Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-16 / 294. szám

REGEMBER. 16, KEDD X fi V L A r Rákosi Mátyás elvtárs beszéde az országgyűlésen (Folytatás a 2. oldalról.) sét növeljük, a szén, a nyersvas, az acél, a nyersolaj termelése en­nél sokkal magasabb lesz. A szén termelését 4.0 millió tonnával alkar­juk megemelni. Ez a szám 24 szá­zalékos emelést jelent. Aeél- nyersvásunk termelése 44 százalék kai növekszik. Az elektron cél 28 százalékkal nő. Nyersolajtermelé­sünket 25 százalékkal fogjuk fo­kozni. Alumínium-termelésünk 51 százalékkal nő, timföld-termelésünk 27 százalékkal emelkedik. Ezek a számok azt mutatják, hogy tovább folytatjuk ipari termelésünk alap­anyagainak fejlesztését. Ezek a célkitűzések magasak, de elérhetők, sőt túlteljesíthetők. Az új tervesztendő jó megkezdésének egyik előfeltétele, hogy a hátra­lévő két hétben azok az iparok, amelyek le vannak maradva a terv teljesítésében, ezt a lemaradást erejtik teljes megfeszítésével be­hozzák. Emellett különösen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt eszten­dő utolsó hónapjának az a hi­bája, hogy minden erőt csakis a tervév befejezésére összpontosítot­tak és emiatt elhanyagolták a ja­nuári termelés előkészítését. Enne'.: következtében a januári termelés erősen elmaradt a decemberihez képest és rossz hatása hosszú hó­napokon át mutatkozott a tervtel­jesítés számaiban. A mi iparunknak általános hibája még mindig, hogy nem tud egyen­letesen, ritmikusan termelni. A hó­nap első dekádjában nagy a lema­radás, amit az utolsó dekádban túlórázással, rohammunkával igye­keznek behozni. Hasonló ismétlődik a negyedévi terveknél. Jelentkezik ez az egész esztendő termelésében, ahol az év elején történt lemara­dást a tervév végén kapkodó mun­kával, túlórázással igyekeznek pó­tolni. Gazdasági életünk fejlődése szük­ségessé tette, hogy az egyes terüle­tek jobb átfogása céljából a nagy minisztériumokat kisebbekre bont­suk. Ez a módszer jól bevált és tovább fogjuk folytatni. Jelenleg három ilyen minisztérium van szer­vezés alatt: a vegyipari miniszté­rium, melynek létrehozását gyorsan növő vegyiparunk teszi szükségessé, a felsőoktatási minisztérium, amely 27 egyetemünket" és főiskolánkat fogja össze és a kohászati minisz­térium, amely kohászatunk fejlődé­sének ütemét van hivatva meggyor­sítani. Ezeknek a szervezés alatt lévő minisztériumoknak költségve­tése már a pénzügyminiszter elv­társ előterjesztésében szelepei. A vaskohászat fejlesztésének gyors üteme megköveteli, hogy mi­előbb üzembe helyezzük a Sztálin Vasmüvet. Meg kell gyorsítanunk a Diósgyőri Kohászati tizem re­konstrukcióját. üzembe kell helyez­nünk új nagy villamos erőművün­ket, be kell fejeznünk az inotai erőmüvet. Mindezekkel a nagy ipari építke­zésekkel párhuzamosan meg kell építeni az ott dolgozók számára a lakásokat. Az alapanyagipar fej­lesztésével párhuzamosan növelni kell az építőanyagipart, különösen a Cementipart és be kell fejeznünk az építés alatt lévő új cement­gyárakat. Mint speciális feladat jelentke­zik, hogy különleges súlyt fektes­sünk azoknak a nagyüzemeknek tervteljesítésére, amelyek külkeres­kedelmünk, exportunk szempontjá­ból bírnak különös fontossággal. Az aszály következtében, mint erre rá fogok térni, erősen lecsökkentettük mezőgazdasági termékeink export­ját és nagy mennyiségben impor­tálunk takarmányt. Ha nem akar­juk, hogy külkereskedelmünkben történt változások következtében csökkenjen a külföldről jövő nyers­anyag- és gépimportunk, akkor az így előálló hiányt az ipari export­tal kell pótolnunk. — Gyakran tapasztaljuk, hogy gyáraink húzódoznak az exportra menő rendelésektől. Ez a helytelen politika természetesen megbosszul­ja magát, mert hisz ugyanezeknek az üzemeknek nyersanyag- és gép- ellátása jelentékeny részben attól a behozataltól függ, melyet az ex­portunk, árukivitelünk tesz lehető­vé. Ismétlem, ezen a téren változ tatni kell az eddigi káros és hely­telen gyakorlaton. Változtatni kell azon is, hogy a mennyiségi számok elérése érdekében elhanyagolják f minőséget. Nekünk terveinket nem csak mennyiségileg, de minőségűé;; is meg kell javítanunk. Meg kell javítanunk népgazdasági tervező síink munkáját, mert ezen a téren is az 1952-es évfolyamán komoly hiányosságok mutatkoztak. Gazdasági életünknek még nem erős oldala a tervfegyelem, amit a tervüket nem teljesítő iparok és tize mek nagy száma mutat. Gazdasági vezetőink, igazgatóink egyrősze a ne­hézségek láttán gyakran megtor­pant, nem mer keményen kiállni, nem követeli meg a fegyelmet, a takarékosságot, a minőséget, igyek­szik a munka könnyebb végét fog­ni. Nem szereti, ha a hibákra rá­mutatnak s ezért elfojtja az alul­ról jövő kritikáit. Ezek a jelensé­gek népi demokráciánk más terüle­tén is megvannak s mindenütt fel kell lépnünk ellenük és harcolnunk kell az önelégültség, a látszat-ered­ményekkel való hivalkodás, a gon­datlanság, az éberség hiánya ellen az ellen a megnyugvó hangulat el­len, hogy a dolgok úgyis jól men­nek. Ha nem lépünk fel az ilyen jelenségekkel szemben, nem fogjuk az előttünk álló feladatokat jól megoldani. — Végül feltétlenül meg kell ja­vítanunk biztonsági berendezésein­ket, munkásvédelmi berendezésein­ket és gondoskodnunk kell arról, hogy mindazokat a rendszabályo­kat, melyeket dolgozóink egészség- védelmére hoztunk, pontosan be is tartsuk. Jövő évi tervgazdálkodásunk megvalósítására 14G.000 új munka­erő beállítása váiik szükségessé. Ez a szám mutatja, hogy a munkaerő- szükséglet messze túlhaladja a fel­növekvő munkaképes évjárat szá­mát. Érdemes ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy Angliából, amely pedig büszkén „jóléti állam­nak” nevezi magát, ennek az év­nek első felében százezer ember vándorolt ki, mert nem tudta meg­élhetését otthon biztosítani. Olyan gazdag országban, mint Hollandia, állami segítséggel és támogatással küldik évente külföldre a kiván­dorló ifjúság tízezreit, mert az or­szágban nem tudnak számukra munkát és megélhetést biztosítani. Az 1952-es termelési számok ipa­runk hatalmas fellendülését mutat­ják. Mutatják ipari munkásságunk és technikai értelmiségünk jó mun­káját is. De amikor az ered menye­ket felsoroljuk, hálásan kell meg­emlékeznünk arról a sokoldalú, ön­zetlen segítségről, melyet felszaba­dítónk, a baráti Szovjetunió válto­zatlanul nyújt nekünk. A szovjet tapasztalatok kimeríthetetlen tár­háza szinte korlátlanul rendelkezé­sünkre áll és felbecsülhetetlen tá­mogatást jelent szocialista építé­sünkben. Fokozódik annak a köl­csönös segítésnek jelentősége is, amely a népi demokráciáikkal egy­re inkább nő és amely egyre ko­molyabb segítséget jelent gazdasági fej löd ésü nkben. Mezőgazdasági termelésünk — Rátérek most mezőgazdasági termelésünk alakulására. Növény- termelésünket rendkívül hátrányo­san befolyásolta a kedvezőtlen idő­járás és ennek következtében a mezőgazdaság eredménye jelentősen elmaradt tervelőirányzatunkhoz ké­pest. Ismeretes, hogy májusban hosszantartó erős fagyok voltak, június végétől kezdve pedig hét héten keresztül olyan aszály és hőség uralkodott, amelyre a Me­teorológiai Intézet megállapítása szerint ebben a században nem volt példa. Ősszel viszont október és november hónapokban majdnem kétszer annyi eső esett, mint a sokévi átlag. A fagy és az aszály kedvezőtlenül befolyásolta a ga­bonatermést és rendkívül nagy ká­rokat okozott a kapásnövényekben. Az őszi esők zavarták a betakarí­tást, megnehezítették az őszi vetést. a mélyszántást, a jövő tavaszi munkálatok megfelelő előkészüle­teit. A károk, amelyeket a rossz időjárás okozott, kapitalista idők­ben katasztrófát jelentettek volna, mint ahogy katasztrófát jelentenek a szomszédos Jugoszláviában, ahol most válság s éhínség dúl és a pa­rasztok százezrei jutnak koldus­botra. — A mi államunk azonban a dol­gozó nép állama és mint ilyen, jói szervezett, erős, előrelátó állam, amely egy sor rendszabállyal nem­csak közellátásunkat biztosította, hanem az időjárás okozta nagy ká­rok dacára, gondoskodott népgaz­daságunk zökkenésmentes fejlődé­séről is. Ezekhez a rendszabályok­hoz tartozik, hogy Igen jelentős mértékben csökkentettük élelrni- szenklvitelünket, ugyanakkor a ba­ráti országokból, elsősorban a Szov­jetunióból jelentékeny mennyiségű takarmánygabonát és abraktakar­mányt vásároltunk. Ez lehetővé tette, hogy csökkentsük a kukorica* és burgonya-beszolgáltatás mérté­két és ezáltal enyhítsünk a dolgozó parasztság helyzetén. Több mint háromszáz millió forint értékben meghosszabbítottuk a mezőgazda- sági hiteleket és sokmillió forint új támogatást nyújtottunk veto- magvúsárlásra és hasonló célokra. Végül, de nem utolsó sorban moz­gósítottuk azokat a tartalékokat, melyeket az előző években gyűj­töttünk. — Ezeknek a rendszabályoknak a segítségével sikerült elérnünk, hogy bár 1950-ben is szárazság sújtott bennünket, az idei aszály dacára biztosítani tudjuk közellá- tásunkat. Mindjárt hozzá kell ten­nem, hogy a fagykár és aszály mellett is sokkal jobb lehetett volna idei termésünk, ha a kor­szerű földművelés, a modern agro­technika szabályait betartottuk vol­na. Az idén májusban a Német Demokratikus Köztársaságból me­zőgazdasági szakértők jártak ná­lunk. A német elvtársak nem győz­tek csodálkozni azon, hogy milyen alacsonyak a mi terméseredmé­nyeink. Ezeknek az alacsony ered­ményeknek fő okát a rossz trágya- kezelésben látták. Lépten-nyomon felhívták figyelmünket a helytelen trágyakezelésre, melynek következ­tében a földbe már értékét vesz­Varga Sándor elvtárs ma délben avatja lel ünnepélyes keretek között a nyíregyházi rádió-adót Ma délben 12 órakor avatják fel Nyíregyházán ünnepélyes keretek között a megyei rádióadóállomást. A megye dolgozóinak és az ad) építőinek nevében Varga Sándor elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja s za bol ossza tm á rmegyei pár (bizott­ságának titkára adja át a stúdió épületét a Magyar Rádiónak. Az adóállomás mától kezdve na­ponta 18 és 19 óra között sugároz műsort a 22.1.8 méteres középhullá­mon. tett, gyakran szinte csak szalmá­ból álló trágya kerül. A német elv­társak véleménye szerint egyedül a helyes trágyázás következtében — melynek végrehajtása úgyszól­ván semmi befektetést vagy,munka- többletet nem igényel — 25—30 százalékkal meg tudnék emelni ter­méshozamunkat. Rámutattak ezek az elvtársak arra, hogy kevés fi­gyelmet fordítunk a vetőmag meg­választására, a mélyszántásra. — Minden erőnket meg kell fe­szíteni, hogy emeljük növényterme­lésünk és általában mezőgazdasá­gunk hozamát és Igyekezzünk utol­érni e téren a többi nálunk hala­dottabb népi demokráciák eredmé­nyeit. Különösen fontos, hogy az idei gabonavetés tervét, melynek teljesítéséhez a rossz időjárás kö­vetkeztében néhány százalék még hiányzik, az utolsó holdig teljesít­sük. A felszabadulás óta ismétel­ten előfordult, hogy az őszi búzát kénytelenek voltunk részben de- eeiulKu- végén, sőt január első fe­lében vetni és megfelelő talajelőké- szítés és a kedvező • Időjárás mel­lett ez a késői vetés a termésered­ményt alig befolyásolta. Most is azt kell tennünk, hogy az utolsó holdig elvessük mindazt az őszi gabonát, amit tervünk előír. — Kedvezőbb képet mutat állat- tenyésztésünk fejlődése. Ez részben annak következménye, hogy a ta­valyi jó termés hatásúra állatállo­mányunk megnövekedett. A rossz takarmány termés következtében most komoly gondot okoz a megnö­vekedett állatállomány át telel tetése. Vigyáznunk kell, hogy a rendelke­zésünkre álló takarmányt gondosan őrizzük meg, takarékoskodjunk a meglévővel és biztosítsuk, hogy az állatállomány addig is, míg újra zöldtakarmánnyal táplálhatjuk, ne csökkenjen. — Be kívánok számolni a mező- azdasággal kapcsolatban a falu szocialista átépítésének kérdéseiről is. A termelőszövetkezeti mozga­lom az 1952-es esztendő folyamán egyenletesen és erőteljesen fejlő­dött. A termelőszövetkezetek és cso­portok száma 658-eal nőit. 92.403 dolgozó parasztcsalád 713.500 kát. hold szántóterülettel lépett a szö­vetkezeti termelés útjára. Hazánk­ban jelenleg 5.315 termelőszövetke­zet és csoport működik. A termelő- szövetkezetek szántóföldi területe 2,213.000 kát. hold. Ez az ország szántóterületének 22.8 százaléka. Eiiliez hozzájárul még a termelő­szövetkezeti tagok háztáji gazdasá­ga, mely 178.000 kát. hold. az or­szág szántóterületének 18 százalé­ka. A 318.500 főt kitevő termelőszö­vetkezeti c?alád kezén van tehát jelenleg az ország szántóterületé­nek 24,0 százaléka, majdnem negyede. A termelőszövetkezetek összterülete (szántó, szőlő, legelő stb.) 2,000.000 hold, összes tagjai­nak száma 440.900. Az állami gazdaságok, tangazda­ságok és célgazdaságok sziántóíerü- lele 1,109.000 kát. hold. az ország szántóterületének 12.7 százaléka. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szántóterülete együtt­véve az ország szántóterületének 37.3 százalékát teszi ki. A termelőszövetkezetek állatállo­mánya erőteljesen megnövekedett. 1050 februárjában a termelőszövet­kezetek közös sertésállománya 40 ezer 400 darab volt és az idén ok­tóberre 522.000-re nőtt fel. A szarvas­marha ez idő alatt 19.000 ről 151 ezerre, a juhállomány 41 ezerről 274.000-re növekedett. Erőteljesen megnőtt az állami szektor állatállo­mánya is. Az ország sertésállomá­nyának 19.6 százaléka, szarvas-mar­haállományának 11.1 százaléka volt az állam! szektor kezén. A termelőszövetkezetek fejlesztő, sóikéi vigyáztunk arra, hogy a fej­lődés ne légyen gyors. A fő súlyt inkább a meglévő szövetkezetek fejlesztésére, megerősítésére, ve­zetőinek jobb kiképzésére a munka- folyamatok jobb megszervezésére, a munkafegyelem javítására fektet­tük. Ezt a politikát tovább is foly­tatni fogjuk. Ennek a helyes fej­lesztési politikáinak következménye, hogy bár a szövetkezetek jövedel­mét sz idei rossz időjárás termé­szetesen károsan befolyásolta, a szövetkezetek egészséges fejlődésé­nek irama ettől nem szenvedett és a termelőszövetkezet változatlanul nagy vonzást gyakorol az egyéni parasztokra. A termelőszövetkeze tek mintegy 85 százalékának föld­jét nagyüzemi gazdálkodásra al­kalmas területté tagosítottuk. A termelőszövetkezetek nagysága is növekedik. Már 357 olyan szövet­kezetünk van, amely ezer kát. hold­nál nagyobb szántóterületen gazdál­kodik. Termelőszövetkezeti közsé­geink és városaink száma az idén 489-ről 065-re emelkedett. Alig van ma az országnak olyan községe, melynek határában ne volna ter­melőszövetkezet. Termelőszövetkezeteink megerő­sítésében. de mezőgazdasági terme­lésünk fejlesztésében is az egyik legfontosabb tényezőt a gépállomá­sok jelentik. A gépállomások ez év folyamán komoly fejlődésen men­tek keresztül. Az év első 0 hónap­jában 32.0 százalékkal több tiák­or- és motormunkát végeztek, mint az 1951-es esztendő hasonló idő­szakában. Ennek dacára a gépállo­mások távolról sem teljesítették a rájuk háruló feladatokat. Nem tel­jesítették t vüket sem. Munkájuk gyakran sz. ,'vezeílen, könyvvitelük iis elszámolási rendezet iik megbíz­hatatlan és rengeteg panaszra ad okot. Ugyancsak sok a panasz a gépállomások munkájának minősé­gére. a gépek kihasználási fokára is. A hiba elsősorban a földműve­lésügyi minisztériumban és a gép­állomások vezetésében van. A gép­állomások munkáját sürgősen meg kell javítani,'mert 1953-ban foko­zott feladatokat bízunk rájuk. így a gépállomásokon meg akarjuk duplázni az univerzális traktorok számát. A kombájnok számát meg akarjuk háromszorozni. A kulti- vátorok ós arat ógépek számát egy- harmaddal akarjuk növelni. A gép. állomások 1953-as felszerelése olyan lesz, hogy a termelőszövetkezetek összes alapvető talajmunkáit e! tudják végezni, ha jól dolgoznak. A mezőgazdaság jövő évi fejlesz­tési tervében fontos szerepet ját­szik az áUatállomiV—unk minősé­gének további feljavuása. Erre a célra tizenkétezer fajállatot bocsá­tunk a mezőgazdaság rendelkezé­sére. Továbbfejlesztjük az ipari növények és új kultúrák termelé­sét. A g.va.potteriiletet harmincnyolc százalékkal, a rizst ertiletet több, mint 25 százalékkal kívánjuk emeiini. — Az idei aszály újra előtérbe állította az öntözés kérdését. Bár jelenleg már hatszor akkora terü­letet öntöztünk, mint a Horthy-idő- ben, e téren még mindig a kezdet kezdetén vagyunk, mert hiszen ön­tözött területünk az aszályos ré­szeknek csak két százalékát teszi ki. A jövő esztendőben az öntözött területek kiterjedését 50 százalék­kal akarjuk növelni. Mindjárt hoz­záteszem, hogy az idei vizsgála­taink eredményei azt mutatják, hogy helyi eszközök és lehetőségek kihasználásával minden különösebb anyagi befektetés nélkül, ogy- negyedmillió holdat lehetne öntözés alá vonni. Termelőszövetkezeteink és tanácsaink fordítsanak ezekre a helyi öntözési lehetőségekre na­gyobb gondot. Meg akarok emlékezni röviden a begyűjtésről. — Az aszály dacára a begyűjtés menete kielégítőnek mondható, ami az állampolgári fegyelem megszi­lárdulásával és a begyűjtő szervek jobb munkájával függ össze. Dol­gozó parasztságunk búzabeadási tervét például november végéig 99 százalékra teljesítette. Ezzel szem­ben erősen lemaradt a kulákok tel­jesítése, ami arra mutat, hogy a tanácsok munkájában még mindig sok a megalkuvás. Előfordul, hogy amit a kulak nem ad be, azt a kö­telezettségüket rn-ár teljesített dol­gozó parasztokra utólag kivetik. Az ilyen eljárás sérti a munkás- paraszt szövetséget, törvénytelen is, s ezért fel kell ellene lépni. A takarékosságról szólva Rákosi elvtárs utalt arra, hogy a kapitalista világban a taka­rékosságról a termelésben és fo­gyasztásban egyaránt gondoskodott a lét bizonytalansága, a holnap bizonytalansága. A népi demokráciában — foly­tatta Rákosi elvíárs — a helyzet alaposan megváltozott. A munka­nélküliség, a nyomor megszűnt és megszűnt az az ösztönzés, amely a kapitalizmus idején a dolgozó tö­megeket a maximális takarékosság irányába szorította. A tőkés nyo­mor fegyelme eltűnt és helyette csak most vau kialakulóban az ön­tudatos szocialista fegyelem és vele együtt a szocialista takarékosság tudata. Amíg azonban ez a tudat kifejlődik és megerősödik, fokozot­tan küzdenünk kell a takarékossá­gért minden fronton. A népi demokrácia egyik legna­gyobb eredménye, hogy a dolgozó nép optimista, bízik a jövőben és ennek a bizalomnak egyik megnyil- (Folylatáia a j. oldaton)

Next

/
Thumbnails
Contents