Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-25 / 225. szám

NÉPLAP •S8C.2. G22?7ü;.iCER 20, CSiSTÖfíTüK Biztosítsd családod jövőjét, takarékoskodj, jegyezz Békekölcsönt! PARTÉPÍTÉS Fáríszepyezeíemk fontos feladatai az oktatási év megindulása előtt kiválogatására és azok képzésére. Pártbizottságainknak és alap­A Politikai Bizottság 1952. június 5-i határozata és a Központi Ve­zetőség június 27—28-i ülése nyo­matékosan hívja föl arra pártbi­zottságaink és alapszervezetei.uk fi­gyelmét, hogy számoljuk fel a dol­gozók politikai nevelése terén meg­lévő elmaradottságot. Pártoktatá­sunkat fokozottan a kommunista nevelés szolgálatába kell állítani, mert további előrehaladásunk si­kere, Pártunk és népünk további eredményei elsősorban azon múl­nak, hogyan tudjuk megoldani eze­ket a feladatokat. Megyénk mezőgazdaságának szo­cialista átszervezése gyorsütemű. Ez megköveteli termelőszövetkeze­teinkben, állami gazdaságainkban és gépállomásainkon a vezetés szín­vonalának fokozottabb emelését, a dolgozók szocialista öntudatra való nevelését. E feladatok megoldásá­ban kiemelkedő szerepe van a pro­pagandamunkának. Az elmúlt ok­tatási évben a tiszalöki járásban volt legjobb a propaganda-munka és ez nagyban hozzájárult, hogy nemrégiben szövetkezeti járás lett ■a tiszalöki járás. Járási pártbizottságaink és alap- szervezeteink többsége megfelelő gonddal készíti elő az új oktatási évet. A Kemecsei járási pártbizottság gondosan válogatta ki a propagan­dista kádereket, bevonták a pro­paganda-munkába a párt iskolát végzetteket és nagyobb számban az értelmiségieket is. Komolyan fog­lalkoztak a hallgatók kiválogatásá­val és egyenkint beszélgettek ve­lük beosztásukról, az oktatás jelen­tőségéről. Nem feledkeztek meg a hallgatók tananyagáról sem, mert a többi járásokkal szemben itt már minden alapszervezet megrendelte fiz anyagot. Nagy figyelmet fordítottak a pro­pagandisták képzésére. Az esti pro­pagandista képzők vezetésére olyan, jól képzett elvtársakat biztosítot­tak, mint Ignacz Béla, Sefcslk An- jtalné elvtársak, akik a múlt év­ben is a megye legjobb propagan­dista-szemináriumvezetői voltak. A kéthetes bentlakásos propagandista- képző iskolára idejében és jól ki­választott elvtársakat küldtek. —• Mindez a járási pártbizottság jó kollektív munkájának az eredmé­nye. Maga a járási titkár, Szabó elvtárs is rendszeresen tanul és nagy gondot fordít főiként a szo­cialista szektor dolgozóinak okta­tására. A nyíregyházi városi bizottság és a baklai JB. is gondosan válogatták kt a káderkópző tanfolyamok hall­gatóit és még munkahelyükön is beszélgettek velük. A konferen­ciák vezetésével a legképzettebb elvtársakat bízták meg. A várost pártbizottság helyesen látta az al­sótokéi oktatás megnövekedett je­lentőségét, az eszmei-politikai szín­vonal emelésének szükségét, és ép­pen ezért a legfejlettebb elvtársa­kat bízták meg a propagandista szemináriumok vezetésével. A párt- bizottság tagjai maguk is vezetnek propagandista szemináriumot. Pártszervezeteink zöme befejezte a hallgatók kiválogatását és a ve­lük folytatott egyéni beszélgetést, melyek során felhívták figyelmüket a tanulás jelentőségére és fontossá­gára. Az alapszervezetek többsége a párttagság és a tagjelöltek 50—00 százalékát vonta be szervezett pártoktatásba. Egyes járási bizottságaink és alapszervezeteink azonban még mindig gyengén foglalkoznak az oktatási év előkészítésével. Külö­nösen tapasztalható ez a kisvárdal és vásárosnaményl járásokban. Pe­dig a kisvárdai járás tanulhatott volna az elmúlt oktatási év rossz előkészítő munkáiból. Nem fordítot­tak megfelelő gondot a legfonto sabbra, a propagandista káderek A Mandokon szervezett esti propa- gandistaképző iskolát csak kétszer tartották meg, bár a .TB. tudott az itteni hiányosságról. A kéthetes bentlakásos iskolára viszont olyan elvtársakat küldtek a politikai bizottság határozata ellenére, akik­nek előképzettsége nem ütötte meg a kívánt mértéket. A mátészalkai járásban viszont a kéthetes isko­lára szóié meghívókat csak előző nap adták át az elvtársaknak, az­zal, hogy „holnap iskolára kell menned", de még azt sem tudatták velük, hogy mennyi időre és mi cél­ból küldik őket. Egyes alapszervezeleknél még mindig bürokratikusán intézik a itoiígaiék beoszíásáí. Papíron elkészítik ugyan a név­sort, azonban — mint Gulácson, Tarpán és még több helyen tapasz­talható — a valóságban nem be­szélgettek a hallgatókkal beosz­tásukról. Nem mindenhol megfe­lelő a hallgatók összetétele. — A nyíregyházi járásban például a népnevelők s a tagjelöltek egyré- szét kihagyták az oktatásbél. Pe­dig az oktatásról szóló határozat igen szorosan összefügg a Politikai Bizottságnak a párttagság növeke­déséről és aktivizálásáról szóló ha­tározatával. Ez a határozat hosszú évekre alapfeladatként határozza meg, hogy .. a jövőben a főfi- gyelmet a meglévő párttagod és tagjelöltek eszmei színvonalúnak emelésére, marxista-leninista, kép­zésére, harcos szellemű nevelésére, aktivizálására és a pdrtniunkdba való fokozottabb bevonására kell helyezni.'’ Az oktatásba való be­kapcsolódás az első lépés afelé, hogy a párttagok rendszeresen vál­laljanak és végezzenek párt mun­kát. Az elmúlt év tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy azokban a pártszervezetekben, ahol jól előké­szítették és rendszeresen segítették az oktatást, ott jelentős mértékben megnőtt az aktív pártmunkát vég­zők száma, ezt bizonyítja Büdszent- , mihálj-, Pátroha és számos más község példája. Ezeken a helyeken megjavult a pártélet minden terü­leten. Emelkedett a taggyűlések színvonala, szélesebb területet ka­pott a bírálat és önbírálat. Javult a pártszervezet tömegkapesolata, rendszeresen megtartották a kis- gyűléseket. Éppen ezért pártszerve­zeteinknek úgy kell segítenlök az oktatást, mint a párttagság aktivi­zálásának, a pártmunka megjaví­tásának egyik alapvető eszközét. Pártbizottságainknak és párt- szervezeteinknek nagyobb gonddal kell előkészíteniök a DISZ okta­tását. „Pártszervezeteink tekintsék egyik új feladatuknak, hogy előse­gítsék az ifjúság marxista-leninista nevelését” — mondja a Politikai Bizottság határozata. Pártszerveze­teink elsősorban azzal segítsék elő a DISZ-oktatás Sikerét, hogy a legjobb propagandistákat biztosítsák a DISZ-oktatás számára. Ezen a téren még komoly hiányos­ságok vannak egyes járásokban. Elmaradt a DISZ-pcIitikai isko Iák és politikai körük hallgatóinak kivúlogatása. A nyíregyházi járás­ban a tervezett politikai iskolák hallgatóinak még csak mintegy harmadrészét válogatták ki. Első­sorban a megyei és járási DISZ-bi- zottságoknak kell fokozniuk ellen­őrzési és segítő munkájukat az ok­tatási előkészületek meggyorsításá­hoz. Pártszervezeteink segítsék ta­pasztalataikkal a DlSZ-titkárokat és rendszeresen számoltassák be őket az előkészítő munka helyzeté­ről. szervezeteinknek az eddiginél job­ban kell népszerűsíteniük az okta­tást, amely a sikeres politikai ne­velőmunka elválaszthatatlan része. Ezt a Politikai Bizottság 1952 jú­nius 5-i határozata is kimondja: „Tudatosítani és népszerűsíteni kell az oktatás jelentőséget és a párt szervezeti szabályzatának azt a követelményét, amely szerint min den párttag kötelessége, hogy sza­kadatlanul fejlessze politikai tudá­sát és emelje műveltségi színvona­lát, igyekezzék elsajátítani a marx­izmus leninizmus tanításait; ezen túlmenően meg kell éltetni a párt tagjainkkal, hogy a fejlődésnek az a gyors üteme, amely napjainkat jellemzi, a szocializmus építésével kapcsolatos feladatok megoldása, népi demokratikus halalmunk to­vábbi megszilárdítása, a dolgozók nevelésével kapcsolatos munka egy­re nagyobb igényeket támaszt a párttagok képzettsége iránt.” Dolgozóink politikai színvonala állandőan emelkedik, egyre nagyob­bak a termelés terén előttünk álló feladatok. S ha a kommunista nem tart lépést a fejlődéssel, elmarad a tömegek mögött, képtelenné válik arra, hogy tanítsa a pártonkívülie- ket. A párttag tanulás nélkül nem képes megismerni a párt politiká­ját, nem látja a célt, amelyért a párt küzd. A párt politikájának is­merete nélkül akaratlanul is hely­telenül cselekszik, helytelen állás­pontot fogai el egyes kérdésekben, A tanulás felvértez az ellenség el­leni harcra, lehetővé teszi, hogy felismerjük a klérusnak, a kuiák- nak, a jobboldali szociáldemokra­táknak minden mesterkedését. A ta­nulás segíti a nemzetközi helyzet megismerését, a szocializmus építé­sét. Már csak néhány hét választ el az oktatási év megindulásától. Pártszervezeteinknek a többi fel­adatok mellett fokozottabb gond­dal kell foglalkozniuk a pártoKta- tással, mert ezzel biztosítjuk egyévi oktatási munkánk sikerét, a párttagság elméleti színvonalá­nak további emelését. Pártbizottsá­gaink különös figyelemmel foglal­kozzanak üzemeink, gépállomá­saink, állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink oktatásá­nak előkészítésével. Még egyszer vizsgálják meg, hogy ezeken a helyeken valóban a legképzettebb propagandisták legyenek, különösen tennelőcsoportjainkban. Biztosíta­nunk kell, hogy valamennyi propagandista előre megismerje hallgatóit, ezért propagandistáink az oktatás kezdete előtt be­szélgessenek személyesen min­dín egyes hallgatóval. Pártszerve­zeteink gondoskodjanak a tananya­gok Időbeni megrendeléséről, mert ennek elmulasztása az elmúlt esz­tendőben Is visszavetette az okta­tási munkát. A tananyag biztosí­tása is politikai kérdés, a hallga­tok jó tanulása függ ettől. Úgy­szintén már most gondoskodjanak pártszervezeteink a megfelelő helyi­ségekről, világításról, stb., hogy az oktatás megindulása után semmi se akadályozza a tanulási színvonal emelését. Pártbizottságaink fokozottabban ellenőrizzék a Politikai Bizottság határozatának végrehajtását, ellen­őrző és segítő munkájuk megjaví­tása érdekében építsék ki az instruktor hálózatot, hogy megfelelő segítséget tudjanak adni alapszer­vezeteinknek, Ha pártbizottságaink megértik az oktatás jelentőségét, akkor az egész pártbizottság mun­kájává lesz az oktatói munka és nagy lépést teszünk előre megyénk dolgozóinak eszmei politikai neve­lésében. Bálint Lajos, az MDP Megyebizoltságának oktatási felelőse. Népköztársaságunk — eddigi államkölcsöneitől eltérően — ez évben csak nyereménykötvényeket bocsátott ki, mivel a nyereménykötvények sokkal' népszerűbbek voltak és a jegyzések során elenyészően cse­kély érdeklődés mutatkozott a kamatozó kötvények iránt. A III. Béke­kölcsön egész kötvényei — ugyancsak eltérően az eddigiektől — nem 200, hanem 100 forint névértékűéi;. Ez több szempontból is előnyös; egyrészt azért, mert így a kötvénytulajdonosok több kötvénnyel vesz nsk részt a sorsolásban, ezért nagyobb a nyerési lehetőségük Is. Másrészt a 100 forintos egész kötvényekkel egész nyereményekhez jut a kötvénytulajdonos, szemben az eddigi kölcsönök 100 forintos kötvé­nyeivel, amelyek után csak fél-nyereményt adtak. Egy íszcs-tag elmondja: igen nagy hálával tartozik családunk a pártnak, az államnak, ezért jegyeztünk az elmúlt évben is Békekölcsönt! „Ha kimegy az ember a község­be, mindenütt azt lehet hallani, ez is nyert, az is nyert, mintha pénz­eső hullott volna az egész ország­ban. Az ilyen örömteli napokban vissza szokás tekinteni a múltba, a Horthy-korszakra. Azokra a keser­ves 30 as évekre, amelyek az én egészségemet is aláásták. Keserves volt akkor a sorunk, a falusi ember vérét és életét a bank, a kulák, a kupac szívta el. Ő1; dőzsöltek, ne­künk csak morzsákat juttattak. Sohsem felejtem el azokat az idő­ket, amikor mi már egyszer középr parasztok voltunk. 8 hold földünk volt, örököltem én és a férjem. Az átkozott Horthy-rendszer arra kényszerített bennünket, hogy köl­csönt vegyünk fel a bankból. Az angol-magyar banktól vett fel a férjem 3200 pengőt, nagyon nagy- pénz volt ez akkor, de kellett. Szük­ség volt rá, hogy élni tudjunk. Ez­után jöttek aztán még csak a keser­ves napok. Fizettem a kamatot, negyedávenklnt 00 pengőt, majd­nem egy tehén árát. Ezt még a föld alól is elő kellett teremteni, így történt az, hogy a meglévő két tehenemet Is el kellett adni. De nemcsak azt, hanem a kelengyé­met is. Mindent elvitt á bank. Múl­ott tartottunk, hogy a dobot megütik a fejünk felett. Ezt nem akartuk megérni és akármilyen keservesen esett is, el kellett adni a nyolc hold földet. Ebből fizettük ki a bankot. Úgy maradtunk, mint az ujjam. Se ruha, se föld, se pénz, csak hét éhes gyermek. A férjem munkanélküli volt. Csak elvétve akadt egy kis napszám. El akart helyezkedni a Bónl-gyárban, de ott csak az kaphatott munkát, akinek Balogh jegyzőnél protekciója volt. Nekünk nem volt, s így nem volt munka. Én a kulákokhoz, kereske­dőkhöz jártam mosni, takarítani, ezért kaptam 10 pengőt havonta. Nagy nap volt az életünkben, ha az ócskapiacon egy rongyot tudtunk venni. A felszabadulás után teljes egé­szében megváltozott az életünk. Újra középparasztok lettünk. Kap­tunk három és fél . hold szántót, egy hold gyümölcsöst és szőlőt. És a népi demokráciában nem lefelé állt a szekerünk rúd ja, hanem egy­re jobb életünk lett. Nem a nyo­morba jutottunk, hanem még a kö­zépparaszti életnél is jobb sorsot választhattunk. Beléptünk 1950-ben a termelőszövetkezett csoportba. Három fiam ipari tanuló. Szinte el se tudom mondani, hogy mennyivel jobb lett az életünk. Talán elmond­ják helyettem a számok. Férjemnek 210 munkaegysége van eddig. Ez jelent készpénzben két és félezer forintot, közel 13 mázsa kenyérga­bonát, sokroinden más mellett. Egyik fiam Budapesten dolgozik, ezer forintot keres havonta. A má­sik fiamnak szintén ennyi a kere­sete, itt van Nyírbátorban. Két lá­nyom állami gazdaságban dolgozik, 700—700 forint a keresetük. Egyik lányom tanácstitkár Piricsén. így élünk most, ilyen sokat adott ne­künk a párt, a dolgozó nép. Ahogy megváltozott a község arca, az új bölcsődével, napközi otthonnal, óvó­nőképzővel, kultúrotthonnal, úgy változott meg a mi életünk is. Igen nagy hálával tartozik a mi csalá­dunk a pártnak, az államnak, ezért is jegyeztünk az elmúlt évben is Békekölcsönt." Elmondta: Fiilep Sáundorné, Nyírbátor, a Vörös Csillag . tszcs. tagja. A szép szövetkezeti életért mint katona is lielyinllok Többször felvetődött bennem az a gondolat, mi lenne, lia én is a szövetkezés útjára -lépnék. Mát'-niár döntöttem, amikor visszaléptem. — Nem mertem belevágni, nem láttam még a tszcs-k terméseredményeit. Egy alkalommal váratlan hírt hoz­tak portámra: apósom Nagy Jó­zsef szövetkezeti tag lett. Év vé­gén nekem az összes termésem ö mázsa búza, 15 mázsa kukorica és 25 mázsa burgonya volt. Apósom a csoportban 12 mázsa búzát, 24 má­zsa kukoricát, 80 mázsa burgonyát és még 4 ezer forint készpénzt ka­pott. Amikor néphadseregünk katonája lettem, még nem tudtam, mitévő legyek. Itt azután elmondták elv­társaim, hogy máshol is gyönyörű eredményeket érnek el közös gaz­dálkodással. Ezután már egy per­cig sem volt kétséges, melyik utat válasszam. Egy eltávozás alkalmá­val beszélgettem feleségemmel, majd beléptünk a felsősimái Béke tszcs- be, hogy a mi életünk is szebb, jobb és gazdagabb legyen.- S ezért a szép szövetkezeti életért, mint ka­tona is helytállók. Teres István. tiszthelyettes.

Next

/
Thumbnails
Contents