Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 11-26. szám)

1953-01-21 / 17. szám

_ 1055 TANT AIL 21, SZERDA 1953 január 2<>án meghalt Gábor Andor elvtárs, a kiváló író és újságíró. Holttestet a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székhazában, IíiKtopest, Sztálin-út Bée-s. (MXI) Ausztriában a vá­lasztási hairc első liánná da lezaj­lóit, a most következő egyhónapos idősaaikbam a választások napjáig it harc nyllvámialóan kiéleződik. A ■választások előkészületeibe — az íimíirifci-bairát jobboldali kormány­koalíció oldalún — beleavatkoznak az imperialista hatalmak. Válasz­tási fogásaikhoz t.air főzett az a Szovjet unióhoz intézett „javaslat”, hogy azonnali folytatni kell az osztrák ú 1 la maze rződós megvitatá­sát. A „Pravda” világosan lelep­lezte ezt a mesterkedést, amikor megállapította, hogy itt „az osztrák nép eHeuségeiufk cselfogásáról van szó1’, és hogy éppen 'az Egyesült Államok. Anglia és Franciaország kormányzó körei akadály ózták meg mindezidáig az államszerződés meg­kötését. Gráf, osztrák belügyi államtit­kár Uszító hangú beszédében hábo­rút üzent a demokratikus szerve­zeteknek, a bckemozgalomnak és 101. sz. alatt, január 21-én felra. vatalozzák. Temetése január 22-én 12 órakor lesz a Kerepesi-úU te­mető halottasházából. A sírnál a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, nevében Andies Erzsé­bet elvtársnő, az írók és újság­írók nevében Darvas József mi­niszter, a Magyar írók Szövetségé- nők elnöke búcsúztatja Gábor An­dor elvtársat. Jókedvűen ment ki a rétre a vén Az auiban a csorda dobog", tülekedve Görnyedve Jön este, hogy lankad a fény, Már nincs vele nyáj, nincs szólni se kedve. Arcán patakokban íramlik a könny És ráfagy a kuszáit, szürke szakállra, Magunkra vagyunk! — suttog rém egon S megrándul a döbbent emberek á>a. Elhallgat az agg, csak könnye pereg és asszonya, gyermeke mind odajárul: Nap.v cg, milyen bánata búja lehet. Hogy könny csorog apjuk ősz bajuszárul? Apánk ... Lenin ... Iljics... lehunyta szemét... A marcona férfiak mind haloványak. Áll szótlanul, kövéváltan » néo- Kifogyhat-e fénye a na*» sugarának* Megindul a nép, az alkiin fele tart S a bölcs őre« fájón kezdi a dalt: iiSírj népem, az életed napja ma eltűnt. TIRANA Vlagyimir lijics Lenin halálának 29. évfordulója alkalmából az al­bán ipari központokba®, városok­ban és falvakban gyűléseket ren­deznek, amelyeken méltatják a munkásosztály nagy vezetőjének fe­lejthetetlen érdemeit. Az Albán-Szovjet Baráti Társaság­ban kiállítást rendeznek „Lenin élete és munkássága’' címmel. Az albán dolgozók rendkívül nagy érdeklődéssel tanulmányozzák Lenin műn,Icáit. Eddi« Lenin 25 müve jelent meg albán nyelven, körülbelül 280.000 példányban. SZÓFIA A Bolgár Xépköztársaság váro- sadibain és Mvaiitan ezekben a na­pokban gyűléseken em'«kéznek meg a dolgozók V. 1. Lenin életéről és forradalmi tevékenységéről. Az ország filmszínház'! íbn n be­mutatják a „Lenin 1918”, az „Es- kű” és a „Vlagyimir Iljics Lenin" című szovjet filmeket. * A bulgáriai Sztálin nevét viselő város dolgozói nagy érdeklődéssel * fény, mely elárasztotta a lelkünk, Kihúnyt ma a csilla« a sztveouc felett, Aranysugarával, amely vezetett. Meghalt Lenin, iljics, sírban az ásva. Életében az volt csak a gondja, a vágya. HopiV végre oszoljon a bu, a sötét és boldogan éljen a földön a nép. Vad vészeken át vitt bizton előre, A bánatos múltból büszke jövőbe, S elűzte homályunk új kikelet. Számunkba él, nem hal soha meg. Te vagy a havas hófödte gennoc, Mely égbe magaslik, messzo tekintve, Törvényed örökre megőrzi e nép. Parancsod a fáklya, szivünkbe mely ég. Bár súlyos a harc, meg semmi som ingat: Oly férfi vezérli dioső sorainkat, Ki bátor utódként járja utad, S oly tiszta, igaz, bölcs, mint temagad.“ Jánosházy György fordítása. tfarvutlmónyozzűík Ix?nin zseniális mumlcáit. Iveniin &>k mimkiájút a bolgár dolgozók orosz nyelven vá­sárolják meg. VARSÓ V. I. Lenin halálának 29. évfor­dulója alkalmából roroniaóbaji ki­bővítették a V. I. Leni n-múzeum több osztályát. Különösén abban a teremben nö­velték a kiállított tárgyuk számát, amely Lenin müve nagy folytató, jának, J. V. Sztálinnak, a népek vezérének és tanítójának az élete vei foglalkozik. A „Könyv és tudás" könyvkiadó vállatot' „Loinin-múzeum jKuxmino- ban" címmel albumot adott ki. BUKAREST Romániában a városokban '« falvaikban, az ipari és közlekedési központok baai a hivatalokíba n £is iskolákban a dolgozók öasziejövetelc- ken emUiktznek meg Vlagyimir Il­jics Leninről. Több bukaresti ’ mozi. valamtot vidéki vároedk és ipari központok filiinsaínMaai Leninről és Sztá­linról filmeket tűztek műsorukra. Én nem értettem merj azonnal, hogy miért hell Leninnek tudnia, milyenek Londonban a lepedők? Lenin észrevette csodálkozásomat és megmagyarázta: — Vigyáznia, kell az egészsé­gére! .. 1918 őszén megkérdeztem Dimit- rij Pavlov szormovói munkást, hogy véleménye szerint melyik Lenin legkiemelkedőbb jellemvo­násat — As egyszerűség. Egyszerű, mint az igazság! • Ezt ágy mondta, mint amit jól átgondolt és régen megállópított. * Tudvalévő, hogy az embert a legszigorúbban sajtit beosztottjai ítélik meg. De Lenin soffőrje, GU, aki sokat tapasztalt ember, ezt mondta: — Lenin rendkívüli ember. Ilyen, nincs több. Viszem egyszer a Mjasznlokája-utcán, nagy a forga­lom, alig tudom vezetni a gépet, félek, hogy összezúzzák, tülkölök, nagyon izgatott vagyok. Ö meg ki­nyitja a kocsi ajtaját, a kocsi hág­csóján keresztül hozzám kapasz­kodik — minden percben elütheti, valami jármű — és azt mondja: „Kérem, GUI, ve idegeskedjék, csak vezesse a gépet, mint a töb­biek.” — Én régi, sofför vagyok, én tudom, hogy ilyet más nem ics.:. Nehéz visszaadni, megrajzolni azt a természetességet és ha jlékony­ságot, amellyel minden benyomása egy mederbe ömlött. Gondolatai, mint az iránytű mu­tatója, mindig a dolgozó nép ősz léilyérdckei felé fordultak. Növekednek az osztrák népi ellenzék erői 1 minden becsületesen gondolkodó J osztráknak. Követelte, hogy az osztrákok adják át a hatóságnak minden demokratikus szervezet kül­döttjét, bármilyen célból is jön az hozzájuk. Az ősatyáik népi eltenztütr, az el­lenzéki erők szövetsége nem megfé­lemlítéssel akar szavazókat nyerni, hanem a dolgozó emberek gondol­kozására, érdekeire apellál. A népi ellenzék erői kétségkívül növekednek. Ezt bizonyítja például az is, hogy Becs északkeleti válasz­tási kerületéiben rövid idő alatt 7000 új előfizetővel szaporodott az „österreichische Volkssömc” olva­sóin«,k tábora. Jgon sok jobboldali szocialista párttag a népi ellenzék sorjaiba áll és kijelenti a szocialis­ta párt vezetőség nem a dolgozók, hanem a töltések érdekelt képviseli. A néppárti parasztok egyrészt i® a népi ellenzékhez csatlakozik. Lenin emlékműsor a rádióban V. I. Lenin halálának 29. évfor­dulója alkalmából január 21-én, szerdán 15.50 órakor „Aki a létnek értelmet adott” címmel irodalmi emlékmüsort közvetít a Kossuth- rúdió. Az adás írók és költők al­kotásain keresztül mutatja meg, hogy az emberiség lángeszű taní­tója milyen elevenen' él ma is a be­csületes emlierek emlékezetében. Történeteket, kis Jeleneteket hal­lunk Lenin életéből. Klrszanov verse azt festi le művészi eszkö­zökkel, hogy a szocialista forrada­lom nagy megszervezőjének írásai mennyire azt bizonyítják: Lenin látta a jövőt, amelyben ma élünk, ma Is velünk van. De nem csak szovjet emberik, hanem a világ minden népe a magáénak is érzi Lenint. Ezt bizonyítják Heinrich Mann, Andersen Xexö, Bernard Shaw, Emi-Sjao és Zelk Zoltán sorul, amelyek szintén elhangza­nak az ünnepi műsorban. MAXIM GORKIJ „Egyszerű, mint az igazság“ (Részletek a „Lenin“ c. műből) .., Itt vagyok az Oroszországi tízoviéldcmokratu, Párt kongresz szusán.* Persze, hogy ünnep volt ez. De ünnepélyes hangulatom csak az első ülésig tartott — amíg ki vem tört a vita a „napirend” kér­déséről. A vita vadsága hidra zu­hanyként zúdult rám, nemcsak azért, mert éreztem, hogy milyen élesen szakadt a párt a reformis­tákra-és forradalmárokra, — ezt mdr 1904 óta tudtam —, hanem azért is, mert láttam, hogy meny­nyire gyűlölik a reformistáik Le nini. Ez a gyűlölet átjárta beszé­deiket é* úgy buggyant ki szavaik­ból? mint a nagy nyomás alatt álló ‘víz a régi tüzoltócsőböl. És íme, VImiim ír Iljics gyors léptekkel o. pódiumra sietett és ezt mondta: ..Elvtársak!” l'gy erez­tem, hogy rospul beszél, de már egy pillanat múlva engem is, mint a többieket „lenyűgözött” a beszé­de. Először hallottam, hogy a poll Ilka tcbongóliiltabb kérdéseiről ilyen egyszerűen lehet beszélni. Ez a szónok nem próbált szép fráziso­kat szerkeszteni, de minden szó­nak csodálatos könnyedséggel a leg­pontosabb értelmét- adta. Nagyon nehéz megrajzolni azt a mély be- iiyomást, amit szónoklata tett. * Londonban tartották (1907 ápri­lis;—májusában) az Oroszországi Szo­ciáldemokrata Munkáspárt V. lton. grosízusdt. EUirenyujtott keze és kissé fel emelt tenyere, mely mintha minden szót mérlegre tett volna, vissza utasítva, az ellenfél frázisait, nyo­mós érvekkel helyettesítve azokat, bizonyítékokkal, hogy a munkás- osztályúak joga és kötelessége sa­ját útját járni és nem a liberális burssoá mögött, sőt nem is vele egy sorban haladni — mindez rend AviUi volt és mindezt Lenin vala­hogy-nem a sajtit nercben, de tény­leg a történelem akaratából mon­dotta. Beszédének tömörsége, be­fejezettsége, közvetlensége és ereje, ö maga ott a pódiumon — mindez olyan volt, mint valami klasszikus mű: minden a helyén benne és semmi se fölösleges, semmi cicoma és ha van is, nem Iá tszik, mert annyira természetes és szükséges, mint az arcon a két szem, a kézen az öt ujj. Ami az időt illeti, Lenin keve sebbet beszélt, mint az előző szó­nokok, de ami a benyomást illeti, sokkal többet; nemcsak én ereztem ezt, a hátam mögött lelkesen sut­togtál: : — Tömören beszél!,., így is volt. Minden érve önmagá­tól bontakozott ki a benne rejlő erő folyamán. A mensevlkiek nem restelték megmutatni, hogy Lenin beszéde kellemetlen nekik, Lenin maga pedig — több, mint kellemet­len. Ifinél meggyőzőbben bizonyt tolta Lenin, hogy a pártnak a. for. radalmi elmélet magaslatára kell emelkednie, hogy annál jobban ellenőrizhesse a gyakorlatot — an­nál gyülölködöbbek voltak a közbe- szólások. — A kongresszust nem azért hív­tűk egybe, hogy filozofáljunk! — -Ve tanítson bennünket, nem vagyunk gimnazisták 1 Különös igyekezetét fejtett ki egy magas, szakállas, röfvskvres kedő-képü ember, i ... Az ingerültség, a gúny, a gyűlölet gonosz, forró szele fújt. a teremben, százak szeme különböző­képpen tükrözte vissza Vladimir lijics alakját. Nem látszik rajta, hogy az ellenséges kirohanások iz­gatják, hévvel beszélt, de nyoma­tékkai, nyugodtan. Néhány nap múlva megtudtam, hogy mibe ke rült neki ez a kiilsü nyugalom. .1 z volt a benyomásom, hogy Iljics ereje, harciassá ria, önbizalma a kongresszus minden napiéival nő, hogy napról-napra. keményebben csengenek szarai, és a kongresszus bolsevik részének hangulata■ nOp- ról-napra hatdrozottabbá, szigo­rúbbá válik. Néhány munkás, aki most látta először Lenint, a Hyde parkban Leninnek a kongresszuson tanúsí­tóit viselkedéséről beszélgetett. Valamelyik a következő jellemző szavakat mondotta: — Nem tndom, lehet, hogy itt Európában a munkásoknak van még más ilyen okos emberük is, IIebei, vagy más valaki. De, hogy volna még egy olyan, akit én azon­nal így megszeretnék, azt nem hi­szem : Egy másik munkás mosolyogva hozzáfűzte: — Ez a mi emberünk! — Plcliánov is a mi em berünk — hangzott az ellenvetés. A féléiét fején találta a szöget: — Plcliánov tanítónk és amel­lett úr, de Lenin: vezérünk és elv társunk. Egy fiatal munkás tréfásan je­gyezte meg: — Plchánovot szorítja a kabátja. % .. . Mindig ugyanabban a kis olcsó Vendéglőben ebédeltünk eng kis társasággal együtt. Észrevet­tem, hogy Iljics nagyon keveset eszik. N’t-három tojásból rántot­tat, ciiy szelet sonkát, egy pohár sűrű barna sörrel* Látszott, hogy nem sokat törődik önmagárai és engem is meglepett, hogy mennyire törődik a munkásokkal. As élelme zés kérdését Andréjeva asszong in­tézte és Lenin megkérdezte: — Ifit gondol: vem éheznék az elvtársa,ki? Nem? hun... hm... De latén mégis nagyobb porciókat kel­lene adnia! Eljött a illődába. ahol laktam As hí tom: 1 uogat ja az ágyat. — Maga mit csinált — Azt nézem, nem nyirkos-e a lepedő? NÉPLAP 3 íiiábor Andor elvtárs meghalt Habvankllenc éves korában, hősiesen viselt súlyos betegsége útán meghalt kiváló harcostár­sunk és barátunk, Gábor Andor elvtárs. Félévszázados munkássága szüntelen harc volt a haladásért, több mint három évtizede a Kommunista Párt soraiban küzdött népünk szabadságáért és felemel ke­déséért, a nemzetközi munkásmozgalomért, a Iáikéért. Tolla éles fegyver volt a horthysta fehérterror ellen, a hitleri barbárság, az új háborús gyujtogatók ellen, szatírájának ez adott kíméletlen élt. Az emigráció nehéz évei alatt sem tört meg a magyar nép győzelmébe vetett hite. Becsben és Berlin­ben egyaránt nemzetéért lángolt szíve. Verseivel, cikkeivel, könyveivel, a forradalmi hazaszeretetei élesztette. A fasizmus üldözése elöl a Szovjetunióban, a szabadság hazájában talált menedéket. A sajtóban és a rádiólwin maró gúnnyal leplezte le a német fasiszták zsoldosait, ellenállásra búadí- iotta népünket. A nép iránti meleg szeretettől lángoló, a nép ellenségei elleni gyűlölettől izzó írásai­val segítette a magyar dolgozó tömegek harcát a felszabadulás után is. Sok évtizedes munkásságának tapasztalataival és példamutatásával pártosságra, az imperialista ellenség leleplezésére, a béke meg­védéséért folyó aktív harcra tani tóttá és neveite a magyar írókat és újságírókat. Gábor Andor harcos életét beragyogta a derű*és az optimizmus, amelynek gyökere a szociális­mus ügyében vetett törhetetlen bizakodása volt. Csőik aki mélyen és forrón szereti népét, tud olyan tűzzel és hévvel harcolni a háború és az elnyomás sötét erői ellen, mint Gábor Andor elvtárs. Halálával nagy veszteség érte a magyar irodalmat és újságírást. Híven megőrizzük emlékét, mely műveiben és nevelő munkájúnak eredményeiben tovább él. Példája minket, magyar írókat és újságírókat még keményebb munkára, bátrabb helytállásra,. lelkesít a szocializmusért "és a békéért vívott n«gy harcban. MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE, MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE. Gúlior Andor clvtűrs fclravalulozás» és temetése LENIN Részlet egy kazalt énekből Megemlékezések a népi demokratikus Lenin halálának 29. évfordulójáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents