Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)
1952-12-14 / 293. szám
3952 DECEMBER 14, VASÁRNAP NÉPLAP A megyénkben tartott tudományos tanács ülésének anyagából: Ljascsenkó elvtárs sok hasznos tanácsot adott a magyar napraíorgónemesítőknek A Kísérleti Gazdaságok Növénytermesztő és Növénynemesítő Tudományos Tanácsa a közelmúltban megyénkben, a gyulatanyai kísérleti gazdaságban tartotta ezévi harmadik ülését. Az ülésen hazánk egyik legnevesebb növénynemesí- tője, Seidlmayer Kurt akadémikus elnökölt. A napraforgónemesítés kérdésének vitájában részt vett Iván Fjodorovics Ljascsenkó elvtárs, a Szovjetunió híres növény- nemesítő professzora is. A napraforgó nemesítésének problémáiról Riegler Béla kutató tartott előadást. Az előadásból is, de még inkább a hozzászólásokból kitűnt, hogy a magyar napraforgótermelés' nek egy veszedelmes kártevője, a szádorgó, bár kis mértékben, de több helyen megjelent. A másik vitás kérdés pedig az volt. hogy alacsony, vagy magas törzsű napraforgót termeljünk, illetve a nemesítés milyen irányban haladjon. A harmadik probléma az volt, hogy előállítsanak-e külön olaj- és külön siló- vagy zöldtrágya-napraforgót. Ljascsenkó elvtárs felszólalásában valamennyi problémával részletesen foglalkozott. Elmondta, bogy a Szovjetunióban a szádorgó a húszas években, de még a harmincas évek elején is nagy kárt okozott. Különösen a rosztovi területen szinte katasztrofális volt a helyzet. Egyes növénytermelési szakemberek azon a véleményen voltak, hogy a napraforgó termelését szüntessék be és keressenek olyan új növényt, ami helyettesíti a napraforgót. A szádorgó elleni harc tét irányban indult el. A parazita növényt a legkülönbözőbb vegyszerekkel próbálták pusztítani, de ez eredményhez nem vezetett. A másik út, amin Zs&anov akadémikus és néhány tudós társa haladt: egy olyan napraforgó fajtának a kine- jncsítése, amely ellenáll a szádorgó kártevésének. Ez a módszer vezetett eredményhez, igaz, hogy nehéz és hosszú út volt, mire eljutottak bz ellenálló fajta kitenyésztéséhez. Tízévi kísérletezés után megoldódott a probléma. Ljascsenkó elvtárs javasolta, hogy próbálják meg a magyar nővén ynenaesítők az általuk kitenyésztett fajtákat termelni, azonban erre minden reményüket ne alapozzák. Náluk megtörtént az, hogy egyik körzetből a másikba átvitték a kikísérletezett ellenálló fajtát és az új körülmények között nem vált be. Ha idegenből hozunk be ellenálló fajtát, ezzel mindig számolni kell. Ezért A magyar nemesítik kezdjék meg a hazai fajtákkal a kísérletezéseket Első teendőnek Ljascsenkó elvtárs javasolta, hogy a kártétel helyeit és mértékét állapítsák meg. Az ellenálló fajta kiválasztását és nemesítését mindig a legfertőzöttebb helyen végezzék. Az Ilyen helyeken van arra mód, hogy legkönnyebben megtalálják a szükséges alapanyagot. Magyarországon a szádorgó eddig tekintélyes kárt nem tett. de sürgősen meg kell kezdeni az ellene való védekezést, mert ismeretes, hogy egy-egy száron sok tízezer mag terem, amit könnyű súlya miatt a szél száz kilométerekre is elvisz, A magyar tudósok ne tapogassanak a sötétben, hanem tanulmányozzák át az ezzel kapcsolatos igen terjedelmes szovjet irodalmat és sokkal rövidebb lesz az útjuk az eredményhez, mint annak idején a szovjet tudósoké volt. A naprnforgőnemesttők figyelmét egy érdekes problémára hívta fel Ljascsenkó elvtárs a megtermé- kenyüléssel kapcsolatban. Az a tapasztalat, hogy a méhek nem látogatnak egyformán minden napraforgó-tányérra. Eat a nemesítés! alapanyag kiválogatásánál vegyél: figyelembe, lehetőleg olyan tányérokat válasszanak, amit a méhek szívesen látogatnak. Ilyen fajták kitenyésztésével a méhek igen nagy segítséget nyújtanak a több termés elérésében. Ezzel és a pótbeporzással meg tudjuk szüntetni a léha, üres szemeket. Arra a problémára, hogy alacsony vagy magas napraforgó* termelfonk, szintén választ adott Ljascsenkó elvtárs. Az a tény, hogy a hosszabb tenyészidejű, magasabb törzsű napraforgók többet teremnek jelenleg. Azonban ez nem azt jelenti, hogy az alacsonytörzsüek nem tudnal- annyit, vagy még többet is teremni, mint a magas. A kutatókra vár az a munka, hogy olyan fajtát állítsanak elő, amely alacsonytör- zsü, korán érő. nagytányérú, vegyi» sokat termő. Ez több szempontból is fontos. Az alacsonytörzsü kevesebb vizet fogyaszt a talajból, amiben nem valami gazdag a magyar alföld. A koránérő fajta után a talajt van időnk előkészíteni abban az esetben, ha őszieket vetünk utána. Mindemellett igen fontos az Ksgyan kerülhet az élenjárók közé az ólehértói gépállomás? is, hogy az alacsonyíörzsü napraforgót lehet kombájnnal aratni, ami ezt a munkát lényegesen meg gyorsítja, vagy megkönnyíti. Ljascsenkó elvtárs azt javasolta a magyar kutatóknak, hogy foglalkozzanak olyan napraforgó előállításával, amit csak sllózásra vagy zöldtrágyának használnánk. A további nemesítési munkának tehát két irányba kellene haladni: egyrészt az olajat adó napraforgót kell nemesítenünk, aminél fő- követeknény a nagy maghozam, a siló-napraforgónál pedig a dús lombozat, az elágazóság lenne a követendő irányzat. A két irány teljesen különböző, mondhatni ellentétes. Ljascsenkó elvtárs befejezésül mégegyszer felajánlotta a szovjet tudósok segítségét, amely nem merül ki a nagyértékü tudományos könyvekben, hanem személyes segítségadásban is megnyilvánul. Azonban hangsúlyozta, azt mindig vegyék figyelembe a magyar kutatók, hogy az ő tanácsaik a szovjet éghajlati és talaj- viszonyokra alapozódnak, tehát nem biztos, hogy annak minden betűje a magyar viszonyok között is helytálló. Ljascsenkó elvtárs tanácsai nyomán az értekezletem több javaslat született. Például Kémcth György ígéretet tett, hogy ők a Ljascsenkó elvtárs által javasolt „méhek fokozottabb munkába állítása” nyomán Ilyen irányba is fognak kísérletezni a csillagfiirlnemesités területén. A csillagfürtnél legtöbb esetben a vezértengely csúcsán lévő virágbői nem lesz termés, ennek a megtermékenyítésére ők is a méheket „hívják segítségül” helyes anyagkiválasztással. Riegler Béla arról számolt he, hogy már az idén is voltak kezdeményezések a napraforgó géppel való aratására. A pátyi gépállomáson egy kombájnt átalakítottak és az egyik termelőcsoportban 52 hold ala- esonytürzsű napraforgót minden pergés és szemtörés nélkül learattak. Riegler Béla a napraforgó kombájnnal való aratásának megszervezése érdekében értekezlet összehívását javasolta, amin részt- vennének azok a kombájnosok is, akik már arattak napraforgót ilyen módszerrel. Számos hozzászólás után Seidl- mnyer Kurt foglalta össze a napraforgóról szóló vitát, valamint a Tudományos Tanács nevében köszönetét mondott Ljascsenkó elv- társnak értékes tanácsaiért. Levelezőink a termelőszövetkezetek zárszámadásairól Az elmúlt napokban több levelezőnk kereste fel szerkesztőségünket levélben vagy szemelyeser. hogy termelőcsoportjuk zárszámadásairól beszámoljon. Fiatal leány Keresztesi Anna, a tiszaszalkai Dózsa tsz. könyvelője. A csoport ügyeit intézni jött Nyíregyházára és mint levelező, szerkesztőségünket is felkereste, hogy tájékoztasson a zárszámadásról. Először is minden adósságunkat kifizettük — jelenti ki büszkén és joggal. — Szorgalmasan dolgoztak »álunk. Azelőtt mi cselédek voltunk, csak most érezzük mit jelent magunknak dolgozni. 54 ezer forint jutott a munkaegységekre. Ki is fizettük mindenkinek ami jár. Búzából négy kiló, szálastakarmányból egy kiló, olajból két deci, cukorból 2 deka, pénzből 5 forint 45 fillér jutott munkaegységenkint. Egy-két tag jövedelmét kiszámítottuk és megállapítottak, általában olyan eredmények vannak, mint Danes Sándoré, aki pénzre átszámítva 20 dolgoztak, mint kellett volna. Nem mondhatják büszkén, hogy jól harcoltak a békefront rájuk bízott területén. Pedig voltak példamutató jó munkások köztük, mint íd. Veress Dezső juhász, aki 475 munkaegységet teljesített. vagy Szatmári Antal sertésgondozó, aki lányával együtt 725 munkaegységet ért cl- Bár nekik is jóval kevesebb jut, mintha mindenki becsületesen dolgozott volna, most mégsem ők clc- ' gedetlenkednek, hanem azok, akik dologidőben nem gondoltak sem magukra 6cm a csoportra. Most gondolkodnak azon, hogy az elégedetlen- | ségből sohasem lesz munkaegység, sem termés, az új tagokra pedig 1 csak rossz hatással vaunak. Itt az ideje, hogy a csoport párt- szervezete és a vezetőség felfigyeljen erre a káros jelenségre. Bírálattal, jó népnevelőmunkával segítsen legyőzni a nehézségeket, hogy a j jövőben sokkal jobb eredményeket ! érjenek el. Az ófeliértói gépállomás december 12-i versenyértékelése szerint őszi tervét 69.0, az évi talajmunka. tervét 83.3, silózási tervét 32.5 százalékra teljesítette és a megyei gépállomások versenyében a 18. helyen van. Vájjon miért van ezen a szégyenteljes helyen az ófehértói gépállomás? A gépállomás a nyári munkák befejeztével Igen vontatottan kezdte meg az őszi munkákat. A gépállomás igazgatója, a vezetőséggel együtt megfeledkezett arról, hogy a földművelésügyi minisztérium 49. számú utasítása előírja: „A termelőcsoportokkal kötött szerződéseket vizsgálják felül és az abban lévő határidőket a minisztertanács által előírt határidőknek megfelelően módosítsák.” A gépállomás igazgatója, Kenyeres János és Acs János főagronómus úgy gondolkodtak : „Minek azt felülvizsgálni, úgyis megy minden magától.” Nem tisztázták tehát, hogy egyes ter- melöcsoportoknál mennyi talajmunkát kell a gépállomásnak elvégezni. A főagronómus úgy nyilatkozott: „Rendelet nélkül is el tudják azt a munkát végezni, ami a traktorokra vár a csoportokban.” A termelőcsoportokkal nem frissítették fel a megkötött szerződéseket és ennek következtében a gépeket nem tudták kellően kihasználni. A KÉT MŰSZAKOT sem szervezték meg. Igaz, örültek annak is, hogy a nappali műszakhoz biztosították a földterületet. A gépállomás területéhez tartozó termelőcsoportokkal szemben semmiféle büntető szankciót nem tudtak alkalmazni a mezőgazdasági munkák késedelmes elvégzése miatt, mert a szerződések nem voltak megújítva. A termelőszövetkezeti csoportokkal nincs meg a jó kapcsolata a gépállomásnak, amit bizonyít az, hogy a kántorjánosi Béke tsz. vezetősége úgy nyilatkozott: ,,A gépállomással minél kevesebbet fogunk szántatni, mert a gépállomás viszi el a sok pénzt a csoporttól.” Több esetben előfordult, hogy a munkába állás idején sokszor félnapokat állt egy-egy traktor, ami gátolta úgy a tsz., mint a gépállomás munkáját. A gépállomás igazgatója és fő- agronómusa elhanyagolta a terme- löc söpört okkal A SILÓZÁSI SZERZŐDÉSEK MEGKÖTÉSÉT és ennek következtében silózási tervét mindössze csak 30 százalékban teljesítette a gépállomás. Nem gondoskodtak arról sem, hogy a si- lőgópek teljes egészében ki legyenek használva, és ha egy silógép befejezte egyik tsz-ben a silózási munkáját, a másik tsz-ben már kész silózási anyaggal várják. Az igazgató elvtárs el sem olvasta a siiózásról szóló rendeletet és így nincs is tisztában azzal, hogy milyen fontos kérdés a silózás biztosítása különösen az idén. . Acs János főagronóanusnak sok- kai többet kell foglalkozni A BEOSZTOTT KÖRZETI MEZŐGAZDÁSZOK irányításával. A főagronómus mellett a körzeti mezőgazdászok sokat ülnek a gépállomás irodájában s adminisztrálnak, ahelyett, hogy a csoportokkal foglalkoznának a helyszínen, vagy ellenőriznék a gépállomás brigádjainak munkájút. Szováti Bertalan körzeti mezőgazdász például 8 órára jár be az őszi munkák sürgető befejezése idején is a gépállomás irodájába és csak 10 óra felé megy ki a területre. A szervezetlen Irányítás következtében a körzeti mezőgazdászok nem tartják szívügyüknek, hogy a traktorokhoz biztosítsák a szükséges földterületet. A munkautalvú- nyozást a brigádvezetőkre bízzák, s így fordulhatott az elő, hogy a iuunkautalványokat nem az előre megbeszélt és tervbevett földterületre állítják ki. De nemcsak a szakmai vezetők hibájából adódik a lemaradás, hanem A PARTSZERVEZET GYENGESÉGÉBŐL is. Semmi gondot nem fordít a gépállomás pártszervezete például a tagjelöit- és tagfelvételre. 1952 folyamán egyáltalán nem volt tagfelvétel, tagjelöltnek Is csak 3 dolgozót vett fel a pártszervezet. A gépállomás dolgozói közül 22 párttag van, nagyrészt vezetők és adminisztratív dolgozók. A traktorosok között mindössze 3 párttag van. A párttitkár, Kulcsár József elvtárs, keveset törődik a politikai oktatással. Sok esetben meg sem tartják a politikai foglalkozásokat. Az elmúlt szombaton is elmaradt a politikai iskola, s amikor Kulcsár elvtársat megkérdezték, hogy miért maradt el az oktatás, azt válaszolta: „Nem jöttek össze.” — Ugyanezen a napon maradt el a DISz-oktatús is. Nem eleven a gépállomáson A VERSENY, pedig nagy segítséget adna a munka megjavítására. Van a gépállomáson olyan traktprlsta, aki példásan teljesíti tervét, csak erről nem tudnak a többi dolgozók. Például Pa-nkotai Sándor elvtárs eg> 33-ös erőgépen munkagépkezelőjé vei nyújtott műszakban dolgozik és tervet 155 százalékra teljesítet te, Bacskó Károly pedig 120 száza lókra teljesítette tervét. Ugyancsak teljesítették tervüket Vad János Jgnácz János, Petró József, Szabi Lajos traktorosok is, ezt azonbai nem értékelik és nem tudatosítjál a többi dolgozókkal. Nem d (csőri 1 az élenjárókat, de nem serkentil jobb munkára az elmaradókat sem akik közt Fábián János 30, Szóimi István 32 százalékra teljesített őszi tervét. Az üzemi bizottságnál elsőrendű feladata legyen a j versenyszervezés. Az üzemi bizottságnak és a igazgatónak azzal is törődni kellet volna, hogy a gépállomástól távó ■evő brigádoknak MILYEN A SZÁLLÁSUK. A megyei ellenőrző szervnek ke lett az igazgató figyelmét felhívn hogy Besenyőd községben az egyi brigád hálókocsijában nincs bál’ ha, szalmazsák, se takaró, s ugyai akkor a gépállomás raktárában i darab takaró van elhelyezve. Helyes volna, ha a gépállomí vezetősége a fenti hibákból okulv összeülne és már most gondoskoi na a hibák kiküszöböléséről és téli gépjavítások megszervezéséről JÁVOR KORK Él megyei tudósító. Kárlevéssel határos nemiörcdomség miatt még mindig töretlen larpán 20 hold kukorica A tunyaság, nemtörődömség Kiáltó példáját találni meg a vásáros naményi járásbeli Tarpa községben, ahol még mindig töretlen 20 hold I kukorica. Siralmas állapotban van, a | tőidre dőlve ázik a termés szedette- j nül, s ha határozott intézkedés mi- ! hamar nem történik sok mázsa kukorica rotl 1 el. Akkor, amikor az időjárás ke ivezőtlen volta miatt a megyében jóval kevesebbet hozott az idén a föld, minden szem terményre sokszorta nagyobb szükség j van, mint eddig. A vásárosnaméuyi járási tanács mezőgazdasági oszt lyának szinte fel sem tűn mindez. Eddig még csak nem is k resték, ki a felelős, megbüntetéss sem serkentettek a mezőn lévő k koricatermés betakarítására. Ezz szinte egyetértettek a lianyagokk a törvényszegőkkel. A legrövidel időn belül felelősségre kell vonnii a hanyagokat, s gondoskodniok k< arról, hogy nemcsak a termést, a knkoricaszárat is hiánytalanul 1 takarítsák. ezer forintot keresett, vagy a Nagy házaspáré, akik ugyan csak márciusban léptek be, de 18 ezer forintot így is megkereslek. Jó eredményekről írt Nyeste János elvtárs is Pócspetriből. Községünkben a legnagyobb megelégedés uralkodik, azok között, akik becsületesen dolgoztak. Egy munkaegységre 7 kiló gabonát, másfél kiló kukoricát, 3-20 burgonyát, 1.20 takarmányrépát és négy forint hat fillér készpénzt fizettünk ki. Még az olyan idős emberek is, mint a 70 éves Szmolinka György_ körülbelül 7.200 forintot keresett október 1-ig, pedig csak áprilisban lépett a csoportba. A munkát jobban bíró fiatalok még többet kerestek. Azonkívül minden csoporttag hizlalt egy-két sertést is háztáji gazdaságában. Nemcsak az eredményekről, a hibákról is beszámolnak levelezőink. Virág István elvtárs a tiszadadai Béke tszcs-ből úgy tájékoztatott bennünket, hogy ott bizony pem úgy Ő
