Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-13 / 137. szám
1 1953 JÚNIUS 13, SZOMBAT NÉPLAP Budapestre erhezett Kuo Mo-zso vezetésevei a Behc-Viiágtanács uiesen résztvevő kínai küldöttség tizennegu tagja es két Ausztráliai Dékekuidüft Pénteken délelőtt a Béke-Vi- lágtanács ülésén résztvevő kínai küldöttség tizennégy tagja érkezett Budapestre. A küldöttség vezetője Kuo Mo-zso, a központi népi kormány közigazgatási tanácsának alelnöke, a Béke-Világ- tanács alelnöke. A küldöttség tagjai között vannak: Mao Tun író, a Béke-Világtanács Irodájának tagja, U Jao-cung, a Kínai Keresztény Ifjak Egyesülése országos bizottságának tagja, Liu Ming-ji, az összkínai Szakszervezeti Szövetség alelnöke, az Ázsiai Béke összekötő Iroda főtitkára. A kínai küldöttséggel együtt érkeztek meg Ausztrália küldöttei. A küldöttség fogadására megjelent Andics Erzsébet egyetemi tanár, az Országos Béketanács elnöke, a Béke-Világtanács tagja, Rónai Sándor a Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagja, Darvas József közoktatás- ügyi miniszter, az írószövetség elnöke és közéletünk több más kiváló személyisége. Jelen volt a fogadáson a Szovjetunió magyar- országi nagykövetsége részéről I, F. Filippov tanácsos, vaiamint a nagykövetség több tagja, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete, a nagykövetség több tagja. A küldöttek fogadására megjelent a Béke-Világtanács korábban Budapestre érkezett többi tagja is. A küldöttségeket Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte. Kuo Mo-zso, a kínai küldöttség vezetője az üdvözlésre válaszolva köszönetét mondott a baráti fogadtatásért s a kínai nép testvéri üdvözletét tolmácsolta a magyar dolgzóknak, * Pénteken délben a Béke-Világtanács ülésszakára Budapestre érkezett Li Tö-csuan egészségügyi miniszter, a Kínai Demokratikus Nőszövetség alelnöke, Befejezte munkáját a Nők Világkongresszusa Kopenhága, (TASZSZ). Kopen- hágában befejezte munkáját a Nők Világkongresszusa. A kongresszus június 10-i éjszakai ülésén Maria Maddalena Rossi, Olaszország küldötte elnökölt, A kongresszus egyhangúlag elfogadta a nők jogainak deklarációját, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tevékenységét támogató határozatot és a világ nőihez intézett felhívást. Ezután a kongresszus megválasztotta a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség vezető szerveit. A szövetség tanácsának tagjává választották 66 ország demokratikus nemzeti nőszervezetének képviselőit. , Megválasztották a szövetség végrehajtó bizottságát is. Elnökké Eugénie Cottont, aleinökké Anglia, Magyarország, Németország, Egyiptom. India, Spanyolország, Olaszország, Kína, Nigéria, az Egyesült Államok, a Szovjetunió. Svédország és Japán képviselőjét választották mez. A szövetség főtitkárává Marie Claude Vaillant Couturiert választottá^ A nők jogainak deklarációja Hetven ország sokszázmillió asz- ezony-ának küldöttei a nők világkongresszusán egyhangúlag elfogadták a nők jogainak deklarációját. deklaráció a többi között a következőket hangoztatja: „Minden nő számára — fajra, nemzetiségre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül — el kell ismerni azt a biztosított jogot, hogy dolgozhassák, szabadon választhasson hivatást és foglalkozást, betölthessen bármilyen köz- igazgatási, vagy közéleti tisztséget, egyenlő lehetősége legyen a haladásra al tevékenység bármely ágazatában, egyenlő munkáért egyenlő bért kapjon, egyenlően részesüljön a társadalombiztosításban.” A deklaráció a továbbiakban kimondja, hogy a nőknek joguk van az állami anya- és gyermekvédelemre, ezenbelül fizetett terhességi és szülési szabadságra, a városokban, ipari központokban és falvakban kellő mennyiségű szülőotthonok, női és gyermekt-améesadók, bölcsődék és óvodák létesítésére. A deklaráció kijelenti, hogy a mezőgazdasági mrnikásnőknek egyenlő jogot kell adni az ipari munkásnőkkel. El kell ismerni a parasztasszonyok jogát a föld birtoklására és használatára, a nők jogát a művelődés és szakmai képzés minden formájára. A deklaráció követeli, hogy minden nőnek adják meg minden hatalmi szervek a választás és választhatóság jogát korlátozás és megkülönböztetés nélkül, a férfiakkal egyenlő polgári jogokat a var gyón, a házasság és a gyermekek szempontjából, jogot demokratikus nőszervezetek létesítésére és ezek szabad tevékenységére, valamint a más demokratikus szervezetekben való részvétel jogát „Mindezeket a jogokat — emeli ki a deklaráció — törvényben kell kimondani és meg kell teremteni a szükséges feltételeket tényleges megvalósításukra.” „Szükséges a lakásépítkezés kibővítése és a szociális szükségletekre szánt összegek növelése a háborús előirányzatok rovására, mert csak a lakosság életszínvonalának emelése és a béke fenntartása alapján lehet javítani a nők életén és biztosítani kell a boldog családi tűzhelyeket.” A nők világkongresszusa felhívja a világ asszonyait, a szoros együttműködésre, a szervezett és állhatatos harcra «z anyák, a dolgozók és az állampolgárok jogaiért. A BEKE-VILAGTANACS TAGJAI A. Hodinová-^purná Anezka, így írják családneve előtt a keresztnevét és így ejtik: Aniska, idegenszerűen es mégis ismerősen és hazai ízzel, szinte, mintha országunk leányait, a sokezer Annuskát ínon- danák, Szűkszavú életrajza adatokra, tényekre szorítkozik, felsorolja a magas tisztségeket, melyeket e név viselője betölt: a csehszlovák nemzetgyűlés alelnöke, a Csehszlovák Demokratikus Nőszövetség vezetője, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnökségi tagja, a Csehszlovák Békevédelmi Bizottság elnöke, a Béke-Világtanács tagja. Falvakat, városokat sorol az életrajz, ahol élt, megfordult: földek, bányák, sztrájkok, gyárak neve tűnik fel. Idegen életút távolian csengő állomásai, amelyekről mégis nagyon közelien és fájdalmasan ismerősen hazai tájakra látunk. Hiszen a múlt közös: elnyomás, kizsákmányoltság, földrehúzó nyomor. És ugyanaz a szükség- szerűség és másíthatatlan törvény: a szabadság törvénye, amely által, — ha becsületes volt — Csehszlovákiában és Magyar- országon harcosé lett az ember. Életrajzát olvasva öröm és büszkeség tölt el bennünket: Aniska szívós és erős, mint a rögbe kapaszkodó, eltéphetetlen gyökerek. A föld erejét hozta magával — szegényparasztlány. „Kis morvaországi faluban született — mondja az életrajz — Olomouc megye Zabrech járásában, Doubravicán, 1895-ben. Tizenhétgyermekes szegényparaszt családból számazik. Apja földműves volt, aki időnként kádármesterséggel segítette családja megélhetését.“ Ezután a bevezetés után csaknem természetesnek tűnik a folytatás — amelyet hányszor iáttunk és — amelyen szinte már el is feledkezünk csodálkozni. „Amikor Anezka elvégezte az iskola nyolc osztályát, kénytelen volt gyárba menni dolgozni“ — azaz tizennégyéves korában bérmunkás lett. Napi 12—15 órát robotolt az olomouci üzemben, majd gyárról-gyárra vetődött, ahogyan a tőkések szeszélye elűzte munkapadjától. Ez volt Aniska felsőbb iskolája. — „Amikor férje elvesztette állását — így szól tovább az életraiz — Prágába költöztek.“ Itt egy lőszergyár munkásnője lett Hodi- nová-Spurná asszony. Az üzemben borzalmas egészségügyi és munkaviszonyok között dolgoztak a nők. A gyárban sok szerencsétlenség történt, a gyárudvaron fegyveres katonai rendőrség ügyelt. A kizsákmányolás és terror nem enyhült a Masaryk-féle burzsoa köztársaság idején sem és — nem csökkent a munkásság harci kedve. A sztrájkok, bérkövetelések szervezésében egy öntudatos, energikus fiatal munkásnő járt elől: Anezka HodinováSpurnának hívták. 1929—39. Kemény évtized, szakadatlan harcban a munkanélküliség ellen. Hodinová-Spurná, a Csehszlovák Kommunista Párt prágai megyei képviselője ■— a párt egyik alapító tagja — bányászok, földművesek, vasasok, a csehszlovák munkáshazafiak élén minden erejével és tudásával harcol a növekvő fasizmus ellen. Aniska hazafisága azonban azt is jelenti: egyformán drágák a világ minden proletárjai. „Hodinová-Spurná nevét — írja az életrajz — megtaláljuk azoknak a sorában, akik segélyakciókat szerveztek a fehér terror áldozatai megmentéséért éppúgy, mint később a nácifasiszta Németország antifasiszta szökevényeinek megsegítéséért.“ A német megszállók dühe elől illegalitásba kényszerűit, de hazája felszabadulása után az elsők között tér vissza meggyilkolt harcostársa, Julius Fucsik „arany Prágá“-já- ba. Ismét a nemzetgyűlés képviselőjévé, majd első elnökhelyettesévé választják. A csehszlovák parlament történetében Hodinová-Spurná, az első női alelnök. Interpellációi nyomán egész sor új törvény és rendelet születik. 1945 óta egyre sűrűbben találkozunk Hodinová-Spurná asszony nevével a külpolitikai életben, az emberiség leghatalmasabb mozgalma, a békeharc vezetőinek fényes névsorában. Részt vett 1949- ben a varsói békekongresszuson, ahol a Béke-Világtanács elnökségi tagjává választották. Rómában, Londonban, Stockholmban, a Szovjetunió békebizottságának moszkvai kongresszusán tántoA- hatatlan elszántsággal szólott népé békeakaratáról. Az első csehszlovák békekongreszus ismét őt állította a csehszlovák békemozgalom élére. Aniska erejéből mindenre telik, Aniska szívében szeretett hazája mellett elfér az egész világ. Akciót szervez a görög monarcho- fasiszta terror áldozatainak megmentéséért. Egész népét mozgósítja a szenvedő koreai anyák és gyermekek megmentésére. Járt Kínában és könyvet írt Mao Ce- tung felszabadított, nagy földjéről. Személyes barátság fűzi a koreai nőbizottság vezetőjéhez, Pák Den-Aj-hoz. Most hozzánk érkezik Aniska, akinek úgy zenél a neve, mint a magyar Annuskáé. Tudjuk, egy velünk: testvér és szövetséges harcainkban és győzelmeinkben. Békeharcuk kiszélesítésével és fokozásával készöltek fel a kapitalista országok népei a Béke-Világtanács budapesti ülésszakára Öt világrész sokszázmillió békeszerető embere fordítja tekintetét az elkövetkező napokban hazánk fővárosa felé — a nemzetközi békeharc fontos állomása lesz a Béke-Világtanács budapesti ülésszaka. Az ülésszak mun- káját, feladatát a Béke-Világtanács Irodája május 5-én és 6-án Stockholmban tartott ülésén a következőképpen határozta meg: „A Béke-Világtanács (budapesti) ülésszaka, — figyelembe véve a nem- zetközi élet legújabb eseményeit — különös figyelmet fordít annak kivívására, hogy minden körülmények között diadalmaskodjanak a tárgyalások útján való döntések. Az ülésszak munkájával hozzájárul majd a nemzetközi fezültség enyhítésének ügyéhez, elősegíti a népek biztonságának biztosítását, a népek függetlensége tiszteletbentartásának ügyét.“ A népek békekongresszusa óta a nemzetközi életben bekövetkezett események, a Szovjetunió és a béketábor többi országának bé- kekezdeményezései világszerte hatalmas lendületet adtak annak a mozgalomnak, amely — a békekongresszus felhívását követve — a nemzetközi feszültség enyhítését, az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését tűzte ki a népek békeharcának legfőbb feladatául. A Szovjetunió és a béketábor többi országának kormányai már ünnepélyesen magukévá tették ezt a felhívást, de napról-napra szélesebb tömegek szállnak síkra mellette a kapitalista világ országaiban is. A Béke-Világtanács budapesti ülését megelőző hetekben hatalmas erővel lángolt fel ez a követelés Londontól Uj-Delhiig, Helsinkitől Buenos-Airesig, állást foglaltak emellett az angol öntőmunkások éppúgy, mint Brazília haladó írói és művészei. A vitás kérdések békés tárgyalások útján való megoldásának eszméje újabb milliókat hódított meg, akik ráébredtek arra, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése közös javukat szolgálja és a felvirágzás forrását jelenti, Az elmúlt hetekben jelentések százai számoltak be arról, hogy a kapitalista országok dolgozói hogyan készültek a Béke-Világtanács budapesti ülésszakára, hogyan támasztották alá újabb tettekkel a világ népeinek a bécsi kongresszuson kifejezett töretlen békeakaratát. A szomszédos Ausztriában június 8-án békehét kezdődött, amelynek keretében az osztrák békeharcosok házról- házra járva fárdhatatlanul megmagyarázzák, hogy miért van szükség a nagyhatalmak közötti békeegyezményre. A távoli Indiában a forrón tűző trópusi nap alatt százezrek és milliók vettek részt ezekben a hetekben hatalmas béketüntetéseken. Az indiai társadalom legjobbjai ültek össze Uj-Delhiben, Kalkuttában, Bom- bayban, Hajderábadban és az ország más központjaiban — békeértekezletekre, hogy kifejezésre juttassák azt a szilárd akaratukat, amelyet Szajfuddin Kicslu, az Indiai Béketanács elnöke így fogalmazott meg Kalkuttában, ahol százezer ember tüntetett a béke ügye mellett: „Az indiai nép nem engedi meg, hogy akár egyetlen csepp vért is ontsanak Ázsia, India földjén.“ Franciaországban St. Etienne, a nagy ipari központ községtanácsa határozatot fogadott el, amelyben követeli, hogy a kormány minden eszközzel támogassa a békés tárgyalások eszméjét. Haute Garonne megye béketanácsa levelet intézett a parlamenti képviselőkhöz, s felhívta figyelmüket arra, hogy a francia nép olyan kormányt követel, amely a béke ügyét szolgálja. Brazíliában a Rio De Janeiro-i békebizottság május 26-án vitaestet rendezett a békeegyezmény megkötéséért. A vita résztvevői Vargas elnökhöz intézett levelükben követelik, hogy „a brazíliai kormány szálljon síkra az öt hatalom békeegyezményének megkötéséért, mert ez fontos lépés az egész vi- lág békéjének biztosítására.“ Ez a követelés napról-napra ícm kozódó erővel hangzik fel a ka- pitalista tábor vezető országaiban is. Angliában az utóbbi időben rendezett különböző szakszerve-^ zeti konferenciákon a szervezett munkásság küldöttei egyhangúlag helyeselték és magukévá tették a hatalmak közötti békés tárgyalások követelését. Még a burzsoá „News Chronicle“ is kénytelen elismerni, hogy Nagy-Brltannia- ban és az Egyesült Államokban folytatott legutóbbi közvélemény- kutatások eredménye arra mutat, hogy mindkét országban a lakosságnak több, mint 75 százaléka helyesléssel fogadja a vitás kérdések rendezésére hivatott öt- hatalmi tárgyalások gondolatát. Az angol képviselők egy csoportja — ennek az egyöntetűen megnyilvánuló népakaratnak nyomására — indítványt terjesztett elő az alsóházban, amelyben követeli: az angol kormány kezdeményezze, hogy az öt nagyhatalom, beleértve a népi Kínát is, kezdjen tárgyalásokba a vitás kérdések megoldására. Az indítvány aláírói között szerepel Harold Wilson volt miniszter,, Frederic Lee volt külügyi államtitkár és a munkáspárt végrehajtó bizottságának több tagja, Az Egyesült Államokban a Minnesota-i polgárok egy csoportja nyilt levelet intézett Eisenhower elnökhöz, „Követeljük — írják levelükben ( hogy a koreai kérdés mielőbbi rendezése után hamarosan tanulmányozzák a többi problémát így a gyarmatok felszabadításának, a fegyverkezési hajsza meg-1 szüntetésének, a Szovjetunióval való békés megegyezésnek és a rendes áruforgalomhoz való visz- szatérésnek kérdését.“ „A nagy folyók észrevétlenül, kis patakokként törnek elő a föld mélyéből — mondotta Ilja Eren- burg 1952 decemberében a népek békekongresszusán — azután egyre növekednek, szélesednek, Száz és száz patak és folyó siet feléjük és végül a hatalmas folyamok már egész szárazföldeket szelnek át, országokat kötnek össze egymással. Emberek millióinak életét változtatják meg. Ehhez hasonló a mi mozgalmunk is, amely méltatlankodó szívek mélyén született, de gyorsan nőtt, s most immár átfogja századunkat, összeköti a népeket.“ Valóban, ilyen egyre szélesedő, diadalmasan előre hömpölygő folyóként zúg át a szárazföldeken és népeken, százmilliók szívét és gondolatát megtermékenyítve a békés tárgyalások eszméje is, amely a budapesti tanácskozás egyik központi problémája lesz. A magyar nép boldog és büszke arra, hogy egyik kikötője, állomáshelye lehet annak a hajónak, amely a béke lobogója alatt feltartóztathatatlanul halad előre e folyón százmilliók áhított céljai a tartós és szilárd béke felé!
