Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

*»

NÉPLAP

.1952 OKTÓBER 8, SZERDA —BHWBB tuusMiunukmumam

Az SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

(Folytatás az 1. oldalról.)

hetetlenné teszi a nyugateurópai országok számára, hogy élelmiszer- árukat szerezzenek korábbi keleteurópai piacaikon. Pedig a nyugat- európai országok mindig nagymeny- uyiségü ipari árut szállítottak oda, cserébé az élelmiszerért és nyersanyagért.

Az amerikai imperializmusnak ez a gazdaságpolitikája ki kellet, hogy élezze az Egyesült Államok és a lobbi tőkés állam közti ellentéteket. Ezek közül a legfőbbek az Egyesült Államok és Anglia közötti ellentétek. Ezekuek nyomán uyilt harc folyik az amerikai és angol monopóliumok között a kőolaj, a kaucsuk, a ritka- és színesfémek, a kén és a gyapjú forrásaiért, az áruelhelyező piacokért.

Ehhez járulnak még az Egyesült Államok és Japán, az Egyesült Államok és Olaszország, az Egyesült Államok és Jíyugat-Németország igén komoly ellentétei.

Ahogyan az amerikai imperializmus ,,segély" leple alatt, hitelnyújtással befészkeli magát Anglia, Franciaország, Olaszország gazdasági életébe, elhódítja az angol- francia gyarmatokon lévő nyersanyagot és az árupiacokat, úgy éleződnek és még tovább fognak éleződni az ellentétek az Egyesült Államok és Anglia, az Egyenlít Államok és Franciaország között. Anglia, majd utána Franciaország és a többi kapitalista ország arra törekszik, bogy kiszakítsa magát az Egyesült Államoknak való alárendeltségből, hogy önálló helyzetet és magas profitot biztosítson a maga számára. Az angol kapitalisták már most kemény harcot folytatnak a nemzetközi kereskedelemben megnyilvánuló amerikai túlsúly ellen.

A kapitalista országok háború utáni gazdasági nehézségei még fokozódlak azáltal, hogy az imperialisták maguk zárták el maguk elől a demokratikus világpiacra vezető utat.

Az Egyesült Államok kapitalistái felismerve ezeket a gazdasági nehézíSégeket, igyekeznek őket a koreai háborúval, fegyverkezési versennyel, az ipar militarizálásá- val ellensúlyozni. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország imperialistái a koreai nép elleni reakciós háború kirobbantása után és a demokratikus tábor elleni háborús hisztéria felszításával »egyidejűleg háborús vágányra terelték a gazdasági életet, hatalmas arányúvá tették országuk gazdasági életének militarizálását' és a fegyverkezési versenyt. JeLenleg ezen országok ipari termelésének egyre nagyobb részét használják fel hadfelszerelésre. A hadimegrendelések döntő szerepet játszanak az Egyesült Államok és a többi kapitalista ország iparának fő ágazataiban. A kapitalista államok költségvetésében szakadatlanul növekszik a fegyverkezési versenyt szolgáló közvetlen és közvetett kiadások aránya.

A háborús gazdaság vágányaira való áttérés lehetővé tette az Egyesült Államoknak és más kapitalista országoknak, hogy ideig-óráig emeljék ipari termelésük színvonalát. A burzsoá közgazdászok ezen az alapon igyekszenek bebizonyítani, •hogy a nagy katonai megrendelések a végtelenségig képesek fenn- iartani az „üzleti tevékenység" magas színvonalát. A valóság azonban rácáfol ezekre az állításokra. Most, a kapitalista gazdaság különösen erős milltarizálásának harmadik évében egyre nyilvánvalóbbak lesznek a militarizálás pusztító következményei.

A nemzetgazdaság milltarizálása nem küszöböli ki, hanem ellenkezőleg, kimélyíti az aránytalanságot a termelési lehetőségek és a lakosság csökkenő fizetőképes kereslete között, amelyet a kapitalista országok vezető körei a végső minimumra csökkentének. Ez a kapitalista piac felvevőképességének egyre na- gyoöbarányú csökkenését vonja maga után. A katonai költségvetés felduzzasztása ilymódon szükségképpen újabb, mélyreható gazdasági válság kibontakozásához vezet.

_ Malenkov elvtárs beszél az Egyesült Államok csatlósországainak gazdasági nehézségeiről, népeik életszínvonalának süllyedéséről, ami a háborús politika egyenes következménye, azután így folytatja beszámolóját:

A kapitalista világrendszer helyzetét ezidőszerint az teszi még bonyolultabbá, hogy a háború következtében és a nemzeti-felszabadító harc újabb fellendülése következtében a gyarmati és függő országokban az imperializmus gyarmati rendszerének tényleges szétesése megy végbe.

A fasiszta Németország és az imperialista Japán szétzúzásának közvetlen eredménye volt az imperializmus frontjának áttörése Kínában, Koreában és Vietnamban, ahol a gyarmatok és félgyarmatok helyén népköztársaságok jöttek létre. A kínai nép győzelme méginkább forradalmasította a Keleten és elősegítette az Imperializmus által elnyomott népek felszabadító harcának fellendülését.

A háború Utáni időszakban méginkább fokozódtak az ellentétek az anyaországok és a gyarmatok között. Anglia, Franciaország, Belgium és a többi gyarmattartó hatalom a gyarmatok rovására jgyek

A háború utáni időszakban az Amerika! Egyesült Államok, Anglia és Franciaország uralkodó köreinek tevékenysége a nemzetközi kapcsolatok területén is az új háború előkészítésének jegyében bontakozott ki.

Az Amerikai Egyesült Államok a második világháború befejezése után csaknem azonnal letért arról a megegyezéses politikai irányvonalról, amelyen a háború idején a szövetségesek haladtak és amelyet a hatalmak teheráni, jaltai és potsdami értekezletei lerögzítettek. Az Egyesült Államok az agresszív cselekmények egész sorozatával élezte ki a nemzetközt helyzetet és új háború veszélye elé állította a világot.

Minthogy a Szovjetunió az új háború fő ellenzője, a bélre fő támasza, az Egyesült Államok főkolomposai arra a következtetésre jutottak, hogy á háborút a Szovjetunió és a béke többi hívei ellen kell megindítani. így alakult meg az c'ezakatlanti agresszív tömb, amelyet a Szovjetunió tudta nélkül, háta mögött ■ kovácsoltak össze. És hogy a nép elől eltitkolják ennek a tömbnek agresszív céljait és becsapják a népet, „védelmi” tömbnek nevezték el a „kommunizmus”, a Szovjetunió ellen, amely — mint mondották — támadásra készül az Egyesült Államok, Anglia, B’rancia. ország és a tömb többi tagjai ellen.

Ugyanezen bűnös célból szerveznek amerikai katonai támaszpontokat a szovjet határok közelében fekvő különböző országokban.

Ugyanezen bűnös célból az Egyesült Államok uralkodó körei remili- tarizálják Nyugat-Némeíországot és Japánt.

Az Egyesült Államok uralkodó körei és híveik Nyuga t-N'émetország és Japán remilitatizálásával az egész világ szemelábtára újjáteremtik a második világháborúnak azt a két gócpontját, amelynek megszüntetéséért a népek ebben a háborúban vérüket ontották.

Az Egyesült Államoknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni támadása azt jelentette, hogy az amerikai-angol tömb az agresszív háború előkészítéséről át. tért a közvetlen agresszió cselekményére. A koreai nép, a bátor kínai önkéntesekkel szoros együttműködésiben, hősiesen védelmezi hazájának szabadságát és függetlenségét, visszaveri a bákebontókat, kivívja az egész demokratikus és békeszerető emberiség lelkes , rokon- szenvét. (Lelkes taps.)

A mostani nemzetközi helyzetnek a maga egészében több sajátszerű vonása és sajátossága van. Ezekszik kárpótolni magát azokért a terhekért, amelyeket a gazdasági élet milltarizálása és az Egyesült Államok terjeszkedése rájuk hárít. Ugyanakkor az amerikai imptria-. listák behatolnak e gyarmattartó hatalmak gyarmati érdekköreibe, ott pozíciókat hódítanak meg maguknak, fokozzák a gyarmati és függő országok ^népeinek kizsákmányolását. E harc során az amerikai hódítók összeesküvéseket su galmaznak angol és francia „szövetségeseik'’ ellen, cselekedeteikkel elősegítik az imperializmus gyarmati rendszere válságának további elmélyülését. Sok gyarmati és függő ország (Egyiptom, Irán, Szíria, Marokkó. Tunisz és mások) térii letét katonai támaszpontok céljaira használják fel, lakosságát pedig a jövendő háború „ágyútöltelékének” szerepére készítik elő.

A gyarmati és függő országok népei egyre határozottabban ellenállnak az imperialista Ingázóknak. A nemzeti 'felszabadító mozgalom növekvő lendületét bizonyítja Vietnam, Burma, Malájföld, a FUlöp- szigetek és Indonézia népeinek harca, a nemzeti ellenállás fokozódása Indiában, Iránban, Egyiptomban és más országokban.

közül a következőket kell megemlíteni.

A fő agresszív hatalom, az Amerikai Egyesült Államok, fokozott erővel hajszolja háborúba, a többi kapitalista országot, mindenekelőtt az északatlanti tömb tagjait, valamint a második világháborúban legyőzött országokat — Nyugat-Né- metországot, Olaszországot, Japánt. Aií amerikai főkolomposok a tömb valamennyi résztvevője részére megszabják a háború céljait, menetrendjét, a háborús részvételre számbajöhető erőket és eldöntik a háború előkészületeinek egyéb kérdéseit is, diktálják a inagul> akaratát.

Malenkov elvtárs leleplezi az imperialisták hazug propagandáját, mely szerint ők „a szabad országokat; védik a Szovjetunió részéről fenyegető háborúval szemben.” Rámutat arra, hogy az atlanti szövetség országainak uralkodó körei eladták hazájuk függetlenségét az amerikai milliárdosoknak. Az USA stratégiáját a beszámoló a következőkben jellemzi :

Az amerikai imperializmus stratégiájának sajátossága, hogy az amerikai imperializmus főkolomposai katonai terveiket idegen területek és Idegen hadseregek, elsősorban nyugatnémet és japán, valamint angol, francia és olasz területek és hadseregek felhasználására, valamint más népek felhasználására építik, amelyeknek az amerikai stratégák elgondolása szerint, vak eszközül és úgyutöltelékül kell szolgálniuk annak érdekében, hogy az amerikai monopolisták ki- vívhassák a világuralmat.

A józanabb és haladó politikusok, akiket nem vakított el a szovjetellenes ellenségeskedés, az európai és egyéb kapitalista országokban máris világosan látják, milyen feneketlen mélységbe rántják őket a megvadult amerikai kalandorok. Ezek a politikusok már kezdenek szót emelni a háború ellen. Fel kell tételezni, hogy az amerikai diktátorok engedelmes bábjainak sorsára ítélt országokban akadnak valóban békeszerető, demokratikus erők, amelyek a maguk önálló, békés politikáját fogják folytatni és megtalálják kiutat abból a zsákutcából, amelybe amerikai diktátoraik hajszolták őket. Az európai és egyéb, országok erre az új útra lépve, teljes megértésre találnak valamennyi békeszerető nép részéről. (Viharos taps.)

Az Egyesült Államok uralkodó körei álcázni igyekeznek hódító politikájukat, megpróbálják a demokratikus tábor ellen folyó úgynevezett hidegháborút” békés védelmi

2. Á nemzetközi helyzet kiéleződése. Uj háborús veszély az amerik ai-ango? agresszív tömb részéről.

A népek harca a békéért

politikának feltüntetni és saját népeiket a Szovjetunió részéről megindítandó támadás nemlétező veszélyével rémítgetik. Az atlanti tömb főkolomposai demagóg, békeszeretö frazeológiával leplezik agresszív terveiket és a már folyó hadműveleteket. Ez az álcázás jellemző Vonása politikájuknak. A dolog lényege az, hogy mostanában nem olyan könnyű új háborúba, a béke- szerető népek ellen indítandó háborúba hajszolni a népeket, ame lyek csak nemrégiben ismerték meg

a vérontó hadműveletek egész súlyát. Ezért igyekszik az agresszív atlanti farkas báránybőrt ölteni.

Ilyen körülmények között veszélyes volna lebecsülni a mai agresz- szorok farizeus békekomédiájának ártalmasságát.

Malenkov elvtárs rámutat a ía- sizálás gyorsuló folyamatára, az USA által leigázott országokban. Beszél a békemozgalom kifejlődéséről, azután áttér a szovjet békepo- lilikia elemzésére.

3. A Szoyjelnnió harca a béke megőrzéséért és megszilárdításáért

A párt legfőbb irányvonala a külpolitika területén a' népek közötti béke és szocialista hazánk biztonsága biztosításának politikája volt és marad.

Helytelen volna azt gondolni, bogy a háború csakis a szovjet állam ellen irányulhat. Mint ismeretes, az imperialisták az első világháborút jóval a Szovjetunió megalakulása előtt robbantották ki. A második világháború kapitalista államok közötti háborúként kezdődött, s a háborútól íuaguk a tőkés országok is erősen szenvedtek. Azok az ellentmondások, amelyek jelenleg marcangolják az imperialista tábort, egyik kapitalista államnak a másik elleni háborújára vezethetnek. Mindezeket a körülményeket figyelembevéve a Szovjetunió arra törekszik, hogy az egyes államok közti bárminemű háborút megakadályozza s a nemzetközi konfliktusok és nézeteltérések békés szabályozása mellett foglal állást.

Malenkov elvtárs felsorolja a szovjet békiedlplomácia legfontosabb lépéseit és rámutat arra, hogy a szocialista nagyhatalom mindent megtesz a háború megakadályozására.

A Szovjetunió teljes egységben folytatja békepolitikáját más demokratikus, békisszerető államokkal — a Kínai Népköztársasággal, Lengyelországgal, Romániával, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Mongol Népköztársasággal. A Szovjetunió kapcsolata az említett országokkal azoknak a teljesen új államközi kapcsolatoknak példája, amelyekhez hasonlót azelőtt nem ismert a történelem. Ezek a kapcsolatok az egyenjogúság, a gazdasági együttműködés és a nemzeti függetlenség tisztieletben- tartásának elvein alapulnak. A Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződéseihez híven segíti és támogatja, s a jövőben Is segíteni és támogatni fogja ezeket az országokat további megerősödésükben. (Viharos taps.)

Meggyőződésünk, hogy a szocialista gazdasági rendszer a kapitalizmussal folytatott békés versenyében évről évre sa; mlé.1 te többen megmutatja felsőbbségét a kapitalista gazdasági rendszerrel szemben. Da mi senkire sem akarjuk erőszakkal rákényszeríteni ideológiánkat vagy gazdaságt rendszerünket. „A forradalom exportja — ostobaság. Minden ország, lm akarja, maga hajtja végre forradalmát, lm pedig neui akarja, nem lesz forradalom’’ — mondja Sztálin elvtárs.

A Szovjetunió rendületlenül folytatja a minden országgal való békés együttműködésre törekvő politikáját,, de ugyanakkor számol a fékevesztett háborús gyújtogatok részéről fenyegető új agresszió veszélyével is. Ezért erősíti most és a jövőben is védelmi készségéi. (Taps.)

A Szovjetunió nem ijed meg a háborús gyújtogatok fenyegetéseitől. Népünknek vannak tapasztalatai az agresszorok elleni harcban, s rég megtanulta, hogyan kell ütni őket. Már u polgárháború idején megverte az agresszörokat — amikor pedig a szovjet állam még fiatal és viszonylag gyenge volt, megverte őket a második világháborúban ; s a jövőben is megveri őket, ha hazánkra merészelnek támadni.

A párt külpolitikai feladatai: 1. további harc az új háború előkészítésié és kirobbantása ellen, a hatalmas liáborűellenes demokru- tikus front fölzárkóztatása a béke megszilárdítására, a barátság és szolidaritás szálainak erősítése a béke híveivel világszerte, az összes áj háborús előkészületeknek a háborús gyújtogatok minden mesterkedésének és cselszövényéuek állhatatos leleplezése; 2. a nemzetközi

együttműködés és a minden országgal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére törekvő politika továbbfolytatása ; 3. a megbonthatatlan

barátság kapcsolatainak erősítése és fejlesztése a Kínai Népköztársasággal, az európai, népi demokratikus országokkal — Lengyelországgal. Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával — a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi fJemokratikus Köztársasággal, Mongol Népköztársasággal; 4. » szovjet állam védelmi erejének lankadatlan növelése, s ama képességünk fokozása, hogy bármely agresz- szort megsemmisítőén visszaverjünk. (Viharos, hosszantartó taps.)

II.

A Szovjetunió belső helyzete

Malenkov elvtárs megemlékezik a szovjet nép óriási teljesítményeiről a Nagy Honvédő Háborúban, majd megállapítja :

Népünket az az eltökélt szándék halja át, hogy továbbra is ünfelála) Ipar

A háború előtti ötéves tervek éveiben megvalósult az ország szocialista iparosítása. A hatalmas ipar alapján országunk kifejlesztette egész népgazdaságát és felkészült az aktív önvédelemre. A háború évei rendkívüli erővel igazolták, hogy helyes volt pártunk vezérfonala: az ország iparosítása. A Szovjetunió iparosítására irányuló politika megvalósításának döntő jelentőség? volt a szovjet nép sorsának alakulása szempontjából. Ez mentette meg hazánkat attól, hogy rabszolgasorsra jusson.

Ahhoz, hogy népgazdaságunk újból elérje a háború előtti színvonalat, bizonyos időre volt szükség. Az évi ipari össztermelés terén 194S- bán, a széntermelés terén 1947-ben, az acél- és cementgyártás terén

194S-ban, a nyersvasgyártás és olaj- termelés terén 1949-ben, a lábbeli- gyártás terrén 1950-ben, a gyapotáruk gyártása terén löől-ben, értük el, illetőleg haladtuk túl a háború •előtti 1940 es év színvonalát. Ez azt jelenti, hogy a háború nyoic- kilenc évvel, vagyis körülbelül kiét (Folytatás a S. oldalon.)

dozóan dolgozzék szocialista hazája javára, s becsülettel teljesíteni fogja történelmi feladatát: a kommunista társadalom felépítését. (Hosszantartó, viharos taps.)

1. A Szovjetunió népgazdaságának további sikerei