Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-24 / 146. szám
f~ Mai számunkból: A kíslétai pártszevezet népnevelő értekezletéről (2. old ) — A Biztonsági Tanács vitája a baktériumíegyvert eltiltó szovjet javaslatról (3, old.) — A kisvárdai gépállomás és a Bre- djuk-íéle gyorscséplés (3. old.) V _____________.______j Till. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM. ARA 50 FILLER 1902 JÚNIUS 24, KEDD HARCOT tt MINDEN SZEM GABONÁÉRT! Az elmúlt vasárnap is száz és •ezer ünneplőbe öltözőit parasztember járta a határt letérve a hű- vöstaüó akácokkal szegélyezett dil. hűkről, szinte magukhoz ölelték a tszőkülő kalászok hatalmas tengerét. Milyen gazdag termést ringat ölén a föld! Micsoda kincsekben •bővelkedő aratásunk kezdődik el nemsokára! Járták a határt, tenyerükbe vették a kalásszal az új éietet és vizsga szemmel nézték meg: hol. mikor is állhatnak a táblák végébe a munkára feszülő izmú, boldog aratók. Vájjon csak azért mentek-e ki a határba, mert apjuk, nagyapjuk ;s így rótta a dűlőkét aratás előtt? Talán most is annyi gond ült a vállukon, mint egy évtizede, vagy régebben, amikor a beérő új életet szemlélve, számít gatni kellett: ennyi jár majd a kulákmak a kölesönigáért. ennyi n banknak, nehogy a ház elölt, világ szégyenére megperdüljön a dob? Nem! Vállaltat nem húzza már le gond, büszkén, emelt fővel járnak, mosolygó szemmel tekintenek szét a földek felett, amelyek nem teremnek már úrnak, banknak soha többet. S ahogy járták a határt, úgymond „hivatalból'’ is mentek. Hivataliból, amióta a nép hivatala lett Intézni ügyeit, a haza sorsúi. Nem, nemcsak a sajátjukat nézték. A szomszédét is. meg azét, aki éppen a falu másik végén lakik és azelőtt még találkozni is ritkán találkoztál vele, de amióta együtt mentetek a földiigénylő bizottsághoz, amióta együtt kopogtattatok be traktorért ősszel a gépállomásra. amióta a békegyűlésen a hűvös estébe együtt kiáltottátok kemény szóval, hogy „megréd.Uik a békét!1’, — azóta a tiéd az ő öröme is, gondjában oszlozol, az ő mezejét is figyeled a gazda szemével, s ha minden érzésedet együtt akarod neki kifejezni, „komám”, vagy „szomszéd” helyett azt mondod neki, hogy — elvtárs. Azt mondják erre. akik a nép, a falu változó életét, az ember formálódását. figyelik: a szabad élet esztendőivel együtt nőtt meg a falusi nép öntudata. A Párttól tanult meg messzebbre látni, országos méretekben is gondolkodni. A Párttól tanulta meg mérlegelni a világ eseményeit és cselekedni aszerint. ahogy a haza ügye megkívánja. ahogy társainak boldogsága kívánja. Megnézik hát a mezőt most. megvizsgálják, hogyan érik a szem, hogy a Párt és a kormány útmutatásaitól szemernyit se térjenek el sehol, idején kezdődjék meg mindenfelé az új termés betakarítása. Kendjénvaló is ez. Olyan napok következnek most falun, amikor nincs egy perc vesztegetni való idő sem, amikor a napnak minden órája, minden perce számít. Az őszi árpa beérett. Az újfehértói állami gazdaság Osengeri-tanyai üzemegységében indult el először a büszke kombájn, forgó karjaival az aratógép, s azóta megyeszerte elkezdődött az árpa aratása. Szűkül a rozs is, érik a búza. Néhány nap és forrni, pezsegni fog az élet a mezőn. Hatalmas harc. kemény küzdelem kezdődik el : az űj termés, az új kenyér betakarításáért. A mostani határszemlék olyanok, mint a harc előtti felderítés. Nagy figyelmet kívánnak, hiszen mihelyt viaszérésiben van a búza. mihelyt teljesérés elején a rozs, sárgaérésben az őszi árpa. tavaszárpa és a zah, késedelem nélkül aratni kell, — mégpedig úgy, hogy a búza és a rozs nyolc napon belül, az árpa és a zab öt napon belül bekerüljön a mezőről. Csakis így lehet elkerülni a szemvesztesóget. csakis így lehet eredményesen lennie mindenkinek saját maga és az. ország érdekében. Sztálin, akit örökre szívébe zárt, szeretett édesatyjának tekint a falusi nép, azt tanítja : „A betakarítás idénymunka és nem szeret várni. Ha időben betakarítottál — nyertél, ha késtél a betakarítással — vesztettél” E szavakban rejlő mély igazságot jól ismeri a dolgozd paraszt. S azt válaszolja: Nem szabad vesztenünk ! Nyerni kell! Nem, nem szabad vesztenünk! Győzni kell! Győzelmesen kell megvívni az új élet. betakarításának nagy csatáját! Hiszen a gabona olyan,’ mint a friss vér; friss vérként tódul az ország ereibe, s eljut Sztáíinvárosig. a Tiszaioki Erőmű építkezéséig, az épülő büszke bányászvárosokig, az inotai erőműig, — s új gépek ezreivel, soksok ruhafélével, gazdag kultúrával jön vissza szülőanyjához — a faluba. — Győzni kell! Mert ha vesztünk. Iia késedelmeskedünk. az, ellenség nyer! S ki az az ember, aki a győzelmet az olyanoknak engedi ár, akik felett az elmúlt esztendei aratás idején ítélkezett az emlékezetes Grősz-perben a nép?! Ki az, aki átengedi a győzelmet azoknak, akik szabad, boldog aratásainkat, felvirágzó békés életünket akarnák elrabolni tőlünk, akik vérgőzös fejű őrültekként garázdálkodnak Kocsedó szigetén a védtelen hadifoglyok között, akik a kiégett mezőjü Korea földjén, Szin- csoniban és másutt ártatlan emberek ezreit gyilkolják halomba, kergetik válogatott kínzásokkal a halálba?! Nem szabad vesztenünk! Vaján ezt kiáltották a békeharcosok ezrei a békegyűlésen, amikor aratási versenyre szólították az egész megyét. Nyírlugoson ezt kiáltották a június elsejei békenapon az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek parasztjai, amikor elindították az ötnapos aratás mozgalmát. fis a va.iaiakkal, a nyírlu.go- siakkal az egész megye együtt kiált! Ezt bizonyítja tíz és száz] távirat, levél, írásba öntött foga-] dalom, versenyszerződés, száz és ezer parasztember felszólalása a gyűléseken. Ma már nincs, nem is lehet becsülete falun az olyan embernek, aki elszórja a termést a mezőn. Nincs, nem is lehet becsülete az olyannak, aki hányaveti módra azt hangoztatja: „ott pereg a szem, ahol van". Mert nekünk szükségünk van minden szem gabonára. Szüksége van a dolgozó parasztnak. aki becsülettel akarja teljesí- teni beadását, s azután szabadon értékesíteni a piacon. Szüksége van a hazáinak, amelyben az ötéves terv harmadik, döntő eszfcenű-eje min. denfelé a béke hatalmas alkotásait neveli fel. S egyre kevesebb, a mi hazánkban az olyan parasztember, aki ne erezné, hogy amikor az ő kamrája teli van, amikor bőséges az aratása, akkor ez nemcsak az ö ünnepe, nemcsak az ő boldogsága. Egyre kevesebb az olyan ember. aki az egyéni felemelkedéssel no tekintené együtt az állam, a közösség felemelkedését. Mert ki is akarná, hogy nyolc- százalékos szem vesz! őség károsítsa a falut, az országot, mint valaha?! A BŐ TERMÉSÉRT A nyírbátori „Lenin“ tszcs-ben befejezték a harmadik kapálást és hozzáláttak az őszi árpa aratásához A nyírbátori „Lenin” termelőcso- portbau tegnap fejezték be a kukorica harmadik kapálását. 89 hold kukoricájukat, 69 hold napraforgójukat háromszor kapálták már meg, 106 hold burgonyaföldön elvégezték a másodszori töltögetést is, 50 hold dohányukat most kapálják harmadjára, nemsokára elkészülnek a dohány harmadszori kapálásával is. Fogadalmaknak eleget tesznek, aratásig elvégzik a háromszori kapálást. Igen jó a munkaszervezet a termelőesoportban, a miniszter- tanács határozatának útmutatásai szerint dolgoznak a brigádok, munkacsapatok. 30 lóvontatású ekekapa és 15 pár ló segítette őket a növényápolásnál. s ha a dolog úgy kívánta, .a tagok maguk hozták el háztáji jószágaikat, hogy a munka jobban haladjon. A tegnapelőtti határjáráson megállapították, hogy az őszi árpa kasza alá érett, megkezdhetik az aratást. így hétfőn, tegnap reggel öt órakor bele is álltak a szövetkezet húszholdas táblájába a boldog aratók. A tszcs.-nek összesen 580 hold kalászosa van. Ebből 80 holdon 'aratógép fogja elvégezni a munkát. A megmaradt ötszáz holdra 106 ara lópárt szerveztek. Egy- egy aratópárra tehát nem egészen öt hold aratnivaló jut. A területeket kijelölték, minden aratópár tudja, hol fog aratni. Egy akarat tál vállalták, hogy az aratást öt nap alatt feltétlen elvégzik. Több aratópár arra tett fogadalmat, hogy öt napnál is hamarabb elkészülnek az aratással. Az aratás munkájában 169 nő vesz részt, köztük 136 családos anya. A termelőcsoport tagsága úgy határozott, hogy a családos anyák munkájának megkönnyítésére a kultúrházban napközi otthont létesítenek, itt gondoskodnak a kisgyermekek megfelelő felügyeletéről, jó ennivalóiról, foglalkoztatásáról. Résztvesz az aratásban a tszcs, tíztagú építőbrigádja, egy sertésgondozó és mind a tizenöt: fogates is. A fogatokkal aratásidő alatt a nagyobb isikolásfiúk fognak tarlóforgatást végezni megfelelő felügyelet mellett, mert a „Lenin” tszcs.- ben az aratással egyidőben látnak a tarlóhántás és a másodvefés munkájához. Az állatállomány számára nagymennyiségű takarmányt akarnak biztosítani ötszáz hold másodvetéssel. (MTI. \yi.r- egyháza.) Az újletiértói „Dózsa“ tszcs, is befejezte a háromszori kapálást A megye termelőszövetkezetei, termelőcsoportjai, s már legtöbb- helyütt az egyéni gazdák i|, célul tűzték ki maguk elé, hogy ezen a héten befejezik a háromszori kapálást. Járásunkban jópári tszcs, eredményesen halad e cél felé. Az új- fehértói „Dózsa'’ tszcs., — a tavasszal alakult, fiatal termelőcsoport — igen eredményesen dolgozik. Tíz hold burgonyájukat már háromszor töltögették. 26 hold kukoricájukat háromszor megkapálták már, s úgy számítanak, ha aratásig még egy esőt kap a kukorica, aratás előtt negyedszer is megka- pálják, hogy megőrizzék a nevelő nedvességet. — Napraforgójukat ugyancsak háromszor kapálták már meg. A forgó meg is hálálja a gondos ápolást. 110 centi magas és már neveli a tányérját. Cukorrépájukat is háromszor kapálták meg eddig, egy-egy cukorrépakorona nem kevesebb, mint három és fél centis már. A ..Dózsa" lelkes tagjai holdanként 300 mázsás termést akarnak betakarítani cukorrépából ! Az őszi árpa tarlójába már elvetette a száznapos kukoricát a „Dózsa“ Három és fél hold beérett őszi árpájukat már le is aratták az új- feliértói Dózsa tagjai. Az aratás másnapján azonnal felszántották az árpatarlót és száznapos tengerivel vetették be! Jó példát mutatnak az egész járás szövetkezeti gazdaságainak. Azért halad jól a munka ebben a szövetkezetben, mert megfelelően irányítják a munkát az elnök, a brigádvezető és a munkacsapatok vezetői. Mindig pontosan megbeszélik az elvégzendőket, Pontos kampányterveket, tíznapos terveket készítenek, s aszerint dolgoznak az állandó területhez kötött munkacsapatok. Az aratása, hordást, lar- lóhántási, másodvetésii munkákra is gondosan készítik a kampánytervet, mindent mérlegelnek, hogy a növényápoláshoz hasonló sikereket érjenek el a nagy betakarítási munkák idején is. (Komássi Gyula, járási főagronőmus.) A záhonyi „Uj föld“ tszcs-ben nem harcolnak a szilárd munkafegyelemért A záhonyi ,.Vj föld” tszcs, tagjai, nem nagyon dicsekedhetnek a növényápolás kiváló eredményeivel. S éppen azért, mert eltértek a minisztertanács határozatától, nem igen törődik senki sem azzal, hogy jónéhány tag a termelőcsoport felé sem néz a legnagyobb dologidőben. Inkább odahaza babrálgatnak el a háztáji gazdaságban, mintsem a közös vagyon gyarapításán fáradoznának a szövetkezet mezején, ahol gondos ápolást kívánnak meg a kapások. Béres Endre például jónéhányszor megígérte már az őt szólítgató, becsületesen dolgozó tagoknak, hogy .eljön a munkába. De ígérete csak ígéret maradt. Béres Irén, K. Béres Jánosné, Pöcsik dánomé, Leveleid Istvánná meg nem is ígérnek, — egyszerűen nem mennek el a munkába. A szövetkezet kommunistái, a szövetkezet elnöke, s többi vezetői a minisztertanács határozata szerint fogják szigorúan a lógókat. lustálkodókat, s ha mit se használ a szép szó. vonjanak le töltik munkaegységet az elmara. dúsért! (MT. sajtócsoport.) Hiszen egy tízmázsás búzát termő öt holdon nyolcszázalékos szemveszteség két ember esztendei fejadagját, négy mázsa búzát szórna szét a földön — és «z a veszteség az egész országban a nép ellátaí- lanjuinak félévi kenyerét semmisítené meg! És ha ezt a gabonát új gépekre, építőanyagokra váltjuk, — a nemtörődömség, a „szemmel telt bakancsra” utaló maradiság menynyi munkát könnyítő géptől, menynyi új gyárépülettől, új iskolától, kultúrháztól fosztaná meg a mi fölfelé törekvő népünket! Pedig a mi erőnk a béke hatalmas frontján éppen abban van, hogy építünk. alkotunk úgy, mint még soha ebben az országban, nogy világ csodájára haladunk előre a kommunizmust építő szovjet népek nyomdokain ! Mennyi sokan számolgatták már. milyen esküdt ellenségünk a szem- veszteség. Kiszámolták például, hogyha egy ötszáz holdas termelőszövetkezet csak egy hetet késne az aratással, akkor a legkövérebb, legszebb szemekből — mert azok peregnek el legelőbb — 600 mázsa gabonát, 250 ember fejadagját veszítenénk el! És mennyi sokan tudják, hogy a rozs például rohamosan elpergeti a szemeket a késedelem esetén! 8 a tavaszi búza? Tel-' jesérés után egy héttel már harminc— harmincöt kiló szemet veszít holdanként! Ahol az új még nem tépte ki gyökerestől a maradiságot az emberekből, ahol még mindig azt tartják, hogy „ráérünk akkor is a tábla végébe állni a kaszákkal, ha a bakancs már megtelik szemmel”, — ott mindenki előtt nagy. figyelmeztető felkiáltójelként álljon a tanulság: minden perc késedelem — szemveszteséig: minden perc késedelem — az ellenség győzelme! Nem akar, nem akarhat senki egygyékényen árulni az olyanokkal, mint Bácsik Mihály nyíregyházi kulák is, akit tavaly másfél évre íté’t el a nép bírósága, mert akarattal halogatta az aratást. Három napig várt már a búza teljesérésben, amikor hozzálátott az aratáshoz. Harmincszázalékos volt a szem veszteség! — Pécsik a háborús gonosztevők szövetségese volt, kártevő, a nép ellensége. — Nemcsak a búzát pergette el mezején. A rozsda ette meg vetögé- peit, az amerikai szövőlepke falta fel gyümölcsösét, permetezetlea hagyta szőlőjét. Azt akarta, hogyne a nép győzzön, cinkosai útját akarta egyengetni. A nép gyűlöli ellenségeit, gyűlölt a Pócsik-fél éket, gyűlöli az ártatlan emberek ezreit legyilkoló háborús gonosztevőket. Ezért kezd hát el most is kemény harcot minden szem gabonáért. A Párt szavára hallgat, a minisztertanács határozatát olyan útmutatásnak tekinti, amelytől eltérni — veszteséget jelent. Fel hát a harcra minden szem gabonáért! Fel hát a harcra, falusi békeharcosok! Az idejében való, szem veszteségnél kuli aratással keményen tartsátok kezetekben a béke megőrzésének ügyet !
