Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 11-26. szám)
1953-01-18 / 15. szám
o If fiplilí li>53 JANTAR IS, VASAIi-VAF HARCBAN AZ ÁRRAL A reggel január hatodikon is úgy kezdődött, mint mór jópár nappal előbb. A borús égből lassú, sűrű eső szitált, s az amúgyis elázott, agyagos földet piszokszínű latyakká kavarták a jármüvek. A ragadós sár makacsul belekapaszkodott a cuppan- va tiltakozó csizmákba. Feltámadt a szél is és a tengerré dagadt Tisza tetején baljóslatúin tajté- kozó hullámok rohantak a part felé. Az Erőmű-építkezés pártszervezetének irodájában mozgalmas az élet. Olyan, mint egy vezérkari szoba. A párttitkár a parancsnok. Kiss elvtárs, az építkezés párttitkára nemrég jött meg a Tisza által veszélyeztetett gáttól. Gáli Miklós elvtárs, az üzemi bizottság elnöke félhangosan ismételgeti a vízállásjelentést: — „Záhonyban apad... Tokajban semmit sem változott..." Talán ma elmúlik a veszély, — teszi hozzá bizakodva. — Szeszélyes a Tisza, vigyázni kell vele, — óvatoskodik a párt- titkár. Könnyen meggondolja magát és áradni kezd. Tegnap is majd egy félmétert emelkedett. így megy ez már napok óta. A Tisza szokatlan időben áradt, nem számoltak vele. A nagy Hi- mes-kanyart átszelő új Tisza-me- derben már nagyrészt elvégezték a száraz földmunkákat s jóval a Tisza vízszintje alatt vannak. — Hátra van még a jobbpart ferde, vágatának elkészítése és mindkét part kövezése. Ha a Tisza idő előtt bejut új medrébe, a nyári apadásig itt megáll a munka s emellett többszáz köbméter isza- pót hozna magával, A felduzzadt hatalmas víztömeg nem akar meg. férni szűk helyén és terjeszkedik. Az új medret védő külső gátat elmosta s most dühödt erővel ostromolja a gyengébb belső gátat, Ezt azonban nem engedik áttörni. Négy napja „fejelik’1 a gátat — birkóznak a Tiszával, öt métert hátráltak, de állják a harcot. A szovjet-gyártmányú földtológép segíti őket, megállás nélkül viszi fel a földet a meredek imrton. _ Ha ez nem lenne, bizony bajban lennénk, — állapítja meg Csikós Mihály munkavezető. — Emberi erővel itt bizony nem sokra mennénk, mert... _ Nincs már baj, nem emelkedik tovább a víz! — kiáltja valaki odafentről. _ Ma már — folytatja a megkezdett beszélgetést Csikós elvtárs — kétszer csinált a víz lyukat magának a gáton. Előbb lőtt egy egérlyukny'n, aztán máris clyan résen ömlött a víz, mint a derekam. Ha a földtoló nincs, már úsznánk azóta. A gép azonban egy-kettőre odanyomott a nyíláshoz vagy másfél köbméter földet s mindjárt megállóit a víz. Az idő gyorsan haladt. Az eső megállt, a szél is alábbhagyott. Űgylátszik, a Tisza is megnyugo. dott széles medrében. A munka- idő lejárt, az emberek hazaindultak. Csikós elvtárs maradt itt éjszakára v!gyázvi a Tiszára, nehogy bajt csináljon. Lassan esteledett. Tokaj felől ismét szélroham száguldott végit a Tiszán s nyomában újabb hullámtarajok jelentek meg a vizen, Csikós elvtárs fázósan húzta magán összébb az átázott kabátot s haragosan mondta: _ No, még az hiányzik, hogy újra feltámadjon a szél. Akkor aztán helyben leszünk éjszakára. S mintha csak az összes természeti erők az építők ellen — a gát ellen szövetkeznének, az eső is előbb csak lassan, szemerkélve, majd csöndes zuhogással esni kezdett. Az út edy-kettőre sikamlóssá vált s a frissen rakott töltés tetején térdig süppedni az agyagos sárban. A Tisza újabb dra- dúsi hullámmal ostorozta az átázott partot. A víz újra emelkedett. — Ember kell ide éjszakára, legalább húsz, — szólt Csikós elvtárs Gáli elvtársnak, aki éppen kijött megnézni a veszélyes he. lyet. — Ember?... Hát... lesz, elv- társ’. Igaz, hogy már nagyrészt hazam,entek, de meglesz a húsz ember. A víznek nem szabad be. jönni! Két órán belül itt leszek az emberekkel, csak addig vigyázzatok, baj ne legyen! — Míg én itt leszek, addig nem is jön be ide a Tisza. Én prdir itt leszek, amíg el nem múlik a veszély. Ha kell, reggelig is. Gáli elvtárs sietett a gépkocsihoz a lábszárig érő sárban s indultak az emberekért. Tiszavas- váriba ment, a zsi'ip építéséhez, vhol félórával tovább van a munkaidő, mert annyival később kezdenek. Egy félóra múlva fék csikorgóit és a sötét parton teherautó állt meg. Egy pillanat alatt leugráltak az önkéntesek, nem is húszán, hanem huszonheten.. Fiatalok, öregek, akiknek szívükhöz nőit az Erőmű sorsa, akik eljöttek, hogy megvédjék békés alkotó munkánk eredményét. Hat fiatat lány is volt köztük: Kórik Piroska, a DISz. propagandista-szeminérium vezetője, Berecz Julianna, Varga Erzsébet, Fekete Mária, Ládi Julimmá és Bársony Margit. Ott volt a DISz-titkár. Szűcs Ferenc is. Mindnyájan jókedvvel jöttek, egyenesen a munkából. Tíz ember mindjárt szekérre iilt. Rözséért mentek, hogy vele erősebbé tegyék a gátat. Tizen lávától, kapát, ásót ragadva kimentek a töltésre, a többieket vVg lehetett visszatartani. A pihenőhelyet is be kellett rendezni, hogy váltással dolgo-hass-nak. Kályhát is kerítettek, fát aprítottak, hogy aki étfázik a csípős szélben, legyen hol megmelegednie. Újra megindult a munka. A földtológép újult erővel indult neki terhével a nyolc méter magas töltésnek. A gép vezetője Sags János már reggel óta ült a gépen. De egy percre senj állt volna meg pihenni, pedig nem is ebédelt. Nem volt szíve otthagyni a veszélyeztetett helyet. Most mintha megállt volna a gép. — Talán nem történt valami baja? — érdeklődtek végig a töltésen. Nem. A gép megállt ugyan, de motorja tovább dolgozott. A közelállók hallották, miről van szó, a távolabb dolgozók füléhez csak hangfoszlányokat vitt az esőt csapkodó szél. _ Engedd, hogy felváltsalak.. _ Nem, én itt akarok maradni ... Engedd... — Nem lehet... egész nap... ném is ettél.. ■ nem bírod ki éjszaka ... _ Mi van ott. elvtársak? — avatkozott a vitába Csikós elvtárs. Egy pillanatra csönd lett, majd Táncsics István, a leváltó ideit: „Sasé elvtárs nem engedi, hogy leváltsam!” — Miska bácsi, míg te itt leszel, addig én is maradok, — fogta rimánkodásra a dolgot Sas? János. — De én reggelig itt leszek. — Akkor én is! __ No, ha így akarod, kát legyen, de meg kell vacsoráznod. Mindjárt hozzák a jó bahgvlyást meg a feketét. Ebbe már beleegyezett Soss János és megelégedéssel fordította gépét az agyagos földnek. Felesége, két gyermeke van. Egyik fia a szivókotrón dolgozik, ő maga nemrég kérte felvételét a pártba. Jó munkával akarja megérdemelni a tagjelölt-könyvet. — Hogy érdemelném meg azt a ] megtiszteltetést, hogy tagjelölt le- j hessek, ha még ettől a kis nehézségtől is meghátrálnék, — gondolta, de közben éberen figyelte a gép minden mozdulatát. — Még csak az hiányzana, hogy a ve. szélyben itthagynám az elvtársakat és hazamennék nyugodtan aludni.../ A vaksötétben egyszerre csak világosság gyulladt és máris fény. j árban úszott az új töltés. Minden ki csodálkozva tekintett a. vakító ] fényt árasztó villanyégőkre. A j villanyszerel/jk is kitettek ma- j gokért. Koromsötétben, életük; kockáztatásával Koztak világossá- j got, togy elősegítsék a többiek munkáját. A széltől kipirult, esőtől nedves arcokon, mosoly bujkált s a kemény munkáskezek fokozott erővel ragadták meg a szerszám nyelét, hogy erősítsék a töltést. Milyen jó érzés tudni, hogy nincsenek egyedül! — De sajnálom, — állt meg egy pillanatra Kovács János segédmunkás, — hogy nem jöhetett ve j .’em a feleségem, meg a gyerekek. j — Talán azért, hogy téged se • hagyjanak dolgozni? — évődött vele valamelyik tréfacsináló há- j túl a félhomályban, a töltés al-J ján. — No. nem! Dolgoztak volna ők is. Nem olyan elmaradottak ők, hogy ne tudnák, mi épül itt, — mutat a reflektorokkal kivilágított duzzasztómű pillérei felé. — Három fiam összesen alig harminc éves, de úgy dolgoztak volna azok reggelig is, hogy öröm lett volna nézni őket. Az idő lassan éjfélre járt. Az eső hol megindult, hol megállt, a szél egészen lecsendesedett. A Tisza újra megnyugodott s a töltés egyre vastagodott. Oldalára már nyögve kapaszkodott fel többtonnás terhével a földtoló. .4 töltés oldalán ott lapátolt a többiekkel együtt a párttitkár, az üzemi, bizottság elnöke. Ott voltak Palló Gábor és Juhász József kőműves sztahanovisták is, akik a többiek- j kel együtt kétszer fordultak a i rözsés szekérrel. Ahogy erősödi' \ a töltés, úgy nőtt a kedvük s ol- j dódtak meg a nyelvek eJy-egy j tréfára. Könnyebben, ment így a j nrtmka is. — Nekem az a véleményem. Csikós elvtárs, hogy akik messzebb baknak, haza lehet őket vinni a kocsin, — mondta a párttitkár. — Én is úgy gondolom. Elég erős a töltés ahhoz, hogy kibírja holnapig. Benn a melegedőben barátságos volt a hangulat. Az emberek a kocsira vártak, s közben nótára köszörülik torkukat. Kiss Dénes, a nótacsindló adta meg a hangot és öregek, fiatalok ajkán felcsendül az ismert dal: „Elvt'rs, a csákányt jó mélyre vágd...!” Az arcok mindjobban kipirultak, s nótájukban helyet adtak a vigságnak is. A nótacsináló rá is kezdte; „Meghalt már az öreg halász, nem várta a vízáradást...’") Erre aztán kitört a kacagás. A veszély elmúlt, a bős brigád búcsúzik az ittmar adóktól. Nem egy löl hallatszott a biztatás: „Aztán csak szóljatok, elvtársak.. - eljövünk máskor is, ha baj van.” ,Számíthattok ránk!” A gépkocsi elrobogott. Még sokáig visszhangzott a dal, a szavak bevésődtek az agyakba: „Sztálin nevével, munkára készen indulj előre hát...” TÓTH ÁRPÁD A gazdasági fejlődés kétféle mérlege A ,,Pravdában" megjelent diagramm megmutatja az ipari termelés volumen.]át hat európai népi demokratikus államban és hat nyugat-európai kapitalista országban. A diagrammból látható,^ hogy a népi demokratikus országokban. — amelyek a Szovjetunió testvéri segítségévei a szocializmust építik. — o:/ ipari termelés színvonala az 1952. év végére a háboruelőtti színsonal háromszorosát érte el. A nyugateurópai kapitalista országokban, — - amelyek az amerikai . segítségé < bilincseiben sínylődnek — az ipari termelés az elmúlt tizenöt év alatt mindössze 31 ez ázalékkal nőtt. Míg a. népi demokra tikus országokban az ipari termelés 1952-ben 20 százalékkal emelkedett. ;> hat európai kapitalista országban a termelés növekedése mindössze 0-8 százalékot tett ki. Tma a „grófért“ Nehéz megtudni, ki hozta a hírt, hoöy Dégenfeld-Schombwg ,.gróf”, a baktalórániházi, bökő- nyi, gelénesi, hajdúdorogi, nyír- jákói, rohodi tákosi, téglási, újfehértói és vérségi szegér.ypa- rasztok, cselédek tízezerholdas egykori földesura, Budapesten számára jobblétre szenderült. A haláleset helyétől ugyanis Bak- talórántháza többszáz kilométerre van, másrészt pedig becsületes emberek nem tartották számon az egykori embernyúzó éle- tének folyását. Ajmyi tény azonban, hogy az 1952-es eszíe :dö utolsó napjának reggelén meg- kondultak a baki alóránt házi harangok s híre szaladt: „meghalt a gróf”. Nemcsak a református templomban szólt a harang, hanem a többiben is, tanúj :lét adva annak, hogy nemcsak Ho- molay Sándor ,,nagytiszteleiű úr” érzi saját halottjának az egy. házához tartozó grófot, hanem Simon és Schodorbeck katolikus ,.tisztelendők” is. A papok a harangszóval együtt imát is röpítettek az ég felé a kizsákmányolásban és úri b'tangsérban megboldogult lelkiüdvéért. Ez az ima. ismerve a baktai papokat, körülbelül így hangzott; «... Jöjjön el a méltóságod országa ismét, amikor a föld és az erdő méltóságod tulajdonában volt, amikor még nem rontotta a táj összhangját a sok új ház rikító piroscserepes tetőivel, hanem megelégedtek az egyszerű emberek szerény kuny- hócskáikkal is. Jöjjön el a méltóságod országa, amikor nem a dolgozók igazgatták a falu ügyét, hanem olyanok, mint Stern jószágigazgató, aki, takarékos természetével malmot tudott vásárolni. Igaz, hogy néha kevesebbet adott ki a cseléd- járandóságból az embereknek, de ezzel legalább szerénységre szoktatta a telhetetlen népet... olyanok, mint Herceg kastélygondnok, — de vagy kár. hogy 45-ben félelmében öngyilko. lett, — ... olyanok, mint Pete Károly intéző, aki szolgálata el ső percében kimutatta nemes érzelmeit. Megparancsolta, hogy ezentúl a cselédeknek a legjobb földből adják ki a kommer.ció t földdarabot. Méltóságod először felelősségre vonta, de aztán megnyugodott, mert a nemesszí vü Pető ezt mondta; ..Kicsit többet adunk, hogy annál többet kapjunk ... kétszeres konc, tízszeres munka.. „Mily ért elvetemültek is a mostani emberek! Nem lakozik bennük semmi tisztelet méltóéi god magasztos emléke iránt, a kastélyt is tüdőszanatóriumnak rendezték be ... óh, jöjjön el méltóságod országa, az az idő, amikor 300 zsíros holdat adott a református anyaszentegyháznak s bízót, bort papjának, amikor a katolikus szentegyházról sem feledkezett meg, hanem minden évben kétmázsás disznóval, 300 liter zöld- szilvánival, 24 köbméter fával nyerte meg az éjiek kegyét.., óh, nehéz a mi sorsunk. Herceg- prímásunk és kalocsai érsekünk, akik oly sokat buzgólkodtak azon, hogy újra visszakapja méltóságod tízezer holdját, börtönben ülnek, bennünket híveink arra sem méltatnak, hogy disznótorra hívjanak meg. Megbabonázta őket a föld, az új ház, a vezetékes rádió, a földi lét sok bűnös hiúsága, amellyel a kommunisták mérgeztek meg éle-, lüket... Méltóságod nemes lelke el. szállt kegyelmes porhüvelyéből, azonban mi méltóságod emlékének áldozva, megmaradunk továbbra is a nép ellenségének, most és mindörökké nmen . .
