Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-17 / 140. szám

1953 JÚNIUS 17, SZERDA kérdése rendkívül fontossá válik. Mi, szovjet emberek, megértéssel és mély szimpátiával kísérj ük min­den ország népének saját biztonsá­ga megvédésére irányuló törekvé­sét. Mint eddig is, most is és ezentúl is és mindenkor elismerjük min­den népnek azt a jogát, hogy ön­állóan éljen és szabadon válasz- sza meg azt az életformát, ame­lyet a maga számára a legjobb­nak tart. A béke nem építhető csupán az egyazon nézetet val­lókra és barátokra. A békét az eltérő nézeteket valló és egymás­sal szemben bizalmatlansággal teli emberekkel is együtt kell építeni. Nem akarjuk most felidézni a vádaskodásokat, támadásokat és fenyegetéseket, hanem azokkal is megegyezésre akarunk lépni, akikről igazán nem is mondhat­juk el, hogy régóta mélyen és forrón szeretnek bennünket. Barátaim, utunk első szakasza végétért. De nem állunk meg. A koreai fegyverszünetet béké­nek kell követnie. A koreai tár­gyalásokat egyéb tárgyalásoknak kell követniük. A világban sok az ideggóc és sok, túl sok a száraz puskapor. Még nagyobb erőfeszí­téssel harcolunk majd a békéért, hogy mindegyikünk szégyenpir nélkül tekinthessen gyermekeikre, Budapesten éppúgy, mint Lon­donban, Moszkvában, épnúgy, mint New Yorkban. Amidőn Becs­ben minden nép — legyen az ki­csi vagy nagy — azon jogáról beszéltem, hogy maga dönthessen sorsa felől, egy francia közmon­dást idéztem: a szénégető úr a maga portáján. Hozzá szeretném tenni, hogy a szénégetők általá­ban békés emberek, mindegyikük­nek megvan a maga otthona, a maga örömei és gondjai, s szilárd meggyőződésem, hogy a szénége­tők megegyeznek egymással. Ilja Erenburg beszédét sokszor szakította meg taps, helyeslés. Amikor hozzászólását befejezte, a küldöttek ismét felálltak helyük­ről és lelkes teással ünnepelték a nagy szovjet írót. Hja Erenburg után Maurice Birgin professzor, Argentin kül­dött,- majd Stanislaw Kulczyhski, a Lengyel Népköztársaság Szejm- jének alclnöke, majd Isabelle Blume, a Béke Világtanács Irodá­jának tagja szólalt fel. Lelkes hangulatú Rákóczi-ünne­pély színhelye volt vasárnap dél­után Tiszabecs község. Ennek a községnek nevezetes szerep jutott a Rákóvzi-szabadságharc első felé­ben. Esze Tamás talpasai itt haj­tották végre a tiszai átkelést, amely után Rákóczi megnövekedett sere­gei megkezdték diadalmas tiszán­túli hadjáratukat. A vasárnapi Rákóczi-ünnepségcn 19 község dolgozó népe képvisel­tette magát nagyobbxzáinú küldött­séggel. Ezeknek a községeknek népe annakidején elsőként, csatlakozott a Rákóczi-szabndséigltarchoz. Az ün­nepséget a község központjában fel­állított Rákóczi-emlékmű előtt nyi­tották meg. Egy úttörő elszavalta Petőfi Rákócziról szóló versét, majd megkoszorúzták az emlékművet. A Vállalat dolgozói a Béke-Világta­nács ülésének tiszteletére tartott békeőrségen a június 15-ig esedé­kes tervet 144 százalékra teljesí­tették. A tanácskozás első nap­ján Glovács András sztahanovista esztergályos új termelési siker eléréséért indult harcba. Elhatá­rozta, hogy ezekben a napokban, amikor a Béke-Világtanács ülése­zik, minden nap túl fogja szár­nyalni a június havi első lO^nap- ban teljesített, 210 százalékot. —• Glovács András tudja, hogy bé­két akarni és a béketábort erő­síteni, a békéért küzdeni munká­val, szóval a legszentebb emberi kötelesség. Ezért is határozta el, hogy legutóbbi teljesítményét, ha többel nem is, de 5 százalékkal növelni fogja. 15-én délben meg­számolta a legyártott. fogaskere­keket és elégedetten állapította meg, hogy négy és fél óra alatt koszorúkat a Magyar Dolgozók Pártja községi szervezetének titká­ra, Tiszaibecs község v. b. elnöke, két DISZ-f tatai, a tiszabecsi Rá­kóczi tsz. elnöke és pig egyénileg dolgozó paraszt helyezte az emlék­műre. Ezután a tiszabecsi Rá- kóczi-ünnepség résztvevői a sport­pályára vonultak, ahol megtartot­ták az emlékünnepet. Hadházi La­jos, a nyíregyházi Zrínyi Ilona gimnázium történelemtanára tar­tott ünnepi beszédet, amelyben fog­lalkozott a tiszaháti felkelés el­indulásának körülményeivel, s a tiszabecsi átkelés jelentőségével. Az ünnepségen az úttörők ének­számokkal, szavalatokkal és külön­böző kultúresoportok Rákóczi-kora- beli népi táncokkal szórakoztatták a megjelenteket. a napi tervet már 115 százalékra teljesítette! Amikor a szereidében elterjedt a hír, hogy Glovács András ilyen szép eredményt ért el, dolgozó társai is kezdtek számotvetni, hogy ők hogyan állnak a napi tervteljesítéssel. Tamási .lózsef ifjú esztergályos, aki 13-án 130 százalékot ért el, ezen a napon harcot indított az eddig elért eredmény túlszárnyalásáért. Har- sányi Pál ,aki rendszeresen felül teljesít 200 százalékon, 15-én dél­ben napi tervét már 113 száza­lékra teljesítette. A szerelőmű­helyben Fekete István szerelő 188 százalékot vállalt, tegnap 12 óráig 164 százalékot teljesített. Sztahó István hegesztő négy és fél óra alatt 140 százalékot telje­sített. Műszak végén a dolgozók ki­számolták teljesítményeiket. Glo­vács András 245 százalékot, Ta­mási József 132 százalékot. Har- sányi Pál 210 százalékot, Fekete István 282 százalékot és Sztahó István 232 százalékot teljesítettek a Béke-Világtanács ülésének első napján. A Gépjavító Vállalat dolgozóinak békeőrsége A Mezőgazdasági Gépjavító A Lengyel Népköztársaság kormánya kész menedékjogot adni a Rosen berg-házaspárnak ** (Folytatás az 1. oldalról) lem szállta meg. Látjuk, milyen csökönyösen óhajtják a koreai vér- özön meghosszabbítását a szöuli vezetők. Amíg a koreai fegyver- szünet Li Szin Mant rémíti meg, addig a német kérdésben a nagy­hatalmak közötti békés megegyezés eszméje Adenauer urat tartja ret­tegésben. Nevetséges lenne szemet- húnyni a hideg és meleg háborút áhítozó emberek aktív ellenállása felett. Fáradhatatlanul azon kell dolgoznunk, hogy az igazságot mindenkiben tudatosítsuk. Mindent el kell követnünk, hogy hangosan ■zengjen az emberek száz- és száz­millióinak hangja, hogy e hang el­jusson azokhoz is, akik nem akar­ják meghallani, el kell érnünk, hogy minden kormány figyelembe­vegye a népek békeakaratát, s ne az üzletemberek és politikai szél­hámosok intrikáira hallgasson. Tudjuk, hogy a béke útja nehéz út. Naivitás lenne azt hinni, hogy az emberiség álmából felébredve, egyszerre a teljes megegyezés fel­hőtlen egét látja maga fölött. De a béke első sikerei valamiféle változást hoztak. A szellemi ború, amelyet a hidegháború hozott ma­gával, látszatakadályokut szült, a valódi szakadékokat pedig ellep­lezte. A fény kezd áttörni a homá­lyon. A népek előtt sok kérdés me­rül fel most, de elsősorban álla­maik szuverenitásának kérdése. Itt Hja Erenburg idézett Mendes- France beszédéből és a Daily Er pressnek az Angliának adott dol­lársegélyről szóló cikkéből, majd így folytatta: Néhány gyanakvó azt mond­hatja, hogy mi, szovjet polgá­rok tftl szívesen foglalkozunk a nyugati államok közti vitákkal, hogy ebben látjuk a béke meg­őrzésének zálogát. Ez természetesen nem így van: mi minden nép és minden állam között békét aka­runk. Mi kölcsönös megbecsülésen és egyenlőségen alapuló békét aka­runk. Az a benyomásom, hogy most mindenki megérti, milyen veszélyt rejt magában egy szuverén állam számára az olyan háborús blokkba való bekapcsolódás, amelyben min­den téren a legerősebb, Illetve a leggazdagabb hatalom dönt. Ez a veszély csak fokozódik azzal, hogy sok szuverén állam területén kül­földi katonai támaszpontok van­nak. Ilyen körülmények között a szuverén állam nem lehet biztos afelől, hogy akarata ellenére nem sodródik-e háborúba. Vegyük pél­dául az ú. n. európai védelmi kö­zösséget, amely nein az európaiak szabad akaratából született meg, hanem olyan szervezet, melyet más világrész képviselői kényszerítet­tek rájuk. Valóban nem csupán önző nem­zeti érdekből, hanem nemzetközi szempontból is igazságos a szuve­rén államok szembehelyezkedése azzal, hogy területükön idegen csa­patok állomásozzanak, továbbá, hogy ú. n. „nemzetek feletti hadseregeket" állítsanak fel idegen parancsnok­ság alatt. Ez a kérdés nem csupán egyik vagy másik államot érinti, hanem minden államot egyaránt, tekintve, hogy egy bizonyos hata­lom vezetőinek, sőt olykor titokzatos erőtényezőinek alárendelt agresszív blokkok, külföldi katonai támasz­pontok, továbbá az ú. n. „nemzetek feletti hadseregek" létesítése a há­ború kitörésének veszélyét fokozzák. Mi, a béke hívei, melegen támo­gatunk minden olyan becsületes ja­vaslatot, amely a nemzetközi ellen­őrzés alatt végrehajtandó általá­nos, fokozatos lefegyverzésre irá­nyul. azonban határozottan elítél­jük a revansista erők felfegyver­zését és állítólagos nemzetközi szervek ellenőrzése alatt álló új hadseregek felállítását, amely szervek tulajdonképpen egy bizo­nyos hatalom vezérkarai. A háború veszélyét természetesen a nagyhatalmak teljes megegyezése fogja véglegesen kiküszöbölni. Cé­lunk — a békepaktum. Azonban — mint már mondottam — az oda­vezető út nem rövid és nem is sima. Minden nép továbra is jog­gal törődik a saját biztonságával A semlegességi mozgalom egyes országokban talán nem is olyan je­lentékeny reális erőtényező, azon­ban az a hangulat, amely a kül­politika megváltoztatására, a nem­zeti függetlenség hathatósabb meg­védésére, az idegen katonai tá­maszpontok létesítésének megtaga­dására, az ú. n. „európai hadse­reg’’ felállításának elutasítására, sőt itt-ott a kívülről ráerőszakolt katonai szövetségekből való kilé­pés irányában is megnyilvánul, egyre növekvőben van és ma már mindenkinek számot kell vetnie ezzel a hangulattal. Nekünk, a béke híveinek minden olyan lépést tá­mogatnunk kell, amely az államok szuverénitásán-ak megszilárdítására és biztonságuk megvédésére irá­nyul. Időnként felvetik a kérdést, hogy az olyan állam, amely elutasítja a katonai blokkban való részvételt, hogyan védheti meg biztonságát. Az agresszív paktumokban való részvétel visszautasítása már magában véve is növeli — nem­hogy csökkentené —- az állam biz­tonságának kilátásait. Mi. a béke hívei, régóta harcolunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének újjáterem- téséért, amely létrehozóinak elveit követve, valóban az összes álla­mok biztonságának letéteményesé­vé válhatna. Az egységes és békeszerető Né­metországgal kötendő békeszerző­dés kiküszöböli az európai háború veszélyét. Németországnak szuve­rén országgá kell válnia, azonban szomszédainak — sőt. az összes népeknek — biztosítva kell len. niök a revansista szellem és az agresszív erők újjáéledésével szem­ben. A békeszerető Németország­nak semmiféle olyan katonai blokkba vagy államszövetségbe n^m szabad belépnie, amely azon ! n^pek ellen irányul, melyek a fa­sizmus szörnyű rémuralmának kö­zös erőfeszítéssel Tetettek vedret. A Szovjetunió annakidején több olyan barátsági és kölcsönös segély- nyújtást egyezményt irt alá, amely az agresszió» erők újjáéledése ellen irányult. Ilyen pl. a francia-szov­jet és az angol-szovjet egyezmény. Lehetséges, hogy egyes nyugati po­litikai funkcionáriusok, akik az utóbbi évek -folyamán számos kü­lönféle, olykor, egymással ellenté­tes okmányt írtak alá, megfeled­keztek a Szovjetunióval kötött békefenntartó szerződéseikről. A szovjet emberek azonban komolyan veszik aláírásukkal megpecsételt szerződéses kötelezettségeiket és a szóbanforgó szerződéseket továbbra Is az európai béke biztosítékának tekintik, természetesen abban az esetben, ha a szerződéseket mind. két fél betartja. Említettem már, hogy az álla­mok igazi függetlensége a béke biztosítéka. Feltehetik nekem azt a kérdést, vájjon vonatkozik-e ez Ázsia és Afrika népeinek függet­lenségi harcára isi Senkinek sincs természetesen kétsége az iránt, hogy a szovjet emberek szimpá­tiája nem az elnyomók, hanem az elnyomottak felé Irányul. A feltett kérdésre azonban a béke megvé­dése szempontjából szeretnék vá­laszolni. Churchill és Attlee megmosolyog­ták egyes napilapok azon állítá­sát, hogy Vietnam függetlenségi harca nem más, mint a Szovjet­unió mesterkedése. Nem kételke­dem abban, hogy Churchill és Attlee a maláj nép követeléseinek teljes törvényszerűségével is fisz Iában van. A háborús erők politi­kai fondorlatai, amelyeknek a Laos-i eseményekkel kapcsolatban tanul lehettünk, azt bizonyítják, hogy a fegyverek alkalmazása a nemzeti felszabadító mozgalmakkal szem­ben újabb háborús tűzfészkek, újabb Korea létrejöttének veszé­lyével jár. Éppen ezért támogat­juk mi a béke hívei az összes né­peknek a függetlenséghez való jo­gát, s foglalunk határozott állást amellett, hogy a fennálló konflik­tusokat tárgyalások útján oldják meg. ' Az előállott új helyzetben, a nemzetközi feszültség kétségte­len enyhülése közepette az útiam szuverénitásának és biztonságának Varsó. (MTI) A Lengyel Vö­röskereszt vezetősége azzal a fel­hívással fordult a Lengyel Nép- Köztársaság kormányához, hogy a Lengyel Népköztársaság alkotmá­nyának 75 szakasza alapján ad­jon menedékjogot az Egyesült Államokban halálraítélt Julius és Ethel Rosenberg számára. „A magyar nép és kormánya jól tudja, hogy alkotó munkáját — amelynek eredményeit önök itt saját szemükkel láthatják — csak békében végezheti. Ezért mindent elkövet a' béke védelmé­ben“ — mondotta a Béke-Világ­tanács ülésének megnyitásakor Erdey-Grúz Tibor elvtárs. Az egész nép nevében beszélt, Sza- bolcs-Szatmár dolgozói nevében is, akik hasonlóképp jól tudják, mit kell tenniök a béke megőrzé­séért. Erről tanúskodnak azok a Termelőszövetkezetünkben eb­ben az évben sókkal szilárdabb a munkafegyelem, mint a mvi. év­ben volt. Ez részben annak tud­ható be, hogy a földterületet ki­osztottuk egyénekre. , A munkák elvégzésében a Tán- j csics-brigád jár az élen. Jó ered­ményeket érnek el Szilágyi Já­nos és Markos János munkacsa- petvezotök. Szilágyi Jánosnak ed­dig 346, Markos Jánosnak 251 munkaegysége van. Termeloszö­A Lengyel Népköztársaság kor­mánya emberiességi okoktól ve­zettetve elhatározta, hogy a Len­gyel Vöröskereszt kérésének ele­get tesz és beleegyezését'adta ah­hoz, hogy a Rosenberg-hásáspár- nak Lengyelország területén tar­tózkodási engedélyt adjon abban az esetben, ha az Egyesült Alla­munkasikerek, amelyek üzemi, falusi dolgozók nagyszerű béke­harcos lelkesedését tükrözik. Nyírbátor termelőszövetkezeti község dolgozó parasztjainak bé­keharcos tettéről például tegnap érkezett hír. Jelentették a Me­gyei Pártbizottságnak a nyírbá­tori béksharcosok: a Béke-Világ­tanács ülése tiszteletére teljesítet­ték háromnegyedévi baromfi- és tojásbeadási kötelezettségüket. — Messze előrehaladtak a köteles­ségteljesítéssel, mert a béke meg­vetkezetünk egyik sikere az, hogy a 10 és fél hold csíráztatott mag­gal beültetett burgonyaterületen megkezdődött az ásás és a szállí­tás. , A növényápolás munkája mel­lett nem feledkezhetünk :.ieg az aratásra való előkészületekről sem. 504 hold kalászosunk van, melyből a gépállomás 150 holdat fog learatni. A fennmaradt 354 hold learatását 46 kasza végzi. Tehat egy kaszára több mint egy mok kormánya lehetővé teszi, hogy a Rosenberg házaspár az Egyesült Államokat elhagyja. A Lengyel Népköztársaság kor­mányának fenti határozata értel­mében Skrzeszewski külügymi­niszter június hó 15-én,. Joseph Flack-nek, az Egyesült Államok varsói követének megfelelő jegy­zéket nyújtott át. őrzésének ügye fűti őket. Kiváló munkát akarnak végezni minden­kor, hogy ezzel erősítsék hazán­kat, a béke országát. Ezért be­szélnek most arrói a község ter­melőszövetkezetei: harcot indíta­nak azért, hogy a nyírbátori ha­tárban minden kapásföldet négy­szer kapáljanak meg aratásig, nehogy a növényápolásban való elmaradás hátráltassa a gabona­betakarítást, amit ugyancsak a legjobban, a legkisebb szemvesz­teséggel akarnak elvégezni. hold jut naponta. Úgy terveztük el, hogy hat nap alatt végzünk az aratással. Gondoltunk a behor- dásra is. Egy brigádnak tíz icgat áll rendelkezésére. 126 hold föld­ről kell behordaniok a dús ter­mést. Előzetes számításunk sze­rint a 126 hold földről 2520 ke­resztet rakunk s egy fogainak egy nap 54 keresztet kell majd behordania. Lukács Ilona, Píricse, Békeszerető tsz. Faivaink a növényápolás és begyűjtés jó eredményeivel tartanak békeőrséget Nyírbátor lenuelüszisvei^ie« község luijesíieíie harmadik negyedévi baromi.- es tojásbeadását A területíelosztás nyomán megszilárdult a munkafegyelem a piricsei Békeszerető tsz.-ben Rákóczi-üimep Tiszabecsen NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents