Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1952-08-06 / 183. szám
«* NÉPLAP 1952 AUGUSZTUS 6, SZERDA Hajdínegyei parasztok taaaiiányútja Szabolcs-Szatmárban II. Ami ötmillió forintot ér a tisxadobi vTfíncsics“ tcrmelősxövetkexetben Estiére kelve, amikor a dobi gyermekváros kastélyát övező parkban a fűre hevered tek, mind szólni szeretett volna, valamennyi haj- dúmiegyei vendég el szerette volna mond ami, milyen hatalmas élmény is volt számukra a látogatás első napja. Múlik József, ez a tréfáskedvű nyfracsádl dolgozó paraszt, akit egészséges humoráért két nap alatt mindenki megszeretett, úgy fejezte ki magát: — Sok sraemet kellett volna idehozni magunkkal. Hadd látta volna az egész falu, mi van itt, mi virágzott ki Tiszad'obon ... Igaz, elhoztuk a sajátunkat. Gyönyörű sok mindent láttunk vele. Majd mi elmondunk mindent pontosan.. . — Éa ha még akkor is kétkedni fognak odahaza? _ kérdezte Kovács Gyula. 13 holdas debreceni középparaszt, amikor felszólalt. — Akkor megmondom nekik: béreljünk ki egy ilyen nagy autót, amin Idejöttünk, elviszlek én benneteket Tisza dobna. Megláthat játok maga- tóik, hogy igazam van. Igazán milliomos az a szövetkezet! Lehet, hogy szabolcsi ember is akad, aki el sem tudja képzelni, micsoda gazdagság, milyen boldog, kivirágzó szövetkezeti étet van a számok mögött, amögött az egyszerű kis monda,tocska mögött, hogy „ötmillió forint, közös vagyon . ..” Mégis: ami valaha parasztembernek csak álma, teüjesülilietetaein álma volt — s amire ezrek és ezrek v:lmaik, vágynak most faluin, tiis- pareellás parasztok, s középparasztok is, _ itt van mind a tiszadcbi Táncsics-ban. Kézzel fogható, szemmel látható valóság. A felvirágzó, nagy szövetkezet gazdagsága, a puszta földből kinőtt épületek, a szaporodó jószág, a jómódtl parasztok ... Nos, hol is jártunk, mit is láttunk reggel óta? * Takaros istálló nyújtózik a Táncsics négyszögletes udvarának baloldalán. Ez az a hatvannégy férőhelyes tehén ist álló, amely ebben az esztendőben bizony már kicsinek bizonyult. Róka Balázs elvtárs, az állattenyésztő büszkén, ue- aett birodalmába a hajdúmegyei vendégeket. Baranyi Imre, Puskás Gergelyné ott vannak elöl. Fehér- lapos noteszüket ott szorongatják kezükben, figyelik Róka, Balázs minden szavát. Nem, nem árulta1 még el Ba rarnyi Imre, hogy mi iis a tervük odahaza Ondódon, az elsőtípusú Szikra tszcs-ben. Augusztus húszadikára új táblát akar festetni a tagság. Éspedig úgy, hogy azt mondja: „Gndódl Szikra III. típusú tszcs.” Ijépnsfc egyet előre. Nem is egyet, kettőt, hiszen egyesből mindjárt hármasba mennek át. Ott lehet ám igazában foglalkozni a jószággal. — Közös jószágáillömán y, fejlett módokkal való állattenyésztés, — ez volt mindig Baranyi Imre elképzelése. Most. ott áll Burányi Imre az egyik gyönyörű jószág előtt. Bólogat. ..Kiállításra való”... — „Hoz aáértő emberek kezelik ezt bizonyára ...” — Mert a tehén fölött, a „fejtáblán” ott áll a rekorder neve, minden adata : „Galamb ... napi abrak 12 toiöó.. . napi tejtermelés 31.6 kiló . ..” Több, mint harmincegy liter tej naponta...! Bárány! Imre, Puskás Ger. gclyné, a komódi Kossuth tszcs. egyik állattenyésztője, Egri József, a vértesi Vörös sarok tszcs, elnöke, s még jónéhányan kérdéseikkel hal mozzák el Róka Balázst. — Mi a tehenek napi átlagos hozama? — Mennyi takarmányt kap a jószág? — Alkalmazzák-e az egyedi takarmányozást, a háromszori feiést? S mindenki választ kap. Hegy lám,, itt hatvannégy tehén van az istállóban. A fejési átlag 10.8 liter. A tejhozam állandóan emelkedik az egyedi takarmányozás, a három szőri fejés, a tőgymasszírozás eredményeképpen. Puskás Gergelyné szeme fürgén siklik végig a tehenek két hosszú során, a ragyogóan tiszta istállón, a falaikon. S mindjárt meglátja falakra akasztott létraszerű etető-j rácsokat, amelyek lehetővé teszik az egyedi takarmányozást azokban az istállókban is, amelyekben a jászlakat nem ehhez a fejlett módszerhez építették. Lám, ennek a rajzát közölték nemrégen az újságban is.,. És szaporán jegyez füzetébe. Baranyi Imre pedig írja Róka Balázs szaval után „Galamb”, a rekorder napi adagját: a 12 kilő abrak kétharmadrésze korpa, job-, banmondva nyolcas liszt, negyedrésze olajpogácsa, a többi meg kukorica- és árpadara, kompakt- takarmány... Egri József vértesi tszcs, elnök is jegyez szaporán. Ritka jó alkalom ez a gazdag tapasztalatok szerzésére, nem lehet elmulasztani. — Nekik is 132 tehenük van odahaza a Vörös sarok tagos-bem. Igaz, csak 32 a fejős. De nincs köztük ilyen rekorder, ilyen „Galamb”, amelyiknek a tejhomma úgy szárnyal felfelé, mint a galamb... Majd lesz! Szántó Ferenc zsákai, Szőke Imrcné sárrétudvari dolgozó parasztok élénken figyelik, milyen lflórdésözönnel borítják el Róka Balázst a vendég szövetkeze,ti parasztolt. — Hogy, s mint emelik a tejhozamot itt a Táncsicsban, mit adna 1c a jószágnak, milyen módszert aíkalmazniaik?... Értik már eziek a szövet kezet lek a módját ... Hát mii? Mi mit kérdezzünk? Hogy mikor lesz nekünk 31 literes tehenünk? Világos a válasz, magunk is megtaláljuk rá a feleletet. Ha eddig nem találtuk meg, ez a látogatás most hozzásegített: a szövetkezetben ! Hisz lám, itt még a borjúkat is mesterségesein nevelik fel. hogy ne engedjék visszaesni a tej hozamot. És persze, hogy edzett, egészséges, jófajta borjúkat neveljenek ... Már ott jár a küldöttség a mesterséges borjúnevelőnél. Hajdúnánásról Fodor Gábor, ez a jól megtermett szövetkezeti paraszt, — a;ld mindig derűs mosollyal tesz elismerő megjegyzést mindenre, _ most is ott simogatja, tapogatja, szakértő szemmel vizs-gálgatja a Táncsics mesterségesein nevelt borjúit. — Igazi fajáilatok ezek, — mondja. És mosolyog. Aki ismeri, tudja, hogy igazi elismerés ez tőle. Alaposa® ismeri a jószágot. De nem lehet soká időzni a tehenek,, borjúk közt. Sok mindent kell még megnézni. Itt1, ezt a hosszú, fehér terméskőből épült épületet is. Valóságos palota. Ötvennégy férőhelyes seríésísnartató ez. Aligha le hetne eldönteni, kívülről szebb-e, avagy belülről. A tető és az oldalfalaik nagy üvegablakain ragyogó fényözön hullik a kiváló ácsmunkát dicsérő keceesekre. S ha este van? .Egyetlen mozdulattal nappali világosságot árasztanak- szét a tetőn sorakozó vlllanjikörté'k. Az ajtóba® Szántó Ferenc zsú- kai egyéni gazda és Egri József, a vértesi Vörös sarok tszcs, elnöke, arról beszélgetnek lelkesen, mekkora segítség lesz majd, ha m-pgér- keaneik a villamos fejőgépek a Táncsics tehenészetéibe. Mert bizony elég nehéz munka a fejés is. különöskép akkor, ha tíz fejőstehenet, vagy sokszor még többet kell naponta háromszor mejfejnie egy fejőnknek ... (Együtt örültek a látogatók a házigazdákkal, amikor megtudták, hogy Tiszáin cról netn sokára megérkeznek ezek a csodálatos, munkáit könnyítő gépek.) Dehát lehet-e hosszasabban megbeszélni,-ezt a villamos fejőgép-d-ol- got? Hiszen itt vannak már a finz- tatőfaan. Megtudják, bizony kicsi ez a hatalmas fiazitató is, újat épít most a szövetkezet. De már ra gyobbat! Hetvennégy férőhelyeset! _ Megnéznek a vendégek mindent, alaposan. Megtapogatják a kecsesek oldalát, megnézik a kocákat, amint békésen hagyják, hogy malacaik, ezek az apró, csíkovhátú kis jószágok alaposan megdöfköd- jék az oldalukat. S már ott is vannak a másik ól mellett, amit bizony nem ige® lehet olyan kicsinyítően ólnak . nevezni, jobban ráillik a „sertésistálló” elnevezés. Vegyes süldőh varnnak itt — amott meg. .. De menjen mindenki közelebb, nézze meg a tiszadobi „zsírgyárat”, nézzék meg, honnan is kerül a munkaegység értékének jórésze a szövetkezeti tagok magas jövedelméhez. 290 sertés hízik a szövetkezet hizlaldájában. Gyönyörű kép. Hatalmas beton „kádakban” lubickolnak a disznók, odúbb óriási ete- tővályuk sorakoznak rendiben a betonon, a takarmányos házból kivezető simák két oldalán. Nem igen lehetne itt 290 disznónak vödrökben kihordani a moslékot! ... Éppen azért építettek a tisaadebiai még kisvasutak is a hizlalda közepére. Sínen, kis kocsikon viszik az „ennivalót” a vályúkhoz... — Gyönyörűek a hízók. A hizlalda külön—külön részeiben látni a nemrég hízásra fogott jószágot, a még most zsírosodót ts a hatalmas, rengő tokájú, két-három mázsás kövér disznókat. Szántó Ferenc zsákai egyénileg dolgozó paraszt minden üdít ott van Róka Balázs állattenyésztő sarkában. Figyel szavaira, s szemeivel szinte issza a látnivalókat. Aztán, ahogy szóbaelegyedik Róka elvtars sál, csendesen megjegyzi: — Most már látom., elhiszem, hogy jól élnek maguk és még jobban fognak élni ezután. Mert van miiből tovább haladni. Ilyen gyönyörű jószágáHornány mellett nem lehet gond ... Róka elvtárs mosolyog, s azt mondja válaszul, hogy „pedig az egész jószá-gállományt még nem i látta, hiszen a Kocsordoson is van még jócskán gulya, kenda. s a szí getan baromfi is. Szép jószágállomány ; áldoztunk érte eleinte, de megérte. Úgy van, ahogy Rákosi elvtárs mondta nekünk, hogyha > a szántó csepegteti a hasznot, a jószágállomány csurgatja ...” Szántó Ferenc gondolkodik a válaszról, s megjegyzi magában: „Bi zony, így van ez. rUaposan csurgatja ...” * Néhéz helyzetben van az, aki minden látnivalót, minden tapasztalatot pontosan akar leírni. Lám, már dél van, s a vendégeik mé csak a gazdaság egy kis részét látták. Azt sem egészen. A lerményraktárba is benéznek még. A nagy épület előtt teherautó áll. Körüljárják a vendégek, megnézik alaposan. Hiszen a Táncsics saját teherautója! Aztán bemennek a raktárba. Mindenki kíváncsi a terményre. Még a raktár padlására is felmásznak az emberek. S bele belementik a kezüket a búzába, csurgatják, mór- zsolgatják. — Kombájn araíta- csépelte — jár szájról szájra a vendégek közt. Van aki megjegyzi: — Ezt bizony még rostálni keli... A másik mindjárt felvilágosítja: Rostálni. Dehát ennyi munkát már igazán el lehet végezni a kombájn után, a,miit learat, meg kiesépei helyetted . .. Megnézik a vendégek a lóistállót, a jól felszerelt gépműhelyt. Beszélgetnek a mesterekkel, Kiss Miklóssal, az öreg kováccsal is, akinek 290 munkaegysége van már. Megkérdezi az egyik vendig Kiss bácsitól: — Miért dolgozik maga kézierővel? — Inkább azt kérdezné, hogy meddig? —■ válaszol gyorsan Kiss bácsi. — Mert akkor én azt mondanám rá: Nem sokáig! Mert nézze ott azt a sokdrótos, csigás oszlopot — és kimutat az ablakon. .— Látja? Az a transzformátor. Most kaptuk meg a magasfeszültségű áramot. Majd befogjuk mi a szerszámainkba. — Aztán messzebbre mutat, az épülő tehénistálló felé: — Látják ott azt az oszlopot, mellette a földiből kiálló csövet? No. Az oszlopon kapcsoló vám. minit a villanykapcsoló. Ha elfordítják, ömlik a csövön a víz. Ez a mi vil lanyoskutunk. Két víztoronyból nyomja majd a vizet oda, ahova kell az istállókban. Mert a tudományt, a technikát mindenütt alkalmazzuk ám ... (Folytatjuk.) Érdemes közösen gazdálkodni — erről győződtek meg a tyukodi Előre tsz. látogatói A tyukodi Előre tsz. helyiségei ünnepi köntöst öltött magára. „Es-| küvőre” készülnek. A Rákosi termelőcsoporttal kötnek „házasságot”. A násznép a fehérgyarmati járás dolgozó parasztjai. Vannak közöttük termel öcsoport-tagok, egyénileg dolgozó parasztok. A vendégeket kint díszkapu várta, bent feldíszített terem. Milyen dísz volt a teremben? Három méter magasságú kukorica, a napraforgó seim volt alacsonyabb, ezenkívül kender, cukorrépa és meg sok szép növény, amire méltán büszke a tsz tagsága. A kukoricaszáron két, három cső van. Ilyen tengeri táblája 312 hold van a tsz-nek. A szovjet agrotechnika eredménye mindez: a heterozis kukorica gyönyörű. Az egész területen elvégzik most a pót bepo rzást. A vendégek előbb csak bámultál a szép termést. Közben meg-meg- csóváltáfc a fejüket, nem akarták hinni, hogy ilyen tengerije legyen a csoportnak. Megnézegették a bevitt terményt, aztán csendben leültek, hogy meghallgassák a beszédet. A SZÖVETKEZETI FEJLŐDÉS Páti elvt'árs, a tsz. elnöke el mondta, hogy 1949-be kezdték közösben művelni a földet. Sajátjuk nem sóik volt. Állami kölcsönnel indultak. Abból vettek 3 darab tehenet. így lett jószágjuk. Más volt ám a helyzet már 1951ben, — mondja Póti elvtárs. _ A tagok száma 19-ről 140-re emelkedett. Más lett minden, a gazdasá is. Megkezdtük az építkezést. 250 férőhelyes sertésfiaztatót és tégla- égető bányát építettünk, ahol a téglát nem 80 fillérből, ha,neon 22 fillérből tudjuk előállítani. 1951- ben visszafizettük az állami kölcsönt, mégis 19.23 forint jutott minden munkaegységre. A dolgozó parasztok figyelmesen hallgatták Póti elvtársnaik minden szavát, de tekintetük elárulta, hogy nem hiszik ezt a gyors fejlődést Három év alatt ennyire meggazdagodni ... Lehetetlen. Póti elvtárs leolvasta arcukról gondolatukat. Javasolta hát, hogy nézzék meg a határt és a tanyaközpontot, hogy saját szemükkel i® meggyőződjenek a hallottakról. Először a legelőre mentek A SZARVASMARHA- ÉS A ne fehérnemű, felsőruha, annyi, mint még soha. Aki nálunk dolgozik, van annak. A vendégek olyan jól érezték magukat, hogy nem akartak eljönni. Pedig a sok szép csak ezután várta őket. A TANYAKÖZPONT LÓÁLLOMÁNYT megnézni. Szép csikók legelésztek itt. 143 lova van a csoportnak és 135 darab marhája. Szép jószágok. Büszke is rá Szuromi Péter tehenész. Amikor megérkeztek, Szuromi azt se tudja, melyiket mutassa előbb, a teheneket-e vagy a borjúkat. Sokat beszélt Szuromi Péter. Amit tudott, mindent igyekezett elmondani ; náluk az elletés is terv szerint megy. A tehenek 50 százaléka az első, a másik 50 százaléka a második félévben hoz borjút. A látogatóit közül Szegedi Lajos az után érdeklődik: hogy miért van ez így? Szuromi Péter mindjárt megadja a választ: . — Miért?... Hát azért, hogy állandóan legyen tej ... Kell a tsz- nek és a városi dolgozóknak is... Mi adunk élelmet, ők adnak gépet ... így van ez rendjén. Szegedi tovább érdeklődik: _ érűemes-e a pásztorkodással foglalkozni ? — Hogyne volna érdemes... Ezek itt. látják ... ezek a mi aranybányáink ... Csak nézzék meg, micsoda jószágok ezek ... De még a borjúkat is nézzék meg... Jöjjenek csak utánam Kint a nyári legelőn a kisborjak részére nyári szállás van. A látogatók érdeklődése egyre nagyobb. Molnár Gáspár azt kérdezi : — Lehet-e a jószág mellett munkaegységet keresni ? — De lehet ám! Nekem eddig 564 munkaegységem van .,. Most építek egy házat. Ha arra kerülnek és nem restellik, nézzenek be. A szekrényt is megnézhetik. Van lien felé Indultak, s útközben alkalmuk volt meggyőződni róla, hogy amit az érkezéskor láttak, úgy igaz a valóságba® is. Dúsan termő tengeri, répa és napraforgóföldek mellett vezetett az útjuk. A tanyaközpontban sok mindent láttak, úgy magyarázták a tsz-be. iiek, hogy itt megismerhetik a múltat, a jelent és a jövőt is. A múlt egy ósdi nádfödeles vi- tyillő. A jelen új, korszerű sertését kifutóval, melyben 467 darab ser. tés sütkérezik a napon. Egy kicsit távolabb 237 darab juh legelészik. A jövő: 100 méteres hosszú, korszerű istálló, amely még most készül. Ezt már saját téglájából épírt a szövetkezet. Ezen a tanyaközponton van még a kovácsmfihely is. A műhely két részre oszlik. Egyik oldala tükörképe a kezdetnek. Bemutatja azt az évet., amikor Nagy Géza kovács megkezdte a munkát a termelőcsoportban. Ekkor még egyedül volt. Neki se volt munkája állandóan. Most már annyi a munka, hogy egymaga nem is győzi. Négyen dolgoznak a háromszor akkora kovácsmtthelyben, mint ahol Nagy Gésa megkezdte a munkát. Nagy Géza 63 éves. 635 munkaegységet teljesített eddig. Jó munkájáért a csoport nyaralni küldte Budapestre. Molnár Gáspár egyénileg dolgozó paraszt odaadóan hallgatja a kovácsműhely történetét, minden új, minden érdekes itt számára. Elismerően jegyzi meg: — Hát ilyen jól megy a csoportnak ... Most már látom, minden \így i-gaz, ahogy mondtá'tok. HOGYAN DOLGOZIK A TSZ? De nemcsak Molnár Gáspárnak CT, a véleménye, hanem minden látogatóinak. Megerednek azután a kérdések is. -Hogyan gazdálkodnak? Milyenek az emberek? Értik e a dolgukat? Nem lusták-e? Telekéi Andrást is a munkafegyelem érdekli. Deák József felel neki. Megmondja, hogy vannak még lógósok is, de a nagy többség szépen dolgozik. A lógósck ellen alkalmazzák a minisztetanies határozatát. Ha nem jön dolgozni, levonják a munkaegységet. Erre persze egyre hevesebbet kerül sor, mert van foganatja a szigorú intézkedésnek. Telekéi András tovább érdeklődik: mennyi fog jutni egy munkaegységre? Deák elvtárs hosszú sort mond. Tudja, mit várnak, mire számíthatnak. Búzából 4, tengeriből 4, szénából 2,70. takarmányrépából 1 kilóra, árpából 69, cukorból 22 dekára és még sok másra. Az emberek számolgatnak. 250—> 300 munkaegységgel szorozzák a felsorolt járandóságot. Telekéi András csendesen mormog maga elé: na, emberek, mikor keresünk mi ennyit? — Kisparcellán nem is lehet. Tudom magáimról, — szól közbe Ismét Deák elvtárs. — Feleannyi se jutott, amikor a hat holdon gazdálkodtam. Hosszabb beszélgetésre már nincs idő. Gépkocsi jött értük. Ebédelni mennek. A dúsan terített asztalnál is kevés szó esik. Inkább mindenki magával vitatkozik. Sóik szépet láttak a „báztüznézö” alkalmával. — Helyesen határoztak a Rákosi- beliek, hogy mindannyian belépnek ebbe az erős, gazdag, nagyjövőjű szövetkezetbe. A vendégek lassan szedélőzköd- nek, messze járnak már, de gondolatuk újra és újra visszatér a tyukodi Előre termelőszövetkezetbe. Újra látják a heterozis kukoricát", a szép állatállományt, újra számoljak a munkaegységet, s maguknak már he is vallják : érdemes közösen gazdálkodni.
