Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-01 / 230. szám
NÉPLAP 1032 OKTOBER 1, SZERDA PARTÉPÍTÉS A milliomos tiszadobi „Táncsics" termelőszövetkezetben a kommunisták példamutatásának hiánya, a pártszervezetben elharapózó elbizakodottság hátráltatja a békekölcsönjegyzést ......hordozzuk fennen és őrizzük meg tisztán ezt a kitüntető iámét — párttag’. — Sztálin elvtárs a bolsevikok, valamennyi kommunista szívéhe, agyába vési a nagyszerű tettekre hivatott emberek, a dolgozók legjobbjainak egész életét, minden tettét megszabó törvényt Minden benne van ebben a törvényben: a népért élni, a népért, a hazáért áldozni mindent ha kell, gyűlölni a nép ellenségeit harcolni < renük a végső győzelemig — s «lói járni a munkában, harcban, pélüaadással lelkesíteni, előrevinni a nép nagy harcos seregét. ' A kommunisták a nép legjobb fiai, rendkívüli képességű emberek, akik a maguk erejéhez és képességéhez mérten előreviszik a haza ügyét a bányákban, az acélöntésnél, a gépek szerelésénél, Sztálinváros, a Tiszalökl Erőmű építésénél. S ahová csak eljutnak, az emberek megbolygatják a hegyeket, ha kell, visszafelé fordítják a folyókat. A mocsarak, vagy szikes puszták helyén kertek virágzanak, új erdők zöldéinek ki a homokon, ég felé Szökik a rozs. A kommunisták a magasztos ügyek kezdeményezői. Edéjük néz, példát vár a nép. S követi őket tűzön, vízen át, követi legjobb fiait. A példamutatás a kommunista vörös lobogója:, amely alá oda sorakoztatja társait, * Ez a lobogó kibontatlanul, sarokba állítva bever Tiszadobon, a nagyhírű milliomos ,.Táncsics” termelőszövetkezetben. Mert a kommunisták legelsői, a pártvezetők, a kommunista funkcionáriusok elbi- zakodtak, megfeledkeztek a pártról, megfeledkeztek arról, hogy a felvirágzó szövetkezetben is csak élő, eleven, jól működő pártszervezet ragadhatja tovább előre a szövetkezeti parasztokat. Pedig a „Táncsics” pártirodájának faián ott díszük a felirat: „Párt nélkül nincs győzelem”. A „Táncsics’’ vezetői, a kommunisták mégis „párt nélkül” akartak győzelmet a béke- ikölcsönjegyzésnél, vizet prédikáltak és bort ittak, elmulasztották a példaadást. Azok, akik eddig nagyszerű eredmények elérésére mozgó- tíuorták a „Táncsics” tagjait, a ltunyaság, nemtörődömség rothadt i'ngováoyára léptek, fl milliomos szövetkezel Az ország minden tájáról ertkez- itnek mostanában látogatók a ttsza- dobi „Táncsics” tenmelőszövetke- tsetbe, a megye „milliomos” szövetkezetébe. Azért, hogy megnézzék: a szövetkezeti úton milyen hatalmaidat halad előre a dolgozó paraszt, mennyire megváltozik élete sora. Van is mit nézni a „Táncsics”- ban. ötmillió forintnál is több a közös vagyon abban a szövetkezetben, amelyet néhány éve minden szerszám, jószág nélkül alapított meg egy pár dobi kisparaszt. A szövetkezet tagjai nem is tudják rövid egy nap alatt megmutatni, elmondani mijük is van, hogyan is élnek. Százával van náluk a jószág, egymás után nőnek ki a földből az új épületek, éppen most, az ősszel kezdett el házat építeni 23 szövetkezeti paraszt. S már tudják, hogy jövőre két kombájn, két ara- tógép, öt traktor, egy cukorrépa szedő kombájn, egy ötszáz személyt befogadó kulitúrház, újabb istállók, löUO kacsa, 1000 liba, 3000 tyúk gyarapítja majd a szövetkezeti leltárát. A nép állama nem kevesebb, mint másfél millió forinttal segíti őket ahhoz, hogy a jövő esztendőben a fent soroltakat megvegyék, megépítsék. Az Andrássy grófok volt cselédei, akiknek esztendei kommandója valaha naponta 36 fillér értékű terményből, gallyból, pondrós szalonnából tevődött ki, most boldogan élnek. Mégis, a nagyhírű, gazdag termelőszövetkezet szégyenszemre az utolsók közt van most a béke- kölcsönjegyzésfcen, sőt visszahúzza a legutolsó helyre a tiszalöki járást. A termelőszövetkezet 650 tagja közül mindössze hatvanén jegyezlek békekölcsönt szombatig. S mi több. a termelőszövetkezet pártszervezet tének 160 kommunistája közül is mindössze 30 volt olyan, aki kölcsönadta forintjait az államnak. Ez utóbbi szám szemléltetően bizonyítja, hogy a termelőszövetkezet párt- szervezete félkézzel fogja csak, félvállról veszi a békekölcsön jegyzés nagy ügyét. A kölcsönjegyzési agitáció megszervezésével sem törődött a pártszervezet. A kapott brosúrákat, újságokat senki sem osztotta szét, még szombaton is ott porosodtak a pártiroda szekrényének tetején. A népnevelők tájékoztatását célzó „érvgyüj terűén y” is csak azt tartalmazza, hogy mi épült a községben. De egy szó sincs benne arról, hogy miiként változott meg, a szövetkezeti tagok élete, s nincs benne adat arról, mekkora segítséget adott a nép állama a termelőszövetkezet meggazdagodásához. Persze nemcsak közvetlenül a békekölcsönjegyzés előtti napokban, de hónapokkal előbb megesett már az a súlyos hiba a „Táncsics” párt- szervezetében, hogy a kommunistákkal sem, de egyetlen szövetkezeti paraszttal sem beszéltek minderről. A pártszervezet élete ellanyhult, a pártcsoportok vezetőt jóformán azt sem tudják, kt tartozik pár (csoportjaikhoz. A kommunista vezetők önteltségére, elbizakodottságára mi sem jellemzőbb, mint Farkas Lajos elvtárs, szövetkezeti elnök viselkedése, aki a következőképp „biztatta” Hoikk Mihály elvtársat, a távollévő párttitkár helyettesét jó munkára: „Tán ca»lc nem a békeköl- csönjegyaésből akarsz . megélni? Menj ki a mezőre és ott dolgozz, ne mászkálj mindig idebent az irodán!” Ráadásul azt is megtette Farkas elvtárs, hogy éppen a köl- csönjegyzést megelőző napokban szabadságolta) a szövetkezet főkönyvelőjét, Sipos Zsófia elvtársnőt. És Sipos elvtársnő, aki pártvezetőségi: tag — elment. Még akkor sem jött vissza, amikor Gonda elvtárs, a járási pártbizottság munkatársai hívta,, hogy segítsen a köl- csönjegyaést előkészítő munkában. Kijelentette, „nem érdekli őt a bé- kekölceönjegyzée”. Nem tett különben Róka Balázs elvtárs, az állattenyésztési brigád vezetője sem, aki egy — a pontatlan népnevelők miatt — későbben kezdődő népnevelő értekezlet előtt azt mondta a várakozó népnevelődnek: „mit vártok itt, menjetek haza. Miért nem kezdik pontosan?!” S a népnevelők elmentek, az értekezlet nem értő el célját! A szombat esti népnevelő értekezlet is megmutatta a „Táncsics” párt- szervezetének súlyos hibáit. Felszólalt ezen a népnevelő értekezleten Borai Pál népnevelő* ée felvetette: szeretné, ha tájékoztatnák arról, hogyan végezzen népnevelő munkát, mert neki ebben még nincs gyakorlata és senki sem mondott neki semmit arról, miről hogyan beszéljen. „Csak kezembe nyomtak egy pár ívet azzal, hogy — eredj és jegyeztess! Mást se mondtak. Alig mertem elindulni, mert féltem, hogy használni akarva mégis ártani fogok, hiszen tájékozatlan vagyok” — mondotta Borai elvtárs. S ezzel rávilágított arra, hogy a pártszervezet egyszerűen elmulasztotta, hogy felkészítse a népnevelőket a köl- csöii jegy zés nagy csatájára. A legsúlyosabb hiba, hogy maguk a kommimisiák sem mutatnak példát a békekölcsön jegyzés terén. Idősebb Bán György elvtárs, a szövetkezet egyik alapító tagja, akinek fia a megyei tanács szövetkezeti csoportjának vezetője, Magda leánya a Szövosz országos központjában dolgozik, szombaton este még nem jegyzett békekölcsönt. Idősebb Vámos Imre, — akinek a családja tavaly 984 munkaegységet szerzett, s jövedelmük csupán pénzben megközelítette a 20.000 forintot, — fia és ve je csak hosszas rábeszélésre jegyeztek 100—100 forint békekölcsönt. Pedig valamennyien párttagok. Takács Erzsébet pártvezetőségi tag és nem is jegyzett, ugyanígy Zsűri József pártesoportvezelő, s még számos kommunista. Munkácsi Miklós, a községi pártszervezet volt titkára — most a szövetkezet tagja — az egyik népnevelő értekezleten nem átalotta kijelenteni, hogy „nincs módjában kölcsönt jegyezni.” A termelőszövetkezet számos népneveíője, mint Borai Pál, Barna János ie, anélkül indultak el népnevelő munkára; hogy maguk kölcsönt jegyeztek volna. Látván a Súlyos hibákat, a Megyei Pártbizottság és a járási párt- bizottság kiküldöttei igyekeztek segíteni a termelőszövetkezet pártszervezetének. A szombatesti népnevelő értekezleten Juhász elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa, Cs. Papp elvtárs és Gonda elvtárs, a járási pártbizottság képviselői rámutattak, hogy az első és legfontosabb dolog a kommunisták példamutatása. Egyetlen szövetkezeti kommunistára se mondhassák, hogy „vizet prédikál és bort iszik” — nem mutat példát. Sajátmaguk példamutató jegyzését kell felhoz- niok legelőször, amikor társaikat jegy-zésre buzdítják. — S aztán a pártszervezetnek gondoskodnia kell arról, hogy a népnevelők tudjanak is beszélgetni az emberekkel, a szövetkezet tagjaival változó életükről. A népnevelő értekezlet eredménye volt, hogy a- többi közt például Borai Pál népnevelő is beismerte hibáját, s kijelentette, kölcsönt jegyez. csak azután fog népnevelő munkához. Az értekezlet hatására Bordás János elvtárs, a tehenészet fiatal dolgozója — a termelőszövetkezeti elnök és a főagronómus ezerezer forintos jegyzéseit kivéve — túlszárnyalta' az eddig történt valamennyi jegyzés értékét: ötszáz forintot jegyzett. A tiszadobi „Táncsics” tsz. párt- szervezetének, kommunistái inak gyökerestől ki kell irtaniok a pártszervezetben elburjánzó önhittséget, elbizakodottságot. Úgy kell dolgO'Zniok, ahogy a kommunisták, a nép legjobb fiai dolgoznak a haza javáért. Különben nem érnek el sikereket a béke- kölesönjegyzés — és továbbraenően a termelőszövetkezet további felvirágoztatásának naey munkájában. P. J. Népnevelők tapasztalatcseréje A GYÖRTELEKI népnevelők, Nehéz Adél és Bihari Géza meglátogatták ifjú Barátli Zsig- jpond öt holdas dolgozó parasztot, aki kezdetben húzódozott a jegyzéstől, nem értette meg, hogy mi a célja. Elmondották neki, hogy mi minden épül az ötéves tervben, amivel az állam még könnyebbé, jobbá teszi életüket. Forintjaival a sok új iskola, gimnázium építéséhez is hozzájárul, ahol majd az ő gyermekei is tanulnak. Ezután már szívesen írta alá a kölcsünjegy- zési ívet. Kitűnt aztán, hogy a beadás körül sem ért mindent Barátli Zsig- mond. Megmagyarázták a népnevelők, hogy a jő beadással ugyanúgy segíti, gyorsítja ötéves tervünk végrehajtását, mint a kölcsönadott forintokkal. Barátli Zsigmond megígérte, hogy még aznap teljesíti kukoricabeadási kötelezettségét és állta is szavát, ígéretet tett arra is, hogy semmivel sem marod : dósa : z államnak. Békeszavazás Tiszakerecsenyben Tiszakerecscnyben hétfőn’ délig a dolgozó parasztoknak több mint hetven százaléka már jegyzett békekölcsönt. A népnevelők elenyé jzö /kevés helyről jöttek et eredménytelenül. Nem egyszer történ; meg az az eset,' mint özv. Tóth Andrásnéval, aki nem várta meg, míg a népnevelők elérnek hozzá, hanoin maga ment el a községi tanácsra kölcsönt jegyezni. A jó eredménynek egyik előfeltétele az volt, hogy a község vezetői példát mutattak a jegyzésben. A népnevelők először maguk jegyeztek kölcsönt, aztán mentek el a dolgozó parasztokhoz. A párt- és a tanácstagok közt nincs egysem olyan, aki ne járult volna hozzá forintjaival az ötéves tervünkhöz, a béke ügyéhez. És a népnevelők, ha egy dolgozó parasztot jegyeztettek, azt igyekeztek bevonni a további népnevelőmunkába. így történt ez Fintor Pál középpa-raszttal is, aki ötszáz forint kölcsönt jegyzett és utána maga is beállt népnevelőnek. Most a tiszakerecsenyiek megfogadták, hogy a községükben nem lesz egy olyan dolgozó, aki ne jegyezne békekölcsönt. * Amikor Tóth Istvánné népnevelő Komjáti Gézáikhoz belépett, kiabálásra lett figyelmes. Egy pillanatra megtorpant. Nem szeret Olyan helyen járni, ahol veszekednek. De ahogy kicsit hallgatózott, kivette, hogy nincs különösebb baj, Géza bácsi csak az aprójószágokkal bajlódik. S amikor előkerült, mondta is: ■— Nem jó asszony nélkül itthon lenni. Elment a lányai együtt Kis- várdába vásárolni, én meg bajlódhatok itt a sok tyúkkal, libával. Azt sem tudom, mit csináljak velük. Tóth Istvánné nem szólt semmit, csak bement a házba, vizet hozott ki, s beleöntötte a vályúba. Majd megkérdezte, merre van a jószág ennivalója, s azt is szórt ki. Géza bácsi hálálkodva köszönte meg a nemvárt segítséget és megkérdezte, mi járatban, van Tóth Istvánné. A népnevelő elmondotta, hogy a köl- csönjegyzés ügyében jött... Amikor idáig elért, Géza bácsi nem, hagyta tovább mondani, közbe vágott: — Már vártam magukat és már gondolkoztam is a dolgon. Elhatároztam, hogy jegyzek 150 forintot. Nekem minden eddigi jegyzésből van kötvényem és három már nyert is. Bőven visszatérül, amit jegyeztem. Meg aztán megkapja a falunk is. Micsoda csizmahúzó sár volt itt, most meg jó járdán mehet az ember. És azt is hallottam, hogy nemsokára ide is bevezetik a villanyt. Éppen az este beszélgettünk erről az asszonnyal. Mondta is milyen jó lesz, mert bizony a lámpa mellett, már ő is a tű mellé bökdösi a cérnát.,, * Nekünk bizony nem sokat változott az életünk. Dolgozunk most is, meg dolgoztunk a múltban is! — mondja Joó Bernát 13 holdas középparaszt, amikor erre terelődik a beszélgetés. Na, de ez éppen nem így van! Csak néhány példát kell felsorakoztatni és már is más a vélemény. Az egyik fiúknak nemrég építettek házat. — Jó termés volt — mondják — lehetett. Arra a kérdésre, hogy a húszas években milyen volt a termés, azt felelik: — Elég jó — Akkor építettek házat? — Nem. — És miért nem? — Hát, hogyan tudtunk volna építeni, amikor egy mázsa búzáért három pengőt kaptunk, a többit lefogták adóba? — Most hogyan teljesítik a beadásukat? — Hogyan! ? Meg kell nézni a községi tanácsnál a dicsőségtáblát, Már majdnem mindenből az egész évit. — No és futja a termésből? — Miért ne futná? Nemrég még egy hold gyümölcsöst is telepítetni r.k. — A gyerekei hol vannak? — Egy megnősült, kettő itthon dolgozik velünk. Egy meg Pesten esztergályostanuló. — És mennyit fizetnek érte, hogy mesterséget tanulhat? Erre Joó Bernit elnevette magát : — Fizetni? Fizetni csak a múltban kellett, amikor a falusi kovács nagynekezen felvette a gyere két. Aztán méghozzá csak a harmadik évben tanulhatott egy kicsit a mesterségből. Addig a ház körül dolgoztatták. A fiam meg most volt éppen itthon. Azt mondta: megkeresi havonta a 200—250 forintot, rendes lakása van, élelmezik, kap ruhát, tankönyvet, tanulhat. Szóval, nagyon jó ott'. Még egy utolsó kérdés: — Van-3 valamilyen kötvénye én nyert-e már vele? — Van. És már hárommal nyertem. • Tehát Joó Bernátnak som kicsit változott az élete. Jegyzett is négyszáz forint békekölcsönt. * Kiss Józset egy kicsit .kényelmetlenül feszengett a tanácselnök előtt. Bizony eléggé kényes ügyben jött, A becsületét akarja helyreállítani amit azzal veszteit el, hogy u felesége elküldte a bélié- kölesönjegyzés ügyében ottjárt népnevelőket. Kiss József neve , a szégyentáblára került. Szóval az egész dolog úgy néz ki, mintha ő a béke ellensége lenne. Pedig Kiss József Igyekszik mindent megtenni azért, hogy békében éljünk, különösen most, amikor az élet kezd nagyon szép lenni, amikor érdemes élni. Kiss József végigjárta a háború poklát. Nem kívánja azt vissza. És most már tudja, hogy rajta is múlik az, hogy mrgvédjük-e a békét. Ezért mondja a tanácselnök elvtársnak : dehogy akar a jegyzésből kimaradni. Mert amellett, hogy a békét védelmezi, az életét is jobbá teszi. A feleségének is megmagyarázta, mire kell a kölcsön. De nem is kellett ehhez sok beszéd. Ott vannak a tények. Földet kaptak, házat építettek, maguk gazdái, inig a múltban a kulákoknúl cselédes- kedtek. Meg aztán milyen szép jövő van előttük! Kiss József, amikor a Szovjetunióban volt hadifogoly, látta kolhozparasztok vidám, boldog életét. Valahogy ilyennek képzeli el’ a magáét is. S amikor a szovjet határ körül jár, látja túloldalt a hatalmas tábla, dúsan termő földeket, mindig elhatározza: na, csak nálunk is alakuljon meg a termelőcsoport... Ezért ment hát a tanácsházára és jegyzett száz forint békekölcsönt. * Tordai Jozseíné özvegyasszony, Az úra a háború áldozatit lett. Azóta a kapott egy hold íül- decskéjén éldegél 13 éves gyermekével együtt. Nem panaszkodhat, jól él. Míg azelőtt az ő és az ura keresetéből sem tudtak az ötről új hatra menni, most. saját erejéből ■házat épített. Amikor a népnevelők nála jártak, száz forintot jegyzett. Rögtön ki is fizette. Ez reggeliben történt. Délutáni egy csapat úttörő kereste fel Tor- dainé búzát. Szép dallal, verssel köszöntötték és egy táblát' tettek a! falra. Tordainé elnedvesült szemmel olvasta a feliratot: Békeház. * Tiszakerecseny nemcsak a kölcsön jegyzésben, hanem a beadásban is élenjáró község. Háromnegyedévi beadását mindenből túlteljesítette, a burgonyákéndúsban 60, a kukoricabeaűásban pedig 50 százalékra áll. A termelőcsoport is, születőfélben van a faluban. Aj békekölcsönjegyzés előrelendíti ezt az ügyet is. Kosztja Bertalan és; Múzsái Ferenc például, amikor békekölcsönt jegyeztek, utána aláírták a tszcs, belépési nyilatkozatát is. Tiszakerecsenyben egyre kevesebb lesz azoknak a száma, akik nem jegyeztek még békekölcsönt — a falu dolgozó népe a békére szavaz. (Afra István) *2
