Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-24 / 224. szám
NÉPLAP A magyar dolgozé nép ní*^yjelentoségfi győzelmének évíoriliilójn 1052 SZEPTEMBER 2' DCntúiui oacp^úk, a Tiszalöki Erőművet, a békét védem Apám cselédembe)' volt örök életében. Én is napszámos-kenyéren éltem, a felszabadulásig Desseieffy gróf káptalani birtokán dolgoztam, A felszabadulás után földet kaptak szüleim. Amikor 1946-ban a fogságból hazajöttem, nem ismertem a családra. Volt tehenünk, kocsink, lovunk. Nagyon szépen, jól éltünk. Az ötéves terv első évében újabb nagy változás történt falunkban. Hozzákezdtek a, Tiszalöki Erőmű építéséhez. A tervből tett lett. Most már én is számUgatiam, tervezgettem. Rájöttem arra, hogy ha belépek a termelőszövetkezetbe, azon csak nyerhetek. Meg is alakítottuk a. tiszalöki „Szabadság” tszcs-t. Előbb csak 10-en voltunk, de rövid idő alatt 30 családra szaporodott tagságunk. Mindannyian azért jöttek, amiért én. Kiszámították, hogy az öntözéses gazdálkodással eddigi jövedelmük tízszeresét is elérhetik. Az első évben az egy emberre eső jövedelmet csak 10 ezer forintra terveztük. Jóval több lett ennél. Évi jövedelmem 19 ezer forint volt. A második évben sem csalatkoztunk'. 20 ezer forint helyett 25 ezer forint lett a jövedelem. Ez évben nagy volt a szárazság a mi vidékünkön. Sokan alig arattak holdankint átlagban 8 mázsát. Nálunk mégis 12 mázsát adott a búza és 15 mázsát az árpa. Évről-cvre gyarapodunk, gazdagodunk és nem álom, hanem valóság: az ötéves terv végén már mi is villanymotorral szántunk. Most, hogy katona vagyok, a mi boldog jövőnket, a Tiszalöki Erőmüvet, a, békét védem. Madáréi József, tiszthelyettes. Nyíregyházán vendégszerepei a Magyar Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese Nagyjelentőségű győzelmet aratott a magyar dolgozó nép 3 észtén, dővel ezelőtt azzal, hogy ártalmatlanná tette békénk, épülő szocializmusunk gyűlöletes ellenségét, az imperialisták és a Titó-klikk magyarországi ügynökségét, Kajkot és bandáját. összeesküvésük csúfos kudarccal végződött és most, a harmadik évfordulón elmondhatjuk, hogy hazánk ma erősebb, miüt valaha is volt, népünk lelkesen építi a szocializmust, még egységesebben sorakozik fel pártunk zászlaja mögé, s hazánk minden becsületes fia áldozatkészen részt kér békénk megvédéséből. Három év nem nagy idő, de ez is elég ahhoz, hogy népünk nagyot alkosson. Sztálinváros, Tiszáink, Kazincbarcika környékére rá sem ismerne a látogató, ha három esztendővel járt ott utoljára. Három éve még csak az építőállványok erdejét láthattuk a nyíregyházi dohányfermentálóból, — s az üzem már régen termel. Három éve alig néhány termelőcsoport volt a megyében — most a termőterületnek csaknem felén nagyüzemi gazdálkodás folyik. A Itajk-pert követő heteket, hónapokat örökké emlékezetessé teszi, hogy Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapjára készülő ipari munkásaink elindították a magyar Sztahanov-mozgalmat. Két év és öt hónap alatt befejeztük a hároméves tervet, feszített ötéves tervünk harmadik esztendejében járunk. — Három év alatt háromízben szavaztak dolgozóink nagy lelkesedéssel ötéves tervünk mellett, felajánlva szocialista államkölcsön formájában megtakarított pénzüket. A magyar nép megválasztotta a helyi tanácsokat, impozáns egységben felsorakoztak dolgozóink a békehárco. sok táborába. Mind magasabb termelési százalékok, gazdag termés- eredmények jelzik, hogy a város és falu dolgozói egyaránt részt kérnek a nép államának erősítéséből, a béke megvédéséből. A három év eredményeihez tartozik az is, hogy ütőképes néphadseregünk van, amelynek feladata: megvédeni alkotásainkat, jövőnket, békénket. És nem utolsó sorban nagy eredmény, hogy pártunk, az országot vezető Magyar Dolgozók Pártja. Rákosi elvtárs pártja egyre erősebb. Eredményeink kivívásához nagyban hozzájárult a hárem évvel ezelőtti győzelem, Rajkók összeesküvő bandájának szétzúzása. Az volt a győzelem kiinduló pontja, hogy a hatalmas Bolsevik Párt, Sztálin elvtárs bölcs útmutatásai nyomán a Tájékoztató Iroda 1948. júniusában meghozta emlékezetes határozatát, amelyben leleplezte a 'Nagyon szerettem volna tanulni fiatal koromban, de nem is gondolhattam erre. Apám szegény pincemunkás volt, kilencen voltunk testvérek, kijutott hát a nyomorúságból. Az elemi iskolát sem járhattam végig, hiszen dolgoznom kellett, hogy a kisebb testvéreimnek egy darab kenyérrel több jusson. Acél kőművesmesternél dolgoztam. Nagy dolog volt ez, hiszen azt hittem, szakmát tanulok. Acélnak azonban kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy engem szakmára tanítson. Felhasznált mindenféle munkára és csak másfélévi szolgálat után tudtam meg, hogy nem is szegődtetett, tehát nem szabadulhatok fel. Otthagytam, s alkalmi munkásként dolgoztam itt-ott. A felszabadulás tette lehetővé számomra, hogy szakmát tanulhattam, s ma mint brigádvezető dolgozom a lakatosüzemben. De nemcsak szakmát, tisztességes kenyeret, jó életet biztosított számomra a párt. Gondoskodott a párt arról is, hogy politikai tudásra tegyek szert, s azt továbbfejlesszem. Egyhónapos pártiskolát végeztem, s az elmúlt oktatási évben az alapfokú politikai iskola helyettes vezetője voltam. Nemrégiben nagy kitüntetés ért. Pártszervezetünk javaslatára a Városi Pártbizottság titőisták nacionalizmusát, szocializmus- és szovjetellenességét. Ez a határozat eloszlatta a népi demokráciák ,,békés fejlődésének” illúzióját, a Bolsevik Párt tanításainak fényében bizonyította be, hogy a szocializmus építése közben kiéleződik és egyre elkeseredettebbé válik az osztályharc, a megdöntött uralkodó osztályok mindent elkövetnek uralmuk visszaszerzésére, s a hazai és külföldi reakció egymást segítve támad a nép, a dolgozók országa ellen. Arra tanított a határozat, hogy az éberség pillanatnyi ellanyhuláaa is óriási veszélyeket rejt magában; a párt erősítésére figyelmeztett, a marxista-leninista elmélet elsajátítására, a Szovjetunió iránti hűségre. Éles fegyvert kapott a párt a Tájékoztató Iroda határozatában, s Rákosi eivtárs közvetlen irányításával győzedelmeskedett az ellenségen. Soha el nem múló hálával tartozik ezért dolgozó népünk a pártnak. Rákosi elvtársnak, hiszen népünk nagy veszedelemtől szabadult meg a Rajk-banda elítélésével. Az volt az összeesküvők célja, hogy fegyveres erővel visszaállítsák a kapitalizmust, a legvéresebb terror „új rendjét” vezették volna be, amely számolatlanul szedte volna ' áldozatait a magyar nép legjobb fiai közt. Csak a szerencsétlen jugoszláv nép életét kell megnéznünk, ha látni akarjuk, milyen sorsot szántaik nekünk az imperialisták, a titőisták és magyar cinkosaik. Jugoszláviában „percemberkék dá- ridója tart”, a nép árulói, gyűlöletes ellenségei „vezetnek”, kulákura- lom van a falvakban, visszaállították a kapitalizmust, a dolgozó tömegek éheznek, nyomorognak, nyomasztó a munkanélküliség, kényszermunkára hajtják az ifjúságot, véresszájjal uszítanak a szomszédos népi demokráciák elleni háborúra. Rettegés, börtön, halál azok osztályrésze, akik szembehelyezkednek a banditauralommal. Rajkék bűnszövetkezete halálos csapást akart mérni a magyar dolgozó népre. El akarta lopni szabadságát, függetlenségét, gyarmatként át akarta játszani az országot az imperialisták és Titóék kezére. El akart szakítani bennünket hatalmas szövetségesünktől, a Szovjetuniótól,' amelynek önzetlen segítsége kiapadhatatlan erőforrásunk a szocializmus építésében. Halálos csapást akartak mérni Rajkék a pártra. Rákosi elvtárs és legközvetlenebb munkatársai ellen fenték orrgyilkos tőreiket. És akkor amikor dolgozó népünk új munkasikerekkel ünnepelte a banditák feletti győzelmet, bátran kiáltotta oda minden ellenségünknek: drága propagandistának jelölt és kéthetes propagandista szemináriumra küldött el. A most kezdődő oktatási évben 25 DISZ-fiatal nevelését bízta rám a párt. Érzem a megtisztelő megbízatással járó nagy felelősséget. Ezért tanultam nagy szorgalommal a kéthetes propagandista iskolán, mert tudtam, hogy a propagandista legfontosabb feladata a jó felkészülés. Jó módszereket is tanultunk az Iskolán. Elhatároztam például, hogy szépirodalmi részletekkel teszem érdekessé és színessé előadásomat, hogy minél jobban lekössem hallgatóim figyelmét. A Központi Vezetőség útmutatásait is felhasználom, üzemünk fiataljai között gyakran hallani pacifista hangot. Farkas Mihály elvtárs beszédének megvitatásakor példaképül állítom fiataljaink elé azokat az ifiket, akik üzemünkből mentek a néphadsereghez, mint Kiss Béla hadnagy, Némteh Mihály alhadnagy, Bodor Miklós és a többiek. Ezek a fiatalok őrködnek hazánk békéje felett, biztosítják a mi nyugodt életünket, zavartalan munkánkat. Míg a politikai Iskolák megkezdődnek, addig sem ülök ölhetett kézzel. Felkeresem azokat a fiatakincs számunkra a párt, előrehaladásunk legfőbb záloga a magyar dolgozó nép élcsapata. Halálos csapást akartak ránk mérni Rajkék, Titóék, de rajtavesztettek. S a három évvel ezelőtt lezajlott nagy per jelentősége túlnő az ország határain. Azok a diver- ziós tervek, amikről az összeesküvők vallottak, nemcsak Magyarországot érintették. Fény derült a hírhedt „Operation X” tervre, a népi demokratikus hatalmak megfojtásának programjára. Más népi demokratikus országok figyelmét is felhívta ez a veszélyre s sorra lepleződtek le a bolgár, lengyel és csehszlovák trockisták. A Rajk- pertoen lelepleződött az imperialisták és a Tito-banda gyalázatos összjátéka, fény derült a jugoszláv hazaárulók förtelmes szerepére, akik a „szocializmus építőinek’’ hírében szerettek volna még sokáig tetszelegni, becsapni saját népüket és a világ népeit. A belgrádi kémbanda, a rendörspiclik, Gestapo- ügynökök díszes társaságának „munkája” jelentős mértékben megnehezült azóta, hogy az egész vliág tudomást szerzett aljas összeesküvésükről. Három éve Belgrádban napokig tartó döbbenetes csend követte a leleplezést. Idő kellett a rágalmak összeszedéséhez, amiket a leleplezés miatt zúdítottak aztán ránk. S hogy e rágalmakat, s mellettük a legaljasabb provokációkat azóta sem hagyták abba ellenünk — mutatja, hogy jó helyre ütött népi demokráciánk ökle, elevenébe talált az ellenségnek. Emlékezetes az TJDBA tavalyi merénylete a magyar ügyvivő ellen, a letenye! híd felrobbantása, határőreink meggyilkolása, hadiutak építése a magyar határ felé — ami mind-mind beszédesei) bizonyítja, hogy a leleplezett gengszterek nem mondtak le támadó terveikről. A jugoszláv fasiszta vezetőklikk fegyverben tartja mozgósítható haderejének jelentős részét. Mint zsák a foltját — találja meg „szövetségeseit” a görög monarchofasisztákban, Beloiannisz elvtárs gyilkosaiban, Törökország reakciós köreiben, nem beszélve a minden népellenes ügyet „híven” támogató Egyesült Államokról. Minden kardesörtefésíik, minden fenyegetésük ellenére ők a gyengék: Titóék. Gyengék, mert ellenük van elsősorban a jugoszláv dolgozó nép. És gyengék, mert ezzel az ezer. szer becsapott, Titóék és az amerikai imperialisták által kifosztott néppel együttérez a világ. Mi vagyunk többen, mi mellettünk van az igazság, s erőnk is van igazságunk megvédéséhez! lókat, akiket a pártszervezet és a DISZ-vezetőség hozzám osztott be. Eddig hallgatóim nagyobb részével már elbeszélgettem az oktatásról. Vágner Ferenc DISZ-tag, pártunk tagjelöltje az elmúlt évben sokat hiányzott igazolatlanul a politikai iskoláról. Mostani beszélgetésünk során is azon a véleményen volt, hogy nem szükséges neki politikai oktatásban résztvenni. Erre példákkal bizonyítottam előtte, hogy a politikai tudás milyen nagymértékben segíti a termelőmunka jobb végzését. Stefkó József, aki az elmúlt évben rendszeresen résztvett a szemináriumokon, fokozatosan nagyobb teljesítményeket ér el. Megtanulta a politikai iskolán, hogy az ötéves terv mielőbbi teljesítése segíti az üzem fejlődését, s az ő életének szakadatlan javulását is. Stefkó József ma 126 százalékos álagteljesítménnyel dolgozik, míg Vágner Ferenc csak a 100 százalékot éri el, s persze, jóval kevesebbet is keres. Ezek a beszélgetések segítik elő a mi üzemünkben is, hogy valamennyi DISZ-fiatal lelkesen készüljön az új oktatási évre. (Elmondta: Koczka Mihály propagandista, a Lakatosüzem dolgozója.) Tegnap este adták elösadr hirUI a város hangszórói, hogy Nyíregyházára érkeztek a magyar néphadsereg ének- és táncegyüttesének szólistái s a városban két alkalommal vendégszerepeinek. Ezek a vendégszereplések a néphadsereg és Nyíregyháza dolgozó népe elszakíthatatlan barátságának ünnepi estjei lesznek. Még tovább mélyítik azt a szoros kapcsolatot, amely munkásainkat, dolgozó parasztjainkat, minden becsületes embert békénk és szabadságunk védelmezőihez fűz. Az együttes szólistái hírnevet szereztek a Szovjetunióban, BUDAI ISTVÁN, FÁBIANHÁZA: Községünk dolgozó parasztjai nem akarták megérteni az elmúlt esztendőben a baromfi- és tojásbe- adás fontosságát. Engem a párt- szervezet jó munkám után megbízott népnevelő munkával. Mondtam a feleségemnek, hogy ezután még inkább példát kell mutatnunk az állam iránti kötelezettség teljesítésében, mert különben nem állhatok az emberek elé. Teljesítettük is az elsők közt beadási kötelezettségünket, de a meglátogatott szoinsizédok jórésze akkor nem hallgatott rám. ősszel kapkodtak már a tojásbe- adással, akkor jöttek rá, hogy ők milyen rosszul jártak, érdemesebb lett volna a jó szóra hallgatni. Ebben az esztendőben is teljesítettem kötelezettségemet minden terményfóleségből, már a burgonyabeadást is száz százalékig teljesítettem, de az utcánkban lakó dolgozó parasztok közt is mindig többen követik a példámat. Rájöttem, hogy a jó népnevelő legfőbb fegyvere a példamutatás. MOLNÁR SÁNDOR, NYÍREGYHÁZA, MÁV.: Én. mint népnevelő a rámbízott csoiwi't minden tagját személyesen ismerem és nemcsak szolgálatban foglalkozom velük, hanem otthonukban is felkeresem őket. Ezáltal családi körülményeiket, problémáikat is megismerem és sokkal hasznosabb tanácsot tudok adni egy-egy esetben. Ennek következtében any- nyira megszerettek, hogy most már maguktól jönnek hozzám különböző problémákkal, nem egyszer még lakásomon is felkeresnek. Agitációm során megismertetem a termelésben elért eredményeket, az őszi csúcsforgalom élenjáróit. A női dolgozókkal is foglalkozunk. Átadjuk a jó tapasztalatokat, műn. kamódszereket és így sokkal gyorsabban elsajátítják a szükséges szakmai ismereteket. Ennek eredménye, hogy a legutóbbi termelési értekezleten öt elvtársnő kapta mrg a sztahanovista kitüntetést. Lengyelországban ének- és táncszá- maikkal, zenekari szereplésükkel. Bemutatkozó előadásukat ma este 8 órakor tartják a városi színházban, vasárnap szintén este 8 órakor a „Néphadsereg napja" alkalmából ünnepi előadást rendeznek. A műsoron opera- és operettszámok, népdalok, táncok, zongoraszámok, zenekari számok, vidám szavalatok szerepeinek. Az együttes szólistái: Kotlárj Olga, Árvái Ágnes, Kenderesi Zoltán, Tóth Sándor. Béres Ferenc, Hegyi Céza, Pécsi József, Toroczkói Tihamér. Művészeti vezető: Kerekes János. A saját életem példáján mutatom meg felvilágosító munkám közben, hogy kelt harcolni az ellenség befolyása, aknamunkája ellen. A hozzám beosztott munkatársakkal együtt a legjobb munkára törekedtünk és jó munkánkért csoportommal megkaptuk a sztahanovista kitüntetést. A múltban csak vonatfékező pályamunkás voltam, semmi reményem sem volt, hogy egyéb is lehet belőlem. A Párt, a népi demokratikus állam segített a 4 középiskolához, ahhoz, hogy most vonatvezető vagyok. Igyekszem állandóan továbbké- pezrii magam. A népnevelőmunkát sem tudnám másképen ellátni. A népnevelőértekezleten kapott segítség mellett állandóan olvasom a napisajtót, népnevelőfüzeteket. A hozzám beosztott elvtársakat rendszeresen, előre elkészített terv szerint keresem fel. . Sokat segít munkánkban az állomáisépületben lévő agitációs szoba, ahol rendszeresen kicseréljük tapasztalatainkat. * VARA Dl ISTVÁN, PATROHA: „Népnevelőmunkánk eredményeit az segíti elő, hogy nálunk folyamatos az agitáció. Nyolc népnevelőcsoport van a községben és biztosítjuk az állandó beosztást. Megismerjük a beosztott családok legapróbb problémáit, egész életüket és így sokkal könnyebben tudunk válaszolni felvetődő kérdéseikre, jobban meg tudjuk értetni, hogy a Párt és a minisztertanács egyes határozatai mit jelentenek számukra. Felidézzük a múltat is, amikor még G. Molnár Imre meg a többi kulák ült a falu nyakán. Most is lépten nyomon ártani szeretnének. Nemrég lepleztük le a becsületes dolgozó parasztok előtt, bogy G. Molnár 12 hold helyett 9 holdat vetett el. így akarta kisebbíteni az ország kenyerét. Továbbra még szí- vósabb, éberebb felvilágosító munkával akarjuk növelni községünk becsületét a November 7.-e tiszteletére indított versenyben.” Már is foglalkozom a rámbízott DISZ-politikai iskola hallgatóival NÉPNEVELŐK TANÁCSKOZÁSA «2* assV
