Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-21 / 144. szám

ttfSS JÚNIUS 21, VASÁRNAP IUÉPLSP 3 A Béke-Világtanács záróiilése A Béke-Világtanács felhívása Szombaton délben epy óra előtt kezdődött meg a Béke-Világtanács ünnepélyes záróülése. A hatalmas termet s a karzatokat zsúfolásig megtöltötték a küldöttek és a meg­hívott vendégek. Az ülés elnökségé­ben helyet foglaltak a Béke-Világ­tanács elnökségének és irodájának tagjai. Jelen volt Jean La ff Ute, a Béke-Világtanács -főtitkára, Eugé- nie Cotton, a Nemzetközi Demo­kratikus Nőszövetség elnöke, Kuo Mo-zso, cl Béke-Világtanúcs nem- zetközi Sztálin.békedijjal kitünte­tett alelnöke, Gabriel d:Arboussieri a Béke-Világtandcs alelnöke, Ema­nuelD' Astier de la Vigerie, Pala- mcde Borsari, Emi Sziao, /*. Gul- jajcv, Ivor Montagu, a Béke-Világ- tanács titkárai. Hja Erenburg, lkuo Ojama, a Béke-Világtandcs irodájának nemzetközi Sztálin, bckedijjal kitüntetett tagjai, Nyi- kola} Tyihonov, Jan Mulcarovszky, Isabelle Blume, dr. J. L. Hromadm ka, prof. Walter Friedrich, Antoine Tabet% Barance Fial ho, a Béke_ Világ tanács irodájáénak tagjai. Ma reggel tanácskozásunk rész­vevői megtudták, hogy a Itosen- bcrg-házaspárt kivégezték. A leg­utolsó pillanatig magam is re­ménykedtem egyetlen engedékeny mozdulatban, reménykedtem a kegyelemben. Nem rejthetem el a szószéken sem mélységes meg­rendülésemet, s biztosan tudom, hogy ezzel valamennyiek érzé­seit fejezem ki. Feltétlenül bizonyosak vagyunk Anna Seghers, a Béke-Világtandcs nemzetközi Sztálin-békedijjal ki­tüntetett tagja, Pierre Cot volt francia miniszter, Jacques Denis, a DÍVSZ főtitkára, Heriberto Jara mexició tábornok, volt miniszter, Sahib Singh Sokhi indiai tábornok, valamint a Béke-Világtanács több más tagja. Magyar részről ott volt An dics Erzsébet Kossuth-díjas akadémi­kus., az Országos Béketanács elnö- /t-e, Lukács György Kossuth-díjas akadémikus és Péter János refor­mátus püspök, a Béke-Világtaná-cs tagjai, Mihály} i Ernő népművelési miniszterhely élt e<( ésNdndsi László, az Országos Béketanács alelnökei, Rusznyák István, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Kossuth-díjas elnöke, Kádas István, a DISZ Köz­ponti Vezetőségének titkára, Csem terki Lajos, a SZOT titkára, Vass Istvánná, az MNDSZ főtitkára, Kónya Lajos kétszeres Kossuth- díjas költő, a Magyar Írók Szövet_ ségének főtitkára, Devccseri Gábor ős Juhász Ferenc Kossuth-díjas ebben a pillanatban, hogy a Ro- senberg-házaspár áldozata még jobban növeli felelősségérzetün­ket és azt a kötelezettséget . rója ránk, hogy még erősebben küzd- jünk a béke gondolatának ér­vényre juttatásáért az egész vilá­gon. Nincs semmi, amit a nép el nem érhet. Az emberiség békéje és boldogsága a mi célunk, amely­nél méltóbb célt nem állíthatunk költők, Parragi György Kossuth- dijas újságíró, Fischer Annie Kos- suth-dijás zongoraművész, a Ma. gyár Népköztársaság érdemes mű­vésze és még sokan mások. Az egyházak vezetői közül az ülésen megjelent Bereczky Albert református püspök, Velő Lajos evangélikus püspök. Máthé János római katolikus püspöki helynök, Beresztóc-y Miklós, a Katolikus rapok Országos Békebizottságának elnöke, Horváth Richord, a Kato­likus Papok Országos Békebizott­ságának alelnöke cs még többen mások. A meghívott vendégek sorában számos kiváló dolgozó foglalt he­lyet: sztahanovisták, élenjáró ter­melőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok. Az ülést lkuo Ojama nyitotta meg. Az ülés elején Georges Dassesse belga küldött megemlékezett az ár­tatlanul kivégzett két hős békehar- cos, a Rosenberg-házaspár halálá­ról. kivégzése alkalmából népeink elé. Az ülés résztvevői felállva, néma kegyelettel adóztak az amerikai imperialisták ártatlan áldozatai emlékének, akiknek azért kellett meghalniok, mert mindvégig hű harcosai voltak a békének. lkuo Ojama elnök ezután Gab­riel d’Arboussiernek, a BYT alel­nökinek adta meg a szót, aki rö­vid beszéd után nyilatkozatot ol­vasott fel. Dassesse megemlékezése a Rosenberg-házaspár Gabriel d’Arboussier felszólalása Hölgyeim és uraim, kedves ba­rátaim! Engem bíztak meg azzal, hogy beszámoljak önöknek abban az albizottságban végzett munka eredményeiről, amely megvitatta Sir Sahib Sokhi vezérőrnagy ja­vaslata alapján a tárgyalások ér­dekében folytatandó világméretű kampányról szóló nyilatkozatot. Röviden ki szeretném fejteni, hogy milyen szempontok figye­lembevételével dolgoztuk ki ezt a nyilatkozatot. Bizottsági viták során négy lé­nyeges gondolat merült fel; Az első: az az alapelv, amelyre mozgalmunk épül, tehát a külföld felé rendszerek és kormányzatok békés együttélése, az események tükrében nemcsak szükségesnek, de lehetségesnek és mindenki szá­mára hasznosnak tűnik. A második gondolat az, hogy ez az együttélés csak tárgyalások út- ján teremthető meg, amelyek a? összes viszályokat és vitás kérdé­seket rendezhetik. A harmadik gondolat az, hogy a világbékét fenyegető súlyos pro­blémák állanak fenn, részben olyanok, amelyekre vonatkozóan alkalmazni kell a már létrejött megegyezéseket, részben pedig olyanok, amelyekkel kapcsolatban tárgyalásokat kell kezdeni. A negyedik gondolat az, hogy kétségbevonhatatlan . győzelmeink­nek nem szabad tevékenységün­ket fékezni, sőt ellenkezőleg, ezek erőfeszítéseink megkettőzését te­szik szükségessé. Van-e valaki kö­zöttünk, aki ezt ezen a napon ne érezné át teljes szívvel? Ezeket a gondolatokat tartal­mazza a következő nyilatkozat: Nyilatkozat a tárgyalások érdekében folytatandó világméretű kampány megindításáról A legutóbbi hónapok eseményei arra a meggyőződésre jultatták a népeket, hogy lehetséges békés rendezésre jutni valamennyi nem­zetközi nézeteltérésben. A népek ráébrednek arra, hogy türelmes és szívós akcióval meg lehet nyerni a békét. A Béke-Világtanács, amely 1953 június 15-től 20-ig Budapesten ülésezett, felhívja a népeket: Ket­tőzzék meg erőfeszítéseiket, hogy megkönnyítsék a tárgyalásokat nemzetközi megegyezések érdeké­ben. Minden népnek joga van szaba­don megválasztania saját élet­módját s kötelessége tiszteletben tartani azt az életmódot, amelyet más népek szabadon választottak. A különböző rendszerek közti szükséges békés együttélés ezáltal lehetséges, s a népek közti kap­csolatok mindenki számára gyü­mölcsözőkké válnak. Ez az együttélés feltételezi, hogy minden viszályt és civódást tár­gyalások útján oldjanak meg. A koreai fegyverszünetet, amely megelőzi a békét, haladék­talanul alá kell írni a már létre­jött megállapodások alapján. Minden újabb késlekedés csak növeli a gyászt, a romokat, a szenvedéseket. Ugyancsak be kell szüntetni a többi folyamatban lévő háborút és a népek függetlensége elleni agresszív cselekményeket. Fegy­verek bevetése bármely nemzeti felszabadító mozgalom ellen: a nemzetközi feszültség tényezője és háborús tűzfészket teremthet. A német néDnek joga van újra egyesítéséhez és nemzeti szuveré- nitásához, szomszédai biztonságá­nak tiszteletbentartásával, meg­akadályozva a militariomus és a revánS-szellem újjáéledését. Japánnak vissza kell kapnia teljes nemzeti szuverénitását egy olyan békeszerződés alapján, amelyet az összes érdekelt orszá­gok elismernek és amely garan­tálja Ázsia és a Csendes Óceán népeinek biztonságát. Ha biztosítják szuverénitásuk tiszteletbentartását, ha szembe- szállnak az életük megszervezésé­be való idegen beavatkozással, ha visszautasítják a katonai támasz­pontok engedélyezését és idegen csapatok által történő bármiféle megszállást, a népek garantálhat­ják biztonságukat és a béke meg­őrzését. A biztonság fokozatos megte­remtése lehetőséget nyújtana ar­ra, hogy megállítsák a fegyver­kezési hajszát, hogy tárgyalások útján hozzákezdjenek a fegyver­kezés csökkentéséhez, hogy vala­mennyi ember jobb életszínvona­la megteremtésének szenteljék azokat az. erőforrásokat, amelye­ket idáig a halál és a rombolás műveire fordítottak. A gazdasági és kulturális cse-1 rét valamennyi ország között az egyenlőség alapján, megkülönböz­tetés nélkül és az összes felek előnyére kell megteremteni. A tárgyalás meg fogja változ­tatni az események alapvető me­netét. Az ENSz. eszközül szolgál­hat ehhez, ha hűségesnek mutat­kozik alapokmányának szellemé­hez. Az ENSz-nek be kell fogad­nia valamennyi országot. amely ezirányú -rését előtörlesztette Kínát csr' gy. mint a többi nem­zetet. az általa választott kor­mánynak kell képviselnie az ENSz-ben, Ezek azok az okok, amelyek mi­att a Béke-Világtanács elhatároz­za, hogy egyetemes jellegű akció­ba kezd a tárgyalás érdekében. E kampány során a népek ki fogják fejezni, különböző és szervezett formák között azt a követelésü­ket, hogy az államok közti összes viszályokat és nézeteltéréseket békés úton rendezzék. Csak a népek állhatatos akció­ja kényszerítheti ki a tárgyalást, a megegyezést és a békét. Budapest, 1953 június 20. A Béke-Világtanács ülése. Amikor lkuo Ojama felteszi a kérdést: kiért egyet a nyilatkozat­tal, egyszerre emelkednek magasba a kezek. — Megállapítom, hogy a nyilatko­zatot egyhangúlag elfogadták! — mondta lkuo Ojama. Ezután Emilio Sereni szenátor, a BYT tagja lépett a szónoki emelvényre. . Sereni szenátor beszámolója után úttörők csapata vonult be az ülés­terembe, virágcsokrokat, sokszínű kendőket lenge've a küldöttek felé. ütemes taprsal üdvözlik a béke kis hírnökei;, s’ magyarul kiáltják: „Békét! Békét!’’ szerető mosoly, vidám tekintetek kisérik a kivo­nuló fiatalokat. Az ülésszak résztvevőinek viha­ros tapsa közepette kezdte meg zárszavát D’Astier de la Vigerie. a Béke-Világtanács titkára. Szavait többször szakította félbe taps. A Béke-Világtanács felhívását a küldöttek egyhangúlag elfogadták. A Béke-Világtanács negyedik ülés­szaka ezzel befejezte munkáját. Uj reménység született. Ma már minden ember látja, hogy lehetsé­ges a megegyezés. Véget lehet vetni a vérengzésnek. Végezni lehet a hidegháborúval. Ezekben az órákban ünnepélye­sen. felhívjuk a népeket: Követeljék kormányaiktól, hogy tárgyaljanak és egyezzenek, meg. Valamennyiünktől függ, hogy támogassunk minden olyan kezde­ményezést — bármely kormánytól származzék is —, amely az ellen­tétek békés úton történő megoldá­sára irányul. Mindnyájunktól függ, hogy meghiúsítsuk azok mesterke­déseit, akik akadályozzák vagy késleltetik e megegyezést. A béke itt van kapunk előtt. Rajtunk áll, hogy elérjük. Budapest. 1053 június 20. Kim !r Szén marsall és Peng Tö-iiuaj tábornok levele Mark Clarkhoz Keszon, (Uj Kína.) A koreai­kínai fegyverszüneti küldöttség június 20-án a következő közle­ményt adta ki: Jóllehet még csak tíz napja, hogy a fegyverszüneti küldöttsé­gek vezetői aláírták a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó egyez­ményt és bár a fegyverszüneti egyezmény aláírásával kapcsola­tos részletek előkészületei közel- állnak a befejezéshez, Dél-Koreá- nak az amerikaiak közvetlen el­lenőrzése alatt álló kormánya és hadserege mégis egészen odáig ment el, hogy önkényesen és az amerikaiak tudtával, „szabadon- bocsátás“ címén visszatartotta a koreai-kínai fél csaknem 2Ö.00Ó fogságbaesett harcosát. Mi több: nyíltan utalt arra, hogy célkitű­zésének — a hadifoglyok eiősza- kos visszatartásának és a koreai fegyverszünet meghiúsításának — megvalósítása érdekében kész ezeket a hadifoglyokat erőszak­kal besorozni a délkoreai hadse­regbe. A teljes fegyverszüneti küldött­ségeknek június 20-án a koreai­kínai fél kívánságára megtartott nyilvános ülésen Nam ír tábor­nok, a koreai-kínai küldöttség ve- zétője felolvasta azt a levelet, amelyet Kim ír Szén marsall, a koreai néphadsereg főparancsno­ka és Peng Tö-huaj tábornok, a kínai népi önkéntesek parancsno­ka június 19-én Mark Clark tá­bornokhoz, az Egyesült Nemzeteit haderejének főparancsnokához in­tézett. - • A levél teljes szövege a követ­kező: „Mark W. Clark tábornoknak, az Egyesült Nemzetek hadereje főparancsnokának. Megkaptuk Harrison tábornok­nak június 18-án Nam Jr tábor­nokhoz intézett levelét. Ebben a levélben önök közöl­ték, hogy a koreai néphadsereg 25.000 fogságbaesett harcosa — akiket az önök ötös, hatos, hetes és 9-es számú hadifogoly-táboraiban őriztek — június 18-án a délko­reai kormány legmagasabb sze­mélyiségeinek titokban kidolgo­zott és gondosan egybehangolt tervei szerint, valamint a délko­reai biztonsági alakulatok segítsé­gével és külső, támogatással „ki­tört“ és „megszökött” a hadifo­golytáborokból. Li Szin Man. hi­vatalosan be is ismerte, hogy a délkoreai biztonsági alakulatok az ő utasítására „bocsátották sza­badon“ ezeket a hadifoglyokat. Még csak 10 nap telt el azóta, hogy a két fél aláírta a hadifog­lyok hazatelepítésére vonatkozó egyezményt. Az önök közvetlen ellenőrzése alatt álló délkoreai kormány és .hadsereg azonban máris botrányos módon és nyíl­tan megszegte ezt az egyezményt: „az úgynevezett „szabadonbocsá- tásí“ rendelet értelmében és a tit­kos ügynökök, valamint a bizton­sági alákulatok egybehangolt ak­ciója ré\vén arra kényszerítette a nem ‘ közvetlenül hazatelepíten­dőnek minősülő összes hadifog­lyok több mint felét kitevő 25.000 hadifoglyot, hogy elhagyja a ha­difogolytáborokat. Ezen túlmenő- leg nyíltan utalt arra, hogy a hadifoglyok erőszakos visszatar­tása céljából kész ezeket a hadi­foglyokat erőszakkal besorozni a délköfeai hadseregbe. Ez azonban még nem minden. Június 19-én további 1813 hadifoglyot kénysze­rítettek a hadifogolytáborok elha­gyására. Ezért ennek az incidens­nek jellegét rendkívül súlyosnak kell tekintenünk, A délkoreai Li Szín Man-klikk egy idő óta azt kiáltozza, hogy „szembehelyezkedik a koreai fegyverszünettel", hogy „előre kell nyomulni észak felé és egye­síteni kell az egész nemzetet" és hogy „szabadon kell bocsátani mindazekat a koreai hadifoglyo­kat, akik megtagadják a hazate­lepítést”. Mindez nem volt isme­retlen önök előtt. Mégsem tettek azonban semmiféle intézkedést ennek az incidensnek elkerülé­sére és megakadályozására. Ez azt bizonyítja: Önök szándékosan szemet húnytak afölött, hogy a Li Szin Man-klikk végrehajtja régen kidolgozott tervét: a hadi­foglyok hazatelepítésére vonatko- zó egyezmény megszegését és a fegyverszünet létrejöttének meg-? akadályozását. Úgy véljük, hogy önöket súlyos felelősség terheli ezért az incidensért. A koreai—kínai fél már régen és ismételten felhívta az önök! figyelmét arra a tényre, hogy ak önök által kezdettől fogva propa­gált úgynevezett elv, „hadifoglyok kényszerű hazatelepítésének meg-? akadályozása“ teljes mértékben légből kapott koholmány és ilyes­mire egyáltalában nem kerülhet! sor. Éppen ellenkezőleg: A hadi-? foglyok erőszakos visszatartásá­nak lehetősége áll fenn és ez a lehetőség állandóan növekszik. Ez az, amivel a koreai—kínai fél' határozottan szembehelyezkedik/ A hadifoglyok Li Szin Man által' történt „szabadonbocsátásának1* és kényszerítésének incidense azt bizonyítja, hogy a hadifoglyok' erőszakos visszatartása — amely-! nek a koreai—kínai fél ellene! van — kétségbevonhatatlan tény-? nyé vált. Az a helytelen álláspont,­amelyre önök helyezkedtek és az az elnéző magatartás, amelyet eb­ben a kérdésben mindvégig tanú­sítottak, feltétlenül közvetlen oka ezen incidens, megtörténtének és befolyásolja az aláírásra készen- álló fegyverszüneti egyezmény, gyakorlati megvalósítását. Tekintve ennek az incidensnek rendkívül súlyos következmé­nyeit. a következő kérdéseket kell önökhöz intéznünk: Vájjon képes-e az Egyesült Nemzetek hadseregének parancs­noksága ellenőrzést gyakorolni a délkóreai kormány és hadsereg fölött? Ha nem. akkor vaijon a koreai fegyverszünet vonatkozik-e a LI Szin Man-klikkre is? Ha nem vonatkozik rá. akkor mi biztosíték van arra, hogy Dél- Korea részéről a gyakorlatban1 megvalósítják a fegyverszüneti egyezményt? Ha ellenben a koreai fegyver-' szünet vonatkozik a Li Szin Man-1 klikkre, akkor önök felelősek azért, hogy haladéktalanul kézre-1 kerítsék a „szabadlábon levő“, 25.952 hadifoglyot, vagyis mind­azokat, akiket ..szabadonbocsá-j tottak“, akiket kényszerrel visz-, szatartanak és be akarnak soroz-1 ni a délkoreai hadseregbe. Ezen túlmenőin? pedig önöknek biztosítékot kell adniok arra, hogy a jövőben semmiesetre sem1 fordulnak elő hasonló incidensek/ Várjuk az önök válaszát KIM IR SZÉN marsall, a koreai néphadsereg főparancsnoka , PENG TÖ-HUAJ. a kínai népi önkéntesek'- parancsnoka.“ - 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents