Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-19 / 142. szám

(Ulla ti (LfGietäffui X. ÉVFOLYAM. 142. SZÁM ______________ (|{ \ 50 FILIER 1953 JÚNIUS 19. PÉNTEK A Béke-Világtanács ülése A Béke-Világtanács szerdai ülésén szólalt fel a többi között Czapik Gyula egri érsek is. Czapik Gyula egri érsek felszólalása — Amit itt szándékozom el­mondani, tömören összefoglalha­tom két rövid szóban: Békét aka­rok! — Békét akarok, mert ember vagyok! A természet több vágyat oltott bele az emberbe. E vágyak közül az egyik erős és sokszor ádáz küzdelembe kényszeríti az embert, de e küzdelemben is az a remény erősíti, hogy utána nyu­galma lesz és a béke napjait él­vezheti. Ezt a békevágyat soha­sem lehet megfojtani és kiirtani, mert az, amíg emberi természet lesz és amíg áll a föld, annak minden táján ott szunnyad a be­csületes emberek lelkében és csak alkalmat kapjon, fölszítódik, mint a parázs a levegőtől és lángra kap. — Ha több parázsszem kerül egymás mellé, nagyobb hőt fejte­nek ki és jobban izzanak; ha ezer és millió ember fog kezet a békéért, lelkűk parazsa még na­gyobb és erőtadóbb lesz. Széles e világon százmillió és százmillió ember érez így, és ezek vágyai egyesült izzásának lángja odaírja az egész világ égboltjára: békét akarunk! — Békét akarok, mert az egy­házamnak hű fia vagyok! — Ezt fejezi ki jól egyházam tevékenységének, az a része, ami­kor főpásztorjai ajkára azt az üd­vözlést adja: Fax vobis! -- Béke veletek! S mikor mindennap, min­den szentmisében, naponta több- milliószor rebegteti el a fohászt: dona nobis pacem! — adj nekünk békességet! Az egyház lerontaná az emberi természetet, nem fejez­né ki a hívek vallását, levetkőzné hivatásának pásztori feladatát, ha nem érezne együtt hívei szándé­kával, akik fennen hirdetik: Bé­két akarunk! — Békét akarok, mert magyar hazámnak hű polgára vagyok! — Hazám népe immár két vi­lágégés és világrengés távlatából nem romantikus lélekkel emléke­zik a háborúra. Kétszer szenved­te át az anyagi és erkölcsi pusz­tulások vészét, érthető, ha irtózik egy harmadik világháború ször­nyűségeitől. — A magyar nép, országának rombadőlte után nem állott ki a világ országútjára és nem nyúj­totta nyöszörögve kezét az ala­mizsna után. A magyar nép talp- raállott, elhordta a romokat és hozzákezdett az újjáépítés erőfe­szítést és áldozatot kívánó mun­kájához éspedig nem alkalomsze­rűen, hanem előre kidolgozott, gondos tervek szerint. — Ebben a tagadhatatlanul pá­ratlan munkában, amelyben a nemzeti erők összefogtak — a kormánytól, a kezét és eszét va­lamennyire is használni tudó be­csületes polgárig — olyant alko­tott, amelytől az elismerést a rosszakarat sem tagadhatja meg. — Ezek ismeretében nem kell papnak lenni, hogy bárki megál­lapíthassa, miszerint a magyar nép, amelyet ezer esztendő küz­delme edzett meg, békeóhaj.ial van tele. A magyar nép nem kí­vánja és nem is kezdi a háborút, de őrzi a békét és annak meg­tartásáért sikraszállva, kiáltja a világ népei felé: Békét akarunk! Eugenie Cotton felszólalása a Béke-Világtanács szerepéről és összetételéről Eugenie Cntton, a Béke-Világ­tanács alelnöke, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke beszélt ezután. A jelenlévők he­lyükről felállva, hosszantartó me­leg tapssal köszöntötték a nem­zetközi nőmozgalom kimagasló harcosát. Cotton asszony felszóla­lásában a következőket mondotta: — A békemozgalomnak szerepe az, hogy állandó kapcsolatban legyen a népekkel, s a lehető leg­hívebben tájékoztassa őket a nagy világeseményekről. Nagy fórumnak kell lennie, amelyet tisztánlátásra törekvő becsületes emberek használnak fel, hogy szétoszlassák azt a ködöt, amely nagyon kényelmes lehetőséget nyújt a rosszakaratúak számára a problémák elhomályositására. A Béke-Világtanácsnak továbbra is az a feladata, hogy összefogja azokat a különböző politikai fel­fogású becsületes embereket, akik tiszteletben tartják az embert, bíznak az ember jövőjében és kö­vetkezésképpen a béke biztosítá­sával óhajtják ezt a jövőt bol­doggá tenni. — A Béke-Világtanácsnak olyan férfiakból és nőkből kell állnia, akik ítéletet tudnak alkotni nagy politikai és gazdasági problémák felett, amelyek igen bonyolultak, amelyek körül kormányérdekek ütköznek össze, s amelyek annyi viszály forrásai. Szükséges tehát, hogy a Béke-Világtanács kebelé­ben nagyképességű politikusok, közgazdászok, jogászok és tudó­sok foglaljanak helyet. — Az is elengedhetetlenül szük­séges, hogy olyan férfiakból és nőkből álljon, akik irodalmi, mű­vészi képességeik révén és ékes­szólásukkal élővé tudják tenni a dolgokat a tömegek előtt. — Kell, hogy a Béke-Világta- nácsban különböző vallásfeleke­zetekhez tartozó papok is legye­nek, mert ők sok férfinak és nő­nek tapasztalt tanácsadói és ba­rátai. — Mintahogy napjainkban az emberi szolidaritás oly sok férfit és nőt tömörített már szakmai érdekeik védelme jegyében, a gyermek és a család vé­delme jegyében, a szakszerveze­tekben, a nő- és ifjúsági szövet­ségekben — elengedhetetlenül szükséges, hogy ezeknek a szer­vezeteknek a képviselői is tagjai legyenek a Béke-Világtanácsnak. Elengedhetetlenül szükséges, hogy azok az erők, amelyek már hívei az egységes akciónak, résztvegye- nek a béke építésének nagy munkájában. Szükség van arra, hogy a tanácsban helyet foglaljon néhány vezető, de arra is, hogy ott legyenek a munkások, pa­rasztok és a háziasszonyok, akik a mindennapi élet küzdelmeinek nagy tapasztalatait és nagy bá­torságukat hozzák el a mi moz­galmunkba. — Végül elengedhetetlenül szük­séges, hogy a tanács valóban vi- lágjellegű legyen. Elengedhetetle­nül szükséges, hogy a Béke-Vi­lágtanács összetételében is ne csupán egyetlen kontinens, hanem az egész földkerekség valamennyi népének törekvéseit fejezze ki. Cotton asszony ezután a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövet­ség kebelében tömörült nők, va­lamint a Kopenhágában nemrég lezajlott nők világkongresszusa üdvözletét tolmácsolva kihangsú­lyozta, hogy kétszázmillió, a bé­két hőn óhajtó asszony együttmű­ködését hozta el a Béke-Világta- nócsnak. Eugenie Cotton beszédét sok­szor szakította félbe lelkes taps. Amikor befejezte felszólalását, ismét felállva, forró tapssal üd­vözölték. Dániel Lopolu (Románia): Szélesítsék ki a nemzetközi tudományos, kulturális és sportkapcsolatokat Daniel Lopolu akadémikus, ro­mán békeharcos volt a következő felszólaló. Bevezető szavaiban tol­mácsolta a román nép őszinte békeakaratát és azt a meggyőző­dését fejezte ki, hogy a Béke-Vi- lágtanács jelenlegi .ülésszaka je­lentősen hozzájárul a nemzetközi feszültség tényleges enyhülésé­hez. Lopolu először az Egyesült Nemzetek Szervezetének kérdésé­ről beszélt és leszögezte, hogy az ENSZ csak akkor lehet valóban világszervezetté, ha ott vala­mennyi békeszerető ország hal­latja szavát. A román küldött ezutáű. a népek közötti kulturális kapcso­latok kérdésével foglalkozott, s kiemelte e kapcsolatok nagy je­lentőségét. Emlékeztetett azokra a nemrég lezajlott nemzetközi kulturális találkozókra, amelyek gyümölcsözőknek bizonyultak a népek közötti kapcsolatok szoro­sabbra fűzése terén. Daniel Lopolu ezután az ezév augusztusában Bukarestben tar­tandó IV. Világifjúsági Találko­zó jelentőségét méltatta. Daniel Lopolu ezután javasolta, hogy a Béke-Világtanács kezde­ményezze az építészmérnökök és építészek nemzetközi konferen­ciájának összehívását, mert —* mint mondotta — az építészmér­nökök és építészek csak a tartós béke viszonyai között folytathat­ják zavartalanul munkájukat. Az orvosok nemzetközi kongresszusá­nak sikere alapján javasolta nemzetközi szakorvosi konferen­ciák összehívását is. Javaslatot, tett arra is, hogy a Béke-Világ­tanács forduljon a különböző munkaterületeken dolgozó és a béke ügye iránt odaadó tudósok­hoz és indítványozza nekik, hogy hívjanak meg külföldi tudósokat az országaikban tartandó tudomá­nyos konferenciákra. Javasolta a nemzetközi sporttalálkozók kiszé­lesítését, és ezek sorában olyan kerékpárverseny kezdeményezé­sét, amelynek útiránya több nyu­gat- és keleteurópai fővároson vezet át. Szerdán délután négy órakor folytatódott a Béke-Világtanács ülése. A résztvevők melegen ünne­pelték az ülés elnökét: Nyikoláj Tyihonovot. Az első szónok Bőse professzor, az indiai államtanács tagja volt, majd Kumaicsi Jamamoto japán küldött, volt külügyminiszterhelyet­tes, a japán-kínai kereskedelmi kapcsolatokat ápoló társaság elnö­ke szólalt fel. Kumaicsi Jamamoto, volt japán külügyminiszterhelyettes felszólalása Kumaicsi Jamamoto bevezetőben elmondotta, hogy a japán nép, amely saját tapasztalataiból ismeri az atombomba borzalmait, szíve mélyéből gyűlöli a háborút és az erőszakosságot, és teljes szivvel szereti a békét. A békeszerető japán nép nevé­ben kérte, hogy az ülésszak járul­jon hozzá a japán nép vélemé­nyét kifejező következő pontokhoz : 1. Felismerjük, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalások azt cé­lozzák, hogy a nemzetközi konflik­tusokat — egyiket a másik után — békés eszközökkel rendezzék. Felismerjük azt a hatást is, ame­lyet ez a nemzetközi feszültség enyhülése irányában fog gyako­rolni. Ezért kifejezésre kívánjuk juttatni legősztntébb megbecsülé­sünket az érdekelt országok lelke­sedéséért és igyekezetéért. Remél­jük, hogy kölcsönös engedmények útján megegyezésre juthatunk. 2. Minden népnek alapvető joga, hogy megállapítsa és fenntartsa saját kormányzati formáját. Visz- szautasítjuk, hogy bármely nem­zet rákényszerítse akaratát egy mftsik nemzetre, vagy beleavatkoz­zék bármely nemzet belső ügyeibe. 3. Kérjük, hogy minden egyes ország szüntesse be a fegyverkezés kiterjesztését^ vagy a most folya­matban lévő újrafelfegyverzést. 4. ünnepélyesen elítéljük az atombomba használatát, a bakte­riológiai fegyvereket és a korlát­lan légi bombázást, mint a nem­zetközi jogszabályok legsúlyosabb megsértését és mint a legszégyen- teljesebb bűnt az emberi erkölcs ellen. 5. Mi, a japán nép, szeretjük a békét és a lehető legsürgősebben vissza akarjuk nyerni nemzeti füg­getlenségünket. Ezért ellenezzük országunk újrafelfegyverzését és az „ázsiai katonai szövetség” meg­alakítását. Minden lehetőt el fo­gunk követni, hogy céljainkat el­ér jü k. Mi, a japán nép, kinyilatkoztat­juk: hajlandók vagyunk javasolni,! hogy a japán kormány azonnal' kezdjen tárgyalásokat a diplomá-J clai viszony újrafelvételére a Szov­jetunióval és Kínával, készek va­gyunk továbbá javasolni, hogy a japán kormány kezdjen tárgyalá­sokat az Egyesült Államokkal a jelenlegi amerikai-japán biztonsági1 egyezmény megszüntetéséről. 1 Reméljük, hogy az érdekelt or­szágok népei erős támogatást fog­nak nekünk nyújtani ezekben a' kérdésekben. 6. Igazságtalanok és észszerütle-; nek a fennálló korlátozások és ke-1 reskedelmi tilalmak Kelet és Nyugat között. A japán-kínai ke ' reskedelenmek az Egyesült Államok! által történt korlátozása természet-, ellenes. Amint önök tudják, Japán nem élhet Kínával való kereske­delem nélkül. A Kínai Népköztár­saság a legnagyobb együttérzést mutatta a békés kapcsolatoknak ezen a téren történő visszaállítá­sára. Ez a baráti megnyilvánulás bátorította és erősítette a japán- nép mozgalmát, hogy megszabadul­jon ezektől a természetellenes kor­látozásoktól. Reméljük, hogy minden ország minden lehetőt el fog követni, hogy lebontsa azokat a korlátokat, amelyek a Kelet és Nyugat békés é? szabad kapcsolatának útjában állanak, mindent el fog követni, hogy együttműködjék a Kelet és Nyugat közötti önkéntes kereske­delmi kapcsolatok előmozdításában — mondotta végül Kumaicsi Jama­moto. Kumaicsi Jamamoto beszédét nagy tetszéssel fogadták a részt­vevők. Ezután Nguyen Huan Thul vietnami küldött lépett a jelenlé­vők viharos tapsa közepette a mik­rofonhoz. Nguyen Huan Thui vietnami küldött felszólalása Nguyen Haun Thui vietnami kül­dött, miután melegen üdvözölte Budapest lakosságát és a Béke- Világtanács ülésének valamennyi résztvevőjét, vázolta azt a nagy fejlődést, amelyet a vietnami béke­mozgalomban az ázsiai és csendes­óceáni békeér tekzlet és a bécsi békekongresszus nyomán végbe­ment. — Vietnam népe — mondotta — lelkesen támogat minden olyan né­pet, amely szabadságáért és füg­getlenségéért harcol és különös ro. konszenvvel és megelégedéssel fo­gadja a koreai kérdésnek a koreai és kínai kormány javaslata alap­ján történő közeli rendezését. Hazája problémáiról szólva Viet­nam küldötte kijelentette, hogy a francia gyarmatosítók, akik le- igázták Vietnamot és szomszédait, Khmer-t és Patét Lao-t, egykor arról beszéltek, hogy a „civilizá­ciót” hozzák el ez országok népei­nek. most arról beszélnek, hogy az, ami Indokínában történik, a kommunizmus elleni harcot szolgál­ja. Valóságos céljuk azonban az — szögezte le Vieinam küldötte —. hogy elrabolják e három ország anyagi javait és hadi támaszponttá alakítsák át őket egy új világ­háború céljaira. Elmondotta, hogy egy jelentéktelen áruló kisebbségen kívül Vietnam egész népe ellenáll az amerikai imperialisták által támogatott francia gyarmatosítók agressziójának. A vietnami küldött ezután az indokínai népek függetlenségi har­cának legújabb sikereit ismertette, — Vietnam Ho Si Minh elnök­vezette egyedüli törvényes kormá­nya és Vietnam népe szilárdan hisz saját erejében. Franciaország és Afrika népeinek erejében, a világ békés erőiben. — A francia néphez fordulunk — mondotta befejezésül a vietnami küldött. — Sokat küzdöttünk együtt, még szorosabban kell fog­nunk egymás kezét és megsokszo­rozott lelkesedéssel kell küldenünk. Tudjuk, hogy hosszú harc áll még előttünk, de ez a harc végül is győzni fog. A vietnami küldött beszédét sok­szor szakította félbe a résztvevők együttérzését kifejező meleg taps. Amikor visszatért a helyére, sok (Folytatás a 2. oldalon) Mai számunkból t ÖTÉVES A MAGYAR-LENGYEL BARÁTSÁGI, EGYÜTTMŰKÖ­DÉSI ÉS KÖLCSÖNÖS SEGÉLY­NYÚJTÁSI EGYEZMÉNY (3. old.) — SAJÁT MAGUKAT KÁROSÍT­JÁK MEG A BEADAS TELJESÍ­TÉSÉT ELMULASZTÓ BEREG- DARÓCIAK (4. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents