Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-25 / 147. szám

1953 JÚNIUS 25, CSÜTÖRTÖK NÉPLAP Németország Szocialista Cgysegpärfia ftözponft bizottságának határozata „a Helyzetről és a párt közvetlen feladatairól“ Berlin, június 23. (TASZSZ) Az „ADN“ hírügynökség június 22-én közölte Németország Szó- cialista Egységpártja központi bi­zottságának alábbi határozatát: Németország Szocialista Egy­ségpártja központi bizottsága 1953 június 21-i teljes ülésén megtár­gyalta a Német Demokratikus Köztársaság helyzetét és a kö­vetkező határozatot hozta: 1. A.& események alakulásit A Német Demokratikus Köz­társaságban bekövetkezett esemé­nyek közvetlen kapcsolatban áll­nak a nemzetközi és a belső hely­zet alakulásával. A nemzetközi helyzetet az utóbbi hónapokban a béketábor erő. nek hatalmas megnövekedése jellemzi. Koreá­ban küszöbön áll a fegyverszii- net, Olaszországban hatalmas győzelmet aratott a nép a reak­ció felett. Angliában és Francia- országban fokozódik az ellenállás az amerikai háborús politikában való részvétellel szemben. Nyu- gat-Németországban növekszik a Németország egyesítéséért folyó hazafias mozgalom. A nemzet­közi béketábor kezdeményezése alapján megkezdődik a népeknek az összes vitás kérdések békés tárgyalások útján való megoldá­sáért indított, az egész világra kiterjedő mozgalma. Minden or­szágban szemmelláthatóan foko- zottabban érvényesül a Szovjet­unió, Kina, a Német Demokrati­kus Köztársaság és a béketábor más országai békés politikája, mivel ez a politika megfelel a népek érdekeinek. Ennek eredményeként az ame­rikai és a német háborús gyújto­gatok súlyos helyzetbe kerültek. Látják, hogy terveik összeomla- nak. A harmadik világháború, amelyet minél előbb ki akarnak robbantani, messzire eltolódik. Az amerikai és német háborús gyújtogatok efölötti aggodalmuk­ban kalandor intézkedésekhez fo­lyamodnak. Ezek közé tartozik, hogy úgynevezett „X“ napot je­löltek ki 1953 június 17-re, ami- koris Berlinből súlyos csapást akartak mérni a Német Demo­kratikus Köztársaságra. Ez kísérlet arra, hogy a nyu­gatberlini hídfőállás segítségével belevessék Németországot a há­ború tüzébe, amelyet a világ né­pei Koreában kioltanak. Ez a kí­sérlet nem fog sikerülni. Miért szánták rá magukat a háborús gyújtogatok éppen ezekben a na­pokban a Német Demokratikus Köztársaság elleni fasiszta pro­vokációjukra? A Német Demo­kratikus Köztársaság kormánya június 11-én határozatot hozott azokról az intézkedésekről, ame­lyek a Német Demokratikus Köz­társaság további megerősödésére vezetnek és jelentős mértékben hozzá fognak járulni a Németor- szag egységéért, a németek közti megegyezés eléréséért vívott harchoz. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya annak ér­dekében, hogy a Német Demo­kratikus Köztársaság dolgozóinak és mindenekelőtt munkásainak életkörülményeit megjavítsa, ha­tározatot hozott több intézkedés végrehajtásáról, közte a közszük­ségleti cikkek termelésének foko­zásáról, valamint a kézműipar­ban, a kis- és középiparban hite­lek, a szükséges nyersanyag és anyag széleskörű juttatása útján az egyéni kezdeményezés fejlesz­tésére irányuló rendelkezések vég­rehajtásáról. Megszüntették a túlkapásokat a pénzügyi politiká­ban, az utazási díjszabások és a szociális gondozás területén. A köztársaságból elszökött szemé­lyek, köztük a jómódú parasztok engedélyt kaptak a visszatérésre és ugyanekkor visszaadják nekik összes elkobzott tulajdonukat, a letartóztatottak ezreit szabad- lábra helyezték. A középiskolák­ból kizárt: tanulókat és az elbo­csátott tanítókat ismét visszaen- gedték az iskolákba. Az övezet­határokat és a berlini övezetha­tárokat széleskörűen megnyitot­ták. A politikai bizottság és a kor­mány határozatainak hatása Né­metország minden részében még nehezebbé tette a háborús gyúj­togatok helyzetét és arra ösztö­kélte őket, hogy rövid időn belül kiprovokálják az úgynevezett „X“ napot, amelyre régóta készülöd- tek. A párt és a kormány hozzálá­tott, hogy megjavítsa a Német Demokratikus Köztársaság eddigi politikai irányvonalát, mivel ez az irányvonal nem vezetett a Né­met Demokratikus Köztársaság lakossága életszínvonalának gyors emelkedésére és nem felelt meg annak, az egész németséget átfo­gó harcnak, amely az egységért és békéért folyik. A politikai bizott­ság megállapította, hogy az álta­lános helyzet megköveteli az ed­dig helyesnek vélt irányvonal új megvilágításban való megvizsgá­lását. A . politikai bizottság, mint a marxi-lenini párt vezetősége, nyilvánosságra hozta következte­téseit, rámutatott a múlt évben elkövetett hibákra és javaslatot tett a kormánynak a hibák kija­vítására vonatkozó első intézke­désekre. Már azzal foglalkozott, hogy kidolgozza a dolgozók élet- színvonala emelésének általános tervét, hogy azt jóváhagyás vé­gett a központi bizottság elé ter­jessze. Ekkor a nyugati ügynök­ségek elhatározták, hogy- meg­rendezik az „X“ napot, hogy meg­akadályozzák a életszínvonal emelésére a Német Demokratikus Köztársaságban megkezdett for­dulat megvalósítását. A nép ellenségei maguk is nyiltan beszéltek az „X-nap“ elő­készületeiről. Jakob Kaiser kije­lentette: „Lehet, hogy ez az „X- nap“ gyorsabban bekövetkezik .. . Az a feladatunk, bogy a lehető legjobban felkészüljünk vala­mennyi probléma megoldására, Az általános terv — mondhatjuk — kész!“ Nyugat-Németországban tartózkodik és tartózkodott az amerikai ügynökség, amely Washington utasítására kidolgoz­za a háború és a polgárháború terveit. Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben Adenauer, Ollenhauer, Kaiser és Reuter szervezték az „X-nap“ közvetlen előkészítését. így Jakob Kaiser minisztériumában tevékeny ame­rikai támogatással „kutató ta­nács“ fedőnév alatt különleges vezérkart hívtak életre, a diver- ziós cselekmények és a polgárhá­ború végrehajtására. Ez a vezér­kar többmillió márkát kapott a külföldi és belföldi imperialisták titkos alapjából. Nyugat-Berlin­ben Kaiser és Reuter terrorszer­vezetekben részesítette rendszeres kiképzésben és szerelte fel a há­borús bűnösöket, militarista és alvilági elemeket. A fasiszta gyilkosok régi ta­pasztalataihoz hozzájárultak még a amerikai gengszterek módsze­rei is: így nevelték ki ismét a fasiszta söpredéket. A külföldi háborús fumjtogatók mellett Adenauer. Ollenhauer, Kaiser és Reuter teljes mértékben felelősök azért a vérért, amely a fasiszta ka'end leverésekor kiömlött. Az ellenség provokációjának kibontakoztatásához felhasználta a lakosság egyes részeinek elége­detlenségét, amely multévi politi­kánk következményeként támadt. 1953 június 13-án az „Industrie­bau Berlin“ népi vállalat munká­sai gőzhajókirándulásán -- ame­lyen egyes nagyvállalatoktól el­lenséges ügynökök is ré.sztvettek — kidolgozták az építőmunkások sztrájkjának tervét és a provoká­cióra 1953 június 16-át, keddet tűzték ki. Egyúttal az ellenség kénnel, foszforral, benzinnel töl­tött palackokkal és fegyverrel el­látott banditaoszlopait átdobta az övezethatárokon. Ezek feladata volt, hogy csalárd módon bujta- gató jelszavad segítségével kor­mányellenes tüntetéssé változtas- ‘ sák a becsületes épitőmunkások munkabeszüntetését, s gyújtoga­tásokkal, rablásokkal és lövöldö­zéssel lázadásjelleget adjanak en­nek a tüntetésnek. Ugyanakkor utasítást adtak ügynökeik cso­portjainak, hogy a köztársaság több más helyén másnap, egyéb helyeken pedig harmadnap ha- sonló megmozdulásokat szervez­zenek. A Nyugat-Berlinből beha­tolt és onnan vezetett fasiszta söpredék támadásokat s zerve- zett élelmiszerraktárak, ifjúmun­kás-szállások, klubépületek, üzle- tek ellen, továbbá a párt, a tö­megszervezetek és az államappa­rátus olyan funkcionáriusainak meggyilkolására, akik bátran vé­delmezték demokratikus rendsze­rünket. A nyugatberlini ügynök- központok névsorai alapján sok helyen szabadonengedték a bör­tönből a fasiszta és közönséges bűnözőket, így például Erna Dornt, a rawensbrucki női kon­centrációs tábor SS-parancsno- kát, akit a demokratikus bíróság az emberiség ellen elkövetett bes­tiális bűneiért elítélt. Ilymódon akarták visszaállítani a Német Demokratikus Köztársaságban a fasiszta hatalmat, így akarták el­zárni előle az egység és a béke útját. A lakosság széles rétegei Ide­jében beavatkoztak, a népi rend­őrség hősiesen támogatta őket, a szovjet megszálló hatóságok, ame­lyek rendkívüli állapotot vezet­tek be, szintén beavatkoztak — ennek eredménye, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, Né­metország és a világ békéje ellen intézett aljas merénylet 24 óra alatt szégyenletesen összeomlott. Ennek következtében megakadá­lyozták a tervezett tömeges vér­ontást. 2, A jelenlegi helyset A köztársaságban nyugalom uralkodik. Normális munka fo­lyik. Sok provokátort letartóztat­tak. A többiek nem merészked­nek most fellépni. De a nyugal­mat még semmi esetre sem biz­tosították véglegesen. Az ellen­ség folytatja felforgató munkáját. Külföldi repülőgépek ejtőernyő­vel -— amint ez már az elmúlt napokban Is történt — Thürin- gia és Szász-Anhalt felett és más helyeken fegyverrel és titkos rá­diókkal felszerelt banditacsopor­tokat dobtak le. A Lipcse—Ber­lin autóúton feltartóztattak egy gépkocsit, amely fegyvert szállított egy még le nem leplezett csoport számára. Az ellenség nagy szabo­tázscselekményekre tér át. Aden­auer, Ollenhauer, Kaiser és Reu­ter részvételével — akik szemé­lyesen bujtogatták a banditacso­portokat — a bujtogató RIAS rá­dióállomás teljes gőzzel fáradozik azon, hogy új életet leheljen az összeomlott kalandba. Ezzel kapcsolatban az ellenség taktikájának megváltozása ész­lelhető. Ügynöksége megmaradt részének utasítást adott, hogy rejtőzzön és álcázza magát. Egy­úttal titkos jelszavakat terjeszt és új zavargásokat akar provokálni. Mivel a munkások nagy tömegei megértik most, hogy mire akar­ták felhasználni elégedetlenségét, azért az ellenség a falusi vidéke­ken akar provokációkat elkövet­ni. A városi lakosság ellátásának szabotálására izgat, hogy így sze­rezzen új ürügyet a munkások közötti elégedetlenség felszívá­sára. Ezért most az a feladat, hogy döntően szétzúzzuk az ellenséget, teljesen felszámoljuk a fasiszta bandákat, saját erőnkből megte­remtsük a rend alapját és bizto­sítsuk a párt és a kormány új irányvonalának érvényre jutását. Mi szükséges ehhez? 3. Pártunk és a munkásosztály Ennek érdekében mindenek­előtt az szükséges, hogy a mun­kásosztálynak azok a részei, ame­lyek hagyták, hogy az ellenség félrevezesse őket, kijussanak megzavartságukból és ők — akik nem látva és nem kívánva a kö­vetkezményeket, megátalkodott ellenségeik, a monopolkapitalis­ták és fasiszták hatása alá kerül- tek — megszabaduljanak ettől a hatástól, ezáltal helyreálljon a bizalomteljes kapcsolat a mun­kásosztály, valamint a párt és a kormány között. • Mi a helyzet jelenleg? A köztársaságban a vállalatok túlnyomó többsége nem vett részt a sztrájkokban. A munkások sok esetben elűzték a hozzájuk jött csoportokat, amelyek sztrájkra hívtak fel, és a munkabeszünte­tés elleni tüntetésképpen folytat­ták a munkát. A munkáskollek­tívák sok esetben önként vállal­ták a termelés fokozását, hogy megmutassák hűségüket pártunk és köztársasagunk iránt és pótol­ják a károkat. De sok vállalat­nál, ahol sztrájk volt és ahol most folyik a munka, a munkások egy része elkeseredett. Ezek azt gon­dolják, hogy a párt és a kormány elhagyta őket. Még nem világos számukra, hogy a fasiszta provo­káció szétzúzása számukra is hasznos, hogy ez további életük alapja. Még nem világos számuk­ra az események összefüggése. Csak helyi vagy termelési köve­teléseiket látják és ezért szem elöl tévesztik azt a döntő tényt, hogy a fasiszta provokáció azért és az után történt, miután a kor­mány határozatot hozott több in­tézkedésről, nemcsak a dolgozók igazságos követeléseinek teljesíté­se érdekében de — és ez az új irány! — olyan gazdasági élet és olyan feltételek megteremtése ér­dekében a Német Demokratikus Köztársaság összes vállalatainál, amelyek megakadályozzák, hogy ismét kielégítetlenül maradjanak jogos követelések. Ezek a munká­sok mindenekelőtt azt nem értik meg, hogy leggonoszabb ellensé­geik — az amerikai és német nagykapitalisták, akik lábbal ti­porják a munkásokat, az utcára dobják, éheztetik és demoralizál­jak a munkások millióit, a mun­kások követeléseit saját céljaikra használják fel, amelyeknek meg­valósítása elkerülhetetlen ül arra vezet, hogy a munkások életét veszély fenyegeti a Német De­mokratikus Köztársaságban. Azok­nak a munkásoknak óriási több­sége számára, akik lehetővé tet­ték a provokátoroknak, hogy fél­revezessék őket, ez most vált vi­lágossá, amikor meglátták, hogy a provokátorok benzinnel és fosz­forral felgyújtották a munkások kezével épült klubokat, ifjúmun­kás-szállásokat, üzemi étkezőket. „Mi nem akarjuk ezt!“ — mon­dották. — „Helytelen úton jár­tunk“. A jelenlegi helyzet tetteket kö­vetel és a párt nem fog az ellen­ség kezére játszani: nem pazarol­ja erejét fecsegésre arról, hogyan vezethetett a helyzet a dolgozók egy része körében ilyen félreér­tésekre. Ma cselekedni kell. Ezért a központi bizottság ebben a döntő pillanatban csak egyet je­lent ki: Ha a munkások tömegei nem értik meg a pártot, a párt a bűnös és nem a munkások! Ebből az elvi megállapításból pártunk minden funkcionáriusá­nak és tagjának azt a következ­tetést kell levonnia, hogy a leg­gondosabban meg kell különböz­tetni a becsületes, érdekeiket vé­dő dolgozókat — akik egy időre a provokátorok befolyása alá ke­rültek — maguktól a provokáto­roktól. A becsületes munkások, akiket egy darabig félrevezettek, emiatt nem szűnnek meg becsü­letes munkások lenni, és mint ilyeneket, becsülni kell őket. Épp­úgy azok a becsületes munkások, akik még most sem látták be hi­bájukat, emiatt nem szűnnek meg becsületes munkások lenni és mint ilyeneket, tisztelni kell őket. Éppen nekik van most leg­inkább szükségük a párt segítsé­gére és türelmére. Éppen nekik van ma leginkább szükségük Né­metország Szocialista Egység­pártjára még akkor is, ha szá­mukra ez még nem világos. A központi bizottság elvárja a párt minden tagjától és funkcionáriu­sától, hogy most bebizonyítsák öntudatuk érettségét és nagylel­kűségüket, éppen a' munkásosz­tály e részével foglalkozzanak lelkesen. A központi bizottság egyúttal elvárja a párt minden tagjától és funkcionáriusától, hogy keményebben lépjenek fel a va- lódi provokátorok ellen, leplezzék le őket a dolgozó tömegek előtt, és a dolgozók segítségével adják át őket a biztonsági szerveknek, A központi bizottság attól az el- határozástól eltelve, hogy vaskéz-* zel megvédelmezi a munkások érdekeit a fasiszta provokációval szemben, egyúttal számot ad ma- gának arról, hogy a pártnak ezzel szoros kapcsolatban fordulatot kell végrehajtania a munkásosz­tállyal való bánásmódjában, még­pedig ma! Hogy ez a fordulat szükséges, igazolja a párt sok funkcionáriu­sának és tagjának magatartása ezekben a napokban. Míg funk­cionáriusaink és tagjaink tízezrei a legszorosabb kapcsolatban vol­lak és vannak a tömegekkel, más tízezrek irodájukban ülnek, minn denféle papírokat írnak és vár-? nak. A pártnak minden pillanat-» ban és különösen az ilyen napoké ban a tömegek mellett kell len­nie! Az egész pártot mozgósítani kell a tömegek türelmes meggyen zésére. Ezért a központi bizottság elvárja, hogy minden rendű tünk, cionáriusok, a körzeti és kerületi központi apparátus funkcioná­riusai holnaptól kimennek a vál­lalatokhoz. Minden vállalatnál pártgyűléseket és munkásgyűlése­ket kell tartani, amelyeken funk­cionáriusainknak nyiltan és bát­ran válaszolniok kell a munkások és más dolgozók kérdéseire és következetes harcot kell indita- niok a munkásosztály érdekeiért, minden dolgozó jólétéért, az új irányvonal megmagyarázásáért és megvalósításáért, a becsületes munkások helytelen nézeteinek leküzdéséért, a provokátorok el­len. Felvilágosító munkánk sikeré­nek próbaköve az, hogy a mun­káskollektívák belső meggyőződé­sük szerint hoznak határozatokat a párt és a kormány új politikai irányvonalának támogatásáról, valamint az, hogy megértik a minden nyílt és titkos provoká­tor elleni aktív harc szükségessé­gét. 4. A legközelebbi intézkedések A külföldi és német háborús gyújtogatok semilyen aljas be­avatkozási kísérlete sem kénysze­rítheti a központi bizottságot ar­ra, hogy lemondjon az új irány­vonal megvalósításáról. Ezekben a kísérletekben csak igazának újabb megerősítését látja. Terv­szerűen folytatja az új irányvo­nalat. A központi bizottság poli­tikai bizottságának június 9-i ha­tározata és a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányának június 11-i határozata kijelölte az első intézkedéseket. Az új irány­vonal fő célja az, hogy a nehéz­ipar tervfeladatainak csökkenté­sével kapcsolatban javítsa a mun­kások, parasztok, értelmiségiek, kisiparosok és a lakosság más középrétegeinek életkörülményeit, A központi bizottság ma az uj irányvonal megvalósításához szük­séges nagy gazdasági változtatá­sok keretében további intézkedé- sekként a következő határozato­kat hozza: 1. A munkabér kiszámításának alapjává azokat a munkanormá-i kát kell tenni, amelyek 1953 dp- rilis 1-én érvényesek voltak. 2. A munkáshetijegyek árát azon munkások és alkalmazottak számára, akik havonta 900 már­kánál kevesebbet keresnek, 1953 július 1-től az előző rendezésnek (Folytatás a £. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents