Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-21 / 144. szám
1953 JÜNIUS 21, VASÁRNAP NÉPLAP A békeszerető emberiség hatalmas felháborodással fogadta a Rosenberg-házaspár kivégzésének hírét A békeszerető emberiség tiltakozása ellenére az amerikai imperialisták végrehajtották a példátlanul gyalázatos bűntettet: a péntekről szombatra viiradó éjjel 1.45 órakor kivégezték az ártatlan Rosenberg-házaspárt. A békeharcos házaspár életéért az utolsó pillanatokig folyt a küzdelem. A Reuter jelentése szerint Bloch védőügyvéd a kivégzés előtt néhány órával Harold Burton, majd Frankfurter bíróhoz fordult, — mindketten a legfelső bíróság tagjai — és kérte tőlük, rendeljék el a kivégzés elhalasztását. Mindkét bíró elutasította Bloch kérelmét. Bloch védőügyvéd a kivégzés előtt fél órával fel akarta keresni Eisenhower elnököt, hogy az utolsó pillanatban személyesen vegye rá a Rosenberg-házaspár életének megmentésére. A rend- őrök megakadályozták, hogy a Fehér Házba lépjen. Pénteken a táviratok ezrei érkeztek a világ minden részéből Washingtonba, hogy harcoljanak a Rosenberg-házaspár életéért. Pénteken éjjel tüntetésektől voltak hangosak Európa nagyvárosai. A Rosenberg-házaspár kivégzése ellen nagy tüntetés volt Párizsban, Londonban is. A hatalmas méretű nemzetközi tiltakozás ellenére mégis kivégezték a Rosenberg-házaspárt. A DP A jelentése szerint egyikük sem élt Eisenhower és az amerikai igazságügyminiszter ajánlatával, hogy „vallomástétellel‘‘ rpent- se meg életét. Pedig — mint az AFP jelentette — Eisenhower elnök és Berbert Brownel igazságügyminiszter „készenállt‘‘ arra az esetre, ha Rosenbergék mégis elhatároznák, hogy az utolsó pillanatban „vallomást*1 tesznek. Amikor elterjedt a kivégzés híre, Washingtonban jelszavas táblákat vivő tömegek meneteltek a Fehér Ház épülete elé, — mondja a Reuter egyik jelentése. — A Fehér Ház megerősített őrséggel vo't körülvéve. A „Rosenberg-házaspár megmentésére alakult országos bizottság11 Newyorkban nagy tüntetést rendezett. amikor ^megtudták, hogy a kivégzést végrehajtották, Emanuel Bloch, a Rosenberg- házaspár védőügyvédje a kivégzés után kijelentette: „Szégyen Amerikára! A Rosenberg-házas- párral együtt meghalt az amerikai demokrácia is.“ Bloch hangsúlyozta, hogy Eisenhower elnök, aki nem volt hajlandó kegyelmet adni az ár- tatlanul halálraítélt házaspárnak, ,.dicstelenül szerepel majd a töi'- ténelemben, mint olyan elnök, aki a halálos ítéletet támogatta.“ A sajtóban igen nagy a visszhangja az ártatlan Julius és Ethel Rosenberg kivégzésének. A L‘Hu- manité különkiadásban számolt be a kivégzésről. A vezércikket Pierre Cmirtade. a I/Humaníté kiváló publicisztája írta. ,,A nácik gjnlkosok voltak, — emelte ki Courtade — kétségtelenül vadállatok, de legalább nem tartót- tak álszent prédikációkat.“ Rómában — mint a londoni rádió jelenti, — a CGIL központja szombatra tizenötperces munka- beszüntetést hirdetett tiltakozásul a Rosenberg-házaspár kivégzése miatt. A Német Demokratikus Köz- társaság lakossága is viharos felháborodással fogadta a szörnyű hírt. Li Szín Mau provokációja világszerte mély elégedetlenséget keltett Peking, (Uj Kína) Amerikai és angol hírügynökségi jelentések szerint sok országban aggodalmat és elégedetlenséget okozott, hogy a liszinmanista banditák — az amerikaiak tudtával — erőszakkal „szabadonbocsátották“ és visszartották a koreai néphadsereg 25.000 fogságbaesett harcosát, aláaknázva ezzel a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó egyezményt. Az angol külügyminisztériumból származó jelentés szerint Nagybritannia „igen súlyosan ítéli meg“ ezt az eseményt. Az angol külügyminisztérium hivatalosan bejelentette, hogy sürgős tanácskozások vannak folyamatban az Egyesült Államokkal. Angol diplomaták véleménye szerint ez az esemény „súlyos kudarc a nyugati diplomácia számára és teljes következményeit még nem is lehet felmérni. Lester B. Pearson kanadai külügyminiszter, az ENSZ közgyűlésének elnöke nyilatkozatában kijelentette, hogy Li Szín Man akciója „súlyos jellegű esemény“. Több nyugati ország ENSZ- küldötte „meglepetését fejezte ki afölött, hogy a szövetséges főparancsnokság megengedte, hogy délkoreai örök teljesítsenek szolgálatot a hadifogolytáborokban, miután a délkoreai kormány ismételten kijelentette: szembehelyezkedik a javasolt fegyverszünettel.“ Az „Associated Press“ június 18-án Bernből keltezett tudósítása szerint Petitpierre svájci külügyminiszter az államtanácsban kijelentette: a körülmények megváltoztatása oda vezethet, hogy Svájc fontolóra veszi a semleges hazatelepítési bizottságban való részvételre tett ígéretét. Egy svéd hivatalos szóvivő szerint „Svédország Li Szín Mannák a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó egyezményt aláaknázó akciója végleges követkéz- ményeitől függően fontolóra fogja venni helyzetét a hazatelepítési bizottságban.“ Az indiai sajtó megbélyegzi Li Szín Man provokációját Uj-Delhi (Uj Kína.) Pénteken valamenyi vezető delhi lap első oldalon közölte a legújabb koreai eseményekről szóló híreket. „Statesman“ kiemeli: „Li Szín Man csapást mér a fegyverszünetre.” A „Times Of India“ hangsúlyozza: „Li Szin Man a Koreában állomásozó amerikai csapatok orra előtt „kiszabadított* többezer északkoreai hadifoglyot. Ez arcátlan és előre megfontolt erőfeszítés a fegyverszünet meghiúsítására. Ha megengedik, hogy Li Szin Man ép bőrrel ússza meg ezt az akciót, senki sem fogja tudni megmondani, hogy legközelebb hol burjánzik fel ennek a végtelenül felelőtlen embernek ragályos egoizmusa.“ 1. Mi van Li Szin Manék gyalázatos provokációja mögött ? A napokban az Alsop-fivérek, a „New York Herald Tribune” ismert cikkírói LI Szín Mannak a koreai fegyverszünet megtorpedózását célzó mesterkedéseivel kapcsolatban feltették a kérdést: Vájjon a délkoreai farok csóválhatja-e az amerikai kutyát? A legutóbb történt események azonban rávilá. gítottak. hogy az amerikai publicisták ilyen irányú kételyei alaptalanok. nem létezik ilyen természeti csoda. Ahogy már ahhoz hozzászoktunk, most is a kutya csó_ válla a farkát. Az történt ugyanis, — mint az „Uj-Kína’'-hír ügynökség jelentette, — hogy a koreai fegyverszünet megkötésének közvetlen közelségében Iá Szin Man. a dél koreai báb hallatlan és fellníborító provokációt követett el. Tíz nappal azután, hogy lanmindzsonban alá- írták a hadifoglyok hazatelepítéséről szóló egyezményt, a Li Szin Man _kl i k k „szabad on bocsátó 11' * mintegy 25.000 délkoreai táborokban őrzött északkoreai hadi foglyot és ezzel megvalósította az erőszakos visszatartásra irányuló törekvését. Azt lehetne hinni, hogy Li Szin Man •*— aki még soha egyetlen önálló lépést sem tett — most fenegyerek módjára önállóságra szánta el magát. Ha ennek a látszatnak lenne is valamilyen alapja — mint ahogy nincs — még azt is megcáfolná Li Szín Man csütörtöki 1 lejelentése : „az ENSZ-ható- ságok képviselői, akikkel beszéltem arról az óhajunkról, hogy ezeket a hadifoglyokat szabadonbocsássuk, legnagyobb részt elvben egyetértenek velünk.” Ezt támasztja alá az angol rádió megállapítása is: „ ... Li Szín Man lépése következtében bűnsegéd! bűnrészeseknek tűnnek a fegyverszüneti bizottság tagjai, akiknek viselniük kell a felelősséget az Egyesült Nemzetek minden cselekedetéért — ... betek óta jelek voltak észlelhetők és az ENSZ-parancsnokságnak tudomást kellett szereznie arról, hogy Li Szín Man pontosan ezt az akciót tervezi. Ezért az óvatosság elemi •szabályai azt követelték volna, hogy más őrségekkel erősítsék a hadifoglyok őrzését.” Teljesen jogos tehát az Uj Kína-hírügynökség kiilöntudósí tójának véleménye: „Sok jel mutat arrfe, hogy az Egyesült Államok hadseregének fő- hadi szállása sem bújhat ki teljesen a súlyos felelőssé" alól.’’ Az amerikaiak, noha tudtak Li Szin Man előkészületeiről, csak akkor váltották fel amerikai katonákkal a hadifogolytáborok délkoreai őreit, amikor már megtörtént a gyalázatos provokáció.” Ez azt bizonyítja — írja az Uj Kína jelentése —, hogy az amerikaiak tudatosan összejátszottak Li Szán Mannal a hadifoglyok haza telepítéséről szóló egyezmény megszegésében.'’ 2. Milyen szerepet töltenek be a jobboldali szociáldemokraták Nyugat-Németországban ? Otto Nuschke nyilatkozata szabadonbocsátása után Berlin, (TASZS25). Amint az „ADN” hírügynökség közli, Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság kereszténydemokrata uniójának elnöke és a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese az amerikai őrizet- bevételből való szabadonbocsátása után a kereszténydemokrata unió székházában nyilatkozatot tett. A nyilatkozatban a többi között elmondotta, hogy az amerikai tisztek a vallatás folyamán többízbeu megkísérelték a Szovjetunióról és a Német Demokratikus Köztársaság kormányáról kompromitáló „beismeréseket” kicsikarni tőle. Késő éjszakáig gyalázatos eszközökkel próbálták rábírni, hogy maradjon Nyugat-Berlinben. Otto Nuschke a vallatás folyamán többízben követelte azonnali szabadonbocsátását és a leghatározottabban tiltakozott a meghurcolás és örizetbevétel ellen. Az amerikai tiszt azonban ezt válaszolta követeléseire: „Mindenről táviratoztam Washingtonba és meg kell várnom a megfelelő választ. Addig őrizetben kell maradnia”. Otto Nuschke munkatársaihoz és az összegyűlt polgárokhoz fordulva a továbbiakban kijelentette: „Most újból fogjunk munkához,' hogy egyesült erőfeszítésekkel megőrizzük a békét és kivívjuk hazánk egységét. Mindanyiunk előtt legyen világos, hogy a szovjet csapatok, az állami szervek és a békeszerető polgárok erélyes intézkedései mentették meg a békét Németországban.’’ Ha a nyugatberlini provokátorok által megrendezett puccs sikerült volna — hangsúlyozta Otto Nuscli- ke — akkor Németország újabb háborút élt volna át, amelynek következményeit „nehéz volna előre látni.” Kísérletek a felelősség áthárítására Berlin, (TASZSZ). A három nyugati hatalom berlini katonai parancsnokai néhány napi várakozás után június 19-én nyilatkozatot tettek, amelybe csalárd módon elégedetlenségüknek adnak kifejezést amiatt, hogy a szovjet katonai hatóságok Berlinben katonai erőhöz folyamodtak. A nyugati hatalmak berlini. katonai parancsnokai azért tették ezt, hogy eltüntessék a nyomokat és kibújjanak a felelősség alól azok miatt a provokátorok miatt. akiket az utóbbi napokban Nyugat- Berlinből Berlin demokratikus övezetébe küldtek, hogy ott utcai rendzavarásokat és gyújtogatásokat kövessenek el és akikkel szemben a szovjet katonai hatóságok kénytelenek voltak június 17-én fegyvert alkalmazni. Itt azonban kevés az olyan egy. Ugyü ember, aki ne látná be, hogy a berlini utcákon garázdálkodást tervező külföldi bérencek provokációs cselekedetei és főbenjáró bűntettei miatt a fő felelősség a három hatalom Nyugat-Berlinben tartózkodó képviselőit terheli. A három nyugati hatalom képviselőivel szűrték össze a levet az e napokban Nyugat-Berlinben megbúvó Kaiser bonni miniszter és csatlósai, valamint Reuter, Nyugat- Berlin főpolgármestere, akiknek közvetlenül részvétele és bujtoga- tása nélkül nem került volna sor sem utcai rendzavarásokra, sem gyújtogatásra, sem kényszerű fegyverhasználatra. Eisenhower beavatkozása a berlini eseményekbe Berlin, (TASZSZ). Eisenhower elnök június 18-án Washingtonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok ötvenmillió dolláros úgynevezett pótsegélyt folyósítanak Nyu- gat-Berllnnek, állítólag „NyugatBerlin további gazdasági megérő, sítésére”. Berlini körökben úgy tekintik ezt az újabb dolláradományt, mint leplezetlen kísérletet azoknak a nyugat-berlini amerikai ügynököknek felbátorítására, akiknek a kalandja kudarcot vallott. Az Egyesült Államok minden ceremóniát mellőző beavatkozása sokaknak felnyitotta a szemét. Bzóbon „eUenzékíeskedve” a nácizmus, a Wehrmacht újraszervezés« ellen vannak, tettekben támogatják a háborús terveket, katonai O -V A el /oflí/of Péntekre virradóra a hatodik francia miniszterelnökjelölt búcsúzott el attól a reménytől, hogy végre sikerül megoldania a közel egy hónap óta húzódó francia kormányválságot. A René Mayer.kor- mány bukása óta a kormányválság ezzel második hónapjába lépett. Ez a tény már magában is mutatja, hogy Franciaországban nem egyes személyek bukásáról van szó, René Mayer bukásával nem egyszerűen az utóbbi nyolc év tizenkilencedik francia kormánya kerül csődbe, hanem igen mély válságba zuhant az egész francia uralkodó rendszer. Milyen jelei vannak a francia uralkodó körök politikája mély válságának? Külpolitikai téren a legszembetűnőbb a vietnami szeny. nyes háború folytatása. Hosszú évek óta a francia nép fiai nenr csakhogy olyan ügyért hullatják vérüket Indokínában, ami teljesen reménytelen, hanem mélységesen igazságtalan is. Erre már elégszer rávilágítottak az olyan tekintélyes francia burzsoá lapok is, mint a „Combat” és a „Le Monde”, Mindennek ellenére mind a hat miniszterelnökjelölt — aki megkísérelte a mostani válság megoldását — a vietnami háború folytatása mellett foglalt állást. A másik ilyen jele a válságnak az ország függetlenségének feladása. Az úgynevezett európai védelmi közösségről van szó, amely köztudomásúan Franciaország ősi ellenségét, a német milltarizmust támasztaná fel és hitlerista tábornokok vezérlete alá rendelné a francia hadsereg nagyrészét. Az csak természetes, hogy ilyen „külpolitikát” csak akkor lehet megvalósítani, ha teljesen gúzsba- kütik a francia népet, ha megnyirbálják jogait. Az egymást követő francia kormányok „nemzetközi kötelezettségeiket” a vietnami háború folytatását és a fegyverkezést — a nép rovására vitték tovább, s csökkenteni akarták a költségvetés szociális és kulturális tételeit. Ezzel egyidejűleg folytatni akarták a hajszát a haladó elérnek ellen. B válságból csak egy kiút van. Ez a kiút a nép tömörülése, az olyan egység megteremtése, amely — mint az 1936-ban egyszer már megtörtént Franciaországban —- meghátrálásra tudja kényszeríteni a fasizmus felé igyekvő erőket. Ezért mutatott rá a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi ülése, hogy a jelen pillanatban az elsőrendű feladat, éppen az egység megvalósítása érdekében mindenekelőtt a francia munkásosztály akcióegységének megteremtése. És éppen ez az,‘ amitől a francia uralkodó körök: a legjobban rettegnek. A fejlődést azonban nem tudják feltartóztatni. 3. Milyen kiút van a francia kormányválságból?
