a törek el on­nan, vagy nem megy?! Megy vagy nem megy?! — Suhogott a kor­bács, csattogott poros, izzadtság­tól csíkozott fiatal, gyenge bőrün­kön. Ha meg nem szólal az ebédidőt jelző kongatás, ott estem volna össze a gép faránál. Még csak gondolatom se volt az evésre. A többiek is fanya­logva ették a szárazkenyérhez karélyozott zöld uborkát, hagy­mát. Mindannyiunkon tűzpiros csíkokat hagyott a korbács ütése, rcr'- most hurkádzani kezdtek. 1T agem nem hagytak ottma- radni a többiek délutánra. Csáki Gyulától a többi hűséges cimborák is megtudták, hogy én beteg lettem. Hazaküldtek. Még a tarisznyámat sem engedték, hogy magamhoz vegyem. „Az se legyen terhedre az úton“ -—mon­dották. — Ledolgozzuk ezt a fél napot mi már tehelyetted is, — vette magához a tarisznyámat Kis Bá­lint cimborám. — Ha meg kér­dezne a gyakornok úr, megmond­juk, beteg lettél. Mi küldtünk el haza magunk közül. Azon az úton, amit máskor egy szuszra is lefutottam volna, öt­ször ültem le, amíg hazaértem. Nagyon gyengének éreztem ma­gam. Meg a forróság ellenére is gyakran futott át rajtam valami­féle hideg,- fáztató borzongás. Ahogy a községhez közeledtem, felvettem rövidujjú ingemet, — amit addig a vállamon vittem, — hogy eltakarjam életem első nagy szégyenét, amit egy idegen em­ber ejtett testemen. Anyám ijedt, féltő aggodalom­mal lépett elém, amikor bekanya­rodtam a kisajtón. — Jaj, fiam... Jaj, kedves gyermekem ... Lassú, csendes szavakkal mon­dottam el, hogy beteg lettem. Ha­zaküldtek a cimborák. Szegény, megijedt jó anyám duruzsoló, ag­gódó szavainak nem akart vége szakadni. „Megmondtuk, meg­mondtuk mi, apáddal, fiam, elő­le, hogy milyen keservesen nehéz a mi életünk. Mondtuk mi, hogy várjál még, hadd erősödjél még, hiszen megeszi a gyenge embert ez a mi életünk ... /‘'’sáki Gyula vette fel a fize- tésemet. ö hozta el vasár­nap délelőtt a tarisznyámmal együtt. Négy pengő negyven fil­lért. A fél napra már nem fize­tett az uradalom. A cimborák hiába feszítették meg minden ere­jüket, hogy helyettem is dolgoz­zanak. A szemfüles gyakornok­nak meg kellett mondani: hol va­gyok. Egy héttel azelőtt, amikor együtt „tervezgettünk“ a cimbo­rákkal, hogy ki mit vesz a nap­számból, nekem egy surcra volt pályázásom. Hiszen kimaradtam már az iskolából és úgy szeret­tem volna magam elé kötni. És most, amikor anyám félrerakta keresetemből a hitelre hozott sza­lonna árát, meg egyéb tartozá­sokra valót, kiderült, hogy még egy surcot sem adnak a tisztán maradt keresetemből. Ekkor és így ért engem először az élet megaláztatása a csalódás­sal együtt. Pedig mennyi kalász, mennyi kéve, micsoda asztagok lörekjét dolgoztuk mi el, mégis, egy szem nem sok, annyit nem kaptunk belőle, sem egy csipet­nyi lisztet, dekányi szalonnát. — Semmit, de semmit! S a többiek között én is hiába dolgoztam fel erőm utolsó szikráját is, hiába éltem betegre magam, mégcsak szerény vágyam sem teljesülhe­tett: öt és egy fél nap alatt egv surcra valót sem kerestem. ASZTALOS BÁLINT A IV. Viiágiíjáságí Találkozó első hétköznapja Bukarest, (MTI). Hétfőn dél­előtt megkezdődtek a IV. Világ­ifjúsági és Diák-béketalálkozó ren­dezvényei. Délelőtt fél tíz órakor ünnepélyes keretek között megnyi­tották a VIT nemzetközi művé­szeti együtteseinek versenyét. Az ünnepségen igen sok nemzet művésze vett részt. A páholyokban kiváló művészek és a zsűri tagjai foglaltak helyet. A DÍVSZ nevében Malcolm Nixon, a DÍVSZ titkára mondott üdvözlő beszédet, hangsúlyozva a kulturális találkozó nagy jelentő­ségét a népek közötti barátság el­mélyítése terén. A versenyeken, amelyeket kilenc művészeti ágban bonyolítanak le. 84- ország együttesei és szólistái vesznek részt. A megnyitó ünnepségen a román állami rádió kórusa és az állami filharmóniai zenekar, George Gero- gescu, a Román Népköztársaság államdijas érdemes művésze ve­zényletével előadta Beethoven Egroont-nyitányát és a IX. szim­fóniát. A déli órákban került sor a bu­karesti Centrocoop (szövetkezeti szövetség központja) termeiben a Demokratikus Ifjúsági Világszövet­ség és a Nemzetközi Diákszövetség dokumentációs kiállításának meg. nyitására. A megnyitó ünnepségen Jacques Denis mondott beszédet. .. Hétfőn megkezdődtek az egyes nemzetek küldöttei közötti baráti találkozók is. Az első napon 16 ilyen találkozóra került sor. ame­lyeken a résztvevő országok, fia­taljai vidám beszélgetések közben személyes tapasztalataik nyomán ismerkednek meg-egymás életével. A magyar küldöttség egy népes csoportja az Egyetemi Ház helyi­ségében az angol küldötteket látta vendégül. A jól sikerült találkozó rövid kultúrműsorral kezidődött, amelyen a magyar fiatalok közül Bánhalmi György zongoraművész és Várhelyi Endre operaénekes lé­pett fel. A magyar küldöttek egy nagyobb csoportja a délutáni órákban ki­rándulást tett a Bukarest közelé­ben lévő Snajsov-bóhoz, amely a román főváros lakóinak kedvelt ki­rándulóhelye. A város számos sport-stadionjá­ban igen sok külföldi résztvevőtel megindultak a VIT jel vény Szerző sportversenyei. Huszonhét film­színházban kezdődött meg a részt­vevő országok filmjeinek vetítése, amelynek keretében a „Minorita“ filmszínházban hatalmas sikerrel' mutatták be a „Déryné" című ma­gyar filmet. Az esti órákban kezdődtek meg a résztvevő nemzetek kulturális együtteseinek bemutatói. A hétfői nap ünnepségei a város hat pontján rendezett tömegtánocat értek véget. VIT-müszak a mátészalkai gépállomáson A mátészalkai gépállomás fiatal­jai DISZ-gyülésen beszélték meg a világifjúsági találkozó nagy je­lentőségét. Ezen a gyűlésen hatá­rozták el, bogy a találkozó tiszte­letére augusztus 1-től 18-ig VIT- müszakot tartanak. A gépállomás fiataljai felhívással fordultak a megye gépállomásainak valamennyi fiataljához. A felhívás többek kö­zött így szól: „A világ fiataljai tevékenyen kiveszik részüket a bé­kéért folytatott harcból. Ezt a har­cot, segítik a világifjúsági találko­zók is. a világ haladó ifjúságának és köztük a magyar fiataloknak is részük van abban, hogy Koreában aláírták a fegyverszüneti egyez­ményt. Nagy győzelem ez a béke­tábor számára, s most a fiatalok­nak is azért kell harcolni, hogy végleg béke legyen Koreában, hogy megszilárdítsuk ezt a győzelmet. Ezért határoztuk el mi, a máté­szalkai gépállomás fiataljai, hogy augusztus 1-töl 18-ig VIT-műszakot tartunk, s terveink