Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-24 / 146. szám

NÉPLAP 1952 JÚNIUS 24, KEDD SUaMBEaBMHMWWaiMMIMmMiecm PART ÉPÍTÉS _______________★ A kislétai pártszervezet népnevelő értekezletéről Alig pár nap választ már el ben­nünket a mezőgazdaság egyik legna­gyobb, legfontosabb munkájától, a kenyér betakarításától. Falusi nép­nevelőinkre igen nagy feladat vár a szemveszteségroentes aratás és cséplés elvégzésére való mozgósítás­ban. A kislétai pártszervezet is ezeknek a feladatoknak megbeszé­lésére hívta össze népnevelőit, Me: gyénk valamennyi községében a na­pokban fognak szintén népnevelő­értekezletet tartani a községi párt- szervezetek. A kislétai értekezlet tapasztalatait használják fel a párt- szervezetek a népnevelő értekezletek előkészítéséhez. A titkári beszámolóban helyes volt az, hogy Nyíri elvtárs mindenekelőtt a nemzetközi kérdé­sekről beszélt. De helyesebb lett volna, ha főleg a kapitalista orszá­gok parasztjainak sorsáról, az ő aratásukról beszélt volna, összeha­sonlíthatta volna a tőkés országok és a népi demokratikus országok dolgozó parasztjainak helyzetét., A „Rákóczi" tsz.-ből igen jó pél­dát említett meg a titkár elvtárs, hogy az elmúlt évben, sőt még ez év elején is a politikai munka hiányának következtében igen laza volt a munkafegyelem, a tagok nem becsülték a szövetkezet vagyonát, nem érezték azt magukénak. Ez ab­ból is adódott, hogy a földterületet ta­valy nem osztották fel egyénekre, A minisztertanács határozata után a pártszervezet a legjobb népneve­lőket osztotta be, hogy a határoza­tot kisgyűléseken ismertessék. Hiba volt azonban, hogy a titkári beszámoló csak a Rákóczi” tsz.-ből említett meg példákat és nem fog­lalkozott a községben lévő másik tszcs.-vel, a gépállomással és ma­gával-a községgel. Ez.a hiba pe­dig abból adódik, hogy a titkári beszámolót, amit "az egységes veze­tőség titkárának, illetve helyette­sének kellett volna megtartani, a ..Rákóczi'’ párttitkára tartotta meg. Helyesen hívta fel a figyelmét a népnevelőknek NyirL elvtárs, hogy a felvilágosító munkát kinn a dol­gozók között a munkahelyen vé­gezzék. A népnevelők valóban sok­kal jobban tudnak azonnal ott a munkahelyen érveket felhozni az aratás-cséplés gyors elvégzésére. De nem volt példa a titkári beszá­molóban arról, milyen károk szár­maznak abból, ha csak egy napot is késnek az aratással, mennyi szemveszteséget jelent az a tsz-ek tagjainak, az országnak. A beadásról nem feledkezett meg Nyíri elvtárs beszámolójában. De meg kellett vol­na említenie, hogy a tsz-íagok csak úgy vihetik majd terményei­ket a szabadpicra, ha a szövetke­zet teljesítette állammal szembeni kötelességét. Politikai munkára van tehát itt is szükség, felsorolni azo­kat a gazdag ajándékokat, amit a község kapott a 3 és az 5 éves terv során. A szépen berendezett tanács­teremről, a villanyról, a gépállo­másról kellett volna beszélni, arai megkönnyíti a tszcs-k munkáját. f;s nem mondta el, hogy a terve­zett kultúrházat is csak akkor tophatják meg a két új fúroíc- kúttal és a villanyhálózat kiböví- 1 lésével együtt, ha ők is igyekeznek szemveszteség nélkül aratni, ha igyekeznek a beadásukat minél na­gyobb százalékban teljesíteni. Nem mondta el Nyíri elvtárs azt: sem, hogy a termelőszövetkezeti tagok közép- és főiskolás gyermekeinek ellátása is a dolgozó parasztság feladata. Azért is teljesíteni kell a beadást, mert csupán Kislétáról 90 diák tanul középiskolában és az ősszel még újabb 10 gyerek megy továbbtanulni. 6—8 fiatal tanul egyetemen és ezeknek a száma is kettővel nő az ősszel, az ipari ta­nulók száma is 30 körül van. A múltban bizony nem volt alkalma a dolgozó parasztok gyerekeinek ta­nulni. Egyedül Gebriné adta kö­zépiskolába a gyerekét, de 5 Is félbehagyta a tanulást, mert nem bírták a sok költséget. Gondos­kodnunk kell tehát az iskolások­ról, akárcsak néphadseregünk tag­jairól, akik a kislétai dolgo­zó parasztok békéje felett is őrködnek. 7 katonatiszt került ki a községből és még többen iskolán vannak. Ott vannak aztán a falu ellátatlanjai, azon felül az a 12 traktorista, akik a tsz.-ből kerültek ki. De nem utolsó sorban azok a városi dolgozók, akik gépekkel könnyítik meg a létaiak munkáját is; akik ruhát, cipőt adnak a falu­nak. Ezeknek ellátásáról gondos­kodunk, ha teljesítjük becsülettel a beadást. Hasznát pedig minden létai dolgozó paraszt érzi majd a szabadpiacon. A beszámoló legnagyobb fogyaté­kossága az volt: nem foglalta össze a népnevelők feladatait, nem adott kellő helyi érveket munkájukhoz. De keveset beszélt arról, hogy milyen eredményeket értek már el eddig és milyen mód­szereket alkalmaztak. A termelő- szövetkezetek pártcsoportjai'ban pe­dig igen helyesen szerveznék meg a mindennapos sajtóolvasást és a csoportos agitáció más formál is ismerték Kislétán. Nem elég az sem. hogy csak a csoport tagok dolgozzanak az aratás- ceéplés nagy munkáiban. Ahhoz, hogy harcolni tudjanak minden szem gabona megmentéséért, fon­tos, hogy bevonják a családtagokat is a munkába. A titkári lieszámo- lóból teljesen kimaradt az a rész, amiben a családtagok meggyőzésére hívná fel a népnevelő!-; figyelmét. A gyors aratás azért is fontos még, hogy a másodnövények mag- vai minél előbb földbe kerüljenek. Ha Gorzó elvtárs, az „Uj Élett’ párttitkára nem beszél hozzászólá­sában a másodnövény-vetés fontos­ságáról, idegen ember nem is tud­ná, hogy Kislétán egyáltalán szá­mítanak másodnövényt vetni. Pedig a kislétai határban nem kevesebb, mint 600 hold másodnö- vény elvetését tervezik. A kislé- taiak már cseppet sem idegenked­nek a másod-növény vetésétől, mert az elmúlt évben is bőven biztosí­tottak ebből takarmányt jószágaik számára. A pohánka például hol­danként 6 mázsát fizetett. i Esztári elvtárs, a Rákóczi elnöke felhívta a népnevelők figyelmét, ők is ügyeljenek a munkaszerve­zésre, nehogy a mimika dandárja közben felboruljon a brigádszerve­zés. Ez fontos azért, hogy a mun­ka folyamatosan haladjon, mert csak így tudják idejében elvégezni a terménybetakarítást, de fontos azért is, mert a cséplés után tud­ják meg. hogy melyik brigád meny­nyit termelt egy holdon és a ter­ven felüli ;ennésért mennyi pré­mium illeti. De könnyen elveszít­hetik a prémiumot, ha késnek az aratással és kipereg a szem! A népnevelő módszerek közül igen fontos a csoportos agi­táció. A népnevelő értekezleten azt is meg kellett volna beszélni, hogy a népnevelők használják fel az ebéd-szünetet arra, hogy közben egy-egy újságcikket elolvassanak és azt közösen megvitassák, vagy | rövid röpgyűlésen beszéljék meg a legsürgősebb feladatokat. Ne ha­nyagolják el azonban az egyén', agitációt sem. mert azzal tudjál, az egyes tsz.-tagokai mozgósítani a még jobb munkára. Mindezeket a feladatokat köny- nyeo megoldhatja a kislétai párt- szervezet, hisz számos jó népnevelője van, akik nemcsak buzdítanak a több és jobb munkára, hanem maguk is élenjárnak. A Rákóczi íaz.-ben pél­dául Farkas Imre, Bihari Gusztáv másfél—két munkaegységet teljesí­tenek naponta. Szántóné, Besenyő Erzsébet, Kocsis János, Gorzó Sán­dor pedig 200 százalékon felül tel­jesítenek. De az új éled fscc-s.-ben is vannak ám jó, élenjáró népne­velők. Varya, Miklós, Madácsi Pé­ter már közel 60 évesek és szorgal­mas munkájukkal sokszor jóval mögöttük hagynak fiatalabb tago­kat is. A kislétai népnevelőkben van kommunista felelősségérzet, ezt bi­zonyítja az is, hogy a munkában a legjobbak közt van-nak, s számos tennivalóra hívták fel a figyelmet az értekezleten. Arra, hogy legyen jó a kaparó, az úttörők ;s segítse­nek a szem veszteség elleni harc­ban. Gorzó elvtárs helyesen java­solta azt is, hogy szervezzenek a termelőszövetkezetek külön ifjúsági brigádot, hadd mutassák meg ere­jüket a fiatalok! A Rákóczi tsz. Tót/t-brigádjában például az ifjú­sági munkacsapat tagjai átlagosan másfél munkaegységen felül teljesí­tenek és bizonyára még jobban dolgoznának, ha egész brigádjuk volna. Nem volt szó az értekezleten a gépállomási népne­velők előtt álló feladatokról. Pedig igen komoly feladat vár a gépállomás dolgozóira is a szem- veszteségnólkiili aratás-cséplés mun­kájában, a Bredjuk-módszer beve­zetésében. S a népnevelőknek itt is feladata a buzdítás, a verseny­nyel való törődés. Mindezekért a hibákért azonban nem egyedül a titkár elvtárs a fe­lelős. A járási pártbizottságnak sokkal nagyobb segítséget kellett volna adni a titkári beszámoló el­készítéséhez, a helyi példák kidol­gozásához. A JB. ugyan kiküldte az egyik munkatársát az értekezlet előkészítésére, de ő nem járult hoz­zá, hogy csakugyan a népnevelők feladatait, érvelt beszéljék meg. — Valójában nem sokban különböző t az értekezlet a tsz.-tag«ág gyűlé­sétől. A JB. munkatársa segíthetett volna olyan érvek kidolgozásában, hogy például rnit jelent Ivislétának. ha négy-öt napot késnek az ara­tással. Az elhullott szem csaknem a beadás felét jelentené a ísz.-ek részére. Vagy szemléltetően kiszá­molták volna, hogy hány forinttal csökkenne a munkaegység értéke, ha egy két napot késnek az aratás­sal. Ha segített volna a JB. ki­küldötte a beszámoló előkészítésé­ben, akkor nemcsak kizárólag egy tsz.-rő! beszélt volna Xylri elvtárs, hanem a másikról is és a gépállo­másról, valamint magától köz­ségről is. legyen ez az értekezlet tanulság a megye valamennyi pártszerveze­te, de elsősorban a kislétai párt szervezet számára a titkári beszá­moló elkészítésében, a népnevelők­kel való foglalkozásban. Miklóssy István, görögiiatolikus püspök, a „Ferencz Józseí-rend“ lovagja, főrendiházi tag üdvözlő beszéde Horthy Miklóshoz 1920 április 15-é»i Nyíregyházán A Horthy-fasizmus 25 esztendeje alatt az egyházi reakció a főpap­ság vezérletével teljes mértékben kiszolgálta a fasiszta terror-ural­mat, segítő kezet, nyújtott a nép­elnyomásban. a második világhábo­rú kirobbantásában. Az egyházi reakció segítőkezet nyújtott abban is, hogy elhintse a dolgozók között a más népek iránti gyűlöletet. Pro- hászka és társai vad nacionaliz­musa nagymértékben elősegítette azt, bogy a hitleri nácik oldalán a magyar uralkodóosztály a dolgozók tízezreit vigye vágóhídra a Szov­jetunió ellen. A főpapság az első perctől kezdve hűséges támogatója volt Horthyn'k. Ennek egyik jel­lemző dokumentuma az az üdvöz­lőbeszéd, amelyet Miklóssy István görögkatolikus püspök, a „Ferenc József-rend” lovagja, főrendiházi tag mondott el 1920 április lő-én: „Főméltóságú kormányzó úr! Káptalanom és papságom képvi­seletének élén a ha.idúdorogi görög- katolikus magyar egyházmegye hó­dolatát mutatom be főméltóságoü- nak. , Hazánkban a nyelvi megoszlás viszonyai szerint, évszázadok óta volt püspöksége a görögkatolikus szlávságnak. Voltak püspökségeik a románoknak. Csupán a magyar görögkatolikus „nem lelte honját e hazában". Folyó évszázadunk első tizede is elhaladott fölöttünk, míglen Kven- Héderváry gróf és Zichy János gróf egybevágó, hazafias érzelme s tevékeny erélye reánkirányította szívjóságáért éppúgy, mint uralko­dói bölcsességéért mél'án magasz­talt, az úrban immár elpihent I. Ferenc József király figyelmét (ez volt az a Habsburg-zsarnok. aki kegyetlenül vérbefojtotta az 1S48-- 49 es magyar szabadságharcot, ki. végeztette az aradi vértanúkat, majd 1914-ben imperialista háború­ba sodorta idegen érdekekért Ma­gyarországot, — szerk.), — aki X. Pius pápával egyetértőleg a hajdú- dorogi egyházmegyét megalapí­totta. ­Egyházmegyénk célja kettős. Ál­talános: vallási az egyik. Különle­ges: magyar, nemzeti a másik. •Jelen alkalommal az utóbbit kí­vánom kiemelni. Keleti nyelvhatárainkon állandó­an akadályozta nemzeti Irányú fej­lődésünket az oláh agresszivitás. Hasztalan igyekeztünk iskolák szer­vezésével érdekeinket körülbástyáz­ni. Az agitáció a templomokba vo­nult s ezekben fojtotta el a haza­fias érzés fejlődésnek indult csi­ráit. Ki kellett venni a haza ellen­ségeinek kezéből az iskolával együtt a templomokat. Menteni kellett a menthetőt, legalább az olyan helye­ken. ahol a színmagyar görögkato- liknsság eloláhosodásámak munká­ja a legszembeötlőbben éreztette hálását. A mentés aktív munkájában, saj­nos, a Székelyföldön, valamint Szatmár és Bihar vármegye terii'e- tein — melyekre hatóságom kiter­jed — átmenetileg gátolva va­gyunk. De bízom a jóistenben, aki szorongattatásunk gyötrelmei nap­jaiban Hunyadi lelkét küldte alá a földre, hogy az főméltóságodba szállva, mentse meg e bont. (Nem átallötta ilyen szemérmetlenül sér­tegetni a püspök Hunyadinak, a nagy hadvezérnek dicső emlékéi. — szerk.) Bízom abban, hogy rö­vid időn belül ott folytathatjuk, ahol elhagytuk. S ezt már most — okulva a legközelebbi múlt esemé­nyein — kétszeres éberséggel s hatványozott erőfeszítéssel teljesí­teni legszentebb kötelességünknek ismerjük. Midőn főméltóságodat üdvözölni szerencsés vagyok, egyben arra ké­rem, terjessze ki államfői' gondjait egyházmegyém zsenge, kezdő intéz­ményére. (Horthy kiterjesztette „államfői gondjait” — internálták meghurcolták Cs. Pap György ho- dászi görögkatolikus kántortanítór, mert a Tanácsköztársaság idején a nép mellé állt. Súlyos fogházbün­tetésre és 25 botiitésre ítélték el; Horthy banditái Nádassy Mihály révaranyosi görögkatolikus kántor­tanítót. mert Újhelyi földbirtokos földjét felosztotta a szegényparasz. tok között ugyancsak 1919-ben. — szerk.) Szinte ügy érzem, úgy látom, mintha a haza megszemélyesítője állna előttünk s az isteni Mester szavaival mondaná: „amit egynek a legkisebbek között cselekedtek nekem cselekszitek". A hősi kar hont menthet, az erő és szorgalom a romok helyén új építményt állíthat: ám a hazát a jövő számára megtartani csak ál­landó. tervszerű intézményekkel vagyunk képesek. Ifjú egyházme­gyém eme intézmények legszcré- nyebbike, de fontos rendeltetésé­nek megfelelni kíván. Éppen ezért bizalommal számít főm él lóságod pártfogására. Isten áldja, óvja s igen soká éltesse a kormányzó űr öfőmélt óságát.” Eddig az üdvözlőszavak. Ezután liálaadó mise következett a temp­lomban Horthy, az orgoványí és siófoki vérengzések hóhéra részvé­telével. űgylátszik, a vért akarták szenteltvízzel leimádkozni a gyil­kos kezéről. Hiábavaló kísérlet, bár ezerszer és tízezerszer próbál­ták ezt meg a fekete reakció iigj’- nökei a Horlh.v-fasizmus 2ű esz­tendeje alatt. A magyar dolgozók nem feledték el elnyomóidat s jól emlékeznek azokra a gaztettekre is. amelyeket cinkosaik elkövettek. S még következetesebben, még na­gyobb gyűlölettel küzdenek a bélre és szabadság sötét ellenségei ellen ! V nsU Kisvái’dán nem halad a széiialiegyiiij(é§ Hii a járási versenybizottság leg­utóbbi versenyjelentését olvassuk, abból az tűnik ki, hogy a széna- beszáritással jól állnak a kisvárdai .járásban —. Kisvai'dán is. Azon­ban. ha Nagy elvtárstól, a községi tanács elnökétől megkérdezzük, ho­gyan halad a szénabegyüjtés, nem valami sokat, tud róla. Ha említik, hogy „rosszul áll a szénájuk” —el­hiszi. ..Kevés itt a lucreua é-< még most folyik a széna kaszálása ... Majd ezután...” — így válaszol a tanácselnök. Ilyenkor aztán vá­lasztani kell az embernek: a köz­ségi tanácsnak higyjen-e. vagy a járási versenybizottságnak, mert az egyik szerint „rendben van a széna", a másik oldalról meg azt­hallja az ember, hogy még most vágják. Aztán a tanácselnöknek eszébe jut, hogy június lü-én délután Pap­ról hoztak egy jó szekér szénát, a kisvárdaiak is vittek volna, du már négy órakor nem volt átvevő. Arról van szó tehú(, hogy a ta­nács nem szorgalmazza a szénabe- gytijtést, mert ha szorgalmazná, akkor nem fordulna elő, hogy a tanácselnök nem tudja még csak körülbelül sem, hogy a dolgozó pa­rasztok ilyen nagy munkaidőben félnapokat töltenek a szénaátadás- sa! és még sem tudják átadni. Tehát csak az átvételnél és a tanácsnál van hiba, különben a dolgozó parasztok adnák u szénát. **

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents