Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-17 / 295. szám

NÉPLAP 1952 DECEMBER 17, SZERDA MHIWHi 'ÍUMUBg^l.M.lllil IJ, I.LU1WIIIIM 111 3 Olt Károly elvtárs, pénziigyniiniszter költségvetési beszámolója az országgyűlés keddi ülésén Az országgyűlés Kedden folytatta tanácskozásait. A keddi ülésen meg­jelent Rákosi Mátyás elvtárs, a mi­nisztertanács elnöke, Farkas Mi­hály, Révai József, Nagy Imre, Kiss Károly, Házi Árpád elvtársak és a minisztertanács több más tag­ja. Ott volt az ülésen Dobi István elvtárs a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Tíz óra után néhány perccel Rónai Sándor elvtárs, az ország- gyűlés elnöke megnyitotta az ülést, majd Olt Károly elvtárs pénzügy­miniszter tartotta meg költségve­tési beszámolóját. — A Magyar Népköztársaság költségvetése — kezdte beszédét — szervesen kapcsolódik azokhoz a feladatokhoz, melyeket a szocia­lizmus építésének előttünk álló sza­kaszában — ötéves tervünk negye­dik évében — meg kell valósíta­nunk. Támaszkodik azokra az ered­ményiekre, melyeket dolgozó né­pünk céltudatos munkájával a ma­gyar népgazdaság minden területén elért. — Az 1952. évben már teljes mértékben kibontakoztak a párt és a kormány december 2-i határoza­tának egész népgazdaságunkra gya­korolt kedvező kihatásai. A hatá­rozat nagyban hozzájárult a ter­melés gyors fejlődéséhez, növelte a paraszti és szövetkezeti árufelhoza- ialt és egészséges egyensúlyt te­remtett a pénzjövedelmek elosztá­sában, fokozta egész népgazdasá­gunkban a forint szerepét. — Rákosi elvtárs tegnap elhang­zott beszédéből részleteiben is ki­bontakoztak azok a hatalmas ered­mények, melyeket népgazdaságunk fejlesztésében, dolgozóink anyagi, kulturális és egészségügyi viszo­nyainak további felemelésében el­értünk. — Az eredmények tükröződnek ez 1952. évi költségvetés végrehaj­tásának számaiban is. Az ország- gyűlés által jóváhagyott kiadási előirányzatok — jelentéktelen elté­résekkel — teljesítjük, a bevételi előirányzatot némileg túlteljesítjük és így a gazdálkodás tényleges fe­leslege előreláthatólag százötven millió forinttal meg fogja haladni az előirányzatot. — Különösen jelentős eredmény, hogy a fagy- és aszálykár kihatása ellenére a népgazdaság fejlesztésé­re előirányzott kiadásokat — a készletezés kivételével — vala­mennyi területen, így elsősorban a beruházásoknál teljesíteni fogjuk. A bevételi felesleggel záruló költ­ségvetési, továbbá a december 2-i határozat kedvező eredményei to- vábbfobozták a forint szilárdságát. Ezt mindenki számára kézzelfogha­tóan bizonyítja az állami és szö­vetkezeti kereskedelemben szabott áron a közösség rendelkezésére álló árutömeg jelentős növekedése. — 1952 folyamán számottevően nőtt a pénz forgósebessége, aminek következtében 1952-ben a múlt évi­nél kisebb bankjegyforgalommal tudtuk a lényegesen megnöveke­dett áruforgalmat lebonyolítani. — Jellemző a forint iránti szilárd bi­zalomra. hogy a lakosság által az Országos Takarékpénztárnál elhe­lyezett betétek egy év alatt 27.7 százalékkal emelkedtek. — Népünk erejét méghatványoa- za a Szovjetunió önzetlen baráti támogatása, amellyel országunkat a felszabadulás óta gazdaságilag, politikailag egyaránt segíti. Nincs olyan területe népgazdaságunknak, amely ne kapna folyamatosan fel­becsülhetetlen támogatást a Szov­jetuniótól. Döntően fontosak szá­munkra a szocializmus felépíté­séért vívott harcunkban a Szovjet­unió Kommunista Pártjának gaz­dag tapasztalatai, amelyek kimé ríthetetlen erőforrást jelentenek. A nagy Szovjetunió nagyszerű eredményei bizonyítják a tőkés vi­lág gazdálkodásával szemben a szocialista társadalom fölényét és a békegazdaság szakadatlan fellen­dülését. A Szovjetunióban és a népi de­mokratikus országokban a béke- gazdaság szakadatlanul, válság­mentesen fejlődik, rendszeresen emel­kedik a dolgozók életszínvonala. A fejlődés merőben más a kapitalista országokban ahol a fegyverkezés fokozódása ellenére csökken az ipari termelés, a fo­gyasztási iparok, elsősorban a tex­tilipar súlyos válságban van, a lét- fenntartási költségek emelkednek, a munkanélküliek tömege növeke­dik és a dolgozók életszínvonala újabb és újabb mélypontra süllyed. Az Egyesült Államok 1952—53. évi költségvetése 10.3 milliárd dol­lár deficitet irányoz elő, Anglia 1952—53. évi költségvetése 75 mil­lió font deficittel számol, az első félév azonban már 589 millió fontos hiánnyal zárul. Az amerikai monopoltőke a defi­cites költségvetések rendszerével ingoványos talajra vezeti más tő­kés országok gazdálkodását. Minél több-amerikai kölcsönt kapnak a deficit áthidalására, annál mé­lyebbre süllyednek ezek az államok az ingoványbán, annál jobban ki­szolgáltatják magukat az amerikai imperialistáknak. Anglia 1952—53. évi költségvetésében 40 százalékkal szorította le az ártámogatások ősz- szegét, aminek következtében az el­sőrendű élelmicikkek jelentősen megdrágultak. Így a kenyér ára 25, a liszté 31, a húsé 27 százalék­kal emelkedett és erős mértékben drágult a vaj, zsír, sajt, cukor, st.b. ára is. A tőkés országok válságának el­mélyüléséhez lényegesen hozzájárul a kelet-nyugati forgalomnak az Egyesült Államok diktátuma foly­tán bekövetkezett korlátozása, amellyel az imperialisták saját maguk zárják el a demokratikus világpiachoz vezető utat. A kapitalista országok gazdasága Állami vállalataink forgalmi adó, nyereség és egyéb befizetéseinek 40 milliárd és 152 millió forintos előirányzata a költségvetés össz­bevételeinek 76.1 százalékát te­szi ki. — A bevételek között legnagyobb összeggel — 27 milliárd ós 690 mil­lióval — a vállalati forgalmi adó szereltei, mely a költségvetés össz­bevételeinek több minit felét, 52.5 százalékát szolgáltatja. A nyereségbefizetések megterve­zésénél az 1952. és 1953. évi ön­költségcsökkentés várható eredmé­nyének figyelembevételével 8.859 millió forintot irányoztunk elő, ke­reken négy milliárd forinttal töb­bet, mint az 1952. évre. — Döntő feladatunk azoknak a, népgazdaságunkban rejlő tartalé­koknak a feltárása, amelyek az ön­költség szakadatlan, rendszeres csökkentésével elérhetők. Az olyan tervteljesités, amelynek során az üzem tervét csak általában, globá­lisan hajtja végre, de egyes terüle­teken elmarad a terv előírásaitól, csak látszateredményt jelent. — Ha az egész magyar iparban egy év ala,t a tervezetten felül to­vábbi egy százalékkal csökkentjük az önköltséget, a megtakarított ösz- szegből például 8000 szép kétszobás lakást építhetnek. Olt Károly elvtárs hangsúlyozta ezután, hogy az önköltség csökken­tésének fontos tényezője az anyag­gal, különösen az importanyagok­kal való szigorú takarékosság, az anyagnormák alapján történő gaz­dálkodás s a munka termelékeny­ségének emelése. Ez utóbbival kap­csolatban döntő követelmény az egyenletes, ütemes termelés meg­valósítása, ós ennek keretében a szigorú technológiai fegyelem érvé­nyesítése. A termelés egyenlőtlen üteme a főoka annak, hogy az ipar­ban még mindig igen magas az in­dokolatlan túlórák száma. A termelékenység emelésében nagy szerepe van az újító mozga­lomnak. A folyó év első feléljen elfoga­dott újítások az előzetes számítá­sok szerint mintegy 850 millió fo­rint évi megtakarításhoz vezetnek. A tavalyihoz képest az alkalmazott az egyre mélyülő általános válság és a folytonosan ismétlődő gazda­ság! válságok harapófogójában vergődik. Olt Károly elvtárs a továbbiak­ban beszámolt arról, hogy 1953. évi költségvetésünk az első, amelyben a minisztériumi szinten készült vállalati pénzügyi tervek és a költ­ségvetésből ellátott szervek elő­irányzatainak összeállítása és tár­gyalása párhuzamosan, a népgaz­dasági terv tételeivel egyeztetve egyidőben történt. Jövőévi költség- vetésünk szerkezeti felépítése IÁ nyegében már a Szovjetunió szo­cialista költségvetési rendszerét kö­veti, figyelembevéve adott viszo­nyainkat, sajátosságainkat. Uj szerkezetében a költségvetés átte­kinthetőbbé, ellenőrizhetőbbé, a gaz­dálkodás pedig egyszerűbbé válik. A benyújtott költségvetés — folytatta Olt Károly elvtárs — biz­tosítja az 1953. év — ötéves ter­vünk negyedik éve — alapvető fel­adatai maradéktalan végrehajtá­sának pénzügyi kereteit. A tervben meghatározott fejlő­désnek a számai tükröződnek jövő évi költségvetésünkben, melynek bevételei 52 milliárd és 739 millió forintot, kiadása pedig 51 milliárd és 864 millió forintot tesznek ki. A költségvetés egyenlege 875 millió felesleget mutat. Az 1953. évi költségvetés fő számmi jelen téklen yen meghalad­ják az 1952. évi költségvetés bevé­teleit és kiadásait. Költségvetésünk kereteinek 9.7 milliárdos növekedé­se azt bizonyítja, hogy népgazda­ságunk erőteljesen és egészségesen fejlődik. A Magyar NépköztArsas újítások száma 32 százalékkal emelkedett. . Minisztériumainknak, vállala­tainknak az eddiginél sokkal foko­zottabb mértékben kell figyelmüket a „különféle költségek”-nél elérhe­tő megtakarításokra fordítaniok. Az önköltségcsökkentés fontos­sága még fokozott abban jelentkezik állami gazdaságainknál, közleke­dési, begyűjtési és kereskedelmi vállalatainknál, melyeknek vezetői az eddiginél sokkal nagyobb figyel­met kell, hogy fordítsanak a terme­lés gazdasági és pénzügyi kérdé­seire, a jövedelmezőség fokozására. Állami vállalataink befizetése mellett — folytatta Olt Károly elvtárs — jelentős a fejlődés a szö­vetkezetektől származó, bevételek­nél. Az 1952. évi 502 millió forintos előirányzattal szemben 1953-ra ter­vezett 936 millió forintos adóbevé­tel mezőgazdasági termelőszövetke­zeteink, kisipari szövetkezeteink gyors fejlődését és a földmfivesszü- vetkezetek forgalmának várható emelkedését mutatja. A lakosságtól származó adóbevé­telek 1952. évi 10 százalékos ará­nya 1953-ra 8 százalékra csökken. Az e címen előirányzott bevételek legnagyobb összegű tétele a lakos, ság adóbefizetése, melynek hozama nagyjából az 1952. évi szinten mo­zog. Az adóbevétel jelentős része a helyi tanácsok költségvetésében jelentkezik. Az állampolgári fe­gyelem az adófizetés területén is elmélyült. Dolgozó parasztságunk teljesíti az állam iránti kötelezett­ségét és ezzel is bizonyítja, hogy szereti a nép államát és magáénak vallja annak célkitűzéseit. Fel kell számolni ugyanakkor azt a megengedhetetlen türelmet és el­nézést, amely, sok esetben a notó­rius nemfizetőkkel szemben tapasz­talható. akik szeretnék kivenni és ki is veszik részüket a népi demo­krácia vívmányaiból anélkül, hogy ál 1 ampoi gá r i kötelezettségük n»k megfelelően a közös fehérből reájuk eső részt* is vállalnák. így Vész'ő községben többszáz olyan rdózó van, aki évi adójára december 1-ig semmit sem fizetett. Azután a pénzügyminiszter rá­mutatott, hogy a lakosságtól szár­mazó bevételeknél van előirányozva 1953. évi kőKségrelésének bevéíelei doni» részben a szocialista szektorból származnak. a Harmadik Békekölcsön bevétele és a lakosság megtakarításainak az a része, amely az Országos Ta­karékpénztárnál tartósan jelentke­zik. Bár a betétállomány egy év alatt több mint 27 százalékkal nő t, az egyéDi takarékosság területén elért eredmények még nem kielégí- tőek. Az Országos Takarékpénztár felvilágosító munkájával még nem tudta elérni, hogy a lakosság széles rétegei megértsék a takarékosság je. lentőségét. Tömegszer vezetni mk nek, mindenekelőtt a szakszervezetek­nek, a DISz-nek és az MNDSz-nek, az eddiginél fokozottabb mértékben kell dolgozóinkat az egyéni takaré­kosságra nevelni. Az 1952. évhez képest — folytat, ta — a költségvetés kiadásai 9283 millió forinttal közel huszon­két százalékkal emelkednek, a tel­jes összegük 51 milliárd és SG1 millió forint. — A költségvetésünkben elő­irányzott kiadások döntő részük­ben népgazdaságánk termelőerőinek további fejlesztését szolgálják. A népgazdasági célokra fordított kiadások összege 31 mil­liárd és 721 millió forint, az össz­kiadásoknak 61,2 százaléka. A népgazdasági célokra előirányzott kiadások közül legnagyobb össze­gét, 19 milliárd és 19 millió fo­rintot — az összkiadásoknak 37 százalékát — hatalmas beruházási programmunk megvalósítására fog­juk felhasználni. — A beruházásokra fordított összegek nagyobb részét a felemelt ötéves tervünk által kitűzött fel­adatokra — ezek között is elsősor­ban az ország szocialista iparosí­tásához elengedhetetlen alapanyag­bázis kiszélesítésére — a szénter­melés, vaskohászat és a villamos­energiaipar még gyorsabb ütemű fejlesztésére fordítjuk. — 1953-ban tovább épülnek és fokozatosan iizembelépnek ötéves tervünk legnagyobb létesítményei, köztük a Sztálin Vasmű, ahol a jövő esztendőben már megkezdődik a termelés. 1953-ban olvasztják az első nyersvasat a diósgyőrihez hasonló 700 köbméteres nagyolvasz­tóban. Egyidejűleg termelni kezd a Martin-acélmű két' hatalmas buk­ta tókemencéje, valamint a kokszoló első kemenceogysége. — Folytatódik a diósgyőri kohá­szati müvek. rekonstrukciója, amelynek nyomán megkétszereződik a vasgyár termelése. A már elké­szült és még épülő nagy létesítmé­nyeink közül tovább építjük a Ino- tai és Kazincbarcikai műveket, a Tisza löki Vízierőmüvet, főváro­sunkban pedig a Földalatti Gyors­vasát többkilométeres szakaszát. — A népgazdasági terv előírása szerint jövő évi széntermelésünket 4,0 millió tonnával keli emelni. A feladat végrehajtása érdekében 1,2 milliárd forintot fordítunk a szén­bányászat fejlesztésére. Beruházá­saink nyomán új bányák létesül­nek, a meglévőket kibővítjük és gépesítjük. Egymagában Komién négy új bányát tárunk fel. — Ezeken a jelentős beruházá­sainkon kívül számos meglévő üze­münket kibővítjük, modernizáljuk, új gépekkel szereljük fel és ezzel a szocialista nagyipar új nehézipari fellegvárait teremtjük meg, nem­csak a fővárosban, hanem a vidé­ken is. — A modern, nagyüzemi kollek­tív mezőgazdasági termelés fokoza­tos megvalósítása érdekében az 1953. év folyamán 2,7 milliárd, fo­rintot fordítunk a mezőgazdaság beruházásaira. Ebből a beruházási keretből számos traktort, kom­bájnt. cséplőgépet és egyéb mező­gazdasági gépet juttatunk a falu­nak, hogy ezáltal megkönnyítsük a mezőgazdasági munkát és a jobb talajmüvelés feltételeinek biztosítá­sával hozzájáruljunk termésered­ményeink növeléséhez. 1953-ban az idei évhez képest mintegy másfél­szer akkora területen, közel 150.000 holdon folytatunk öntözéses, gazdál­kodást, ami lehetővé teszi, hogy az Időjárás szeszélyeitől való függő­ségünket résziben csökkentsük. A jövő év folyamán. a műtrágya-ellá­tás a háború előttinek közel ötszö­rösére fog emelkedni. Többszáz kilóméter új utat építünk 1953-ban. ezek között is növeljük a falusi bekötőutak számát. — Jelentős összegeket ruházunk be szociális és kulturális célokra. 1953-ban átadjuk rendeltetésének ötéves tervünk legnagyobb sport- létesítményét, a Népstadiont. Szo­ciális és kulturális intézményeink legnagyobb részét vidéken fogjuk iizembehelyezni. A rohamosan nö­vekvő mozilátogatóközönség igé­nyének kielégítésére 1953-ban több új filmszínházat építünk. Jövő év­végére az ország területén mintegy 2600 mozi fog működni. Tovább nö­veljük a kultúrotthonok és kultúr- házak számát. Megyékben átlag 15—20 új kultúrotthont avatunk 1953-ban. A népkönyvtárak száma 16 százalékkal, könyvállományunk ivedig közel háromnegyed millió könyvvel növekedik. Kórházak, rendelőintézetek, napköziotthonok, bölcsődék és egyéb jóléti intézmé­nyek egész sorát adjuk át rendelte­tésének. — Dolgozó népünk életszínvona­lának emelése érdekében a lakás­építésre fordított beruházások ősz- szegét 1953-ban ötven százalékkal növeljük. Uj lakások ezreit adjuk át az ország minden részén dolgo­zóinknak. A beruházási kiadásoknak nagy részét az építési költségek teszik ki. E költségek még mindig arány­talanul magasak, csökkentésük a legfontosabb és legidőszerűbb fel­adatok közé tartozik. Az 1953. évi forgóalapszükséglet megállapításánál már számoltunk a forgóeszközök forgási sebességé­nek gyorsulásával és ezen az ala­pon a forgóalapszükségletre 2.629 millió forintot irányoztunk elő. Ha a forgási sebességet csak egyetlen nappal megnöveljük, ezzel 230 millió értékű készletet szabadí­tunk fel. Teljesen reális célkitű­zés tehát, ha az iparban a forgó­eszközök forgási sebességének meg­növekedésével 1953-ban mintegy egymillíárd forint felszabadítását kívánjuk elérni. Itt is követnünk kell a .Szovjetunió példáját. Pénzügyi szervezetünknek sokkal nagyobb mértékben kell élni a kor­mányunktól kapott, jogokkal annak érdekében, hogy- a forgóeszközgaz­dálkodás területén mutatkozó laza­ságokat felszámoljuk. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy hi­telt csak pontosan meghatározott anyagi értékekre- szabad nyújtani, szigorúan ellenőrizni kell a hitelelv rendeltetésszerű felhasználását és gondoskodni kell arról, hogy a vál­lalatok időben visszafizessék a le­járt hiteleket. Költségvetésünk 1953-ra 3.610 milliót irányoz elő kulturális cé­lokra, 747 millió forinttal többet, mint 1952-ben. A pénzügyminiszter a továbbiak­ban elmondotta, hogy számottevő összegeket fordítunk a jövő éviién is a kutatóintézetekre. 1953-ban megteremtjük a központi kémiai kutató intézetet és a kísérleti orvostudományi kutató intézetet. Rámutatott, hogy ma négyszer annyian tanulnak egyetemeinken és főiskoláinkon. mint a Horthy- renűszer éveiben. Költségvetésünk­ben az ösztöndíjakra előirányzott összeg, ide nem számítva a kereset­megtérítéseket, meghaladja a há­romszázmilliót. 1953-ban — folytatta — az álta­lános iskolai hálózatunk szélesíté­sére az ezévi 33,6 millió forinttal szemben. 48 millió forintot, közép­iskolák építésére 10.2 millió forint­tal szemben 25,3 millió foriutot, felsőfokú oktatásra az 1052. évi 98,6 millió forinttal szemben kere­ken 154 millió forintot fordítunk. Olt Károly elvtárs ezzel kapcso­latban összehasonlításul rámuta­(Folytatás a 3, oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents