Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-05 / 130. szám
1953 JÚNIUS 5, PÉNTEK NePiAP t iJdvőzöljikk a Nők Világkongresssustít! IVB a ül össze Kopenhágában a Nemzetközt Demokratikus Nőszövetség meghívására a Nők Világkongresszusa, amelyre több, mint 80 ország küldte el képviselőit. Köztük olyan országok is, amelyekben — mint Afrika országaiban — egyáltalán nem működtek eddig nőszervezeteit, a kongresszus jelszava: „Világ asszonyai, egyesülten legyőzhetetlenül erősek vagyunk • a jogainkért, a gyermekeink és családi tűzhelyünk védelmében, a békéért vívott harcban !” Ez a jelszó nagy visszhangot kelteit szerte a világon a nők milliói körében s ez a jelszó harcra mozgósítja őket, A nők milliói ma már tudják, hogy a jogaikért való harc szorosan összefügg a békéért folytatott küzdelemmel. A szebb jövőért, a boldogságért, felszabadult életért vívott harc sikerének alapvető feltétele a tartós és szilárd béke. Éppen ezért a nők nemzetközi demokratikus Hőmozgalma hatalmas erőt jelent a nemzetközi békclvareba n. Békebizot I sá gálák elsőrendű feladatú, hogy minél nagyobb számban vonják be a dolgozó nőket a bókelrarcha s különösen a falusi nők bevonása, aktivizálása területén vár még békebizottsága inkra, MNDSZ-szervezeteinkre fok tennivaló. KI kell érni, hogy a nők, lányok és asszonyok résztve- gyenek a termelőmunkában, üzemekben, termelőszövetkezeti csoportokban és kimagasló termelési eredményekkel küzdjenek a békéért ! A. nemzetközi demokratikus nő- , mozgalom legelső harcosai a nagyszerű szovjet asszonyok. A sztálini alkotmány a férfiakéval egyenlő jogokat, lehetőségeket biztosít a szovjet nők számára. Ez a széleskörű szabadság és jog kivi- rágoztatta a nőkben szunnyadó tehetségeket, képességeket s ma a világ asszonyai csodálattal tekintenek az alkotó, munkás, harcos szovjet nő felé. A népi demokratikus országokban hasonlóképpen emelték fel a nőket a minden szabad embert megillető magaslatra. A Szovjetunió példáján nemcsak jogokat biztosít a népi demokratikus országok alkotmánya a nőknek, hanem messzemenően gondoskodik arról is, hogy a nők korlátozások nélkül élhessenek jogaikkal. Az anyákat, gyermeknevelést segítő, a házasság és család intézményét védj intézkedések mind ezt a célt szolgálják. Jellemző adat a mi népi demokratikus államunk szerető gondoskodására az. hogy megyénkben március 1-től mintegy hárommillió forint értékű ingyenes babakelengyét kaplak az édesanyák. Ezek a íKÍldák félreérthetetlenül arról tanúskodnak, hogy határtalan lebe*őségeket biztosít a népi hatalom a dolgozó nőknek s ezek n példák lelkesedéssel, reménységgel töltik el a kapitalista és gyarmati országok nyomorgó, 'ogfosrtott asszonyait, lányait. ÍZ egyetlen, nehéz sors jutott “• osztályrész,ül azon országok asszonyainak, ahol még a bankárok, gyárosok, földbirtokosok az urak. A világ Ki országában mindennemű emberi jogtól meg vannak fosztva a nők. Az iráni törvénykönyv 10. cikkelye kimondja: nincs választójoguk az elmebajosoknak, bűnözőknek, tolvajoknak és a nőknek. Gyarmati sorshoz hasonlóan sínylődtek a nők a belgrádi satrapák. hóhérok Jugoszláviájában is. A ti tóista szörnyetegek 1951-ben mintegy 00,000 másállapotom munkás- ős tisztviselőnőt dobtak ki az utcára. Jugoszláviában a nők leah’Cion.vííó sorban élnek. A Borba is kénytelen volt bevallani : ..Az. ország olyan vidékein mint Bosznia, Macedónia. Koszov síb.. virágzik a leánykereskedelem.” Egyes kapitalista országok „jogokat” adtak a nőknek, ozek azonban csupán látszat jogok. Angliában már 30 évvel ezelőtt elismeri« a kormány az egyenlő lv'r elvét s 1052 áprilisában a nők munkabére mégis csupán 53 száza, lók a volt a férfiak munkabérének. Az Amerikai Egyesült Államokban n nők átlagos munkabére a férfiakénak 53 százaléka. A világ asszonyai és lányai ma már nem vakok és nem félénkek. Ismerik erejüket, tudjál; azt. hogy összefogva, egyesült erővel kivívhatják minden nő számára a ragyogó jövőt. Ezért a szép holnapért, a tartós hókéért elszántan küzdenek. A küzdelem fontos állomása, a ma kezdődő világkongresszus, amelynek résztvevőit a világ minden becsületes embere, békeharcosa szívből üdvözöl! ,lr- albániai >,Sztálin” textil-kombinát fonodájának egyik hatalmas termében ütemesen zümmögnek a nagyszerű szovjet gépek. A gépek közt fiatal lányok sürögnek.fo- lognalc és gyors, ügyes mozdulatokkal csomóznak, ha véletlenül elszakad a jóval. Ahol valami nehézség merül fel. ott azonnal feltűnik Kadrije Foka s egédmű vezetőnő és útmutatásai nyomán azonnal megszűnik az a1,a. ádly, ismét megindulhat a leállt gép. Kadrije Foka szegény parasztcsalád gyermeke. A felszabadulás előtt sokat szenvedett és nélkülözött. Már Fi éves korúban a szövőszék mellett kellett görnyednie lévús'M-vakn- lásig, hogy néhány lelclccl hozzájárulhasson a család betevő falatjának biztosításéihoz. A felszabadná háború folyamán jelentkezett az egy i le part izd n-osziagbu> hat hónapig illegalitásban tevékenykedett. ISlj.ben a náci megszállók elfogták és miután embertelen kínzásokkal sem tudtak semmit sem kiszedni belőle, a közeli folyóba akarták fojtani. A fiatal lánynak azonban sikerült elmenekülnie. A felszabadulás után Kudrijc, Foka ismét az első sorukban harcolt, most hazája felépítéséért. A párt felhívására az elsők között jelent kezelt az itzberisti „Sztálin" textil- kom b i ná t cpí! kezesénél. Munkájával itt is kitűnt és hamarosan öt lánnyal és tizenöt ifjúval a Szovjetunióba küldték az egy i k textil-tech n i k unva tanulni. A Szovjetunióból visszatérve Kadrije Foka szorgalmasan képezte magát és hamarosan az űz em behcl yczcl t textilkombinát fonódó jónak se. gcdmüvczctöje lett. Délután négy óra, vége az első műszaknak és Kadrije Foka hazafelé indul. Útközben bemegy a kombinát napközi otthonába kislányáért, majd otthona felé veszi útját. Napfényes, barátságos házban lakik, kényelmes otthonukat alig egy év alatt, rendezték he férjével és már rádiójuk is van a családi könyvtár mellett. — Boldogság lakik ebben az otthonban, amelyet két dolgozó öntudatos munkájával épített fel. A világ dolgozó nőinek példaképe: a szovjet nő A képen: (latina Laguncva és Marija Motora, a nmiokmnurforseht „Sztálin'’-gépgyár tervezői. A világ dolgozó női meleg szeretettel gondolnak a Nők Világ- kongresszusa alkalmával példaképükre, a szovjet nőkre. A szovjet nők tevékenyen kiveszik részüket az állami, a gazdasági és kulturális élet minden megnyilvánulásából. A SZKP korlátlan lehetőségeket biztosított és biztosít a szovjet nők számára alkotóképességeik fej- 1 esz.lésére, a szovjet nép a kapitalisia országok nőtársadalma előtt elérhetetlen magasságba emelte a szovjet nőt. A suovjet nők, ur. egész szovjet néppel együtt teljesjogú gazdái az államnak, aktív építői a kommunizmusnak. Gépállomásunkon a növényápo- lási munkák mellett nagy figyelmet fordítunk az aratás és csép. lés jó előkészítésére. Én a cséplc- brtgúdba vagyok beosztva és most minden gondolatom az, hogy cséplőgépemmel a nagy harcban becsületesen megálljain a helyem, lelkesít az, a tudat és jobb munka elvégzésére kötelez az, hogy Dániában most ült össze « Nők III. Világkongresszusa. A napokban nagy megtiszteltetésben részesültem. A szakszervezet üdülési beutalót adott. S ekkor ismét csak eszembejutott a csép- lés s megfogadtam: azt a gépet, amelyet a dolgozó nép bízott rám, megbecsülöm és kiváló eredményeket érek el vele. 1913 előtt bizony még gondolni sem mertem volna arra, hogy én ezt a nagy acőlpari. pát vezetni tudjam, vagy hogy az ország legszebb üdülőjében jó munkámért pihenni fogok. Hisz akkor még moziba sem jártam, ruhám is csak kettő volt. S ma dolgozó népünk állatna gondoskodik rólunk, nőkről. Egyenlő jogaink vannak a férfiakkal, egyenlő fizetést kap ki-ki munkája szerint. A jól elvégzett munka után üdülni is mehetünk. Mindezt a pártnak, népi demokráciánknak köszönhetjük. ígérem, hogy nem leszek hálátlan a nép iránt — jobb munkával harcolok a békéért. Mihalik Mária., a demecseri gépállomás traktoristája. Bosszút állunk érted Vera ! Vera lálla. hogy elveszett. Kiabál ni kezdett: ..Bitangok, engedjetek Az uübsisok durván láuci- gál:ák a pince felé. Hátán harsogva szakadt végig a ruha. Érezte, hogy kicsúszik lába alól a föld. Éles fájdalom hasított az agyába és elájul.'. Nyirkos pincében tért magához. Teljesen sötét volt. Feje erősen zúgott. Ugyan mit tudhatott meg az UDB? Két éve minden lépését figyelemmel kísérték, de éppen ezért annál óvatosabb volt. Vájjon másokat is letartóztattak? Csak legalább az összekötő elvtársat ne fogiák volna el. akinek a röpcédulákat adta! Éjfélkor kihallgatásra vitték. A szoba fénye bántóan hasított szemébe. Milos egy nagy íróasztal mögött ült és kajánul vigyorgott. — Na mi az galanibocskám? Hát te is idekerültél? Vera utálattal fordította cl a fejét az UDB főnöktől. — Talán csak nem haragszol rám? . .. No ülj le széppen arra a székre, aztán majd egy kicsit elbeszélgetünk. Az asszony szótlanul letilt. Várta, mi lesz. — Kik vannak az illegális szervezetben? — csapot le rá hirtelen az utdás. Vera a falon függő ingaórát nézte. Félegy volt. — Honnan kapjátok a röpcédulákat? Vera fellélegzett. Tehát nem tudnak a nyomdáról semmit. De akkor miért foghatták el? Milos újra megszólalt: Hajlandó vagy beszélni, vagy kinyissuk a szádat? Az előbb még incselkedő hang most ingerülten rekedt volt. — Nincs mii mondanom. Csak azt szere.néni tudni, mit akartok .ölem?! — Azt te nagyon jól tudod, hogy mit akarunk. Az udbás felkelt, megkerülte az asztalt és odalépett hozzá. — Felelj erre a két kérdésre: kik vannak a helyi illegális szervezetben és honnan veszitek a íöpcédu- iákai? Ha őszintén felelsz szabad vagy és becs'li led szavam adom: soha senki sem fogja megtudni. — Nem tudok semmiről — felélte keményen Vera. — Hűt így is jó. De ezt még megkeseiülöd. Azt hiszed nem tud juk. hogy mindennap a moszkvai meg az emigráns rádiót hallgatod, hogy Sztálin mellett agitálsz a gyárban? Az asszony látta, hogy nem tudnak mást róla. mint hogy a rádiót hallgatja, meg hogy nem hagyta S ztá 1 i n t rágal ma zni. Milos kinyitotta az ajtót és szóit valamit kint várakozó pribékjeinek. Vera nem értette. A két udbás hangos zajjal jött be a szobába, j Megragadták az asszonyt és átvezették egy kisebb helyiségbe, amelyben egy fabeverő, meg egy «rók volt. Beültették Verát a székre. hozzákötőzttk. Az egyik uubás egy ócaka telefont íiozori elő, letette a heveimre, majd két drót- szálat vezetett a telefontól az osz- szony fülébe. Milos, aki mindezt szótlanul szemlélte a nyitott ajtóból, most megszólalt: — -Majd hu megelégelted, szóljál! Kezdjétek! —- azzul becsapta kívülről az ajtót. Az egyik udbás megforgatta a telefon karját. Verának kínzó fájdalom hasított az agyába. Csak kitartani?! Az asszony keményen össze szorított ajakkal nézet far- kasswpmet durván röhögő, gúnyolódó kínzóival. Elájult. Fellocsolták. És újra és megint újra a kínzó hasítás az agyábau. Nem tudta, órák vagy még csak percek múlhattak el, amióta behozták a szobába. Milos nyitott be. — No?i Van valami mondanivalód ? — Van. Az. hogy kommunista vagyok, ti pedig fasiszta bitangok. Ennyi a mondanivalóm! — Elhallgass, te bestia!— rikácsolta az udbás. Odaugrott a telefonhoz, s vad erővel addig forgatja a karját, míg áldozata újra el nem újult. Vera számára összefolytak a napok és éjszakák. A nap-világot aznap látta utoljára, mikor elfogták, mert éjszaka vitték kihallgatásra, a pincének pedig nem volt ablaka. A kihallgatások' közti szüneteikben kikötötték, hogy mozdulni sem tudott, enni-innl nem adtak neki. Vera a magány óráiban százszor átgondolta helyzetét. Annyit látott, hogy egyedül van bent, s ez megvigasztalta. A szervezet tovább áll. Azt is látta, hagy róla sem tudnak semmit, csak gyanakodnak. Vájjon lehetséges, hogy nem mehet vissza többé az elvtársak közé. hogy velük együtt folytassa a harcot? Tehetséges, hogy Itt kell elpusztulnia, ezeknek a szadista gonosztevőknek a kezei között? — Ha Így kell lennie ám legyen, de rajta keresztül nem fognak hnzzá- fér'közni a szervezethez, sem a nyomdához! Újra kihallgatásra villák. Vera már maga sem tudta hányadszor. Az éhség'öl és gyengeségről szé- diülen támoiygott végig a folyosón. Amint belökték Milos szobájába. látta, hogy az udbás a szokottnál is ingerültebb. Fel ég alá rohangált a szobában. — Biztosan kikapott a felettesétől, hogy nem bír velem — gondolta Vera elégedetten. Allies hirtelen megállt és ráordított Verára. — Utoljára kérdezlek — beszólsz vagy nem! Az asszony válaszra sem méltatta csak megvető tekintetével mérte végig. Az udbás elővette revolverét, áldozatára szegezte. — Azonnal meghalsz, ha nem beszélsz! — mondotta fojtottan, halálosan komolyan. Vera szemei gyűlölettől szikráztak. amikor megszólalt: — Megölhetsz. De nemsokára ott lógtok majd a lánipavasoa. A uép bosszút ált értünk. Sztálin velünk van! * Másnap délután táviratot kézbesítettek Máró néninek: lánya a zárkában felakasztotta magát. Lezárt koporsóját átveheti a temető hullaházában. A városban futótűzként lerjedt el a megdöbbentő hír. Mindenki ismerte az életvidám, energikus, harcos asszonyt és senki sem hitte el a hivatalos papíron kiadott, pecséttel ellátott udbás hazugságot. Hiába híresztelíe az UDB, hogy mindenkit letartóztatnak, aki elmegy a temetésre A temetőben ot t volt a város apraja.nagyja. Néma tüntetéssé változott Vera temetése. Milos kópiái ólálkodtak a gyászoló tömeg körül, hogy kiha- 1 asszák az emberek közül a nép szent ügyeihez hű kommunistákat:. A város utcáit pedig reggelre ellepték a röpcédulák: „Bosszút állunk érted. A'er a!”, „Harcra fel a tltóista gyilkosok ellen!” „Éljen Sztálin!’’ (Részlet Bazar Ko\ac3S3*ß3 igaz történetéből.), /" Világ asszonyai, egyesülten legyőziieíetlenii* erősek vagyunk a bőkéért vívott harcban ! Partizánnőből — segéd művezető „jobb munkával harcolok a békéért64
