Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

JÚLIUS 1, KEDD NÉPLAP >3 A PÁRT FELVILÁGOSÍTÓ MUNKÁJA A TÖMEGEK KÖZOT1 nalával, seta a munkásság, sem a parasztság, sem az értelmiség kö­rében. Vsak ügy tarthatjuk és fn- halhatjuk a, szocializmus éplésé- ne': illemét, ha a mod a list a nniii- kaf egyelem visszaszorítja üze­meinkből és mezőgazdasági, {érmé­ié síink szocialista szektoraiból a fegyelmezetlenség polgári öröksé­gét; ha emeljük az állampolgári fegyelmet egész népünkben; ha fo­kozzuk ipari és mezőgazdasági ter­melésünkben az új technika elsajá­títását, s ha mindezt alátámaszt. juh a, marxizmus-leninizmus világ­nézetének elmélyítésével népünk­ben. Gondolják el elvtársak: mi volt a könnyebb? Arról meggyőzni a munkást, hogy zavarja el Choriné- kat és a \V;iss bárókat és a mun­kapadok után foglalja el az igaz­gatói irodák íróasztalait is —vagy a mai feladat: a kispolgári fegyel­mezetlenség, önzés, haszonlesés le­győzése és az. önkéntes, öntudatos szocialista munkafegyelem legszé­lesebb elterjesztése? Vagy mi volt nehezebb? Arról meggyőzni a . pa­rasztot, hogy a papok és a grófok birtokait vegye saját tulajdonába, vagy árról-e, hogy fordítson hátat az évezredes egyéni gazdálkodás­nak ás lépjen a szocialista terme­lés útjára? Klasszikusaink tanítá­sa, a tények, a Szovjetunió és a magunk tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy a nehezebb feladat az utóbbi, ami nagyobbrészt még hatra van. A megnyugvás, az önelégültség, sőt gyakran az opportunizmus hi­báival terhelt politikai munkával a tömegnevelésnek ezeket a fel­adatait elvégezni nem lehet. Meg nem hátráló harcos és szívós tö- megmunkára van szükség, amely­ben megtalálja a maga napi harci feladatát minden egyes párttag és tagjelölt, sőt a pártunk mögé sora­kozó rokonszenvezők óriási töme­ge is. I’oütikal nevelőmunkánk színvo­nalát és állandóságát mindenek előtt azzal biztosítjuk, hogy moz­gósítjuk és harcbavisszük a töme­geket a I f. kongresszus határoza­tainak megvalósításáért. Tömeg- fel világosító munkánk feladatait megszabja,: a felemelt ötéves terv: a falu szocialista átalakítása; az éleződő nemzetközi helyzet, amely a békeharc. a hazaszeretet és az állampolgári helytállás fokozá­sát elsőrendű feladattá teszi. Vegyük sorra a népnevelömunka elsorolt feladatait. Az ötéves terv végrehajtása egy­értelmű a szocializmus szilárd alap­jainak megépítésével hazánkban. Jobban meg kell világítanunk az idei. döntő tervév főcélját: ez az alapanyagbázis, vagyis a szén-, vas olaj- és villamosenergia-lermelés kiszélesítése, továbbá a. gépgyártás fokozása. Ebben az évben a vas- ős acéltermelésünk megközelíti az eredeti ötéves terv teljes elő­irányzatát. Nyersvas-, acél- és hengerelt« cél termelésünk már eb­ben az évben eléri a háború előtti termelés 220—225 százalékát.. .Most végezzük azokat a nagy beruházá­sokat, amelyek biztosítják az öt­éves terv legfontosabb alkotásainak a Sztálin Vasműnek, a diósgyőri kombinátnak, a borsodi kooperü dónak, a tiszalöki öntözőmünek, a budapesti földalatti gyorsvasútnak időre történő megépítését. Több mint i50 új ipari tizem kezdi meg ez évben a termelést. Mindehhez négy,milliárd forinttal többet for­dítunk a beruházásokra, mint az elmúlt esztendőben. E feladatok együttes megvalósítása megköveteli, hogy ez az év döntő legyen a terme­lékenység emelése, az önköltség csökkentése, a takarékosság, a munkafegyelem megszilárdítása te­rén. Rendszerünk fölénye megmutat­kozik népünk életszínvonalának fokozatos fejlődésében is. Hason­lítsák csak össze ezt az imperia­lista rádiók szájalói saját doigo. zóik helyzetével még akkor is, ha hozzáadják a gyarmati százmil­lióktól elrabolt élelem morzsáit^ vagy a munkanélküli családok mil­lióinak szájútól elvont falatokat. A kapitalista országok dolgozói nem mondhatnak egyebet maguké­nak, mint amit megesznek; vagy magukra húznak. Az imperialisták azzal dicsekszenek, —. legalábbis a ..haladott" kapitalista országok­ban, mert a gyarmatokon ezt stm mondhatják, — hogy enni adnak annak a munkásnak, rkit d úgoz- talnnk és még azt is ’ehetővé te­szik számára, hogy ruhát húzzon magára. Természet risen csak akkor és addig, amíg oly szerencsés az iile'.ő, hogy van munkái«, egyéb­ként milliószámra felfordulhat a családjával együtt. Meg lehet ér­teni a kapitalista országok munká­sát, ha mindenekelőtt a borítékon és a bevásárló szatyor tartalmán méri le helyzetét, mert hétről hét­re az élete függ ettől. A mi dolgo­zóink helyzetét egész életünk mrg- javq,!áaa tükrözi, —- az elsőrendű életszükséglet! cikkek csakúgy, mint a kultúrjavak, a hatalom gyakorlásából következő szabadság: mindaz, ami összehasonlíthatatlan­ná teszi a mi dolgozóink helyzetét az „élenjáró” kapitalista országok dolgozóival és munkanélkülijeivé'. Az összehasonlítás lehetetlen, mert a mi gazdag életünk néni fér bele es.v csarnoki bevásárlókosáibn. — Próbálják csak az imperialista rá­diók szónokai indexszámokkal ki­fejezni azt, hogy a mi dolgozóink örökre megszabadultak a munka­nélküliségtől, a létbizonytalanság• tói. Kidicsekedhetnek, hogy a mi dolgozóink „életszínvonalából” mindez hiányzik, náluk viszont bő­ven rendelkeznek ezzel. Fejezzék csak ki „életszínvonal-különbség­gel”, hogy nálunk nincsenek gyá­rosok, bankárok, földesurak és im­perialista tábornokok. Miféle in­dexszám tükrözi azt vissza, hogy nálunk a nép fiai állnak az üze­mek élén, a nép gyermekei vezetik a hadsereget és a minisztériumo­kat ? Próbálják csak kifejezni index számmal, dollárral, vagy hazugsá­gaik nagyságával azt a különbsé­get, hogy nálunk hatalmon, náluk rabságban van a dolgozó nép. ők a mi dolgozóink életszínvonalává] végső fokon csak egyet tudnak szembeállítani: a halál színvona­lát, az imperialista háborúk, tömeg- gyilkosságok, népek kirablásának, nemzetek rabságának a színvona­lát. Sztálin elvtárs megállapította, hogy a szociaiizuibs alapvető gaz­dasági törvénye a társadalom anyagi és kulturális szükségletei­nek maximális kielégítése. Lehetet­len népünk való helyzetét kizáró­lag az életszínvonalon, tehát e szükségletek kielégítésének egyet­len, mégoly fontos csoportján mér­ni. Ami dolgozóink számára az a különbség a fogyasztási cikkek és a termelőeszközök gyártása között, hogy az első nap mint nap nyújtja jobb munkájukért a jobb ellátást, a második eljövendő évek­re és évtizedekre biztosítja a nö­vekvő árubőséget, szocialista rend­szerünk fölényéj és megingathatat­lan erejét. Agitációnk számára mindebből az következik, hogy ezen kérésziül is milliók érdeklő­dését lehet és kell magasabb fokra emelni ötéves tervünk egésze, de különösen jelenlegi főcélja, az alapanyag és gépipar fejlesztése i raiít. A terv teljesítéséért és túltelje- sí léséért- folyó politikai tömegmoz­gósítás sikere mindenekelőtt ver- senyagltációnkon múlik. A legutóbbi és a tavalyi rövid verseny szaka szo­kat az jellemezte, hogy a dolgozói felajánlása, lelkesedése magasabb fokon állott, mint maga a teljesít­mény. Ennek első és alapvető oka, hogy a dolgozók szocialista kötele­zettségvállalásainak végrehajtását nem segítjük eléggé megfelelő 'nyíl vántartássai. ellenőrzéssel és nép nevelőmunkával. A dolgozók ebből azt a következtetést vonják le, hogy szocialista kötelezettségvállalásai­kat üzemi párt- és szakszervezete­ink, valamint a műszaki vezetők nem méltányolják, lebecsülik. Ter­jed az a nézet: „ha teljesítem fel­ajánlásomat, jő. ha nem, úgyis jó, senki nem kéri számon tőlem”. Soroljuk el röviden a versenyt alátámasztó politikai munka leg­fontosabb feladatait: 1. Agitációnk céljává a felajánlások válogatás- nélküli gyűjtése helyett a vállalá­sok teljesítését kell tenni. 2. A tel­jesítés nyilvántartása és a folya­matos ellenőrzés megkönnyítése cél­jából az egyéni vállalások alapja általában a teljesít ményszá/alék legyen, a helyi követelményeknek megfelelően kibővítve a minőség, a takarékosság, a munkafegyelem megszilárdítására vonatkozó válla­lásokkal. ", Fel kell karolnunk a területi vállalások új. eredményes versenyformáját, amelyben nem­csak egy egy üzem, hanem egész iparág és terület dolgozói egyesítik Felajánlásaikat. A borsodi kohásza­ti üzemek, Kztálinváros építői és az RM Müvek dolgozóinak nagyjelen­tőségű kezdeményezését teljes erőnkkel támogatni kell. a területi versenynek ez az új formája nagy­ban növeli a helyi párt- és szak- szervezetek felelősi égét és aktivi­tását, fokozza a közös vállalást tevő üzemek egymásközti versengését. 4. A verseny megjavításának ta­lán legdöntőbb feltétele a műszakiak jobb bekapcsolása. Elsősorban raj­tuk múlik, hogy minden egyéni és közös verseny-vállalás megfeleljen az adott munkaterület aktuális ter­melési követelményeinek. Rajtuk múlik a hosszabb verseny-szakaszok nyújtotta lehetőségek kihasználása a termelés folyamatos, ütemszerű fokozására. Rajtuk múlik a ver­seny alátámasztása jobb anyagellá­tással, munkaszervezéssel, az állás­idők csökkentésével, a fegyelem ja­vításával. A munkások és műszakiak ssoros együtt m üködése Elvtársak! A feladatok ilyen egyszerű számbavétele még nyitva- hngyja a mun ka versennyel kapcso­latos legdöntőbb elvi kérdést Sztá­lin elvtárs tanításaiból tudjuk, hogy a szocialista munkaverseny termelésünk fő hajtóereje s egy­úttal a munkához fűződő szocia­lista viszony legfontosabb iskolája. Ezekben az években, amikor üze meinkben százezrek tanulnak meg szocialista öntudattal gondolkozni és dolgozni — neveljük dolgozóin­kat mindenekelőtt a szocialista kötelezet iség vállalások komolysá­gára. az adott szó szentségére. Nemcsak a termelés és a tervtelje sites alapvető érdekeit, hanem e nagy nevelőmivnkánk eredményeit ássa alá. aki fölényesen, bizalmat­lanul, bürokrata módjára kezeli a dolgozók felajánlásait, a Rákosi elv­társnak tett termelési ígéreteket. A munkaverseny, melyet Sztálin elv­társ a dolgozók „forradalmi önkri­tikájának” nevez, elsöpri útjából a régi technikához tapadó aggályos- kodást a terv teljesítését illetően. Ez a forradalmi önkritika kritiká­vá változik az olyan minisztériumi emberekkel, igazgatókkal, műsza­kiakkal gzemben, akik nem támasz- kodnak eléggé a munkások kezde ményezésére, akik zavaró tényező­nek tekintik a dolgozók felfokozott termelési aktivitását, akik csak annyit vesznek észre a versenyből, hogy növekszenek a nyersanyag- és energiaellátási gondjaik és nehezeb­ben boldogulnak a megcsontosodott, régimódi munkaszervezéssel. Vannak igazgatók és műszakiak, akik úgy képzelik, hogy a világ természetes folyásához tartozik, ha az anyagszükséglet selejtgyártás következtében növekszik meg. Van­nak, akik rendbenlévő dolognak tartják, ha többtermelés címén többszörös munkaidőtiUlépés, s en­nek következményeként munkabér alap-túllépés mutatkozik. Viszont zavaró tényezőnek tekintik, ha a verseny lendülete követel több nyersanyagot, energiát és szerszá­mot, a növekvő termelési kapaci­tást jobban kihasználó, rugalmas munkaszervezést. Agitációnk sikere és eredménye az is, ha a dolgozók harcolnak a fogadalmuk teljesíté­séhez szükséges műszaki feltétele­kért és egyáltalán nem elégszenek meg a felajánlások megtételével. Amennyire helyesen és joggal kö­veteli meg minden igazgató, mű­helyfőnök. mester, hogy a műszak- kezdésnél, sőt a műszakkezdés előtt minden dolgozó munkára ké­szen ott legyen munkahelyén, ugyanilyen joggal követelhetik meg ezek a dolgozók, hogy álljon ren­delkezésükre a nyersanyag, a szer­szám, a rajz. vagy t ^ megbízatás. Azt kívánja flM telik ezek a dolgozók, lv-e lem kötelezettsége kétohes' . ők nemcsak idejüket, hn.í'jf) kaldejliket akarják az tölteni, nemcsak a regge-\t^v. lebélyegzéssel, hanem kétrU -. munkájából nap mint nap IA• ^ több és jobb termékkel aK"~. helytállni a-z üzemekben ■'a A Ugyanakkor, aki oktalan mó ! elijeszti a műszakiakat, azt te's amit a kapitalisták, akik mind eszközzel azon voltak, hogy „am-,-, nők és a munkások között a szak: dék a legnagyobb legyen”. (Rákom. Ezek u törekvések találkoznak a imperializmus törekvéseivel, aroel a népi demokráciák országai! mindenütt igyekszik szembefort. ni a műszakiakat a munhnsoki Meg kell értetni, hogy az értele ség nem a régi már. A kapital!/ mus viszonyai között csak egy pa­rányi rész képes arra, hogy sza­kítson a burzsoáziával és a mun­kásosztály oldalára álljon — a szo­cialista építés idején a ritka kivé­telből tömeges jelenség lett. Ugyan­akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az értelmiség sem mindig elég szilárd, könnyebben visszacsú­szik. mint az élenjáró munkás. Látnia, tapasztalnia kell pártszer ve.zelei.nk állandó támogatását. Fz meggyorsítja, kiszélesíti műszaki értelmiségünk fejlődését, amely ab­ban nyilvánul meg, hogy felkarolja' a munkaversenyt, jobban szervezi az anyag- és szerszámellátúst, se gíti a helyes kezdeményezéseket ugyanakkor keményen feli, rendbontókkal, • lógósokkal sze él azokkal a jogokkal, arae népi demokráciánk felruház',, az alapon jön létre az éh ( munkások és műszakiak szóró együttműködése, amely a szocializ­mus építésének hatalmas előrelen- dítője: áldásos hatással van mind a műszaki tudományos fejlődésre, mind a termelés emelkedésére. A műszakiak átveszik az élenjáró munkások példamutató munkastílu­sát, maguk is kezdeményezőkké vál­nak, ugyanakkor a munkások elsa­játítják a magasabb műszaki kép­zettséget, ami gazdagítja az újítási lehetőségeket, növeli a munka ter­melékenységét. A munkás-paraszt ' szövetségről Az ipari termelés után rátérünk a másik alapkérdésre: a munkás paraszt szövetséggel és a mezö.ga daság szocialista átszervezésé' kapcsolatps politikai munkára. Dolgozó parasztságunk emléks? arra, hogy a földosztás ciJvekf nek leverésétől kezdve mit kösz-' hét a munkásosztályhoz fa­tes tvéri szövetségnek. Kapó det, kapott védelmet a ,.f roham” visszaveréséhez 1 Kapott vezetést és segítsége úri rend visszaállítására !> reakció eileni harcban. Kaps, anyagi termelési támogatást. A dolgozó parasztság szövetsége módján viszonozta ezt. Föl őzödé segítséget adott a munkásságnak a reakciós nagybirtokos és tőkésosz­tály megsemmisítéséhez. Erősödé harcban áll a falu kapitalistáival, ; kulákokkal. A dolgozó parasztság elismeri és saját érdekében tűrne gatja a munkásosztály vezetését. A munkás-paraszt szövetség "szr rosabbra fűzésében helytelen lenn azonban kizárólag az eddigi ered menyekre támaszkodni, bármily na gyök is azok. A munkásság és parasztság szí' vétségének más volt a tartalma fordulat éve előtt és más lett : óta, amióta az országbnn a inunk osztályé lett az osztatlan hutai és napirendre került a szocia mus alapjainak lerakása, neanc. az iparban, hanem a mezőgazda? ban is. Szükséges, hogy e-s ->J k csola tosa n ein 1 ékezető n kly j ; n ^jz Sztálin elvtárs tanítását h nekünk nem akármilyet j,- €Itl paraszt szövetségre vai 'PpY günlt, hanem csak olyan . ben biztosítva van a mur vezető szerepe, amely erői ■ kásoiztály pozícióit a veí i A , (Folytatása a j. ,g ytatas a S. oldalról.) 1 az a veszély: ha az átfogó lyeh felvetett célok a pártlii- gok határozataiban is ugyan­éi ennek meg. akkor az átfogó talúuossá válik, egyszerű is- s lesz. Pártbizottságaink •/in a postás szerepét játsszák, a helyi politikai töiuegmiinkt gozása helyett a „levitel ütem. t” határozzák el. lyosbítja ezt a hibát, hogy a agit.-prop. osztálya nem nyújt 'elelő segítséget. Mi magunk is ran megelégedtünk u megtar­ts és továbbítás ilyen formális mtervével”. ahelyett, hogy ta­taiatok felhozásával és átadá- ', a határozatok politikai lé­inek mélyebb magyarázatával rnénk emelni a helyi politikai legmunka színvonalát.- Itt említeni meg, hogy nem eredményt értünk el Révai elv­áltai a kongresszuson oly álé bírált „funkcionárius zsurgon” .zdése terén. Ila tisztán stílus rdése lenne, akkor is jelentőaé- t kellene ennek tulajdonítani, e itt többről van szó: az ilyen •fixatekert, magyartalan, axníp- ;k érthetetlen bürokratikus to'.- íjnyelv, bürokratikus gondolko- ástuódpt tükröz és sehol sem pusz- ,-t annyit, mint a tömegek közt éigzett felvilágosító munkában. A yelv és a stílus könnyítse — és ,o nehezítse pártunk politikájának lépszerőségét a tömegek között. A politikai tömegmunka lebecsü­lése következtében pártbizoftsá- ;aink jór^-sze nem nagyon tudja ntt kezdjen a tömegszervezetekkel. <em, ismerik fel, hogy a párt rao- 'hopvetőből nem a tömegszer- jelentőségének csökkenése, onem fokozódása következik. Tér. aeléeíihk emelkedésével együtt a zivkszer-,-ezetek tagszáma terme- «•lesen sokkal nagyobb ütemben ivekszik, mint pártunk tagiétszá- Ug.vanez vonatkozik a DISz.- . melynek transzmissziós fel- i nemcsupún az ifjúság ne- nek egyre nagyobb jelentősé, att növekszenek, hanem a párthatározat folytán, mely VTvOrlg a fiatalságot túlnyo- zt a DJSz. szervezetre bízza. >aj gyökere ott van, hogy aki karja a tömegeket naponta őz.ci és mozgósítani, az nem -is'-ínségét a transaniisz- ^.-52 ■ ' •üs^y-két példát: a szak­joggal kapnak kriti- saversenyban mutatott miatt, de melyik ,bIzott?|dg volt az, amely a sa- területéu biztosította volna a i ’ I szakszervezeti szervek számú. az őket megillető elsődleges Topét a munka versenyben? Jog­kritizáljuk a szakszervezeteket, ..,g.v' w?m foglalkoznak eléggé h m u nkás védet ernimel, a kollektív szerződések betartásával. De párt­bizottságaink nem azt tartották-e inkább a dolgok rendjének, hogy a s za kszerv ezeti f u nkc iónár i n sok mindenben aktívak legyenek, csak éppen elemi szaksze-vezeti felada­taik elvégzésében nem? Ha jobbra-j balra való elhajlások tapasztalha­tók a szakszervezeteknél, ez nem. csupán a szakszervezeti vezetés, h írem a pártbizottságok politikai níiinikáját is vádolja, mely nem is- leri fel, hogy nagymértékben a •megszerveZetek mozgósításán lilik, hogy milyen széles tömegé­rt tud átfogni népnevelő mun ink. . Rá rt’/i-zc.btsúgaink munkájának orolt hiányosságai távolról sem iiánosak. Számos példa van ar- hogy pártbizottságaink magas­aim! ú és tervszerű felvilúgc- munkával oldják meg a meg- i és tömogmozgósítás felada- 'lelyeenek tartottuk azonban, tt a Központi Vezetőség ülé- Jes nyomatékkai elsősorban ra irányítsuk a figyelmet. evelőmunkánk feladatairól egek felvilágosításának és -sének hiányosságai annál ■neöbek, mert a szoeializ- .éséuek olyan feladataihoz ok, amikor nem elégedhe- aeg a szocialista öntudat, tartás, fegyelem mai színyo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents