Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-28 / 150. szám
6 «SPLSP 1953 JÚNIUS 28. VASÁRNAP A vezetők állandó kötelessége: gondoskodás a dolgozókról A csengeri járási egészségügyi csoport nemtörődömsége Hosszú hónapok feltett kérdéseire kaptam feleletet a Szabad Nép vasárnapi vezércikkéből. — Nem egy esetben fordultam kéréssel a járási egészségügyi csoporthoz, hogy ügyemet intézzék ef. A csengeri állami gazdaságban dolgoztam, mint kovács. Munka közben megfáztam. Azóta nem bírok a lábamra állni, s járni is csak két botra támaszkodva tudok. Mikor láttam azt, hogy a járási egészségügyi csoport nem intézi ügyemet, levelet intéztem a megyei egészségügyi osztályhoz is Budapestre gyógyüdülőbe való felvételem ügyében. Onnan válasz jött olyan formában, hogy a járási egészségügyi csoport gyógyüdülőbe való felvételemhez a legrövidebb időn belül küldje meg az orvosi javaslatot. Mindezt a mai napig nem tették meg. Felvettek ugyan ideiglenes rokkantságra, azonban három hónap óta sem táppénzt, sem rokkantsági díjat nem kapok. Jó volna, ha a járási egészségügyi osztály áttanulmányozná a Szabad Nép vezércikkét és nagyobb lelkiismeretességei kezelné az olyan dolgozók ügyeit, akik hozzájuk fordulnak támogatásért. Barcsai Lajos, Csenger, ÁGI. dolgozó. Miért nem orvosolják a dolgozók panaszait a fehérgyarmati gépállomáson A Szabad Nép vasárnapi vezércikke segítséget ad nekünk ahhoz, hogy gépállomásunkon a jelenlegi igen komoly hibákat a vezetőség kijavítsa és a munkahelyet kellemessé tegye részünkre. Több üzemi értekezleten felvetettük a fogyatékosságokat, de mindezideig csak ígéretet kaptunk, segítséget nem. A szakszervezet, a vezetőség teljesen elszakadt a dolgozóktól. Nem foglalkoznak a dolgozók problémáival, panaszaival. Én a kovácsműhelyben dolgozom, ahol egészségtelin, kormos, gázos a levegő. Nem egy üzemi értekezleten felvetettem, hogy építsenek egy szabadkéményt a kovácstűzhely fölé, hogy a füstöt, gázt mind kihúzza. De ezt nem tették meg. Bádogból összetákolt kéményrész van, de sok a nyílás rajta s így nem tudja kihúzni a füstöt, a gázt. Ha ablakot nyitunk, a füst kimegy ugyan, de a gáz bentmarad és csípi, marja a szemünket, úgyhogy nem látjuk a munkadarabot. A vezető elvtársak értekezlet után egy-két napig foglalkoznak a dologgal, aztán marad minden a régiben. Az üb. elnök elvtárs feladatul kapta, hogy vásároljon me- szet, megépítik a kéményt. De mivel nem kapott az ő elgondolása szerint 24 forintos meszet, csak drágábbat, nem vette meg, várva arra, hogy „majd lesz olcsóbb-1... A másik kérdés: a hegesztőfelszerelés. A hegesztéshez szükséges palackot, felszerelést egy külön helyiségben kell tartani, ott, ahol csak az dolgozik, aki a hegesztést végzi és ahol nincs tűzveszély. Azonban nálunk nem így van. A hegesztőfelszerelés a javítóműhely sarkában van elhelyezve, ahol sokan dolgoznak. Nem egy esetben rágyújtanak az elvtársak és így ki van téve annak az egész kovácsműhely, hogy a szivárgó palack miatt az égő gyufától, vagy az eldobott cigarettavégtől levegőbe röpül. A MEDOSz. ellenőrzései alkalmával figyelmeztette a vezető elvtársa- kat, hogy a palackot haladéktalanul távolítsák el a műhelyből, de mind a mai napig nem történt ebben az esetben semmi. Ha a mi vezetőink ígéretüket valóraváltanák, sokkal nagyobb gondossággal, sokkal nagyobb örömmel végeznék munkájukat a gépállomás dolgozói, mert látnák azt, hogy van, aki törődik velük aki panaszaikat is orvosolja. BIHARI ELEMÉR, Nyíregyháza vezetőinek is állandó kötelessége gondoskodni a dolgozókról a fehérgyarmati ÁMG dolgozója A Szabad Nép vasárnapi vezércikke nyomán segítségért fordulok a Néplap szerkesztőségéhez. Én a nagykállói piacon helypénz- beszedő vagyok. Az elmúlt évben egészen ezév májusáig a beszedett helypénz 25 százalékát kaptuk, majd ezután csak 15 százalékát! Május 13-án a községi tanácson Szondi Györgynél, a pénzügyi csoport dolgozójánál elszámoltam, mivel ezután csak 15 százalékot ' fogok kapni. Azóta mind a mai napig fizetést nem kaptam. Arra hivatkoznak, hogy „nincs keret“. Én rokkant vagyok, csak a balkezemet tudom használni, feleségem és egy kisgyermekem van. Jövedelmem máshonnan nincs, csak az, amit a helypénzszedés után kaptam. — A megyei tanácsnál június 24-én panaszt tettem, ahol megígérték, hogy segíteni fognak. — 25-én elmentem újra Szondi Györgyhöz, hogy a járandóságomat fizesse ki, azonban azt mondotta, hogy egyedül van, sok a munkája s nem képes még arra sem, hogy fizessen. Remélem, hogy most már az én panaszomat is orvosolni fogják... SZABÓ SÁNDOR Nagykálló, piaci pénzbeszedő. Hegedűszó a tengerparton Irta : Jurij Arbat Gatvrila Afanaszje. vics hires ember volt, de, hírességével vetekedett a makacssága is. Ott élt a csendes Don partján, néhány kilométernyire Felsö- Kurjoniarka falutól, vályogból épített egyszerű házikóban_ Gyönyörűen tudott hegedülni. Már nyolcvanadik éve felé járt, de keze nem reszketett, gyönyörű dallamokat C3alt a hegedű négy húrjából. Az öreg Gavrila csendesen élt a Don mellett és szorgalmasan muzsikált. Egy nap fiatal lány jelent meg a faluban. Lecövckelt a földbe három botot, valami messzelátöfétét helyezett rá, húzott egykét vonalat a kezében tartott tervrajzra, s amikor érdeklődlek a munkája iránt, azt. mondta: — Itt tenger lesz! Az emberek egymásra néztek. Tenger f Ugyan már, hogy lenne itt tengerf Leghiletlencbb az öreg muzsikus volt. Nagyot kacagott, amikor először említették a dolgot. — Ki hallott olyat, hogy a viz felmásszon a hegyref ■ De aztán mind többen beszéltek a „tengerről’’. Komoly emberek fejtegették, hogy egyesül a Don és a, Volga, csatorna épül a két folyó között 8 hatalmas víztárolókat, valóságos te.ngereket teremtenek a sztyeppék helyén. Gavrila Afanaszjevics még mindig nem hitte el. Pedig most már komoly érvek is erősítették a hírt, Megszervezték a házak átköltöztetését és folyósították az átköltözés, meg az új építkezések költségeit_ Az új helyet Nagav- kának hívták. Szép település volt. Volt benne klub, rádió- közvetítő-állomás iskola, park, háromszáz hüs árnyékot adó fa, szélkerék, meg sok minden, amit a régi helyen hiányoltak. Nagyon tetszett az vj hely mindenkinek, csak Gavrila Afanaszjevics ragaszkodott makacsul régi vályogviskójához. Nem engedett makacsságából akkor sem, amikor hírül hozta':, hogy az egykori Felső.Kurmo. jarka falu felé már megindult a víz. amit úgy hívnak majd: Cimljanszki-t enyer. Hetek, hónapok múltak el ... Távolról már megcsillant a közeledő víz, s ahogy teltek a napok, úgy ért minő közelebb és dagadt mind szélesebbre_ Lassan elérte már a falu szélét. Gavrila Áfa. naszjevics lebakt atoll és szembenézett a viz zel. Jó százméternyirc nagy gonddal levert egy eöveket. Másnap reggel megint eljött, kereste a eöveket, de nem v-olt sehol . . . Azaz, később mégis meglátta: ott himbá- lódzoti a víz hátán... Az öreg megvakarta a füle tövét. Ez már nem tréfa. Egyetlen nap alatt száz métert haladt a víz, mégpedig — felfelé. ügy látszik, mégis csak felkapaszkodik a hegyre... Harmadnap kinn járt az öreg a ding_ nyeföldjén. Hogyhogy nem. a magával viti fonott nádkosarat ott felejtette. Másnap keresi, — hát nem elragadta ezt is a, víz! Úgy ring a tükrén, mint csöpp hajó... .. . Az öreg Gavrila azóta már az új faluban lakik. Nem vályogviskóban, hanem ledres, szép házban. Tornáca is van, ahonnan messzire ellátni az előtte elterülő hatalmas tengerre. ,4c öreg m inden este leballag a parira, előveszi hegedűjét és a csendben, a csillagos ég alatt felzeng a he. gedü... De nemcsak a négy húr hangja, a szive is benne van a muzsikában, amellyel az új tengert köszönti. Kis tenderünk, szép Balaton Ezrek Udiilnek ma a Balaton mellett. munkások, dolgozók a nép államának jóvoltából. Ebben az örömben részesillt Mosonyi József, a nyíregyházi MÁV. pálya- fenntartás többszörös újítója is. ö írta ezt a verset öröméről Balatonlellén Kis tengerünk, szép Balaton Tiszta vized üdít, éltet, öröm élni partjaidon, De sokan szeretnek tágét! Én is messzi, más vidékről Jöttem hozzád pihenőre. Hogy itt újabb erőt gyűjtsék A harcra, a szebb jövőre. Partjaidon órákhosszat Gondolkodom, elmélázok, Amint lág,v habjaid között Sok-sok bo'dog embert látok. Nem látni itt grófot, bárót. Nem látni itt tökös urat. Kiszorult a sok mihaszna. Itt csak a nép pihen, mulat. Adj meg hát a népnek mindent. Mit habjaid adni tudnak Kik cimenve kipihenten, Cyőztcs csatákra indulanak. Magy ú j arca Pártunk és kormányunk a leg- messzebbmenően gondoskodik kis ezerlclkes községünk fejlődéséről. Sok volna felsorolni, hogy mi minden új és szép jutott nekünk az utóbbi évek óta. Kaptunk villanyt, fúrottkutat, postát, háromszorannyi nevelő van iskolánkban, mint a múltban, az iskolában új bútor és szertári felszerelés. Most pedig a kultúra egyik legnagyobb áldásával, a rádióval gazdagodott községünk. 160 helyen szólalt meg a vezetékes rádió. (Albert Antal, Magy.) Ebben az évben ünnepük a nyíregyházi dolgozók a város megalapításának két évszázados évfordulóját. Két évszázad egy város történetében nem nagy idő s különösen kevésnek tűnik ez fel Nyíregyházán, ha a két évszázad alatt elért eredményeket ösz- szehasonlítjuk azokkal az eredményekkel, amelyeket a város a felszabadulás óta eltelt alig egy évtized alatt elért. Népi államunk szerető gondoskodásának jeleivel találkozunk a város minden részében. Uj pályaudvar, új üzemek, vállalatok sora — köztük a szép dohányfermentáló, magas- építési vállalat — iskolák, napköziotthonok, bölcsődék, kulturális intézmények hirdetik, hogy a város előtt szép, ragyogó jövő áll. Már megmutatja új arcát az új Nyíregyháza. A pályaudvar környéke egészen megváltozott. Megváltozik a Belojannisz-tér. ah<rt szép irodaház. számos bérház épül, megkezdték a város vízvezetékkel való ellátásának munkálatait. Ezek az eredmények azonban csak akkor teljesértékűek. ha párosulnak a város vezetőinek azzal az állandó törekvésével, hogy gondoskodjanak a dolgozókról, törődjenek a dolgozók igényeivel. kívánságaival. Ezen a téren még komoly hibák, fogyatékosságok vannak Nyíregyházán. Nem lehet szó nélkül elmenni e hibák mellett. A Szabad Nép multvasárnapi vezércikke világosan rámutatott: „lebecsülni, másodrangú kérdésnek tekinteni a dolgozók mindennapos gondjait — a munkásosztálytól való elszakadás jele, jobboldali opportunista, embertelen vonás'1. Igen fontos, lényeges kérdés a város rendezésének, szépítésének kérdése, hogy dolgozóink egyre egészségesebb, kényelmesebb körülmények között lakhassanak. A városi tanács sokszor érthetetlenül közömbös magatartást tanúsít az ilyen kérdések iránt. Kevés olyan nyíregyházi dolgozó van, aki ne ismerné a város buj- tosi részének körülményeit. Ez a város legmélyebb fekvésű része. Következésképpen magasan van a talajvíz, esőzés idején valóságos tenger van ebben a városrészben. Ennek ellenére a városi tanács úgyszólván* semmi gondot nem fordít ezen a részen a csatornázásra, az utak, járdák karbantartására. Egyszerű levezetőcsatornákat kellene ásni az István-, Liliom-, Szegfű-, Ibolya-, Nefelejcs-utcában s a többi buj- tosi utcában, egyszerűen salakra lenne szükség. Most, hogy többször esik az eső, valóságos akrobatamutatványokat kell végezni ezen a részen, ha az ember az utcára megy, — nem beszélve arról, hogy a csatornák hiányában a víz az utcáról is a lakásokba, udvarokba, kertekbe zúdul. Hasonló a helyzet az Öszőlő-utcá- ban. Ennek az utcának van egy része, az 53. számtól a 74. számig, ahol rendszerint pocsolya, víz áll. Amikor az Utca lakói kérték Fazekas mérnöktől, a városi tanács illetékesétől a csatornázást, azt a felháborító javaslatot adta, hogy éjszaka vezessék a vizet az egyik lakásra. Ugyancsak ebben az utcában, a 103. szám mellett városi közkút van. Ez a kút élet- veszélyes, berogyott a széle, farészei elkorhadtak, vize piszkos. Fazekas mérnök ezelőtt egy hónappal megnézte, s azt mondta: „Holnap küldöm a munkásokat megcsinálni.“ Azóta is küldi. A dolgozóknak nem üres fecsegésfel£dőtlen Ígérgetésre van sonriZT2*’• anCm lelki»smeretes gondoskodásra. A városi tanács végrehajtó bizottságának alapo•-zokmepSlAC11 hVÍZSgaInia- hogy kik azok, akik hanyag, tűrhetetlen ma^krtást tanusT seüií doigozok .logos követelé- e.rel igényéivel szemben! A vánakTam-eStéH 3 Városi taná«- nak támaszkodnia kellene a dol^ozok kezdeményezéseire. A Bui- tos lakot örömmel és lelkesedés- s 1 vennenek részt olyan társadalmi munkában, amely megszüntetne a mostani lehetetlen állapotokat. Az Öszőlő-utcal rossz kút mellett lakik Hován elvtárs géplakatos. Azt mondta: ..Én magam készítem el társadalmi irtunkban a kutat, csak adjon a vámosi tanacs megfelelő anyagot.“ A varost tanács azonban elereszti 3 füle mellett a javaslatokat. a oiralatot. nem törődik a dolgozok kezdeményezéseivel. Igen elhanyagolt terület Nyíregyházán a dolgozók színvonalas zórakoztatásának biztosítása. _ Csak néhánv kérdést vetünk fel: hosszú idő óta rendelkezésére állana a városnak egy szabadtéri színpadi felszerelés, csak fel kel- onV .a'lítani a város valamelyik Darkmban, meg kellene szervezni a művészeti csoportok előadásait estenkint, vasárnaponként. — A helybeli képzőművészeti csoport tagjai több. mint két esztendeje javasolják eSV kultúrpark berendezését. elkészítését. Még csak választ sem kaptak a képzőművészek. — Ideje lenne rendbehoz - m a sóstói gyógyfürdőt is a dolgozók igényeinek megfelelően... Ezekért a hibákért és fogyatékosságért nemcsak a városi tanács felelős, hanem a megyei tanács is, amely elhanyagolta az ellenőrzést a megyeszékhelyen. _. Felelősség terheli a városi pártbizottságot is, mert hasonlóképpen figyelmen kívül hagyta a várospolitikai, városrendezési kérdéseket. Elfeledkezett arról, hogy a dolgozók gondjaival, igényeivel törődni annyit jelent, mint erö- sitem a párt, az állam és tömegek közötti kapcsolatot. Ennek a cikknek nem feladata mindent elmondani. Ez a cikk legyen egy széleskörű vita megindítója. Szóljanak hozzá a dolgozók, a vezetők. Vessék fel bátran a hibákat, fogyatékosságokat, tegyenek javaslatokat, nyújtsanak tanácsokat. Ne feledkezzenek meg arról, hogy a hibák mögött megkeressék az ellenség tevékenységét is. Nem véletlen az például, hogy a városban rendetlenség,' zavar volt a piacon, megszüntethető rendellenességek voltak a közellátás, kereskedelem területén. A városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője feketéző, sikkasztó, csaló gazember volt Duleba személyében. Most megérdemelt helyén: a börtönben van. Legyenek éberek dolgozóink! Tarják fel a hibákat s leplezzék le az ellenséget. Nyíregyháza a megye székhelye. Lakójának lenni büszkeség. De felelősségteljes kötelességet is jelent. Olyan megyeszékhellyé kell tenni Nyíregyházát, amely minden téren' példát mutat a megye községeinek, olyan hellyé kell tenni, hogy innen áradjon a megye minden részébe a kultúra, a műveltség, a közös erőfeszítés, harcos építés szelleme. Ünnepeljék Nyíregyháza dolgozói és vezetői úgy a város megalapításának kétszázéves évfordulóját, hogy a szocializmus építésének erős bástyájává teszik ezt a várost! Miért nem adnak hzetest szabó Sándornak f
