Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-25 / 147. szám
1953 JÚNIUS 25, CSÜTÖRTÖK NÉPLAP Németország Szocialista Cgysegpärfia ftözponft bizottságának határozata „a Helyzetről és a párt közvetlen feladatairól“ Berlin, június 23. (TASZSZ) Az „ADN“ hírügynökség június 22-én közölte Németország Szó- cialista Egységpártja központi bizottságának alábbi határozatát: Németország Szocialista Egységpártja központi bizottsága 1953 június 21-i teljes ülésén megtárgyalta a Német Demokratikus Köztársaság helyzetét és a következő határozatot hozta: 1. A.& események alakulásit A Német Demokratikus Köztársaságban bekövetkezett események közvetlen kapcsolatban állnak a nemzetközi és a belső helyzet alakulásával. A nemzetközi helyzetet az utóbbi hónapokban a béketábor erő. nek hatalmas megnövekedése jellemzi. Koreában küszöbön áll a fegyverszii- net, Olaszországban hatalmas győzelmet aratott a nép a reakció felett. Angliában és Francia- országban fokozódik az ellenállás az amerikai háborús politikában való részvétellel szemben. Nyu- gat-Németországban növekszik a Németország egyesítéséért folyó hazafias mozgalom. A nemzetközi béketábor kezdeményezése alapján megkezdődik a népeknek az összes vitás kérdések békés tárgyalások útján való megoldásáért indított, az egész világra kiterjedő mozgalma. Minden országban szemmelláthatóan foko- zottabban érvényesül a Szovjetunió, Kina, a Német Demokratikus Köztársaság és a béketábor más országai békés politikája, mivel ez a politika megfelel a népek érdekeinek. Ennek eredményeként az amerikai és a német háborús gyújtogatok súlyos helyzetbe kerültek. Látják, hogy terveik összeomla- nak. A harmadik világháború, amelyet minél előbb ki akarnak robbantani, messzire eltolódik. Az amerikai és német háborús gyújtogatok efölötti aggodalmukban kalandor intézkedésekhez folyamodnak. Ezek közé tartozik, hogy úgynevezett „X“ napot jelöltek ki 1953 június 17-re, ami- koris Berlinből súlyos csapást akartak mérni a Német Demokratikus Köztársaságra. Ez kísérlet arra, hogy a nyugatberlini hídfőállás segítségével belevessék Németországot a háború tüzébe, amelyet a világ népei Koreában kioltanak. Ez a kísérlet nem fog sikerülni. Miért szánták rá magukat a háborús gyújtogatok éppen ezekben a napokban a Német Demokratikus Köztársaság elleni fasiszta provokációjukra? A Német Demokratikus Köztársaság kormánya június 11-én határozatot hozott azokról az intézkedésekről, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság további megerősödésére vezetnek és jelentős mértékben hozzá fognak járulni a Németor- szag egységéért, a németek közti megegyezés eléréséért vívott harchoz. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya annak érdekében, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak és mindenekelőtt munkásainak életkörülményeit megjavítsa, határozatot hozott több intézkedés végrehajtásáról, közte a közszükségleti cikkek termelésének fokozásáról, valamint a kézműiparban, a kis- és középiparban hitelek, a szükséges nyersanyag és anyag széleskörű juttatása útján az egyéni kezdeményezés fejlesztésére irányuló rendelkezések végrehajtásáról. Megszüntették a túlkapásokat a pénzügyi politikában, az utazási díjszabások és a szociális gondozás területén. A köztársaságból elszökött személyek, köztük a jómódú parasztok engedélyt kaptak a visszatérésre és ugyanekkor visszaadják nekik összes elkobzott tulajdonukat, a letartóztatottak ezreit szabad- lábra helyezték. A középiskolákból kizárt: tanulókat és az elbocsátott tanítókat ismét visszaen- gedték az iskolákba. Az övezethatárokat és a berlini övezethatárokat széleskörűen megnyitották. A politikai bizottság és a kormány határozatainak hatása Németország minden részében még nehezebbé tette a háborús gyújtogatok helyzetét és arra ösztökélte őket, hogy rövid időn belül kiprovokálják az úgynevezett „X“ napot, amelyre régóta készülöd- tek. A párt és a kormány hozzálátott, hogy megjavítsa a Német Demokratikus Köztársaság eddigi politikai irányvonalát, mivel ez az irányvonal nem vezetett a Német Demokratikus Köztársaság lakossága életszínvonalának gyors emelkedésére és nem felelt meg annak, az egész németséget átfogó harcnak, amely az egységért és békéért folyik. A politikai bizottság megállapította, hogy az általános helyzet megköveteli az eddig helyesnek vélt irányvonal új megvilágításban való megvizsgálását. A . politikai bizottság, mint a marxi-lenini párt vezetősége, nyilvánosságra hozta következtetéseit, rámutatott a múlt évben elkövetett hibákra és javaslatot tett a kormánynak a hibák kijavítására vonatkozó első intézkedésekre. Már azzal foglalkozott, hogy kidolgozza a dolgozók élet- színvonala emelésének általános tervét, hogy azt jóváhagyás végett a központi bizottság elé terjessze. Ekkor a nyugati ügynökségek elhatározták, hogy- megrendezik az „X“ napot, hogy megakadályozzák a életszínvonal emelésére a Német Demokratikus Köztársaságban megkezdett fordulat megvalósítását. A nép ellenségei maguk is nyiltan beszéltek az „X-nap“ előkészületeiről. Jakob Kaiser kijelentette: „Lehet, hogy ez az „X- nap“ gyorsabban bekövetkezik .. . Az a feladatunk, bogy a lehető legjobban felkészüljünk valamennyi probléma megoldására, Az általános terv — mondhatjuk — kész!“ Nyugat-Németországban tartózkodik és tartózkodott az amerikai ügynökség, amely Washington utasítására kidolgozza a háború és a polgárháború terveit. Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben Adenauer, Ollenhauer, Kaiser és Reuter szervezték az „X-nap“ közvetlen előkészítését. így Jakob Kaiser minisztériumában tevékeny amerikai támogatással „kutató tanács“ fedőnév alatt különleges vezérkart hívtak életre, a diver- ziós cselekmények és a polgárháború végrehajtására. Ez a vezérkar többmillió márkát kapott a külföldi és belföldi imperialisták titkos alapjából. Nyugat-Berlinben Kaiser és Reuter terrorszervezetekben részesítette rendszeres kiképzésben és szerelte fel a háborús bűnösöket, militarista és alvilági elemeket. A fasiszta gyilkosok régi tapasztalataihoz hozzájárultak még a amerikai gengszterek módszerei is: így nevelték ki ismét a fasiszta söpredéket. A külföldi háborús fumjtogatók mellett Adenauer. Ollenhauer, Kaiser és Reuter teljes mértékben felelősök azért a vérért, amely a fasiszta ka'end leverésekor kiömlött. Az ellenség provokációjának kibontakoztatásához felhasználta a lakosság egyes részeinek elégedetlenségét, amely multévi politikánk következményeként támadt. 1953 június 13-án az „Industriebau Berlin“ népi vállalat munkásai gőzhajókirándulásán -- amelyen egyes nagyvállalatoktól ellenséges ügynökök is ré.sztvettek — kidolgozták az építőmunkások sztrájkjának tervét és a provokációra 1953 június 16-át, keddet tűzték ki. Egyúttal az ellenség kénnel, foszforral, benzinnel töltött palackokkal és fegyverrel ellátott banditaoszlopait átdobta az övezethatárokon. Ezek feladata volt, hogy csalárd módon bujta- gató jelszavad segítségével kormányellenes tüntetéssé változtas- ‘ sák a becsületes épitőmunkások munkabeszüntetését, s gyújtogatásokkal, rablásokkal és lövöldözéssel lázadásjelleget adjanak ennek a tüntetésnek. Ugyanakkor utasítást adtak ügynökeik csoportjainak, hogy a köztársaság több más helyén másnap, egyéb helyeken pedig harmadnap ha- sonló megmozdulásokat szervezzenek. A Nyugat-Berlinből behatolt és onnan vezetett fasiszta söpredék támadásokat s zerve- zett élelmiszerraktárak, ifjúmunkás-szállások, klubépületek, üzle- tek ellen, továbbá a párt, a tömegszervezetek és az államapparátus olyan funkcionáriusainak meggyilkolására, akik bátran védelmezték demokratikus rendszerünket. A nyugatberlini ügynök- központok névsorai alapján sok helyen szabadonengedték a börtönből a fasiszta és közönséges bűnözőket, így például Erna Dornt, a rawensbrucki női koncentrációs tábor SS-parancsno- kát, akit a demokratikus bíróság az emberiség ellen elkövetett bestiális bűneiért elítélt. Ilymódon akarták visszaállítani a Német Demokratikus Köztársaságban a fasiszta hatalmat, így akarták elzárni előle az egység és a béke útját. A lakosság széles rétegei Idejében beavatkoztak, a népi rendőrség hősiesen támogatta őket, a szovjet megszálló hatóságok, amelyek rendkívüli állapotot vezettek be, szintén beavatkoztak — ennek eredménye, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, Németország és a világ békéje ellen intézett aljas merénylet 24 óra alatt szégyenletesen összeomlott. Ennek következtében megakadályozták a tervezett tömeges vérontást. 