Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-24 / 224. szám

NÉPLAP A magyar dolgozé nép ní*^yjelentoségfi győzelmének évíoriliilójn 1052 SZEPTEMBER 2' DCntúiui oacp^úk, a Tiszalöki Erőművet, a békét védem Apám cselédembe)' volt örök életében. Én is napszámos-kenyéren éltem, a felszabadulásig Desseieffy gróf káptalani birtokán dolgoztam, A felszabadulás után földet kaptak szüleim. Amikor 1946-ban a fog­ságból hazajöttem, nem ismertem a családra. Volt tehenünk, kocsink, lovunk. Nagyon szépen, jól éltünk. Az ötéves terv első évében újabb nagy változás történt falunkban. Hozzákezdtek a, Tiszalöki Erőmű építéséhez. A tervből tett lett. Most már én is számUgatiam, tervezgettem. Rájöttem arra, hogy ha belé­pek a termelőszövetkezetbe, azon csak nyerhetek. Meg is alakítottuk a. tiszalöki „Szabadság” tszcs-t. Előbb csak 10-en voltunk, de rövid idő alatt 30 családra szaporodott tagságunk. Mindannyian azért jöt­tek, amiért én. Kiszámították, hogy az öntözéses gazdálkodással eddigi jövedelmük tízszeresét is elérhetik. Az első évben az egy emberre eső jövedelmet csak 10 ezer forintra terveztük. Jóval több lett ennél. Évi jövedelmem 19 ezer forint volt. A második évben sem csalatkoztunk'. 20 ezer forint helyett 25 ezer forint lett a jövedelem. Ez évben nagy volt a szárazság a mi vidékünkön. Sokan alig arattak holdankint át­lagban 8 mázsát. Nálunk mégis 12 mázsát adott a búza és 15 má­zsát az árpa. Évről-cvre gyarapodunk, gazdagodunk és nem álom, hanem való­ság: az ötéves terv végén már mi is villanymotorral szántunk. Most, hogy katona vagyok, a mi boldog jövőnket, a Tiszalöki Erő­müvet, a, békét védem. Madáréi József, tiszthelyettes. Nyíregyházán vendégszerepei a Magyar Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese Nagyjelentőségű győzelmet ara­tott a magyar dolgozó nép 3 észtén, dővel ezelőtt azzal, hogy ártalmat­lanná tette békénk, épülő szocializ­musunk gyűlöletes ellenségét, az imperialisták és a Titó-klikk ma­gyarországi ügynökségét, Kajkot és bandáját. összeesküvésük csúfos kudarccal végződött és most, a harmadik év­fordulón elmondhatjuk, hogy ha­zánk ma erősebb, miüt valaha is volt, népünk lelkesen építi a szo­cializmust, még egységesebben so­rakozik fel pártunk zászlaja mögé, s hazánk minden becsületes fia ál­dozatkészen részt kér békénk meg­védéséből. Három év nem nagy idő, de ez is elég ahhoz, hogy népünk nagyot alkosson. Sztálinváros, Ti­száink, Kazincbarcika környékére rá sem ismerne a látogató, ha há­rom esztendővel járt ott utoljára. Három éve még csak az építőállvá­nyok erdejét láthattuk a nyíregy­házi dohányfermentálóból, — s az üzem már régen termel. Három éve alig néhány termelőcsoport volt a megyében — most a termőterület­nek csaknem felén nagyüzemi gaz­dálkodás folyik. A Itajk-pert követő heteket, hó­napokat örökké emlékezetessé teszi, hogy Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapjára készülő ipari mun­kásaink elindították a magyar Sztahanov-mozgalmat. Két év és öt hónap alatt befejeztük a három­éves tervet, feszített ötéves tervünk harmadik esztendejében járunk. — Három év alatt háromízben szavaz­tak dolgozóink nagy lelkesedéssel ötéves tervünk mellett, felajánlva szocialista államkölcsön formájá­ban megtakarított pénzüket. A ma­gyar nép megválasztotta a helyi tanácsokat, impozáns egységben fel­sorakoztak dolgozóink a békehárco. sok táborába. Mind magasabb ter­melési százalékok, gazdag termés- eredmények jelzik, hogy a város és falu dolgozói egyaránt részt kérnek a nép államának erősítéséből, a béke megvédéséből. A három év eredményeihez tartozik az is, hogy ütőképes néphadseregünk van, amelynek feladata: megvédeni al­kotásainkat, jövőnket, békénket. És nem utolsó sorban nagy eredmény, hogy pártunk, az országot vezető Magyar Dolgozók Pártja. Rákosi elvtárs pártja egyre erősebb. Eredményeink kivívásához nagy­ban hozzájárult a hárem évvel ez­előtti győzelem, Rajkók összees­küvő bandájának szétzúzása. Az volt a győzelem kiinduló pont­ja, hogy a hatalmas Bolsevik Párt, Sztálin elvtárs bölcs útmutatásai nyomán a Tájékoztató Iroda 1948. júniusában meghozta emlékezetes határozatát, amelyben leleplezte a 'Nagyon szerettem volna tanulni fiatal koromban, de nem is gondol­hattam erre. Apám szegény pince­munkás volt, kilencen voltunk test­vérek, kijutott hát a nyomorúság­ból. Az elemi iskolát sem járhat­tam végig, hiszen dolgoznom kel­lett, hogy a kisebb testvéreimnek egy darab kenyérrel több jusson. Acél kőművesmesternél dolgoztam. Nagy dolog volt ez, hiszen azt hit­tem, szakmát tanulok. Acélnak azonban kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy engem szakmára tanítson. Felhasznált mindenféle munkára és csak másfélévi szolgá­lat után tudtam meg, hogy nem is szegődtetett, tehát nem szabadul­hatok fel. Otthagytam, s alkalmi munkásként dolgoztam itt-ott. A felszabadulás tette lehetővé számomra, hogy szakmát tanulhat­tam, s ma mint brigádvezető dolgo­zom a lakatosüzemben. De nem­csak szakmát, tisztességes kenye­ret, jó életet biztosított számomra a párt. Gondoskodott a párt arról is, hogy politikai tudásra tegyek szert, s azt továbbfejlesszem. Egy­hónapos pártiskolát végeztem, s az elmúlt oktatási évben az alap­fokú politikai iskola helyettes veze­tője voltam. Nemrégiben nagy ki­tüntetés ért. Pártszervezetünk ja­vaslatára a Városi Pártbizottság titőisták nacionalizmusát, szocializ­mus- és szovjetellenességét. Ez a határozat eloszlatta a népi demo­kráciák ,,békés fejlődésének” illú­zióját, a Bolsevik Párt tanításai­nak fényében bizonyította be, hogy a szocializmus építése közben ki­éleződik és egyre elkeseredettebbé válik az osztályharc, a megdöntött uralkodó osztályok mindent elkö­vetnek uralmuk visszaszerzésére, s a hazai és külföldi reakció egy­mást segítve támad a nép, a dol­gozók országa ellen. Arra tanított a határozat, hogy az éberség pilla­natnyi ellanyhuláaa is óriási ve­szélyeket rejt magában; a párt erősítésére figyelmeztett, a marxis­ta-leninista elmélet elsajátítására, a Szovjetunió iránti hűségre. Éles fegyvert kapott a párt a Tájékoztató Iroda határozatában, s Rákosi eivtárs közvetlen irányítá­sával győzedelmeskedett az ellensé­gen. Soha el nem múló hálával tar­tozik ezért dolgozó népünk a pártnak. Rákosi elvtársnak, hiszen népünk nagy veszedelemtől szabadult meg a Rajk-banda elítélésével. Az volt az összeesküvők célja, hogy fegyve­res erővel visszaállítsák a kapita­lizmust, a legvéresebb terror „új rendjét” vezették volna be, amely számolatlanul szedte volna ' áldoza­tait a magyar nép legjobb fiai közt. Csak a szerencsétlen jugo­szláv nép életét kell megnéznünk, ha látni akarjuk, milyen sorsot szántaik nekünk az imperialisták, a titőisták és magyar cinkosaik. Jugoszláviában „percemberkék dá- ridója tart”, a nép árulói, gyűlöle­tes ellenségei „vezetnek”, kulákura- lom van a falvakban, visszaállí­tották a kapitalizmust, a dolgozó tömegek éheznek, nyomorognak, nyomasztó a munkanélküliség, kényszermunkára hajtják az ifjúsá­got, véresszájjal uszítanak a szom­szédos népi demokráciák elleni há­borúra. Rettegés, börtön, halál azok osztályrésze, akik szembehelyezked­nek a banditauralommal. Rajkék bűnszövetkezete halálos csapást akart mérni a magyar dol­gozó népre. El akarta lopni sza­badságát, függetlenségét, gyarmat­ként át akarta játszani az orszá­got az imperialisták és Titóék ke­zére. El akart szakítani bennünket hatalmas szövetségesünktől, a Szov­jetuniótól,' amelynek önzetlen se­gítsége kiapadhatatlan erőforrá­sunk a szocializmus építésében. Halálos csapást akartak mérni Rajkék a pártra. Rákosi elvtárs és legközvetlenebb munkatársai ellen fenték orrgyilkos tőreiket. És akkor amikor dolgozó népünk új munka­sikerekkel ünnepelte a banditák feletti győzelmet, bátran kiáltotta oda minden ellenségünknek: drága propagandistának jelölt és kéthetes propagandista szemináriumra kül­dött el. A most kezdődő oktatási évben 25 DISZ-fiatal nevelését bízta rám a párt. Érzem a megtisztelő megbízatással járó nagy felelőssé­get. Ezért tanultam nagy szorga­lommal a kéthetes propagandista iskolán, mert tudtam, hogy a pro­pagandista legfontosabb feladata a jó felkészülés. Jó módszereket is tanultunk az Iskolán. Elhatároz­tam például, hogy szépirodalmi részletekkel teszem érdekessé és színessé előadásomat, hogy minél jobban lekössem hallgatóim figyel­mét. A Központi Vezetőség útmu­tatásait is felhasználom, üzemünk fiataljai között gyakran hallani pacifista hangot. Farkas Mihály elvtárs beszédének megvitatásakor példaképül állítom fiataljaink elé azokat az ifiket, akik üzemünkből mentek a néphadsereghez, mint Kiss Béla hadnagy, Némteh Mi­hály alhadnagy, Bodor Miklós és a többiek. Ezek a fiatalok őrködnek hazánk békéje felett, biztosítják a mi nyugodt életünket, zavartalan munkánkat. Míg a politikai Iskolák megkez­dődnek, addig sem ülök ölhetett kézzel. Felkeresem azokat a fiata­kincs számunkra a párt, előrehala­dásunk legfőbb záloga a magyar dolgozó nép élcsapata. Halálos csapást akartak ránk mérni Rajkék, Titóék, de rajta­vesztettek. S a három évvel ezelőtt lezajlott nagy per jelentősége túlnő az ország határain. Azok a diver- ziós tervek, amikről az összeeskü­vők vallottak, nemcsak Magyaror­szágot érintették. Fény derült a hírhedt „Operation X” tervre, a népi demokratikus hatalmak meg­fojtásának programjára. Más né­pi demokratikus országok figyelmét is felhívta ez a veszélyre s sorra lepleződtek le a bolgár, lengyel és csehszlovák trockisták. A Rajk- pertoen lelepleződött az imperialis­ták és a Tito-banda gyalázatos összjátéka, fény derült a jugoszláv hazaárulók förtelmes szerepére, akik a „szocializmus építőinek’’ hí­rében szerettek volna még sokáig tetszelegni, becsapni saját népüket és a világ népeit. A belgrádi kém­banda, a rendörspiclik, Gestapo- ügynökök díszes társaságának „munkája” jelentős mértékben megnehezült azóta, hogy az egész vliág tudomást szerzett aljas össze­esküvésükről. Három éve Belgrádban napokig tartó döbbenetes csend követte a leleplezést. Idő kellett a rágalmak összeszedéséhez, amiket a leleplezés miatt zúdítottak aztán ránk. S hogy e rágalmakat, s mellettük a legal­jasabb provokációkat azóta sem hagyták abba ellenünk — mutatja, hogy jó helyre ütött népi demokrá­ciánk ökle, elevenébe talált az el­lenségnek. Emlékezetes az TJDBA tavalyi merénylete a magyar ügy­vivő ellen, a letenye! híd felrob­bantása, határőreink meggyilkolása, hadiutak építése a magyar határ felé — ami mind-mind beszédesei) bizonyítja, hogy a leleplezett geng­szterek nem mondtak le támadó terveikről. A jugoszláv fasiszta vezetőklikk fegyverben tartja moz­gósítható haderejének jelentős ré­szét. Mint zsák a foltját — találja meg „szövetségeseit” a görög monarchofasisztákban, Beloiannisz elvtárs gyilkosaiban, Törökország reakciós köreiben, nem beszélve a minden népellenes ügyet „híven” támogató Egyesült Államokról. Minden kardesörtefésíik, minden fenyegetésük ellenére ők a gyen­gék: Titóék. Gyengék, mert ellenük van elsősorban a jugoszláv dolgozó nép. És gyengék, mert ezzel az ezer. szer becsapott, Titóék és az ame­rikai imperialisták által kifosztott néppel együttérez a világ. Mi va­gyunk többen, mi mellettünk van az igazság, s erőnk is van igazsá­gunk megvédéséhez! lókat, akiket a pártszervezet és a DISZ-vezetőség hozzám osztott be. Eddig hallgatóim nagyobb részével már elbeszélgettem az oktatásról. Vágner Ferenc DISZ-tag, pártunk tagjelöltje az elmúlt évben sokat hiányzott igazolatlanul a politikai iskoláról. Mostani beszélgetésünk során is azon a véleményen volt, hogy nem szükséges neki politikai oktatásban résztvenni. Erre pél­dákkal bizonyítottam előtte, hogy a politikai tudás milyen nagymérték­ben segíti a termelőmunka jobb végzését. Stefkó József, aki az el­múlt évben rendszeresen résztvett a szemináriumokon, fokozatosan na­gyobb teljesítményeket ér el. Meg­tanulta a politikai iskolán, hogy az ötéves terv mielőbbi teljesítése se­gíti az üzem fejlődését, s az ő életének szakadatlan javulását is. Stefkó József ma 126 százalékos álagteljesítménnyel dolgozik, míg Vágner Ferenc csak a 100 százalé­kot éri el, s persze, jóval keveseb­bet is keres. Ezek a beszélgetések segítik elő a mi üzemünkben is, hogy vala­mennyi DISZ-fiatal lelkesen készül­jön az új oktatási évre. (Elmondta: Koczka Mihály propagandista, a Lakatos­üzem dolgozója.) Tegnap este adták elösadr hirUI a város hangszórói, hogy Nyíregyhá­zára érkeztek a magyar néphadsereg ének- és táncegyüttesének szólistái s a városban két alkalommal vendég­szerepeinek. Ezek a vendégszereplések a néphadsereg és Nyíregyháza dolgozó népe elszakíthatatlan barátságának ünnepi estjei lesznek. Még tovább mélyítik azt a szoros kapcsolatot, amely munkásainkat, dolgozó pa­rasztjainkat, minden becsületes em­bert békénk és szabadságunk védel­mezőihez fűz. Az együttes szólistái hírnevet szereztek a Szovjetunióban, BUDAI ISTVÁN, FÁBIANHÁZA: Községünk dolgozó parasztjai nem akarták megérteni az elmúlt esztendőben a baromfi- és tojásbe- adás fontosságát. Engem a párt- szervezet jó munkám után megbí­zott népnevelő munkával. Mondtam a feleségemnek, hogy ezután még inkább példát kell mutatnunk az állam iránti kötelezettség teljesíté­sében, mert különben nem állhatok az emberek elé. Teljesítettük is az elsők közt beadási kötelezettségün­ket, de a meglátogatott szoinsizédok jórésze akkor nem hallgatott rám. ősszel kapkodtak már a tojásbe- adással, akkor jöttek rá, hogy ők milyen rosszul jártak, érdemesebb lett volna a jó szóra hallgatni. Ebben az esztendőben is teljesí­tettem kötelezettségemet minden terményfóleségből, már a burgo­nyabeadást is száz százalékig telje­sítettem, de az utcánkban lakó dol­gozó parasztok közt is mindig töb­ben követik a példámat. Rájöttem, hogy a jó népnevelő legfőbb fegy­vere a példamutatás. MOLNÁR SÁNDOR, NYÍREGY­HÁZA, MÁV.: Én. mint népnevelő a rámbízott csoiwi't minden tagját személyesen ismerem és nemcsak szolgálatban foglalkozom velük, hanem ottho­nukban is felkeresem őket. Ezáltal családi körülményeiket, problémái­kat is megismerem és sokkal hasz­nosabb tanácsot tudok adni egy-egy esetben. Ennek következtében any- nyira megszerettek, hogy most már maguktól jönnek hozzám különböző problémákkal, nem egyszer még la­kásomon is felkeresnek. Agitációm során megismertetem a termelésben elért eredményeket, az őszi csúcsforgalom élenjáróit. A női dolgozókkal is foglalkozunk. Átadjuk a jó tapasztalatokat, műn. kamódszereket és így sokkal gyor­sabban elsajátítják a szükséges szakmai ismereteket. Ennek ered­ménye, hogy a legutóbbi termelési értekezleten öt elvtársnő kapta mrg a sztahanovista kitüntetést. Lengyelországban ének- és táncszá- maikkal, zenekari szereplésükkel. Bemutatkozó előadásukat ma este 8 órakor tartják a városi színházban, vasárnap szintén este 8 órakor a „Néphadsereg napja" alkalmából ün­nepi előadást rendeznek. A műsoron opera- és operettszámok, népdalok, táncok, zongoraszámok, zenekari szá­mok, vidám szavalatok szerepeinek. Az együttes szólistái: Kotlárj Olga, Árvái Ágnes, Kenderesi Zoltán, Tóth Sándor. Béres Ferenc, Hegyi Céza, Pécsi József, Toroczkói Tihamér. Mű­vészeti vezető: Kerekes János. A saját életem példáján mutatom meg felvilágosító munkám közben, hogy kelt harcolni az ellenség befo­lyása, aknamunkája ellen. A hoz­zám beosztott munkatársakkal együtt a legjobb munkára töreked­tünk és jó munkánkért csoportom­mal megkaptuk a sztahanovista ki­tüntetést. A múltban csak vonat­fékező pályamunkás voltam, semmi reményem sem volt, hogy egyéb is lehet belőlem. A Párt, a népi de­mokratikus állam segített a 4 kö­zépiskolához, ahhoz, hogy most vo­natvezető vagyok. Igyekszem állandóan továbbké- pezrii magam. A népnevelőmunkát sem tudnám másképen ellátni. A népnevelőértekezleten kapott segít­ség mellett állandóan olvasom a napisajtót, népnevelőfüzeteket. A hozzám beosztott elvtársakat rend­szeresen, előre elkészített terv sze­rint keresem fel. . Sokat segít mun­kánkban az állomáisépületben lévő agitációs szoba, ahol rendszeresen kicseréljük tapasztalatainkat. * VARA Dl ISTVÁN, PATROHA: „Népnevelőmunkánk eredményeit az segíti elő, hogy nálunk folyama­tos az agitáció. Nyolc népnevelő­csoport van a községben és bizto­sítjuk az állandó beosztást. Meg­ismerjük a beosztott családok leg­apróbb problémáit, egész életüket és így sokkal könnyebben tudunk válaszolni felvetődő kérdéseikre, jobban meg tudjuk értetni, hogy a Párt és a minisztertanács egyes határozatai mit jelentenek számuk­ra. Felidézzük a múltat is, amikor még G. Molnár Imre meg a többi kulák ült a falu nyakán. Most is lépten nyomon ártani szeretnének. Nemrég lepleztük le a becsületes dolgozó parasztok előtt, bogy G. Molnár 12 hold helyett 9 holdat vetett el. így akarta kisebbíteni az ország kenyerét. Továbbra még szí- vósabb, éberebb felvilágosító mun­kával akarjuk növelni községünk becsületét a November 7.-e tisztele­tére indított versenyben.” Már is foglalkozom a rámbízott DISZ-politikai iskola hallgatóival NÉPNEVELŐK TANÁCSKOZÁSA «2* assV

Next

/
Thumbnails
Contents