Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-26 / 226. szám

NÉPI, A 1* 1952 SZEPTEMBER 26, PÉNTEK Néphadseregünk életéből Csapatunk büszkesége Juhász Mihály elvtárs, a DISZ központi Vezetőség dicsérő oklevelévé! kitüntetett harcos A felszabadulás előtt a Horhy- rendszerben a Juhász-c&alád is mint a többi szegényparasztok — nyomorúságosán tengette életét. Az öttagú család düledezö sárviskóban szorongott, amíg Wekerle gróf a pereputtyával kétszáz szobás pompásan berendezett pa-lotában terpeszkedett. Az apa napi nyolcvan fillérért kora. hajnaltól késő estig robotolt, hogy a család betevő falatja meglegyen. A kis Mihálynak is már kilenc éves ko­rában pár fillér éhbérért napszámba kellett mennie. Szeretett volna ta­nulni, de a tanfelügyelő azt felelte: „Eriggy haza te kölyök éa mondd meg az anyádnak, hogy akkor tanít­tasson, ha pénze lesz." A faluban kiskirályoskodó dúsgaz- gad TJgodi famíliának nem voltak ilyen gondjai. Az úrfiak tanulhattak volna, mert pénzük volt annyi, mint a pelyva, de inkább a cselédekkel „szórakozgattak“, ha kedvük volt, lóhátról ütötték őket, hajtóvadásza­tot rendezve velük, mint az állatok­kal. Egy szép napon a Juhász-család ablakán is beragyogott a szabadság ötágú vörös csillaga. Sztálin fiai el­űzték az úri zsiványhadat. A párt megvalósította a szegényparasztok évezredes álmát, felosztották a nagy- birtokosok földjeit. A Juhász-család is kapott részt abból a gyümölcsös­ből, ahol azelőtt fillérekért verítékez- tek. A volt Wekerle-kastélyban pedig vidám úttörők játszanak. A faluban is megalakult a tszcs. A Juhász-család az elsők között lé­pett a kollektív gazdálkodás útjára. Ezután már bőségesen jutott étel az asztalra, még házat is építettek. Ru­hát vettek maguknak, sőt tehénre, malacra ób kerékpárra is jutott. A fiatal Juhász Mihály is szorgalmasan dolgozott, 130 százalékot teljesített. A NÉPHADSEREG NEVELTE KOMMUNISTÁVÁ Juhász Mihály akkor értette meg, hogy meglett emberré vált; mikor egy este hazatérve asztalán találta behí­vóját a Néphadeeregbe. A« élső idő­ben neki is szokatlan volt 'uz új vi­selet, a katonai fegyelem, de már bevonuláskor elhatározta, hogy fe­gyelmezett harcos és kiváló lövő lesz. — Juhász elvtárs már ; első idő­ben kitűnt gyors mozgásával, jó fel­fogóképességével és fegyelmezett vi­selkedésével — mondja B. J. elv társ, a politikai tiszt. — Szorgalmas mun­káján az is látszott, hogy tanulni akar. Különösképpen a lövészeteken elért kiváló eredményei után figyel­tünk fel rá. Juhász elvtárs nem elégedett meg saját tudásával, elmaradt harcostár­sait ie segítette. Marton. Széles és Lakatos elvtársakat, akik addig nem megfelelően lőttek, megtanította ki­válóan lőni. Baranyai elvtárssal is foglalkozott, hogy a politikai foglal­kozásokon jó eredményt érjen el. — Juhász elvtárs kiváló munká­jáért több csapat- és alegységpa- rancenoki dicséretet kapott, később az a megtiszteltetés érte, hogy felvet­tük pártunk soraiba tagjelöltnek — mondja Prima elvtárs, a párttitkár. A DISZ-titkár elvtárs is meg van elégedve Juhász elvtárs munká­jával. — Az elvtárs a DISZ-szervezetben is kiváló munkát végez. Mint vezető­ségi tag minden munkát hiánytala­nul ellát, nem tudunk neki annyi feladatot adni, amit ne végezne el. Alegységénél is segíti a vezetőséget. Az alig pár főből álló DTSZ-tag- ságot megsokszorozta. Négy harcos kivételével minden elvtárs DISZ-tag. Juhász elvtárshoz a harcosok bizalommal fordulnak ta­nácsért. mert mindig segít. Szeretik őt, legjobb harcostársuknak tekin­tik. MÉG TÖBBET DOLGOZOM, HOGY RAJOM KIVÁLÓ LEGYEN. ,»A DISZ Központi Vezetősége Juhász Mihály honvéd elvtárgat dí­Nyíregyházán vasárnap este 8 óra­kor, a Néphadsereg Napja előestéjén ünnepi műsort ad a városi színház­ban a magyar néphadsereg ének- és táncegyüttesének szólistagárdája. — Szerdán tartották a szólisták bemu­tatkozó előadásukat Nyíregyházán 9 ez az este is nagyban hozzájárult dolgozó népünk és a néphadsereg közötti kapcsolat elmélyítéséhez. Dol­gozóink arról is meggyőződhettek, hogy a nép hadseregében magas szín­esérő oklevéllel tüntette ki a néphad­seregben végzett kiváló munkájáért" — jelentette be az alakulat DISZ aktívaüiésén Hollós Ervin elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titkára. Felzúgott a tapsvihar, Juhász elvtárs boldogan vette át az okiratot. Köz­ben a zubbonyán ékeskedő ..Kiváló lövő" jelvényre pillantott és jóleső érzéssel gondolt vissza eddigi mun­kájára, Ez az oklevél a jövőben még sok­kal jobb munkára lelkesít és kötelez. MINÉL JOBB KATONA LÉGY FIAM A csapatnál már izgatottan vár­ták, hogy az aktíva résztvevői vissza­térjenek. Mindannyiukat érdekelte, hogy miről beszéltek, milyen határo­zatot hoztak. Végre feltűnt a csoport Juhász elvtárseal az élen. Pár pilla­nat múlva már minden harcos tudta, hogy Juhá-sz elvtársat milyen kitün­tetés érte. Köréje gyűltek és együtt olvasták el az oklevelet. — Juhá&z elvtárs kiváló munkájá­val megérdemelte a dicséretet, ezért mindnyájan büszkék vagyunk reá. Most pedig minden harcosnak az a feladata, hogy kövesse Juhász elvtárs példáját — mondotta a D1SZ- tií kár elvtárs. Pár nap múlva az ügyeletes leve­let adott Juhász elvtársnak. — Ott­honról érkezett -— mondja Juhász elvtárs — édesanyám írta. — Na­gyon örülök drága gyermekem — ol­vassa a levelet —, hogy az én fia­mat ilyen nagy kitüntetés érte. Ipar. kódjai, tanuljál szorgalmasan, hogy minél jobb katona, legyen belőled. vonalú kulturális élet van. Olyan neves szólisták szerepelnek az együt­tesben, mint Kotlári Olga, Árvái Ág­nes, Kenderesi Zoltán, Tóth Sándor, Béres Ferenc, Hegjú Géza, Pécsi Jó­zsef, Toroczkói Tihamér. Lelkesen készül dolgozó népünk a Néphadsereg Napjának megünneplé­sére. S az ünnepségeket még szebbé és felejthetetlenebbé teszi áz egs’-üttes szólistáinak vasárnapi ünnepi fel­lépte. A magyar néphadsereg* ének­és táncegyüttese szerepel a vasárnapi Néphadsereg Napja ünnepi estjén Apróhirdetés Ujmintájú munkakönyvvel rendel­kező, ezabószakmában járatos dolgo­zókat kisegítő munkára azonnal fel­veszünk. "Nyíregyházi Konfekcióüzem. Kalinin utca 10. EZ IGEN! 12 találat 62.662.— Ft 11 találat 6.962.— Ft 10 találat 818— Ft Coltotó 88S.— Ft HÉTRÖL-HÉTRE Nagy nyerési lehetőséget biztosit a Totó! Felkérem megrendelőimet hog^-a műhelyemben megrendelt munkákat; ablaküvegezést. képkeretezést. tükröt, stb. e hét folyamán' szíveskedjen^l* át. venni, mert műhelyemet m.eg?zhrLt.e- tem és azok esetleges elkallódaéáért felelősséget nem vállalok. Chrjszt,f'üve- ges^__Szabadpág-tér 8. ' . SZABOLCS-SZATMÁRI NÉPLAP Felelős szerkesztő: Siklósi Norbert Felelős kiadó: Cyöre József Szerkesztőség: Nyíregyháza Dózsa György-u. 6. Tel.: 13-70. S2-S7 Kiadóhivatal: Nyíregyháza Zsdánov-u. 1. — Telelőn: 30-00 Szabolcs-Szatmármegyei Nyomdaipari Vállalat Nyíregyháza F. v.: Szilágyi József. 0 Dózsa György-utca 5. szám milyen volt Úttörők serege gyűlt össze csütörtök délután a Néplap szerkesztőségében, az első „Néplap-csütörtökre''. Ott Tolt a körükben Ruszkovics Ist­ván, a több mint 80 éves ■baktalórántházi dolgozó pa­raszt, Szabó József elvtárs, a vasmegyeri Micsurin ter­melőszövetkezet 65 éves tag ja. Életükről beszéltek s sza­vaik nyomán feltárult a paj­tások előtt az a rettenetes, nyomorúságos múltbeli élet, amelyre az urak a dolgozó parasztokat kárhoztatták. Szabó József szólott elő­ször. Ezeket mondta: „Gye­rekkoromban öt kilométert gyalogoltam minden reggel az Iskoláiba s öt kilométert vissza. Tavasszal meg nyá­ron, még csak jó volt, de ami­kor jöttek a cudar idők, ke­serves napok köszöntöttek a kis iskolásokra. Nem volt lábbelink. Rongyba csavar­tak a lábunkat, vagy pedig csupasz lábbal gázoltunk a •sárban, hóban. Akár hiszitek, akár nem, gyerekek, volt egy rossz kalapom, s mindunta­lan lekaptam a fejemről, be­ledugtam a lábamat, s ab­ban melegítettem, aztán sza­ladtam néhány métert a hó ban meztéláb. Pedig légin, kább csak télen tanulhattunk, mert tavasztól kezdve már az élet a múltban és i menni kellett szolgálni, disz­nót őrizni. Én már 10 éves koromban keményen dolgoztam. Aztán elvittek katonának, öt golyó járta át a testemet az első világháborúban ! Mit gondol­tok, ki fizetett meg ezért? Senki, gyerekek! Hazajöttem nyomorékon s beadhattam szolgának, cselédnek az ura­sághoz. Harmincméteres cse- iédházban laktunk. Tizenkét család lakott ebben s az épü­leten volt 3 ajtó. Ablak nem volt. Lámpa sem volt, csak az ember két szeme, aztán a sötétben orrabukott, ha a szobából kifelé igyekezett es­te. Sír az embernek a lelke, ha visszagondol a múltra. A lakás eresze hátul egy szin­ten volt a földdel; féreg, pat­kány-otthon volt a cselédla­kásokban. Nem egyszer meg­történt, hogy éjszaka a ki­csi csecsemő fiilét megrágta a patkány, —• már engede1- met kérek tőlelek, hogy ilyet is elmondok. Próbált volna az ember szólni az uraságnak! A vá­lasz az lett volna : itt az ira­tod, mehetsz, ba nem tet­szik ! A kulákok is gyötörték a szegény embert. Amikor a kisparaszt megszorult, akkor volt aratása a kuláknak. Ne­íilven most mes Pál így vett meg két hold földet egy sertésért La- kios Istvántól, Aztán a szolgabírók! Egy­szer Mikecs nagyságos úrnak vadászni támadt kedve. Ki­vittek minket, mezítlábas cse­lédeket a hóban nyulat haj­tani. Hajtok én is, aztán egy- szercsak vágtatni kezd felém a nyúl. ötven, vagy húsz mé­terre ' tőlem, szembe velem meg ott a főszolgabíró a pus­kával. Céloz a nyálra. Az­tán, amikor a nyúl lőtévolba ért, pont mellettem, a bitang elsütötte a fegyvert. Néhány sörét a lábamba ment. Majd hogy agyon nem lőtt a nyúl miatt. Csak annyit szólt: ,.Te marha paraszt, hát mért mégy oda, ahová a nyúl?!” Ne is csudálkozzatok azon gyerekek, hogy 1919-ben mi szegényemberek, egy szóra mentünk a kommunisták, Rákosi elvtárs után. Én is vörös katona voltam. Amikor Horthyék bejöttek, előlegként kaptam 50 botot, aztán le­csuktak. Nekem sikerült meg­szökni, de társaimat, kilenc vasmegyeri szegényparasztot Űjfehértón, önmagukásta sír szélén agyonlőtték. Minden évben viszek virágot a sír­jukra. Jött ránk a csendőrvilág! Vertek-Utüttek minket. Az volt a csendőrök raffinériája, bogy a kezükben nem vertek agyon senkit, úgy verték az embereket, hogy azok csak hetek-hónapok múlva halja, nak bele a sérülésekbe. így járt szegény Szabó Károly is...” A gyerekek itt közbeszól­tak: — Mondja, Szabó bác-d, ismeri személyesen is Rákosi elvtársat? Szabó elvtárs felelni akar, de közbeszól Ruszkovics bá­csi, az őszhajú öreg paraszt. Erős fennhangon. — Hát már hogyne ismer­nénk, gyerekek! Személye­sen, merthogy itt van köz­tünk. Ott van ni a falon. — s mutat Rákosi elvtárs képé­re: Lenin pedig meghalt és mégis él, itt van . . . Minde­nütt ott van ... S most ő veszi át a szót, hogy a múltról beszéljen. A pajtások sok-sok kérdést tesznek fel neki. Az egyik például így kérdez: „Mit: et-; tek akkoriban, Pista bácsi?”, — Jó lett volna, ha ettünk volna! Hárman szolgáltunk 3 köböl gabonáért. Három­szor napjában fejtük a tehe­neket és kaptunk érte • egy csupor írót. Nahát... Két hold kommenciós földünk volt, az is legrosszabb. Volt olyan holdam, hogy félzsák tengeri termett rajta'. Az asz szonyoknak már hajnalban űrdolgára kellett menni: mosni, súrolni az ura Ságnak. A feleségem egyszer később ment el. mert otthon dolga volt a pulyákkal. Mezőssy, az uraság-nem szólt semmit, csak nekiment és pofon verte. Szólhattunk egy szót is? Fe­nét! Nyúztak minket. Csak a lakásért kellett 80 nap ür- dolgát adni. Az öreg paraszt végignéz a csupa szépruhás, pirosnyak- kendős, teltarcú úttörőn. Só­hajt. — Én, mikor ilyen korú voltam, hosszú ingben, mezté­láb jártam télen-nyáron. Ti­zenhét éves voltam, amikor először volt a lábamon csiz­ma. Azért daloltuk azt, hogy ... S az öreg rekedtes, öreg hangján rázendít mélyen: „Verd meii isten a nagyságos urakat' Nyúzzák, vonják a szegény parasztokat...” — Meg aztán volt nekünk tréfás mondókánk is. Arra, hogy mindig csak rózsa- krumplit ettünk: „Kelj fel rózsa, feküdj ‘ rózsa, délben rózsa, az anyád mindeuit, hát mindig rózsa?!,” — azaz reggel krumpli, este krumpli. délbe krumpli, a szegény, em­bernek mindig csak krumpli! Nahát!... Az úttörők aztán . kérdik : és most hogy él, Pista bácsi,? — Most-e? Hát gyerekek, akár hiszitek, akár nem, áz én falumban, Baktalórántliá- zán, még a cigányok falu végi házaiban is .szól már. a rádió! Minden paraszt ka­pott vezetékes rádiót. S olyan boldogan nevet Ruszkovics Pista bácsi, hogy vele nevetnek, hangosan ör­vendeznek a kicsi úttörők is. Végül ismét csak Szabó I elvtárs veszi át a szót: — Én például tszcs-ben dolgozok. Van eddig 261 mun­kaegységem, a feleségemnek 300, a fiamnak meg 210. — Munkaegységenkint kapunk vagy 16 forintot. Számoljatok l-csak gyerekek. Több, mint 12.000 forintot kapunk, és Imég- kapjuk mellé a ter- j ményt, miegymást. Három kiló kenyérgabonát munka- jegy ségenkint. Az elmúlt év­iben olyan boldog voltam, amikor megvolt az elszámo­lás, hogy nálamnál boldo­gabb ember nem volt a vilá­gon. Most hasonlóképpen.' 'Nemcsak azért, mert én jói Ikerestem, hanem azért, mert tudom, hogy egyre több dol­gozó paraszttársam választja ja szövetkezeti boldog utat. .. fiát ilyen nnost a mi életünk, •gyerekek, öreg vagyok én is meg Pista bácsi is, de azért (térünk tőletek valamit. Azt. bog? tanuljatok jól. Ezzel bennünket is, az efész orszá­got segítitek. A békét véditel«, ■jiogy soha többé ne térhes­sen vissza az a szörnyű vi­liág, amelyikben'mi az éle­tünk nagyobbik felét eltöl- tpttiik. S az úttörők erős ígéretet tjettek: ezentúl még jobban ttanulnak, - s hogy Ígéretüket megpecsételjék, virágcsokrok­kal ajándékozták meg a két iplős dolgozó parasztot. S Az első „Néplap-csütörtökön“ Két idős dolgozó paraszt beszélgetett el az úttörőkkel:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents