Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-01 / 257. szám

NÉPLAP 1052 NOVEMBER 1,' SZOMBAT *» PARTÉPÍTÉS ^ A pártszervezet hanyag- munkája Is hátráltatja Ujfeliértón a begyűjtés munkáját Lapunk tegnapi szilmában bíráló cikk jelent meg az űjfehértói köz­ségi tanácsról azért, mert félváll­ról kezelték a begyűjtés nagy mun­káját. Megalkuvók voltak a be­adást halogató dolgozó parasztok­kal, és ami a legsúlyosabb hiba, megalkuvók voltak a beadást sza­botáló ádáz ellenséggel, a kukátok­kal szemben. Tóth elvtársnak, az egységes falusi pártbizottság titká­rának az a véleménye, hogy való­ban opportunizmus burjánzott el a tanács munkájában. A hiba ott van, hogy a pártszerve­zet is csak most figyelt fel erre, Rákosi elvtárs már pártunk II. kongresszusán arra hívta fel fi­gyelmünket: .........ahol a párt és a párttitkár foglalkoznak a tanács­csal, segítenek a tanácselnöknek, aktívan résztveszuek a tanácsok munkájában, ott a tanácsok műkö­dése jó és egészséges’’. Viszont azok a tanácsok „ ... melyeknek műkö­dését a helyi pártszervezet nem kí­séri figyelemmel és nem segíti, nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket”. Az újfehértói pártszervezet vezetői elhanyagoltak a tanács pártelleuőrzésének, támo­gatásának fontos feladatát, a fenti hibákért tehát nagy felelősség ter­heli őket. Van azonban más hiba is a párt- szervezetnél, amely szintén hozzá­járult ahhoz, hogy Ujfehértó — úgy mint tavaly — most Is a mo- gjo szégyene legyen a begyűjtési versenyben. Az a kevés dolgozó pa­raszt kommunista, — aki van Uj- íehértón — sem mind jár élen a beadásban személyes példamutatás­sal. Bár vannak a községben olyan párttagok, mint Szabó Mihály elv­társ, aki mindenből túlteljesítette beadását, vagy Bereczki István, aki burgonyából 115 százalékra teljesí­tett, de napraforgóból és kukoricá­ból is eleget tett beadásának. Bo­kor György elvtársnak azonban már szégyenkeznie kell a falu párton- kívüli becsületes parasztjai előtt azért, mert ő még ma is adósa államunknak 025 ki]ó burgonyá­val! Vájjon nem szégyel-c az olyan párttag elmenni a dolgozó parasz­tokhoz és beszélni nekik a beadás teljesítésének fontosságáról; mikor ő maga is hátráltatja'azt, hogy a falu szabadpiacra vihesse termé­nyét?! Mert Bokor György Is jár népnevelőmunkára, hisz Pál elv­társ, az alapszervezet titkárhelyet­tese úgy vélekedik róla: „Bokor elvtárs, az Olyan ember, aki tudja a kötelességét. Bár minden párt­tag olyan lenne, mint ő. Jó nép­nevelő és példamutató is’’. A községi alapszervezet tehát. — mindebből látszik — nemcsak a tanács munkáját nem ellenőrizte, de még arra sem vett fáradságot, hogy megnézze — vájjon a kom­munisták nem adósai-e még álla­munknak. De nemcsak Bokor György az egyedüli párttag a fa­luban, aki hátralékos a beadásban. Fehér Ixijos is 335 kiló burgonyá­val és 203 kiló forgóval tartozik még. A napokban tartották meg a községi alapszervezet taggyűlését. Igen helyes lett volna, ha Pál elv­társ beszámolójában megbírálta volna azokat a párttagokat, akik nem tartják kötelességüknek min­denekelőtt rendezni beadásukat. Pártvezetőségi ülésen, taggyűlé­sen határozatot kellett volna hozni a párt vezetőségnek, taggyűlésnek arra, hogy minden elvtárs tartsa kommunista kötelességének rendez­ni beadását. Hiba volt az, hogy csak általánosan tárgyaltak be­gyűjtésről. A községi alapszervezet példát vehet az „öt világrész” I. típusú tszcs, pártszervezetének taggyűlésé­ről, ahol már a titkári beszámoló­ban js élesen bírálták azokat a párttagokat, akik adósai még álla­munknak. A taggyűlésen is névsze- rint bírálták az elvtársak ezeket. Határozatot hozott a taggyűlés arra, hogy minden egyes i>árttag a legsürgősebben rendezze beadá­sát. Lippai Sándort is igen élesen bírálták ezen a taggyűlésen. Az eredmény az lett, hogy Lippai elv­társ már másnap a kora reggeli órákban 13 mázsa burgonya he­lyett 14 mázsát vitt az átvevő­helyre. A népnevelő munkát is meg kell javítani Ujfeliértón, ha azt akar­ják, hogy a begyűjtésben november 7-ig a még hátralévő napokon jó eredményeket érjenek el. A nép­nevelő munka legnagyobb hiányos­sága az, hogy a 300 népnevelőből — ennyi van a községben — 15—20 csak a dolgozó paraszt. Pál elvtárs igen helytelenül úgy véli, hogy „még ezek a népnevelők sem érnek el jó eredményt”. Nagyon helytele­nül gondolja Pál elvtárs azt, hogy az alkalmazottak jobb népnevelő munkát tudnak végezni, mintha egy jólteljesítő dolgozó paraszt ke­resné fel az elmaradót. Megmagya­ráznák ezek a dolgozó parasztok azt, milyen munkát végeznek ők földjeiken, hogy bőségesen jut a beadásra Is. Sokkal eredményesebb lenne a munka, ha nemcsak egyné­hány, liauera többszáz dolgozó pa­raszt mondaná el népnevelőmunká­ja során azt és úgy, amit és aho­gyan Varga Márton elvtárs. Varga Márton sokat beszélget az utcájá­ban a dolgozó parasztokkal. 0. Pál János is hátralékos volt még, mi­kor elment hozzá Varga elvtárs és azt mondta. — A ml községünk maga végett sem kaphatja meg a szabad piacot, mert még mindig ha­logatja a beadást. Ha így viselke dik, még azt sem érdemli meg. hogy az emberek köszönjenek ma­gának. Meg aztán hogy akarja meghálálni az államnak azt, hogy fia rövidesen néphadseregünk tisztje lesz?! Mikor érhette volna el egy egyszerű parasztember, hogy tiszt fia legyen? Soha! — Igaz­sága van — felelte rá ó. Pál. — Rendezem beadásomat, nem akarok szégyent hozni az utcára, és a gyer­mekemre sem. Varga Márton és az utea többi népnevelője munkájá­nak eredményeként a Budai Nagy Antal-utcábau már mindössze csak 2 hátralékos van. Csütörtök este népnevelőértekez­letet tartottak Ujfeliértón is. Ez a népnevelőértekezlet is megmutatta — milyen komoly fogyatékosságai vannak ebben a községben a nép- neveiőmunkának. Alig 70—80 nép­nevelő gyűlt össze egy órai késés­sel az értekezletre. A népnevelők csaknem teljes egészében alkalma­zottak, pedagógusok voltak. Pál elvtárs beszámolóján meglátszott az, hogy készületlenül állt a nép­nevelők elé azon az értekezleten, ahol döntő fordulatnak kellett vol­na bekövetkeznie a népnevelőmun­kában. Búr délután már tudomást szerzett arról, hogy vannak még népnevelők, párttagok, akik adósai államunknak, de egyetlen elvtársat sem bírált meg ezért. Nem mutatta meg beszámolójában a népnevelők­nek hogyan is végezzék munkáju­kat. Ha továbbra is ilyen kevés gon­dot fordítanak a népnevelőm un ká­ra az újfehértói pártszervezetnél, könnyen lehet, hogy még november hetedikén, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulóján is szégyenkezve állhatnak a járás, a megye és az egész ország dolgo­zóinak színe elé és szégyenkezve mondhatják —- nem teljesítettük adott szavunkat, nem álltunk helyt a békefront ránkbízott szaka­szán ... ! — Antalóczi — Február 18—19-én tartja II. kongresszusát a Magyar-Szovjet Társaság A Magyar-Szovjet Társaság Or­szágom Vezetősége csütörtökön dél­előtt ülést tartott. Részt vett az ülésen Szabó Piroska, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának titkára, Veres Péter Kossuth-dfjas író, a Magyar-Szovjet Társaság a lel nő­ire! , Kelen Béla, az MSZT főtit­kára és m országos vezetőség szá­mos más tagja. Az ülést Szabó Piroska, az MSZT alelnöke nyitotta meg, majd Kakuk Józsefné, az MSZT országos titkára mondott beszámolót. El­mondotta, hogy az MSZT megérő södött az első kongresszus óta el­telt időbon. A Társaság taglétszá­ma 1,300.000-re, szervezeteinek szá­ma pedig 0.000 fülé emelkedett. Az MSZT politikai felvilágosító mun­kájával évente több millió dolgozó­hoz jut el. — Az MSZT 1952. első felében 24.443 előadást rendezett, amelyet körülbelül 3,000.000 ember hallgatott meg. Az orosz nyelv iránti na;<y ér­deklődést mutatja: az a tény hogy míg tavaly' 17.000 en tanultak a társaság tanfolyamain, ebben az évben 40.000-e.n kezdték meg már a tanulást, s további 20.000 dolgozó beiratkozása: a nyelvtanfolyamokra most történik. A beszámolót hozzászólások kö­vették. Az országos vezetőség ezután ha­tározatot fogadott el: A Magyar-Szovjet Társaság el­határozta li. országos kongresszu­sának összehívását 1958. február 18-ra, a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtást szerződés ötödik évfordu­lójának napjára. Az országos kon­gresszus legyen egyben az 1953. évi Magyar-Szovjet Barátság Hónapjá­nak megnyitása — hangzik a többi között a határozat. Az országos kongresszust előzze meg a Magyar-Szovjet Társaság fi-lOO szervezete vezetőségének és a kongresszusi küldötteknek demo­kratikus megválasztásit. Az MSZT országos vezetősége felhívással fordul a magyar nép­hez. A Magyar-Szovjet Társasági soraiba hív minden hazáját szerető magyar dolgozót — a gyárak, föl­dek, a hivatalok, a tudomány és a művészet dolgozóit: asszonyokat és ifjakat. Álljon a sorokba mindenki, aki szereti felszabad! tónkat, szö­vetségesünket a nagy' Szovjetuniót, aki mindközelebbről akarja megis­merni a legendás hősök, a nagy építkezések országát: aki a Nagy­Októberi Szocialista Forradalom­ban sarjadt nagyszerű eredmé­nyekből meríteni akar. A Magyar-Szovjet Társaság tag­jaiként sorakozzunk fel a párt és a kormány által népünk elé terjesz­tett országépítö tervünk megvalósí­tására. Sorakozzunk széles, tömör sorok­ban a Magyar-Szovjet Barátság megtestesítője ,az első magyar bé­keharcos, az országépítö nagy ha­zafi, Rákosi Mátyás mögé.” Amit nem mondott cl cg’y cikk Fekete Antal, mándi papról Nemrégiben cikk jelent meg pec­kelte Antal ínú.udd református pap gyalázatos cselekedeteiről a Nép­lapban „A béke mándi ellensége” címmel. A cikk kiegészítéséül még szeretném a következőket elmon­dani : Én magam cselédje voltam önnek a papnak, aki annakidején a szó­széken nem győzött eleget prédi­kálni a hitlerista csorda „nagy­szerű győzelmeiről” s aki a felsza­badulás után gyűlölködve folytait aknamunkáit a nép, a béke ellen. A békének ez a gonosz ellensége azt gondolja, hogy a mi törvényeink nem vonatkoznak rá. A termelőszö­vetkezeti csoport kaszálóján 100 öl takarmányt loka.-jzál-ta;toft és azt saját tehenével etette meg. Ugyan­akkor egész nyáron lopta az ugyancsak a termelőszövetkezeti csoport és az óvoda birtokában lé­vő gyümölcsös almáit, körtéit. Sze­mérmetlenségében odáig ment, hogy aa egyik termelőszövetkezeti tagot, aki a gyümölcsösbe ment, u pap le­köpte. Ugyanígy tett egy elvtárs­nővel is, aki termelőszövetkezeti csoporttag volt s most a postaki­rendeltség vezetője. A pap nem tel­jesítette állam iránti kötelezettsé­geit sem. Tartozik a beadással, kártérítéssel, adóval s ezeket a tartozásokat ruár több, mint egy esztendeje nem hajlandó kifizetni. A Néplap cikke helyesen írta: a mándi becsületes dolgozók kí­vánsága íi'z, hogy vessenek végei, az illetékesek a mándi pap garázdál­kodásainak. Nagyon csodálkozom azon, hogy a cikk megjelenése óta eltelt néhány hét ellenére sem tör­tént különösebb intézkedés, mert Fekete Antal továbbra is Máudou bujtogat a uéi> ellen. C'sepelyi Tamás, Fehérgyarmat, A FORRADALOM FÜZÉBEN Pogonyin : „Puskás ember66 című színmüvéből (Részlet) A színmű cselekménye az Októberi Forradalom napjaiban Játszódik. Egyik főszereplője Sádrin — közka­tona az első világháborúban — igazi orosz „muzsik", egyszerű, becsületes, jólelkü és van magához váló esze. Amikor az imperialista háború front­ja bomladozm kozd, fogja puskáját és megindul hazafelé. Megérkezik a forradalmi Fétervárra. NYOLCADIK KÉP. A Szmolnij hosszú folyosója. Sádrin jön, válláról szíjon lúg a puskája, oldalán tarisznya, kezében •ütött-kopott bádog teáskanna. Egy ajtón elolvassa u felírást: ,Tanári szoba”. Tovább megy, újra megáll és határozott mozdulattal benyit az egyik helyiségbe, ahol sűrű dohány­füstben emberek ülnél:, állnak, a padlón fekszenek. Egy matróz Író­gépen kopog, fiatul evikkeres r.ö diktál neki valamit. Három civil- ruhás épp egy térképet bont ki, a küszöbnél egy katona alszik a pad­lón. Sddrit észre sem veszik. Vi­gyázva csukja be az ajtót. Sádrin: Vezérkariak __ (Elgon­dolkozva áll. A folyosón egyre jön- nek-mennek, Egy csapat fegyveres katona és matróz vonul végig. Most egyenruhás ember jön Sádrin- nal szembe. Sádrin vekidur ál ja ma­gát, hogy megszólítsa. — Kérem, igen tiszteli... (Az egyenruhás tovább megy, mintha dróton húznák.) — Akárcsak a fronton... (Elin­dul.) A folyosó távolabbi ajtói felöl megjelenik Lenin, Sádrin felé kö­zeledik. Sádrin nézi maid látva. milyen határozatlan, gyorsan lép­ked, kissé félrehúzódik útjából. — Kérem, igen tisztelt — hol kaphatnék egy kis teát? Lenin egyenesen az arcába néz, mire Sádrin kissé zavarba jön. — Bocsánat igen tisztelt... — de messziről jövök. Lenin: Már nagyon hiányzik a Ica, ügyet Sádrin: ó, ne is mondja, igen tisztelt — Lenin: No, menjünk megmuta­tom ... Mondja, elvtárs, régóta ka­tona ? Sádrin (nagyot sóhajt): Harma­dik éve, egyfolytában. Lenin (megáll): Mikor jött el a■ lövészárokból t Mögötte megjelenik és kissé tá­volabb megáll egg matróz. ’ Sádrin: TiZ-tizenkét napja. Lenin: ltaj vont Sádrin: Nagy baj. Lenin: És mégis ott ülnek az ál­lásokban ? Sádrin: Az még megjárja. Lenin: Hát a németéknélt Mit vett észre? Sádrin: Tapasztalatunk szerint ők is rosszul állnak. Lenin: És mi a maguk tapaszta­lata? Nagyon érdekel. Sádrin: Olyan kávé... ej, tud­ja ... olyan cikóriaszaguk van. Be­hozunk egg foglyot... bizony, más lett a. német. Lenin: Mást Belefáradt a ve­méit Sádrin: Ve mennyire! Len in: Egyezked nének t Sádrin: Azt nem mondom... no persze, ha a, katonákról volna szó, a legénységről... Csakhogy cárjuk •is van étin! Lenin: Minálunk nincs cár. Sádrin: Ez igaz, Lenin: Hát akkor mi teszt Sádrin: Azt én nem tudom. Lenin: És ha a Szovjet hatalom azt mondja: katonák, vegyétek a. háború és a■ béke ügyét a kezetek­be.-. maga például megragadná a Szovjethatalom kezét.' Sádrin: Kedves elvtárs... csak mondaná mar ezt a Szovjethata­lom ! Lenin: Nem félt Sádrin: Kicsodát Ént Lenin: Például maga... Lássuk magát: most minden egyes katona felelős Oroszország sorsáért. Sádrin: Ez bizony ijesztő dolog. Lenin: Maga nőst Sádrin: Nős vagyok, Lenin: Gyereke vaut Sádrin: Három. Lenin: Földje elégt Sádrin: Ugyan.., Lenin: Lovat Sádrin: Van egy egész. Lenin: Tehenet Sádrin: Felfordult. (Bánatosan elgondolkozva áll.) Lenin (felveti fejét, könnyedén megérinti Sádrin puskasziját) : Hát a puskát nem kellene eldobni! Nos, nem kellene? Sádrin: Félek eldobni, élvtárs. Nem, nem. dobhatom el. Lenin: Kcrcnszkij fegyverrel jön ellenünk. Sádrin: Most hallom. Lenin: Kalegyin a Vonnál gyűjti a kozákokat. Sádrin: Hát ha. ezek emelnek előbb kezet a, népre, akkor... Lenin: Megint háborút Hiszen a katonák fáradtak, nemt Sádrin: Attól függ, miért és ho­gyan kell harcolni! Lenin: A Szovjethatalom nem akar idegen földet elfoglalni, de ha a cári generálisok a földcsurakat meg a kapitalistákat akarják Oroszország nyakára, ültetni, ak­kor-.. no, maga mit gondul1 Igen, mit gondol maga? Sádrin: Akkor harcolni fogunk. Lenin: Harcolni már ma kell... azonnal. .. Sádrin: Akkor azonnal Jogunk harcolni.., Szünet. — Talán nem hiszi cl nekem, igen tiszteltt Ami engemet illet, Úszta szírből mondom.-. Lenin (kezet nyújtva búcsúzik. Sádrintól): Viszontlátásra., elvtárs, bocsásson meg hogy feltartottam. Sádrin: Ugyan már ... dehogyis... Lenin: Teát pedig odafent kap.- llt, ennél a lépcsőnél mm az étke­zőnk. (Távozik azon az ajtón, ame­lyen Sádrin előbb benyitott ) Sádrin (egyedid:) Lám, milyen emberek vannak... no! (Megpil­lantja a matrózt) öcsém, ne félj tőlem... a frontról jövök... relé­iéi: tartok .., Matróz: Dehogy lélek én tőled, Sádrin: Azt mondd meg kivel be szeltem? Ki volt. ezt Malióz: Hogy kit Hát Lenin... Sádrin: (megtémtorodik): Mért nem mondták nekem ezt. előbb?... Hiszen én neki... Neki mindent elmondtam volna ... Matróz: Elmondtál te mindent.: Sádrin: Hallgass, matróz! (El­löki a teáskannát.) Kinek kell most tea?... Megyek, megmondom a katonáknak: épp most beszéltéin Leninnel, Harcolni már ma ke”, azonnal'.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents