Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-17 / 114. szám

1953 MÁJUS 17. VASÁRNAP NÉPLAP :* ú li « elvtatrsrii •, « fi .épfrontra szuvasunk ! Meggyözöilésesii, hogy ma minden vasutas a népfrontra szava;! Mi, vasutaisofc becsülettel harcoltunk a v.'i- lasatówl békeversemyben és újabb mun-kahústetrek- kel segítjük ötéves tervünk céük-i tűzéseinek meg- valóelitását. Személy szerint is mindnyájan érez­zük, hogy fontos, posztra állított államunk ben­nünket. Ezen a poszton a megbecsülés ezer jelét tapasztaljuk. Én 1915-ben kerültem a vasútihoz, mint rak­tári munkás. Akik sok kórvényezéssel, kilincse- léssel megpróbáltak a vasúinál, munkát kapni, t'Uiljáik, hogy mennyi megalázás, jogtalanság és létbizonytalanság volt a részünk. Három évi munka után lehetett valaki nyugbéres, — es azonban még nem jelentett nyugdíjat. l>s a vasút akkori urai gondoskodjak arról, hogy ezy-két protekciós kivételével ne érjék el sokan még ezt a minimumot sera. A szerződés úgy szólt, hogy bármikor, minden ok nélkül felmondhat a vasút­társaság. Kitek is ezzel a „jogukkal’'. Ha valaki két évet meghaladva dolgozott már, biztos lehe­tett: afelöl, hogy rövidesem elbocsátják és nagy kegyként esetileg ismét visszavessük szerződéses dolgozónak. Ezt csinálták állandóan sokezer mun­kással, atólk soha nem érték el azután a három évet. Volt, amikor ellbocsájtottalr bennünket, mint szerződéses dolgozókat, azután megígérték, hogy visszavesznek idénymunkásnak. Mi keservesen megkóstoltuk, megnyomorogtűk az, ilyen manőve­reket, ők pedig jól kerestek rajta, hiszen még a kevésnél is kevesebb lett a fizetésűrak. Mi, a leg­nehezebb munkát végző, az időjárásnak kitett raktári munkások, váltóőrök sohasem kaptunk se ruhát, se cipőt. — 2S'em úgy, mint nkist, ha belép egy dolgozó a MAV-hoz, azonnal kap jó egyenruhát. — A Payer-file bitangok árulása szinte szentesítette jogfosztoüságiinkat, eladtak bennünket, s ha meg mertünk szólalni, azonnal az utcára kerültünk! A feIszabadíitott haza óriási feladatok elé ál­lított bennünket, lóé azonnal éreztük t\ gondosko­dást is. Az ,,Arccal a vasút felé* jelszó elhang­zása óla számtalan megbecsiiléihen van részünk. Én magam több szaktanfolyamot. iskolát végez­tem. Ma a kereskedelmi állomás főnöklielyettese, vezető főellenőr vagyok. Muoktfssaiilök gyermekei tanul ha tniuk vasúítiszti iskolán, és örökre meg- szűnt a létbizonytalanság, a munkainiélikülisiég ré­me i)iá.1 un k is. A m ikor R á/kosi el V tű rs a ui á socl; k ötióves tiervrők az új üzemekről, születő városok­ról beszelt, mi-ntdeu szava mögött éreztem, ez ne­künk is szól, mert az új városok, úgy gyárak és bányák részére mi szállítjuk az anyagot, mi visz- szük szét az országiba a terinelvényeket Fontos tényezői vagyunk a szocializmus építésének. Min­den igyekezetünkkel miílifcóaik alkarunk lenni a bi­zalomra ! Meggyőződésein, hogy ma ni luk-n vas­utas a népfrontra. szava» vélem együtt! Reményi Rezső, a mátészalkai MÁV. állomás dolgozója. A népfrontra szavazok és új termelési győzelmeket érek el! Antikor a népfront választási feltárásában arról olvastam, hogy károm év alatt }d milliárd forintot fektettünk he népgazdaságunkba, én is visszanéztem a meglett úton. WJ/ö-ben jöttem a gyárba dol­gozni, lakást is kaptunk, az üt épült munkúslakásokból. Szinte hi­hetetlen, hogy milyen körülmények között kezdtük meg a munkát,. Az udvaron lévő hulladékot. falevelet szedtük össze, hogy be tudjuk gyújtani a kazánt és megindulhasson a termelés. A tőkés persze nem törődött a gyárral. Államunktól kértünk és kaptunk szíjat, fűtőanya­got és egyéb felszerelést. Azóta már új gyárrészleg épült, JfO áztató medencénk vart és új porelszívókat kaptunk a régi üzemrészbe. Porfelhőben dolgoztak itt a munkások „ felszabadulás előtt és az n szólás járta, hogyha nincs porelszívó, majd a dolgozók tüdeje el­szívja. Nem kaptunk ruhát sem. Most mindenki jó kezeslábas.mun- kamillában dolgozik, nem kell félni, hogy a nők szoknyáját elkapja, valamilyen gép. Rbédlőt kaptunk, kultúrtermet, a fürdő is épül cs rövidesen kész lesz. Alig 10 éves voltam, amikor a gyárba, kerültem Együtt nőttem a. gyárral. Előbb csak könnyű udvari munkát kaptam, pár év múlva, látták igyekezetemet és gépre kerültem. Teljesítményem is az egész gyúr fejlődésével emelkedett Volt idő mikor vem értünk el 80 száza- Jelenül többet. Brigádunk most 120 százalék körül teljesít, én löO—• 200 százalék körül dolgozom. Igyekszem még ezt is fokozni és a. nép­frontra adott szavazatom mellett újabb jó eredményekkel így el: szék boldog hazám építésében résstv&nni. IFJ. Kö VÉR LAJOS, Kendergyár, Rétköz. Gyermekeink jövőjéért adjuk szavazatunkat a népfrontra Az elmúlt hetekben többször meglátogatták a népnevelők csalá­dunkat. Karczky Gyula pedagógus és Veze Albert elvtársak hozták el a hírt a mai képviselőválasz­tásról. Elmondták: népünk új feladatok előtt áll és még kemÁ tiyebb munkával kell hitet tennünk hátsóink szabadsága és békéje mel­lett. A népnevelő 'elvtársak elhozták Rákosi elvtárs üzenetét is nekünk, egyéni doögoBóp^rasztokTiiaik, hogy többtermeléssel harcoljunk népünk jólétéért. CsaládÚrik 8 hold földben gazdál­kodik. Ebből hármat , pártunk és népi államunk adott. Tudjuk, ez kötetezstteéggel jár s ezért az el­múlt évben is többfajta növényre kötöttünk termelési szerződést és annak igyekeztünk eleget tenni. Búzából az aszályos év ellenére is hát mázsás átlagunk volt s min­denből teljesítettük a bedadást. Az idén sem vallunk szégyent. Jobbak a terméskilátások. S hogy földünk bőven teremjen, korán vetettünk ás a. minisztertanács határozatában megjelölt időpontok előtt elvégez­zük a kukorica, burgonya és más növények ápolását. A hét utolján például a kukoricát kapáltuk else­jére. Hárman gondozzuk földiink- ket, mert legidősebb fiam tényle­ges katona, űrt áll szülei, testvé­rei és édes hazánk békéje felett. Vigyázzon is szép országunkra! Második fiam iis nemsokára kato­ua’köl'eles lesz. Ma. életében először lép szavazó-urnához. Csak úgy ra­gyog az area a .boldogságtól'. Az apjával együtt akarja szavazatát leadni a Mágyar Függetlenségi Nép­frontra. Én. szintén leszavazok a kora reggeli órákban. Á legkisebbik fiam még iskolába jár. így' nem szavazhat. Azonban jó tanulásával már Iveleszöl az országos dolgokba. Azt szerelnénk, ha továbbtanulna. Hisz az <3 jövőjükért adjuk szava­zatunkat a népfrontunkra, népünk további egységére. Neon akarjuk, bogy gyermekeink a Majláth „gró­fok” kizsákmányolt jai legyenek mint apjuk volt, S azt sem aka- rom. hogy az ő gyermekeik, az én unokáim a mezőn a sátor alatt növekedjenek fel, mint.ahogy ' ők felnőttek. A mezőn az egyik me­rnem a munkám, míg a másik raj­tuk volt. Mindig aggódnom kellett. Vájjon nem történik-e valami ba­juk. Községünkben a gyermek ne- veliág ma már jóval könnyebb. A napköziot'tihonban megóvják öltét minden veszélytől. A szülő nyugod­tan dolgozhat a mezőn. Amilkor leadjuk szavazatunkat a Magyar Függetlenségi Népfrontra, mindez eszembe jut és.örömmel teli szívvel teszem be az urnába a bo­rítékot a választó!::ppál. Elmondta : 'Lukács Istvánná, 8 holdas űjfehértói dolgoző- parasztasszony. Tavaszi tervem 180 százalékos teljesítésével bizonyítottam be, hogy én Is a népfront harcosa vagyok szégyen't. Én tavasai tervet act 3t>0, tavaszi tervünket. Én tavaszi tér­Szüleimmel együtt 1051.-ben lép­tünk be a nyírtéti Vais Zoltán tszcs-be. Akkor még c-uk 10 éves voltam és szorongó szívvel néateno a trafetbrista lányokat, amint biz­tos bázsset vezetik a nagy „vaslo­vat”. De már sóvárogva gondoltam arra: bárcsak én is köztük lehet­nék. 19Ü2 januárjában aztán meg­kezdődött a nyírtéti . gépállomáson egy kéthónapos traktorosra szakok­tatás, melyre szép szlmmal jelent­keztek fiatal lányok és asszonyok. Köztük volt Kaptur Margit, Ker­tész Jánosáé és Daléba Jánosné is. Már a tanfolyam beindult, amikor szüleim elé álltam és ezt mondtam : „Mivel Kaptur Margit jelentkezett a tanfolyamra, én sem maradok itthon.'’ Szüleim k i seöb-nagyobb lruza-vona után beleegyeztek. A múlt év tavaszán kaptuk meg trak­torainkat és hozzákezcltünk a ta­vaszi szántáshoz. Nem vallottunk míg a nyári csépi«"«! tervet 100 szá­zalékra teljesítettem. Minden erőm­mel igyekeztem a lobbi elv társnő­höz hasonlóan tuiteaárnyalni a férfi elvtársak eredményeit. Ez nagy­részt sikerült is így kerültünk a gépállomás legjobb dolgozói sorá­ba.* .Tó munkánk jutalmául a gép­állomás vezetősége többünket is­kolára javasolt a múlt ősszel. Ez óv kezdeten már Kaptur elvtársnő tett a brigádvezetőnk, aki ölhóna- poa továbbkípaő-iiskolán vett részt. Már a tavaszi terv megkezdésekor arra törekedtünk, hogy továbbra is élharcosok legyünk. A munka szüneteiben megbeszéltük a napi politikái ldérdiéeeket és szakmai vitát kezdeményeztünk egymás közt. A szoros munka,barátság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindketten jóval túl te1 jesitettük vemet ISO százalékra teljesítettem s Uzemanyagfogyasztásom 94 szá­zalékos volt. Ezzel nemcsak való.' rayálitioWiam, hanem fúl i<? tc3j€®.í- tettem a választási békeversenyre tett feiajá utasomat. Bebizonyítot­tam : a népfront harcosa vagyok. Mivel még nem vagyait 18 éves, így mutattam meg: a Magyar Füg­getlenségi Népfront és Rákosi elv­társ választói’ beszéde által elénk tűzött második ötéves tervet afea-i rom. Ezért nemcsak a választása iiétaevea-sienyben, hanem az ezt kö­vető napokban, hónapokban is rencditlietedleniit luarcolok terven» túlteljesütősóért. Ugyanakkor csat- laíkoeok Kaptur elv-társnő muriba - módsaemtadási mozgalmához és igyekszem minié! több traiktoristá- nak étiadni tapasztjalaíaimat Juhász Júlia, brsiki+arissha nyír tétit gépii ftcrviá s. A múltban negyvenszer kerül­tem csendőrszuronyok elé politi­kai „bűnökért’'. Mégsem tudtak msgiörni. Éreztem és tudtam, hogy még eljön egy jobb világ, mikor mi is szabadok leszünk. — 45-ben valóravált -a magyarság évszázados á’ma. Szabadok let­tünk. 1949-ben 17 családdal, 157 hold földdel megalakítottuk a Vőrös Csillag termelőcsoportot. Ma már 113-an vagyunk, s 646 hold fö dön dolgozunk. Csopor. tuii-k rengeteg állami támogatás­ban részesült. Csoportunk stem feledkezik meg államunk iránti kötelezett­ségéről. Egyetlen tojással sem maradiunk adósai államunknak az e múlt évben. De ezévben is igyekszünk minden kötelezettsé­günknek eleget tenni. Sertésbe­adási kötelezettségünk egész évre 22 mázsa, s mi már 20 mázsát be­adtunk. Tojásból a második ne­gyedév végén járunk. Tejbeadási kötelezettségünket jóval túltelje, sítettük. Mindez azt bizonyítja, hogy dolgozóink megértik feladat taikat. Azt bizonyítja, hogy sze­retik pártunkat, hűek hozzá. Nem- csak én, de csoportunk és közsé-* günk minden egyes dolgozója jó munkájával is hitet tesz emellett és ma egy emberként szavaz a nép jelöltjeire. KONDÁS MIHÁLY, az-ibrányi Vörös Csillag Iszcs,' állatgondozója. A fiatalok a fényes jövőre — Ntfey év távlatút nézve szólott hozzánk Rákosi eb-társ, népünk első képviselőjelöltje vasárnap este a rádióban. Négy esztendő nem nagy idő egy nemzet életében, de, a ml országunkban gyökere­sen megváltoztatott m'Ddent. Elsősorban nekünk fiataloknak lett szebb, jobb az életünk. Kitárullak előttünk az egyetemek, főiskolák, középiskolák ka­pui. ösztöndíjat, kollégiumi ellátást, tan díj men­tes taníttatást biztosít pártunk és államunk. Számomra is lehetőség nyílt, hogy középiskolába jjárhattam, s azoknak a gyermekei tanulhattak velem együtt, akik a múltban még álmodni sem mertek róla Míg a régi rendszerben szembeá Hí lot­tók az értelmiséget a dolgozó néppel, addig a mi. államunk szervesen egybekovácsolja őket. lttgan lia keserves nélkülözések révén elvégezte egy mun­kás, vagy parasztgyermek a középiskolát, akkor sem nyílt lehetőség, hogy tovább menjen, vagy doiigozzon. Mikor én elvégeztem a középiskoláik mindjárt dolgozhattam a helyi tanácson, N'em . kellett évekig várnom, alázatos kérvényekét ír­nom. mint a múltba® számtalan fiatal téfie. A nép fiai kezükbe vélték az állam irányítá­sát. Községünkből számos munkás, és paraszt­ember gyermeke került -központi szervekhez, nép­hadseregünk tisztjeinek tagjai közé. Egyre na­gyobb számban kerül ki az egyetemekről, főis­kolákról az újitípusú forradalmi értelmi­ség. Középiskolákon, főiskolákon s egyete­meken tanulnak 'községünk fiataljai. De ezeknek a száma is növekszik, mert VIII. osztályos növendő­a népfrontra adják szavazatukat! keink közül 2S tanuló akar továbbtanulni. Ezek­nek is megadja pártunk és államunk a lehetősé­get, mert az iskolák, s kollégiumok kapui ma már a mi fiataljaink számára vannak nyitva. Nem maradt Rákosi elvtárs 1949-bm tett ígérete puszta sző, hanem ma már élő valóság. De nemcsak a fiatalokra vonatkozó ígéret való­ság, halnom mint láthatjuk, felépült a Sztálin Vasmű, új gyárak, iskolák, szocialista városok, épül a 1 tezaJöki Erőmű, számtalan öniözőcs.itorna. Államunk szélesebbre tárta ki előttünk a kaput, s biztosította, hogy a IS éves fiatalok is szavazhatnak. Ez több jogot, de még több köte­lezettséget ró az ifjúságra. Nekem jobban kell dolgoznom, hiszen Rákosi elvtárs beszédében rá­mutatott az én hibáimra is, s példaképnek a Gbeaighut-Déj Hajógyár és a Rákosi-Müvel; fiataljait állította elém. Hasonlítani akarok ezekhez a fiatalokhoz, éppen ezért még jobban akarok dolgozni. Uj erőt merítettem Rákosi eiv- tó'rs szavaiból a további harchoz. Megsokszorozott erővel akarok dolgozni, s harcolni, hiszen Rákosi elvtárs az én és mindnyájunk segítségét kérte azoknak a nagyszerű célkitűzéseknek a megvalósí­tásához. melyeket második ötéves tervünkben aka: illik megvalósító ni. Ma először lépek az urna elé. Ebben az ünne­pélyes pillanatban megfogadom, hogy teljes erőm­mel küzdők a terv végrehajtásáért, a népfront 'programúijának megvalósításáért. Rajz Erzsébet, Rakatna/.. Szüleim a népfrontra szavaznak ! M nden becsületes dolgozó Szavazatával tesz hitet békeakarata mellett. Az országgyűlést most a nép választja. Megszűnt a gró- fok, bárók, földbirtokosok ura ma a képviselőházakban. A mi je- lö'tjeink kiváló, élenjáró dolgozók, akik mind a munkában, mind az ország ügyeinek intézésében is megállják helyüket. Szüleim is szavaznak. Amikor leadják szavazatukat a népfront­ra, aláírják a mi még szebbé váló jövőnket. Nyo’c év mul-va, mint elektro mérnök szeretném szocialista ha-, zánkat építeni. Tudom, hogy ez a vágyam teljesülhet, csupán rajtam; mú ik. Szüleim most a szavazataikkal erősítik meg jövőmet. Szavai nak a népfrontra, s annak első jelöltjére, Rákosi elvtársra' BESZTERCY KATALIN, a nyíregyházi VI. sz. iskola úttörőié. 12 éves voltam, mikor Daku Já­nos c ipészm este th ez szegődtem Nagykállóba tanulónak 5 év és 2 hónapig voltam tanuló, mert szü­leim nem tudtak minden évben egy liizo.tdisznót adni a mesternek. — lí!—18 órai munkaidőm volt. Ez­alatt mindent csináltam, csaik éppen azt nem. amiért odamentem, amiért fizettek értem szüleim. Még vasárnap sem volt szabadnapom. Mennyivel más ma az ipari tknulók élete. ' Barátságos tianulő- otthonbau -tanulnak, amely a leg­modernebb , felszerelésekkel, fürdő­szobával, ebédlővel, t&milöszobávnl, hálókkal]. könyvtárral, mű hellyel van kényelmessé, széppé téve. Én 1948-tól a oagykáM KTSfc dolgozója vagyok. Megszűnt a ranlt nyomasztó réme. Nem fenyeget a m unk,anélküliié g. az anyag­hiány réme. Nyugodt, biztos meg-, ói he lésem vau, családommal együtt. Ma szavazatomat a népfrontra adom. ezzel gyermekem biztos jövőjét és boldog életét erősítem, melyet tő­lem a múlt megvont. Tóth Lajos, a ká Hősem jeni KTS5Í tagja. Ibrany dolgozol egyöntetűen szavaznak a népfront jelöltjeire A népfrontra adott szavazattal a boldog é'etet választom

Next

/
Thumbnails
Contents