Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-17 / 114. szám
4 NÉPLAP 1953 MÁJUS 17, VASÁRNAP TVagy József elvtárssal a Ti- szalöki Erőmű építkezést’ nél találkoztam. Nemrégen a környező falvakból a népnevelők nagy csoportjai érkeztek oda, hogy megnézzék, új erőt merítsenek agitációjukhoz az ötéves tervünk egyik nagy büszkeségéből, hatalmas alkotásából. Nagy et-vtárs a szomszédos nagyközség egyik négyezerholdas termelőszövetkezetének párttitkára. Kérész- tiil-kasul járták az építkezés minden részét. Nagy elvtárs úgy vezette a vendégeket, mintha ő lenbe a házigazda. Hát szó se róla, — ahogy későbbi beszélgetés^ so- rán elmondotta — ismeri az építkezes minden részét, igen sokszor megfordult itt. Lelkesen magyarázta a ielenl evőknek. hol -mit csinálnak. Megnézték a szlvókot- róhajókat. amelyek egyenletes dobogással, hatalmas erővel sziyaty- tyúzták az-iszapot, — készítik a Tisza új medrét. Látták, hogyan készítik a gépek és a szorgalmas kezek a nagy zsilipeket. Legvégül felmásztak az egyik zsilip teteje, re. s kibontakozott előttük a Ti- szalöki Vízlépcső körvonala. — Szembe a Tisza folyik, — még most is hatalmas ívű kanyart tesz meg. Vize állandóan zavaros, a szívókotróhajók ide nyomják az új mederből az iszapot.. Jobb- é; balkéz felől a Tisza úi medre áll félig készen. Ameddig kiásták, ott már víz csillog, hajókat hord a hátán. Lent a mélyben pedig készül a zsilip egyrészénék alapzata. Gépek, emberi kiáltások zaja tölti meg a levegőt. A vendé- gekre ráragadt az erőmű építkezésének lázas üteme és a párttít- kár lelkesedébe. A szemekben, a mozdulatokban ott fészkelt, csil- lógott a büszkeség, — az alkotó emberek büszkeségi. Talárt mind- annyian egyet gondoltak ezekben a percekben: „mi is hozzájárulunk c nagy műhöz*4. De a büszkeségtől nem volt kisebb az öröm sem. Azt az örömet, amelyet a víz relent, legjobban csak a zol: tudják, akiket évtől évre rettegésben tartott az időjárás, az aszály, a szárazság, — nekik a víz valóban; az elet. TV-f indezt egy pár nappal ké- söbb tudtam meg A Keleti főcsatorna építkezésénél jártam. Sokáig néztem azt a csodálatos 'gépet, amelynek hatalmas vasfo- gai egyszerre három köbméter földet haraptak a kemény talajból. Három-négy ilyen harapás után a csatorna alján szivárogni kezdett a víz. Egyszer a messze- húzódö csatorna partján egy könnyű kocsi tűnt fel. Nemsoká’ ra odaérkezett a gép mellé. Nagy elvtárs szállt le róla. Megismert, beszélgetni kezdtünk. — Sűrűn szoktam erre járni,— mondta. — A mi földünk egyré- sze itt van, — mutatott a végtelennek tűnő táblák felé, amelyet egy óriási barázda vág ketté: a csatorna. — Lám, hogy megvá’to- zik a mi vidékünk. Aki eze’őtt néhány évvel volt itt, rá sem ismer. Azelőtt két rossz traktor volt az egész környéken. Most meg ekszkavátor lépked a föld- ieirtken. De ez még semmi ahhoz képest, ami néhány év múlva bekövetkezik .. . — Biztos, nagy tervei vannak a szövetkezetnek is? — kérdezem. — Hatalmas tervek, — bólint. . - Tudja, — teszi hozzá később gondolkodva, — én nagyon szeretem ezt a földet. Pedig legtöbbször igen Szűkmarkú an bánt az emberrel. Hej, de sokszor nem cdta meg a betevő falatot sem. A környék lakossága nyáron áhítozva várta az esőt. Soknak eszébe ötlött a gondolat: itt folyik nem messze a Tisza, miért nem lehet azt a teméntclen sok vizet felhasználni. Egyszer kérvényt is nyújtottunk be, aláírta vagy kétezer ember:- építsenek itt egv csatornát. Ezzel két segítséget is adtak volna. Bőtermő földet és munkát. De hal’ani sem akartak erről. Egy dolgot tettek csupán. Amikor nagy volt a szárazság, a nap egy-két imát menesztett az ég felé, de maga sem hitt rrnab erejében. Mennyivel nagyobb szeretet fű- zi az embereket, s engem is ehhez a megújult földhöz. A tervek alapján szinte magam előtt látom, mi lesz itt néhány év múlva... Milyen hatalmas változások! TVem mondaná el, hogyan képzeli el ezt a környékét néhány év múlva? — kérdeztem, fellelkesült arcát látva. Sokáig nézte az egyenletesen, ütemesen dolgozó gépet, amelynek minden harapása után nagyobbodott néhány méterrel a csatorna. Aztán megszólalt: — Hát, ha nagyon akarja, megpróbálom elmondani, hogyan képzeljük el itt a jövőt, milyennek gondoljuk néhány cv múlva az eletet... Ezen a helyen, ahol állunk, a csatorna egy öbölbe szélesedik ki. Kikötő lesz. Odább néhány méterrel a vasbeton móló mellett hajók ringanak. Mozgalmas az élet. Sűrűn érkeznek teherautók különböző árukkal megrakodva, amelyek daruk segítségével eltűnnek a hajók gyomrában,.. — Most a kikötő parancsnoka siet ki a mólóra, személyhajó érkezik. Lassan a beton melré simul és az utasok a partra özönlenek. Nos, maga is ott van köztük. Eljött hozzánk a Nyírségbe hajóval néhány évi távoliét után. Megnézi, milyen a mi termelő- szövetkezetünk. — Csak erre tessék, ott van a Skodánk a tér túlsó szélén. "Kz az emeletes épület a raktár, a másik oldalon, az a zölddel befuttatott a ki-kofőparancsnokság. talán menjünk. A Skoda elindul > és egyenletes zúgással fut a sima betonúton. Ahogy robogunk, Nagy elv társ fáradhatatlanul magyaráz : — Ezekre az utcákra még. ha nehezen is, de ráismer. Igen sok új ház van. de itt még tud. tájékozódni. Ez az új Tanácsház, ott a központi Kultúrpalota, — mutatott cgy-egy szépdíszítésű, hatalmas épületre. Azt sem tudom, hova kapkodjam a fejem. Az iskola következik. — - jelenti be Nagy elvtárs. Maid büszkén hozzáteszi: A fiatalok már mind itt végzik cl a középiskolát. S ahogy megyünk, nagy áruba zak tűnnek elő, az úton rengetett az autő. Va’óságos várossá nőtt a község. Most egy teljesen úi részhez érünk. Gyönyörű házak, nagy három szárnyú ablakokkal. A veranda szőlővel van befuttatva. A ház előtt é3 mögött szép, nagy kert gyümölcsfákkal. — Itt építkeztek a szövetkezeti parasztok, — mondja Nagy elv- társ. Egy térre kanyarodunk. Virágágyak, lombos fák váltakoznak. Egyszercsak a fák lombjai közül k'világít egy csi'logó fehér épület. Megállunk előtte. Ez a szövetkezetünk központja. Bemegyünk. Az épület fö’dszíntjé- nek esrvrészét az írodahelviségefe foglalják el. Itt szép rendbe sorakoznak az íróasztalok, szekrények. Egyik helyrő' író°-é»katto- gás hallatszik, a másikból telefon csengése, mozgalmas zz élet. A fö’dszint másik részében csend honol. Itt van a szövetkezet könyvtárszobája az olvasóteremmel. A könyvtárszobában sokezer szalim?* és szépirodalmi könyv. Az olvasóteremben . hényelm-s szé'-ek. kisasztalok várják az olvasókat. — Ne gondolja, hogy ilyen rfotelen szokott lenni ez a helység. — világosít fe1 Nary elvtárs. — Amikor vége l-sz a mu-kán-k. akkor jöiiön ide. — Tovább megyünk. Ebben a szobában három ningpong-asstal van. Az üveg-zek- réovekbcn kü'önbö-ő coortfeteze- relések Iái ha tők. Innen nyí'ik a rádiószoba. Hatalmas készü'é’- áll a. szépen faragott asztalom kö- rü’ötfe fot»’ek. V m vannak, raita sakk. s különböző +ársasjá4é'»'-k. Sokon v'erak 'b is, -— mond'a Nary elvtárs. — kii- 'Őrösén azóta, am’óta megWi’l a tr'evízió- ad?s. So'mrrr ciféHg De menjünk tovább. Az emelet nagyrészét a hatalmas, korszerűen berendezett kultúrterem foglalja eh Amikor kilépünk a szabadba, körülnézek és csodálkozva kérde- zem: Hol vannak a gazdasági épületek? — A gazdasági épületek? Ide nem messze, a tanyaközpontunkban. Odatelepítettük, bogy egész- ségesebb és nyúzodtabb legyen a 'akóházak környéke. Nézzük meg azt is. T imát beülünk a kocsiba, s nyolcperces száj&ulé** után feltűnik a tanya. Tanya? Valami' íven más elnevezést kel’ene kitaláló5. mert ez egy csennef g«m hasonlít a régi, rosszemlékű tanyákra, A gabonarafctár tra^a homlokzata uralja a vidéket. Dj ettől nem sokkal alacsonyabb a víztartály, amely lehetővé teszi, hogy minden épületet vízvezetékkel lássanak el. Ide villanymotor nyomja fel a vizet. Általában, amit csak lehet, géppel végeznek el, a szccskavágástól kezdve a tejesig. Dél van éppen, amikéi4 3 tehénistállóba lépünk. Csend és tisztaság'. A villanyfeiőgép-k lassan zúgnak. Az istállóban kéís-áz faitiszta á'lat áll. A n-oi fejési átlag tehénén!:iát meghaladja a harminc litert. Ezt az állatokkal való bánásmóddal, s az etetéss-l érték el. De semmi sem hason'ít itt a régi istállókhoz. Néhány fi- hérköpenyes asszonyt látni csak. Az épület körmén vasút húzódik végig. Ezen száUitiák hr a t— karmányt. A tehenek előtt önműködő itató van. Szétnézünk még a sertéstelepen. áltól borjúnagyságú, —- csak attól sokkal kövérebb — sertések híznak, vagy nyolcszáz darab, bekukkantunk a lóistállóba, ahol ugyancsak gyönyörű állatok á’l- nafe, és máris megyünk tovább. A legközelebbi állomás sincs távol: a szövetkezet kísérleti telep?. Ahogy Nagy élvtárs mondja: a kísérleti telepnek igen nagy része van abban, hogy a szövetkezet :lyen szép eredményeket ért el. Részben üt tenyésztettek ki a négyezerho'das gazdaság számára a különböző növényfajtákat, olyanokat, amelyek a legjobban bírják ezt az éghajlatot. A kísérleti te’epet már messziről elárulja az üvegházak falán megcsillanó napfény. Serény munka folyik itt is. A kutatók nagyrésze ebből a szövetkezetből indult el. A labc- ratórlumban növényeket vizsgálnak. Még csak nyár derekán vágjunk, de a termesztett növényekből cs a jövőre vetendőkből már most megái’apítják: ősszel müven mélységű szántást kíván a föld. A kísérleti te’ep segítette a szövetkezetei ahhoz is, hogy a gj-apotot már úgy termelik, mintha idevaló növénv lenne. Az idén mér százholdas táblán rizst is vetettek. A termés, a gondos ápolás következtében jónak mutatkozik. A laboratóriumból a kísér’iti parcellákra megyünk. — Emlékszik, — mondja Nagy e'vtárs, _ 1953-ban. a környező szövetkezetek példáján fe’buzdul- va. ISO holdon megpróbáltuk az öntözéses kertészetet. Akkor egy holdról 120 mázsa burgonyát takarítottunk be. Milyen nagy eredménynek tűnt fe'! Most kint a földeken, mindan öntözés nélkül kétszázmázsás ez átlagtermés Itt n k'sérleti na re »'Ián ned’g már ela négyszázat is. A a >dö, mintha szárnyakon reoülne. r-"r erősen délutánba In?’’ott. — Most hová? — fordulok Nr^'i elvtárshoz, amikor kecs ba szártti”k. — Most? Od'-megyünk, ahon- n~n mindez, amit látott, ered — ki a földekre. Amikor elindulunk- Nagy elvtárs b-5-élni kérd: — Emlékszik, a mi földünk közel sem volt bőventermő, életünk legnagyobb 1 elkeserítő je vo’t az aszály. Nos, az aszály volt — nincs, Persze, kemény harc folyt és folyik most is. Meg kellett változtatni az éghajlatot. Megváltoztattuk. Olyan éghajlatról gondoskodtunk, amely megfelel ?,-z ember igénye nek. Itt van elsősorban a csatorna. Ennek jóvcl- tából földjeink kétharmadát öntözni tudjuk, árasztásos öntözéssel. Nagy a szárazság, nincs cső, — nem baj. Megnyitjuk a gáta- kát és máris elárassza a földeket a víz. De má1- nincsenek soha o\yan szárazságok, mint valsmi- kor vo’tak. A csatornahálózat eredményekéit a levegő <s páradúsabb lett. Ez ped’g több esőt jelent. Megfékeztük a romboló szelek hatását: Ezzel ni, -— mr tatott a táblák végében szabályos sorokban húzódó erdősavakra. Az egyik erdősáv szélén megállunk. A karcsú fák koronája huszonöt- méteres magasságban nyúlik fe’. Akác, topolya, tö’gv és juharfa nő a kőrisfa és a fűz szomszédságában. A fák tövénél bokrok -- a szél seholsem tud áttörni. Madárfütty hallatszik, igazi erdő ez- Csak könnyebb az ápolása, mint az igazi erdőé, meg szebb is. Az erdőápolás célját szolgáló fairfás a környéken mindenkit el'át fával. — Persze, ez nem vo’t még el?gendő, — folytatja Nagy elvtsrs — a mi földünk sem volt kitűnő minőségű, meg kellett változtatni azt is. Éj vetésforgórendszert ve- zettüal: be. Különböző tápanyagokat adtunk a talajnak. És gépekkel dolgozunk. Gépállomásunknak már öt vilT any traktor a van. amelyek harmincöt—negyven centiméterre forgatják fel a talajt. Igv vastagabbá tettük a termőre teget. Gépekkel ápoljuk a növényeket, gépekkel takarítjuk be. A kasra és a kapa, a regi paraszti munka nélkülözhetetlen szerszáma, lassan eltűnik. A régiségi múzeumba kerü*. A kaszát legte - jebb az árokpart füvének levágáséra használjuk, a kapát meg néha a gép után igazítani a növény tövénél. S az eredmény, nézze meg ezt a répát, — mutat ki a kocsiból, — itt példáut hatszáz- mázsás a holdar.kinti átlagtermés. De van olyan munkacsapatunk, amely tavaly kevés híján ezer mázsát takarítóit be. Az idén ezeregyszázat váfaltak. Szépen sárgu ó búzatáblák mellett robogunk. Nagy elvtárs megállítja a kocsit. — Ehhez mit szól, — kérdi, letépve egy kalászt. Szén nagy magvakat dörzsöl ki belőle. Harminc mázsát várunk ró a holdankint, — di lehet, hogy több is lesz. — Lássa, odabent el is felejtettem megmutatni, szép eredményeket értek el a kísérleti parccellán az ágasbúzával is. A nap lassan leáldozik. Méj egy utolsó pil’antást vet kipirult orcájával a huVámzó búzatáblára, a méltóságösan bólogató erdősávokra, Vöröses fénnyel hinti be a környéket. Nagy elvtárs ott áll a táb’a msl’ett hosszú ideig szótlanul. — A-'Án mcgszóla’: 17 zt értük el. alig pár eszten- dő alatt. De ez mind kevés A mi népünk útja állandóan felfelé ível. Nincs seholsem felső határ. Ami ma nagynak tűnik, az jövőre éppemhogy elég, azután meg már kevés •., — De azt hiszem, mehetnénk vissza. — mondja később, mert bizonyára maga is megéhezett már. Beii'ünk és a kccsi nagyot zökkenve megindul... ... Illetve a kis bricska nagyot zökkenve megáll. Megérkeztünk a termelőszövetkezet irodájához. Nagy elvtár’s kicsit szégyellősír. mosolyog: — Alaposan megjárattam magát földjeinken, egész késő lett már. Hát valahogy így képzelem én el a mi szövetkezetünk útját, — te- szí hozzá. Bemegyünk a szövetkezet irodájába. A tintafoltos íróasztal mellett egy könyvelő dolgozik, a falon vezetékesrádió szól. — Ne gondolja, hogy ez álmodozás, — mondja később, s egy nyomtatott füzetet vesz kezébe. — Itt a bizonyílék rá, a Szovjetunió mellett. A füzet címe: „A Magyar Függet’enségi Népfront vá asztásj felhívása“. Lapozgatni kezd benne, majd megmutatja az egyik oldal: a második ötéves t:rvünk legfontosabb adatai. Aztán egy másik könyvet vesz elő, címe: „táj világ épül a tiszán. túli főcsatornák tájékán“. Lapozzuk, nézegetjük. Nagy elvtárs a különböző adatokat mutatva, mondja: — Ebben a brosúrában a már meglévő tervek alapján dolgozták ki e vidék jövőjét. Itt van pé - d?.ul ez a rósz s o'vassa: ..Először is (a tiszalöki erőmű) villamoserőt szolgáltat, mégpedig évente kb. 55 millió k\v. elekírcmosáram- msnnyiséget, amivel évente 8000 vagon szenet lehet megtakarítani. Kel! a termelőszövetkezetek és az á lami gazdaságok v'Ilamosítá- Eáhcz, a mezőgazdaságban használatos gépek (villanymotorok, víziszivattyúk, rosták, szslefeto. rok, felvanóberendezcsek. fejő- cs nyírÓRcpek stb,) meghajtásához . . . Másodszor a tiszalöki erőmű lehetővé teszi, hogy közel 200.000 hold fő det tudunk majd öntözővízzel ellátni... A termés- hozamot az Öntözés által ugrásszerűen lehet emelni... Harmadszor: a tiszalöki erőmű a hajózás k'terjesztését is lehetővé teszi. Az öntözöcsatornákon kb. 130 kilométer hosszú hajóút lesz.'1. I -— De itt van minden részletesen, -- mondja Nagy e'.vtárs, — M 'yen hatalmasan növekszik a terméseredmény, hogy a víziút mennyire megkönnyíti a munkát a termelőszövetkezetekben is, mert a belső önlözőcsatornákon is 'ehet kisebb hajókkal közlekedni. így a gazdaságok belső szállításának nagyrészét is el lehet intézni. Eenne van a tervben, hogy a többi közölt Tiszavasváriban is kikötő lesz. Hosszú ideig csend van. gondolkodunk: mi'yen ragyogó jövő áll előttünk. Arrj. kor Nagy elvtárs újra megszólal, hmjja szi'ávdan cseng, mérhetetlen bizalcm, biztonság árad belőle: Mi a meglévő és a készülő tervek a apján látjuk jövőnket. S ezt meg is valósítjuk, minden adottságunk megvan hozzá. Kéaőbb még hozzáteszi: — Persze, keményen kell dolgozni, de a mi pártunk vezetésével megvalósítjuk. '• Erre a beszé'getésre sokáig emlékszem. Valóban, miért is ne lehetne elérni? Miért lenne álmo. dozás az, hogy a nyíregyházi irodaház-építkezés párttitkárja a gödrökre, téglaíialmokra. törmelékekre mutatva, ezt mondja: Itt egy tér lesz, amoda park, fákkal és virágágyakkal. Odébb kétemeletes ház épül. Ez valóság. S mi mindnyájan részesei vagyunk, benne clümk e valóságban. ÁFRA ISTVÁN TERVEZÉS
