Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-22 / 145. szám
1052 lűxrrs 22. VASÁRNAP NÉPLAP 7 Felkészült az aratásra és a cséplésre a mándaki gépállomás Á mándoki gépállomás felkészült az aratásra. Hét üj aratógép várja a munka kezdetét. lesz is mit aratnia, mert bár 1050 hold a hét gépre az előirányzat, már eddig több mint 1200 holdra kötöttek szerződést. A vonógépet kijavították a gépállomás dolgozói. A traktorokra, hogy működésbe hozzák az aratógépeket, meghajtószerkezetet kell felszerelni. Ebből is felszereltek kettőt és várják még öt megérkezését. Bizony jó Lenne, ha nem késlekedne a gyár sokáig, mert a jövő héten megkezdődik itt is az őszi árpa aratása. A gépállomás Idejében gondoskodott az aratógépek kezelőiről is. Hat traktorista volt iskolán. A cséplésre szintén felkészültek b. gépállomáson. Minden cséplőgépét kijavítottak. Nem akarják, hogy gépkiesés legyen. Három gépet szerelnek át a Bredjutk-féle cséplési módszerre. I.ipták István vállalta a három gép két nap alatti átszerelését. A gépállomás már két hebe 9!kész fr ette a menetiránytervet és ismertették a brigádvezetőkkel, traktorosokkal. Segítettek a Tszcs-nek az aratási, cséplési tervek elkészítésében. hogy összhangba hozzák a gépállomáséval. A másodvetésnél az ekéhez kapcsolják a vetőgépet, hogy ne kelljen sokat forogni a földön. A gépállomás dolgozói igyekeznek a munkával. Nem akarnak most lemaradni, mint a tavaszon, amikor a gépállomás nem biztosította szerződtetésekkel a szükséges területet. Csak a tszcs-kre támaszkodtak. így történhetett meg, hogy Mándokon. a gépállomás tőszomszédságában egyetlen dolgozó paraszt sem szántatott traktorral. Erre fel kellet volna figyelnie a vezetőségnek és megkeresni az okát. Szorosabb kapcsolatot kell kiépítenie a gépállomás dolgozóinak a dolgozó parasztsággal és bebizonyítani, hogy a gépi munka több terméshozamot biztosít. A gépállomás vezetőségének a nődolgozókkal való törődés még mindig nem elsőrendű feladata. Sok gyakorlati segítséget kell adniuk a traktorista lányoknak, akik mindössze háromhónapos traktorosnőképző iskolán vettek részt. Ne idegenkedjenek a férfi dolgozók a lányoktól, hanem segítsék elő fejlődésüket. A gépállomásnak állandó munkásutánpőtlásra van szüksége és ezt nagyrészt lányokból, asszonyokból kell biztosítani. Alakítsanak női brigádot és akkor a nyírtéti gépállomás lányaihoz hasonlóan Mándokon is kivívják a traktorista lányok az „egyenlőségüket’’. A gépállomás nemcsak a mándo- ki dolgozó parasztokkal nem tartja fent a szoros kapcsolatot, hanem a pártszervezettel és a tanáccsal sem. Mióta üj tanácselnök van Mándokon, Szabó Béla elvtárs, a gépállomás igazgatója még egyszer sem vett részt a végrehajtó bizottság ülésén, pedig minden gyűlésre meghívták. A nagy körzet késztesse arra a gépállomás vezetőségét, hogy mindjobban igyekezzen megismerni a területét és a dolgozó parasztságot, hogy minél nagyobb segítséget, tudjanak adni a gépek a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. A PÁTYODI KÉT ARATÁS A rÁTYODI TAXACSHAZAX lévő régi iratok között a kö- éólmuUbwn a. következő aratási szerződést találták meg: SZERZŐDÉS. Alanyt írottak felvállaltuk Madarasig Dezső összes búza- és árpfr vetését részébe, mégpedig úgy, lwgy a búzát tizenötödén, az árpát ti- zennegyeden tartozunk sarlóval két és fél hét lefolyása alatt learatni, •ugyanennyi időse kapván a kom- menciót is, mely áll a következőkből: Mindem pár ember kap egy hétre egy véka, búzát, két kiló szalonnát, két liter pálinkát és egy kiló sót. Megegyezvén, hogy minden nap 16, azaz tizenhat ember köteles aratni kiáltani. Csépelni pedig a gépen, a tulajdonoséval együtt a vészt is el veretik. Kelt Pútyodon, 1885 június SÍ. Kovács János k.+v. Balek József k.+v. Antalik László k.+v. negyedmagával Plébdn Feri k.-f-r. Tóth József k.+v. Jahabik György k.+v. Sturdnszki János k.+v. Orosz László k. + v.” .4 közel 90 éves Kovács Pálné, amikor a szerződést felolvassák neki, könny szalad a szemébe. — Drága fiaim, — mondja keseregve, — ezek mind az én korombeli embereik, de korán meghaltak, szegények. Múléliszten arattunk, i fiaim. Egy kosár máliliszt közé j egy marék búzalisztet tettünk, hogy összeragadjon, ez volt a kenyerünk, kalácsunk, meg a főtt tésztánk is. QZEGÉXY JAKABIK GYÖRGY kJ — emlékezik vissza Kovács néni, — hányszor segítettük egymást egy kis babbal, ezzel-azzal, mert tavaszra rendszerint nem volt mit enni. A sok dolog vitte azt is a sírba olyan korán, mini a többit. Aki ezelcre az emberekre és időkre emlékszik, Írástudó ember csak, egy van Pátyodon, Yeligdan Mihály, de akkoriban is mindössze hárman voltak, azért vasi valamennyi munkavállalónak a neve után az írva, hogy keze kereszt- vonása. — Olyan ismerős nekem ez az egész szerződés, hogy akár kívülről is meg tudnám írni, — mondja Yeligdan Mihály. T^ISS LAJOS pontosan abban az évben született, amikor ezt a szerződést kötötték, de Madár assy ra jól emlékszik. Tizenötödén aratott 6 U, csak éppen nem sarlóval, hanem már kaszával. — Csak egy évben arattam a „tekintetes” úrnál, — emlékszik vissza Kiss Lajos, — még a múlt háború előtt, de a részelésnél felszólaltam, aztán nem fogadott fel többet. Ez pedig úgy történt, hogy amikor learattak, bejelentették, hogy jöhet az „úr” részelni. Mindany- mjian ott ültek kint a tábla végén és várták Madarassyt, hogy jöjjön a részt kijelölni. Jó hosszú várakozás után látják, hogy jön az „úr” lóháton. Valamennyi arató felugrott az árokpart hűvöséről, hónuk alá kapták a jelző gallyakat, amiből minden- tizenötödik keresztbe szúrtak egyet és futottak a keresztsem végére, nehogy az úr érjen oda hamarabb, mert jaj akkor, ha neki kell várni! Meghajolva, levett kalappal köszöntötték urukat, aki a lovaglópálcdval suhintott egyet és rájuk kiáltott: gyerünk ! A ló mellett futva ment az aratásban csonttá aszott nép. Kiss Lajosnak következett a része. Izgulva szorongatja kezében a jelző galy- lyat, vájjon milyen lesz a szerencséje' „Tizenhárom, tizenmégy, tizenöt!” — Elsápad Kiss Lajos és vigyorog Madarassy: az egész kereszt csupa fú, nincs az összesben egy kévére való búza. Esdeklő pillant ást vet az úrra, hogy cserélje ki egy jobb keresztre, de szóhoz alig jut, máris hadonász a nádpálcával Madwras3y. „Még mit nem gondolsz, hogy a többi éhenkórász is válogasson, mi'! Én adok kenyeret valamennyi pátyodinak és még jár a szájuk!” Ez után az esztendő után Kiss Iái jósnak másnál kelleti aratást keresni. A pdtyodi ,,jobbágyoknak” ebben az időben már megvolt a szabad költözködési joguk, de vájjon hova mentek volnál A Károlyiakhoz, Jé- keyhez, Demahidyhez, vagy túl a Szamoson a Hadik liwhóGZyaJoTizenötödén... — tűnődik el.— Igen, így volt. Két nap ha megkerestünk egy keresztet, látástól vall ülésig. A sarló meg kivette ám az emberek ereiét. Az írástudatlanságot úgy magyarázza Veligdan bácsi, hogy idejük sem volt iskolába járni, mert a 8 éves gyereket már dologra fogták, ha télen meg rá is ért volna menni, nein volt lábbelije. hoz' Mindegy volt Tyúkod, Angyalos, Majlis, vagy itthon, Pátyod. A dolgozó nép hazát 1945-ig sehol nem talált. TIT A T V A N HÉT ÉVVEL KÉ*1 SöllB, 1952 júniusában újra szerződést írnak alá Irályodon. A színhely ugyanaz a kaslclp, amiben az előbbi szerződést kötötték, csak most nem a tornáé elölt állnak, csendben, alázatosan az aratók, han-em a legbelső szobában, aminek a színét csak lOljő után látták meg. Vitatják az új szerződést. A mostani szerződésnek a címe így különbözik az előbbitől: „Aratási versenyszerződés.” A szöveg pedig így hangzik: „Mi, pátyodi Vörös Xyil termelőcsoport tagjai, versenyre hívjuk a csengerújfalusi üj Élet termelőcsoportot, hogy az aratási munkát ki végzi el jobban, gyorsabban. Mi az árpát sárgaérésben, a búzái viaszérésben szemveszteség nélkül, hal nap alatt learatjuk. A másodvetést az aratással egyidőben végezzük, de legkésőbb az ásatás megtörténte után három nappal befejezzük» A behorddst három nap alatt végezzük él. — Jogos Miklós elnök, Vonyigds Gyula, id. Virág Mihály, Orosi Pál, Páti László és Simon András tagok.” 1YJEXXYIVEL MÁS SZA VAK! Hol van ebben a szerződésben „köteles kiállású", vagy „tartozunk tizenötödén learatni” '! Álékor: „Kényszer volt a munka...” Ma pedig: „Vállaljuk, mi végezzük jobban.” „.. ma hősi tett...” — .. Becsület és dicsőség dolga. Az egész pdtyodi határban nines már részes aratás, mindenki magának arat. Kém kell már reszketni Kiss Lajosnak sem, hogy milyen lesz a tizenötödik kereszt, mert a tizennégy is az övé. Most már az összes érdekli őket, maguknak végeznek jobb munkát Pátyodon is, mint szerte az országban. Hogy mennyire így van ez, tanúsítják Jago* Miklós csoport elnök szavai is: — A pátyodi főid egy évben kát kapánál többet nem igen kapott eddig. De mi máris háromszor kapáltuk meg a cukorrépát és aratásra a negyedik kapát is megkapja. — Ma, hatloltam a járási tanácsnál, hogy a. beadással is az elsők között vagytok, — mondja Bar,m elv társ, a községi tanács elnöke. — Csak megkezdődjön a csépién, — szól erre ünnepélyesen Jogos Miklós. — Mi leszünk az elsők a, járásban, akik az államnak, a hazának törlesztőnk azért a sok jóért, amit negyvenöt óta kaptunk: a földért, a szabadságért... Esek az emberek tudják, hogy nemcsak az 1600 holdas pátyodi határ, a Madarassy-kúria, a tanácsház lett a pátyodiak birtoka, hanem az egész ország az ö szabad hazájuk lett. ARATNAK AZ Új FEHÉRTÓT ÁLLAMI GAZDASÁGBAN Sós János keze alatt fürgén halad az új Zelor s nagy figyelemmel irányítja B, Tóth Mihály a hozzákapcsolt aruló-kévekötőgépct. A keresztrakó munkacsapat alig, hogy összerakott egy sort, máris ott, termellek Juhász János és Kovács József traktorukkal, hogy a szdzp napos tengeri alá előkészítsék a talajt. Az arató kémkötőgép utón Dudás Sándor munkacsapata az iplsírkereszteket rakja, j t Vlácsovics András kombájnvezető büszkén vezeti a vadonat új IlMACf kombájnt. Mellette a vezetés művészetét tanulmányozza két segédvezetője, Varga Jánosáé és Bence János. A gép mögött kíváncsian vizsgálgatják az első szalmacsomókat.
