Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-08 / 236. szám
1952 OKTÓBER 8, SZERDA NÉPLAP 7% Az SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója (B’olytatds a S. oldalról.) ötéves tervvel vetette vissza iparunk fejlődését. Iparunk háború utáni sikeres újjáépítésének és fejlesztésének eredményeképpen ipari termelésünk színvonala Jelenleg jelentékenyen meghaladja a háború előttit. Mint ismeretes, iparunk folyó évi tervünket egészében véve nemcsak sikeresen .teljesíti, hanam túl is teljesíti.' Ezért joggal számíthatunk arra, hogy 1932 ben iparunk körülbelül 2,3-szer annyi terméket fog etőállítani, mint 1940-ben. Az ipar háború utáni sikeres újjáépítése és fejlesztése eredményeképpen a Szovjetunióban az egy lélekre eső ipari termelés jelenleg felülmúlja a háború előtti színvo halat. Így az egy lakosra jutó v 11 la mosenc rgla-termelés 1951-ben több mint kétszerese volt az 1940. évi színvonalnak, a nyersvasöntés 50 százalékkal, az acélöntés 70 százalékkal, a széntermelés 00 százalékkal, a cementgyártás több mint kétszeresen, a gyapotszövet-fermelés 20 százalékkal, gyapjúszövet-termelés több mint 00 százalékkal, a papírtermelés 70 százalékkal slb. múlta felül az 1940. évi, egy lélekre jutó termelés színvonalát. A beszámolóban ismertetett időszakban — különösen a háború utáni években — jelentősen kibővült és megerősödött iparunk termelési technikai alapja, mind új vállalatok építése, mind a meglévő vállalatok újjáalakítása révén. A háború utáni években az ipar minden ágát új gépekkel és gépezetekkel látták el, tökéletesebb technológiai folyamatokat vezettek be, megvalósították a termelés észszerűbb szervezetét. Ebben az időszakban a szerszámgépállomány — új, termelékenyebb szerszámgépekkel való kiegészítés útján — 2,2 szeresére nőtt. A hazai gépgyártás csupán a- legutóbbi három év alatt körülbelül ltíOO újtípusú gépet és’ gépezetet alkotott. A további technikai haladásért vívott harcban nagy szerepe van tudományunknak, amely találmányaival segíti a szovjet népet a természet kincseinek és erejének teljesebb feltárásában és jobb kihasználásában. A háború utáni időszakban tudósaink sikeresen oldottak meg sok hatalmas, népgazdasági jelentőségű tudományos problémát. Abban az időszakban igen fontos eredménye volt a szovjet tudománynak az atomenergiatermelés módszereinek felfedezése. Ezzel tudományunk és technikánk megszüntette az Egyesült Államok monopolisztikus helyzetét (?zen a téren és komoly csapást mért a háborús gyű j fogatúkra, akik más néjiek megfélemlítésének és zsarolásának eszközeként próbálták felhasználni azt, hogy birtokában vannak az atomenergia- termelés titkának és az atomfegyvernek. A szovjetállamnak — miután rendelkezik az atomenergiatermelés reális lehetőségeivel — nagy érdeke,, hogy ezt az új energiafajtát békés célokra, a néji javára használják fel, mert az atomenergia ilyenirányú felhasználása határtalanul kiszélesíti az ember hatalmát a természet elemi erői felett, a termelőerők növekedésének, a technikai és kulturális haladásnak, a társadalmi gazdagság növekedésének óriási lehetőségeit tárja az erpberiség elé. A szovjet tudomány és technika nagy sikereiről tanúskodik a Sztálin-díjak évenkénti odaítélése kiváló tudományos munkákért, találmányokért és termelő munkamódszerek tökéletesítéseiért. A tudomány, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság 8470 dolgozóját tüntették ki a Sztálin- díjas megtisztelő címével. Ezek a Szovjetunió ipari fejlődésének alapvető eredményei a beszámolóban ismertetett időszak alatt. A legközelebbi éviek feladatait iparunk fejlesztése terén a Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves tervre vonatkozó előirányzatok tervezete fejti ki, amelyet a kongresszus elé terjesztenek. Ezek a feladatok at)ból állnak, hogy az ipari termelés színvonalát 1935-ben —• 1950-hez képest — körülbelül 70 százalékkal emeljük úgy, hogy a termelési eszközök termelésének körülbelül 80 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelésének körülbelül 65 százalékkal kell emelkednie. Ez a feladat az ipari termelés növelésének terén azt jelenti, hogy 1955- ben — 1940-hez képest — háromszorosára emelkedik az ipar teljes termelése. Az ötödik ötéves terv új, nagy lépést jelent előre országunknak a szocializmusból a kommunizmusba való fejlődése útján. (Viharos taps.) Malenkov ölvtárs bírálja az iparban mutatkozó hiányosságokat és kiemeli a munka termelékenysége emelésének feladatát. Pártunk a szocialista építés minden szakaszában lankadatlanul harcolt a munka termelékenységének rendszeres emeléséért, mert ez a legfontosabb feltétele a szocialista termelés növekedésének és tökéletesedésének. Főként ezzel magyarázhatók azok az óriási sikerek, amelyeket a Szovjetunió termelésének fejlesztésében elértünkJ940-töl 1951-i.g a munka termelékenysége az iparban 50 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedéséinek . 70 százaléka ebben az időszakban a munka termelékenységének növekedéséből származott. Ugyanezen időszakiban az építkezésnél 30 százalékkal növekedett a munka termelékenysége. b) Mezőgazdaság A beszámolóban ismertetett időszak kezdetéig — vagyis a párt XVIII. kongresszusáig — a kolhoz- rendszer véglegesen megszilárdult országunkban, a kolhozok megerősödtek és megingathatatlan a" szocialista gazdaság rendszere, mint a földművelés egyetlen formája. A háború ideiglenesen feltartóz. tat fa a mezőgazdaság fejlődését s nagy kárt okozott neki, különösen a volt megszállott területeken, ahol a hitleristül hódítók tönkretették é? kirabolták a kolhozokat, gép- és t r a bforá Horn ásókat és a szovlujzo- kaf. De a háborús idők óriási nehézségei ellenére a keleti területek kolhozai és szovhoza 1 fennakadás nélkül ellátták a hadsereget és a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. A kol- hozrendszer nélkül, a kolliozparasz- toh és kolhozparasztnők önfeláldozó munkája nélkül, magaöfokú politikai öntudat és szervezettség nélkül nem tudtuk volna megoldani ezt a fölötte nehéz feladatot. A békés építésre való átmenettel kapcsolatban az a feladat állt a párt előtt, hogy megvalósítsa a mezőgazdaság minél gyorsabb hely. reálMtását és továbbfejlesztését. A párt a háború utáni időszakban különleges gondot fordított a kolhozok szervezeti-gazdasági megerősítésére, arra, hogy segítséget nyújtson nekik a közösségi gazdálkodás helyre, állítására é.t továbbfejlesztésére s ezen az alapon' növelje a kolhozparasztság anyagi jólétét. A mezőgaz dasági termelőerők további fellendítése szempontjából nagy jelentő, ségé volt a kis kolhozok egyesítésének, mert a nagy kolhozok sokkal sikeresebben bővíthetik ki és tökéletesíthetik a közösségi gazdálkodást. Jelenleg 97.0Ü0 megnagyobbodott kolhoz van, az 1950 január elsejei 254 000 kis kolhoz helyett. A mezőgazdaságban tett párt- és kormányintézkedések inegvaiósítá sárnak eredményeképpen sikeresen leküzdöttük azokat a nehézségiket, amelyeket a háború és azt követő- leg az 1946. évi erős aszály okozott, s rövid idő alatt helyreállítottuk és túlszárnyaltuk a mezőgazdasági termelés háború előtti színvonalát. Földművelésünk mind szakszerűbbé, mind termelékenyebbé válik, s mind több és több áruterméket termel. Fontoljuk meg földművelésünk fejlődésének ezt a fontos sajátosságát. Most, amikor a gabo- naproblémát sikeresen megoldottuk, a földművelés eredményeit már nem ítélhetjük meg a régi módon, csupán a termelt gabona mennyisége alapján. A gabonatermelés sikerei mellett a gyapot, cukorrépa, az olajosnövények, a takarmányfé lék és más mezőgazdasági növények termelésének fejlesztésében is I nagy sikert értünk el. Korszerű földművelésünk minőségileg megváltozott, gyökeresen kü lönbözik a régi kistermelékenységü külterjes földműveléstől. Míg a Szovjetunióban valamennyi mező gazdasági növény 1930. évi vetésterülete 1.4-szerese volt az 1913. évinek, s emellett a gabonanövények vetésterülete öt százalékkal emelkedett, addig az ipari növények valamint zöldségfélék és kobakosqk vetésterülete több mint 2.4-szeres- re, a takarmánynövényeké pedig több mint -11-szeresre szökött fel. A növénytermelés árutermékének összértékéből jelenleg több mint 40 százalék az ipari növényekre esik. A háború utáni években nagy figyelmet fordítottunk a mezőgazdaságnak új technikával való felszerelésére. Éneikül nem oldhattuk volna meg oly rövid idő alatt a mezőgazdaság helyreállításának és további fejlesztésének feladatát. Malenkov elvtárs beszél a szovjet mezőgazdaság gépesítéséről és az 5. ötéves tervben előirányzott további fejlődéséről. Behatóan foglalkozik azokkal a feladatokkal, melyeknek megoldása a terméshozam további emelését, az álatte- nyészíés hatalmas fejlődését fogja biztosítani. Majd így folytatja : Párt-, szovjet- és mezőgazdasági szerveink ia mezőgazdaság háború utáini újjáépítése és fejlesztése során megjavították a kolhozok, a gép. és. traktorállomások és a szov-, hozok vezetését. Ezen a téren azonban még mindig akadnak hibák és hiányosságok. Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy egyes vezető funkcionáriusok — különösen a kis kolhozok egyesítésével kapcsolatban, helytelenül, fogyasztói szemszögből kezelték a kolhozépítés kérdéseit Olyan javaslatokkal álltak elő, hogy fokozott ütemben valósítsák meg a kolhozok lakosságának egyesítését nagy ko’hozfalvakban, hagyják tönkremenni az összes régi kolhoz- épületeket és lakóházaikat, s emeljenek új helyen nagy „kolhoz-lakótelepeket” és „kolhoz-városokat”, „mezőgazdasági városokat”. Ok ebben látták a kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdításának legfontosabb feladatát. Ezeknek, az elvtársiknak tévedése abban van hogy megfeledkeztek a kolhozok fő termelési feladatairól, a másodlagos fogyasztói föladatokat helyezték előtérbe: a kolhozok minclen- na.pi élete berendezésének feladatait. A beszámoló még rámutat néhány hiányosságra és leszögezi: A kolhozokban be kell vezetni a jövedelemelosztás haladóbb rendszerét. A kolhoz lagjai között az artyel jövedelmét a javukra írt munkaegységek, valamint a brigád .ink, munkacsapatuk, vagy a saját maguk által elért tényleges termés- eredmények arányában kell elosztani. Ez módot nyújt majd n munkatermelékenység jelétébeny emelésére, az egyenlősdi végleges megszüntetésére és elő fogja segíteni a munkaegység értékének további emelkedését. Elvtársak 1 Mindannyian .örvendünk szocialista mezőgazdaságunk óriási fejlődésének. Földmüveié, síink és állattenyésztésünk ma újabb hatalmas fellendülésben van. Nem kétséges. - hogy. a közeli években gazdag technikával felszerelt kolhozaink, gép. és traktorállomá- satok és szovhoza 1 n k még sokkal jelentősebb sikereket aratnak majd a mezőgazdaság fejlesztésében; élelmiszerboség lesz az országba« a nép számára és teljesen elegendő nyersanyag gyorsan fejlődő köny- nyűiparunk számára. (Hosszantartó taps.) Malenkov elvtárs foglalkozik az áruforgalom, a közlekedés és hírközlés kérdéseivel, majd a takarékosság kérdésére tér át. c) A takarékosság a népgazdaság további felien dítésének igen fontos eszköze A Szovjetunió népgazdasága saját tartalékaiból, belső felhalmozási forrásaiból fejlődik. Ezért pártunk mindig nagy figyelmet fordított és fordít a szigorú takarékosságért folyó küzdelemre, s a takarékosságot a 'gazdaságon belüli felhalmozás megteremtése és a felhalmozott eszközök helyes felhasználása fontos feltételének tekinti. A takarékosságnak —- mint a szó cialista gazdálkodás módszerének — nagy szerepe volt az ország iparosításában. Most, amikor országunkba« a népgazdaság újabb hatalmas fellendülése megy végbe, s ezzel egyidejűleg rendszeresen csökkentik a közszükségleti cikkek árát, a takarékosság még fokozottabb jelentőségű. Minél teljesebben és észszerűbbe« használjak fel á termelési tartalékokat, minél takarékosaiban és körültekintőbben vezetjük gazdaságunkat, annál nagyobb sikereket érünk el a népgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében, annál nagyobb eredményeket érünk el a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében. . A beszámoló foglalkozik azokkal a hibákkal, melyek a szovjet népgazdaság különböző ágaiban munkaerő-, anyag- vagy pénzpazarláshoz vezetnek és megállapítja a feladatokat. A feladat az, hogy véget vessünk a gazdasági vezetők és pártszervezetek közömbösségének a gazdálkodás terén mutatkozó gondatlanság gal ós pazarlással szemben. A legszigorúbb takarékosság megvalósítása kérdéseinek mindig egész gazdasági és pártmunkánk középpontjába« kell állnia. Fáradhatatlanul gondoskodnunk kell arról, hogy a szovjet embereket a közösségi, a szocialista tulajdon .óvásának szellemében neveljük. Gyökerében ki kell irtani minden felesleges anyagos munkaiéi használást, valamint pénzkiadást, és rendszeresen biztosítani kell a termelési önköltség csökkentés feladatának teljesítését és túlteljesítését. Fokozni kell a harcot a gondatlanság ellen, erősen csökkenteni kell az általános költségeket az iparban, az építkezésnél, a közlekedésnél, a mezőgazdaságban, a kereskedelmi, begyűjtő és értékesítő szervezeteknél, határozottan meg kell valósítani nz állami és gazdasági gépezet egyszerűsítését és olcsóbbá tételét, fokozni kell a rubelei lenőrzést a pénzügyi szervek részéről, továbbá az ellenőrzést -a gazdasági tervek teljes!, tése és a takarékosság elvének betartása felett. Gazdasági káde- . reinknek a tökéletességig el .kell sajátítaniok a szocialista gazdálkodás módszereit; kötelesek emelni technikai és gazdasági felkészültségük színvonalát, rendszeresen javítani a termelési módszereket,- felkutatni. megtalálni és felhasználni a népgazdaság méhében rejlő tartalékokat. A népgazdaság fejlesztése téréi ránk váró feladatok sikeres megoldása szempontjából óriási jelentősége van a szocialista- munka verseny továbbfejlesztésének. A párt mindig nagy figyelmet fordított a verseny megszervezésére és azt tartotta, hogy a szocialista munka- versenyben az a legfontosabb, hogy előrelendítse az elmaradottakat, hogy azok elérjék a legjobbak munkáját. Társadalmunk viszonyai közepette a szocialista építős minden, szakaszán óriási szerepe van a munkában a • példamutatásnak. A szovjet emberek saját tapasztalataikon na-pról-napra arról győződnek meg, hogy a termelés jobb megszervezése, az új technika bevezetése. a mindenfajta tökételesítés és találmány feltétlenül azzal jár. hogy könnyebbé lesz a munka, fokozódik a dolgozók anyagi jóléte. A szocialista építés minden szakaszán tömegesen akad példája a dolgozók alkotó kezdeményezésének, amely biztosítja a szocialista termeté-! szüntelen emelkedését és tökéletesítését. (C. M. Malenkov tlvtárs előadói bősedének további részét lapunk holnapi * számában közöljük.) fl termelőszövetkezetei! és termelocsoportek védnökei csiiiörlükön este a megyeszékhelyen és a járási székhelyeken értekezlet tartanak A megye termelőszövetkezetei és termelőcsoportjai pénteken, szombaton és vasárnap taggyűléseket tartanak, amelyeken megvitatják az állam iránti kötelezettségek teljesítésének kérdését és azt, hogy milyen módon biztosítják a meglévő és állandóan fejlődő állat- állomány számára a takarmánykészletcket, hogyan tárják fel a takarmány készlet növelésére szolgáló ezernyi rejtett tartalékot. A termelőszövetkezetek és terinelőcsoportok e tanácskozásait segítik a szövetkezeti gazdaságok védnökei, patronáló], akik a tanácskozásokat megelőzően csütörtökön a megyeszékhelyen és a járási székhelyeken értekezletet tartanak. A’termelőszövetkezetek és csoportok védnökeinek értekezlete Nyíregyházán a Bártoktatás Házában Csütörtökön este hét órakor kezdődik. A járási székhelyeken a járási pártbi- zotlSágokon szervezzék meg a tsz. patronálok értekezleteit! gozó parasztoktól.” Mert lám, itt van ő, teljesen száraz kukoricát vitt beadásra, s tőle sem vették át. Mi ■ több, a vásarosnaményi járási tanácshoz fordult „panaszával”, magával vitte azt a néhány cső száraz kukoricát is „mintának”, amit a terményátvevő állítólag „nem akart átvenni”. A járási tanácsnál leleplezték az aljas kulákot. Kiderült, hogy valójában nedves kukoricát vitt a raktárba. Azért, hogy megromlassza a már átvett száraz kukoricát is, amelyet a dolgozó parasztok adtak tie. A száraz kukoricáját otthon elrejtette. S mikor a járási tanácshoz ment, ebből az elrejtett kukoricából vitt „mintát”, hogy hazug módon ártson a ter- ményátvevőnek. Ugyancsak ezt a néhány cső száraz kukoricát mutogatta „dokumentumként” nagy mű felháborodással a dolgozó parasztoknak is, hogy lazítson, hangulatot keltsen a kukoricabegyüjtés ellen. Nagy Gábor kulák elnyeri méltó büntetését. De ez az esrt tanulságos nemcsak a csapodéi, hetei dolgozó parasztok szánjára, hanem mindazok számára, akik ébertelc- niil váltig hangoztatják: ,.nera ártalmas már a kulák, nem mer már az semmit sem tenni ellenünk.” (Márton Jenöné, Mészöv, propagandista.) Halvanfioldes kulák volt a csarodai íöldiiiővesszövelkezel választmányi tagja Hazug mesterkedéssel akarta megakadályozni a kukoricabeavüitést Nem dicsekedhet még Szabolcs- Szatmár az ország előtt a kukoricabegyüjtés , eredményeivel. Ennek egyik oka, hogy több községben óp portunista módon teret engednek a nép ellenségeinek, azoknak, akik minden igyekezetükkel * gátolni akarják a begyűjtést. Teret enged nek nemcsak olymódon, hogy elnézik a kulákok törvényszegését, elnézik azt, hogy a kulákok egyszerűen nem teljesítik a beadást a kukoricatöréstől számított öt napon bellii, hanem ébertelenül, vakon, opportunista módon eltűrik, hogy a vezetők közé 'furakodva aknamunkát végezzenek. A csarodai föld mű vessző vetkezet, választmányi tagja volt Nagy Gábor, akiről jól tudták akár a csarodai, akár a hetei dolgozó parasz tok, hogy kulák, hatvan hold földje volt, s korántsem lett „jó emberré” azzal, hogy most csak 17 holdon gazdálkodik. Nagy Gábor „középparaszttá lett”, 17 holdas „középparaszttá” — és senki sem „emlékezett” már arra, amikor hatva« holdján szipolyozta a szegény- embereket, cselédeit. Nagy Gábor hazug mesterkedéssel akarta megakadályozni . a kukoMcabegyüjtést. Széltébe-hosszába híresztelte nemcsak Csarodán, de még Hetén is, hogy a terményátvevő „még a száraz kukoricát sem veszi át a dől
