Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-26 / 277. szám
NÉPLAP NOVEMBER 20.. SZERDA Előadások a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusáról Szerdán este hat órai kezdettel Szekszárdi Imre elvtárs, a Köz* pontl Előadói Iroda tagja tart elő adást a nyíregyházi Pártoktatás Házában, a „Nemzetközi helyzet ős a Szovjetunió harca a békéért” OKTATÁSI SEGÉDANYAG A kapitalizmus általános rútságának elmélyülése a második világháború után Békemozgalmunk nagy erőforrása Végétért a harmadik magyar békekongresszus, amely nagyjelentőségű határozatot hozott a békemcz- galom további fellendítése érdekében, valamint megválasztotta a nagy bécsi világtalálkozóra a magyar nép küldötteit. A kongresszus nagy seregszemléje, erőforrása volt békemozgalmunknak, hangot adott a magyar dolgozód akaratának. A kongresszusi beszámoló, minden hozzászólás, a tanácskozás minden egyes megnyilvánulása napnál világosabban. égzengésnél erőteljesebben kinyilvánította: népünk békét akar. A Tisza löki Erőmű, Sztálin- város, Inota, a Földalatti Gyorsvasát építői, a paraszti élet felvirágoztatásáért harcoló szövetkeze i parasztok, a föld munkásai, a tudósok és művészek nem akarják sem Washingtont, sem Londont, sem Párizst bombázni. Dolgozó népünk a taVtói világhété teremtő légkörében az életet szebbé és jí b- há akarja tenni. Ezért küzd áld>- zutosan a munka frontján. Audios elvtársnö mondotta beszámolójában : „A békemozgaloni népünk nagy hazafias mozgalmává nőtte ki magát, olyan erővé vált, amely egyre önfeláldozóbb munkára sorakoztatja fel a magyar nép legszéle, se-bb rólogeit és arra buzdítja, bőgj’ minden téren növeljék országunk erejét.” Mintha ezekre a szavakra lett volna válasz Tnjkov András bányász, népünk egyik büszkeségének felszólalása: „íin havonta 1700 mázsával több szenet termelek, mint amennyit tervem előír. Ötéves tervemet alkotmányunk ünnepénei: előestéjén, 1952 augusztus 10-én fejeztem bo ... Fogadja e! tőlem a békekongres-zus ajándékként azt a felajánlást, hogy a népek bécsi kongresszusának napjáig 10-3." évi tervem első félévét is befejezzem!" Simon .Tózsefné. nyírmeggyest parasztasszony pedig ezeket mondotta a kongresszuson: ..Az őszi betakarítási munkát időben elvégeztük, a baromflbeszolgáltatás- nál 2 kilogramm helyett 8 kilogrammot adtunk be háztájonként. A béke-kongresszus tiszteletidre a héten S mázsa S0 kiló baromfit adtunk be. hogy ezzel is építsük, véd jük a békét.” A békéért küzdő magyar nép küldötteinek felszólalása nyomán hozott határozatot a kongresszus. amelyben leszögezi minden magyar békeharcns nevében: ,.Helyi állunk a, munkákon. példát 'mutatunk a kötelességteljesitésbcn. Megfogadjuk, hogy egyetlen hold földet sem hagyunk parlagon, ma radéktalanul teljesítjük ni fiséi vetés ős mélyszántás tervit. Megfogadjuk. hogy vem less egyetlen olyan gyára, üzeme, műhelye ha iánknak, mely ne követne el min dent ötéves tervünk döntő érének túlteljesítéséért s a negyedik tervér diadaláéit.” A kongresszus felhívta a figyelmet arra a sztálini útmutatásra: „az agresszort teljes fegyverzetben kell fogadni.” A nemrégiben leleplezett titóista emberrablók bünpere újra megmutatta népünk számára, hogy az amerikai imperialisták és lakájaik, köztük a déli határainkon vérebként acsarkodó Tito-banditák szeretnék elrabolni hazánk szabadságát és függetlenségét s ennek ér dekében nem riadnak vissza a leg aljasabb eszközöktől sem. Ilyen körülmények között a békevédelem és honvédelem egy. Hadat kei! üzennünk a pacifizmus minden megnyilvánulása ellen. A kongresz- szus határozata útmutatást nyújt békeliareosaink számára: „Megfogadjuk, hogy ifjúságunkat hazaszeretetre, a, haza, bútor védelmére Hereijük. Megfogadjuk, hogy meg. védjük Sztálini-árost,. Inotút, a Földalatti Gyorsvasútat, most fel avatott Petöfi-hidunkat, a nagy békéméivel s a békés emberek min den kis otthonát az imperialista vadát latokkal szemlén.” Ez a határozat a nép akaratát fejezi ki. Nagy László elvtárs a Fetőfl-híd építőinek küldötte így beszélt a kongresszuson: ..Edzett emberek vagyunk, nem félünk sem időtől, sem más nehézségtől. ... azt üzenjük Belgrádiba és Amerikába : nemcsak an-a volt erőnk, hegyid! előtt felépítsük a I’etőfi-liidat, hinein ha kell, arra is van etünk, hogy örökre elvegyük a kedvéi: minden támadónak, aki akár a hídra, akár az ország akármilyen más javára kezet mer emelni 1” A harmadik magyar békekongresszus tanúsága volt annak, hogy dolgozó népünk szívében magasan lobog a proletárinternacionalizmus lángja. Nagyszerű, feledhetetlen jelenetek beszéltek erről. Amikor a koreai nép követe szólásra emelkedett forró tapsvihar zúgott fel s ügy látszott, nem lesz vége sch i. Fennhangon éltették a küldöttek Kim ír Szén elvtársat, majd Rákosi elvtárs nevét kiáltották jeléül annak, hogy n két nép barátsági eltéphetetlen. Amikor a terembe lépett két fehérruhás ápoló kíséretében Versztovsek Borisz, jugoszláv forradalmi emigráns, akit az emberrablók karmaiból szabadított ki a Magyar Népköztársaság, a küldöttek felugrottak helyeikről* s valósággal megremegtette a falakat a kiáltás: „Vesszen Tito!’” A kongresszus világosan megmutatta: né. piiuk minden népet barátjának és harcostársának tekint, s minden nép ellenségét saját ellenségének tekinti! S hozzá kell tenni: a felszólalások legszebb részei uzek voltak. amelyek a Szovjetunióról, Sztálin elvtársról beszéltek. Tőzsén JánoSné, kazár! dolgozó paraszt- asszony egyszerű, szívből jövő szavakkal mondotta : „Sztálin elvtárs vetette el a világon a béke és-boldogság magjait.” Aranyi Bálintné, a derekegyházi gépállomás igazgatónője elmondotta, hogy a legnagyobb segítséget Pasa Angelina könyvétől kapta munkájához. A vasutasok küldötte Panyin elvtárs útmutatásairól szó’ott. Nem volt olyan küldött, aki no beszélt volna a szovjet emberekről, a béke legbiztosabb támaszairól és Sztálin elvtársról, a világ első békeharcosáról. Kitörő lelkesedéssel intézett táviratot a kongresszus minden magyar békeharcosa nevében Sztálin elvtárshoz: .. A dolgozók nagy példaképe, a tudósok merész ösztönzője, irók és művészek ihletének kiapadhatatlan forrása az ün harca, Sztálin elvtárs, a bókéért és az emberiség jobb jövendőjéért.” A kongresszus megmutatta: törhetetlen hűséggel követi dolgozó népünk a Szovjetuniót és Sztálin elvtársat, mert tudja: ez békéje legfőbb záloga. Egységesen sorakozik fel népünk a Szovjetunió vezette nagy béketáborban, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának szellemében tovább növelje a békemozgalom erejét, még több bé- keliareost állítson csatasorba, hegy kíméletlenül leleplezze a háború gonosztevőit. A magyar dolgozó nép a kongresszus küldötteivel ' együtt fogadta meg a Rákosi elvtárshoz írt levélben: „Fogadjuk önnek Rákosi elvtárs, hogy áldozatot nem kímélve rendith‘ tetten elszántsággal, az eggyéforr nép le- birhatatlan erejével vé címezzük békénket a külső és lelt ellenség minden merénylete ellené' címmel. Hasonló előadást tart december 1-én este hat órakor Szemelka Ernő elvtárs miniszterhelyettes Mátészalkán. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának anyaga és Sztálin elvtárs müve új határkövet jelent a társadalmi fej- • lődés útján, ríj határkövet jelem a nemzetközi munkásmozgalom történetében. A kongresszus munkája: mesteri példa arra, hogyan kell alkalmazni és továbbfejleszteni a marxizmus-leninizmus elméletét, s ennek alapján hogyan kell megoldani korunk döntő problémáit. A kongresszus különös figyelmet szentelt a Szovjetunió nemzetközi helyzete kérdéseinek, s megoldásukban Sztálin elvtársnak a kongresszus előestéjén megjelent láng eszű müvére támaszkodik. Mivel gazdagította Sztálin elvtárs a marxista-leninista elmélete* „A szocializmus közgazdasági pro blémái a Szovjetunióban” című munkájával? Elsősorban a modern kapitalizmus és a szocializmus gazdasági alaptörvényeit, u kapitalizmus általános válsága tovább: mélyülésének törvényszerűségeit fedte fel. Megállapította, hogy már elévültek a korábbi kapitalizmus bizonyos gazdasági törvényei, s ezeket a tételeket új, a modern kapitalizmus viszonyainak megfelelő tétoickkel kell helyettesíteni. A korábbi kapitalizmus fejlődését, életét alapvetően meghatározta az’átlagprofit törvénye. — Sztálin elvtárs most bebizonyította, hogy ez a törvény már elveszítette érvényét és helyébe egy új. Sztálin által felfedezett törvény lépett, a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye, amely a következő: ...4 maximális tőkés profit biztosítása, az adott, ország többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbaáöntése útján: más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság mili- tnrisdlá-sa útján, amit felhasználnak, a, legmagasabb profit biztosítására-” Ez a törvény meghatározza a modern kapitalizmusnak egy másik törvényszerűségét, a kapitalizmus általános válságának lefolyását. A kapitalizmus általános válságának korszaka a világháborúk és a proletárforradalmak kora, az első világháborúval kezdődött, s, a második világháború kitörésével fejlődé sének második szakaszába lépett. Mi jellemezte az általános válság első szakaszát? Elsősorban az, hogy a* Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a kapitalizmus a világgazdaságnak már nem egyedüli és az egész földkerekséget átfogó rendszere. Továbbá az, hegy az imperializmus helyzete a gyarmati és függő országokban megingott. Végül.pedig, hogy a tőkés társadalom termelőerői olyan fejlettségi fokot értek el, hogy felhasználásul: a tőkés rend keretei közt lehetét- lennó vált. Az általános válság korszakában kialakulnak a munkanélküli milliók állandó hadseregei. Súlyos piacproblénák gyengítik tovább a kapitalizmust: nemcsak válságokban, hanem általában nehéz az értékesítés éppen azért, mert, a munkaerő fokozott kiuzsorázásával, a munkanélküliség növekedésével csökken a dolgozók, a tömegek vásárlóképessége, szűkül a fogyasztási bázis. Mindezek mellett a kapitalizmus általános válságának korszakában, tehát a második világháború előtt még megvoltak a feltételek a kapitalizmus átmeneti, s Ingatag stabilizációjához, mint ezt az 1922— 29-es évek mulatták. A kapitalista rendszer azonban az egyik gazdasági válságból a /másikba bukdá csőit, alig heverte ki az 1921-esí 1920-ben újból beköszöntött a vál • ság és egészen 1932-ig tartott hosszabb, mélyebb, pusztítóbb volt mint bármelyik azelőtti. Ezutái következett az 193S-as gazdaság válság, amiből az imperialisták f második világháború kirobbantásá bán keresték a kiutat. Ez a bábon' az imperialisták számára váratlan eredménnyel végződött. A Szovjetunió pusztulására, de legalább h nagyarányú meggyengülésére számítottak, s kénytelenek voltak tn. pasztáink hogy a Szovjetunió mój inkább megerősödött, s mérhetetle r.iil megnőtt nemzetközi tekintélye Ugyanakkor a kapitalista rend szert súlyos csapás érié: kiváltak belőle a mintegy hatszázmillió embert számláló népi demokráciák. A kapitalizmus általános válságának második szakaszát az jellemzi hogy a Szovjetunió, a győzelmes szocializmus országa nincs többé egyedül, hanem a felszabadult népi demokráciákkal hatalmas, egységes szocialista tábort alkot, szemben az Egyesült All a ni ok-vezet te háborús gyújtogató, imperialist;; táborral. A világ két tábora egymással ellentétes irányban fejlődik. A szó. cializmus és demokrácia táborában a gazdaság szakadatlan növekedése megy végbe, s mind nagyobb' méretekben kielégítődnek a dolgozó tömegek anyagi és kulturális szükségletei a tőkés országokban pedig tovább mélyül a válság, a tömegek kizsákmányolása és nyomora fokozódik. és mind jobban kiéleződnek az imperialista országok belső és külső ellentétei. A kapitalizmus általános válságának második szakaszára jellemző az egységes világpiac szétesése, s lóét világpiac kialakulása. Az új vi- lápiacot az hívta éleire, hogy kialakult a szocialista tábor, de létrejöttét és megszilárdulását közvetve elősegítették maguk az imperialista országok is azzal, hegy gazdasági blokád alá vették a Szovjetuniót és a népi demokráciákat. — Természetesen nem az új világpiac kialakítása volt a céljuk, hanem ezeknek az országoknak megfőj tása. Ez azonban nem sikerült nekik. Nem sikerült azért, mert a Szovjetunió nemcsak felszabadulásunkról gondoskodott, hanem szakadatlanul gondoskodik ma is gazdasági .megerősödésünkről; a Szovjetunió és a népi demokráciák a -kölcsönös segítség elvén szoros gazdasági kapcsolatokat létesítettek egymással, melynek Célja, hogy mindkét szerződő fél előnyökhöz jusson. A demokrácia táborában évröí-évre, év negye dről-évuegyedre nő az egymással folytatott kereskedelem, 194S óta megháromszorozódott egymásközti külkereskedelmünk, ami nem kis mértékben járul hozzá a szocialista gazdaság minden ágának fejlődéséhez. Nem utolsó sorban ennek köszönhető, hogy az utóbbi öt évben az ipari termelés ezekben az országokban 2—3-szoro«ára növekedett, míg a kapitalista országokban 22 év alatt is alig 30 százalékkal. 1948 óta a tőkés országok egymásközti külkereskedelme alig fejlődött, elsősorban az amerikai imperializmus rablópolitikája miatt, amely nemcsak egyes iparágakat tesz tönkre a tőkés országokban, hanem korlátozza külkereskedelmüket is. A demokratikus táborban a mi hazánk ipari termelése is roh"mn_ san emelkedett, különösen nehéziparunk, s ennek eredményeként a- háború előtti agrárországból ipari :, országgá váltunk. Dolgozó népünk- kulturáltabban és jobban él, mint ; a felszabadulás előtt. A munkásság . reálbére jóval magasabb, mint a a háború előtt volt, ugyanakkor a i tőkés országokban a reálbér mé- i lyen a háború előtti színvonal alá süllyedt, a nyugateurópai orszá- t gokban átlag 40—50 százalékkal, i Összehasonlíthatatlanul jobban él dolgozó parasztságunk, különösen t a szövetkezeti dolgozó parasztok,- ugyanakkor, amikor az Egyesült- Államokban és más tőkés, gyarmati i és függő országokban a paraszt- ság helyzete tovább romlott. A szocializmus, a demokrácia országainak világpiaca clő.t a kor- : láttán növekedés távlata nyílt- meg. Ez a világpiac nem ismer vál-- i Ságokat, nem ismer értékesítési ne; kézségeket. A szocialista világpiac , bővüléséhez lehetőséget ad a terme- i és szakadatlan növelése, aminek kü* ’■ vetkeztében azok az országok, nme- lyek egykor a tőkés országokból importáltak, egyhamar képesekké- válnak kivitelre Is termelni. Az imperialista világpiac azonban szaka- datla.nul szűkül. Éppen a maximális profit hajszolása miatt nyomorba kerül nemcsak a munkásosztály, hanem a parasztság, a városi kispolgárság, sőt tönkremegy a közép- burzsoázia egyrésze is. Az Egyesült Államokban az utóbbi hét év alatt a monopolisták profitja elérte a , 220 milliárd dollárt, míg a második világháborút megelőző hét évben ez az összeg tízszerte kisebb volt. — Truman hétéves elnöksége idején több adót szedett be, mint az őt megelőző 31 elnök együttvéve Washingtontól Roosevelt lg, másfél évszázad alatt. A maximális profit biztosításáért a monopolisták kénytelenek olyan kockázatos vállalkozásokba kezdeni, mint a gyarmati és függő országok fokozottabb kirablása, céléig független országoknak függővé változtatása, s új háború megindítása, végül a- gazdasági világuralom meghódításának kísérlete. Ezt bizonyítja a második világháború után a Marsliall-terv meghirdetése, amely úgy .,segíti” a tőkés országokat, hogy közben az amerikai imperialisták megkaparintják a „segélyezett” ország gazdaságiit és fegyverkezésre, gazdaságuk egyoldalú fejlesztésére kény szerttik őket. Ezt bizonyítja a koreai háború kirobbantása, amely embereknek és hadianyagoknak folyamatos megsemmisítésével jár és fokozza a háborús szállításokból származó maximális profitot. A harmadik világháborúnak is azt az Imperialista célt kell szolgálnia, hogy tovább tömje a tőkés pénzes zsákokat, páncél-szekrényeket. ' Az amerikai imperialisták ezt a 1 háborút elsősorban a Szovjetunió ! és a népi demokráciák ellen terve- i zik. Ennek a háborúnak azonban s útjában áll a béketábor országai- : nak nagy gazdasági, társadalmi és t katonai ereje, és útjában áll a vi- ; lág népeinek, a népek százmilliói. I nak egyöntetű akarata, n-nii meg- t gondolásra kényszeríti az imperi- i nlistákat és megakadályozhatja a i béketábor országai elleni háború s kitörését. Sztálin elvtárs azonban L arra is figyelmeztet új művében, j hogy az amerikai imperializmus r rablópolitikája, a piacokért folyó t harc kiélezi a tőkéshatalmak egy- t másközíi ellentétet, amiből az kü- / vetkezik, hogy a lenini tétel az im a periaiisták közötti háborúk elkerül b hetetlenségérőt továbbra is érvény- á ben marad. v
