Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-05 / 234. szám

NÉPLAP 1952 OKTÓBER 5. v'A SARKAT' OKTATÁSI SEGÉDANYAG Adotok o II. Internocionőléhoz tartozó magyarországi szociáldemokrata párt nyíregyházi szervezetének opportunizmusáról Mint „A pártbörténeti szeminá­riumok vezetésének módszertana” írja: „A Párttörténet VI. fejezete, amely az 1914-től 1917 márciusáig ierjedő időszakot öleli fel, megvilá­gítja, hogyan harcolt a Bolsevik Párt az Imperialista háború körül­ményei között és az oroszországi februári burzsoá-demokratikus for­radalom megvalósítása idején. A háború hatalmas fordulatot jeleu- tett a népek életében, a nemzetközi munkásosztály életében, s egyúttal próbatétele volt valamennyi, magát szocialistának nevező pártnak és áramlatnak. A IX. Internationale opportunist a pártjai nem állták ki <-zt a próbát. Ezek a pártok gyalá­zatosán elárulták a munkásosztály ügyét, áttértek a szóéválsovinizmus álláspontjára és fenntartás nélkül támogatták az imperialista bur- :-M>ázia rablóháborúját.” Ezen a téren nem volt kivétel a m a gy a ror szági szoci á 1 demo k ra t a párt sem. A magyar munkásmozga­lom 1867 után kezdett kibontakoz­ni, azonban országos jelentőséggel igen hosszú ideig nem tudott be­avatkozni a politikai életbe. En­nek alapvető oka az Ausztriától való gyarmati függés volt, amely erősen korlátozta a magyar mun­kásság kibontakozását, a nagyipari munkásság megszületését. A másik ok az volt, hogj# a mozgalom vere­tese a külföldet járt munkáselemek kezéből a polgároeuló kispolgári, kisipari elemek kezébe került. A mozgalom vezetőinek ténykedése úgyszólván az „Általános Munkás- betegsegélyző Pénztár" fizetéses ál­lásaiért való torzsalkodásban me- ■ tilt ki. A kispolgári marakodásnak ebből a posványából a mozgalmat csak a hetvenes évek végén ragadta ki a párizsi kommiinben i« résztvett Frankel Leo, aki újra az osztály­harc célkitűzését állította a moz­galom középpontjába. Frankéi tá­vozása után újra a kispolgári ve- etés került az előtérbe. A II. Irt- er nation álé lSS9-es párizsi alakuló ongresazusa utáni az Internacioná- ■ő leváltotta a magyar kispolgári vezetőséget s Nngelmarim Pált, az osztrák szociáldemokrata párt egyik vezetőjét állította a magyar mun­kásmozgalom élére. A változás nem ^okat jelentett, mert az Internacio- nálé áltol delegált új vezetőség nem a marxizmus forradalmi el­méletét, hanem az osztrák-német párt reformizmusát hozta a ma­gyar munkásmozgalomba. Bukdá­csolt és vergődött a magyar mun­kásmozgalom. A munka «tömegek nagy nyomorban szenvedtek, nem egyszer hősies harcot folytattak, azonban jelentős erőt nem képvisel­hettek megalkuvó vezetőik miatt. — Nem alakulhatott ki szoros szövet­ség a munkásosztály és a paraszt­ság között. Jellemző, hogy a szo­ciáldemokrata párt 1895 őszén visz- sza utasította a szegény parasztok és földmunkások országos kongresszu­sának összehívását. S hiába lángolt fel hatalmas erővel a szegénypa­rasztság mozgalma, a munkásságtól elszakadva, nem érhetett el ered­ményt az úri reakció terrorjával szemben. Jellemző, hogy a nyírjá- kői szegényparasztoknak ilyen ta­nácsokat adott levélben Budapest­ről a szociáldemokrata párt: Válaszolok a levelükre, ön azt ír­ja, hogy a szolgabíró megbüntette azért, mert nem akartak elvüktől elválni és ezt aláírással bizonyíta­ni. Ehhez joga nincs senkinek, de még a főszolgabírónak sem. mert ez nem büntetendő cselekmény. — Kérném, küldje be minekünk azt a nyugtát, amit a főszolgabíró adott a befizetett 25 forintról, mink majd itt Budapesten panaszt emelünk a belügyminiszternél hivatalos vissza­élés miatt ellene. A másik levélben szintén valami 25 forintról beszél, hogy meg kellett fizetni amiatt, mert a felekezetűkből ki akartak lépni. Az sem büntetendő cselek­mény. Azért sincs senkinek joga valakit megbüntetni, mert a tör­vénybe van Írva, hogy minden ma­gyar honpolgár kiléphet 16 éve« korától fogva a felekezetűből. Mink majd írunk a szolgabírónak, és ha ez nem használ, bepanaszoljuk a belügyminiszternél...” Panaszra megy a szociáldemokrata párt a szolgabiróhoz, a belügyminiszter­hez! Azokhoz, akik csendőrök vé­res sortüzeit vezényelték a jogaikat követelő szegényparasztokra. Eny- nyiben merült ki a „támogatás”! Ezek a gyalázatos vezetők, akik­nek hideg futott végig kispolgári hátukon a forradalomnak még a hallatára is, ezek áruló módon ad­ták oda a háború hiénáinak is a munkástömegeket. A II. Internaeio- nálé opportunista vezérei az impe­rialista világháború ki robbantásá­nak főbűnösei közé tartózlak s he­lyet foglaltak soraikban a magyar­országi szociáldemokrata párt áru­ló, megalkuvó vezetői is. A II. Iu- ternacionálé vezérei megszavazták parlamentjei toben a hadihiteleket, az imperialista háború támogatá­sát. S azzal, hogy a® opportunisták gzociálBovinisztákká váltak, betetőz­ték árulásukat. „A szociálsovinisz- ták. ideértve az orosz raensevike- ket és eszereket is, a munkások és a burzsoázia közötti osztály bé­két hirdették a<z országon belül és a más népek elleni háborút az or­szág határain kívül” — mondják a Párttörténet sorai. Olvassunk csak el néhány kiált­ványt, amelyet a nyíregyházi szo­ciáldemokrata pártszervezet adott ki a® imperialista világháború kez­detének napjaiban! 1914 augusztu­sában ilyen felhívást intézett a nyíregyházi szociáldemokrata párt a város és megye munkásaihoz: ,.A proletárok százezreit vitte a ha^c mezejére a királyi hívó szó. A szer­vezett munkások az őket jellemző fegyelemmel tettek eleget a királyi szónak, hogy megvédjék a kozák csizmáktól e sok vénei áztatott földet. Tudjuk, hogy becsülettel állja meg helyét a magyar mun­kás, s a harctéren dicsőséget szerez fegyverének.” így buzdították a nyíregyházi munkásárulók a töme­geket csalárd, nemzetlszfnü mezbe öltöztetett hamis szavakkal arra, hogy áldozzák fel magukat az osz­trák, német és magyar tőkések, földbirtokosok terület- és piacrabló véres spekulációjáért. Sstempák (Arató) Mária, a nyíregyházi mun- kásárulók egyik vezéralakja a nők­höz fordult ezekkel a szavakkal: .,... Rettenetes fogalom a háború fogalma. Ellensége az eszméknek — megölő betűje minden haladás­Szovjef emberek látogatása nyomában a dúsan gyarapodó balkányi állami gazdaságban nak, — minden kultúrának. Iszo­nyodunk tőle. Elítéltük mindig. A fogalomból azonban valóság lett, íme, ránkszakadt, nehéz valóság. A valósággal másként kell szembe­helyezkednünk, mint a fogalmak­kal. A háború eszméje elöl elzár­kózhattunk, a fenyegető rémet kí- vülhagytuk eddig minden számítá­sainkból. A háborúba elmentek kö­zött a mieink is ott vannak, akik ott lenn délen, egy pár hét múlva keleten és északon küzdenek, értünk is küzdenek. A mi jólétünkért, a mi vagyonúnkért, a ' mi kultú­ránkért, a mi jövőnkért. (Vájjon miféle vagyonról beszél itt S~1 em­pale, miféle jólétről és kultúráról? Minden bizonnyal a tőkések és földbirtokosok vagyonáról, jólété­ről és kultúrájáról, mert a munká­soknak, szegényparasztoknak vajmi csekélyke jutott mindezekből. Ez a csekélyke pontosan egyenlő volt a semmivel. — A szeri;.) Ez a há­ború a mi háborúnk is. Kötelessé geket ró miránk is .. Minden bizonnyal nagy önelégült­séggel olvasták néhány nappal ké­sőbb a munkások vérével kereskedő nyíregyházi szociáidemokraia párt­vezérek, munkásárulók a Nyirvidék 1914 augusztus 20-i számában meg­jelent nyilvános burzspá vállvere- getést: „Olvastam a nyíregyházi szociáldemokrata párt felhívását... És olvastam a fővárosi lapokból nagyított betűkkel lenyomtatott azt a táviratot, mely Németország Gel­senkirchen községéből adja tudíul, hogy igen nagyszámú szociáldem't- krato .. . jobbkezükben fáklyákkal, balkezükben vörös zászlókkal a Bis- marck-szolx>r elé vonult. Itt a fák­lyákból máglyát raktak, annak tű­zönéi elégették a vörös zászlókat.. . Szeretjük hinni, hogy a nyíregy­házi szociáldemokraták is így . érez­nek és ennek az érzésnek hatása alatt bocsátották ki felhívásukat...” Nem tévedett a burzsoá dicséret. Pontosan úgy éreztek az itthoni munkásárulók, mint a némeri orszá­gi vörös zászlót elégető árulók. Ezt különben később a Tanácsköztársa­ság idején újból bebizonyították, amikor minden törekvésük a prole­tárdiktatúra megbuktatása volt. Munkásaink, dolgozóink nem fe­ledik el az árulók gyalázatos csele­kedeteit. Tudjuk, amint a Párttör­ténet hangsúlyozza: „a háború nem lett volna annyira pusztító és ta­lán nem is bontakozott volna ki akkora érővel, ha a II. Internacio- nálé pártjai nem árulták volna el a munkásosztály ügyét, ha nem szegték volna meg a II. Internacio- nálé kongresszusainak háborúelle­nes határozatait, ha elszánták vol­na magukat, hogy cselekedjenek és a munkásosztályt harcba vigyék imperialista kormányaik, a háborús gyújtogatok ellen.” Csakis a bolse vikok pártja volt az imperialista háború elleni harc álláspontján. A bolsevik párt kérlelhetetlenül har­colt a mensevikek és eszerek el­len, akik takargatták a háború rabló jellegét és segítették a cári kormányt a háború folytatásában. A bolsevik párt volt az egyedüli munkáspárt a világon, amely hű maradt a szocializmus és a nemzet­köziség ügyéhez, amely azonnal és habozás nélkül felemelte az impe­rialista háború elleDi elszánt harc- zászlaját ! V Szabolcs-Szatmári Néplap második lett n vidéki lapok kiadóhivatalainak országos versenyében Az ország vidéki lapjai kiadóhi­vatalai között augusztus 20. tiszte­letére hosszúlejáratú verseny folyt. A versenyben a Szabolcs-Szatmári Néplap kiadőhivatifla a második helyet érte el. Különösen kiemelke­dő volt a hivatal munkája a Sza­bad Nép új, nagyformatumban való megjelenésével kapcsolatos politi­kai és szervezési feladatok elvégzé­sében. Ugyancsak értékes munkát végeztek a kiadó dolgozói, munka­társai az olvasókörök, baráti körök szervezésében, azok munkájának rendszeres ős állandó támogatásá­ban. Az országos második helyezett­nek kijáró vándorzászló ezzel már másodszor került a Néplap kiadó- hivatalának birtokába. A vándor­zászlót holnap, október 6-án adják át ünnepélyes keretek között. Í Munkácsy-kiállitás nyílt meg Nyíregyházán A napokban kiállítás nyílt tneg yíregyházán a József éttiii. kul- túrotthonban Munkácsy. Mihály re­produkált műveiből, festményeiből. A nyíregyházi dolgozók egymásután keresik fel a kiállítás termét, hogy tanulmányozzák és megismerjék a magyar festőművész műveit. Mun­kácsy Mihály a nép festőművésze volt képein a nép életét ábrázolta, mint olyan ember, aki jól ismerte a magyar dolgozó nép örömeit, fáj­dalmait. Számos képe tiltakozás volt a Habsburg császári zsarnok­ság, az elnyomatás ellen. A kiállítás egész nap nyitva van. A napokban múlt egy éve, hogy a balkányi állami gazdaságban látoga­tást tett az akkor Magyarországon tartózkodó szovjet mezőgazdasági küldöttség egy csoportja. Jelentős volt ez a nap a gazdaság életében. A régi Magyarországon egy ilyen kül­földi látogatás, ,,vendégség" azt je­lentette, hogy egy se vége, se hossza hejeliuját csaptak, amikor mást sem , csináltak, csak pocsékol­ták a magyar föld drága termését. Másnap a látogatás nyomait csak a felforgatott székek, a lelocsolt asztalok és a tört poharak jelez­tek. A mi vendégeink különböztek a régiektől. Nem „előkelő külföldi urak", hanem szocialista emberek, a kommunizmust, építő szovjet dol­gozók lálogatták meg a szocializ­must építő magyar dolgozókat és nem dorbézolni, hanem tanítani jöt­tek. Tanítani jöttek, mi pedig ta­nultunk. Azt, hogy tanultunk és so­kat tanultunk, ebben az egy gaz­daságban is lemérhetjük, ennek az egy gazdaságnak az eredményei is sokat mondóan beszélnek arról, hogy milyen bőség fakad a szovjet emberek nyomában. A gazdaság dolgozói, de különö­sen az állattenyésztők emlékeznek még legelevenebben arra az elv­társnőre, akit Fedorkának hívtak, aki máskülönben a sztorozsnyicai Sztálin kolhoz sztahanovista fejő­nője. Fedorka elvtársnő, amikor a teheneket szemlélték, megkérdezte a dolgozóktól, egy fakó tehénre mutatva: „Mennyi tejet ad ez a tehén?” Amikor friss fejős 14—15 litert is megad — hangzott a vá­lasz. „Ha én 'gondoznám, 30—32 li­tert is megadna" — mondta Fe­dorka elvtársnő. Este a kultúrte­remben el is mondotta, hogy miként érné ezt el és hogyan kell kezelni a teheneket, hogy a legnagyobb tej- mennyiséget ki tudjuk fejni. Egy év telt el azóta. A karám­ban most is ott áll a fakó tehén, a „Márta”. Ha a mostani látogató megkérdezi: „Mennyi tejet ad ez a fakó?” — azt a választ kapja, hogy az idei gyengébb takarmányo­zás mellett is megadja a 25—26 litert. Fedorka elvtársnő tanácsait be-, tartották és „Márta” aszály ide, aszály oda, csaknem megduplázta hozamát. Nem csak ennek az egy tehénnek a hozama, de az egész állományé több, mint kétszeresére emelkedett. Legjobban megmutat­ják ezt a változást a statisztikai lapok. Nézzünk meg két lapot, egyi­ket, amikor régi módon gondozták, etették a teheneket 1951 januárjá­ban, a másikat pedig a szovjet ta­pasztalatok meghonosítása utánról, 1952 januárjából. Ugyanaz a takar­mány áll rendelkezésre, ugyanaz a jószágállomány fogyasztotta el és egyformán friss fejősek voltak mind a két évben a tehenek. A sta­tisztikai lap mégis a következőket mutatja : Tejtermelés 1951 január : 4182 liter, 1952 január 11.339 li­ter. Ezt mutatják a mindennél be­szédesebb számok az állami gazda­ság, azaz a népgazdaság javára, de e mellett még van egy dolog, ami­ről sokan megfeledkeznek, hogy mit jelent ez a fejőmunkások szá­mára.. A jelenlegi kollektív szerző­dést alapul véve, a tej litere után a fejők 14 fillért kapnak. Ha régi módon etetnék, gondoznák a tehe­neket, akkor a tej után járó fize­tés 5S5 forint és 48 fillért tenne ki. így pedig, a szovjet módszerrel 1594 forint és 40 fillért jelent, ami a fejők számára havonta több mint ezer forint többlet bevételt je­lent. A kapitalista rendszerben, ha valami olyan újítást vezettek be, ami növelte a tőkés hasznát, ez legtöbbször azt jelentette, hogy a munkás, jobb esetben, változatlan bért kapott, de legtöbbször még alacsonyabb fizetésért termelt töb­bet. mint azelőtt. A szocialista terv- gazdálkodás közvetlenül is emeli a dolgozók életszínvonalát. -sf A balkányi állami gazdaság dol­gozói valamennyi javasolt módszert bevezettek, amit Fedorka elvtársnő­től és Hvorov elvtárstól hallottak. A háromszori fejes, az egyedi ta­karmányozás, a tőgymasszúzás és »z istálló rendbentartása ma már anj- nyirá megszokott dolog, hogy tíz volna furcsa, ha másként kellene csinálni. A zöld futószalagot mát' ebben az évben is alkalmazták. A silót háromszor töltik meg egy év­ben: tavasszal . őszi vetésű takart mánykeverékkel, ezt etetik' augusz­tusig. , augusztusban édes csillai- fürttel és különféle' takarmátiyszáf“ mákkal újratöltik a tartályokat. Az augusztusi töltést késő őszre tijra megetetik és ősszel nedves répasze- letből, répafejből és kukoricaszár­ból készítenek ízletes takarmányt télire. A sertéshizlaldákban szintén a szovjet elvtársak javaslatára etet­nek zöld pillangósokat és darált lucernát.' Az eredmény az, a zöld lucerna etetésével, hogy a takar­mányértékesítés két ' százaléklíal emelkedett, ami azt jelenti, ha ed­dig megetettek 100 kg. abraktakar- mányt, attól a sertés 20 kg-ot gya­rapodott, most pedig 22 kg-ot. A sertéseknél bevezették a kézből való párosítást és a fogamzás 25 száza­lékkal emelkedett. A juhoknál. a szovjet elvtársak tanácsainak betar­tásával megszűnt a büdös sántaság. Nemcsak az állattenyésztés te­rén kaptak gazdag, hasznothajtő tanácsokat a balkányi állami gaz­daság dolgozói, hanem a földműves mesterség minden területén. Ha Vass Rezső elvtárssal beszélünk a gépműhelyben ő is csak azt tanú­sítja, hogy gazdag tapasztalatokat szerzett azon a napon. Nem süly- lyed már a balkányi homokon a traktor, mert alkalmazzák a Cser- kánszki elvtárs által javasolt talp­ékeket. A tárcsa szerelés is köíiy- nyebb azóta és rövidebb idő aláSf lehet üzemképesre szerelni, vjgy- szétszedni munka után a tárcsát,-.. A nyári burgonyaültetést olyan formán fogadták a balkányi gaz­daságban: majd meglátjuk, hogy sikerül-e. Nem sok reményük-vbtf hozzá. A szovjet tapasztalatok fel- használásával az idén is meg -Jég# a 40 mázsás vetőgumó termesük, étkezési burgonyából pedig 80 uin zsa holdankénti hozam. - A gutpi-s pitypang sikeres termelésévéi STésiíí vés gazdaság dicsekedhet, a btilíá-s nyiak azonban Szavcsenkó elflárs,! útmutatásai szerint ezen a- terül«* ten is gyönyörű eredményeket' ’ éé£ tek el, magtermésük holdankent' S kg., aminek a kilónkinti ára' forint, tehát csak magbő; 4800'H*-, rintot hoz egy hold ebből az újTnüt vényből. • . á Egy cikkben sem számokétól,'-- sem szavakban nem lehet azt kife­jezni. amit a balkányi gazdaság, dolgozói és velük együtt az egész ország egyetlen látogatás alkalma* val kapott a szovjet emberek kin­cses tárából. Nincs az . országnálú. olyan tája, népgazdaságunknál,; olyan területe, ahöl ne mondhat-; . nánk : Ez azért szebb, több, jobfí, T mert a szovjet emberek segítettéi!; — az ő tanácsaikra hallgattunk „ . rtv ­— Csikós - ­Újai községek kapták vissza burgonyából, illetve kukoricából a szabadpiaci forgalmat A ‘begyűjtési miniszter október 3-áu ismét több községnek és tszcs- nek adta vissza kukoricából, illetve burgonyából a szabadpiaci árusítás jOgát. Kukoricából: Tuzsér, burgonyái­ból.: Olcsvaaoúti kapott szabad­piacot. ’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents