Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-23 / 275. szám
A békekongresszusra való készülődés lelkes napjaiban levelek ezreit írják dolgozóink, amelyekben legforróbb vágyukról, a békéről beszélnek. Vannak, akik verssorokba öntik gondolataikat. Határtalan bizakodás sugárzik ezekből a verssorokból, levelekből. „Gonosz, gaz tervek — balomra dőlnek!” — írja versében Vaslap Mihály DlSz-fia- tal Nagykállóból a háborús uszítok terveiről. Kovács István, dombrádi egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt Rákosi elvtársról, a legnagyobb magyar békeharcosról ír versében. Feleleveníti azokat a gonosz és sötét időket, amikor a nép nagy fia a Horthy-fasiszták vérbírósága előtt állott Rákosi elvtárs már akkor „Bátran hirdette az egy igazságot — az új rendet, békét, szabadságot!” Rákosi elvtárs arra tanítja népünket, hogy áldozatosan küzdjön a mindennapi jó munkájával a béke nagy ügyéért. Ennek a ta. Oltásnak szelleme sugározza be Szarvas István szabolcsbákai dolgozó verssorait: ..Elvtársak, a szivünk dobbanjon most össze, Keményen fogjuk a szerszám nyelét. A háborús uszítok tervét zúzzuk össze, Forgassuk bátran a béke fegyverét. Alkotó, büszke emberi munkára Hívjuk most hazánk boldog nénét Ragyogó fényes jövö jön a mára Fegyverrel is védjük az éltető békét!'1 Nem állunk egyedül. Velünk vannak a világ népei, „össizefog a világ minden békés, népe, — Slkra- száll ellened, háborúnak réme 1” — harcolunk a békéért, — szép életünk megvédéséért.” GYŰLÖLJÜK BÉKÉNK ELLENSÉGEIT Leírhatatlan harag és gyűlölet ég dolgozóink szívében azokkal szemben, akik ezt az élelet el akarják rabolni tőlünk. A leleplezett és elitéit tWóista gonosztevőkről ír S'.emök Mihályné, nyíregyházi mur.- kásasszony: „A mi vérünkön akartak kereskedni ezek az elvetemült gonosztevők. Mi szeretjük hazánkat, gyermekeinket, minden dolgozó embert és ezért sújtott le haragunk a gyilkosokra, kémekre! Ez az eset figyelmeztet bennünket arra, hogy még jobban, éberebben kell harcolnunk a béke frontján üzemünkben elhatároztuk, hogy a koreai népnek is több segítséget nyújtunk. Ili, asszonyok kézimun- kadélutánokat rendezünk, gondolatainkat, szeretet iin’ket hímezzük, varrjuk az elkészített ruhadarabokra, kézimunkákra, amelyeket a koreai gyermekeknek, anyáknak küldünk el. Érezzék azt, hogy ml is segítjük őket a végső győzelem kivívásában!” Nem fér hozzá kétség, hogy a népek békeakarata győzedelmeskedik. ha jól küzdünk a,z élet csatájában. Határtalan segítséget jelent számunkra Sztálin elvtárs. Ezért száll sokmiilliő ember forró szerelem ezekben a napokban a Kreml felé. Zajács Ilona, a nyíregyházi dohányfermentáló munkása, amikor beszámol levelében a termelési győzelmekről, így folytatja levelét: „Mi, a dohányfermentáló munkásai, egyemberkent állunk Sztálin elvíárs mögé, aki győzelemre vezeti az egész békeszerető, békéért harcoló emberiséget !” A harmadik békekongresszus tiszteletére folyó verseny során mezőgazdasági munkában a baktat járás, begyűjtésben IVyíregvliáza város lelt az első A megyei versenybizottság értékelte a békekongresszus tiszteletére folyó mezőgazdasági versenyt. Mezőgazdasági munkában a megyei pártbizottság versenyzászlaját to vábbra is a baktai járás dolgozói őrizhetik. A járás mély szántási tervét 53 százalékra teljesítette, azonban a siiózási terv teljesítésén sokat kell javítani a baktai járásban. — A megyei tanács verseny- zászlaját a nagy-kallói járás kapja. Ebben a járásban pedig a termelö- csoportok betakarítását, különösen a kukoricaszár betakarítását keil sürgősen befejezni. A járások további sorrendje: 3. a nyíregyházi járás, 4. a mátészalkai, 5. Nyíregyháza város, fi. a nyírbátori járás. T. a kisvárdai, 8. a vásárosna- ményi. 9. a fehérgyarmati, 10. a kemecsei, 11. a csengeri. 12, a ti- szalökl járás, ahol súlyos lemaradás van különösen a búza vetésben. A községek között legméltóbban a mezőgazdasági munka területén Oros készült a békekongresszusra. A vetést, a betakarítást befejezték, az őszi mélyszántási tervük teljesítésében 87 százaléknál tartanak. A kongresszus napjain az orosiak őrizhetik a megyei pártbizottság versenyzászlaját. A megyei tanács versenyzászla jáf Rakamaz község dolgozói nyerték el. Igen le van maradva az őszi munkálatokban Uszka. Az első termelöcsoport a turri- esei Acél. Betakarítási, vetési és siiózási tervét teljesítette. Az őszi mélyszántást már területe 60 százalékán elvégezte. A második helyet a kemecsei Kossuth termelő- csoport szerezte meg. Az állami gazdaságok versenyélten továbbra is az abapusztai gazdaság dolgozói járnak az élen. Az. ö«zi mélyszántást a szántóterületükön már befejezték. A gyümölcsfák metszését 51 százalékban végezték el. Második a dombrádi állami gazdaság, ahol a szántóföldi munkák mellett szép eredményeket érnek el az állattenyésztésben is, a gazdaság fejési átlaga 10.6 liter. Borosta Gyula fejőgulyás a gazdaságon belüli versenyben az első. Fejési átlaga 13.8 liter. A legjobb gépállomás továbbra Is a sőrekúti. őszi talajmunkatervüket 152.6 százalékban teljesítették. Második a nagy varsányi gépállomás az őszi talajmunka tervének 140.0 százalékos teljesítésével. A begyűjtési versenyben továbbra is Nyíregyháza város vezet. Második a kisvárdai járás. 3. a fehérgyarmati. 4. a mátészalkai, 5. a kemecsei, 6. a tiszalöki, 7. a nagykállói, S. a csengeri, 9. a baktai. 10. a nyíregyházi, 11. a vásáros na menyi és 12. a nyírbátori járás. I községek versenyében első helyen továbbra is Pusztadobos község van 1493 pontos eredménnyel. Második község 1 landol;. 1422 pontos eredménnyel. Hátul kullogó községek : Csaroda. Tisztaberek, Bid. Birlnek az összesített pontszáma csak 533. 4 termelőszövetkezetek versenyében továbbra is első a laskodi Vorosilov. A megyei pártbizottság versenyzászlaját 1342 pontos eredményükkel érdemelték ki. A megyei tanács versenyzászlaját az olcsvni Vörös Csillag termelőszövetkezet kapja 1135 pontos teljesítése után. A beadásban legjobban le van maradva a tiszaberceli Petőfi teriue- lőcsoport, mindössze 166 pontja van. Silózás A termelőszövetkezetek siiózási- versenyében továbbra is a mátészalkai járás vezet 135 százalékos teljesítéssel. Második a nyírbátori járás 101 százalékkal, 3. Nyíregyháza város 73 százalékkal, 4. a nagykállói járás 05 százalékkal, 5. a kemecsei járás 63 százalékkal, 6. a csengeri járás 59 százalékkal, 7. a vásárosa aményi járás 50 százalékkal, S. a fehérgyarmati járás 43 százalékkal, 9. a nyíregyházi járás 40 százalékkal, 10. a baktai járás 37 százalékkal, 11. a kisvárdai járás 37 százalékkal, 12. a tiszalöki járás 37 százalékos teljesítéssel. A termelőcsoportok siiózási munkáját legjobban elősegítette a nagy. káliéi, második a bnlkányi gépállo. más. SZÁMVETÉS „A béke nem egyszerű szó.-Benne van a magunkfajta egyszerű emberek vágyakozása, akarata .. .” Szép rendben sorakoztak egymás mellé a gömbölyű betűk. Aranyat Károlyné, a tiszavasvári Munka termelőszövetkezeti csoport tagja, a tiszai tiki járás egyik kongresszusi békeküldötte ezeket a szavakat írta le először a kitépett füzetlapra. Felszólalásra készült. Ügy gondolta : lehet, hogy nem kerül rám sor, hiszen sokszáz küldött szerelne beszólni s csak két napig tart a kongresszus, de azért mégis illik számvetést tenni ilyen nagy esemény előtt. ly EM EGYSZERŰ SZÓ a béke... ’ Nem. Ez a szó az ő számára azt is jelenti, hogy: szövetkezeti ólet. Hétfőn este dohánysimításra gyűltek össze a szomszédok Ara- nyoséknél. Valamennyien szövetkezeti tagok voltak. Húszán is lehettek, férfiak, asszonyok, gyermekek. Aranyosad körülnézett két vidám, barna, okos szemével s megkérdezte a vendégeket: „Olvassunk-e valamit?” - Mindenki helyeselt. A háziasszony elővette az MNDSz. olvasókörök vastag könyvét, amely annyi sok szép történetet rejt magában, felütötte az egyik oldalon s olvasni kezdett. „Ezt hallgassátok meg. Szépet olvasok. Szép, mert igaz.” Fazekasék történetét olvasta fel. Arról szólt a® írás, hogy a szövetkezeti életben még a házasélet boldogsága is úgy ki virágzott, mint a friss rózsabimbó. Fazekasáé megmutatta, hogy mit ér az asszony szorgalma. ttVier sége a csoportban, s a férje, aki azelőtt el nem engedte volna feleségét a főzőkanál mellől, jobban megszerette, mint valaha. Leány,nevén, Terusnak szólította feleségé.. Először az esküvő óta. A Z EMBEREK csendben dol- goztak, lialkan zizegtek a dohánylevelek. Ezelőtt tíz esztendővel a falu legnagyobb része még az uraságnak simitózott. Des seicffy Istvánnak, a hülye grófnak, Semsey Lászlónénak. aki any- nyit nem értett a földhöz, hogy a búzát is árpának mondta, Oláh Sándornak, aki üíötte-verte, pofozta cselédeit, Kornics „nagyságos úrnak”, aki lovával gázolt keresztül egyik cselédjén, mert az nem volt elég „tisztelettudó”. Szentigaz. úgy volt: a nyomorúság, éhezés, a sok megaláztatás még a családi békét is megbontotta sokszor. Az éhezés, szitkozódás és veszekedés rokonok egymással. Most valahogy máskép van ezzel is az ember. Mos' már nem arra kell gondolni, hogy mit eszünk holnap, hanem sokkal messzebb, távolabb kalandozhat az ember gondolata. Tiszavasvári határában, a falutól néhány méternyire, mint valami óriási szív, úgy dobog, zakatol a sok földkotró, amelyek a nagy csatornát vágják. S amott Tiiszalök alatt, a rázomi kanyarban már megmutatta homlokát az erőmű. Csatorna fut majd a tiszavasvári határban áldott, iszapos tiszavizzel és sorra megöntözi a földeket. Nagyapák és apák mennyit sóhajtoztak a vízért 1 — Szinte ma is hihetetlen, hogy nemsokára eljön az idő, amikor a víz elűzi örökre az aszályt, a szárazságot. De egyre több földvájó érkezik, egyre több kékruhás munkás jön a vonatokkal s egyre gyorsab ban tör előre a csatorna. A szocializmus előszele már megcsapta az embereket, kipirultak az arcok, s akik már szövetkeztek a föld társas megművelésére, azok már látják a dús kalászosát, a villanyerővel hajtott fürgén dolgozó gépeket, az elkövetkezendő bőségei ! A RANYOSÉK VENDÉGEI ész- re sem vették, hogy elszaladt az idő. Mészáros Sándor, az egyik szomszéd felállott, kedveskedve hajolt a feleségéhez: — Zsuzsi. — lánynevén szólította, — menjünk már haza. Arányosáé félrehúzta a függönyt, hogy jobban lásson és tovább írt: „Mi, dolgozó parasztok, az őszi munkák jó elvégzésével, a beadási kötelezettség teljesítésével mutathatjuk meg a legjobban, hogy békét akarunk...” A Munka termelőszövetkezeti csoportnak nincs mit szégyenkeznie. A begyűjtésről féléméit fővel szólhat majd Armyosné az ország színe előtt. Az űj tagok, akik tavasszal és nyáron még egyéni gazdálkodók voltak, azok is beadták azt, ami az államnak jár. Arányosáé szomszédságában nincsen hátralékos. De van máshol. Az Uj Élet-ben, az Uj Barázda-ban s még több csoportban. A község sem teljesítette tervét. A vetéssel szintén elmaradtak. 19-én még jócskán volt vetetlen föld a határban. Sok fel- világosító szóra van még szükség. „Az ellenség alattomban támad...” — írta tovább a békeküldött pa- rasutasszony. Jámbor, kétszínű arccal közeledik az emberekhez. Van a községben néhány volt tábornok, fasiszta gazember. Regge- lenkint elballagnak a kútra egy- egy kis kanoséval. Világért sem előznének meg senkit. Sőt, nyájas kodva húzzák meg a kútra jövő parasztlányok, asszonyok vedreit, szorgalmat mutatva tisztítják ki a kutak lefolyóit a hulló falevelektől. De csak azért, hogy bizalmat gerjesszenek maguk iránt s álnok szavakkal félrevezessék a népet. Gonosz ellenségei vannak a békének ! C EBESEN FUTOTT a ceruza ^ a papíron. Arányosáé olvasott azokról a gyilkos emliei-rablo banditákról, akiket Titóék küldtek drága hazánkba, ó. a gyalázatosak ! Fel akarták robbantani az új hidakat, az épülő földalatti gyorsvasutak Sebesen vert az asszony szíve s a döbbenet úgy belemartok, hogy majdnem felkiáltott. Lánya férje ott dolgozik a gyorsvasútitól. Hiszen ezek a gazemberek öt is megölték volna ! ... Unokájának, ti szőkehajú kicsi lánykának ott függött a képe, szembe az asszonnyal a falon. Mosolygott a másféléves csöppség a kéjien. Mellette, mintha vigyázna mosolyára, fia fényképe. A fia, Karcsi, határőr. A Z ASSZONY megállóit az írásban. Ránézett a fia ké- pére, akit anyai szeretető minden melegével szeret. S ezeket gondolta magában: Ha felszólalnék a kongresszuson, ha beszélhetnék az ország színe előtt, akkor azt mondanám. Én. mint egyszerű paraszt, asszony, mint egyszerű édesanya, büszke vagyok arra, hogy a fiam határőr. Büszke vagyok arra, hogy azok közé a bátor harcosok közé tartozik, akik szent határainkra, szövetkezetünkre, csatornánkra, erőmüvünkre vigyáznak. Büszke vagyok arra. hogy azok közé tartozik. akik kicsavarták a gyilkosok kezéből a fegyvert! És azt üzenem innen, a békekongresszusró! az én drága Karcsi fiamnak és minden határőrnek: legyenek éberek, jól vigyázzanak az én kis unokámra, a békénkre. Nem vagyok már fiatal, de Ígérem, hogy ml sem leszünk restek, minden tőlünk telhetőt megteszünk a béke védelmére, mígesak lehelletnyi lélekzet van bennünk ... SOLTÉSZ ISTVÁN 1352 NOVEMBER 23. VASÁRNAP NÉPLAP :i Dolgozók versei, levelei a békéről Jó munkával, fegyverrel állunk őrt a békevártán Úgy érzem, becsülettel készültem a Ili. békekongresszusra. Megfogadtam: teljesítem november 22-ig a beadási kötelezettségemet és elvégzem az őszt betakarítást, vetést. ígéretemet teljesítettem, sőt a kukoricából nem 100, hanem 12S százalékra teljesítettem beadási kötelezettségemet. Másból sem tartozók az államnak. A napraforgóból 11, burgonyából 28 százalékkal adtam be többet. Évi baromfi- és tojásbeadási kötelezettségemnek szintén eleget tettem. Nem tartozom a sertéssel és a negyedik ne- negyedévi adóval sem. Beszállítottam a demecseri keményítőgyár átvevőhelyére 300 négyszögöl területről 15 mázsa 10 kiló burgonyát. Ugyanakkor 400 négyszögöl földről 23 mázsa cukorrépát adtam át. így gondolkoznak dolgozó paraszttársaim is. és ennek az lett az eredménye, hogy Vásárosnamény a megye „Legjobb békeharcos községe” feliratú táblát több héten át őrizte. Most ts az elsők közt vagyunk megyei viszonylatban. Jelenleg a járást tanács begyűjtési vándorzászlóját őrzi községünk. Már többször elbeszélgettem Vaska Imre dolgozó paraszttársaimmal és elmondtam neki: nem helyes az, hogy a nevét a beadásban hátulkullogók közt olvasgatják a község dolgozói. Szereti jól megművelni a földet s terem is neki. Nehézség nélkül eleget tehet állami kötelezettségének. Semmi értelme, hogy a Mákok szavára hallgatva nem teljesíti idejében a beadási kötelezettségét, hiszen ő jár rosszul. Most is 911 forintot kell befizetnie kártérítés címén. Ismét beszélek vele s igyekszem meggyőzni. Nekem szintén van még tennivalóm a saját házam táján. Két hold földem nincs leszántva, pétiig ha tavaszra marad a szántás, kevesebb lesz a termés. Megfogadom tehát: nem hagyom leszántatlanul. Úgy lesz erősebb az országunk, amit erős néphadseregünk őriz. Ebben a hadseregben teljesít szolgálatot kisebbik fiam, családunk büszkesége. Dóka József 6 holdas dolgozó paraszt, Vásárosnamény. írja Tamási Sándor, nyíregyházi diák. A BÉKÉVEL EGYRE SZEBB ÉLETÜNKET VÉDELMEZZÜK. Erről ír levelében szanyi Ilona. a fényeslitkeí Fürst Sándor termelőszövetkezet ifjú brigádvezetője, az országos békekangresszus egyik szabóles-szatmári küldötte: „Életem egyik legnagyobb boldogsága az. hogy részt vehetek a III. magyar békekongresszuson. Fiatal vagyok, még nem sokat éltem, de ez alatt a rövid idő alatt is szereztem annyi tapasztalatot, hogy össze tudom hasonlítani a felszabadulás előtti és mostani életemet. A múltban nyo mór volt az osztályrészem. Alig voltam hét esztendős és már dolgoznom kellett. Játék helyett nehéz kapa volt a kezemben. Sokan voltunk otthon, öt éhes száj várta a kenyeret. Megtanultam, hogy mit jelent a kólátoknál robotolni kora Hajnaltól késő estig. Egyik helyről a másikra vándoroltam, de mindenhol egyforma kevés volt a fizetés. A felszabadító Szovjet Hadseregnek, Sztálin elvtársnak köszönhetem mai szép életemet! Most tudom csak. hogy mit jelent a szabadság és boldogság. 1949 őszén léptem be a szövetkezetbe. Küzdelmes évek voltak az elsők. Harcolni kellett a tudatlansággal, az ellenséggel. Ma már egy munkaegységre 35—40 forint jut. Szövetkezetünk állandóan fejlődik s vele fejlődnek az emberek. Ma már jut idő a tanulásra, szórakozásra. Növénytermelési brigádvezető vagyok s ebben az évben 380 munkaegységet szereztem. A III. magyar békekou- gresszusra elviszem szövetkezetünk tagjainak harcos üdvözletét és fogadalmát: továbbra is kitartóan