Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-10 / 134. szám

NÉPLAP 1953 JÚNIUS 10, SZERDA f> PARTÉPÍTÉS Legyen a termelés motorja az újiehértéi gépállomás pártszervezete A választás előtti napokban az újféihértót gépállomáson fellendült a munka. A gépállomás pártszer­vezete elhatározta: az elmaradást a választási békeverseny során pótolják. Mert az újfehértói gép­állomás a tavaszi mezőgazdasági munkákban jóidéig nem teljesítette tervét. Május elsején, amikor a tavaszi szántás határideje lejárt, a gépállomás körzetében majdnem ezer hold várta még az ekét. A pártszervezet elsősorban a po­litikai felvilágosító munkát erősí­tette még. Rendszeresen foglalko­zott a népnevelőkkel, segítséget, ta­nácsokat adott munkájukhoz. A másik pedig, amely elősegítette a munka sikeres végzését, az volt, hogy a pártszervezet életre kel­tette a gépállomás pártcsoportjait. A gépállomás traktoros brigádjai­nak mindegyikében pártcsoportok vannak. Fontos feladat vár ezekre a pártcsoportokra. A pártcsoport- nák kell lennie annak a motornak, amely a brigádot előre visz!, amely serkenti a kommunistákat és a pártonkívülteket egyaránt a maga­sabb teljesítmények elérésére, a terv minden körülmények közötti teljesítésére, Ezt a feladatot a vá­lasztás előtti napokban az,:,újfe. bértói gépállomás púrtcsoportjai — ha kisebb nagyobb hibával is — de megoldották. A legnagyobb ér­demük az volt, hogy ápolták, élesz­tették a verseny tűsét, napról- napra fokozták lendületét. A ver­seny serkentésére a pártszervezet ötnaponklnt röplapot adott ki. amelyben megdicsérték a jó telje­sítményt elérőket és bírálták az el­maradókat. Különösen sokat fog­lalkoztak a párttagokkal. Ennek eredménye az volt, hogy a kommu­nisták, kevés kivétellel, példamu­tató módon megállták helyüket. A gépállomás pedig 130 százalékra teljesítette tavaszi tervét. Az újfehértói gépállomás pártszervezete azonban a választás után visszaesett régebbi hibájába: nem foglalkozik megfelelően a fel­adatokkal, nem serkenti a kommu­nistákat, nem motorja a gépállo­másnak. Komoly hiba ran a párt­tagok nevelése terén. Míg a vá­lasztás előtt foglalkoztak a kom­munisták nevelésével, ez a vá­lasztás után megszűnt. Hogy csak időszakos fellendülés volt a kom­munistákkal való helyes foglalko­zás. azt bizonyítja a legutóbb meg­tartott taggyűlés la. Itt a felszó­lalók legtöbbje élesen bírálta a pártszervezet vezetőségét ezért. A pártszervezetnek három olyan tag- jelöltje van, akik már egy évnél hosszabb ideje tagjelöltek. Szűcs János elvíárs elmondotta: azért, hogy Sztányi, Pogácsás és Szilágyi elvtársak egy évnél hosszabb ideje tagjelöltek, elsősorban a pártszer­vezet felelős. Hibásak a párt tag­jai, de legfőképpen a pártszervezet vezetősége, mert nem foglalkozott megfelelően ezekkel az elvtársak­kal. Erről beszélt Pápp István és Marján Pál elvtárs IS. A -választás után a párt- csoportok felbomlottak, nincs egyetlen páríblzalmi sem. A brigá­dok, melyek idáig kint voltak a földeken, bementek a gépállomásra javítani. Azonban a brigádszerve­ret megmaradt, a gépjavítást így végzik — tehát egyáltalán nem in­dokolt az, hogy a pártcsoportok munkája odabent nem lehetséges és nem szükséges. A pártcsoportok munkájának hiányából folyik, hogy Idáig még csak három erőgépet ja­vítottak ki. És vannak olyanok a javításnál, mint Nemes Árpád, aki azt mondja: „mit számít a határ­idő!” A pártcsoportra, a párt. bizalmiakra, s nem utolsó sor­ban a népnevelőkre (a nép­nevelőm útik a is megszűnt a gépállomáson, a választás óta pél­dául még össze sem ültek, hogy mégbószéljék a választási agitáció tapasztalatait) várna az a feladat, hogy megmagyarázzák a traktoris­táknak: a kitűzött határidők reá­lisak, ennyi idő alatt jól ki lehet javítani a gépeket. Persze, ehhez az kell, hogy megfelelően kihasz­nálják a munkaidő minden percét. Nem úgy, mint például szerdán, amikor a mühe’yben már féltiaen. kettőkor csomóban álldogáltak á szerelópadok mellett a traktorosok, az ebédidőt várva. Meg kellene ma­gyarázni a pártszervezetnek: mi­lyen fontos az időben, jól kijavított gép, hisz igen rövid idő múlva ha­talmas munka kezdődik meg: a termés betakarítása. A gépállomásoknak a tavasai munka befejezésével nem­csak a betakarításra kelt készü­lődniük, hanem más nagy felada­tokat kell emellett megoldaniuk: a növényápolást. E munka még szokatlan a gépállomások rzámára. éppen ezért a pártszervezetnek itt fokozott mértékben kell segíteni. Az újfehértói gépállomás pártszer­vezete ezt a területet teljesen el­hanyagolta. Ez meglátszik már a szerződéskötéseken A gépállomás csak egyetlen termelőszövetkezettel, az újfehértói Vörös Csillaggal kö­tött szerződést növényápolásra, 580 holdra. A többi térmelőszövet- kezet a felvilágosító munka hijján nem kötött szerződést, hivatkozva arra. hogy van elegendő munka­erejük. Ez legtöbbször csak ki­búvó volt, az igazi ók a gépi mun­kától való idegenkedés volt. Példa erre az újfehértói II. Pártkon­gresszus teriuelőcsoport esete. Ami­kor a tszcs, tagjai megláttak a gépi kapálást és tapasztalták, hogy semilyen kárt nem tesz a növény­ben, hanem nagyon háladós, kifo­gástalan a munka, mindjárt kér­ték maguk a gépállomást: bocsás­son rendelkezésükre gépi kapát. A pártszervezetnek meg kellett volna néznie a mezőgazdászok, a trakto. rosok munkáját és segíteni őket abban, hogy jól érveljenek a gépi munka mellett. El kellett volna mondani a termelőszövetkezetekben azt, hogy a gépi kapálás nemcsak kifogástalan, nemcsak hatalmas fi­zikai munkától szabadítja meg a szövetkezet tagjait, hanem sokkal olcsóbb is, mintha kézzel végeznék él a növényápolást. A gépállomás dolgozói mintegy két héttel ezélőtt megtartott üzemi értekezletükön váltatták, hogy a növényápolást határidőre, június 20-ra befejezik, nem a szerződött 580, hanem nyolcszáz holdon. A növényápolást végző traktoristák vállalták: magasan túlteljesítik a tervet. Ezzel szemben az történt, hogy az üzemi értekezlet óta egyet­len hold kapálását sem végezték el és a szerződött területből mind­össze harminc hold van megba- pálvn. Lebecsülik ennek a mun­kának a jelentőségét. Ez megmu­tatkozik egyrészt abban, hogy a gépállomáson növényápolásra osu- pát két erőgépet állítottak be, mi­vel csak énnyl kultivátor van. Arra nem gondoltak — csak az ütóli- b! napokban, amikor a munka nagy elmaradását látták —, hogy kap­csolt gépeket használjanak, vagyis ekekapát akasszanak ös&ze a trak­tor után. Másrészt ezt a lebecsü­lést mutatja az, hogy a pártszer­vezet taggyűlésén csak úgy esett SZÓ a növényápolásról, hogy meg­bírálták Miklósi elvtársat, a párt- szervezet titkárát, amiért beszá­molójában nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. így nyilvánvaló, hogy nem haladhat a növényápolás, hisz a pártszervezet mellékes feladat, nak tekinti, nem foglalkozik véle és a pártszervezet titkára azt tart­ja : minek beszéljen erről, hisz volt szó a növényápolásról az üzemi ér- tekezleten, így lehetséges, hogy a növényápolást végző traktoristák, Makhándi József, Makhándi Fe­renc, akik a tavaszt tervüket két­száz százalékon felül teljesítették, most nem haladnak a munkával. Az újféhértői gépállomás párt. szervezetének a választás előtti na­pok lendületével kell dolgoznia — sőt azt is szárnyalja túl! — mert csak így tudja mozgósítani a gépállomás dolgozóit, hogy azok a növényápolásban és az elkövetke­zendő nagy nyárt munkákban si­kerrel megállják helyüket. Éleujáró propagandista: Báthori István, Fasmegyer Rövid idő múlva elérkezünk ah­hoz a naphoz, amikor bizonyságot teszünk arról, hogyan tanultunk az elmúlt oktatási évbén, s miképp kamatoztattuk ezt a tudást, .Én a vasmegyeri másodéves politikai Is­kolát vezetem, amelynek hallga­tói. nagy lelkesedéssel készülnek a vizsgákra. A legutóbbi foglalkozá­sunkon minden hallgató megjelent, hogy réíítvegyenek az eddig tanul­tak ismétlésében. A féltett kérdések megválaszolására tízen is jelent­keznek, látszik, nagyrészük jól ki­használta azt a lehetőséget, ame­lyet pártunk nyújtott a tanulás­hoz. A párttitkár elv-társ, aki részt- vett a foglalkozáson, csodálkozva látta, mennyit fejlődlek a hallga­tók, ilyen világosan, érthetően fej­tik ki a feltett kérdéseket, A foglalkozás befejeztével a vizs­gákról beszélgettünk. Elhatároztuk, hogy éppen úgy, mint az elmúlt esztendőben, ebben az évben Is ün­nepélyessé teszük azt a napot, ami­kor a politikai iskola Hallgatói az eddig tanultakról fognak beszá­molni. A hallgatók elmondották: legjobban ünnepélyessé tenni ügy lehet, ha kihatesáálva a még hátra­lévő időt, jól felkészülve jönnek a vizsgákra. A hallgatók vállalták, hogy a politikai iskola helyiségét virággal, zászlókkal szélien feldí­szítik, A vizsgákra vendégeket hívunk az élenjáró dolgozó parasztok kö­réből, s az úttörők rövid szín. darabot fognak előadni. Mindannyian lelkiismeretesen ké­szülünk erre a napra, hogy meg­mutassuk : eleget tettünk párhnég- bizatásunknak és jól használtuk fel az elmúlt évet. Megjelent az „Anya^* és Adatszolgáltatás“ áj szánta Megjelent az „Anyag- és Adat­szolgáltatás” legújabb száma, mely­nek tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: Orlov: Az egységes, mindem átfogó világpiac szétesése és a de­mokratikus világpiac kialakulása. .1. Korobov: Az ötödik sztálini ötéves terv — új, hatalmas lé­pés a kommunizmushoz vezető úton. A. Nyikoitöv: A Szovjetunió kül­politikája — a béke és a nemzet­közi együttműködés politikája. A. Jcyorov; \ művészet sajátos­ságai és helye a társadalmi életben. E cikkek mellett még több más időszerű problémával foglalkozó cikket közöl az MDF Központi Ve­zetősége Ágit.-Prop. Osztálya ki­adásában megjelenő folyóirat leg­újabb száma. . U. Rákóczi Ferenc és L Péter orosz cár A Habsburg abszolutizmus által nyomorgatótt, mindenéből kifosz­tott magyar nép a XVIII. század első éveiben fegyvert ragadott, hogy megszabaduljon a nyakára ült német katonaságtól és hivatal­nokoktól. A felkelő jobbágyok a börtönéből megszökött Rákóczi Fe- rencre gondoltak vezetőként, aki ekkor Lengyelországban tartózko­dott. Rákóczi engedett a jobbágyok kérésének, vállalta a fekelés ve­zetését. Tudta azonban, hogy nehéz harcokat kell majd vívnia a csá­szári csapatokkal és prtrthíveikkel. és így külföldi artyagi és diplomá­cia segítség után is nézstt. Mint maga írja: Bercsényivel való „mindén tanácskozásunk oda irá­nyult, hogy hazánk hasznára for­dítsuk az Európát fenyegető nagy háború körülményéit”. Szinte magától adódott a Habs­burgokkal harcban álló XIV. Lajos francia királlyal való szövetkezés. A francia királynak természetesen kapóra jött a magyar szabadság­harc, mert jelentékeny osztrák erőket kötött le. így tehát éveken át hitegette Rákóczit a szövetség megkötésével, de semmi sem lett belőle, mert — mint az élesszemű Vetési László. Rákóczi követe írta a fejedelemnek — büszke francia király nem óhajtott formális szö­vetségre lépni más uralkodó „fel­lázadt” alattvalójával. Ugyancsak sikertelenek marad­tak, Rákóczi minden erőfeszítése ellenére, a többi európai uralkodó­val való tárgyalások is. Gyökeres változást hozott Rákó­czinak I. Péterrel kötött szövetsé­ge, amely 1707 nyárutóján egy­szerre megszüntette at szabadság­harc elszigeteltségét és reményt adott sikeres befejezésére. I. Péter orosz cár a legnagyobb Orosz uralkodók egyike volt. Hosz- Szú évekén keresztül változó siker­rel harcolt a hódító svédek ellen. 1707 elején újabb orosz-svéd ősz. szeüíküzés fenyegetett. Péter igye­kezett felszámolni Oroszország nemzetközi elszigeteltségét. Ilyen körülmények között merült fel Pé­terben a Rákóczival való szövetke­zés gondolata, ami számára a francia blokkhoz való csatlakozást és a magyar szabadságharc által képviselt haladó erőkkel való szö­vetkezést jelentette. A szövetség mind az oroszok, mind a magyarok számára a nemzetközi elszigetelt­ségből való kiemelkedést jelentette és kedvező körülmények között a magyar szabadságharc sikeres be­fejezését biztosította volna. 1707 májusában érkezett Rákó­czihoz Korbé Dávid, I. Péter bras­sói születésű követe, aki felaján­lotta Rákóczinak a lengyel koro­nát és az orosz szövetséget. Sűrű követjárás kezdődött a Lengyelor­szágban tartózkodó cár és Rákóczi között. 1707 augusztus végén fé­nyes magyar követség indult Var­sóba és ott rövid befejező tárgya­lások után, szeptember 4-én meg­kötötték Péterrel a varsói szerző­dést. A szerződésben Péter elismer­te Rákóczit a magyarországi ren­delt vezérlő fejedelmének, valamint erdélyi fejedelemnek és ez a köl­csönös követküldéssel nyíltan is ki­fejezésre juttatta. Péter tehát el­ismerte Magyarország és elsősor­ban Erdély független és szuverén államiságát, amit a franciák so­hasem tettek meg. A szerződés többi pontja Rákóczit lengyel ki­rályságára vonatkozik. Arra az esetre azonban, ha a svédek Ma­gyarországra támadnának. Péter fegyveres és pénzbeli segítséget Ígért a magyar rendeknek. Ezenkí­vül Péter Rákóczi lengyel király­ságától függetlenül kötelezte ma­gát, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel kényszeríteni fogja a német császárt Magyarország és Erdély szabadságának visszaadá­sára. Rákóczi viszont a francia ki­rály közvetítését igyekszik majd megszervezni az orosz-svéd béke­kötés létrehozása érdekében. Sajnos. a szerződést a gyorsan változó történelmi körülmények kö­vetkeztében nem lehetett teljes egé­szében végrehajtani. A svédek köz­vetlenül az aláírás után megin­dultak az oroszok ellen. Döntő csa­tára 1709 nyarán került sor, ami­kor Péter a poltavai csatában tönkreverte XII. Károlyt és ezzel végetvetett a svéd nagyhatalom­nak. A svédek által elűzött II. Ágost visszatért a lengyel trónra és így Rákóczi lengyel királyságá­nak problémája magátol megoldó­dott. Péter ennek ellenére igyekezett a magyar-orosz szerződés még ér­vényben lévő pontjait teljesíteni. A bécsi orosz követ hónapokon ke­resztül munkálkodott a Bées és Rákóczi közötti tisztességes béke­kötés érdekében. A bécsi udvar azonban nem fogadta el Rákóczi feltételeit és Péter közvetítését, teljes behódolást követelt. Ekkor írja Bercsényi Rákóczinak: „ .. . semmi reménységünk másban senkiben nem lehet az cáron kí­vül...” Valóban ez volt a hely­zet, Péter hajlandónak mutatko­zott, hogy a varsói szerződésen túl- menőleg fegyverrel kényszerítse az osztrákokat a békekötésre. Ennek csupán egy feltétele volt, Rákóczi­nak szövetséget kéllett volna össze­hoznia Péter és XIV. Lajos fran­cia király között. A franciák el is fogadták Rákóczi közvetítését, s a párizsi magyar követ Moszkvába sietett, hogy személyesen közölje a franciák döntését Péter cárral. 1710 második felében úgy látszott, hogy döntő fordulat áll be a ma­gyar szabadságharcban. Bercsényi az oroszokhoz utazott s rövidesen a fejedelem is követte, hogy sze­mélyesen irányítsa a tárgyaláso­sát. Ezek oly kedvezően haladtak, hogy megbízottját, Károlyi Sán­dort az osztrákokkal való béketár­gy ai ások azonnali megszakítására utasította, mert mint írja: „az muszka által is véghezviihetjök az békességet”, de természetesen ked­vezőbb feltételek mellett, 1711 feb­ruárjában Lengyelországból így ír Károlyinak: „Aratásra többed ma­gammal jövök vissza, mintsem me­gyek, s elébb is esak legyen mit adni a vendégeknek”. Rákóczi Itt az orosz segélycsapatokra gondolt. Az orosz fegyveres segítségre azonban nem került sor, A Török, országba menekült svéd király és az angol kormány egyre aktívabb oroszellenes politikát folytatott Konstantinápolyban. A törökök an­gol bíztatásra hadat üzentek Oroszországnak s így a balti és tö­rök fronton harcoló orosz seregek nem avatkozhattak be a magyar szabadságharcba. Péter vereséget szenvedett a török háborúban és a magyar seabadságharc elbukott a túlerőivel vívott küzdelemben. A két kiváló fejedelem már a háborús Időkben is Igyekezett szo­rosabb együttműködést teremteni a két ország között. Rákóczi többek között szőlőmunkásokat küldött Péternek, hogy segítsenek a szőlő- művelést meghonosítani Oroszor­szágban. Megszervezték a posta- szolgálatot, lépéseket tettek a ma­gyar borexport fejlesztésére, stb. Oroszország volt az első és egyet­len állam, amely a szabadságért küzdő Magyarország önálló állami életre való jogát elismerte és har­cában komolyan és önzetlenül se­gítetté. Emlékeznünk kell erre napjaink­ban, amikor természetesen egészen más történelmi körülmények között, a szocialista Szovjetunió népei a fasiszták által tönkretett magyar nép segítségére sietett és állandóan segíti a független szocialista Ma­gyarország felépítésébe^.

Next

/
Thumbnails
Contents