Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 52-76. szám)
1953-03-04 / 53. szám
Í9ü3 MAR.CÍLS 4, SZERDA-N E í’' E A l 3 A. J. Yisiuszkij beszéde az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának március 2-i ülésén New.York, (TASZSZ). A. J. VI- slnszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője az ENSZ-közgyülés Politikai Bizottságának március 2-i ülésén a koreai kérdéssel kapcsolatban nagy beszédet mondott. A nagykállói Dózsa tsz. asszonyainak válasza Szemán Erzsi felhívására Az amerikai agresszorok hazug beszédei Visitiszkij elvtárs beszédében részletesen elemezte és leleplezte Lodgenak, az Egyesült Államok képviselőjének a bizottság február •Jö-i ülésén tett képmutató kijelentéseit és többek között ezeket mondotta : Hallottuk, amint Lodge képmutató szavakat, hazug szólamokat puffogitatott az Egyesült Államok uralkodó köreinek békeszeretetéről, miközben úgy látszik elfeledte, hogy az egész világ már régóta meggyőződött arról, mit jelent a valóságban ez az úgynevezett „békeszeretet”. Erről az úgynevezett „békeszeretetről" könnyem ítéletet lehet mondani az Egyesüli Államoknak ázsiai országokkal, de mindenekelőtt a hős Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a nagy kínai nép által teremtett Kínai Népköztársasággal kapcsolatos politikájából. Az Egyesült Államok képviselője beszédében egyenesen tartózkodott attól, hogy megmondja az igazságot a mostani nemzetközi helyzetről, benne az immár közel három éve tartó koreai háborúval kapcsolat, ban kialakult helyzetről. Erről pedig annál is inkább beszélnie kellett volna, mert az amerikai sajtóban éppen most történnek utalások arra, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi helyzet kiélezésére törekszenek. Visinszkij elvtárs idézte az amerikai sajtó számos megnyilatkozását, melyek arról szólnak, hogy az új amerikai politika „dinamikusabb” vonalvezetésre törekszik és így folytatta: Az amerikai politikának ez a „d inam i kussága”, sa j í ójelen tések szerint, a koreai frontra gyakorolt katonai nyomás fokozásában, a Franciaországnak Indokínában és Angliának Malájföldön adott segítsége növelésében, továbbá a Csang Kai-seknek nyújtott segély növelésében, Japán, újrafelfegyverzésében és a „forró üldözés” engedélyezésében nyilvánul meg, vagyis abban, hogy megengedik az amerikai repülőknek a mandzsuriai határ átrepülését. Azt Is tervbe vették, hogy Csang Kai-sek az Egyesült Államoktól repülőgéiieket és hadihajókat kap majd, amelyeknek legénységét szín. tén amerikai instruktorok képezik ki. Ezután Csang Kai-sek amerikai kiképzésben részesült pilótái bombázóakcióbat kezdenek a kínai kontinens eilen, akciókat kezdenek a kínai kikötőkben haladó hajók elrablására. Az amerikai külügyminisztérium feltevése szerint mindez ez év őszéig engedékenyebbé kell, hogy tegye a koreai-kínai felet. Ha ezt nem érik el, akkor —- mint mondják — az Egyesült Államok kész lesz a közgyűlés 8. ülésszakán valóban kemény javaslatokat előterjeszteni. Az amerikai ay rászóró a az azsiai háború kiterjesztésével fenyegetőznek Beszéde további részében Visinszkij elvtárs rámutatott arra. hogy az amerikai kormány nem éri be a koreai háború folytatásával, hanem több olyan intézkedést tesz, amely a távolkeleti háború további kiterjesztésére szőtt terv megvalósítására irányul. Poster Dulles amerikai külügyminiszter a hivatalba lépését kővető hetedik napon rágalmazó kirohanásokra ragadtatta magát a Szovjetunióval szemben, amely Dulles szerint állítólag azon fáradozik, hogy kezébe kaparintsa a földkerekség különböző részeinek ellenőrzését, ugyanakkor Dulles nem tudta eltitkolni különös nyugtalanságát — amiatt, hogy az Egyesült Állomok agresszív politikája miatt már most is támadások érik. Dulles a szenátus külügyi bizottságában kijelentette: Mint ismeretes — folytatta Visinszkij elvtárs — éppen ez a hely. zet késztette Dullest, hogy Európába uazzék. Utjának célja az volt, hogy a helyszínén bírja a szükséges engedelmességre Nyugat.Német- országot, Franciaországot, valamint Angliát és biztosítsa a bonni szerződés ratifikálását, elérje az úgynevezett „európai hadsereg” megteremtése tervéuek végrehajtását Mi; a nagy kallói Dózsa tsz. asszonyai olvastuk az újságból Szeműn Erzsébet inándoki traktorista felhívását. Elhatároztuk, hogy a világ dolgozó asszonyainak nagy seregszemléje, a Nemzetközi Nőnap tiszteletére növeljük munkánk eredményeit a szövetkezetben. Mindent elkövetünk, hogy az asszonyok a lehelő legtöbb segítséget adjanak a tavaszi vetések mielőbb való elvégzéséhez. Szemán Erzsébetnek most adott válaszunkban üzenjük: a gépállomás segítségével március 8-ig, a Nemzetközi Nőnapig 2Ö hold csillagfürtöt vet et szövetkezetünk géppel, a fogatos vetögépek pedig két hold mákot, öt hold tavaszárpát és 15 hold borsót tesznek földbe. (Tavaszbúza-vetésiink nincs.) Asszonyaink vallatták, hogy a mákvetést teljes egészében maguk végzik el. a többi ve- tési munkához pedig jelentős segítséget adnak. — Szövetkezetünkben az asszonyok kezdeményezésére úgy döntöttünk most a Nemzetközi Nőnap előtt, hogy a kotlóalj-mozgaloni megvalósításával teremtjük meg nálunk a baromfitenyésztés alapját. A tagok már el is fogadták, hogy mindenki tyúkot ültet most otthon, s a kikelt csibéket kallóstól a szövetkezet közös vagyonába adják. — Ez a válaszunk Szemán Erzsi felhívására. Előre közös munkánk, a tavaszi vetés sikeréért ! Elek Mihdlyné, a nagykűllói Dózsa tsz. elnöke. Érpatakon a tanácstagok példamutatása segíti előre a tavaszi munkát Érpatak dolgoz 5 parasztjai az elmúlt ősszel 900 hold mélyszántással maradtak adósok. Az idén alig várták, hogy megjavuljon az idő és munkához lássanak. Néhány nap óta rendszeresen 25—30—35 fogat indul a határba, folyik a község földjein a szántás. A tavaszi munkát jól segíti elő a községben az, hogy a tanácstagok maguk járnak elöl jó példával. Deli Mihály hét holdas dolgozó paraszt, mezőgazda- sági állandóbizottsági tag az elsők közt szántotta lel egyszerre két ée fél hold földjét. S mindenki tudja, hogy élenjáró módszerek alkalmazásával igyekszik majd növelni földjének terméshozamát. Másfél hold vetésén alkalmazza a vetés keresztsoros módszerét, s ha kétszáz ölön is, de a burgonyáját fészektrágyázással akarja elültetni. Példáját sokan követik a községben. (Jávor Kornél megyei tudósító.) A jugoszláv hazafiak harcolnak Tite-Ranüovics klikkjének fasiszta rendfirrendszere ellen Irta: K. Colnborics Pátrahán pár nap óta, ha a dolgozó parasztok találkoznak, oz az "első szavuk egymáshoz: „Nahát, hallottál már a fculá'k I. Tóth Józsefről?” A kérdezett pensae már tudja miről van szó, ezért csak köp egyet, vagy még jobban kihúzza magát és azt feleséi: „... a fene megette a piszkosát.” A felszabadulás előtt negyven hoM földdel pöfíesakedett I. Tóth József. Nem tudja senki róla a községben, hogy valaha Is dolgozott volna. Még a „hivatalok” után sem törte magát. Lustasága miatt még eat is megvetette. Csupán annyi volt a „dolga”, hogy vizslaszeuuk- kel figyelte munkásait, nehogy csak egy krumplival vagy akár egy cső tengerivel is megrövidítsék. Kifelé, a világ felé pedig ,.jó emberségét”, „áatatlaimil csendes természetét ■’ mutogatta, ahogy nagy, baromi termetével — amit nem nyúzott el a munka — álldo gálLt, mtuden zugában tömött portája előtt. Mások is élitek ekkor Pátrohán. Más portákon, más körülmények között. A. Szabó Albertmé így beszél erről az Időről: „öt gyermekünk volt alkkor... Minden lehetőséget mag kellett ragadni, hogy fenn tudjuk tartani magunikait Nagyon szegények voltunk. Pár hold kishasz/on'bérlefet váfMttmik I. Tóth kiilákófcnál. De az a nyavalyás olyan földet sózott ránk, amelyik ki tudja, mikor látott ebét. Kaszáló volt az addig ... Feltörtük mégcsafc valahogy, de Az a „jószívű” ember. — S hossz- szán nyújtja a szót: ..jószívű”. — Szóval, találtak nála 200 kiló zsírt. Ebből 50 kiló el volt ásva a házban. A bődön vattával volt körül- lömk. üdve. Az egészre meg rá állítottak ”§y szekrényt... 130 kilő liszt a<z ágyb;m volt eldugva. Kerülitek elő amerikai dollárok is, meg vagy 36 deka .aranyérem — sorolja K. Nagy Gydjla. — 7 daralb báránybéléses nagykabátot, 14 darab férfi öltönyt. 40 pár női selyem- hairisnyáít, 70 darab férfi inget, 120 darab * zsebkendőt, 120 gombolyag gépcérnát, 200 darab zsiletpengét, aranykarórát, méterekben női ruhának való anyagot, távcsövet, katonai tériképet, aranykeretes szemüveget ...” — fejezi be hosszú feL sorolását K. Nagy Gyula. — Pea guta alkart bennünket megütni, valahányszor abban a földtan dolgoztunk. Annyira hantos volt... És holdjáért volt szíve két mázsa búza árát kérni aibban az időben. Ami azelőtt úgy mondva sem mi hasznot nem hozott neki. Szóval, jól klbánit az mivelitak ... De nem tud unk mit tenni.’4 A felszabadulás után igyekezett . csendben" élni. Amikor pedig úgy gondolta, el van felejtve minden, hí résztél ni kezdte, hogy ő nem is olyan „Igazi” küldik, mint K. Nagy Bálintné, G. Molnár Imre, Kovács Béla meg a többi kulábok. Nem is tudja, miért sorolnák őt is ezek közé. Még a®t is olyan igazi kulák ravaszsággal kieszelte, hogy az állammal szembeni kötelezettségének eleget tett. Mintha éppen „becsületessége" diktálta volna ezt neki. Pedig ezzel a tulajdonsággal sem rendelkezett soha. Nem. Még ezzel is terve volit neki, Az, hogy még a legkisebb gyanút is távol tartsa magátok Hogy a hivatalos szemé- ilyek élik érül jók kulák portáját Vollt rá oka, hogy lapuljon az illetékének előtt és féljen Fáimba dolgozóitól. Egyesek kezditek hton! neki. — Most aztán mindenki megláthatja, hogy milyen nagy ellensége a népnek kulák I. Tóth József. A tanáosháza előtt többen álldogálnak. Az egyik kisebb csoportnál K. Nagy Gyula népnevelő viszi a szók: dig egyikőjük sem rövidlátó — teszi még hozzá. „Az arany kellett azoknak, nem az üvegje” — mondja bosszús arccal Pető Péter. „Hát halljátok...” — köhéeseí előbb néhányat Szilágyi Ferenc. „A felesége, az a ezipírtyó úgy ron- gyoskodott mostanában, mintha a megye legszegényebbje lenne. Ha valaki idegen meglátta itt az utcán, azt hihette, hogy koldúsasz- szony, aki kéregetnl indult.“ „De még az a legpiszkosabb, hogy volt szeme Kiisvárdára is bejárni kenyérért. Pedig van bőven termése — mondja K. Nagy Gyula. Szőke arca most piros, szinte ég a felháborodástól, a méregtől. — Hogy a dolgozók elől még a kenyeret lg összevásárolja,, hogy aztán izgathasson itt a községben.” „Persze, hogy a® országnak akar. fcak ártani — mondja Mezei Mihály. — Meg arat a rengeteg sok mindent mire harácsolták volna össze? Szükségük volt rá? Hiszen családjuk sincs! Spekulálni, üzérkedni alkarták vele. Még pedig nagyban! Do rajta, vesztettek... ügy keli az ilyeneknek. Nem tud az ilyen m!közénk tartozni soha.” „Nade, ha már ennek a „szegény butáknak” Is, ennek az I. Tóth Józsefnek így kilátszik a fogafe- hérje, akkor miért nem teszi M a tanács azt a sok mindenfélét, amit összeharácsolt,. megkárosítva az országot — mondja Szilágyi Ferenc. — Hadd lássa a község ap- raja-nagyja: milyen is a „szegény" kulák. — Mert még olyan is talál akadni, — folytatja — aki el sem hiszi ezt a rengeteg kincset egy csomóban.“’ „Hát ezt bizony jól tenné a tanács” — helyeselnek a többiek. Addig, amíg „szegény” I. Tóth József kulák inegveszebedeit gyűlöletében minden elképzelő ötöt ösz- szevásárolt, dugdosott, elásogatott kulák portáján, a dolgozó parasztok becsülettel végezték munkájukat, teljesítették állammal szembeni kötelezettségüket. Ferenc János 7 holdas dolgozó paraszt egész évi baromfi és félévi tojásbeadá- sát. Sebők Dániel 9 holdas pedig az egész évi baromfi és első negyedévi tojásbeadását teljesítette. De a népnevelő K. Nagy Gyula is szép példával jár a legjobbak között : ő is egész évi baromfi- és első negyedévi tojásbeadását már rendezte. Az enyhén tavaszi időben egymásután döcögnek a trágyát vivő szekerek az udvarokról lri a határ felié. De különösen nagy a forgatom a Boldogulás Útja termelőszövetkezet portáján. Egyéni és szövetkezeti dolgozók nagy reményekkel indulnak egy újabb nyár gazdag aratásának. De most már azt is tudják a pátrohaíaik, hogy a gazdag aratás, a békés boldog élet érdekében egy pifflanaitra sem szabad elveszteni az éberséget dolgozó népünk, előrehaladásunk ádáz ellenségeivel szemben. Aitfétos Bálrrtt, Az áruló, népellenes politikát folytató fasiszta Tito—Rankovics- klikket gyűlöli a jugoszláv nép. Ez a klikk állandóan fokozza vadállati fasiszta rémuralmát, hogy hatalmon tartsa magát. 1952-ben. továbbfokozódott a ti. tóisták vadállati terrorja. A Tito- féle fasiszta törvényszékek naponta ítélnek jugoszláv hazafiakat halál- büntetésre, kényszermunkára, bebörtönzésre és más büntetésekre; az UDB gestapó-hóthérjal ítélet és törvényes eljárás nélkül ezrével vetik gyüjtötáborokba a jugoszláv nép legjobb fiait. A leszkováci fasiszta törvényszék nemrég halálraítélt? hazafit, akik azért harcoltak, hogy Jugoszlávia megszabaduljon az imperialista rabságból. A pecs.i tltóista törvényszék négy hazafit halálra, heten többévi kényszermunkára ítélt. A zajecsári megyei törvényszék különféle büntetésekre ítélt 17 hazafit, többek ellen halálos ítéletet hozott. A pancsevói megyei törvényszék töibb évi kényszermunkára ítélt 20 parasztot, akik a fasiszta Tito-rendszer ellen harcoltak. Ezek nemi magukban álló tények. Hogy a fasiszta terror milyen méreteket öltött Jugoszláviában, megmutatkozik abból a tényből, hogy jelenleg több 2ö0 ezer jugoszláv hazafi sínylődik gyüjtőtábo- rokban és börtönkben. Azonban a törvényszéki terror nem rettenti meg azokat, akik a fasiszta rendszer ellen harcolnak. A jugoszláv hazafiak a törvény- széki eljárások során leleplezik a TitO/bandát és népellenes politikS. ját. A belgrádi „Neitner” építőipari vállalat egyik munkása, Alois Bakar nyíltan kijelentette a Tlto- féle törvényszék előtt „A ml országunkban éhség és rabság uralkodik”. A hazafiak egy csoportja, élén Handi Gruddal, kijelentette a pristini törvényszék előtt: „Amíg élünk, síkra szállunk Tito ellen. És ha szabadonbocsátanáaak minket, újból harcolnánk ez ellen az áruló kutya ellen”. A Tito-fftsiszta törvényszékek és az UDB gestapo- szervei előtt gyakran láthatjuk a jugoszláv hazafiak ilyen hősies viselkedésének példáit. Tito rendőrterrorja egyre tehetetlenebbé válik a dolgozók harcával szemben. Erről fényesen tanúskodnak az egyes köztársaságokban 1952 decemberében megtartott helyi választások. A tltóisták a helyi szervek megválasztása előtt minden választókörzetben gyűléseket és küldöttvá- lasató konferenciáikat rendeztek, de a választók bojkottja következtében sok helyen többszöri összehívással sem sikerült a gyűléseket megtartani. Ez történt Belgrádion és sok más helyen Szerbiában, több megyében Csernagorában és Horvátországban. Tito sajtójának nyíltan be kellett ismernie, hogy a néptömegefc sok választógyülésen elvetették a Tlto-féle jelölteket, s a saját jelöltjeiket vetették fel a listába. Ez történt Dalmáciában a makarszkai, benkovácsi, zadari, Boszniában a kluesai, boszanszko-novoi, dvomics- ki és banjalukai, Horvátországbaa a delnicsi, rjecskai, viroviticai és más járásokban. A Tito-klikk különböző fasiszta módszereket alkalmazott, hogy biztosítsa a választásokon a saját jelöltjeinek bekerülését é® megakadó, lyozza a maga számára nem kívá. natos személyek megválasztását. Módszerei közé tartozott a terror, hamisítás, az ellenfelek szavazatainak megsemmisítése, stb. Ott, ahol a tltóisták terrorral, vagy más eszközökkel nem akadályozhatták meg a nép képviselőinek beválasztását a helyi hatalmi szervekbe, a dolgozókat kényszierrmmkára. vagy katonai szolgálatra hívták be. Hogy a választók kényszermozgósítása milyen méreteket öltött, abból is látható, hogy a tltóisták saját! beismerése szerint egyedül Horvátországban 219.850 választót hívtak be. A titóiettíkou azonban ezek a módszerek sem segítenek. A néptömegek sokhelyütt kidobálták Tito janicsárjait a helyi bizottságokból és a saját igazi képviselőiket választották meg. A néptömegek választási harcának megközelítőleg pontos képét kaphatjuk a horvát. országi választási eredményekből. Mile I’ocsuesa, a Tito-féle „népfront" egyik horvátországi vezetője a „front” plénumán tartott beszámolójában nyíltan beismerte, hogy a választásokon sok tltóista politikus megbukott, köztük öt országgyűlési képviselő, A jugoszláv dolgozóitat eltölti a» az elhatározás, hogy megdöntlk Tito—Ttankovics fasiszta klikkjének uralmát, biztosítják hazájuk szabadságát és függetlenségét. A kulák — a közellátás ellensége kapáláskor, meg egész nyálon iö „...Megmondom én, mi minden! rejtegetett kulák I. Tóth József.