túlteljesítésé­vel járulunk hozzá a béke ügyé­nek diadalához. A gépállomásunk fiatal cséplőgépvezetői vállalják, hogy a VIT-müszak keretében a 800-as gépekkel naponta 130 má­zsát, a 930-as gépekkel naponta HO mázsát, és a-z 1070-es gépekkel naponta 150 mázsa terményt csé­pelnek el. Azok a fiatalok pedig, akik a földeken dolgoznak vállal­ják. hogy augusztus 20-ig tarló- hdntdsi tervüket 115 százalékra teljesítik.” A mátészalkai fiatalok végül felhívják a megye gépállo­másainak DISZ-fiataljait, hogy csatlakozzanak e mozgalomhoz, tartsanak minden gépállomáson VIT-műszakot. A gépállomás cséplést végző fia­taljai beváltják szavukat: augusz­tus elsejétől, vasárnap is, minden nap elcsépelték a vállalt mennyi­séget. A kormányhatározatok nyomán ... A kedvezmények által 100.000 forinttal szaporodott a Dózsa tsz. tagjainak jövedelme Alig egy hónapja hangzott cl z v« íir'rr—rp'vraruv». mely­ben a kormány Ígéretet tett, hogy a következőkben fokozottabban segíti a mezőgazdasági dolgozó­kat, különösen a termelőszövetke­zeteket. Ezek az ígéretek nem puszta szavak voltak. Néhány nap múlva kézzel fogható intéz­kedések. kormányrendeletek kö­vették őket. Ilyenek a beadási kötelezettség 10 százalékos csök­kentése a termelőszövetkezetek­nél és a termelőszövetkezeti cso­portoknál, a multévi beadási hát­ralék elengedése és még több ren­delet. E rendcletek nyomán ter­melőszövetkezetünk ez évben igen sokat gazdagodik. A múlt évben nem tudtuk teljesíteni teljes egé­szében hízottsertésbeadási kötele­zettségünket, s így adósa marad­tunk államunknak 20 mázsa hí- zottsertéssel. Most ezt a minisz­tertanács rendeleté értelmében elengedték, s ezzel mintegy 11 ezer forinttal több kerülhet szét­osztásra és a közös vagyon gya­rapítására termelőszövetkezetünk­ben. Ehhez jön még mindaz, amit az idei beadásnál kapunk a 10 százalékos kedvezménnyel. Ez 26 mázsa napraforgót, 45 mázsa bur­gonyát, 17 mázsa búzát, jelentős mennyiségű árpát, rozsot és más terményt jelent termelőszövetke­zetünknek. Összesen, ahogy szá­molgattuk, pénzértékben több, mint 80.000 forint. Csak a kedvez­mény által, pénzértékben számít­va, 2 forint 70 fillérrel több jut cgy-egy munkaegységre. Megörült ennek a tsz. valamennyi tagja. Hajcsák András boldogan szá­molta össze munkaegységét, hogy megállapíthassa, mennyit visz haza ebből. Számolhatott is hoz­zá, mert eddig szereztek a csa­ládban négyen 631 munkaegysé­get, de a zárszámadásig még túl­viszik a nyolcszázon. Számolga­tott, hát bizony több. mint ezer­nyolcszáz forintot jelent az ő csa­ládjuknak a beadási kedvezmény. A bő termés aműgyis magasabb munkaegységértéket jelentett, hát még így, amikor ennyit ad az ál­lam a tsz-nek. Azonban- ez még nem minden. Még több kedvez­ményt is kapunk! A gépállomás­nak körülbelül tízezer forinttal tartoztunk, amit most törölnek. Ezenkívül elengednek még 16 ezer forint adóhátralékunkat, nem is beszélve az ingyenes állatorvo­si szolgáltatásról. Több. mint száz­ezer forinttal szaporították ki­osztható jövedelmünket a megje­lent kormányhatározatok. IVAN MIHÁLY. a nyíregyházi Dózsa tsz elvi”-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents