Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 78-101. szám)

1953-04-07 / 81. szám

N 6 I* I, A F Riigyogó díszszemle hazánk felszahadnlásáliak R. ér lóriiul áj án (Folytatás az 1. oldalról) kölcsönös baráti segítség, a köl­csönös megbecsülés, a népek köl­csönös boldogulásának magasztos eszméi tömörítik szilárd egység­be. Ez az egység ezért megbont­hatatlan. Néphadseregünk harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei és tá­bornokai tisztában vannak a nemzetközi helyzettel, ezért szakadatlanul tökéletesítik ka­tonai tudásukat. erősítik nép- hadseregünk fegyelmét, s még jobban elmélyítik a néphad- seregünk és dolgozó népünk közötti megbonthatatlan egy­séget. Népünk nyugodtan folytatja bé­kés — szocializmust építő mun­káját, mert néphadseregünk ébe­ren őrködik afölött, hogy külső ellenség ne zavarja szabad hazánk fejlődését. Éljen a hazánkat cs népünket felszabadító, a kommunizmust diadalmasan építő szocialista Szovjetunió! Éljen a magyar cs szovjet nép örök testvéri barátsága! Éljen nagy pártunk. a Magyar Dolgozók Pártja, népünk sikerei­nek szervezője és vezetője! Előre, elvtársak, Marx—Engels —Lenin—Sztálin dicső zászlaja alatt. Rákosi elvtárs vezetésével fíjabb sikerek és győzelmek felé! Hajrá! * Háromszoros „Hajrá!" felel Farkas elvtárs szavaira; zeng-zúg a tér. A vendégek számára fel­állított tribünökről, a tér túlsó oldalán felsorakozott nézők so­raiból pedig hosszan viharzik a taps. Felcsendülnek a magyar és a szovjet himnusz ünnepi hangjai. A himnuszok méltóságteljes ak­kordjai összeolvadnak az ágyúk dübörgő hangjával: tüzérségi dísztüz, 24 löveg 20 össztüze kö­szönti felszabadulásunk 8. évfor­dulóját. Elhangzottak a himnuszok és a tüzérségi díszössztűz sortüzei. A felsorakozott alakulatok Bata István altábornagy elvtárs ve­zényszavára elvonulnak a térről és felsorakoznak a díszmenetre. A díszmenet Egy ideig csend van a hatalmas téren, aztán dobpergés hallik. — Megkezdődik a díszmenet. Do­bosok díszszázada halad az élen. Az 1848-as szabadságharc nagy csatáira hívó harci dobok hangja tölti be a teret. Azután elhallgat, nak a dobok, a hétszáztagú zene­kar a Klapka-indulót játssza. — Néphadseregünk kiváló harcosai hozzák díszlépésben az 1848-as és az 1919-es szabadságküzdelmek dicsőséges zászlóit. Elől. egy több mint százesztendős, nemzetiszín- szegélyű fehér hadizászló mellett ott lobog az 1919-es 3. vörös ez. red sötétpiros lobogója. Méltó kezekben vannak e zászlók, a ma­gyar nép dicsőséges katonai és szabadságharcos hagyományainak hűséges őrzői és továbbfejlesz­tői, népünk békéjének, hazánk függetlenségének bátor és erős védelmezői kezében, néphadsere­günk katonáinak kezében. A katonai akadémiák, köztük a J. V. Sztálin Politikai Tiszti Akadémia díszzászlóaljai jönnek. Nyílegyenes, tizennyolcas sorok­ban, kivont karddal vonulnak néphadseregünk parancsnokai, akik példamutató szorgalommal tanulmányozzák és mindjobban elsajátítják a győzelmes sztálini haditudományt, fáradhatatlanul fejlesztik önmagukban a legjobb parancsnoki és hadvezetői tulaj­donságokat. A fegyvernemi tiszti iskolák díszmenetében jönnek a Rákosi Páncélos Tiszti Iskola növendé­kei. egykori munkások, traktoro­sok, dolgozó parasztok, a nép fiai. Mellükön csillog az iskola jelvénye, s mellette — mint a díszmenet valamennyi részvevője mellén — az idei díszszemle jel­vénye is. A tisztiiskolák menetét a Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskola zárja be. A zenekar új indulóba kezd, a téren feltűnnek a lövészdíszalaku- latok zászlóaljai. A tribünök előtt feszes „vigyázz“.ban lépnek el, fegyvereik szemvillanásnyi idő alatt lekerülnek a vállról és „szu­ronyt szegezz“ állásba feszülnek. Minden mozdulatuk gyors, pon­tos, fegyelmezett. Csizmájuk ke­ményen. egyszerre csattan a kö­vezeten, mintha az egész egység, parancsnokával, tisztjeivel, s va­lamennyi harcosával egy test, egy lélekké forrt volna össze. Hatal­mas erő van lépteik ritmusában. Egész menetük azt tanúsítja, hogy kemény munkával sajátítot­ták el a katonai tudományokat, s néphadseregünk öntudatos fegyel­mét, Sok harcos mellét a „kiváló lövész“1 és a „mesterlövész“ jel­vény díszíti. Fővetéssel tiszteleg­nek Rákosi elvtársnak, így vonul cl újra és újra felviharzó tapsok közepette a ..fegyvernemek király­nője", a gyalogság. Taps és éljenzés köszönti a ha­dihajósok díszzászlóaljának szép menetét. Sötétkék ruhájuk,‘szala­gos matrózsapkájuk mellett sz'n- te világít fehér kesztyűjük és fe­hér matrózgallérjuk. Hosszantartó, szerető tapssal üdvözük a nézők az államvédelmi határőrök díszzászlóaljait. Ma­gas, szálegyenes tartású fiatal harcosok jönnek, tányérsapkáju­kat feszes állszíj rögzíti, sok zöldhajtókás egyenruhán kitünte­tés csillog. Nem egy közülük ke­mény harcokat vívott már a ha­tárainkon átsurranni próbáló ké­mekkel és diverzánsokkal. A lel­kes. dübörgő tapsvihar nemcsak őket köszönti, hanem társaikat is, akik most is hűségesen és éberen állnak őrt határainkon, éjjel-nap. pal, szé’bsn és fagyban védelme­zik dolgozó népünk békés alkotó­munkáját, Hatalmas taps köszönti az államvédelmi őrök díszzász'ó- aljait, akiket nagy szeretettel vesznek körül a magyar dolgozók milliói, s akikre gyűlölettel és ret­tegéssel gondolnak népünk kü sö és belső ellenségei. A zene hirtelen elhallgat. Kürt­szó harsan fel: a lovassági dísz­jelet fújják, patkók csattogása jelzi: a huszárok díszalakulata kö­zeledik. Festői szép látvány. Elől a dísz­alakulat parancsnoka lovagol; gyönyörű, sötétpej lován arany­nyal szegélyezett piros nyereg­takaró. Mögötte fehér pejlova. kon a kürtösök jönnek. Utánuk a négy díszszázad, mindegyik más- másszínű, fehérkantáros lovakon. Az első díszszázad — csupa fe­hér lovon, a második — sárga, a harmadik — sötétbarna, a negye­dik — csillogó szőrű fekete pari­pákon. Valamennyien a 43-as hu­szárok díszegyenruháját viselik, piros csákót, vörös nadrágot, fe­lsete prémmel szegélyezett, ezüst sujtásos kék mentét. Hátukon ke­resztbevetve a rövidcsövű kara­bély, kezükben kivont kard csil­log. Ők a magyar lovaskatonák dicső hagyományainak örököse-,. Szűnni nem akaró taps köszönti néphadseregünk lovasságát, ezt a korszerű hadseregben is fontos fegyvernemet. A huszárok után, a tüzérinduló hangjai mellett, a tribünök elé gördül a tüzér-díszalakulat pa­rancsnoki kocsija. Mögötte négy motorkerékpáros hírvivő, utánuk hármas sorokban, zsinóregyene­sen kiigazodva jönnek a raj-gép­kocsik vontatta páncéltörőágyúk A kezelőszemélyzet tagjai fegyel­mezetten, feszesen ülnek a gép­kocsikban. Karjukat kifelé tartott könyökkel vál magasságba eme- lik, fővetéssel tisztelegnek Rákosi elvtársnak. Utánuk tízkerekű nagy katonai tehergépkocsik von­tatta könnyű, majd közepes ta­rackok jönnek. A tüzérség, ,,a há­ború isíene‘‘ vonul jtt. Jönnek a félelmetes sorozatvetők, a „katju- sák“. Jönnek a légvédelmi tüzé­rek díszalakulatai, különböző Űr­méretű lövegeik csöve merészen emelkedik a magasba. Ragyogóan tiszták, ápoltak ezek a lövegek; azt mutatva, hogy légvédelmi tü­zéreink megbecsülik és szeretet­tel gondozzák a néptől kapott fegyvereiket. Néphadseregünk a legkorszerűbb technikával felsze­relt tüzérséggel rendelkezik és a Nagy- Honvédő Háború annyi sok csatájában hősiesen harco ó szov- (Folytatds a 3. oldalon.) A NÉP HADSEREGÉNEK NAGYSZERŰ DÍSZSZEMLÉJE f arkas Mihály elvtárs, hadserefftábomok, honvédelmi miniszter a Dübörögve vonatnod; a hatalmas harckocsik, áiszszázaáok sorfala, előtt Bata István elvtárs, altábornagy jelentését hallgatja. S'éyhadseregűnk, dicső forradalmihagyományainak folytatója, elhozta <i díszszemlére az 18)8 as Cs az 1010-es lobogókat. Néphadseregünk JuVt'COsai, békénk védői. •3> IC" A PR H.IS 7. r.’T'D

Next

/
Thumbnails
Contents