2, A jelenlegi helyset A köztársaságban nyugalom uralkodik. Normális munka folyik. Sok provokátort letartóztattak. A többiek nem merészkednek most fellépni. De a nyugalmat még semmi esetre sem biztosították véglegesen. Az ellenség folytatja felforgató munkáját. Külföldi repülőgépek ejtőernyővel -— amint ez már az elmúlt napokban Is történt — Thürin- gia és Szász-Anhalt felett és más helyeken fegyverrel és titkos rádiókkal felszerelt banditacsoportokat dobtak le. A Lipcse—Berlin autóúton feltartóztattak egy gépkocsit, amely fegyvert szállított egy még le nem leplezett csoport számára. Az ellenség nagy szabotázscselekményekre tér át. Adenauer, Ollenhauer, Kaiser és Reuter részvételével — akik személyesen bujtogatták a banditacsoportokat — a bujtogató RIAS rádióállomás teljes gőzzel fáradozik azon, hogy új életet leheljen az összeomlott kalandba. Ezzel kapcsolatban az ellenség taktikájának megváltozása észlelhető. Ügynöksége megmaradt részének utasítást adott, hogy rejtőzzön és álcázza magát. Egyúttal titkos jelszavakat terjeszt és új zavargásokat akar provokálni. Mivel a munkások nagy tömegei megértik most, hogy mire akarták felhasználni elégedetlenségét, azért az ellenség a falusi vidékeken akar provokációkat elkövetni. A városi lakosság ellátásának szabotálására izgat, hogy így szerezzen új ürügyet a munkások közötti elégedetlenség felszívására. Ezért most az a feladat, hogy döntően szétzúzzuk az ellenséget, teljesen felszámoljuk a fasiszta bandákat, saját erőnkből megteremtsük a rend alapját és biztosítsuk a párt és a kormány új irányvonalának érvényre jutását. Mi szükséges ehhez? 3. Pártunk és a munkásosztály Ennek érdekében mindenekelőtt az szükséges, hogy a munkásosztálynak azok a részei, amelyek hagyták, hogy az ellenség félrevezesse őket, kijussanak megzavartságukból és ők — akik nem látva és nem kívánva a következményeket, megátalkodott ellenségeik, a monopolkapitalisták és fasiszták hatása alá kerül- tek — megszabaduljanak ettől a hatástól, ezáltal helyreálljon a bizalomteljes kapcsolat a munkásosztály, valamint a párt és a kormány között. • Mi a helyzet jelenleg? A köztársaságban a vállalatok túlnyomó többsége nem vett részt a sztrájkokban. A munkások sok esetben elűzték a hozzájuk jött csoportokat, amelyek sztrájkra hívtak fel, és a munkabeszüntetés elleni tüntetésképpen folytatták a munkát. A munkáskollektívák sok esetben önként vállalták a termelés fokozását, hogy megmutassák hűségüket pártunk és köztársasagunk iránt és pótolják a károkat. De sok vállalatnál, ahol sztrájk volt és ahol most folyik a munka, a munkások egy része elkeseredett. Ezek azt gondolják, hogy a párt és a kormány elhagyta őket. Még nem világos számukra, hogy a fasiszta provokáció szétzúzása számukra is hasznos, hogy ez további életük alapja. Még nem világos számukra az események összefüggése. Csak helyi vagy termelési követeléseiket látják és ezért szem elöl tévesztik azt a döntő tényt, hogy a fasiszta provokáció azért és az után történt, miután a kormány határozatot hozott több intézkedésről, nemcsak a dolgozók igazságos követeléseinek teljesítése érdekében de — és ez az új irány! — olyan gazdasági élet és olyan feltételek megteremtése érdekében a Német Demokratikus Köztársaság összes vállalatainál, amelyek megakadályozzák, hogy ismét kielégítetlenül maradjanak jogos követelések. Ezek a munkások mindenekelőtt azt nem értik meg, hogy leggonoszabb ellenségeik — az amerikai és német nagykapitalisták, akik lábbal tiporják a munkásokat, az utcára dobják, éheztetik és demoralizáljak a munkások millióit, a munkások követeléseit saját céljaikra használják fel, amelyeknek megvalósítása elkerülhetetlen ül arra vezet, hogy a munkások életét veszély fenyegeti a Német Demokratikus Köztársaságban. Azoknak a munkásoknak óriási többsége számára, akik lehetővé tették a provokátoroknak, hogy félrevezessék őket, ez most vált világossá, amikor meglátták, hogy a provokátorok benzinnel és foszforral felgyújtották a munkások kezével épült klubokat, ifjúmunkás-szállásokat, üzemi étkezőket. „Mi nem akarjuk ezt!“ — mondották. — „Helytelen úton jártunk“. A jelenlegi helyzet tetteket követel és a párt nem fog az ellenség kezére játszani: nem pazarolja erejét fecsegésre arról, hogyan vezethetett a helyzet a dolgozók egy része körében ilyen félreértésekre. Ma cselekedni kell. Ezért a központi bizottság ebben a döntő pillanatban csak egyet jelent ki: Ha a munkások tömegei nem értik meg a pártot, a párt a bűnös és nem a munkások! Ebből az elvi megállapításból pártunk minden funkcionáriusának és tagjának azt a következtetést kell levonnia, hogy a leggondosabban meg kell különböztetni a becsületes, érdekeiket védő dolgozókat — akik egy időre a provokátorok befolyása alá kerültek — maguktól a provokátoroktól. A becsületes munkások, akiket egy darabig félrevezettek, emiatt nem szűnnek meg becsületes munkások lenni, és mint ilyeneket, becsülni kell őket. Éppúgy azok a becsületes munkások, akik még most sem látták be hibájukat, emiatt nem szűnnek meg becsületes munkások lenni és mint ilyeneket, tisztelni kell őket. Éppen nekik van most leginkább szükségük a párt segítségére és türelmére. Éppen nekik van ma leginkább szükségük Németország Szocialista Egységpártjára még akkor is, ha számukra ez még nem világos. A központi bizottság elvárja a párt minden tagjától és funkcionáriusától, hogy most bebizonyítsák öntudatuk érettségét és nagylelkűségüket, éppen a' munkásosztály e részével foglalkozzanak lelkesen. A központi bizottság egyúttal elvárja a párt minden tagjától és funkcionáriusától, hogy keményebben lépjenek fel a va- lódi provokátorok ellen, leplezzék le őket a dolgozó tömegek előtt, és a dolgozók segítségével adják át őket a biztonsági szerveknek, A központi bizottság attól az el- határozástól eltelve, hogy vaskéz-* zel megvédelmezi a munkások érdekeit a fasiszta provokációval szemben, egyúttal számot ad ma- gának arról, hogy a pártnak ezzel szoros kapcsolatban fordulatot kell végrehajtania a munkásosztállyal való bánásmódjában, mégpedig ma! Hogy ez a fordulat szükséges, igazolja a párt sok funkcionáriusának és tagjának magatartása ezekben a napokban. Míg funkcionáriusaink és tagjaink tízezrei a legszorosabb kapcsolatban vollak és vannak a tömegekkel, más tízezrek irodájukban ülnek, minn denféle papírokat írnak és vár-? nak. A pártnak minden pillanat-» ban és különösen az ilyen napoké ban a tömegek mellett kell lennie! Az egész pártot mozgósítani kell a tömegek türelmes meggyen zésére. Ezért a központi bizottság elvárja, hogy minden rendű tünk, cionáriusok, a körzeti és kerületi központi apparátus funkcionáriusai holnaptól kimennek a vállalatokhoz. Minden vállalatnál pártgyűléseket és munkásgyűléseket kell tartani, amelyeken funkcionáriusainknak nyiltan és bátran válaszolniok kell a munkások és más dolgozók kérdéseire és következetes harcot kell indita- niok a munkásosztály érdekeiért, minden dolgozó jólétéért, az új irányvonal megmagyarázásáért és megvalósításáért, a becsületes munkások helytelen nézeteinek leküzdéséért, a provokátorok ellen. Felvilágosító munkánk sikerének próbaköve az, hogy a munkáskollektívák belső meggyőződésük szerint hoznak határozatokat a párt és a kormány új politikai irányvonalának támogatásáról, valamint az, hogy megértik a minden nyílt és titkos provokátor elleni aktív harc szükségességét. 4. A legközelebbi intézkedések A külföldi és német háborús gyújtogatok semilyen aljas beavatkozási kísérlete sem kényszerítheti a központi bizottságot arra, hogy lemondjon az új irányvonal megvalósításáról. Ezekben a kísérletekben csak igazának újabb megerősítését látja. Tervszerűen folytatja az új irányvonalat. A központi bizottság politikai bizottságának június 9-i határozata és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának június 11-i határozata kijelölte az első intézkedéseket. Az új irányvonal fő célja az, hogy a nehézipar tervfeladatainak csökkentésével kapcsolatban javítsa a munkások, parasztok, értelmiségiek, kisiparosok és a lakosság más középrétegeinek életkörülményeit, A központi bizottság ma az uj irányvonal megvalósításához szükséges nagy gazdasági változtatások keretében további intézkedé- sekként a következő határozatokat hozza: 1. A munkabér kiszámításának alapjává azokat a munkanormá-i kát kell tenni, amelyek 1953 dp- rilis 1-én érvényesek voltak. 2. A munkáshetijegyek árát azon munkások és alkalmazottak számára, akik havonta 900 márkánál kevesebbet keresnek, 1953 július 1-től az előző rendezésnek (Folytatás a £. oldalon.)
