Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 11-26. szám)
1953-01-18 / 15. szám
4 KíPEiV 5958 Január is, vasárnap Asszonyok győzelme a csarodai Bástya tszcs-ben A kaitok ellsnerzö liizottságaí Csarodúii a napokban egyik este Nagy Jolánok házánál ültek össze „tanyázásra” a Bástya tszcs, tagjai. Újságot olvastak, a megjelent új begyűjtési rendeletét t auulinányozták. Nagy Eleknó olvas, a többiek hallgatják. „. . Az új begyűjtési rendelet ki- mondja: a tsz-ek és a III. típusú iszcs-k kötelezettsége a közös művelés alatt álló terület után holdanként egy és fél kiló baromfi és 20 darab tojás. Azok a tsz-ek és III-as típusú tszcs-k, melyek 1002 március után alakultak, vagy területük azóta legalább háromszorosára emelkedett, katasztrális holdanként csak egy kiló baromfit és 15 darab tojást kötelesek beadni...’’ — Halljátok csak — á'l meg az olvasással Nagyné. — Ez miránk is vonatkozik! — Ez igazán jó számunkra — jelenti ki határozót tan Nagy Jolán. — Hisz szégyenszem re még a tavalyi beadással is tartozunk! Mióta megvolt a zárszámadásunk, azóta tudom, hogy mi a 21,000 darab tojás helyett csak 950 darabot, a 16.41 mázsa baromfi helyett, pedig csak 1.3S mázsát adtunk be . .! Amikor a termel öcsoporl 214 ;ágból álló családja megkezdte a szövetkezeti életet. Kulcsár Elemér kezdeményezésére több szövetkezeti iag 2 darab tyúkot vitt a közös gazdaságba. Alakulás után hamarosan kaplrgúló tyúkok tarkították az udvart. Volt ott mindenféle. — Nem gondolkodott azonban helyükről senki. A baromfinak pedig tiszta, meleg hely kell. Éppúgy megkívánja az a tisztaságot, mint az ember. Ml meg hova tettük őket? Szűk, sötét- folyosóra, a baromfiudvart meg még most sem terítettük el! — Hagyjátok már azokat a tyúkokat! — vág közbe mérgesen Nagy, a cslkógondozö. 1— Arra mindig csak ráfizet az ember. Az idén is jól elhúzták a nótánkat a tyúkok. Épp valamelyik nap számoltam itt, hogy ezer darab csirkéből, amit forintjával vettünk, 700 megdöglött. Amit köttettünk, abból meg 200. Már csak ez kileneszáz darab, vagyis forintjával Számolva, kileneszáz forint. Elpocsékoltátok vele a sok darát, szemet — mert aat is szórtatok nekik, láttam. — És utoljára mi lett a vége?! — Mert nem jó volt a helye, legtöbben annyira becsülték a baromfit, mint maga! Király Elemér, az elnökünk, az is könnyen elintézte a csirkék sorsát: „Vigyétek a folyosóra, mert máshol nincs helye!” Ott hogyne hullott volna el.. 1 Beton a földje, a nap soha nem süt oda! Hiába adnak annak enni, ha nincs jó helye, megette a fene... 1 De majd nézze meg az idén! — zúgnak felháborodva az asszonyok! — Mert aat hiszitek, hogy veszünk, vagy köttetünk hogy legyen minek megdögleui?! — dormögi az orra alatt a csikógondozó. — Tehát csak számoljatok egy kicsit ... tavaly Is milyen kárt okozott nekünk az a nyavalyás csirke. — Ne azt számítsa, hanem azt, hogy ha megmarad a Ű00 csirke, — mert ha jó helye van, megmarad! — minden gondolkodás nélkül eleget teszünk az állammal szembeni kötelezettségünknek. És akkor még van törzsállomány is. — Eleget tettünk volna — legyint egyet még mindig tamáskod- va Nagy. — Persze, hogy eleget! — jelenti ki határozottan Nagy Elekné. — Azoknak a csirkéknek a súlyátlagát 1.50 kilónak lelietne már számítani I Az... — elkezdi magában számolgatni — a&, most 13.50 mázsa baromfit jelentene! Majdnem ki tellene a beadás! Most nem kellene kártérítést fizetni! így meg nyöghetjük hanyagságunk miatt a beadás mellett a kártérítést is, amely többezer forint. Ez mind az idei munkaegység rovására megy! Vagy liárom forintot elrabolt az idei munkaegy«egeinkből... í * Másnap este, csoportgyöiés- re jöttek össze a „Bástya” tagjai. Most beszélték meg a szövetkezet közös ügyét, az esztendei munkát. Király Elemér, az elnök alig fejezte be mondanivalóját, Nagy Jolán mindjárt szót kért. — Én azt javasolom a szövetke. zet tagságának hogy a baromfi állományunkat gyarapítsák és megfelelő helyet biztosítsunk számára! Azok a tagok akik még nem hozták be a két tyúkot, pár napon belül tartsák kötelességüknek hozzájárulni a közöshöz...! A baromfi jól jövedelmez. Mindjárt szeretnék is egy kis kiszámítást tenni. Minden tyúktól lehet számítani évente 165 darab tojást, ez — ha forintjával számoljuk is — 105 forint. Ezer darab tyúk pedig 1U5.000 darab tojást ad nekünk évente. Ebből a beadás 21.000, mert arra kell legelőbb számítani; még akkor is marad 144.000 tojásunk, ami csak forintjával számít, va is 144,000 forint! Ennyivel több kerülhet majd kiosztásra munkaegységenként. És még akkor a tyúk is megmarad! Nem kell a tyúk! .— tiltakozik Bedő Pál, már inkább csak azért, hogy ö is mondjon valamit — elég volt belőle!-- Nem így keli gondolkodni! Csirkét kell venni — követelik egyhangúlag a nők. Nagy Jolán pedig így folytatja tovább: — Inkább azt mondja, hogy a tyúkólat, meg a kerítést teszik rendbe! — Rendbe — visszhangozzák még mindig gúnyosan a férfiak'sorából. — Ha ti nem csináljátok meg az ólat, megcsináljuk mi, asszonyoki És hozatni kell, vagy ezer darab csirkét 1 Úgy kell megrendelni, hogy már márciusban itt is legyen! Mert a márciusi csirke a legjobb... 1 Fele legyen „orpington”, mert búsra, beadásra az a legjobb, másik fele pedig „leghorn”, mert az a legjobb tojó... Jó gondozás mellett 170-et, 180-at is tojik évente. Tojáshozam szempontjából ez lesz a jó...! Nagy szégyen lenne ránk, ha a beadást még ebben az évben sem teljesítenénk! A csarodai Bástya csoportgyülé- sén mégiscsak az asszonyok győztek. Most hozzáláttak, hogy a baromfitenyésztésben is megalapozzák a sikert, Papp Júlia. „Most az a (elavat. hogy ... fáradhatatlanul neveljük a szovjet embereket, hogy mint szemük tényét, úgy őrizzék a társadalmi és szocialista tulajdont.'' — (Malenkov elvtárs kongresszusi be- számolójából.) A Malenkov-kolhoz cllenőrző- bizottsága jól dolgozik. Gondoskodik róla, hogy megvédje a ko boz társadalmi vagyonát, vigyáz arra, hogy betartsák a kolhoz alapszabályait. Az ellenőrző- bizottság háromhavonkint részle- tekbemenően ellenőrzi a kolhoz vezetőségének pénzügyi és gazda sági munkáját. A revízió eredményeit megvitatják a vezetőség ülésein, majd a kolhozparasztok közgyűlésén. Az ellenőrzőbizottság szerepe azonban nem ennyi csupán, a bizottság beavatkozik a kolhoz mindennapi életébe, se gít a kolhoz vezetőinek munkájú ban, a hibák kiküszöbölésében. Csernycnko elvtárs, az ellenőrzőbizottság tagja, egyszerű kol- hozparaszt. Az állattenyésztő telepen dolgozik. Becsületes és jó munkás, akivel társai szívesen megtárgyalják problémáikat. Crer- nyenko elvtárs jól ismeri az állat tenyésztő telep kérdéseit, segít a vezetőknek, hogy idejében megakadályozzanak mindent, ami ellentétben van a kolhoz és az állam érdekeivel. Figyelemmel ki séri, helyesen számolják-e el az állattenyésztő telep dolgozóinak munkaegységeit, helyesen könyvelik-e el a bevételeket és ki adásokat. Az ellenőrzőbizottság például azt javasolta a közelmúltban, hogy a kolhoz vezetősége változtassa meg a takarmány tárolásának és elszámolásának a rendiét. Azelőtt a takarmányt csak késő, ősszel adták át elismervény ellenében a felelős személyeknek. Az ellenőrzőbizottság javasolta, hogy ez a munka fokozatosan, a takarmánytartalékok felhalmozásának mértéke szerint történjék. A kolhoz vezetősége és Koto- vics elvtárs, a kolhoz elnöke mindig meghallgatják a bizottság észrevételeit, javaslatait és készségesen megvalósítják a bizottság jól indokolt követeléseit. Természetesen így is megtörténik, hogy a bizottság és a kolhozvezetőség véleménye nem egyezik. A vitás kérdést vagy a kolhozparasztok közgyűlésén, vagy a szovjet, illetve a felettes mezőgazdasági szerveknél döntik el. Nézzük meg most. hogy dolgozik a bizottság elnöke, Jorovoj elvtárs. Jarovoj elvtársat minden érdekli. Hol .ennél, hol annál a brigádnál tűnik fel, de megtaláljuk a könyvelőságen is. Mindennek utánanéz: nem lehetne-e meggyorsítani az asztagban maradt gabona cséplését, jól raktározzák e el a gabonát, nem éretl-e túl a zöldség, beadták e a hiúikba a piacon eladott termékekért kapott pénzt, hogyan tartják bo az agrotechnikai szabályokat, hogyan dolgozik a könyvelőség. jól számolják-e el a munkaegységeket. Jarovoj elvtársnak, a növénytermelő brigád egyszerű tagjának természetesen mindenekelőtt szorgalmas munkával ke.l pé dát mutatnia. így előfordul, — különösen a termésbetakaríiás időszakában, — hogy s'ok munkája miatt nem kísérhet mindent Egyetemmel, Azonban sok segítője van. Sok szem segít neki, hogy meg lássa a kolhoz életének eredményeit vagy a még meglévő hibáit. így dolgozik egy jó ko hoz-el- .enórzőbizottság, így dolgoznak annak tagjai. Ebből is látni lehat, hogy az ellenőrzőbizottság, — ha helyesen végzi feladatát, _ komoly segítséget nyújt a kolhoz, vezetőségnek munkája jó ellátá- sához. KOMMUNISTÁK °szkválól messze, jó néhány- ezer kilométerre, Kelet-Ka. zahszt&nban hatalmas építkezések folynak. A nagy folyót. a vadul hömpölygő Irt ist megfékezik a szovjet emberek és a nép szolga• tatába állítják. Az egyik duzzasztógát építkezése befejezéshez közeledik. Ez a mű is a kommunizmus hatalmas építkezései közé tartozik. Célja, hogy emelje a szovjet nép jólétét. Éppen ezért az építkezés dolgozói minden erejüket megfeszítve azon vannak, hogy a vízierőmüvet határidő előtt készítsék el. A kommunisták odaadó munkája és lelkes kezdeményezése nyomán számos hőstett, új módszer született itt, amely mind elősegítette, hogy az építkezés jó- néhány hónappal a terv által előirt idő előtt a befejezéshez közeledj-.u, Csak egy példát ebből a hő l;ából. 'erőmű alapgödrél kiáshassa*. talmas, ideiglenes föld gátat kellett készítésű. És ezt az egész gitat fagyasztották, hogy a víz ne hatolhasson át rajta. Az egyik napon a földgát közelében dolgozók észrevették, hogy a töltés alján enged a fagy és a víz mind gyorsabban kezd átszivárogni. Rövid idő múlva pedig valóságos alagutat fúrt magának a víz s ezt mindjobban nagyobbítva, hatalmas sugárban tört ét az építkezés színhelyére. Az a veszély fenyegetett, hogy az egész alapgödröt elönti az ár. ha nem tömik el gyorsan a rést. Amint ennek hire futott, az építkezés min. den tájáról jöttek a kommun'sták és önként jelentkeztek a mentő munkálatokra. Nem bánva azt, hogy esetleg az életüket is kockáztatják. Meri a víz elemi ereje könnyen elsodorhatta az oda me- részkedőket. A kommunisták hősies magatartása magával ragadta az építkezés többi dolgozóit is és megállították a fenyegető veszedelmet, — homokzsákokkal betömték a rést, # Mfst, hogy az építkezés a befejezés előtt álh újabb probléma merült fel. A gát, amely idáig segítője volt a munkának, — sőt feltétlenül szükség volt rá, — most nagy akadállyá vált. A duzzasztómű építését befejezték,csak az ideiglenes gátat kellene eltávolítani. Erre a terv néhány hónap, időt irányoz elő, — azonban ebbe nem akarnak belenyugodni az építkezés dolgozói. Azon gondolkodnak, miképpen lehetne minél hamarabb eltávolítani a földgátat, Mert ha ezt elintézték, a duzzasztómű megkezdheti munkáját, Végül a balparti építkezés kommunista igazgatójának, J. Goncsdrovnak javaslatát fogad ták el, mely szerint a földgátat robbantani kell és így a lezúduló víztömeg elsodorja a földet. Ez a terv nagyszerű volt, de egyben igen sok veszélyt is rejtett magában. Vagy a robbanás, vagy a nagy víztömeg komolyan megrongálhatja a kész erőmüvet. Azonban a kommunisták nemcsak bátrak, — előre megfontolják cselekedeteiket, számolnak a nehézségekkel. így történt itt is. Addig nem hajtották végre a robbantást, míg nem látták biztosítottnak az erőmű épségét. Kiszámol ták a robbanás erejét, a lezúduló víztömeg nagyságát és ezekhez mérten tették meg az intézkedéseket. így érkezett el a nagy nap. A robbantás hírére összegyűltek a környékbeli c-rnbrrek és messziről figyelték az eseményeket. Az egyik öreg, Szergej Timofejevics, a Sztálin-kolhoz ‘tagja a karjában lévő apró unokájának magyarázta: — Látod, kisfiam, azt a nagy földet? Egy nagy durranás és eltűnik, A víz pedig először megvadulva zuhog alá a duzzasztógáton, forgásba hozza a turbinákat és kigyullad a fény a lakásokban, megindulnak a villanymotorok a kolhozokban, megszólal a rádió. Aztán mindjobban csendesedre, szétárad a csatornákban, hogy öntözze földjeinket. S a föld ezt a fáradságos munkát, melyet itt végeztek, sokszorosan fizeti vissza- Bő termést ad a népnek, sokkal jobbat, mint eddig, hogy még nagyobb jólétben éljen a mi országunk. És ezt mind a kommunisták csinálták. Beszédét nagy dörrenés állította meg... A kommunisták megvalósították a lehetetlennek lát szót; néhány hónapi munkát nyolc perc alatt elvégeztek. & j\,j őst minden csendes. Csak néha hallatszik messziről cl vétve egy lövés. A futóárok előtt néhányszúz méterre kopár domb emelkedik. A zászlóalj katonái, akik a domb előtti állásokban vannak, most éppen tanulnak. Nyugodtan ülnek a fedezékben és hallgatják a párttitkár szavait, aki. a Szovjetunió Kommipásta Pártja XIX. kongresszusáról beszél. Az amerikaiak rendszerint csak a késő reggeli órákban indítják meg a tüzérségi tüzet, ezután pedig elvétve a támadást. Már hosszú Idő óta akarják elfoglalni a domb előtti állásokat, amelyeket a koreai néphadsereg egy zászlóalja tart kezén, A domb tetején megfigyelőjük van és nap mint nap onnan irányítják a fergeteges tüzérségi tüzet. Ez azonban hasztalan. A zászlóalj szilárdan kitart. Sőt, már napok óta az a hír terjed, hogy ellentámadásba mennek át és visszafoglalják a dombot. Kint csak az örök állnak és figyelik mozdulatlanul a környéket. Bent, a fedezékben, a pár.titkár csendes, de szenvedélyes szavai nyomán a katonák elölt kibontakozik az új Korea, amely a Szovjetunió pé’dáján, a nép boldog országává válik a győzelem után. S a katonák szemében, akik között vannak munkások, parasztok és nem egy asszony is, ott ragyog a győzelem biztos tudata. A megbeszélést futár érkezése szakítja meg. S a zászlóalj parancsnoka néhány nerc múlva közölte; „Pontosan két óra múlva támadunk.r‘ A katonákon az ütközet előtti izgalom leit úrrá. Annál is inkább. mert hűi ták: ez a támadás egy naSÜ terv egyik döntő láncszeme. Mindenképpen sikerülnie kell! Ezért gondosan felkészültek. Megvizsgálták fegyvereiket, lőszert vettek magukhoz. A párttitkár sorra járt a a katonákat és beszélgetett velük. Az ellenség pedig megkezdte a szokott” napi tüzérségi tüzet. A tűz egyre erősödött, a lövedékek mind sűrűbben hullottak és valósággal felszántották az árok előtti térség fagyos földjét. így érkezett cl a támadás ideje. Az adott jelre egy emberként ugrottak ki a katonák a futóárok. bői. Azonban már az első tíz méternél mintegy tíz embert kaszabolt le a haláil. A katonák a földre vetették magukat és pillanatokig nem mozdultak, félelmetes látvány még annak is, aki megszokta • ... természetellenes tartásba görnyedt fekvő emberek; körülöttük pirosra festi a havat a friss vér... A párttitkár is rövid ideig moz- dula.tanul meglapult egy aknavágta gödör mélyén. Számtalan gondolat cikázott át agyán, szívét egy pillanatra összeszorította 3 félelem. De csak egy pillanatig! Hirtelen elszégyelte magát, felugrott. — Előre a szabad Koreáért! A győzelemért! — kiáltotta. Aztán futni kezdett neki a domboldalnak. A többiek pedig megindultak utána. Nem állnak meg, pedig a tűz fokozódik. Meri. nek a párt, a kommunisták vezetésével előre a biztos győzea lemért! * arseiíle-ben, a nagy francia kikötővárosban néhány nap óla nagy izgalom uralkodik. Az izgalom oka az, hogy a kikötőmunkások megtagadták egy hajó berakását, amelynek hadianyagot kellett volna szállítania Vietnamba. A berakómunkások ezzel igen sokat kockáztattak. — munkájuk. kenyerük elvesztéséi. Mert a kikötőben egyre több azoknak a száma, akik munka nélkül lézengenek, s könnyen megeshet az, hogy ezek elvállalják a hajó berakását. Azonban a Kommunista Párt, amely ezt a sztrójkot vezeti, már komoly erővel bír. Megmagyarázta a munkásoknak, mit cselekednek, ha berakják a hadianyagot. S ezek kitartanak. Csak az a félő, hogy néhány munkán élkül>vei baj lesz. Éppen ezért a megyei bizottság egyik tagja: Louis VoUand jött el ide. beszélni velük. Elmondta nekik: nem akkor lesz Jobb a sorsuk, ha most elvállalják a hadianyag berakását. Ez alia tart néhány nanie. aztán újra
