Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-17 / 140. szám

Mai számunkból: A MEGYE KOMBÄJNISTAI, ARATÓGÉP- ÉS CSÉPLŐGÉPVE­ZETŐI FELKÉSZÜLTEK A KE­NYÉRCSATÁRA (3. old.) — HO­GYAN NEVELI A TAGJELÖLTE­KET A BALKÁNT I PÁRTBI­ZOTTSÁG (3. old.) — A PAP ÉS A KAPZSISÁG (4. old.) 1033 JÚNIUS 17, SZERDA A Béke-Világtanács keddi illése Kedden délelőtt a Béke-Világ- tanács ülésszaka folytatta tanács­kozásait. Az ÉFÉDOSZ nagytermében már jóval a jelzett időpont előtt ott van a többszáz küldött. Elfog­lalják helyüket a tanácskozás meghívott vendégei is. Itt van Deák János, a róla elne­vezett patronálási mozgalom elindítója, Szőczei Sándor Kos- suth-díjas sztahanovista. D. Tóth Mihályné Mezőtúrról jött, a „Bercsényi* tsz. tagja, sertésgon­dozó. Ebben az évben már 410 munkaegységet szerzett, Basti István, a hevesmegyei Kál köz­ség egyik megbecsült középpa- iasztja, begyűjtési kötelezettségét példásan teljesítette, ezzel érde­melte ki azt a megtiszteltetést, hogy résztvehet ezen a tanácsko­záson: Kaál József, a Gheorghiu- Dej hajógyár sztahanovista fő­mérnöke Nemes Andor munka­érdemrenddel kitüntetett kétsze­res sztahanovista mérnök is itt van. Veres Péter kétszeres Kos­suth-díjas író. Itt vannak Kónya Lajos, Illyés Gyula kétszeres Kossuth-díjas és Szabó Pál Kcs- suth-díjas írók. Kilenc órakor elfoglalja helyét a tanácskozás elnöksége és né­hány perccel kilenc óra után kezdetét veszi az ülés. Gabriel d'Arboussicr, a BVT alelnöke nyitotta meg az ülést. Elsőnek I. C. Endicott nemzetkö- zi Sztálin békedíjjal kitüntetett lelkész, a kanadai békebizottság elnöke beszélt. James Endicott kanadai lelkész felszólalása James Endicott felszólalása ele­jén méltatta a világ békemozgal­mának azt a javaslatát, hogy az öt nagyhatalom biztosítsa a világ népeit, nem fognak háborút vi­selni egymás ellen és mutassák ki erre vonatkozó jószándékukat azzal, hogy első lépésként leül­nek tárgyalni. A világ békemoz­galma legfőbb erőfeszítéseinek arra kell irányulnick, hogy egy ilyen találkozó létrejöjjön. — Talán egy világviszonylatban alkalmazott népszavazás erről a kérdésről felhívhatná az összes kormányok figyelmét arra a ta­gadhatatlan tényre, hogy a népek békéhez vezető tárgyalásokat követelnek — mondotta. Hangsúlyozta a továbbiakban, hogy a gyarmatosító nyugati nagyhatalmaknak a kizsákmá­nyolt népek ellen viselt háborúja is fenyegeti a világbékét. Szilár­dan szembe kell szállni azzal az állítással — mondotta, — hogy a gyarmati felkelések „a kommu­nisták által szított felforgató és bűnös összeesküvések.“ I. C. Endicott beszédét gyak­ran szakították meg tapsok. A következő szónok V. Boucek, a csehszlovákiai Lenin-művek sztahanovistája volt. V. Boucek csehszlovák küldött felszólalása V. Boucek beszéde bevezető sza­vaiban arról beszélt, hogy a cseh. szlovák nép óhaja a nemzetközi problémák, közöttük a német kér­dés békés rendezése, majd kijelen­tette: Országunk politikája teljesen megfelel a Béke-Világtanács, a népek bécsi békekODgresszusa által éa az egész világ békeszerető népei által kijelölt politikának. A csehszlovák nép békés kapcso­latokat óhajt a többi nemzetekkel. Etekintetben a Németországgal való kapcsolataink Igen fontos he­lyet foglalnak el. Ml Németország szomszédai va­gyunk — mondotta V. Boucek — és igen természetes, hogy saját ér. dékünkben békében akarunk vele élni, barátian együtt akarunk vele működni. V. Boucek ezután, részletesen Semmiesetre sem fogadhatjuk el azt a tényt, hogy a potsdami szerződést Németország nyugati zónájában nem alkalmazzák. Nem értünk egyet, nem érthetünk egyet az újrafegyverzéssel, a nácizmus újjászületésével, az agresszió« Whermacht felélesztésével, a re- vancsszellem támogatásával és ka­tonai támaszpontok létesítésével, hiszen mindez éppen abból ered, hogy a potsdami szerződést nem tartották tiszteletben. A Szovjet­unió kormánya a potsdami szerző­dés világosan megfogalmazott el­veiből kiindulva elkészítette a Né­metországgal kötendő békeszerző­dés konkrét tervét ós felhívta a nyugati hatalmak kormányait azok megvitatására, ügy véljük, hogy a Béke-VIlág- tanács és az egész békemozgalom ténylegesen hozzájárulhatna a né­met kérdés békés megoldásához azzal, hogy nagyszabású ipozgal- mat fejleszt ki valamennyi ország közvéleményének megnyerésére az alábbi követelések teljes kivívása céljából: 1. A potsdami szerződés elvei­nek teljes alkalmazása az egész német területre vonatkozólag. 2. A Németországgal kötendő békeszerződést célzó tárgyalások újra felvétele. 3. A bonni különszerződés és az úgynevezett európai védelmi kö­zösségre vonatkozó szerződés sem­missé nyilvánítása, mivel ezek tá- madójellegű katonai szerződések, amelyek nemcsak a potsdami egyezménnyel állnak ellentétben, hanem a nemzetközi jog érvényben lévő elveivel Is. V. Boucek nagy tetszéssel foga­dott beszéde után Riccardo Lom­bardi volt olasz miniszter, képvi­selő szólalt fel. foglalkozott a potsdami egyezmény- nyel. Riccardo Lombardi olasz képviselő felszólalása Riccardo Lombardi a nemzet­közi megegyezés gazdasági kérdé­seiről beszélt. Felszólalása elején kifejtette a jövedelemelosztás rend­kívüli egyenlőtlenségét. Lombardi elsősorban a tőkés or­szágok szemszögéből vázolta egy nemzetközi enyhülés gazdasági kö­vetkezményeit. „A Kelet.Európával és a Kíná­val való kereskedelmi kapcsolatok — akárcsak részleges — újrafel- vétele sokkal jobban megoldaná Nyugat-Európa fizetési mérlegének kérdését, mint a „trade not aid” (kereskedelem és nem segély) elég kétesértékű 'politikája’’ — mon­dotta Lombardi. Lombardi aláhúzta: e feladatok megvalósításában különös nehézsé­get jelent, hogy az amerikai ipar egyre fokozottabb mértékben a há­borús termelés merev és meghatá­rozott útját követi. A szónok nagy hangsúllyal fejtegette, hogy új pia­cokat főleg az elmaradt népek fejlődésének gazdasági előmozdítá­sával lehetne elérni. Az elnyomott népek felszabadulása és fejlődése ma nyilvánvalóan elengedhetetlen feltétele a világgazdaság új •ala­pokon nyugvó fejlődésének és egyensúlyának" — hangsúlyozta befejezésül Riccardo Lombardi. Martin Niemüller német evangé­likus lelkész szólalt fel ezután, majd Ragnar Forbech norvég tisz- teletes beszélt. Forbech lelkész nagy tetszéssel fogadott szavai után J. D. Figgins angol szakszervezeti vezető lépett a mikrofonhoz, majd Thakin Csit Maung burmai volt parlamenti képviselő számolt be a kuomin- tang burmai agressziójáról és a burmai nép békeharcáról. A következő felszólaló Ernst Fischer osztrák képviselő, a Bé­ke-Világtanács tagja volt. Ezután Han Szer Ja író, a Ko­reai Béketanács elnöke szólalt fel. -Az emelvényre lépő koreai írót a jelenlévők tapsvihara kö­szöntötte.. A teremben mindenki felállt helyéről, hogy üdvözölje a hős koreai nép képviselőjét. Han Szer Ja koreai küldött felszólalása Drága Barátaim! Korea népe azzal bízott meg, hogy tolmácsoljam forró üdvözle­tét és megosszam veletek a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság és az Egyesült Államok kö­zötti fegyverszüneti egyezmény aláírásával kapcsolatos örömteli reménységét. A fegyverszüneti egyezmény aláírását nemcsak mi koreaiak várjuk, türelmetlenül, várja a világ valamennyi népe — kezdte beszédét Han Szer Ja. Az amerikai felet először kor­mányunk és a Kínai Népköztár­saság javaslata késztette a félbe­szakított tárgyalások folytatására és arra, hogy megegyezzen ve­lünk az alapvető pontokban. Ja­vaslatunk az egész világnak újra bebizonyította politikánk béke­szerető és észszerű voltát. Ez a politika a népek barátságán alap­szik és békás együttműködésre törekszik minden országgal. — Másodszor á koreai nép hősi har­ca, amely a kínai önkéntesek testvéri segítségével megvédi munkáját és függetlenségét és amelyet nem törtek meg sem a legvéresebb harcok, sem a leg- barbárabb bombázások. Harmad­szor pedig a béke híveinek ön­feláldozó harcra az egész vilá­gon. Mindezek ahhoz vezettek, hogy mind az indiai kormány feje, Nehru, mind az angol kormány feje, Churchill, késznek mutat­koztak a fegyverszüneti tárgyalá­sok kedvező befejezésének támo­gatására, jóllehet az angol csapa­tok mind a mai napig Koreában vannak és harcolnak az ameri­kaiak oldalán. A koreai hadifoglyok hazatelepí­tésére vonatkozó kérdés megoldá­sa és a fegyverszüneti egyezmény létrejötte még nem jelenti az egész koreai kérdés megoldását. Hisszük, hogy a fegyverszüneti tárgyalások sikeres aláírása után békés úton sikerül kivívnunk az idegen csapatoknak Koreából való kivonását, mert e csapatok­nak Koreában való bármilyen tartózkodása új konfliktusok magvát hordja magában. A né­pek maguk akarják megoldani sorsukat és nem tűrnek idegen uralmat maguk fölött. — Feladatunk — mondotta a továbbiakban Han Szer Ja, — hogy ne csupán a koreai fegy- verszüneti megállapodás ügyét vi­gyük sikerre. Legyen ez csupán dicső kezdete az összes nemzet­közi konfliktusok megoldásának! Ha az amerikai kormány nyom­ban a kezdet kezdetétől fogva jószándékot tanúsított volna és teljesítette volna a potsdami egyezmény előírásait, Korea már 1945-ben egyesült volna. Ha az amerikai csapatok kivonultak volna Koreából — amint azt an­nakidején a szovjet csapatok tet­ték — sok-sok emberélet mene­kült volna meg a pusztulástól. Ha az amerikai kormány a kez­det kezdetétől fogva betartotta volna a genfi egyezmény előírá­sait, a hadifogoly-kérdés már több mint egy évvel ezelőtt meg­oldást nyert volna, ami annyi szenvedéstől kímélt volna meg bennünket. A panmindzsoni hadifogoly- megállapodás azt a meggyőző­dést kelti bennünk, hogy ez csu­pán a kezdetét jelenti az Összes vitás nemzetközi problémák bé­kés megoldásának. A béke fenn­tartása és megszilárdítása érde­kében el kell érni, hogy a nagy­hatalmak közötti békeegyezmény létrejöjjön, el kell érni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében elfoglalja helyét a nagy kínai nép törvényes képviselője, el kell érni, hogy a német kérdés békés megoldást nyerjen, ki kell vívni az ázsiai népek problémáinak ren­dezését. Egyszóval meg kell ol­dani minden olyan vitás problé­mát, amely kiélezi a nemzetközi helyzetet és új háború magvát hinti el, olyan háborúét, amely a legszörnyübb pusztításokat hozná az emberiség számára. Ezek a vitás problémák békés tárgyalá­sok útján mind megoldhatók. Ezután V. Morrow volt ausz­tráliai szenátor felszólalására ke­rült sor, majd Ivor Montagu, a Béke-Világtanács titkára cinelke- dett szólásra. Szavait többször szakította meg a küldöttek tet­szésnyilvánítása. Az ülés következő szónoka Carlos Augusto Leon venezuelai író volt. A venezuelai írót mele­gen ünnepelték a megjelentek. — Különösen lelkessé vált a taps akkor, amikor Anna Seghers, Nemzetközi Sztálin-békedíjjaf ki­tüntetett német írónő odasietett hozzá és a két békeharcos író megölelte egymást. Ezután Kokkalisz görög pro­fesszor hosszantartó tapssal fo­gadott felszólalásával a délelőtti ülés végétért. A délutáni ülésen Eugénie Cotton asszony, a Béke-Világta­nács alelnöke elnökölt. Heriberto Jara mexikói tábor­nok, Pandit Chatur Narain Ja- lavija indiai képviselő, volt mi­niszter után Ilja Erenburg nem­zetközi Sztálin békedíjjal kitün­tetett író, a Béke Világtanács Irodájának tagja emelkedett szó­lásra. Percekig zúgó taps kö­szöntötte, amikor a mikrofon elé lépett. Az ülés résztvevői feláll­va, lelkesen ünnepelték Ilja Erén* burgot, I. Gr. Erenburg* nemzetközi Sztálin békedijjal kitüntetett író felszólalása Rendkívüli napokban gyűltünk össze: megszűnik a koreai lidérc­nyomás, végetérnak az égő váro­sokról, meggyilkolt gyermekekről szóló újsághírek, végeszakad egy békés ország pusztításának, véget- ér a meggyötört emberiség szé­gyene. Befejeződik a háború, mely azzal fenyegetett, hogy más orszá­gokra és világrészekre is átterjed, ezeket is magával ragadja. A béke első nagy győzelme ez, a ml győ­zelmünk, barátaim! Emlékezzünk vissza a közelmúlt­ra, mozgalmunk kezdetére. Milyen egyedülállóknak tüntettek fel ben­nünket akkor! Emlékezzünk a gú­nyolódásra, rágalmakra, fenyege­tésekre, erőszakoskodásokra. 1949 áprilisában elítéltük a hideghábo­rút és kitartottunk a nagyhatal­mak közötti tárgyalások mellett. 1953 áprilisában erről beszélt Eisenhower elnök Is. Varsóban az ázsiai háborúk befejezését és Kí­nának az ENSZ-be való felvételét követeltük. Ahogy visszaemlékszem, Attlee-nak nem volt rokonszenves a varsói kongresszus, most azonban támogatja a békeharcosoknak azt a javaslatát, hogy szüntessék meg a háborúkat Ázsiában és a legrö­videbb időn belül ismerjék el az EXSZ-ben a Kínai Népköztársaság képviselőit. A népek békekongresz- szusán kijelentettük, hogy az álla­mok szuverenitása szorosan össze­függ biztonságukkal. Erről beszél­nek most a skandináv országok miniszterei, Ivíendes-France és Nagy-Britannla miniszterelnöke. Nagy utat tettünk meg, nagy dol­gokat vittünk véghez és nem árt többször szólnunk erről Itt, a Béke- Világtanács ülésén, amely magára; vonja a háborút gyűlölő minden ember figyelmét. Természetesen nem szándékozom •a békeharcosok közé sorolni azo­kat a politikusokat, akik valami­lyen oknál fogva ilyen, vagy olyan fenntartással most elfogadják Pá­rizsban, Varsóban, Bécsben tett néhány javaslatunkat. Ami bennün­ket, békeharcosokat illet, nem formáltunk és nem formálunk szerzői jogot a béke pro- grammjára, nem akarjuk megszé­gyeníteni a tárgyalások eszméjéhez késve csatlakozóikat, ml készek va­gyunk támogatni bármely nemzet bármely államférfiának bármiféle kezdeményezését, ha az a becsüle­tes szándék vezeti, hogy enyhítse a nemzetközi légkör feszültségét és módot találjon a méltányos meg­egyezésre. Nincs szándékunkban az sem, hogy a béke első győzelmének örö­mével eltelve egymás üdvözlésére, jókívánságok kicserélésére és taps­ra szorítkozzunk. A háború erői távolról sem érzik vereségüket, a koreai megegyezés számukra csu­pán az első nagyobb kudarc. Míg egyeseket a mérhetetlen kapzsiság tart vissza a megegyezés eszméjétől, addig másokat — akik a háború mellett kardoskodnak — fanatizmus, a haladás gyű­lölete, a jövőtől való féle- (Folytatás a 2. oldalon) (Világ fifGlelárfai egye sülje fehl X. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM ARA 5<» FILLER

Next

/
Thumbnails
Contents