Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-17 / 166. szám

iur>2 JULIUS 17. CSÜTÖRTÖK: NÉPLAP 3 A Cheorghiu Dej hajógyár dolgozói szocialista versenyre hívták ki a bukaresti Rákosi Mátyás müvek dolgozóit Néhány napja új név ékeskedik a budapesti volt Ganz hajógyár be­járata fölött. A Komán Munkás­párt és a román nép szeretett ve­zérének Gheorghiu Dejnek neve. A gyár dolgozói most elhatározták azt, hogy szocialista munkaver- senyre hívják ki a bukaresti Rákosi Mátyás Művek dolgozóit. A kihí­vásban a többi között a következő­ket írták: a Gheorghiu Dej Hajógyár dolgozói abban a megtiszteltetésben részesültünk hogy üzemünket a ro­mán nép és a Komán Munkáspárt szeretett vezéréről, Gheorghiu Dej elvtárs nevéről nevezhettük el. Tu­datában vagyunk annak, hogy ez a megtiszteltetés egyben fokozot- tab kötelességeket jelent számunk­ra, ahhoz, hogy ötéves tervünket teljesíteni tudjuk — ötévé« ter­vünk döntő évszakában még jobb eredményeket akarunk elérni, ezért párosversenyre hívjuk a bukaresti Rákosi Mátyás Művek dolgozóit.” Hyugainémeíorszsni sajtóvisszhang a Kémet Szocialista Egységpárt ti. pártértekezisténck határozatára! .i „Vulksstlnrane” című stuttgarti tap „Döntő jelentőségű határozat” című cikkében a többi között eze­ket írja: A Német Szocialista Egységpárt II. pártértekezlete hazánk keleti részének szocialista átépítéséről) szóló határozatával nagyszerű kilá­tást és hatalmas célt adott Kelet­ies Nyugat-Németország lakosságá­nak. Kétségtelen, hogy ez a cél új tettekre serkentt az emberek mil­lióit az egységes és demokratikus Németországért folyó harcban. — Azok, akik a bonni különszerződés helyeslésével elárulták a német nemzet érdekeit, tajtékozó diihvel fogadják a berlini pártértekezlet határozatát. Nyugat-Németország munkásosztálya és valamennyi dol­gozója azonban üdvözli a határoza­tot, amelynek megvalósítása bizto­sítja a német nép jobb jövőjét, nemzeti szabadságát és békés fejlő­dését — írja a stuttgarti lap. Eredniényíeleiick az amerikai acél* ipari sztrájk rendezésére irányuló tárgyalások Hírügynökségi jelentések szerint Newyorkban kedden az acélipari mo­nopóliumok és a szakszervezetek: képviselői között tárgyalások indul­tak meg, hogy újabb kísérletet te­gyenek a most már negyvenöt nap- 'ja tartó acélipari sztrájk megszün­tetésére. Mint az angol rádió je­lenti, a tárgyalások ismét kudarc­cal végződtek. A „Reuter” az amerikai acélipari] munkások: harcát az Egyesült Ál­lamok eddigi legsúlyosabb acél­sztrájkjaként jellemzi. Megállapít­ja, hogy a hét végéig tizenöt millió tonnára emelkedik a monopóliumok vesztesége. Ha a hét végéig sikerül is valamilyen módom rendezni a sztrájkot, a végleges termelési ki­esés mintegy tizennyolc millió ton­na lesz. A londoni rádió jelentése szerint Washingtonban egy hivatalos szó­vivő kijelentette: a sztrájk követ­keztében a harckocsik és lőszerek gyártása rendkívüli mértékben csökkent fi trieszti angol és amerikai hatóságok nem engedélyezték a beutazást az „0“ övezetbe a római magyar és csehszlovák követnek Az „Unita” jelenti hogy a trieszti angol-amerikai hatóságok nem en­gedélyezték Csehszlovákia és Ma­gyarország Rómában akkreditált követeinek a beutazást Trieszt szabad terület „A" övezetébe. A kö­vetek meghívást kaptak a trieszti nemzetközi ipari kiállításra. A kiállításon csehszlovák és magyar kiállítási tárgyak is szerepelnek. i A Bolsevik Párt üdvözlete a Japán Kommunista Párt 30 éves fennállása alkalmából a Párt Központi Bizottságához A Japán Kommunista Párt megalakításának 30. évfordulója al- kaiméból a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi! Bizottsága a következő üdvözletét intézte a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságához: A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bi­zottsága meleg üdvözletét és jókívánságait küldi a testvéri Japán Kommunista Pártnak 30. éves fennállása alkalmából. A Japán Kommunista Párt mindig dicsőségesen harcolt a mun­kásosztály ügyéért és a japán néptömegek érdekeiért. A Japán Kom­munista Párt bátran küzd ma, amikor Japán a megszállók igájában! görnyed és népét megalázzák. A munkások, a parasztok és az értel­miségiek megvannak győződve arról, hogy egyedül a Kommunista! Párt képes egyesíteni Japán demokratikus erőit és elvezetni az orszá­got a nemzett újjászületés, az igazi demokrácia, az ország gazdasági fellendülése megszervezésének útjára. A Kommunista Párt vezetése alatt erősödik a népnek a szabad­ságért és Japán nemzeti függetlenségéért, a külföldi imperializmus és Japán csatlósai ellen folyó harca. A japán népnek ez a liaica a Tá- voikeleti béke megőrzésének fontos tényezője és támogatásra talál az egész világ demokratikus erői között. A Japán Kommunista Párt olyan új programmal fel fegyverkezve fogadja ezt az évfordulót, amely a japán nép vágyait és reményeit: testesíti meg. Ennek a programnak alapján a Párt sikeresen folytatja! sorai egységének erősítését, ami egyik legfontosabb feltétele a japán haladó erők győzelmének. Uj sikereket kívánunk a japán kommunistáknak dicső útjukon. étijén a Szovjetunió és Japán népeinek barátsága! Éljen a testvéri Japáu Kommunista Párt! A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Tirtjámli Központi Bizottsága. I! »■■■■■y—W— ' ...........mi. — I■■■■■» MWIH'I m II I I 1 1 ■■■—■pw TŰZ A TARLÓN Kulturális egyezmény a Bolgár Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között Szófiában hétfőn aláírták a Bol­gár Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság kulturális egyez­ményét. Az egyezmény szoros együttmű­ködést létesít a. két ország tudo­mányos kulturális és nevelésügyi intézményei között. A bolgár külügyminisztérium tiltakozásai török határsértések miatt A Bolgár Népköztársaság külügy­minisztériuma július 14-én két jegyzékeit juttatott el a török köz­társaság szófiai követségéhez. Az első jegyzék a tölbbi között ezeket mondotta: Június 26-án egy török katona Krajnovo falutól 700 méterre ke­letre átlépte a határvonalat és be­nyomult bolgár területre. Itt meg­közelítette a földjén dolgozó Georgi Gudenov bolgár állampolgárt és rá­fogva pisztolyát, erősza itteni török ■területre akarta hurcolni. Gudenov saembeszállt a támadóval és segít­ségért kiáltott. Amikor a szomszé­dos kertben dolgozó két bolgár ál­lampolgár a kiáltás hallatára a. helyszínire futott, a török katona visszavonult és onnan két pisztoly­lövést adott Gudenovra. A Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztériuma erélyesen tiltako­zik a bolgár határ ezen újabb meg­sértése ellen — mondja a továb­biakban a jegyzék, majd hangsú­lyozza : A hasonló provokációkból származó esetleges következménye­kért kizárólag a török kormányt terheli a felelősség. A második jegyzék megállapítja, hogy július másodikán két török vadászgép nyilvánvalóan felderítési céllal 7 kilométerre berepült bolgár terület fölé. A Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztériuma erélyesen tiltako­zott Bulgária légterének brutális megsértése ellen és követeli, hogy a török kormáiny tegye meg a szüksé­ges intézkedéseket a hasonló provo­kációk megismétlődésének elkerü­lésére. Négymilliárdos deficitlel zárult az Egyesült Államok költségvetés az 1951—52-es pénzügyi évben Á „Newyork Times” jelentése szerint az Egyesült Áltomök kor­mánya nyilvánosságra hozta az 1951—52. pénzügyi év államköit- cégvet ősének mérlegét. A költség, vetés az óriási fegyverkezési ki­adások következtében több mint négymilliárciois deficitté! zárult, míg az előző évben 3.5 milliárd fe­lesleg mutatkozott. A kiadások összege meghaladta a 66 milliárd dollárt, míg egy évvel előbb alig volt több 41 milliard dol­lárnál Az újíehértól Dózsa iermelöcsoport megkapta a szabadpiacot Az újíehértól Dózsa termelőcso . port tagjai, mint a megye élenjáró i lékeli arcosai kenyérgabonából ele­get tettek hazafias kötelességüknek. A nyíregyházi járás miniszteri meg­hatalmazottja a tegnapi napon ki­adta a termelőcsoportnak az enge­délyt, hogy búza-, rozs-, árpa és zaibterményiiket szabadpiacra vihe­tik. Ugyancsak gzabndon értékesít­hetik a tagok a háztáji gazdasá­gukban termelt és a munkaegység után kapott gabonaféleségeiket. — Ebben a termelőcsoportban mind­össze két hétig volt a gabonafélék forgalma korlátozva. Termelőcso­portok, egyénileg dolgozó parasztok kövessétek az újfehértói Dózsa példáját! i Az akácok egyre hosszabb árnyé­kot vetettek a tarlóra és a búza­keresztekre, ahogy a nap lefelé ballagott az égen. A perzselő, tik­kasztó forróságat lassan felvál­totta a fülledt alkonyati meleg­ség. Vajmi kevés enyhülést hozott. A krumpli és cukorrépa levelei, a tengeri bóbitái lógatták levelüket s változatlanul eső után áhítoztak. Csak a traktor berregett fáradha­tatlanul s haladt rendületlenül egyik dülőúttól a másikig. Ekéi harsanva vágták, törték a tarlót. Simon Mihály, a nyírmeggyes! Petőfi tszcs, elnökének fia ült a traktoron. Ő a segédgépkezelő. A felelősvezető Bársony Júlia most éppen pihent a lakókocsiban. Mindketten fiatalok és DISZ-tagok. Sőt, Júlia már tagjelölt. Sürgős a munka. Ilyenkor alig pihen a valamire való traktorista. Simon Miska két éjjel és egy nap szántott egyhuzamban. Júlia sem marad el mögötte — merthogy a vezető nem is maradhat le. Ilyenkor, pihenés idején sem tud háborítatlanul aludni az ember. Nem olyan eiz, mint otthon télide­jén a szobában, nyugodtságban, csendességben. Egészen más itt kinn a mezőn, ezernyi búzakereszt mellett. Látszólag csend van — azonban mógsincs. Az apró, ke­mény, acélosbarna búzaszemecskék- ben ott feszült a dolgos paraszt- ember egészévi munkája, öröme és aggódása. S akinek van szíve, az érzi mindezt az örömet, aggódást, ahhoz beszélnek, kiáltanak a búza­szemek. Júliának van szíve és ért a búzaszemek nyelvén. Ö is tagja a Petőfi csoportnak. Innen ment el a gépállomásra, hogy traktorista legyén. A föld az ő földje is, a termés az ő termése is. Először bizony hallani sem akar­tak róla a szülei, különösen az édesanyja, hogy traktorista legyen. Egyszer aztán felkerekedett Váradi Magdával, a barátnőjével s elgya­logoltak a szálkái gépállomásra. Útközben ötször is megálltak, hogy visszafordulnak. A gépállomáson már nem is jutott erejük arra, hogy bemenjenek jelentkezni. Fél­tek, hogy otthon kitör a vihar. Csak jártak körbe-körbe a gépállo­máson, bementek a gépszínekbe, még fel is ültek a traktorokra, olyan jól simult a kormány a ke­zükbe ... Késő este ért haza Juci. Kérdi az anyja: hol voltál? A lánynak hirtelen elszánt gondo­lata szaladt át a fején és kivágta: „Jelentkeztem traktoristának!” Az­tán várta lehajtott fejjel a vihar kitörését. Lett is hadd, el hadd! A végén aztán mégiscsak azt mond­ta az anyja: „Hátha így van, így van ... edd meg, amit főztél...” Több se kellett a lánynak! Mint a szélvész rohant a gépállomásra $ azon nyomban jelentkezett trakto­rosnak ! Sikerült. Tavasszal jött ki elő­ször a földre boldog izgalommá]. S hogy megmutassa: nem hiába lett traktoros, 154 százalékra teljesí­tette tavaszi tervét. Jó minőség­ben. Ezt mutatja az ötvenhét hold búza is, amely itt fekszik előtte keresztekbe rakva. Szeretné tenyé­réivé venni minden kenyérszemet, életmagot, hogy egyenként megei- mogassa őket. Élet. Milyen szép nevet Is adót a nép a búzának, ga­bonának. Valóban élet. Kenyér, ruha, csizma, traktor, kombájn, Tiszalöki Erőmű ... Ezek az apró magvak ott vannak láthatatlanul az omlós kenyérben, ott fénylenek az új csizma tükörsima szárán, ott duzzadnak a nagy Erőmű betonjá­ban — mindenütt, ahol a nép jó­léte virágzik, ó, csak baj ne érje a termést! Még rágondolni Is rossz! Egymás mellett, egymás mögött több mint ezernyi kereszt! Sem közel, sem távol teremtett lélek sem, csak ők ketten, meg a fasor­ban egy gyerekformájú emberke. S ebben a ■ pillanatban szörnyű kiáltás csattant fel a tarló felöl: — Tűz van ! Segítség! Tűz van! Júlia a szívéhez kapta a kezét, leugrott a kocsiról s csak nekidőlt halálsápadtan a kocsi oldalának. A szíve úgy kezdett verni, mint a harang nyelve, ha vészt jele®. A tarlón öles lángok csaptak fel az egyik keresztből, szeszélyesen fu­tottak végig a kévéken, már bele­haraptak a tarlóba is és sistereg­ni kezdett a föld. Simon Miska ott ordított a kereszt mellett széttárt karokkal, aztán nekiugrott a ke­resztnek s ütni, csépelni kezdte, majd a földnek esett, s hányta a homokot a tűzre. Júlia szájából si­koltás tört fel. Tűz! Mit tegyen? Fusson segítségért? Apró lángnyel­vek szaladtak a tarlón s már-már elérték Misi otthagyott traktorát A lány már nem gondolkodott. Ro­hant, mintha szárnyai nőttek volna, keresztül a tarlón, szántáson, egye­nesen a traktorhoz. Felugrott rá, beindította s vitte, menekítette a tűz elől. Kikormányozta a fasorba. Alig ugrott le a gépről, iszonyodva látta, hogy az égő kereszttől mint­egy húsz méternyire újabb két ke­reszt vet lángot. Ekkor a gyerek is odaért. Láttái a tüzet s rohant lélekszakad vei Szügyi Sanyi. Júlia rákiáltott s( mindketten az égő keresztekhez ro­hantak. Kézzel-körömmel vájták h| száraz földet, szoknyában, ingben hordták a homokot s szórták aj csapkodó lángokra. Sistergett ;« tarló, ropogtak, sírtak a búzasze- mek, pattogott a száraz szalma. —i Szikrák fröcsentek u tűzoltók mez­telen karjára, arcára, ők nem érez-* bek semmit. Csak annyit tudtak, hogy veszélyben van az élet! Körülibeiül tizemet percig tartót! ■az öldöklő harc a tűzzel. Sikerült eloltani. Amikor az utolsó láng­nyelv is meghunyászkodott, való­sággal lerogytak a földre. Szólni sem tudtak. Csak nézték egymás csuromvizes, fakó, rémült arcát. Zihált a tüdejük. Akkorára már! mások is odaérkeztek, jöttek a tűz­oltók és a hunyorgó zsarátnokod vízbefoj tolták. Az érdem azonban, a traktoris­táké volt. Megállapították a tűi okát is. Szondi brigádvezető ha­nyagságából keletkezett, aki a ki- poffogó cső pakolását nem igazí­totta meg többszöri figyelmeztetés ellenére sem s a szikra innen pat­tant ki. Júlia elindult imbolygó léptekkel a kocsi felé. De nem ment be a bel­sejébe, kiült a rúdra és úgy nézte a búzái óidét, a megmentett keresz­teket. Nemsokára aztán megbeszéltei társaival, hogy levelet írnak a ko­reai katonáknak. Bélyeget már ré­gebben vásároltak — most csoma­got akarnak küldeni s melléteszik a levelet. A levélbe nem írják bele, hogy tűz volt a tarlón., hiszen ott sokkal iszonyúbb és szörnyűbb dol­gok történnek, kicsiny gyermekeket gyilkolnak az amerikaiak, rabolnak és pusztítanak. Azonban azt feltét­lenül meg fogják írni: „Harcolja­tok azzal a tudattal hős koreai katonák, hogy mi itt Magyarorszá­gon, Nyírmeggyesen minden körül­mények között megálljuk a helyün­ket s erőnket nem kímélve harco­lunk azért, hogy béke és szabad­ság legyen az egész világon. Nála­tok, Korpában i§...”

Next

/
Thumbnails
Contents