Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-01 / 257. szám
1952 NOVEMBER 1, SZOMBAT NÉPLAP :* A. J. Visinszkij elvtárs beszéde a koreai kérdésről, a* EVSZ-közgyűlés politikai bizottságának október 29-i ülésén \0w-York, (TASZSZ). Az ENSZ-közgyülés politikai bizottsága október 29-én újból tárgyalta a koreai kérdést. Az ülésen lieszédet mondott A. J. Visinszkij elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője. Visinszkij elvtárs beszédében foglalkozott Achesonnak október 29-én az I-es számú bizottság előtt elhangzott beszédével, amelyben a koreai kérdés történetéről szólt. Acheson — aki a tényeket hamisan tüntette fel — durva hibákat követett el, s a közvetlen ferdítésektől sem riadt vissza. A. J. Visinszkij elvtárs rámutatott arra, hogy Acheson nem csekély igyekezettel törekedett elferdíteni az 1945-ös moszkvai tanácskozás munkájával kapcsolatos tényeket, Acheson például szóra sem méltatta a koreai nép politikai, gazdasági és társadalmi előrehaladásának és a koreai önkormányzat fejlesztésének fontos kérdését. Nem röstelte úgy feltüntetni a dolgot, mintha az Egyesült Államok által kidolgozott és Koreában a közigazgatási és gazdasági területen való együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedéseket a Szovjetunió azzal az indokolással utasította vutna el, hogy „ezek sértik a Szovjetunió hatáskörét az északi övezetben”. Felesleges ezt a koholmányt; cáfolni, mert a Szovjetunió ilyesmit soha nem jelentett ki. Visinszkij elvtárs visszapillantást vetve a koreai kérdés történetére, megállapította, hogy az elmúlt években az Egyesült Államok semmit sem tett, hogy biztosítsa a demokratikus mozgalom sikerét Dél- Koreában, semmit nem tett az ország egyesítése, demokratizálására, s a kulturális építés érdekében itszak-Koreábun. Ennek éppen az ellenkezője történt. Az Egyesült Államok ugyanakkor húzódozott a politikai szabadságjogokat és a lakosság életszínvonalának emelését biztosító demokratikus reformoktól is. , i Ebben az időszakban, amikor Dél-Koreában dühöngött á reakció, s megsemmisítette a legelemibb szabadságot és emberi jogokat is, Korea északi részén törvénybe iktatták az általános választójogot és a nők egyenjogúságát, szabad, demokratikus választások útján megalakították az államhatalom helyi szerveit, végrehajtották a földreformot, amelynek eredményeként hétszázhuszonötezer nincstelen és kevés földdel rendelkező paraszt több mint egymillió hektár földet kapott a japán gyarmatosítók és koreai szekértolóik egykori birtokaiból. Ugyanekkor államosították azokat az üzemeket, amelyek azelőtt japán kapitalisták kezében voltak. Törvényt hoztak a S órás munkanapról, a munkavédelemről és a társadalombiztosításról: az Iskolákban ismét bevezették a koreai nyelven folyó tanítást és az iskolahálózatot kiszélesítették. Végrehajtották a közoktatás reformját. Ennek érdekében a tanulók száma jelentékenyen megnövekedett. A szovjet kormány már akkor, 1947-ben javasolta, hogy elsősorban az alábbi rendszabályokat foganatosítsák : 1. Demokratikus koreai kormány megalakítása az ösz- szes demokratikus koreai pártok és társadalmi szervezetek bevonásával, hogy ez elősegítse Koreának, mint szuverén, idegen befolyástól mentes államnak politikai és gazdasági egyesülését. Ez végetvetne az ország két részre szakításának. 2. A hatalom demokratikus szerveinek megalakítása egész Koreában, általános és egyenlő választójog alapján tartott szabad Választások útján. 3. Segíteni a koreai népnek, hogy országa újjászülessen, mint független demokratikus állam, s kifejlődjön nemzetgazdasága és nemzeti kultúrája. Ez volt a helyzet abban az időben, amikor az Egyesült Államok kormánya elhatározta, hogy megszakítja a koreai kérdésben a moszkvai értekezlet határozatai alapján a Szovjetunióval folytatott együttműködését s még határozottabban fog működni Korea kettészakadásának elmélyítésén és a maga reakciós, agresszív terveinek megvalósításán. Ez volt az igazi oka annak, hogy az Egyesült Államok — megszegve a Koreára vonatkozó nemzetközi egyezményeket — a közgyűlés elé terjesztette a koreai kérdést. Acheson úr beszédének jelentős részében azzal próbálkozott, hogy megvádolja az északkoreaiakat, s egyúttal a Szovjetuniót azzal, hogy Li Szin Man kormányának megdöntése céljából aknamunkát végeznek Dél-Koreában. Visinszkij elvtárs ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy Acheson hosszasan elidőzött ennél a témánál, s igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét azokról az antidemokratikus módszerekről, amelyeket az Egyesült Államok alkalmazott északkoreai működése során, amikor Korea reakciós osztályainak képviselőire, a nagybirtokosokra és félfeudáiis urakból toborzott ügynökeire támaszkodott. Ezek az osztályok a japán gyarmati uralom támaszai voltak és hosszú éveken át aktívan segítették a japán gyarmatosítókat az ország rabsúgbantartásában, japán szuronyok védelme alatt kifosztották az országot és tönkretették a koreai népet. Az amerikai ruonepolfeták ezek segítségével erélyesen hozzáláttak Dől-Korea kincseinek kiszipolyozására. Wolfram, molibden és egyéb stratégiai jelentőségű ritka fémek kicsikarásával óriási összegeket vágnak zsebre. Ugyanakkor katasztrófái is méretekben romlot t Dél Koreában a parasztság és a dolgozó tömegek helyzete. Állandóan emelkedett a munkanélküliek száma, ami időnként elérte a kőt-háro-mmilliót. A parasztok nyomorogtak, roskadoztak a magas haszonbér, az adók, s a mindenfajta dézsmá'k elviselhetetlen terhe alatt. 1944-től 1947-ig a vetésterület 31 százalékkal csökkent és ugyancsak körülbelül ilyen mértékben csökkent a rizstermés is. Dél-Korea, az ország egykori éléstára súlyos, krónikus élelmiszerhiánnyal küzdött, lakosságát pedig éhezésre és nyomorra kárhoztatták. De a gyarmatosítók pro. fiija és a földbirtokosok jövedelme azért gyarapodott! Végtére is miért hallgat Acheson úr Li Szin Man és más délkoreai vezető politikai személyiségek egymásnak homlokegyenest ellentmondó és leplezetlenül harcias kijelentéseire? — tette fel ezután a kérdést Visinszkij elvtárs. Nézzük csak mit mondtak ezek az urak nem sokkal iSszak-Korea általuk szervezett megtámadása előtt! A bizottságnak a közgyűlés ötödik ülésszaka elé terjesztett 1949 évi jelentésében az alábbiakat olvashatjuk: „A bizottság megállapította, hogy az elnök, a külügyminiszter és más Ismert és befolyásos politikai tényezők időről-időre olyan kijelentéseket tettek, miszerint nincs messze az az idő, amikor majd a kétségbeesés helyére végső megoldásként az erők egyesítése lép.” A külügyminiszter például első évfordulóján annak, bogy a 'közgyűlés elismerte a koreai köztársaság kormányát, kijelentette: „Remélem, a lakosság minden erejéből rajta lesz, hogy megszüntesse a 38-as szélességi fok mentén húzódó határt, hogy így a jövő év- december 12-ig megvalósuljon egész Korea egyesülése. A cél tudatában az egész népnek szilárdan akarnia kell ezt ós késznek kell lennie arra, hogy vérét ontsa érte” — Li Szin Man elnök 1949 december 30-án sajtóértekezletén kijelentette: „Az új évben meg kell valósítanunk az ország egyesítését s hiszem, hogy ezt meg is tudjuk valósítani ... Türelmesen olyan álláspontra helyezkedtünk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetével való együttműködés óhaja su- írallt. Továbbra is erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy a koreai nép közötti kölcsönös egyetértés útján megvalósítsuk az ország újraegyesítését. Ha azonban elérkezik az elkerülhetetlen pillanat, valószínűleg nem kerülhetjük ki a vérontást és a polgárháborút... Ha sajnálatos módon nem tudjuk ebben «z évben elérni az egyesítést, akkor kénytelenek leszünk minden földünket saját erőfeszítésünkkel egyesíteni.” Szin Szén Mo hadügyminiszter 1950 februárjában nyíltan kijelentette: „Ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem sikerül Korea testéből eltávolítani ezt a „tőrt” — minthogy idáig nem sikerült —. akkor a koreai nép kénytelen lesz maga latba vetni erőfeszítéseit és erőt alkalmazni ennek elérésére.” Ha Acheson úrnak eddig nem volt elegendő ideje, hogy kellőképpen foglalkozzék a koreai bizottság jelentésével — mondotta Visinszkij elvtárs —, akkor most talán majd talál néhány órát. hogy megismerkedjék az ilyenféle nyilatkozatokkal és elmélkedjék azon, mit is jelenítenek ezek. Ez hozzásegíti ahhoz is, hogyan és miért következtek be az 1950 június 25-i események. (Visinszkij elvtárs beszédének folytatását holnap közöljük.) Francia lapok a francia-német ellentétek kiéleződéséről írnak a Saar-kérdéssel kapcsolatkan A francia lapok részletesen kommentálják o francia-német tárgyalások kudarcát, az úgynevezett „Saar-kérdésben”. A lapok azt írják, hogy Franciaország nem egyezik bele a bonni kormánynak abba a követelésébe, hogy újra engedé- lyezzék a. Saar-vidéken a háború után betiltott „németbarát pártokat”. Ezek a pártok indulnának a választásokon is. A „Ce Soiir” című lap a tárgyalások megszakításának okút a következőképpen magyarázza : „A francia kormány 1947-ben cserébe a Saar-vidők annexiósáért lemondott a német jóvátételről és most semilyen áron nem hajlandó odaadni a Sanr-vidók szenét és acélját, mert ezekre akarnak támaszkodni a nagyiparosok az „európai” szervezetekben, különösképpen a szén és acélközüsségben (síelni man-terv) a nyugatnémet versenytársak ellen folyó harcban. Sok lap arra a következtetésre jut, hogy az amerikai imperialisták parancsára különböző „szövetségekben”, „egyesületekben” társakká vált Franciaország és Nyugat németország között a viszony egyre romlik. A lapok szerint a Párizs és Bonn közötti vélemény- különbségek kiélesedése a militaristák által összehozott tömböknek, kiváltképpen a» érdekelt országok parlamentjei által még nem ratifikált „európai hadseregről” szóló egyezménynek a során mutatkozik meg. A „Paris Presse” megállapítja, hogy „ennek a kudarcnak nagy nemzetközi jelentősége is lehet”. „Az európai „szén- és acélközösség” alig kezdte meg működését — írja a lap — és máris abban a veszélyben forog, hogy meggyengül, mert a közösségben nagy szerepet játszó Saar-vidék továbbra is vitára ad okot Párizs és Bonn kö zött. A lap szerint ugyanez a sors vár az „európai hadsereg” felállításáról szóló egyezményre is, mert „a francia parlament sok tagja ennek a szerződésnek a ratifikálását a Saar-vidékről szőlő szerződés megkötésétől teszi függővé. A minisztertanács ülése A minisztertanács pénteken délelőtt Rákosi Mátyás elvtárs elnökletével ülést tartott. Rákosi Mátyás elvtárs beszámolt a magyar kormányküldöttségnek a Német Demokratikus Köztársaság ban tett látogatásáról. Aláhúzta, hogy a kormányküldöttséget a baráti Németország kormánya és népe meleg fogadtatásban részesítette. A látogatás jelentős mérőkben hozzájárult a két ország kapcsolatainak elmélyítéséhez, a magyar-német barátság megszilárdításához. A minisztertanács a minisztertanács elnökének beszámolóját tudomásul vette. A minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. A „Neues Deutschland44 a magyar kormányküldöttség látogatásáról A Német Demokratikus Köztársaság vezető napilapjai pénteki vezércikkeikben a Rákosi Mátyás elv- társ vezette magyar kormányküldöttség látogatásával foglalkoznak. A „Neues Deutschland”, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja rámutatott, hogy a hatalmas Szovjetunió felszabadító harca és a következetes sztálini békepolitika lette lehetővé a német és a magyar nép gyümölcsöző baráti együttmű ködösét. „A Rákosi Mátyás-vezette magyar kormányküldöttségnek éppen a mostani időpontban tett látogatása felbecsülhetetlen segítség nemzeti küzdelmünkhöz — írja a „Neues Deutschland”. Ezt a látogatást éppen ezért nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói üdvözölték nagy ürömmel, hanem a nyugatnémetországi hazafiak is, akik le akarnak számolni az Adeoauer-klikk háborús politikájával. A látogatás azzal a biztonságos érzéssel töltötte el a német hazafiakat, hogy a békeszerető nélK'k közösségében nagy és boldog jövő vár a német népre. Ez a tudat új lendületet ad harcunknak, amely feltartóztathatatlanul Nyugat-Né- metországnak az amerikai rabszolgaság járma alól történő felszabadításával fejeződik majd be.” A Francia Kommunista Párt nagygyűlése a párizsi Mutualité-teremben Párizsban a Mutualité-teremben nagygyűlés volt. A nagygyűlést a Francia Kommunista Párt szervezte. Az egybegyűltek nagy figyelemmel hallgatták meg Auguste Lecoeur-nek, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának beszédét. Leeoeur tagja volt a Szovjetunió Kommunista tártjának XIX. kongresszusán résztvett francia küldöttségnek. — Leeoeur beszámolt a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának munkájáról, beszélt a kongresszus történelmi jelentőségéről, majd áttért a Francia Kommunista Párt feladataira. Rámutatott, hogy a kommunista párt és valamennyi l>ocsülctes hazafi ellen küzdő reakció fegyvertárában nem utolsó helyet foglalt és foglal el a hazrifi at lanság koholt vádja. „Valamennyi nép tapasztalata azt mutatja — mondotta Leeoeur, — hogy abban a pillanatban, midőn newi szavakkal, hanem telitekkel kellett a hazát védelmezni, a Szovjetunió barátai szálltak harcba íik ország becsületéért és szabadságáért. iw ellenkezőleg, azok, akik a Szovjetunió ellen foglaltak állást, saját országukat is elárulták ...” Leeoeur a továbbiakban rámutatott, hogy a kommunisták a nemzeti érdekeket védelmezve tovább harcolnak az amerikai megszállás ellen, úgy, ahogyan a hitleri megszállás ellen harcoltak. II Nemei Ifjúsági Szöyetség újabb titkos fasiszta csoportjait fedezték fel Nyugat-Némeiország angol megszállási övezetében A berlini „Nacht-Express” kiéli jelentése szerint Schleswig-Holstein belügyminisztériumának tudomására jutott, bogy a Német Ifjúsági Szövetség titkos csoportjai működnek az angol megszállási övezetben. A- lap jelentéséből kitűnik, hogy Schleswig-Holstein belügyminisztériuma Flensburg, Neumünster és Schleswig környékén több amerikai eredetű fegyverekkel és lőszerekkel teli titkos raktárát fedezett fel. Ugyanezen forrásból eredő hírek szerint Zinn hesseni miniszterelnök leleplezései után Kirkpatrick angol főbiztos elrendülte, hogy adják át az. angol hatóságoknak a Német Ifjúsági Szövetség titkos csoportjának tevékenységéről szóló anyagokat, amelyek Alsó-Szászország, Schleswig-Holstein és Északrajna- Westfália belügyminisztériumaiban voltak. A íentemlített minisztériumok munkatársait figyelmeztették, hogy felelősségre vonják őket, ha híreket terjesztenek arról, hogy a Német Ifjúsági Szövetségnek fegy- verraktárai vannak az angol megszállási övezetben. „Az ENSZ amerikai fogságban" A Daily Compass című amerikii lap írja az ENSZ új ülésszaká- val foglalkozó cikkében : „Az Egyesült Nemzetek nagy kezdeti baklövést követett el, amikor úgy döntött, hogy az Egye-ült Államokban rendezi i>e székhelyét. Annak idején azért vetették el Geriet, a Népszövetség régi fővárosát, mert a múlt szervezet kudarcára emlékeztetett. Newyork azonban, mint az ENSZ székhelye, valahogy még rosszabb. Newyork lassankint a világszervezet fogságának szimbólumává válik, ahol a szervezet az amerikai politika esztelen tájfunjai iák és szeszélyeinek van kitéve.” A cikkíró befejezésül hangsúlyozza, hogy ha az Egyesült Nemzetek Szervezete el akarja látni azt : íüukcióját, amelytől <* világ békéje függ, — függetlenségi nyilatkozatra van szüksége és új, semleges üléshelyre, amely mentes az Egyesült Államok gőzhenger- és pánikat moszférá jától. A Dally Compass cikkében sok beismerés van. A cikkíró fején találta a szöget, amikor „az ENSZ amerikai fogságát” tette szóvá. Ezen azonban nem segít a világszervezet székhelyének áthelyezése. Az Egyesült Államok politikáját kell megváltoztatni hogy az ENSZ a háború szervezésé 1 a béke fenntartásának politikájára térjen át. Erre lehe tőség van Newyorkban is — Achesonok, Trumanok, Eisenhowere Morganok nélkül, *h háború lovagjai nélkül.
