Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-17 / 166. szám
NÉPLAP 1952 JÚLIUS 17. CSÜTÖRTÖK ft» A li T ÉPÍTÉS _ A Központi Vezetóség útrnutótósai alapján jobb felvilágosító munkával küzdenek a mándoki népnevelők a begyűjtés sikeréért Súlyos böi’íöülíiiideíésí kaptak az aratást szabotáló kislakok Nüdási .!ános nyíregyházi Mák gyonelkobzást, / 5 évi közügyekből 'bűnügyét tárgyalta július 16-án a való kitiltást szabott ki rá. Egyetlen tétlenkedő embert sem lehet látni az egész faluban, szinte egymást érik a terménnyel megrakott szekerek Mándok utcáiban. Hangyaszorgalommal igyekeznek a dolgozó parasztok az új kenyér betakarításán. A falu különböző részeiben felzúgnak a cséplőgépek, amelyek a gazdag aratás gyümölcsét, az ország kenyérnekvalóját öntik zsákokba. EgyLke ez a munka a legliatalmasabbaknak dolgozó parasztjaink számára. Munkájuktól döntően függ az, hogy sikerrel végzi-e ezt a feladatot a falu népe. A mándoki pártszervezetnek nagy segítséget adott ehhez a munkához Horváth Márton elvtárs Központi Vezetőségi ülésen el mondáit beszéde, melyben többek között a következőket mondotta: ,,A terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó politikai tömegmozgó- sítás sikere mindenek előtt verseny- ogitációnkon múlik". A mándoki pártszervezet munkáját vizsgálva bizony nem a legdlcséretre-mél- tóbb agilációs munkát találhattuk. Kzév tavaszán még kisgyüléseket sem tartottak a községben. Az agi- tációs „érvek" éppen a népnevelők elhanyagolása követkieztélien csupán abban merültek ki, hogy .teljesítsék beadásukat, a dolgozók, mert az törvény". De nem mondták el azt, hogy ha eleget tesznek állammal szembeni kötelezettségüknek ezzel nemcsak az országot gazdagítják, hanem saját községüket is. Kern beszéltek arról sem, hogy ha a község teljesíti beadását, jogot kap a szabadpiacon való értékesítésre. i Az utóbbi Időben azonban komoly javulás mutatkozik a mán- rloki pártszervezet munkájában. Különösen a Horváth elvtárs beszéde nyomán lendüft fel a népnevelő- munka. Mostmár gyakran találkozni olyan népnevelővel, mint Juhász Józsefné, aki vitás kérdéseiben felkeresi a falusi pártbizottságot és tanácsot kér azok megoldásához. Az egyik dolgozó paraszt például azon siránkozott. hogy ő nem tudja teljesíteni tojás- és baromfibeadási kötelezettségét, mert nincs baromfiállománya. Itt példának hozott fel Ju- hászné olyan családokat, akik hasonló helyzetben beszerezték a tojást és mégis teljesítették beadásukat. Arról is beszél még népnevelőmunkája során J uh ász né, de a többi népnevelő is, hogy a beadott terményből kell ellátni a községben lévő gépállomás dolgozóit, akik a gé- l>ek segítségével teszik könnyebbé a inándokiak munkáját is. Aztán meg azt a 10 fiatalt, akik ma már Néphadseregünk tisztjei, de a bevonuló fiatalokat is. Azt a 30—40 ipari tanulót és azt a körülbelül .1500 főt, aki a községből került ki ipari munkára. Aztán meg szélt számmal vannak Mándokon is olyanok, akik vásárolják a lisztet, kenyeret. Sokan felvetették a község dolgozó parasztjai közül most az aratás idején: „Bárcsak a mi terményünket is gép arathatná”. A népnevelőknek kell megmagyarázni, hogy csak akkor várhatják a gép segítségét, ha teljesítik beadásukat, hogy ötéves tervünket a gépesítés terén is teljesíthessük. De több ruhát, könyvet, kultúrát kapnak a községek is, ha becsülettel teljesítik dolgozó parasztjaink beadási kötelezettségüket. A beadás teljesítésének sikere nemcsak kizárólag a népnevelőmunkán múlik. A falu dolgozóinak szem© élesen figyeli a kommunistákat: vájjon mennyire mufafnak példái a munkában, a beadás teljesítésében. Mándokon Sajtos István elvtárs kezdeményezésére született meg a közös szérűre való hordás, és a munkában egymás segítése. A beadásban is Sajtos elvtárs vitte be az első gabonát a nép raktárába, az első zsák terményt adta a dolgozó nép számára. Példája nyomán a községben minden egye« dolgozó paraszt csép- lés után be se viszi kamrájába a terményt, egyenesen az átvevőhelyre siet vele. A beadásért folyó harcban segítségére vannak a mándoki pártszervezetnek a tömegszervezeíek is. A klerikális reakció bár erősen igyekezett befolyásolni a fiatalokat, mondván: „a vasárnapi aratás bűn". A fiatalok mégis megszerveztek egy 26 tagból álló cséplőbrigádot. A brigád a cséplés idején a vasárnapi cséplóst vállalta, hogy megakadályozza a szemveszteséget, — merthát vasárnap is pereg a szem, akár „hűn’’, akár nem — és az esőzés következtében a termény kicsirázását. Az MNDSZ -asszonyok amellett, hogy nap, mint nap végzik a felvilágosító munkát, most vándorzászló-liímzésót vállalták. Már három zászlót ki is hímeztek, amelyet az a három élenjáró dolgozó paraszt kap meg, aki legjob-1 ban teljesítette beadását. A cséplő-' gépek vándorzászlaját még most hímezik. Ez a zászló a legjobb teljesítést elérő cséplőgépet fogja díszíteni. , A begyűjtési munka nagy csatája nem utolsósorban a csépiőgépeknél dől el. Az szükséges, hogy a gépeknél se szüneteljen egyetlen napra, egyetlen órára sem a felvilágosító munka, a dolgozók nevelése. A mándoki pártszervezet igen helyesen minden nap elküldi népnevelőit a cséplőgépekhez, akik az ott dolgozó munkások mellett a csépeltet» dolgozó parasztokkal is foglalkoznak. Ez azonban még nem minden a népnevelőmunka jó megszerKülpolitikai Jegyzetek „Fiatalok részére tilos a bemenet...44 Hyugat-K érmet ország Stuttgart nevű városában ötletes módon vetették be a kulturális igehirdetést a hívók nagy örömére. Bemutatták a. „Dávid és Betsabeth" című amerikai filmet, a kővetkező pla- kótranyomott ajánló sorok kíséretében: „Gigantikus mű, amelyben több mint ezer művész lép fei. Ilyet csak Hollywood tud alkotni. Forró érzékiségű történeti szerelem. Forgatókönyve a világ legna gyobb könyve, a biblia. Fiatalok részére tilos a bemenet.'' Bizonyára olyan „szent titkokat” árul el a film az áhítatos nézőknek, amelyeket a fiatalok nem tudnának megérteni kellő vallásos elmélyülés, hitbeli buzgalom hiányában. S csak természetes, hogy az a kormány, amelynek védnöksége utalt ilyen filmeket gyártanak és terjesztenek, méltán lép fel a ,,keresztény kultúra” védelmezőjeként és szór le Koreában pestissel és tífusszal megfertőzött rovarokat. Egyébként ebben semmi különös titok nincs, hiszen a pestis- és kalerobombéikat maga Bpellmann, newyorki érsek, a filmben is kellő képpen illusztrált evangélium hirdetője áldotta meg! vezésénél. Cseppet sem követendő példa az, hogy a gépeknél mindössze csak az ellenőr párttag és egymaga végez népnevelőmunkát a gépnél. Muhar elvtárs, a községi pártbizottság titkárának véleménye szerint: „nem lehet a cséplőmunkásokat megbízni népnevelőmunká- val, mert nem érteinek hozzá". A pártszervezetnek már előzőleg foglalkozni kellett volna a népnevelőkkel és akkor most legkevesebb 3—4 népnevelő tenne közöttük. Helyes az, hogy a községi népnevelők eljárnak a gépekhez, de a cséplő- munkások percről-percre ott vannak és mindenről pontosabban tájékozódnak, mint azok, akik naponta egyszer-kétszer mennek ki oda. Még a cséplés kezdetén vagyunk, vessen hát véget ennek a helytelen véleményének Muhar elvtárs és az egész mándoki pártszervezet. Kinn a gépeknél foglalkozzanak még többet a dolgozókkal. Magyarázzák meg nekik; hogy ha a beadás teljesítésére serkentenek, azzal elősegítik az ötéves terv megvalósítását, a szocializmus mielőbbi felépítését, — Anlalóczi — nyíregyházi bíróság. Xúdasi Jánosnak 28 holdja van, szüleinek 80 holdja volt. Részes aratót tartottak. De csak azt fogadta fel aratónak, aki 5—6 napot dolgozott neki ingyen. Ingyenmunkásra volt szüksége. Mások kizsákmányolásából szerezte a vagyonát. Mindég lopta a dolgozókat. A fia is az apjától sajátította el az uzsorázást, lopást. Míg az apja a részesaratóit lopta, addig a fia a dolgozó nép államát akarta meglopni. 1 hold és 1060 négyszögölbúza learatásálioz későn fogott hozzá. Várta, hogy kiperegjen a szem. Ezen a területen 280 kilogram búzával károsította meg a dolgozó népet. Több mint egy személy évi kenyerét lopta el s ezenkívül 1 hold árpát 30 százalékos szem veszteséggel aratott le. — 270 kilogram árpát tett tönkre. Nádast .János egyik bűncselekményt a másik után követte el. — Ezenkívül kétszer volt büntetve. Először azért, mert nem tett eleget állammal szembeni kötelezettsé- nek, másodszor feketén vágott. A járásbíróság 1 évi és C hónapi börtönbüntetést, 2000 forint pénz- büntetést, 3000 forint értékű vaNátlasi János nem volt egyedül. Volt egy társa Z. Kovács András. Mindkettőjüknek a kálmánházl határban van a földjük. Z. Kovács András Máknak 25 holdja van, ebből 8 holdat fiának adott kisha- szonbérleíbe. így akarta megosztani a vagyont. 1951. őszén fia katona volt, menye dolgozta a földet. Z. Kovács János nem adott segítséget a menyének a búza pácoláshoz. Z. Kovács tudta, hogy a pácolatlan búza üszkös lesz. Ezt az alkalmat használta fel arra, hogy meglopja a dolgozó népet. 1300 négyszögöl területen 550 kilogram üszkös búza lett. Egy háromtagú család évi kenyerét lopta el Z. Kovács. Ezzel azonban nem elégedett meg. Megvárta, hogy 1300 négyszögölön megérjen a búza és csak azután aratta te. Itt is lett 50 kilogram szem veszteség. Z. Kovács is egész életében mások kizsákmányolásából élt 25 holdján. Állandóan lopott. Most is folytatni akarta ,,szakmáját”. Nem sikerült neki. A dolgozó nép keze lesújtott rá. Megkapta méltó büntetését. Z. Kovács Andrást 1 évi börtönre, 2000 forint pénzbüntetésre, 5 évi közügyektől való eltiltásra ítélte a bíróság. A héhi tstBiác** nem tarlatja lie a tervéggyt — szabotálnak a ka iá kok A kéki tanács begyűjtési nyíl-' vúmártásának adataiból rövid idő alatt kideríthető, hogy az ősziárpa cséplését július másodikétól negyedikéig befejezték a községben —ezt imitálják a cséplési eredménylapok. A beadást igazoló vételi jegyek dátumai azonban nagyrészt liete- di'ki keltezésűek, de van olyan is, mint a Tatár Mihály kóláké, amire kilencedik* van írva. öt napig tartogatta otthon az árpáját, amikor megkésve eszébe jutott a tanácsnak : meg keltene már nézni, kik csépeltek el és ki,k nem teljesítették a beadásukat. Kik lehettek ezek mások, mint a Tatár és Nyárádi- téie kulákok, akik megszegték a törvényt, rejtegették a nép vagyonát jelentő árpát. Tatár Mihály kóláknak most már „csak” 34 hold földje van, a felszabadulás előtt pedig százegynehány volt. Ezt az időt szeretné visszahozni Tatár Mihály. Azok a csépiének járnak az eszében, amikor többezer keresztet raktak neki asztagba cselédei. Amikor huzatost hozzájuk a cséplőgép, anyja, Tatámé „nagyságos asszony’'’ kiállt a kapuba és kezet kellett csókolni minden cséplőmunkásnak. mielőtt az udvarukra lépett volna. Azt az időt szeretné visszahozni Tatár Mihály, amikor Lukács János kllencgyerme- kes volt zsellér lakott a tanyáján. Abban az időben sokat dicsekedett vele, hogy milyen „jót tett” ő Lu- káosékkal r fedelet adott ennek a nagy családnak a feje fölé. Azt azonban nem mondta el, hogy milyen lakást adott és mennyiért. — Odú volt az! — a patkányok tanyája. A néhány kiló lisztet, babot Lukácsék nem tehették le a földre, hanem az ágy fölé, a gerendába vert szegre kellett akasztani, mert különben egyetlen éjszaka a patkányok martaléka lett volna. Az alvó gyermekeken szaladgált a patkány. A „lakásért” a k illák 50 napot követelt, amiből sokszor 70—80 lett, mire ledolgozta Lukács János. Akkor kellett dolgozni, amikor Tatárnak éppen eszébe jutott. Előre Lukács János csak annyit tudott, hogy hajnalban kell kezdeni és késő estig tart. Lukács János, hogy minél előbb teljesíteni tudja a robotot és legyen ideje valamicske kenyeret keresni a kilenc éhes gyermeknek, legtöbbször feleségét is magával vitte a földre. Amikor este 9—10 órakor hazajöttek, akkor kezdett főzni az asszouy az éhen- maradt gyermekeknek, aztán mosott. Sokszor alig feküdtek le, már keltek. Ez az életmód Lukácsáénak kikezdte az egészségét, napról- napra sorvadt, majd meghalt... — Tatár Mihály „jó ember” volt: Lakást adott Lukácsáénak. A temetőben. „Kutyából nem lesz szalonna” — hozzátehetjük: még a külykéből sem! Tatár lánya, a Zsuzsi „kisasszony” ezév tavaszán hamis adatok bemondása folytán a nyíregyházi városi tanács begyűjtési osztályára furakodott be, mint 18 holdas középparaszt lánya. Rövid ideig volt a tanácsnál, mert közben rájöttek, hogy kulá'kfabtyú. Ezalatt a néhány hét alatt az iktatóban dolgozott. A kulákok aktáit, amelyek gyors intézése nem lett volna kedvező a Mákokra, négy-öt nappal is később iktatta. Sőt, próbálta dugdosni Öltét. Tehát még Kéken sincsenek „JA kulákok”, — mint- úhogy még néhány dolgozó paraszt most is állítja ezt, Horváth Andrásié a minap a Iiuszti-féle üzletben azon sopánkodott, hogy szegény „nagyságos” Dobrossynét feljelentette a tanács a járásnál, pedig hát „csak” tejet nem adott L>e a tehene után. az 1950 négyszögöl szőlő helyett csak 150 ölet, 10 hold föld helyett pedig 6 holdat vallott be. Mégis feljelentették. Horváth Andrásné már nem emlékszik arra az időre — igaz régen volt, van tíz éve is — amikor sírva panaszkodott'a szomszédasszonyoknak. hogy Mezei főbíró, akinek a földjén dolgozlak, már megint becsapta őket: többet kell dolgozni, mint amire szegődtek és kevesebb bért ad. Már azt is elfelejtették Horváth Andrá- sék talán, hogy 10 évvel ezelőtt eg.v talpalatnyi földjük sem volt, most meg négy hold földjük ima — és ezt nem a Mákoktól, hanem a kommunistáktól kapták. Az, hogy Kéken még vannak, akik hitelt adnak a Mákszónak, a kulákok szabotálnak, (az első félévből még 10 darab sertéssel tartóznák többek között), a dolgozó parasztok egy része szintén vét az állami fegyelem ellen, mint Kótis Antal begyűjtési áilandóbizotteági tag, Veres László pénzügyi áliaodő- bizottsági tag, Veies Iruréné közép- paraszt, akik a cséplés után három-négy napra adták be árpájukat és a tanács nem emelte fel lie adásukat, — mind a tanács ás a pártszervezet hiányos munkájára vall. A íauác»nál nincs nyilvántartásba véve, hogy kl nein •teljesítette csépié» után 24 órán belül árpából beadási kötelezettségét. Idáig egy Máknak és egy közép- paraszt uak emelték fel a beadási kötelezettségét, de ennek Írásbeli nyoma nincs. Nagy elvtársnő, a begyűjtési nyilvántartó azt mondja, ő ezt fejből is tudja. Ezt a kettőt tutija, de arra nem figyelt fel sem ő, sem a tanácselnök, hogy akik teljesítették, azoknak is fele késve teljesítette beadási kötelezettségét. A tanácsbáz kapuja felé ez van írva : „Tegyük jelszóvá : cséplőgéptől a begyüjtöhelyre!” Ezt nem jelszóvá kell tenni, ez törvény és ennek a végrehajtását ellenőmni kell, a törvényszegőkkel szemben szigorúan el kell járni. Maga a tanácselnök elvtárs Is elismeri, hogy az árpa csépiéinél, begyűjtésnél elaludtak, de az elaívásmak okát mindenki másban keresi: „új munkaerők”, a „tanácstitkár bevonult katonának” és így tovább ... A pártszervezet titkára, Hagymásul é elvtársnő szerint ebben a községben „nehéz” emberek vannak, akik csak negyvenötben voltak jó párttagok, amikor a főidet kapták. Ezzel a mondásával Hagymáslné elvtársnő elárulta, hogy nincs rendszeres népnevelőm unka, akik megmagyaráznák a dolgozóknak, hogy 1945-ben a földosztással csak kezdődött és valójában széppé csak azóta és ezután lesz a dolgozó parasztság élete is. A népnevelők nem mutatnak rá, hogy egy-egy dolgozó paraszt mennyivel jobb és több ruhával rendelkezik, mennyivel szebb a lakása,, villanyvilágítás van, soknak rádiója, nem beszélve arról, hogy nem ülnek már a nyakukon a Tatár-féle viriíisek, a Mezei főbírók és Dobroissy jegyző úrék. Most az árpaesóplés óta, hogy a járási szervek is felfigyeltek a kéki kulákok szabotázsaira és a párr- szervezet. a tanács .munkájának hiányosságaira, valamelyest megjavult a munka, de még nem olyau jó, hogy ne kelljen rajta segíteni. Ne féljenek Kéken sem a törvényt betartani és ne tartsák feleslegesnek emlékeztetni a dolgozókat a múltra és megmutatni nekik az ötéves terv nagyszerű távlatait. — Csikós —
