Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-19 / 142. szám
NÉPLAP-1933 JÚNIUS 19, PÉNTEK 2* (Folytatás az 1. oldalról) delegátus, köztük a francia küldöttség számos tagja sietett hozzá, hogy szerencsét kívánjon a viet nami nép harcához. Edward Dixon, Nagy-Britannia küldötte, Coventry város tanácsá. nak tagja szólalt fel ezután. Edward Dixon, Coventry város tanácsosának felszólalása Biztosra veszem, hogy meg fognak érteni, ha azt mondom, hogy engem, aki Coventry városából érkeztem, lényegbevágóaa érdekel a béke kérdése és nagy megtiszteltetésnek tekintem, hogy meghívtak a Béke-Világtanács e rendkívül fontos ülésén való részvételre. Kü- lönsen a szovjet küldött. Hja Erenburg űr beszéde keltette fel érdeklődésemet, minthogy elszakít- liatatlanul kapcsolatot létesítettünk városunk és Sztálingrád városa között. Városi tanácsunkban hivatalos bizottság van. amelyet úgy hívnak „Coventry—Sztálingrád Baráti Kapcsolatok Bizottsága", melyet a sztálingrádi csatát követő napokban alapítottunk. Erenburg úr beszédének két pontja volt különösen érdekes számomra. Először az a pont, hogy a 'világtanács örömmel üdvözölne minden békekezdeméuyezést bárhonnan jöjjön is az, másodszor hivatkozása az angol-szovjet szerződésre. A brit nép örült, amikor ezt a szerződést aláírták. Ezután Edward Dixon idézett a szovjet-brit szerződésből, amely kimondja, hogy a két ország szoros baráti együttműködést valósít meg, gazdasági segítséget ad egymásnak a háború után és nem vesz részt a másik ellen irányuló koalícióban, majd így folytatta: — Ezt a szerződést Anglia nem tartja tiszteletben és biztos vagyok benne, hogy országunk békeszervezeteinek erőfeszítéseiket arra kell irányitaniok, hogy- ezt az álláspontot helyreigazítsák. Ha bárki, aki Angliában a közvéleményt irányítja, ezért a célért harcolna, biztos vagyok abban, hogy a brit nép részéről minden akadályt legyőző támogatásban részesülne, mert a nép felfogná, hogy ez az angol-szovjet szerződés Európa egyensúlyának leghatalmasabb tényezőjeként hatna. A nagy tapssal fogadott beszéd után Jean Laffitte, a Béke-Világtanács főtitkára tartotta meg hozzászólását. Jean Laffitte beszéde jean Laffitte a Béke-Világtanács szerepéről és eredményeiről beszélt. A Béke-Világtanács az 1950 novemberében Varsóban megtartott II. Béke-Világkongresszusön alakult meg — mondotta. Célja az volt, hogy biztosítsa a népek békés tevékenységének és találkozásának állandó lehetőségét. Igen nagy utat tettünk meg azóta. És ha a Világtanács nem is érte el még valamennyi kitűzött célját, mégis olyan mértékben járult hozzá a béke ügyéhez, hogy joggal töltheti el némi büszkeség. A Világtanács megalakításától kezdve egyszerű eszméket hirdetett szerte a világban. Ezeket az eszméket a közvélemény egyre növekvő mértékben támogatja. — Ezért van olyan erejük, amellyel számolni kell. Mert ha például valamennyi ország közvéleménye, beleértve az Egyesült Államokat is, nem foglalna valóban állást a koreai azonnali „tüzet szüntess“ mellett, valószínű, hogy a fegyverszünet megkötése nem állna küszöbön. A Világtanács kampányt folytatott olyan nagyhatalmi találkozás és tárgyalás érdekében, amely békepaktum megkötésére vezet. Ma már kormányok, felelős miniszterek törnek lándzsát a vezetők találkozása és a tárgyalások mellett. A Béke-Világtanács kezdeményezései és eszméi nem juthattak volna kifejezésre, nem érhettek volna olyan messze, ha a Béke- Világtanács elsősorban nem egy reális erőnek lenne a kifejezője nemzetközi síkon, ha nem rendelkeznék szilárd és minden országban működő szervekkel, ha nem olyan intézmény lenne, amely kormányoktól, pártoktól és nemzeti vagy nemzetközi síkon már működő szerv?v"teMől teHésen függetlenül fejtheti ki álláspontját. A‘ Béke-Világtanács nem avatkozik az államok belügveibe, amelyeknek rendezése ezen országik polgáraira tartozik. Meggyőződése szerint az emberek óriási ■többsége minden országban e^v- -,-ánt békét kíván. A Béke-Vi- lógtanács igyekszik tolmácsolni ezt a vágvat, állandóan olv-,n megoldásokat és akcióhatározatokat '•«resve. melyek alkalmasak minden békét óhajtó ember tömörítésére. A Béke-Világtanács általános határozataival nem kívánja megtörni, vagy uniformizálni a nemzeti kezdeményezéseket, hanem mindinkább nyilvánvalóvá szeretné tenni a minden népre egyaránt jellemző béketörekvés és a nemzeti érdek közötti összefüggést, Úgy gondoljuk, hogy e jellegét meg kell őriznie. Ugyancsak meg kell őriznie azokat az elveket is, amelyeken politikája alapszik. — Ezek az elvek két tételre vonatkoznak: 1. A világon létező rendszerek békésen együtt élhetnek és együtt is kell, hogy éljenek. 2. A nemzetek közötti nézet- eltérések tárgyalások útján, békésen megoldhatók. A tanácskozások során történt több felszólalás és különösen D’Astier de la Vigerie megnyitó beszéde és Sokhey dr. tegnapesti nagyjelentőségű felszólalása, amelyet az indiai küldöttség nevében mondott el, erősítették ezt a gondolatot. A tanács szerepének és összetételének ama néhány pontja, amelyekre ki akarok térni — más kérdésekre vonatkozik. Elsősorban: úgy vélem, hogy ennek az ülésszaknak egyik feladata, hogy a világ szeme előtt teljes egészében be kell mutatnia a Béke-Világtanács eddigi sikerteljes szerepét. Ha az éberség alábbhagyna, az végzetes lehetne a béke ügyére nézve. Emiatt kell szerintem kihangsúlyozni azokat az eredményeket, amelyeket ma leszögeztünk azért, hogy a népek erejükbe vetett bizalmát megerősítsük és hogy a holnapi győzelemhez szükséges erőfeszítésekre fel tudjunk készülni. A második kérdés, amit fel szeretnék vetni, — a Világtanácsnak a többi szervezetekhez fűződő kapcsolataira vonatkozik. Számos szervezet van, ahol gyakran ilyen, vagy olyan részletkérdésekre vonatkozólag közelálló, vagy néha hasonló jellegű álláspontot foglalnak el, mint amelyet a Világtanács e kérdésekre vonatkozólag magáévá tett. A mi Világtanácsunk mindig támogatta és bátorította a béke ügyét előmozdító kezdeményezéseket, bárhonnan is jöttek azok. Azt javaslom, hogy ezt ma újult erővel ismételjük meg. Javaslom azt is, hogy abban a bizottságban, amely ezt a kérdést tárgyalni fogja, meg kell vizsgálni azokat a módokat, amelyek szélesebb együttműködést hivatottak biztosítani a különböző szervezetekkel, amelyek a maguk módján .járulnak hozzá a béke ügyéhez. A Világtanács gyaKorlatában állandóan találkozunk azzal, hogy különféle indokok összevetése azonos elképzelés támogatásához vezet. Úgy vélem, hogy ezt a gyakorlatot helyes lenne továbbra is alkalmazni ama úlabb kapcsolat terén, amelyek felvételét íó lenne, ha a közeljövőben a Világtanács kezdeményezné. Végül utolsó pontként néhány javaslatot szeretnék tenni a Béke-Világtanács összetételére vonatkozóan. A Világtanács minden országból, minden fajból és minden felfogást valló személyiségekből tevődik össze. Jelenleg hetven országból származó 296 tagja van. összetétele a társadalom legkülönbözőbb rétegeit tükrözi. Ennek ellenére nem lehet i.zt mondani, hogy ez a képviselet ma a Világtanács által gyakorolt valóságos befolyásnak felel meg. Számos országban a oékemoz- galom fellendülése országos vonatkozásban oly erőkre is kiterjedt már, amelyek a Világtanácsban nincsenek képviselve. Más országokban pedig vannak olyan erők, amelyek — bár nincsenek kapcsolatban a nemzeti békemozgalmakkal — már régóta együttműködnek a Világtanáscsal. Javaslom: a mostani ülésszak alatt nyissuk meg előttük a tanács sorait. Azok, akik itt vannak, nem mindig ismerték és értették meg egymást. Azóta azonban, amióta a tanácsban ei-őfeszítéseiket egyesítették, mégismerték, megértették, sőt megszerették egymást. Azt kívánom, hogy ezen ülésszak után még többen legyünk és még erősebbek legyünk. Valahogy azt lehetne mondani: az a kohó vagyunk, ahol egymásba olvad az emberek jóakarata. Olyan hely, ahol büszkék lehetünk emberi mivoltunkra, olyan hely, ahol az emberiség egységes egészet alkot. Most még inkább, mint bármikor; arra van szükség, hogy e helyen továbbra is olyan életrevaló gondolatok és kezdeményezések szülessenek, amelyeket azután a népek magukévá tesznek, hogy megoltalmazzák magukat a háborútól és kikovácsolják békés jövőjüket. Jean Laffitte nagy tapssal fogadott beszéde után Jaroslaw Iwaszkiewicz író, a lengyel Országos Békebizottság elnöke szolalt fel. Jaroslaw Iwaszkiewicz lengyel küldött felszólalása — A mi célunk világos és határozott — kezdte felszólalását. — Azt akarjuk, hógy minden nép maga alakíthassa ki saját kultúráját. Minden nemzetnek meg van a maga történelme, hagyományai, erkölcsei, művészete és irodalma. Minden kultúra értékét éppen ezek a sajátos jellegzetességek képezik. Azt szeretnénk, ha a világ valamennyi népe nemzetközi örökségét világméretűvé emelné és ezáltal a különböző kulturális és művészeti kincsek együttese olyan sokszínű mozaikot alkotna, amely eléri az általános érvényű, a legmagasabb értéket. Beszéde befejező részében Iwaszkiewicz indítványokat terjesztett elő a nemzetek függetlenségének erősítése érdekében, különös tekintettel a nemzeti kultúra kifejlesztésére. Ezután Crethe Forschammer, a dán egyetemi hallgatók demokratikus szövetségének elnöke következett, majd Ceza Nabarawi asz- szony, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetseg alelnöke, az Egyiptomi Nöszövetség alelnöke lépett a mikrofon ese. Utána az ülés résztvevőinek tapsa közepette emelkedett szólásra Jacques Denis, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tőtitkára. Elöljáróban arról beszélt, milyen sorsot szánnak az ifjúságnak a háborús gyújtogatok -és mit ígér számukra a béke. — A béke — mondotta Jacques Denis — megnyit minden lehetőséget, új, ragyogó, lelkesítő távlatok tárulnak fel, a béke lehetővé teszi a fiatalság gazdasági és társadalmi követeléseinek kielégítését, mint ahogyan lehetővé teszi a függetlenséget és biztos jövőt követelő népek vágyainak valóraváltását. Jacques Denis ezután áttért az ezév júniusában és augusztusában Bukarestben megtartandó Világifjúsági Kongresszus és Világ- ifjúsági Találkozó előkészületeinek ismertetésére. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben e találkozóknak különös jelentőségük van. Az előkészületek hatalmas arányainak jellemzésére Jacques Denis elmondotta, hogy Finnországból például, ahonnan eredetileg csak ezerötszáz résztvevőre számítottak, máris kétezerötszáz résztvevő biztosította helyét. Az 1951-es berlini VIT.en csak 10 izlandi ifjú vett részt, most pedig már eddig több mint 200-an jelentették be részvételüket. Ezek között a fiatalok között a legkülönbözőbb szervezetek ifjú tagjaival találkozhatunk — mondotta Jacques Denis — vagy pedig olyan fiatalokkal, akik mindeddig sohasem vettek részt a béke jegyében rendezett megnyilatkozásokon. E tekintetben tehát szintén jelentős hozzájárulás történt mindahhoz, ami a DÍVSZ állandó célkitűzése : állandóan növelni azoknak a számát, akik képességük és hajlamaik szerint ilyen vagy olyan módon hozzájárulnak a béke védelméhez. Jacques Denis beszédének befejező szavaiban kijelentette, hogy a nyári találkozón az ifjak hirdetni fogják a kormányok közötti meg- beszólások szükségességét, a nehézségek elhárítása és a nemzetközi együttműködés helyreállítása érdekében. Végezetül Jacques Denis java- solta, hogy az ülésszak bizottsági ülésein szenteljenek nagy figyelmet azoknak a kezdeményezéseknek, amelyeket a valamennyi néprétégre kiterjedő nemzetközi cserekapcsolatok fejlesztése érdekében kell foganatosítani. beleértve a megfelelő nemzetközi és nemzeti szervezetekkel kapcsolatban lévő ifjakat és főiskolásokat. Javasolta továbbá, hogy az ülésszak bízza meg a Béke-Világtanács titkárságát, hogy hívja fel a nemzeti békevédelmi szervezetek vezetőségének figyelmét arra, hogy járuljanak hozzá ff bukaresti találkozó sikeréhez. Jacques Denis után Van Dalén lelkész, Mónii- Mehran asszony iráni küldött, Andrea Andreán svéd orvosnő, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnöke, Abraham Schloneky volt izraeli belügyminiszter, dr. Eisensladt professzor, izraeli küldött, C. D. Thompson lelkész, déiafrikai küldött. Johannes R. Becher nemzetközi Sztálin- békedíjjjal kitüntetett író és Anderson E. Kristen író izland küldötte szólalt még fel. Ezt követően az elnöklő Nyiko- láj Tyihonov közölte, hogy csiitör* tökön reggel 9 órakor a bizottságok tartanak ülést, majd a szerdal ülést bezárta. A Béke-Világtanács csütörtöki és pénteki ülése A Béke-Világtanács lS-án nem tartott plenáris ülést, hanem megkezdték munkájukat a teljes ülés által életre hívott bizottságok: a politikai bizottság, amelynek elnöke D'Astier de la Vigerie, a kulturális bizottság Eugenie Cotton elnökletével és a világtanács szerepét és munkáját tárgyaló bizottság, amelynek elnöke Sereni szenátor. A bizottságok munkájában résztvesznek a világtanács tagjai, ai meghívottak és a megfigyelők. A bizottsági ülések nem nyilvánosak. A Béke-Világtanács 19-én, ma délután 4 órakor tartja legközelebbi teljes ülését. Vád alá akarják helyezni 3>oug*las bírót a Kosenberg-házaspár halálos ítélete végrehajtásának K elhalasztásáról hozott elöntése miatt Előző jelentéseinkben beszámoltunk arról, hogy Douglas bíró helyt adott a Rosenberg-házaspár halálos ítélete végrehajtásának elhalasztása ügyében hozzáfordult Block védőügyvéd kérelmének. Douglas azzal a jogával élt, amelyet az amerikai igazságszolgáltatás a legfelső bíróság bármely tagja számára biztosít, ha halálos ítéletről van szó. A „Reuter” jelentése szerint Douglas döntésének nyilvánosságra jutása után William McDonald Wheeler demokratapárti képviselő határozati javaslatot terjesztett a képviselőház elé. hogy Douglas bírót, az Egyesült Államok legfelső bírósagának tagját helyezze vád alá „államelleaes bűnért és hivatali hatalmának túllépéséért”. Ha a képviselőház elfogadja a határozati javaslatot, akkor Douglas bírónak a szenátus elé kell állnia és az dönteni fog, hogy elmozdít- sa.e hivatalából. A londoni rádió jelentése szerint az Egyesült Államok legfelső bíróságát csütörtök délutánra hívták össze, hogy felülvizsgálják Douglas bíró szerdai határozatát, amely elhalasztja Julius és Ethel Rosenberg halálos ítéletének végrehajtását. Max Reimann elvlsrs fontos nyilatkozata egy bonni sajtóértekezleten Berlin (MTI). Max Reimann elvtárs, Németország Kommunista Pártjának elnöke, a bonni parlament épületében tartqtt sajtóértekezleten több, mint száz német és külföldi újságíró előtt Programm- nyilatkozatban ismertette Németország Kommunista Pártja álláspontját Németország békés újraegyesítésének. a nemzetközi feszültség megszüntetésének és a béke biztosításának kérdésével kapcsolatban. Max Reimann a többi között a következőket mondotta: — A nemzetközi helyzet mostani alakulása azzal a jogos reménnyel tölti el népünket, hogy hamarosan lehetővé válik a német kérdésnek tárgyalások útján történő megoldása, hazánk egységének és függetlenségének megteremtése és a német békeszerződés megkötése. A német nép azt kívánja a nagyhatalmaktól, hogy haladéktalanul üljenek össze négyhatalmi értekezletre és vonják be tanácskozásaikba egész Németország képviselőit is. Max Reimann a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az Adenauer- klikk helyére végre igazi német kormánynak kell lépnie. Ebben a széles koalícióra épülő kormányban képviselethez jutnának mindazok a demokratikus pártok és csoportok, amelyek Németország békés újraegyesítésére törekszenek. Az a legfontosabb most, hogy ezek a pártok, szervezetek, cső. portok és személyiségek megállapodjanak azokban a feladatokban, amelyek a bonni parlament erőviszonya i nak megvál toz ta tusa hoz szükségesek. Mindenekelőtt azonban arra van szükség, hogy a munkások felszámolják megosztottságukat és szoros akcióegységben fogjanak össze. Jacques Denis beszéde
