Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 78-101. szám)
1953-04-12 / 86. szám
4 105S iFRLLIS 12, VASÁRNAP KíffiiP, Ha sokéig aetn látjuk a serdülő gyermeket, csak akkor figyelünk fel rá: milyen sokat nőtt, mennyi áj vonást látni rajta. Akik naipról- mapra figyelik észre sem veszik a sokasodó apró változásokat. így vagyunk környezetünkkel, községünkkel Is. Nézzük csak! Ti- saavasváirlbain volt a. felszabadulás előtt egy kis tóglaégető. „Téglagyárnak” mondtuk már akkor is — emlékszik vissza Kovács Sándor lolivtárs ax agltáclós tanfolyam legyük hialgaitója. Dehogy nézett ki ez akkoriban? 12 munkás dolgozott benne minden gépi felszerelés nélkül. Most az üzem több mint száz munkást foglalkoztat, korszerű gépekkel van felszerelve és harmincezer téglát gyárt egyelőre naponta nagy építlkezéseinik számára. Pöl sem tűnik annak, aki itt élt a közelében, de ha valaki néhány év után vetődiik ide, biztosan meglepődik. Építkezéseinkhez szükséges ia tégla. A terjeszkedő gépállomás környékén valósággal új falu épül. Több mint 150 új házat lehet már ott összeszámolni, közte van a mieink ia ... A PETŐFI termelőszövetkezet lagjaiüiaik nem kell messze men. ni páMákiért. Az agrtációs tanfolyam haltlgaitói előtt most ezévi terveik rajzolódnak ki: Nem lesz gond pz istá'llózásro. Már maguk előtt látják a 300 férőhelyes szoirvas- tnarhadatálló körvomallttSt, felépül a 100 férőhelyes lóistá'lló, 200 férőhelyes juhhodály, 150 férőhelyes ser. tésihizlalda, 50 férőhelyes sevtiés- fiiarat atö, de a barom fiákról sem feledkeznek meg. 1220 darab számára épül aiz ól és emellett nagy, 50 vagonos magtárat építenek. Jórészét wiár meg is kezdték az őpítkezéec- ■ őet. Nemcsak a község változik, Változnak az emberek is. — 1042-ben összesen két traktor és TISZAVASVARI AGITÁTOROK hat cséplőgép volt a nagy községben — természetesen a kulákok kézién és amikor Tisza vasvári megkapta a gépállomást, bizony gyanakodva, ellenségesen figyelték legtöbben a prüszkölő masinákat. — Most büszkén sorol ják a gépállomás gépállományát: 76 traktor, 76 élve, 68 cséplőgép, 15 kombájn, 24 kéve. kötöaratúgép, 6 Zetor és 5 lánctalpas traktor.. A kaszát, kapát eddig úgy néztük, hogy niélküliözhetetlen a parasztember életében — mondja Pete elv társ. Most meg már lassan ki- menimek nálunk is a „di vatból'’ ezek az embernyúzó szerszámok. Nálunk már eaévben kombájn arat 150 hold kalászost, ezenkívül lesznek kévekötőaraitógépeb is. A 150 hold kukoricában sem kell már naphosszait görnyedni. Gép vetette négyzetesen, gép fogja kapálni is. Pedig még csaik a kezdetén vagyunk! imáig több gép érkezik a gépállomásra, a választási bikeversenyben még többet készítenek a munkások. Esztendő végére már 100 traktor Desz a ttszavasvári gépállomáson a hozzávaló munkagépekkel. Nemsokára burgonyaültető- és szedőgép is érkezik. Néhány év múlva meg hozzá sem kéH nyitHnl, gép te. szí a földibe a burgonyát, gép kapálja, gép szedi fel és rakja zsákokba. Több tudás in kell ahhoz, — de lesz is mód tanulni — füzii hozzá Kovács elvtáins. Nem úgy van már minit régen. Felszabadulás előtt egyik kislányom csonitgyuHia- dást kapott és nem tudott fizikai munkát végezni. Megbeszéltük a feleségemmel, hogy tanít tatjuk. Beírattuk a polgáriba. Hát a tandíj egymegúban 30 pengő volt havonta, amellett meg lakásért, kosztért; könyvekért nehéz pénzeket tellett fizetni. Azaz csak kellett volna, mert nem győzte azt a szegény ember. így a lányom csak a felszabadulás után végezhette be az iskolát. Most a másik lányom középiskolás Nyíregyházán. Kollégiumban lakik, lakásért, kosztért nem kell fizetni, sem tandíjért, de miág tankönyvet is kaptak, mivelhogy jól tanul. De mi, mi is mások lettünk már — veszi át a szót O. Nagy Imre. Akik ismertek emlékezhetnek rá, hogy egy szál rongyos ruhám volt legtöbbször, azt nyúztam hétköznap, meg abban ünnepeltem is. — Most szép ruhám, cipóm van, ünneplő is. A fölidművesszövetbezet nyolc árudája miár nem elég, most építik a hiaibal/mas áruházát. A műit évben annyit adtak el egyes árufajtáikból, amennyi a múltban 10 esztendő alatt sem fogyottéi, ötven ballankabát, 140 rádió, 132 kerékpár, 76 tűzhely, 60 villanyvasaló és 200 darab óra, hogy csak egy pár dolgot emtitesiinlk. A termelőszövetkezet együk 900 holdas tábláját az új csatorna éppen ketté szeli Nagyon sokat Jelent ez a Petőfi termelőszövetkezetnek. A csatorna vizét nagyszerűen fel lehet használni öntözésre — magyarázza Lelkesen Kovács Miklós élvtárs. A termelőszövetkezet már az idén megpróbálkozik az öntözéses gazdálkodással. A tfeza- dobi Táncsics példáján öntözéses kertészetet létesítenek. Ez pociig igen nagy jövedelmet jelent a szövetkezeti parasztik számára. A ti- szadobi Táncsicsban is ura öntözéssel nem egészen fél hold földön több mint hatvan mázsa burgonya termett, a dohány pedig holdainkint öt mázsával adott többet. S a csatorna, mintahogy beszélgettek róla. nem csak azért jó. mert öntözni lehet, hanem éreztetni fogja hatását az időjárásban is. A csatorna környékén a levegő páradúsabb lesz, több csapadék hull, nagyobb lesz a termés. Hátha még megvalósul a tervük. Mert a Petőfi tagjai úgy határozták el, hogy három év alatt megépítik az öníözöcsatornákiat kifeijcszáz hold földön, az egész táblán öntözéses gazdálkodást folytatnak. A számítások szerint az öntözéssel és a jó talajmuníkáviaiL, valamint a különböző agrotechnikai eljárások alkal- miaiaásával a répa halöankinti termését például hatszáz mázsára lehet emelni ezen a területen. A búza, a kukorica terméshozama megduplázódik, a szálast atomná nyoké pedig mintegy 170 százalékkal emelkedik. Hatalmas bőséget jelent ez az egész vidéknek, a Petőfi terme- lösKövetkezet tagjainak, mert amilyen mértékben emelkedik a terméshozam. úgy növekszik a szövetkezeti patrasztoknaik a jóléte is. így beszelték meg a Petőfi termelőszövetkezet agitáclós tanfolyamán az ötéves tervünk alkotásait. Füzesi etvtáns, a tanfolyam vezetője néhány szemléltető lagltácáós eszközt is készíteti, amelyen bemnitiaitta TKeeavasvá'rí fejlődését. Egy ábra szsemlél'tetőeu bizonyítja, milyen nagy gondot for. dit népi államunk a dolgozó nép egészségére, és mennyire nem törődött ezzel a múlt rendszer. Tisza- vasváviban ara 1932-ban elhaltak csaknem ötven százalékút tiidővész vitte a sírba, 1952-ben ez a szán» leapadt nyolc százalékra. Ez annak köszönhető, hogy a terv keretében új szamatöriumok épültek, bővült az orvosi hálózat és a dolgozókat állandó orvosi ellátásban részeseik A tanfolyam hallgatói elhatározták, liogy segítenek a tanfolyam, vezetőnek és a község pedagógusainak a szemléltető agitációs eszközök elkészítésében, mert magúikon tapasztalták, milyen hatásosak az Ilyen grafikonok, képek. A népnevelők már megkapták a pártszervezet által összegyűjtött agitáclós érveket a község fejlődéséről. Mosteat képekkel, grafikonokkal, ábrákkal is ismertetik. Ezekkel díszítik fel a már készülő népfrontblzoitságt helyiséget és az agitációs szobát. Ezen a foglalkozásom a hallgatók még jobban megértették, hogy mindaz, ami hazánkban eddig megvalósult, ara dolgozó népünk érdekelt szolgálja és hegy megvalósult az a párt áldozatos munkájának, a kommunisták hősies erőfeszítésének köszönhető. Ezért határoztak úgy, hogy a választásokra készülve még jobb munkát végeznek. A Petőfi termelőszövetkezet idáig sem volt hátul, á kukorica kivételével minden tavaszi magot a földbe tettek. Most még fokozottabban dolgoznak hogy ezt a munkát is befejezzék ezen a hétén a választások tiszteletére. A. 1. Megjelent :i „Pártcpííés“ új ssáma A Pártépítés áprilisi száma közli Rákosi Mátyás elvtársnak „A proletárnemzetköziség legyőzhetetlen sztálini lobogója1' című cikkét. A lap ezenkívül többek között a következő írásokat közli: „Vezessük győzelemre a választási munkaversenyt!“ Bíró József: „A pártonkívifliek fokozottabb aktivizálásával a Népfront választási győzelméért!“ —• Treit László: „Politikai munka a Diósgyőri Kohászati Üzemekben.1' Ambrus Jenő: ,-A politikai munka feladatai Komlón.“ „Vas me. gye pártszervezetei felkészii nek a vá'asztási küzdelemre.“Syybá meq-giß^zls IRTA: VARVARA KARBOVSZKAJA Galja Malinyina népnevelő kissé kifulladva ért fel a Gorkij- utca 16. harmadik emeletére és becsengetett Ivawoyék lakásába. Oh! Hányadszor jön már ide! Biztos, ma sem lesz otthon senki... A. I. Ivanov 45 éves, tengerész-kapitány: most ugyan szabadságon van, de mégsem lehet soha otthon találni. M. Sz. Ivanova — a felesége — doktor. És végül a 19 éves D. A. Ivanov, egyetemi hallgató és síbajnok. — A tengerész-kapitányt azonban talán még könnyebb otthon találni, mint a síbajnokot. Galja most vesz részt először választási agitációban és rettenetesen izgult, mikor becsengetett a rábízott Gorkij-utcai lakásokba, hogy a kerület küldött jelölt jéről beszélgessen itt. Pedig ő aztán csak igazán jól ismeri Ivan Szer gejevicset! Ugyanabban a gyárban dolgozik a küldöttjelölt is, amelyben Galja. És mégis, vala hányszor csak elindul a választókhoz, szörnyen izgul és szinte elsápad. amikor beszélni kezd. Tehát becsengetett Galja Iva- novékhoz. És már hallotta is, hogy az ajtó mögött mély, határozott hangon kérdi valaki: — Ki az? ,JVa, végre, itthon van“ — gondolta örömmel Galja, — A népnevelő! Nem zavarom, kapitány elvtárs? A5 ajtó kinyílt. A küszöbön magas, öszhajú asszony állt vastag, kockás gyapjúkendőbe burkolózva. Galja zavartan menteget özölt: — Oh, bocsánat, azt hittem, hogy a kapitány elvtárs.,. — A kapitány uszodába ment, — felelte az öregasszony. — Még öt perce sincs. — És ... Ivanova doktor? -— kérdezte határozatlan hangon Galja. — A doktornő sincs itthon. Én az anyja vagyok. De jöjjön csak be, kedves, — válaszolta barátságosan az öregasszony. — És miért nem szerepel ön a választási névjegyzékben? — aggodalmaskodott Gálja. — Csak tegnap érkeztem. Vendég vagyok itt. Magam sem tudtam, kihez menjek előbb: a fiamhoz, vagy a lányomhoz. De a lányom most azt mondta, hogy Ván- jához — ez a fiam, — ráérek a választások után is elmenni, mert most úgysem tudja, hol áll a fője, annyi dolga van. Hát így ittmaradtam a lányomnál néhány napra. — Nagyszerű _ m0ndta kissé felszabadulva Galja. — Amennyiben a néni a mi körzetünkben fog yúlasztani, meg kell ismerkednie a mi küldöttjelöltünkkel. — Minek nekem megismerkedni ve'e, kedves lányom, mikor?... — De kérem! — tiltakozott Gálja. — Vannak ebben a házban olyan öregasszonyok. — egészen öregek, — akik egyetlen választási beszédet sem mulasztanak el, maga pedig még aránylag fiata7- nsszony s foglalkoznia kell a választási prob'émákkal! — Semmi kifogásom ellene, — bólintott az öregasszony. — Csak nem akartam fárasztani... _ Ugyan, kérem, — kiáltott méltatlankodva Gálja. — Hiszen ez a legfontosabb feladatom! Hiszen és népnevelő vagyok! Az öregasszony barátságosan tekintett a lány kipirult arcára és mosolyogva sóhajtott: — No, nem bánom, ha olyan nagyon akarja, hát beszéljen nekem a küldött jelöltünkről. Leültek egymással szemben egy kisasztal mellé. Gáljának eszébejutott az egyéni „bánásmód“, ezért így kezdte; — A néni hová való? _ A tulai területről érkeztem, — mondta az öregasszony. — A kolhozunk negyven kilométerre van Tulától. _ Nagyszerül Hiszen akkor földije a mi küldött]elöltünk! Ö is tulai... Ivan Szergejevics egy istenhitamögötti kis faluban született ... — Hát azelőtt bizony is- ienhátamögötti volt, — szólt közbe az asszony, — de bezzeg most már ■.. — Oh, most már egészen más a helyzet! Ma már ott is lüktet az élet. A faluba bevezették a villanyt. .. — Hiszen én is ezt akartam mondani... _ ... Van már iskola, kórház is, röntgenszobával... Gyönyörű klubja van a falunak... _ Igaz, ez tökéletesen igaz! Galja roppant boldog volt, hogy ilyen könnyen megtalálta az öreg kolhczparasztasszony szíve szerinti hangot. — Azokban az időkben pedig, mikor Ivan Szergejevics született, tessék elképzelni, még semmi sem volt. Zsellér-csatádban nőtt fel. Édesanyjának rajta kívül kilenc családtagról kellett gondoskodnia! Tessék elhinni, nem lehetett valami könnyű dolga. Ez az egyszerű szovjet parasztasz- szony, — olyan, mint maga, — ilyen nagyszerű gyermekeket ne veit a haza számára, hogy egyiküket a szovjet küldöttévé jelöli a nép! Megbecsülést és dicsőséget érdemel az ilyen anya! Gttl.jít fürkésző szemekkel tekintett az öregasszonyra, kíváncsi volt szavainak hatására. De az asszony ahelyett, hogy elragadtatását fejezte volna ki, látható zavarban volt és azt mondta bátortalanul: — Kedves lányom, maga talán túl is becsüli ezt a „hős anyát!7' Hiszen nem az első és nem is az utolsó... Nos, a gyermekeit megszülte, de a nevelésükről a szovjet állam gondoskodott. Galja ettől a megjegyzéstől kissé ekedvetlenedett. — Én pedig a néni helyében nem így beszélnék! Nem ismerem ugyan személyesen Ivan Szergejevics édesanyját, mégis nagyon tisztelem öt. Ivan Szergejevics azt mondotta egyszer: „Az én anyám egyszerű parasztasz- szony, de igazi szovjet ember, az új élet igazi építője.“ — Ezt mondta? — Pontosan így! — Rosszul tette,.. — De miért tette volna rosz- szul? — kérdezte Galja felháborodva. — Azért, mert énbennem aztán nincs semmi különös! —- Hogyhogy? ... Ezt nem értem! .. Hát miéit nem mondta ezt előbb?-.. — He kl&%cn mást sem próbálok az elejétől kezdve, mint azt megmagyarázni, hogy az én Vania fiam az a bizonyos jelölt, akiről maga mesélni akart nekem, — Sióval a néni Anna Trofimovna? Galja széttárta karjait, szorosan átölelte és megcsókolta Anna Trofimovnát. — Gratulálok önnek, tiszta szívből gratulálok! — Maga meg, kedves népnevelő elvlársnő, — mondta Anna Trofimovna, — ha már olyan nagyon meg akar engem agitálni, akkor inkább arról meséljen, hogy hogyan dolgozik a gyárban az én Vanja fiam, mivel érdemelte ki ezt a nagy tisztességet. Ezt már szívesen elhallgatom, mert Vanja gyerekkoráról, meg a kolhozunkról nem sok újat tudna mondani nekem...
