Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

NÉPLAP 1952 JÚLIUS 1, KEDD i párt felvilágosító munkája a tömegek között Az MDP Központi Vezetőségének ülése Horváth Márton elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén Központi Vezetőség illésén ott beszámoló elején Horváth "ton elvtárs a szocializmus épí- iben elért eredményeink .'öl be­it^ hangsúlyozva: leg jelentősebb tscímünk a dolgozó nép öntuda- lak fejlődése. Népünk öntudatú- >■ fejlődésében döntö része van umk felvilágosító munkájának, liiletesebb, állandóbb, gazdagab, n érvelő és erősebben a termelés lé forduló agitáeiónknak. i— E kedvező fejlődés azonban etm általános. Pártunk gyakorlata at bizonyítja, hogy pártszerveze- eink és pártbizottságaink elég je- entős, része még mindig nem is­merte fel eléggé az agitáció döntő '-Jentőségét a tömegek nevelésében mozgósításában — noha pár- atúrozatainak egész sora izza ezt. magyarázza, — folytatta elvtára — szembetűnő lyeink inellett is agitációnk .ségét? Előiször: az önelc­tiiUaég, az eredményeken való negpih/enés. Rákosi elvtárs eniléke- étes 1000 február 10-i beszédéljen lár figyelmeztetett ennek veszé- yeire, amikor ezt mondotta: ,,.ihol elhárapódzlk az önelégült ■ség, az elbizakodottság, az a szel­lem, hogy el-cg erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szilksé- , <7ütik a dolgozó tömegek támoga­tására, ott rögtön meglazul és 1 később elvéss a párt és a töme­gek egészséges kapcsolata. Pár­tunk elszigetelődik a dől gozó I "éntől.'' k párt funkcionáriusunk tígy gon- dkozik, hogy a pártvezetés jó po­lkája. a helyes párt- és állami intézkedések, eddig megszerzett te­kintélyünk bizonyos értelemben ön­magukért agitálnak. Pártbizottsá­gaink gyakran a könnyebb végén fogják meg a feladatot : túl egy­oldalúan támaszkodnak pártunk vezetőinek megnyilatkozásaira, az agitáció központi eszközeire, a Saj­óra és rádióra. Túl egyoldalúan íjnat-v,kodnak arra. hogy pártunk ilitikája, államunk intézkedései ó-magúkért beszélnek”. Termé- •rosen helyes, ha minderre tá- tszkodnak, de nem helyes, ha ndoz megnyugvásban, az ered- •nyekkcl való megelégedésben, a 1; i politikai tömegmunka lebe- útésóhen nyilvánul meg. Ellenke- •leg: a párt tekintélye és jó po­lkája, a tömegek jó liangulata oiiiadó hűsége nem tirügy a pi- cnésre, hanem ok az erősebb moz­gósításra, a nagyobb feladatok vál- laláisára és alaposabb elvégzésére. A tömegfelvilágosító munka le- tecsiiléséinek másik oka a párt mo­ot «jlliejyzeíével kapcsolatos. Yan- \k, akik úgy képzelik, hogy a ha- \m.on tévő osztály és párt számá- _ nines olyan jelentősége a meg­győzés és tömegmozgósítás eröfe- szitéseine/c, mint a hatalomért vi­vőit harc szakaszában. De ha a kérdés másképpen is áll ma, a lényeg ugyanaz maradt. Az ellenséget szétvertük. A tömegeket megnyertük pártunk és politikánk számára. Kivívott győzelmeinket nem fordíthatja visszájára semmi más, csak, ha karbatesszük kezün­ket, ha megpihenünk hal »éra inkon, lm nem látjuk továbbra is elsőren­dű harci és napi feladatunknak és kii! eiességünlrpék a tömegek meg- nyerését és mozgósítását. Az ön­hittség, az elbizakodottság és az ebből folyó opportunizmus az el­lenség szövetségesévé válik. Meg­akadályozza erőfölényünk kihasz­nálását, a vereséget szenvedett el­lenség megsemmisítését. Az éles politikai és ideológiai harc eltom- jjulásához, gyakorlatias, adminisz­tratív rendszabályokkal való he­lyettesítéséhez vezet és egyértelmű az ellenséges ideológiákkal vívott aktív harcról való lemondással. J. A politikai nevelőmunka lebecsü­lésének, a megnyugvás hangulatá­nak egyik legsúlyosabb következ­ménye : az ellenséggel vívott harc is az éberség gyengülése. A szociál- demokratixmu sról .illalános jelenség a szociáldemn- kratizmus veszélyességének lebecsü­lése. Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociál­demokrata szervezetekije nem üt­közünk többé. Tudnunk kell: ha küzdenünk kell egyes munkásréte­gek elmaradottságával, hu fontos harci kérdésként vetjük fel a mun­ka- és bérfegyelem ügyét, ha a munkaverseny itt-ott formálissá válik, ha felüti fejét a demagógia, ha ellein&óges kártevő munkába üt­közünk üzemeinkben, akkor nemcsak általában „polgári marad­ványokkal”, hanem konkréten szo­ciáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevé­kenységgel állunk szemben. üze­meinkben ma is akadnak olyanok, akik tudatosan, vagy öntudatlanul szociáldemokrata nézeteket hangoz­tatnak és „utánpótlást” kapnak a munkásosztályba beáramló deklasz- szált elemektől és az új munkások legelmaradottabb rétegeiből. A leg­teljesebb mértékben időszerű, amit Rákosi elvtárs a szociáldemokrácia leleplezéséről mondott már a Dl Sí- kongresszuson. Rendszeresen meg kell mutatnunk a szociáldemokrá­cia áruló magatartásét az osztály- harc iegkiéJezettebb történelmi sza­kaszaiban : az 1914—18-as imperia­lista háború ügynökei, az 1910-es proíetárforradulom orgyilkosai, Horthy fehérterrorjának segédcsa­patai, 1945 után a reakció álcá­zott szövetségesei, akiknek vészé- lyességét különösen fokozta, hogy a munkásosztályon belül vetették meg lábukat. Meg kell mutatnunk mai nemzetközi szerepüket az im­perializmus támogatásában. Mind­ezt elsősorban az ifjúság számára, amely alig ismeri tevékenységűkor, a volt szociáldemokrata munkások számára, akiknek a szociáldemo- kratizmus elleni élesebb ideológiai harc testvéri segítséget jelent a kommunista ideológia és öntudat megszilárdításához. Ennek az ideo­lógiai harcnak ugyanakkor számot­tevő napi gyakorlati jelentősége is van. Alátámasztja harcunkat a szociáldeinokratizmus helyi, üzemi aknamunkája ellen, amely fegyel­mezetlenségre, bér- és íáppénzcsn- lásra uszít, rémhíreket terjeszt, de ha kell, «zakótól is. önelégült­ségünk miatt és éberségünk hiánya következtében nem egy helyen ta­pasztalható bizonyos szociáldemo­krata tömörülés olyan budapesti és vidéki nagyüzemekben, amelyek­ben a fordulná éve előtt erős szer­vezeteik voltak. Az ilyen üzemekben a terv gyen­ge teljesítése, a magas selejtszáza­lék, egyes rétegek politikai maga­tartása arra, enged következtetni, hogy egyik-másikban bizonyára szervezett ellenséges szoedem tevé­kenység folyik, A szociáidemokra- fizmus elvi ée gyakorlati leküzdé­se a kapitalizmus befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb fel­adata üzemeinkben. A klerikális reakcióról Nem kisebb hiba, hogy párt- és állami szervezeteink elhanyagolják a klerikális reakció elleni harcot és újra tért hódítanak az egyházi reakció „ártalmatlanságáról” szóló illúziók. A Mindszenty- és Orosz- per. a Wall Street és a Vatikán magyarországi megbízottai,ra mért csapások persze az ellenség szá­mára súlyos vereséget jelentettek, az egyházak és az állam között létrejött megegyezések persze népi demokratikus rendszerünk erejét bizonyítják és kétségtelen ered­mény a papi békemozgalom erősö­dése is, de mindez még nem jogo­sít arra, bogy most már azt higy- gyíik: Mindgzenty és Orosz embe­reiből, a tegnapi farkasokból mára ártalmatlan bárányok lettek. Megengedhetetlen, hogy párt- funikcionáriusaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi Veze­tőségünk 1950 június 1-i határoza­táról és opportunizmust tanúsít az osztályharcnak ezen a frontján. Tarthatatlan állapot, hogy egyes helyeken pártfunkciótól idusok rész tv esznek . egyházi megnyilvánu­lásokon. Hogyan neveli népét, hogyan végzi majd pilrtmunlcdjdt, amely­nek elvűin hatatlan része a kle- riJcális reakció elleni hare, aki sa­ját gyermekének nevelésébe olya­noknak enged beleszólást, akik lelki terror minden eszközét fel­használják arra, hogy szembefor­dítsák a gyerekeket az illámmal, az iskolával, a tanulással és nem utolsó sorban a kommunista szü­lőkkel isi A mi elvtársaiukat gyakran meg­téveszti az, hogy az egyházi reak­ció. amely Mindszenty és Orosz példájából megtanulta, hogy a mai erőviszonyok melleit merev ellen­állással elsősorban ő jár pórul, - - taktikát változtatott és kényszerű­ségből részben „demokratának” ál­cázza magát. A mi álláspontunk mindig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése mellett támo­gatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos keretek között be is kell vonni őket a békemozgalomba, bár ugyan­akkor óvakodni kell a politikai vagy vallási tevékenységükkel kap­csolatos illúzióktól. Sok helyen nemcsak a béke hívének ismerik el tíz ilyen papot, liánom mindjárt be is vonják a tszcs.-be, mint Kun- csoiba községiben történt (Szolnok megye), sőt felkérik, hogy a tszes- vezetőségben lássa el a gazdasági vezetést, mint Nemesbük községben (Veszprém megye). A klerikális reakció módszerei rendkívül változatosak, méltóak az alkalmazkodás és szem forgatás év­ezredes jezsuita hagyományaihoz. Fel kell számolnunk az egyházi reakció állítólagos „békés” szándé­kaival kapcsolatos hamis elképze­léseket. Rendszeres propaganda- munkával világossá kell tenni a párton belül azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópi­um a népnek. Funkcionáriusaink­tól, öntudatosabb párttagjainktól meg kell követelni, hogy ezen a téren is, egyénileg is mutassanak példát a párttagság egészének, sőt ezt pártszerfi formában számon is kell kérni azoktól, akik erről meg­feledkeznek, akik résztvesznek (vagy máskép segédkeznek) egy­házi rendezvényeken, vagy gyerme­keiket hittanra járatják. Figyel­meztetni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra,« ahol szükséges, alapos nevelő, fel- világosító munkával segíteni kell őket abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan, vallásos el­maradottságot leküzdjék maguk­ban. Nem kisebb aktivitást kell ki­fejtenünk a kevésbbé öntudatos elemek, a pártonkívüii hívók töme­gei közt. Nem szabad megengedni, hogy elhalványuljon az az éles fény, amelyet Grősz és cinkosainak leleplezése a klerikáiís reakció földalatti, sötét tevékenységére ve­tett és sokkal tervszerűbben és in­tenzívebben kell felhasználni a népnevelő munkában ennek a per­nek a tanulságait. Tovább kell szé­lesíteni az előadásos, természettu­dományos és világnézeti felvilágo­sító munkát. Különös figyelmet kell fordítani olyan politikailag és gazdaságilag fontos rétegre mint a bányáezság, — a nők jelentős tömegeire és az ifjúságra, amely a klerikális reakció, erkölcs- és fe­gyelemrontó tevékenységének köz­pontjában áll. A kút tikok aknamunkájáról Az opportunizmus egyik legsú­lyosabb megnyilvánulási formája az a, megengedhetetlen liberaliz­mus, amelyet falusi párt- és 1a- náosszerveink nagy része a kulá- kokkal szemben tanúsít. A falusi osztályharc első vonalában harcoló elvtársuink gyakran éppen a fő el­lenséget tévesztik szem élői. Meg­feledkeznek arról, hogy ma Ma­gyarországon a kizsákmányoló osz­tályok legerősebb és utolsó képvi­selője a kulák. A ’em nevezhető másnak, mint az osztályérzék el- tompulüsának az a gyakorlat, hogy gyakran a kulák beadási terheit hárítják át a dolgozó parasztok vattáira, ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezé­seinek', amelyek tudvalevőleg a dol­gozó parasztot édik a kutakkal szemben és nem megfordítva. A sertésbeadási kötelezettség elszá­moltatása során a hátralékban lé­vő kulákok közül országosan mind- ~~~ ' Zaláknál történi fgény­A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 június 27-én és 28-án ülést tartott. Az ülés napirendje a következő volt: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között (előadó Horváth Márton elvtárs), 2. A párt munkája a ifjúság között (előadó Farkas Mihály elvtárs). A Központi Vezetőség beható vita után, mzlyben Rákosi Mátyás elvtárs is felszólalt, mindkét beszámoló politikai irány­vonalát egyhangúlag jóváhagyta. bevétel. Somogybán csak a kulá- hét nevezni — csapda, amellyel a kok U0 százalékára vetettek ki dolgozó parasztságot akarja meg- sertésbeadást, de ebből is csak 30 téveszteni. A törvény teljes szigo- százalék teljesített határidőre. Fe- rával kell lesújtani'a feketevágó, jér megyében a dolgozó parasztság adócsaló, a beadást és a földmeg­88.2 százaléka, a kulákok 45.7 szó- művelést szabotáló, a rémhírter- zaiéka teljesítette sertésbeadási kü- jesztő, a szövetkezetbe csalárd mó- telezettségér. Miközben egyes tanú- dón befurakodó kulákra. csaink a ku lábokkal különbékét kötnek, a hiányt jogtalanul kive- A vezetés színvonalához tik a dolgozó parasztokra. Például .... , „ , , , a seregélyed kulákok 67 sertéssel A » meggyőzésének leg­tartoznak, de ahelyett hogy raj- hívóbb hiányossága, amely szóró­ink keresték volna, egyszerűen ki- ÜB8zefü“ az, .«»5™ vetették azokra a dolgozó parasz- gyengülésével es agítac.ónk tokra, akik már teljesítették köte- elkenyetoieskedesevcl, az, hogy lezettségüket. Vannak párt- és .a, ^tbaoitsagawk nagy részénél a núcsszerreink, Például a mátészal- ^egmozgomtas es politikai neve- kai járási begyűjtési osztály, a me- «í «allann feladó lyek azt válaszolják erre, hogy a \ok közvetlen végzésé kerül elé kulákok szegények. Természetesen: (['' ... a kizsákmányolás Jogában” korlá- » ülányossog olyan jelent tozott kulák különösen, l.a nem ff/1-,Ilogy nwu(*llk, a tömegűi. nagyon fűlik a foga a munkához, kaf> “ 112 he}y[,V remélhetőleg valóban „szegényebb”. vei*té* ^akításat akadály mint volt. S az l8 természetes, hogy «Mánl így határ' a becsületesen dolgozó parasztok D*eg..,a vewtés legfontosabb; egyetlen kategóriájára sem illik acUtal • ma már a „szegény” jelző. Vájjon „Hit jelent a vezetés, ha a tudják-e egyes falusi párt- ás ta- politikája helyes, s az él nácaszerveink, hogy az ilyen „vedd, <•'* as osztály közti hely ahol éred" begyűjtéssel a párt he- szuny zavartalan? -4 reze lyes paraszti osztálypolitikájút he- feltételek mellett azt jel1 lyettesitik észrevétlenül ellenséges meg tudjuk győzni aJ»' osztálypolitikával'! A tények azt a párt politikájúnak bizonyítják, hogy tanácsszerveink olyan jelszavairatu‘-.vn a kulákok nagy részére nem vetet- adni és megvalósitai on íek ki hízottsertés beadási kötele- a tömegeket elviszik Pár zettséget a félévi különklvetés ke- láspontjához és meínnV>.t rőtében. Nem követelik meg a föld- ^ik azt, hogy sajátPas~'. .lüknek megfelelő számú állat tar- alapján felismerjef Var tusát és eltűrik, lwgy a kulákok Utcájának helyessé’ a~' az állatállomány lecoökkantésével U, hogy a, tömeg a Pó szabotálják beadási kötelezettségű- tudatának stint ,J9 ; két. A Központi Statisztikai Híva- emelni, s etekét*- 0S''J tál jelentése szerint egy év alatt tömegek táinogc„ > "és kerek százezer kát. holdra tehető h'et a döntő ha az a kuhikCöldterület, amelyet a Eleget teszünk-e omegmeg fennálló rendelkezések megsértésé- és a mozgósítás , követein vei a helyi tanácsok különböző cí- nek't A párt íJjhb* helye men nem kulák földdé minősítettek, osztály és a pj^ozöttl vi Eltűnik a kuiákföld, sokszor a általában zavaln> a kulák és az állatállománya, — ké- párt szervünk tervezetünk sőhb a kulák megkerül, mint „új kajában a m«1**. helyet belépő dolgozó paraszt a tszcs.-be”, adminiszmUá ernsd a ye2 a földje pedig valamelyik sógor, Legtöbbszüm. lehet_ küli vagy koma „dolgozó paraszti tu- get tenni a ’ei 08 Járási lajdonaként”. Elég lesz egyetlen" bizottság, tC. a ángyéi é szégyenletes példa erre. A csöng- “ási végrelij*130“*5^ ható rád megyei Csorvás község Kiss tai között ‘»-ve® ^ormányi Imre termelőszövetkezete arról az kedésekkel£f°'athanope elvtársról van elnevezve, akit két ájlaml fe'? /.Súrolását éve a kulákok állatiasan meggyil- talmazza „f ,A Partéit koltak. Ennek a szövetkezetnek a zés gyak,.?6*2“ Pontjel vezető tisztségeibe kulákok épültek és ősszel az állami e be és kiüldözték a dolgozó parasz- őrzés ff ■ tokát. Kulák volt a tsz.-elnök, a Mind rnf'ize*esen nem tanácselnök és a tsz. párttitkár, jelenti Pártbizottságaink akinek,a múltban 26 hold földje volablvenek, az állami, és fűszerüzlete volt Minderről tu- melds'13*011^1’ Fártsaerv dott a járási bizottság, de mindad- felelő.“V'^nlelő állami .< dig szemet liúnyt, amíg a sajtó és vek iSl irányító és a felsőbb pártszervek közbe nem lencfe'^Tk^^ te,jos kibont, léptek. Amint mondták, attól fél- zást^ •n .m^g kell ta tek, hogy a szövetkezet felbomlik, nuTa !,arfl;)iz°ttságaink ha a kulákokat kizárják. 37 3*Iam szer Fel kell vetni elvtársak : mi az ~ alapja az ilyen nem egyedül álló, '^megvannak még a tal rothadt opportunista magatartás- maradt „mindenes műn nak? Az éberség és az osztályérzék J'tradványai pártunk g eltompulása és sok esetben cimbo- han: ez egyik oka, hi rálús az ellenséggel. Fel kall lépni.y^Inrületen a párt még u a falusi felvilágosító munkában ?' J!.m helyett próbáT c kulák veszélyességének lebecsülésé "“iS’észt azért is vonz: vei, a „szétvert ellenség” liangulí1??1‘^Stainkat az ;iyen ál távul szemben. Fel kell tárni a<jdszerek”, mert adminiszt falu népe előtt a mai meglruuyá16 "fűknél fogva könnyebb í kodó kulák múltbeli tevékeny11.3“ Jennek, mint a helyes > gét. Meg kell szólaltatni uzo',a! Il'anyitás és az állami f akiket közvetlenül kizsákmán??01. Politikai tömegmunkó' volt cselédeit, napszámosokat, jno .11 .támasztása. Különös" kölcsönvevőket. A falusi agi^r,, tllno az adminisztratívreno ban a kuláksiigot nemcsak sz‘ ‘ "'ágé húzódás a fe«ve- szerint. lianem mint rllenség.j . !"®pszi!íírdítása, vagy a beadás tályt is le kell leplezni, atrt,u,-«MceI. nagybirtok-rendszer utóvédj< A . tömegmozgösító rvvwnvnf imperial isták háborús í^llnk’a. Mogjavításához emelni szrfjvetségese. Háború árán a vezetés színvonalat- r-­visszanyerni régi kizsál Vezetőségünk országos szerepét a nagybirtok-re n-v,.l.íist ari tehát a kérdéseket ói a osendőríerrorral, a dőlj 'oh'han orszsígos érvénnyel rasztok nyomorával egyill feI- Pártbizottsága ink munkáját t„ Iák „passzivitása” — -( J 1 fe" ezt az elbújást passzivi s us a. S. oldalon.) £

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents