Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1952-08-01 / 179. szám
(Világ psoleláp j tu cg íjtuVjtítk t Mai számunkból: A* ifjúság közötti pártmunkás elsőrendű íontosságú napirendi pontja a járási pártválasztmányí üléseinknek (2 old.) —r Tisza- menti Vízmüépítő csatlakozott a „Takarékoskodjunk a külföldről behozott anyagokkal“-mozgalotn. hoz (3. old.) — Kántorjánosi tanács hajtsa végre a minisztertanács határozatát (4. oldal) Vili. ÉVFOLYAM. 170. SZÁM. ARA 3© FILLER 1952 AUGUSZTUS 1, PÉNTEK A zászlóért! „Haza csak ott Tan, hol jog is van . .. jogot tehát, emberjogot a népnekEzeket a szavakat Petőfi Sándor, a magyar nép lánglelkű szabadságharcos költője írta egyik versében. A meggyötört, rabságban tartott nép szava volt ez a követelés. A jog azonban nem költözött a földünkre, míg a Szovjet Hősök önfeláldozó harca nyomán ki nem virult a szabadság fája. A nincs- lelenséghez, a nyomorhoz, a munka- nélküliséghez, az éhezéshez voit csak „joga” a népnek. Hárommillió koldus országának nevezték az úri Magyarországot. Székely termelőszövetkezeti község dolgozó parasztjai az Alkotmány ünnepére tett felajánlásukban így írnak erről: ,A dicső Vörös Hadsereg hős katonáinak megérkezte előtt rabság volt a mi életünk, a sokat hangoztatott „szabadság” csak a dölyfös ködő Burger György, Orosz Sándor földbirtokosok és hasonszőrű társaik számára volt szabadság. A haza, amelynek szeretetére oly szemforgatóan buzdítottak a búr gerek és bérenceik, a mi számunkra csak a cselédek keserű nyomorúságát, a kulákok uzsoráját a bankuzsorát, a gazdasági válságot és a csendőrpuskák tusainak kemény ütését jelentette.” Am Petőfi, az izzószavű költő előre látta: „Ve féljetek, szegény jó emberek. Jen rátok U még boldogabb idő, Ha, a, múlt és jelen nem a tiétek is. Tiétek lesz a ’végtelen jövő'.” És így szól tovább a székeJyiek felhívása: ,,V<wt most édes hazéunk, szerető édesanyánk. Ez a haza mi vágnunk, a nép, i minden, ami a népé, gyönyörű, szabad életünk. Ez a h.aza adoil földet 182 székelyi családnak, ebben a hasában lettek katonatisztek Hagy György, Hamik Miklós és a többi székélyi dolgozó parasztok fiai, ebben a hasában indult felsőbb iskolára Sípos István, Szőke Sándor és még több dolgozó paraszt gyermeke, akikre azelőtt csak nyomorúság várhatott volna. Ebben a hasában jött létre és virágzott fel hatalmas szövetkezetünk a. „Békéért Harcoló'’. Azelőtt sohasem álmodhattunk volna, ekkora bőségről, mely felé most együtt, egy nagy családként menetelünk.'’ Mindezt szabad életünk törvénye, az Alkotmány biztosította nem csak a székelyiek, hanem az egész dolgozó magyar nép számára. Az Alkotmány ünnepe, augusztus 20. közeledik. Az Alkotmány kifejezőjo mindannak a szépnek és jónak amelyet eddig elértünk és egyben; alapja az eredményeink talaján ki-, bontakozó napfényes jövőnek is. Jelenti az épülő Sztálinvárost, Ti- sxalököt, a traktorok ezreit és tízezreit, az aszályos vidékeket ke- resztülszelő bővizű csatornákat, az új utak száz és százezer métereit, a falut beragyogó villanyt, a szülőotthonokat, a húsz mázsákat termő szövetkezeti földeket, az egyetemekre induló munkás és paraszt fiatalok jövőjét — és ki tudna felsorolni mindent. Nagy ünnep az Alkotmány évfordulója a falunak is! Ezt fejezi ki a dolgozó parasztok hatalmas sodrású begyűjtési versenymozgalma is, amellyel a falu e nagy napra készül. Szabolcs-Szatmár dolgozó népét nagy dicsőség érte április 4., hazánk felszabadulásának évfordulóján : a megyék begyűjtési versenyéből győztesként került ki, s ezzel megszerezte a Minisztertanács vándorzászlaját. Szabolcs-Szatmár dolgozó népe, jó hazafiakhoz méltóan harcolt a váudorzászlóért. Megmozdult ez egész megye parasztsága. Talán nem volt egysem a falvak, tanyák lakói közül, aki ne lett volna tudatában annak, hogy a beadott termékkel nemcsak «z állam iránti kötelezettségét teljesíti, a törvényt hajtja végre, hanem gz hazafias cselekedet is és minden dolgozó paraszt felelősséggel tartozik a zászló megszerzéséért. Haza-: fias tett ez. mert a dolgozó parasztnak is van már hazája. Szabad a magyar nép, szabad a ma- yar dolgozó paraszt, aki kiegyenesíthette végre derekát, aki hazájának mondhatja végre azt az országot, amelyben valaha millió és millió társával együtt - koldusként tengette életét. Napfényes jelene, ragyogó jövője, amely felé a Tárt zászlaja alá sorakozva menetel — ez a hazája. Földjei, amelyen oly gazdag termelőszövetkezetek virágzanak. mint a tiszadobi Táncsics, vagy a nyírbátori Lenin, s földjei amelyek már nem a Kállaiaknak terem, hanem nekik — ez a hazája. A tiszalöki egészségház, a nyírbátori bölcsőde és szülőotthon, a kótaji, nagydobos! telektanyai orvosi rendelők, a pusztateremi, ga- csályi új iskolák, a nagykáUói. szálkái diákotthonok, ötvenkilenc szabolcs-szatmári község új kultúr otthona — ez a hazája. Az egyre növekvő gépállomások a büszke kombájnok, a csillogó homlokú hatalmas dohányfermentáló Nyíregyházán — ez a hazája. Ezért adták ki széles körben a székelyi dolgozó parasztok verseny felhívásukat, amelyben felhívják > megye dolgozóit, hogy példájukat követve, az Alkotmány ünnepének tiszteletére augusztus elsejéig teljesítsék gabonabeadási kötelezettségeiket. Ez ösztökélte őket arra hogy a cséplőgép alól az első gabo nát a hazának adják, hogy összes beadási kötelezettségeiket határidő előtt túlteljesítsék. Ez buzdit minden dolgozó parasztot. Közeleg . a begyűjtésnek, a dolgozó parasztok által választott fontos határköve. Most fog eldőlni vájjon megtarthatjuk-e tovább a vándorzászlót. Most van azon a sor, hogy meglássuk: a számtalan versenyfelajánlásnak, amelyben vándorzászló megtartását vállalták mi az értéke, melyik maradt pusz lába kiáltott szó, értéktelen papiros, és melyik válik valóra. A zászló kötelez! Nagy szégyen lenne dolgozó parasztságunk, az egész megye számára, ha a zászlót- nem tudnánk megőrizni, amelyet április 4-én. a hazafiasság nagyszerű tanuságtételével megszereztünk. Ez azt mutatná, hogy már nem vagyunk olyan jó hazafiak, mint hazánk felszabadulásának ünnepén voltunk. Pedig azóta már egy gazdag aratást elvégeztünk, s a bő termés cséplése most folyik Gazdagabbak lettünk, s napfényes jövőnk egyra jobban látszik. Most, amikor a begyűjtési verseny lángja egyre magasabban lobog — most kell felszínre törnie mindannak az áldozatkészségnek, hazaszeretetnek, amelyne tanujelét már mllliószor és mill! szór megadta dolgozó j»a- rasztsá ük, hogy a minisztertanács ■ iorzászlaja az Alkotmány ünnep- ári is nálunk maradjon! A. I. Lendüljön fel megyénkben a verseny a begyűjtési vándorlásaié megtartásáért! Csatlakozások Bihari Sándor fehérgyarmati traktorista cséplőbrigádjának felhívásához Bihari József fehérgyarmati traktoros cséplőmuukacsapa Iának felhívása a vasárnapi cséplésre csak tegnap hangzott el és máris számos csatlakozást jelentettek he. A felhívásban Bihariék vállalták, hogy 1300-as cséplőjükkel mindennap elérik a 170 mázsát. A Tunyogmatolcson dolgozó Krisztin György munkacsapata csatlakozik a felhíváshoz s vállalja, hogy ugyancsak 1300-as gépével csépelnek vasárnap is és napi átlagos teljesítményük eléri a 165 mázsát. A Tunyogmatolcson dolgozó másik három gép, Szász József, Bihari Ferenc és Jakab Zoltán cséplőbrigádjai szintén csatlakoznak a felhíváshoz. Ugyancsak csatlakozik a felhíváshoz a Kölesén dolgozó Birikl István cséplőbrigádja is. Fokozni kell a begyűjtés üteméi a járásainkban: A térkép azt mutatja, hogy a megye egyes járásai mennyire teljesítették a július 30-i gabonabe- g.viijfési előirányzatot. A számokiból kitűnik az, hogy a járások közül a napi előirányzatot mindössze csak két. járás teljesítette. Ez intő figyelmeztetés arra, hogy a begyűjtés ütemét lényegesen fokozni kel!, mert ha így folyik továbbra is, akkor nem kapjuk meg ismét a minisztertanács vándorzászlaját. Az aporligeli Béke tszcs., Gemzse és Kishódos községek ieljesíiefték a gabonabeadási kötelezettségeiket Az-aporligeti Béke termelőcsoport tegnap jelentette a Megyei Párt- bizottságnak hogy a cséplést befejezték. Az állam iránti kötelezettVeres János középparaszt eógét gabonából még a cséplőgép, szövetkezeti község, valamint Cérnáiéi száz százalékig teljesítették, i zse dolgozó parasztsága, hogy ga- Ugyancsak tegnap jelentették aj bonabeadási kötelezettségének száz Megyei Pártbizottságnak Kishódos! százalékig eleget tett. Termclőszövelkezefi tag leszek társaimmal együtt! Hordáskor segítettem 15 dolgozó; paraszttársammal a Petőfi tszcs-, nek. Láttam, szükséges a segítség, mert sok keresztjük van és még a gazdasághoz viszonyítva kevés a fogat. Pedig elég szép számmal van lovuk, tehenük. A kíváncsiság is hajtott. Bár láttam munkájukat és annak eredményét, mégis érdekelt: hogy tud annyi sok ember együtt dolgozni? Úgy láttam, jól megférnek egymás mellett. Ennek eredménye, hogy azt a rengeteg életet elég gyorsan behordták. Ebben a nagy közösségben való részvétel és a sok ember szorgalmas munkája még jobban megerősítette jennem elhatározásomat: csoportot alakítok. A községben szép. szám t mai vannak kívülállók és ezek tegyrésze bíztatott: belépnek a csoItortba, ha meg akarom alakítani. Sőt felajánlották segítségüket. Ők is resztvettek a csoport behord ásóban és megelégedéssel szemlélték a tagok munkáját. Többek közt be akar lépni Filep András 14 holdas, Szarka András 11 holdas, Kurczagi Elemér 14 holdas, Bedő Bertalan 10 holdas és még egy jó nehány középparaszt. Nem félek attól, hogy nem lesz „egészséges” a ■ csoportunk, mert dolgozó paraszttársaim szeretik a földet. Magam is úgy vagyok a 14 holdammal, hogy igyekeztem az élenjárók közt lenni a termelésben, beadásban. Az átlagostól most is jobb gabonám van. Négy és fél holdról 79 keresztet szállítottam be. Nem azt állítom hogy sok, de a többi gazdáéhoz arányítva elég jó. A többi csoportbalépő sem gyengébb, És mlnt- ahogy én is igyekeztem teljesíteni a harmadik negyedévi baromfi- és tojásbeadásom, úgy azok sincsenek elmaradva. Bemélem, a csoportban még jobban tudjuk teljesíteni államunkkal szembeni kötelezettségünket. Könnyebb lesz az öttagú családomnak is. Nagyobb területű földön jobban lehet gazdálkodni. Nincs megkötve az ember keze, mint a kisparcellákon. Már sokat, hallottam a szovjet agrotechnikáról is. majd igyekszünk a másik két csoport segítségével alkalmazni. Arra törekszünk, hogy a jószomszédi viszony fennálljon közöttünk és mindlöbbet segítsük egymást, ha a helyzet megkívánja. Veres János Marokpapi.
