Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 11-26. szám)
1953-01-20 / 16. szám
1953 JAA CAE 110, KEDD NÉPLAP í* A 61/2. Építőipari Vállalat dolgozói elhatározták: április 4. tiszteletére túlteljesítik első negyedévi tervüket „Vállalatunk: dolgozói elírni tó évi tervüket 102 százalékban teljesítették. Voltak azonban hiányosságaink is. A hiányosságok oka, hogy egész- évi verse n yszervezésünlj kampányszerű volt. A pártesarveaet megbírált bennünket. Több figyelmet kell szentelni dolgozóink javaslataimat; megvalósításé ra. A bírálat után elhatároztuk, hogy pj rtszervezetüükkel és válía- iHitvoze.tőségüukkel szoros egyiittmü ködösben, elmúlt évi munkánk tia- P'isetalatait szem előtt tartva, munkánkat az új tervéiben megjavítjuk. Az idén vállalatunknak 35szászámlékkul többet kell építeni mint 1952-ben. Dolgozóink a íeJtulatok elvégzésére nagy lelkesedéssel kapcsolódtak Ive az április 4-e tiszteletére indított mtmkavereenybe. Egymásután szülöttek meg muntkiahe- lyelink versanykihívásai. A szabadságbokori. ópítlkezés dolgozói aa Iro. dalmzépíöaezós dolgozóit hívták ki versenyre. A raikodóépítkezós dolgozói a saafaadságbofeori építkezés dolgozóit hívták fel az építkezés határidejének megrövidítésére. Elértük azt, hogy ma inár dolgozóink (i7 százalékú kapcsolódott be az április 4 tiszteletére indított versenymozgalomba. Gerű elv á.rs beszéde nyomán megfogadtuk, hogy az éveleji -lazaságot és-a'fc évvég! hajrát felszámoljuk, a termelést egyenletessé testük. Muntelro- lyeinkem megvalósítjuk az „Építs gyorsabban és olcsóbban” ■ mozgalmat. Dolgozóink összesített felajánld sad alapján válteliatunik felezabadu- Iásumk 8. évfordulója tiszteletére első negyedévi tervét 102.5 százalékra teljesíti. SchcibH István, üb. elnökhelyettes. 1945 január 20 békénk, felemelkedésünk kezdete A gégényi Ady termelőszövefkezef gazdaságát- tanulmányozták vasárnap a nagykállói járás dolgozó parasztjai Január IS-ún, vasárnap a gégényi Ady termelőszövetkezetet meglátogatta a nagykállói járás egyénileg dolgozó parasztjainak küldöttsége. Az újságokból már eddig is olvastak arról, hogy a -14 család, amely 1949 őszén megalakította a termelőcsoportot, miként dolgozott, hogy ma már milliomos termelőszövetkezetté vált az Ady, hogy a 14 család 127 családra szaporodott, a földjük pedig 1100 hold fölé emelkedett A látogatás során szemükkel is látták a szép, fényesszőrü 35 darab lovat, a 4S darab szarvasmarhát, a több mint 200 darabból 'álló sertésnyájat, s megnézték a közös baromfiás juhállományt is. A látogatóknak többek között megragadta figyelmét a szövetkezet portáján négy hatalmas szénakazal, ami még érintetlen. Bíró István szakoly! dolgozó paraszt meg is kérdezte: hogy lehet ilyen aszályos esztendő után ennyi szénájuk? A válaszban elmondták a szövetkezet tagjai, hogy ők a lucernát és lóherét nemcsak elvetik és várják a kaszálás idejét, mint- ahogy ezt legtöbb helyen teszik, hanem gondozzák is kaszálóikat. A múlt évben többször kaszáltak, mint az egyéniek, de a másik dolog a takarékosság. A szövetkezetben még most is 1951. évi termésű lucernát etetnek. Az udvaron nem látni egy szál takarmányt elszórva — a sok is úgy tart sokáig, ha nem pazarolják. Más érdeklődők azért vallatták Szabó Ferenc munkacsapatveze- tőt: mondja el nekik, mi az oka, hogy ilyen szorgalommal dolgoznak itt az emberik. Szabó Ferenc röviden válaszolt: „Az egyéni felelősség mindenkiben megvan, felel mindenki a rábízott földért, állatért, szerszámért, szóval mindenki a magáénak érzi a közös vagyont.” A közös vagyon megtekintése után ellátogattak a tagokhoz Is, hogy megnézzék, milyen módban élnek azok az emberek, akik ilyen sokat tudtak fordítani a közös vagyon gyarapítására. Nagy Meny- liértné megmutatta az éléskamrát, alioi már egy hízónak a sonkái csöngőnek, de megmutatta a másik hízót is, amit ezután vágnak le. Bafcta Gábornál a padlásra is feltekintettek, ahol szépen van még a 18 mázsa kenyérgabonából, kukorica is jókora rakás van a padlás földjén elterítve, de van a szekrényben ruhaféle is, amit a 4000 forintból vásároltak. Kovács József szakolyi dolgozó paraszt meg is jegyezte, hogy ennyi termény négyüknek sincs otthon. A látogatás végén megbeszélésre ültek össze, ahol valamennyi látogató megfogadta, hogy otthon elmond- ját, mit láttak a gégényi milliomos termelőszövetkezetiben. Az elmúlt héten 123 családdal növekedtek megyénk termelőcsoportjai Megyénk járásaiból, községeiből egymásután érkeznek a jelentések, hogy dolgozó parasztjaink látva a termelőcsoportok elért szép eredményeit, egyre többeu lépnek a jobb életet biztosító nagyüzemi gazdálkodás útjára. A kállósemjénl Uj Élet tszcs, az utóbbi Időben 8 családdal növekedett. Győri Péter S holdas dolgozó paraszt elmondta, mikor az üj Életbe kérte felvételét, hogy 6 bárhol járt már a megye területén, mindenütt azt látta, hogy a tennelőcsoportok tagjai sokkal gondtalanabb életet élnek, mint bármelyik egyéni dolgozó paraszt. Látja azt is, hogy az Uj Élet tszcs, tagjainak sokkal szebb volt a jövedelme, mint az övé, vagy bármelyik sémijéül paraszté. Nemcsak Győri Péter ismerte fel az új út előnyeit Kallóséin jenben, hanem Demeudi Sándor 7 holdas dolgozó paraszt és mások is. A nyirkarászi Május 1. termelő- szövetkezetbe nemrégen kérte felvételét Papp Ferenc és még rajta kívül 6 család. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat az vonja a tsz.-lbe, hogy látják — bár az elmúlt évben az aszály és fagykár következtében keveset termettek a földek — a Május 1. tsz.nek jóval szebb volt a termése, mint az övék. Búzából és őszi árpa ból kevés hijján 10 múzsát arattak 1 hold földön, az egyéni parasztok pedig átlagosan számolva 3 mázsával takarítottak be kevesebb terményt, mint a termelőszövetkezet. A megye területén az elmúlt héten a kisvárdai és mátészalkai járások kivételével (ezekből a járásokból nem érkeztek be a jelentések) 123 család, 153 taggal, 571 hold földdel lépett be a meglévő termelőcsoportokba. Az újbelépök között 39 középparaszt van „Moszkvában 1945. január 20-án új nemzeti politikának alapköveit helyeztük le. Megtettük az első nagy léi»ést, hogy a magyarságot visszavezessük a világ szabadság- szerető népeinek családjába,” A „Szabadság1’, a felszabadulás után Budapesten elsőnek megjelent napilap ezekkel a szavaikkal üdvözölte 1945 január 25-i vezércikkében a szovjet—magyar fegyverszüneti egyezményt. üt napba telt akkori bari, amíg a fegyverszüneti szerződés aláírásának híre Mosakvból eljutott a romjaiból még alig ja 11 g éledező Budapestre. Alig volt valami csekély ösz- szeköítetés Budapest és a7. ország Ideiglenes fővárosa: Debrecen között. Maga Budapest is két részre volt szakítva. A keletit rész — Pest — már felszahrötvlit, de (Indán a vár sokévszáeados vastag falait erűdként használva még védekeztek a körülkerített német és magyar fasiszta csapatok. A Dwuójnfúl magyrészón még büntetlenül tobzórk hát.tiaik a Szállási-banditák és a velük nyugat felé menekülő gyárosok, bankárok, földbirtokosok. Az ország keleti fele már szabad volt. Megalakult az ideiglenes kormány. A nép áltál választott küldöttek Moszkvába utazták, hogy fegyverszünetet kössenek a Szovjetunióval, s egyben bejelentsék, hogy az új Magyarország liaclait tizen a fasiszta Németországnak. A felszabadult területeken és a még fasisztáik által bitorolt ország részekben egyaránt nagy lelkesedéssel fogadta a dolgozó nép a fegyverszüneti szerződés hírét. — Csaknem négy esztendeje dúlt már a harc, amelynek során sotktízezer munkás ég dolgozó panaszt családjába köszöntött be a gyász. Fiatal életek százeareá pusztultak el a Doci-kanyiiitban, Yoronyez5 alatt, a brjamszki erdőben vagy Ukrajna végtelen íödjeln —- idegen cűlokört A magyar nép békét akart, s várta a felszabadítót, amely elhozza a békét sokait szenvedett földjére. A felszabadító elérkezett. Hő! szovjet liarcosok vére hullott a m: gyár földeikre, egyre nagyobb te Hitetekről szorították ki a ffitovje katonáik a menekülő fasisztákat. — 1944 utolsó napjaiban megalakul Debrecenben az ideiglenes nemzet kormány, amelyet a folsaajiádul területek laikossátga álltai választót nemzetgyűlés tagjaiból atokftottok S a választók, a nép követelte, bogi a magyar kormány azonnal kérje; fegyverszünetet, üzenjen hadat közös ellenségnek: a fasizmusnak Nyolc évvel ezelőtt utazott 1 Szovjetunióba az első magyar kot mányküldötts^t. A szocializmus or szagában nem úgy fogadták a kiil döttséget, mint ahogy addig min denütt szokásban volt legyőzött or szag fegyver-szünetet kérő követei fogadni, s a tárgyalásokon is úg> i»őszéitele küldötteinkkel, mint a új. a szabadsáigsziorető Magyai-or swíg képviselőivel. A Saovjutuniő na le és személyesen, a nagy Sztá hiúnak a magyar nép Irán# szeret« gondoskodá'sa nyilvánult meg nrá ekkor is. A fegyverszüneti szerződics is : Szovjetunió messzemenő segíti ké«v«égét tükrözte. A német-fa sisz fáknak segítve, a magyar katonái óriási károkat okoztak a Szovjet unió területén. A Szovjetuniónak s magyar nép iránti nagylelkűségé bizonyítja a jóvátételnek csókéi összegben történt megállapítása, ét az, hogy később az eredetileg megállapított jóvátételt Sajognék feléi 1® elengedte, a fegyverszünet! szer. zőrtésben megállapított hat év helyett jiedilg nyolc évre hosszabbította meg a fizetési határidőt. 1945 január 20-án Sztálin elvtárt egyik legközelebbi munkatársának Vorosílov marsallnak aláírásával lépett érvénybe békés életünk, felemelkedésünk alapokmánya : n szovjet-magyar fegyverszüneti s zilizeidé®. Ez a nap előhírnöke volt 1045 április 4-nek, hazánk egész területe fetezabadulásárnak, dolgozó I népünk legnagyobb ünnepének' A rétközi kendergyárban is hajtsa végre a munkásvédelmi rendelkezéseket a Keletmagyarországi Rostkikészítő Vállalat központja ruháikat te tudnák cserélni. A gyár A kocsorcli Dózsa termelőcsoport mór teljesítette félévi sertésbeadásót A kocsordi Dózsa termclőcsoport tagjai első kötelességüknek az állammal szembeni tartozásuk lerovását tekintik. Az 1952—Íí. évi sertésbeadási tervük 75 mázsa volt, ezzel szemben a csoport 92 ■mázsa hízottsertést adott be. A csoport tagjai nemcsak ebben a gazdasági évben teljesítették ilyen eredménnyel beadásukat, hanem már jövőre is gondolnak. Be van állítva 25 darab sertés, tűni az 1953— 54. évi beadásra hízik. A ko- csordiakhoz hasonló jó bókeharco- sok a szamosszegi Dózsa termelőszövetkezet tagjai is, akik szintén teljesítették ezév júniusáig sertés- beadásukat. (1/7’. sajtócsoport.)' A textil- és ruházati gyáripari kollektívszerződés munkásvédelmi rendelkezésének 202. pontja így hangzik: „A munkáltató tartozik megfelelő nagyságú, jól szellőztethető, jó világításé és hőmérsékletű munkahelyiségekről gondoskodni.” A rétközi kendergyárlian azonban az üzem tetőzetén becsurog az eső, ajtajai, ablakai csak részben vannak tneg, azok Is rosszak. Hat üzemrész van, fűtőtest azonban csak egy. A porszívó gépiberende- aések nem végzik cl feladatukat, mert az üzemrészekben uralkodó nagy huzattal — mely az ajtók, ablakok hiányos részein áramlik— nem tudnak megbirkózni. A dolgozók mozogni is alig tudnak a magukraszedett sok ruhaneműktől. Persze mindezek nem mások, mint a termelés akadályozói. A vezetőség a „vizes" anyagra hárítja a felelősséget, ha arról esik szó, hogy a tendergyár tervét nem teljesíti. Egyenetlen a terv teljesítés a rét- j<özl kendergyárban. A gyár 1952 dceemberhavi tervét csak 65.3 százalékra teljesítette. Az 1953 január első dekádjában elért globális tervtelj esi lésen belül a kenderszál termelési tervét csak 17 százalékra, a kenderkócét 85 százalékra, a magtenkócét 92 százalékra teljesítették. — A vizes anyag a meglévő hiányosságok mellett csak részben befolyásolhatja a terv teljesítését. A munkások védelmét kell megjavítani. A munkásvédelmi rendelkezések 205. pontja« leszögezi : „A munkáltató köteles a munkavállalók létszámának megfelelő, kellően félszerelt mosdók és egyéb fürdőhelyiségekről, tisztálkodási eszközökről, valamint megfelelő öltöző- és étkezőhelyiségekről gondoskodni.’' A rétközi kender- gyárban azonban ezek a rendetetek sincsenek végrehajtva. Tűrhetetlen az az állapot, amely a rétközi kendergyárban uralkodik. A dolgozóknak csak egy 40—50 személyt befogadó ebédlőjük van, amely egyben kultúrterem is. A dolgozók létszáma meghaladja a 400 főt. Nincs egyetlen fürdő-, vagy mosdóhclyi- ség sem, ahol a dolgozók lemoshatnák magukról azt a port és piszkot, amely a műszak áláft rájuk tapadt. Nincs egy öltözőhelyiség sem, amelyben a dolgozók munkadolgozójnak 50 százaléka nő, 70 százaléka fiatal, akiknek vágyuk, hogy munka után a fürdéstől friss erőt merítsenek, s hogy a műszak befejeztével egy öltözőben levehessék magukról munkaruhájukat és saját ruhájukban mehessenek a kultúrterembe tanulni, szórakozni. Ha a gyár vezetősége betartja a munkásvédelmi rendelkezéseket, biztosítja a dolgozók tanulását és szórakozását, az vidámabbá teszi a dolgozók életét. „Már pedig, ha az ember vidáman él, akkor szaporán megy a munka” — mondotta Sztálin elvtúrs a sztahanovisták első szovjetuniói tanácskozásán. Ezt kell, hogy szem előtt tartsa a Kelelnrn.sr.var országi Roetkikészítő Vállalat központja is, és a rendele- tekKt, amelyek törvények, amelyekben pártunk messzemenőleg gondoskodik a dolgozókról, maradéktalanul hajtsa régre! — 8 finnel — A számvitel segítsége a vállalat operatív vezetésében Lozinszkij szovjet professzor a könyvvitel szervezését új alapokra helyezte, ütemessé tette. így tehetővé vált, hogy a vállalatok főkönyvelői ütemterv szerint szervezzék meg a számviteli és ügyviteli munkát. A Tatarozó Vállalat számviteli dolgozói is felismerték az élenjáró szovjet számvitel felhaaz. nálásának jelentőségét és elhatározták, hogy vállalatuknál is bevezetik azt. A vállalat pártszervezete és az üzemi bizottság felkarolta a jé kezdeményezést. Hozzáfogtak az ütemterv szerinti számvitel megszervezéséhez. Felmérték, hol vannak a hónap egyes időszakaiban csúcsterhelések, és milyen munka- területeken nincsenek megterhelve. Ezután szervezték meg a munkát. Nagy nehézséget .jelentett a teljesít mén yelszám ölök m unka jána k megszervezése. A könyvelésben a munkaszervezés volt a legfontosabb. Biztosították a naprakész könyvelést és december elsején a bankpénztár és vegyesnaplók minden tételét lekönyvelték. Bevezették, hogy a könyvelők a naplót, gyűjtőt naponta egyeztessék. Elérték, hogy a zárlatnál hibakereséssel nem kellett időt tölteni. December 2-án az addig elkönyvelt anyagból elkészítette a könyvelés a főkönyvi kivonatot. Ez még nem tartalmazta a novemberi munka'béreket, az anyagmozgást és a kiszámlázást, <le teljesen biztosak voltaik abban, hogy az eddigi könyvelésben számszaki hiba nincs. December 3-án ütemterv szerint lekönyvelték az anyagot, negyedikén a fuvart, ötödikén a kiszámlázást és a még beérkezett számlákat, hatodikén pedig a bérfelosztást. így már kész főkönyvi kivonat és nyersmérleg állt rendelkezésükre. Ilyen módon a december 6-i zárlatot négy könyvelővel, fejeinkéül, hat túlórával érték el. A Szabolcs- szatmúrmegyoi Tatarozó Vállalat ezzel az eredményével a számviteli munka Utemtervszerinti megszervezése terén az ország összes tatarozó vállalatai között folyó versenyben első helyre került.
