Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-22 / 145. szám
NÉPLAP 1952 JÚNIUS 22, VASÁRNAP ?* A munkaerőforrások teljes kiltasználása ■ a nagy nyári munkák sikerének záloga A szovjet mezőgazdaság dolgozói Sztálin elvtárshoz intézett leveleikben vállalják, hógy teljesítik, sőt túlteljesítik az állatni terv előirányzatait, fokozzák a mezőgazda- sági termelést, fejlesztik és tovább erősítik a kolhozokat. A kolhozparasztok hazájuk iránt vállalt kötelezettségük tudatában fáradhatatlanul dolgoznak a mezőkön és az állatjgazdaságokban. A kolhozok gazdasági eredményeinek elérésében kiemelkedő jelentőségű az erős munkafegyelem, a munka helyes megszervezése, a gépek maradéktalan kihasználása. A Kalinyin-területi Iljics lenter- mesztő kolhoz, például, évről »évre időben végzi el az összes munkálatokat, bő termést takarít be és beadási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tesz. Ennek magyarázata javarészt abban rejlik, hogy a kolhozban a fegyelem megszilárdításával sikerült teljesen kihasználni minden munkaerőforrást. Az elmúlt érben a munkaképes kol- hozpara.sztok évi teljesítménye átlagban 4.00 munkaegység volt. Idén a vetési munkálatokat előbbrehozott határidőkre és kifogástalan minőségben végezték el. Szervezetten folyik a növényápolás. Ugyanez elmondható azonban ezernyi más kolhozról Is, ahol szintén megvalósították a munkaerőforrások helyes és teljes kihasználását. A tavaszi vetés befejezése után a magas terméseredményekért és a szükséges takarmányalap biztosításáért indított harc még felelősségteljesebb szakaszába lépett. A nyár a mezőgazdaságban a leglázasabb munkaidő. Jól meg keli tehát szervezni a növényápolást, a szénakaszálást és a takarmány-silózést, mintaszerűen kell felkészülni az aratásra, a folyamatos gabona betakarításra. A kolhozok e munkák sikeres és idejében való elvégzése érdekében ügyes szervezéssel biztosítják munkaerőforrásaik. termelési eszközeik és a gépállomások gépeinek maradéktalan és helyes kihasználását. A kolhozok mindenekelőtt a helyes munkaszervezésről gondoskodnak, erősítik az állandó brigádokat, a kolhozok munkafegyelmét, fokozzák a brigádvezető szerepét a brigád irányításában. A brigádvezető központi jelentőségű feladatkört tölt be a kolhoz- termelésben. Éppen ezért olyan feltételeket biztosítanak számára, hogy teljes mértékben érvényesíthesse szervező képességeit, fokozottabb felelősségérzettel gondoskodhassak az emberi munkaerő, a gépek, az igásállatok és a szerszámok helyes kihasználásáról, a brigád termelési előirányzatának teljesítéséről. A kolhozvezetőség a brigádvezetőknek segítséget nyújt az emberek helyes elosztásában, a munkacsapatok munkájának megszervezésében. A kolhozban szigorúan betartják a 'munkaszabályokat, amelyek meghatározzák a munka kezdetét és befejezését, a pihenés, az ebédszünet idejét, a munka átvételének és számvitelének rendjét, valamint a kolhozparasztoknak járó munka, egységek kiszámítását. Biztosítják a munkaegységek külön nyilvántartását az egyes brigádok szerint, a brigádokon belül pedig a munkacsapatokra felbontva. A teljesített munkaegységek számát feltüntető kimutatás pontossága és nyilvánossága fontos feltétele a kolhozokban a szocialista verseny fokozásának. A kolhozvezetők odaadóan gondoskodnak a mezőn dolgozó koihoz- parasztokról, így például megfelelő mezei szállásokról, az étkeztetés megszervezéséről, s ugyanakkor figyelemmel kísérik a bölcsődék és napközi otthonok munkáját is. A kolhozok munkaerőforrásainak maradéktalan és helyes kihasználása, a kolhozparasztok munkafegyelmének megszilárdítása és munkatermelékenységének emelése fontos feltétele annak, hogy a kolhozok] mind a növénytermelés, mind pedig a kollektív állatállomány hozama tekintetében eredményesen teljesítik az állami terv-előírásokat. ARAT A KOMBÁJN Képünk az azerbajdzsáni „Ordzsonikidztf’-szovhoz földjén arató kombájnt mutatja be munka kosban. A HAGY TALÁLKOZÁS 1 %NBg?iiROi«<!-nt'Ca összefog« .4 kisvárdai dolgozó parasztok egymást segítve végzik majd a hordás nagy munkáját Évszázados álom teljesedett be 1952 május 31-én. A nap, amelyen a Volga és a Don találkozott, ünnepként vésődik a szovjet népek emlékezetébe. A kommunizmus nagy építkezéseinek első alkotása Sztálingrádtól délre érkezett el a beteljesüléshez. A történelmi földön, amelyen a forradalom győzelme után a a őrös gárdisták harcoltak Cáricinért, negyedszázaddal később pedig döntő vereséget szenvedett a világot lángba és vérbe borító fasizmus, — most megszületett a bóka nagy alkotása. A két folyó egyesítésének gondolata már évszázadok óta kísértett. 1690- ban Azov erődítményeinek elfoglalása után Sa-gy Péter is elhatározta, hogy egyesíti a Volgát a Donnal. Harmincötezer ember állt munkába — lapáttal és a földet zsákokban hordták el. Három év alatt 650.000 köbméter . földet emellek ki, ami az akkori körülmények között szép teljesítmény volt. Aztán a svéd háború miatt abbamaradt a munka és Golirin herceg, a nagypéteri tervek makacs ellenzője fölényesen jelentette ki: — Esztelen gőg arra törekedni, hogy megváltoztassuk a folyók medrét, folyását, amit isten akarata határozott meg... Nemcsak a munka maradt abba, de a te-rv is elaludt. A földesúri, bur- zsoá Oroszország gazdasági és technikai elmaradottsága különbem sem tudott volna ilyen nehéz feladattal megbirkózni. Űj világnak, új embereknek kellett eljönni, hogy a hatalmas terv újra felbukkanjon, de most már — meg is valósuljon. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban megszületett szovjet hatalom egyik legfontosabb nép- gazdasági feladatnak tűzte ki a Volga és a Don egyesítését. Még javában dűlt a polgárháború, amikor a fiatal szovjet hatalom szakembereket küldött a két folyóhoz. A szovjet hatalom első eveiben kidolgozott csatornaíerv hiányos volt,' mert a Volga—Don kérdéssel egyoldalúan, csak a szállítás szempontjából foglalkozott, holott ezt a kérdést az aszályos sztyeppék öntözésének, új villamos erőmüvek emelésének, a mezőgazdaság villainosírásámak t* a doni hajózás megjavításának kérdésével együtt kell megoldani. Sztálin elvtárs lángeszű terve mindezeket felölelte. A gyönyörű tervet az építkezések történetében páratlanul álló lendülettel valósították meg. A Volga—-Don-csa torna építői állandóan érezték a áztálinl gondoskodást, a Párt pedig a nagy építkezést a szovjet népek érdeklődésének középpontjába emelte. A gépeket és az építési anyagokat másfélezer gyár, üzem és vállalat szállította. A Volga— Don csatorna építői olyan műszaki felszereléssel dolgozlak, amire mégnem volt példa. Minden feltételt megteremtettek az óriási feladat sikeres teljesítéséhez, s ez párosulva az építők lelkesedésével, bátor kezdeményezésével és eredményes munkájával, lehetővé tette, hogy az eredeti tervben megjelölt határidőt két évvel megrövidítsék. 1951 volt a nagy építkezés döntő éve. A csatorna medréből 35 millió köbméter földet emeltek ki és több mint egymillió négyzetméternyi partot köveztek ki. A csatornához tartozó építményeknél közel 700.000 köbméter betont használtak fel. A csatorna építésén 1SÖ különböző fajta exkavátor, 386 földásógép, 125 földegyengető, többezer gépkocsi és traktor, többszáz különböző daru, számos földszivattyú, automatizált betóngyár, be- tónszivattyú és sok egyéb gép és berendezés dolgozott. A munka nem könnyű terepen folyt. A vizet szivattyúk, csatornák, csövek segítségével vezették a Donból, hatalmas víztárolókat, méssze a sztyeppébe nyúló öblöket kellett létesíteni, 1952 február elseje fagyos reggelén a Don elérkezett, ' ay karpovkai szivattyúállomásig.. Április 3- án már a marinovkaí szivattyúállomás kezdte meg működését. Április 4- én kezdték mdgtölteni a bereszlavszki Víztárolón Május 21-én az építők eltávolították a zárógátat, a május 30-ról 31-re virradó éjszaka pedig a víz áthaladt az 5. számú zsilipen. A 4. számú zsilipig — két és fél kilométer távolság — félóra alatt tette meg az utat. Még ennyi időbe sem telt, hogy a víz a 3. számú zsiliphez érjen. Újabb tíz méter eséssel a vízáradat a Volgától másfél kilométerre épült 2. sz. zsilip felé hömpölygőit. Itt a csatorna kiszélesedik, hogy a hajók kitérhessenek. Egy óra 35 perckor a doni vizára da t áthaladta 2. zsilip kamráján és ugyanebben az időben az 1. számú zsilip felől feltűnt a tavaszi áradások következtében 8 méterrel magasabbra duzzadt Volga vize. A Don vize sárgás-zavaros. Száz kilométeres utat tett meg a víztárolókon, csöveken keresztül. Szemben hatalmas erővel Közelednek a Volga habos hullámai. Pontosan 1 óra 55 perckor elkövetkezett a nagy pillanat: a két folyó habzó örvényléssel egyesült. Olyan volt, mint két testvér boldog találkozása. Sokezer ember — a csatorna építői és Kraszno- armejsak város lakói — leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölték a történelmi pillanatot. A Volga örökre egyesült a Donnal. (Sz. RugyenkónaJc az Izvesztyijába n mer jel ont cikke nyomár.) Megyénkben hamar híre futott, hogy a ramocsahdsi dolgozó parasztok egymást segítve végzik a növényápolástde az is, hogy mennyivel könnyebb és gyorsabb így a munka. Ez a bír Kisvdrdára is eljutott. Akadtak is a jó példának követői, akik a növényápolási munkákban segítik egymást. Már vannak új kezdeményezések, akik a holdasra szövetkeznek. * A gépállomás és as anarcsi költésül közölt egy keskeny kis utca. húzódik, a Zsigmond-utoa. A féle „szegény” sor volt ez, ide már a „jobb” gazdák nem jöttek ki, messze is van, járda sincs. Szegénysornak azonban csak a múltban lehetett mondani, hisz ma már lakói, mint Simon János, Tóth Pál, Gyiire József, Vizer György és a többiek, mind 4—6 holdas dolgozó parasztok. 1945-ig ki ebben, ki abban az uradalomban kereste sovány kenyerét, ki pedig harmados, negyede» földecskével próbálkozott a cselédsors járma alól szabadulni . . . Simon Jdmosékat a minap délután a kövei' termést hizlaló zápor- e-ső otthonfogta a kapálásból. A hét elején hozták haza a gyerekek az iskolai értesítőket, még olyan nőügyön nem is volt idejük megnézegetni, hát most sorraszedték. Hat gyerekből futja az iskolába is. Legjobb bizonyítványa a kilenc éves Jóskának van, mind ötös! — Hej apjuk, ha mi is tanulhattunk volna — sóhajt fel Simenné, — Ha nekem se kellett volna a két osztálynál félbehagyni... — mondja elgondolkozva Simon János. I ultin Simon János nem volt olyan tehetséges, mint a kulákok, vagy az urak gyermekeit Más volt a hiba, abban a ferenejózsefi „jó békeidőben”, — de a Horthy-orsxá- gában is — egy cselcdember hiába dolgozott naponta 1618 órát, nem tudott annyit keresni, hogy a S éves gyermekinek is ne kelljen dolgozni, kenyeret keresni. Simon Jánosnak is menni kellett dolgozni, hogy az urak gyermekei munka nélkül heremódra nőhessenek fel. így maradtak ki Simon Jánosék egy-két osztállyal az iskolából. Olyan kevés volt abban az időben a konc, amit a szegény emberelőnek dobtak az urak, hogy a szegények egymást mariák egy egy morzsáért. — Ha akadt egy kis haszonbéres, vagy harmados föld — emlékszik vissza Simon János — egymásra licitáltuk. — Igen. A fel-es földből sokszor negyedei lett, mert az egyik szegény ember, hogy magának kaparintsa meg, elvállalta harmadába, a másik pedig vagy rászorultságból — ami legtöbbször előfordult — vagy csakazértis, dacból, elvállalta negyedébe. Ilyenkor a két szegény jól összeveszett, a bérbeadó pedig röhögött a markába. Meg aztán az urak azt is próbálták elhitetni a szegényemberekkel, hogy „azért van ilyen rósz világ, mert sokan vagytok, nem tudtok megélni, mert ti szaporodtok, de a föld nem”. így aztán minden szegényember irigye lett a másiknak. Mint ahogy Arany János írta, ha a szomszéd kéménye nem jól füstölt, vagy a tyúkja, rossz helyütt kapargált, elég volt arra, hogy a szomszédok ölre menjenek. Ezen az esős délutánén végiggondolták ezt a sötét, rossz álomnak tűnő valóságot, amit olyan sokan már elfelejtettek. Rövid i-dö után azonban Simonok csak a jelennél kötöttek ki és a holnapról beszéltek. — Ha nem jött volna ez az cső — tér ál a jelen problémáira Simon — befejeztük volna a krumplitöltögetésl estig. — Jobban van ez így — mondja nyugodtan az asszony. — Jobban. Szó se róla... de szókul a rozs, aztán a kukorica nincs meg harmadjára. — Annak pedig meg kell lenni aratás előtt — kardoskodik az asszony — mert én aratás alatt aratni akarok, nem kapálni. — Mit szólnál hozzá, asszonyT — teszi fel a kérdést Simon — neked még nem is mondtam . . . — Azt mondd hát, amit in égnem mondtál — sietteti az asszony. — Ahogy a szülői értekezletről jöttünk az iskolából hazafelé, egy kicsit megálltunk beszélgetni és a hordásról volt szó. — Aztán? — Aztán Jakocska, Tóth Pali meg Vizer a mi szérűnkre rakodnának. — Elférnek rajta. — De a hordást is összefogva végeznénk és jönne még az igával Gyüre, Cap, szóval az egész utca. — Így hamarabb lesz. — Nemcsak hamarabb, de jobb is. Ez nem krumpli ha megázik, hát vizes lesz. A búza olyan, ha megkezd az ember reggel egy kazalfeneket, estére azt hajazza is be, de két tehénkével az nehéz. 8—10 tehénke azonban szép kis kazlat, összenyom egy nap. Meg a cséplcs is; ebben a szűk utcában nem kell minden házhoz behuzatni a gépet. Míg ezeket megbeszélték, elállt az eső, a hirtelen kisütő nap a kis konyhát teledobta fényével. Simon József észre sem vette, hogy egész idő alatt a Jóska fia bizonyítványát szorít gáttá. — Ebből a fiúból pedig mérnöknek, vagy tanárnak kell lenni — tette le a kezében felejtett bizonyítványt . , . (CSIKÓS BALÁZS), A természettudományi előadók megyei ankét ja A természettudományi társulat megyei szervezete kedden délelőtt fél 10 órakor ankétot rendez a megye összes természettudományi előadója részére. Ezen az ankéten a városi, járási felelősök és előadók megvitatják az elmúlt oktatási évad ta-' pasztalatait. Jelentős eredményieket mutat fel ebben az évben a társulat. Az előadók legnagyobb része becsülettel, hozzáértéssel végezte munkáját. Jó munkájukat bizonyítja például, hogy - a havi terveket rendszerint túlteljesítették. 120 előadást vett tervbe minden hónapban a társulat, ezzel szemben volt olyan hónap (március), amikor 212 előadást tartottak, májusban pedig 23.197-re emelkedett az előadások hallgatóinak száma. A társulat érdeme, hogy jól választotta meg a sorrakerülő előadásokat,; azok kapcsolatban voltak a gyakorlati élettel. Koratavasszal például 76 előadás hangzott el a fásításról, az erdősítés tér» mószetátalakító hatásáról. Ezek aa előadások is hozzájárultak ahhoz, hogy megyénk túlteljesítette a fásítás és erdősítés tervét. Hasonlóképpen elősegíti a mi- csurini biológiáról tartott előadás mezőgazdaságunk fejlődését, az élenjáró szovjet agrotechnikai eljárások bevezetését. A dolgozók természettudományi és ideológiai tisztánlátásának ügyét, a babonák elleni harcot szolgálták a többi előadások is, amelyek az élet keletkezéséről a Föld keletfceizéséről, Darwin Károlyról, Leonardo da Vinciről, az amerikai imperialisták baktériumháborújáról szóltak. A keddi ankét az előadások színvonalának emeléséhez, a tapasztalatok kicseréléséhez fog segítséget adni.
