Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-16 / 294. szám

Oiláty proletariat tqtjrülhetek !

Mai szántunkból'.

VARGA SÁNDOR ELVTAR S MA DÉLBEN AVATJA FEL A NYÍREGYHÁZI RÁDIÓT (3. oldal) — TANÁCSKOZIK A NÉPEK BÉKEKONGRESSZUSA (4. old.) — UJ TAGOKKAL ERŐSÖDIK A POR- CSALMAI RÁKOSI TSZCS. (4. o.)

AZ MDP SZABOLCS-SZATMARMEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK LAPJA r J

VIII. ÉVFOLYAM. 294. SZÁM.

ÁFA 50 FILI ÉF

1952 DECEMBER 16, KEDD

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde

az országgyűlésen a nemzetközi helyzetről, hazánk belső helyzetéről és az előttünk álló feladatokról

vezetése, egyelőre félre tudják vezetni a néptömegeket. Miközben szabadságról és demokráciáról szájai, az amerikai monopoltőke háborús hisztériát teremt, melyben a népszabadság utolsó maradványait is kezdi megsemmisíteni és egyre inkább átveszi a német nácik, a német fasizmus minden funkcióját.

— Ugyanezt teszi nemzetközi méretekben is. Szolgálatába állítja Hitler és Mussolini háborús bűnös tábornokait, a német és japán fasisztákat. Udvarol Franeówk, a spanyol nép hóhérának. Gondosan összegyűjti a világ minden részéről megszökött fasiszta csőcselék maradványait és világszerte segíti a reakciós, népelnyomó erőket, mint ahogy ezt annakidején Hitler és Mussolini tették. Ezzel párhuzamosan üldözi, ahol csak módja van rá, a béke, a demokrácia, a népszabadság erőit. így az Amerikai Egyesült Államok fokozatosan a világ zsandárává válik.

— Az erőszakolt fegyverkezéssel jár, melyet az amerikai imperialisták szövetségeseikre kényszerítenek, hogy a hadiipar egyre inkább el harácsolja a békeipa,r elől a nyersanyagot, ami fokozódó munkanélküliségre, a dolgozó tömegek életszínvonalának csökkentésére vezet a kapitalista országokban.

— Az Egyesült Nemzetek gazdasági bizottságának legutóbbi jelentései erről a tényről ilyen megállapításokat tartalmaznak:

„Anglia, Franciaország, Nyugat- Németország, a skandináv országok, Belgium, Hollandia és Svájc lakossága 1952-ben kevesebbet eszik, iszik, dohányzik, kevesebbet utazik, kevesebbet szórakozik és kevesebb ruhát, háztartási cikket vásárol, mint 1951-ben. Az 1952-es év első negyedében a kereskedelem minden ágában a pangás és több ágában a válság korszaka volt."

— Az ipari munkások a kapitalista országokban hatalmas sztrájkokkal igyekeznek életszínvonalukat megvédeni. Az Egyesült Államokban az acélipari munkások sztrájkja hét hétig tartott és húszmillió tonna acél kiesését okozta. A rosszabbodó gazdasági helyzet következtében a kapitalista államok legtöbbjében kezd egyre jobban terjedni a felismerés, hogy az ellenség maga a szövetséges, az Amerikai Egyesült Államok és hogy ez országok függetlenségét és szabadságát egyetlen oldalról, az Egyesült Államok imperialistáinak oldaláról fenyegeti veszély.

Felmerül a kérdés, annyira hatalmába kerítette-e az amerikai monopoltőke a többi kapitalista országot, hogy kizárta annak lehetőségét, hogy e tőkés országok egymás között, vagy az Egyesült Államok ellen háborút viselhessenek? E kérdésre Sztálin elvtárs korszakalkotó művében: „A szocializmus

közgazdasági problémái a Szovjetunióban" a következő választ adta : „Látszólag minden „rendben” van: az Amerikai Egyesült Áll?m''k kényszerítette Nyugat-Európát, Japánt és a többi kapitalista országot, hogy összébbhúzzák nadrág- szíjukat ; Németország (Nyugat Németország), Anglia FrancEor- szág, Olaszország és Japán az Egyesült Államok karmai közé került és engedelmesen teljesíti parancsait. Helytelen lenne azonban

azt gondolni, hogy „örök időkre" minden „rendben” maradhat, hogy ezek az országok a végtelenségig tűrni fogják az Egyesült Államok uralmát és jármát, nem próbálják meg, hogy az amerikaiak rabságából kiszabaduljanak és az önálló fejlődés útjára lépjenek... Feltételezhető-e, hogy ezek az országok a végtelenségig tűrni fogják a mai helyzetet, amikor az amerikaiak a ,,Marshall-terv” keretében nyújtott „segély” leple alatt befészkelik magukat Anglia és Franciaország gazdaságába és igyekeznek azt az Egyesült Államok gazdaságának függvényévé tenni, amikor az amerikai tőke elhódítja az angol és francia gyarmatokon lévő nyersanyagot és felvevőpiacokat és ily- módon vészesen fenyegeti az angol és francia kapitalisták nagy profitját? Nem helyesebb-e azt mondani, hogy a kapitalista Anglia, majd nyoméiban a kapitalista Franciaország végül is kénytelen lesz kitépni magát az Egyesült Államok öleléséből és konfliktusba kerülni vele, hogy biztosítsa magának az önállóságot és persze a bű- sás profitot?

Térjünk át a fő legyőzött országokra, Németországra (Nyugat- Németországra) és Japánra. Ezek az országok most nyomorúságosán tengődnek az amerikai imperializmus csizmája alatt. Az amerikai megszállási „rendszer” bilincsbe verte iparukat és mezőgazdaságukat, kereskedelmüket, kül- és belpolitikájukat, egész életüket. De hiszen ezek az országok tegnap még imperialista nagyhatalmak voltak, amelyek Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország uralmának alapjait Európában és Ázsiában megrendítették. Aki úgy véli, hogy ezek az országok nem kísér, lik meg, hogy újból talpraúlljanak, szétzúzzák az Egyesült Államok „rendszerét” és erőszakkal kitörjenek az önálló fejlődés útjára, — az csodákban hisz.” •

— Sztálin elvtárs zseniális megállapításait rengeteg olyan tény igazolja, mely abba az irányba mutat, hogy az Egyesült Államok szövetségesei kezdik tűrhetetlennek tartani a helyzetüket. Az amerikai monopoltőke politikája, mint a fasiszta politika általában — kizsákmányoló, erőszakos, durva, kíméletlen, szakadatlanul megsérti szövetségeseinek létérdekeit, önérzetét, nemzeti büszkeségét. Gondoljunk arra, hogyan lökte félre az Egyesült Államok kormánya Angliának azt a kérését, hogy a Földközi-tenger flottájának angol legyen a parancsnoka. Elutasították az angol kormány azon alázatos kérését, hogy a csendesóceáni paktum tárgyalásánál, melybe Ausztráliát és a kétmillió lakosú Uj-Zélandot bevonták, legalább, miut megfigyelő lehessen jelen.

— A francia nép fel van háborodva amiatt, hogy az Egyesült Államok beülnek a francia gyarmatokba. Elkeseredve látja, hogy az amerikai tőkések azzal fenyegetőznek, hogy a német fasiszták és Franco támogatásával szorítják a falhoz Franciaországot és így kényszerítik rá akaratukat. Nyugat-Né- metországot nyíltan és szemtelenül rabolják meg. Például olcsón elvisznek kilencmillió tonna szenet és ennek egy részét dupla áront., mint

amerikai importot visszahozzák. Az amerikai katonák és hivatalnokok, akik Angliában, Franciaországban és a többi szövetséges vagy megszállott országokban a legkülönbözőbb címen tízezrével nyüzsögnek, pökhendi magatartásukkal, durvaságukkal, kicsapongásaikkal és garázdálkodásaikkal maguk ellen bő- szítik a lakosságot.

— A Colliers amerikai folyóirat párizsi tudósítója erről a kérdésről így ír: „Az Egyesült Államokat egész Nyugat-Európában a leghevesebb támadások érik, a nem kommunisták részéről is. Ezek a kirohanások minden amerikait megdöbbentenek, elképesztenek és nyugtalanítanak ... Három országban, Angliában, Franciaországban és Nyugat-Németországban lármáznak legerősebben.”

— Arról is panaszkodik ez a folyóirat, hogy a népek az Amerikai Egyesült Államokban és nem a Szovjetunióban kezdik látni ellenségüket.

— ks valóban, Londontól Tokióig a házak falát egyre sűrűbben borítja be az a felírás: „Yankee, go home !” „Jenki, takarodj haza!” Ez a néphangulat odavezetett, .hogy Dél-Amerikában egymásután buknak meg a választásokon az ameri. kabarát köztársasági elnökök. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol két évvel ezelőtt még Amerika szövetségesei és vazallusai révén korlátlanul rendelkezett, most egyre-másra vereség éri. Nyugat- Németországnak a katonai keret- szerződés ratifikálása körül hetek óta folyó huza-vonáját is az az ellenállás okozza, mely a nyugatnémet tömegekben a bonni bábkormány amerikabarát politikájával szemben megnyilvánul. Az amerikai imperialisták agressziója kezd világszerte megfelelő ellenhatást kiváltani.

— Magyarország, mint a béketábor hű tagja, lépten-nyomon tapasztalja az amerikai háborús gyújtogatok agresszióját és gyűlöletét. Az Amerikai Egyesült Államok akadályozták meg eddig azt, hogy Magyarországot felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Szovjetunió minden észszerű javaslatát, mely arra vonatkozott, hogy az összes felvételre jelentkező országokat, köztük Magyarországot is, felvegyék az ENSz-be, az Egyesült Államok és csatlósai makacsul elutasították. Az Egyesült Államok csak csatlósait és vazallusait hajlandó az ENSz-be felvenni.

— Az Egyesült Államok mind a mai napig nem szolgáltatta vissza azoknak a magyar javaknak jelentékeny részét, amelyeket a német fasiszták és a magyar nyilasok 1944—45-ben nyugatra hurcoltak. Az Egyesült Államok kormányát ezeknek a javaknak visszaszolgáltatására kötelezi a békeszerződés, kötelezik saját ünnepélyes nyilatkozataik. Ezeknek a javaknak jelentékeny része magába az Egyesült Államokba vándorolt. És bár ismételten visszaköveteltük őket, az

(Folytatás a 2. oldalon.)

Szabó Piroska beszámolóját az országgyűlés tudomásul vette, majd Oerő Ernő elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese az állami statisztikáról szóló törvényjavaslatot, Olt Károly elvtárs pénzügyminiszter pádig az 1953. évi állami költségvetést és a költségvetésről szóló törvényjavaslatot terjesztette be.

Ezután a képviselők viharos tapsa közben Rákosi Mátyás elvtárs, a minisztertanács elnöke emelkedett szólásra.

— Tisztelt országgyűlés!

.— Megragadom az alkalmat — kezdte beszédét —, hogy a költség- vetés tárgyalása előtt ismertessem a nemzetközi helyzetet, hazánk belső helyzetét és azokat a feladatokat, amelyek előttünk állanak.

zik. Az összeszűkült kapitalista 1 világpiacon a versenyt élesíti az 1 is, hogy újra megjelent a japán a és nyugatnémet konkurrencia. Megnehezíti a gyarmati kizsákmányo- í lást, hogy a gyarmati és félgyar- ] matt népek szabadságharca elnyo- 1 móikkal szemben a Szovjetunió ( győzelme és a kínai nép felszaba- 1 dító harca következtében hatalmas I lendületet kapott. Az elmúlt egy-két < esztendőben ezekben a gyarmati és : félgyarmati országokban, Tunisztól Délafrikáig és Iraktól Vietnamig, * hatalmas erővel lángolt fel a gyár- 1 mati elnyomók elleni harc. I

— Az amerikai monopoltöke világuralmi törekvésének és a hábo- - rú előkészítésének elkerülhetetlen j velejárója, hogy magában az Egye- 1 sült Államokban éles fasizálási fo- < lyamat indul meg. A háborús 1 agresszor otthon, a saját országú- 1 ban biztosítani akarja a hátát. Biztosítani akarja olymódon, hogy i üldözi, terrorizálja a békét védő, háborút ellenző demokratikus szer- i vezeteket. elsősorban a kommunistákat, haladó polgárokat.

— Az Egyesült Államokban kezdenek mindenkit üldözni, aki szót emel a polgári szabadság mellett, a békéért, vagy aki egyszerűen nem ért egyet a monopoltőke háborús uszításával. A besúgók, spiclik provokátorok, köpök sohasem látott hada nyüzsög Amerikában. A titkosrendőrség minden munkás ujjlenyomatát megszerzi. A városok utcáin, terein figyelmeztető táblák hívják fel a polgárokat arra, hogy leselkedjenek szomszédaikra és tapasztalataikat jelentsék be a titkosrendőrségre. Ez a titkosrendőrség a „szabad Amerikában” olyan hatalom, amilyenhez hasonlót a ré. gi rendőrállamok nem ismertek.

— Ez a titkosrendőrség mindenható. Ma már ott tart Amerika hogy Eisenhower jövendő kormányának tagjai, Duttes külüsrymi- nlszter-jelölttel az élükön, hivatalosan felkérték a titkosrendőrség vezetőjét, hogy mielőtt miniszteri széküket elfoglalnák, állítson ki róluk erkölcsi bizonyítványt.

— Az Egyesült Államok mono- poltőkései világuralmi céljaikat é- agressziós terveiket a demokrácia és a szabadság me"v''d,i-'ének ürügye alatt készítik elő. S mert kezükben van az Egyesült Áll' mok- ban — és más tőkés orsz'g"kban. — nemcsak az államhatalom hanem a sajtó, a televízió a színház, az egyház, a rádió, a legtíibb szakszervezet

Az 1953. évi költségvetés megtárgyalására hétfőn délelőtt a parlamentben megkezdte tanácskozásait az országgyűlés.

11 óra után néhány perccel vonultak be a terembe a miniszter- tanács elnökhelyettesei és a minisztertanács tagjai, élükön Rákosi Mátyás elvtárssal, a minisztertanács elnökével. A terembe lépő Rákosi elvtársat helyükről felállva, viharos tapssal köszöntötték dolgozó népünk képviselői. Ezután Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke megnyitotta az új ülésszakot, majd Szabó Piroska elvtársnő, az Elnöki Tanács titkára számolt be az elnöki tanácsnak az elmúlt ülésszak óta végzett munkájáról.

— A nemzetközi helyzetet az jel- j

lemzi, hogy az Egyesült Államok i monopolkapitalistái egyre nyiltab- i ban törnek világuralomra és e cél- < juk elérésére egyre nyíltabban ké- i szítik elő a harmadik világháborút. ] Ezzel kapcsolatban egyre élesebb i a háborús uszítás a Szovjetunió, a \ béketábor ellen. .

— Az amerikai Imperialisták vi- i láguralmi terveik támogatására alávetik maguknak a többi kapita- , lista országokat. Ezeket az országokat a „Marshall-segély” révén, vagy hasonló módon gazdasági függésbe hozták, szövetséget kötnek ezeknek az országoknak reakciós tőkéseivel, akik szívesen eladják hazájuk függetlenségét a dollárért és azért, hogy az amerikai klzsák- mányolók oldalán, mint „fiatalabb cégtárs’’, folytathassák saját dolgozó népük megrablását. Az amerikai imperialisták ezekre a szövetséges országokra eszeveszett fegyverkezést kényszerítenek rá, ami nagy haszon forrása számukra, tekintettel arra, hogy a fegyverek jelentékeny részét ők szállítják. Megkezdték Nyugat-Németország és Japán felfegyverzését is. Világszerte lázasan építik a haditámaszpontokat és szervezik a legkülönbözőbb támadó szövetségeket.

— Az Amerikai Egyesült Államok monopoltőkései ugyanakkor fokozott mértékben zsákmányolják ki gazdaságilag szövetségeseiket, lilíg az amerikai piacot magas védővámmal veszik körül, maguk benyomulnak Angliába, Franciaországba. Beleülnek szövetségeseik gyarmataiba, szívósan, alattomosan kiszorítják őket, hogy maguk ülhessenek oda. Az utolsó hetekben vált nyilvánvalóvá például, hogy Iránba a kiszorított angol tőkések helyébe az amerikaiak készülnek beülni és az angolok most azon mesterkednek, hogyan kaphatnak részt az iráni olajat kézbevevő amerikai társaságban, hogy így legalább a veszett fejsze nyelét megmentsék. Az amerikaiak beültek Marokkóba, a francia gyarmatba és egy 1832-es szerződés alapján, melyet az akkori, szultánnal kötöttek, kicsikarták, hogy vámmentesen viszik be oda áruikat.

— A harc a piacokért rendkívül kiélesedett. Kiélesedett azért, mert a második világháború után már nem áll a kapitalista klzsákmányo- lók rendelkezésére az a 800 millió lakossal bíró terület, mely a Szovjetunió vezette béketúborhoz tartoA nemzetközi helyzet