Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-15 / 139. szám
iy NÉPLAP 1952 JÚNIUS 15, VASÁÉN AP A kukorica és a napraforgó pótbeporzása Teljesítik szénakaszálási ígéretüket gocskák készek a termékeny ülésre és több nap eltelik, amíg a virág- tányér közepe felé is termékenyülésre készek a virágocskák. A napraforgó virágjait rovarok porozzák be. A virágzó napraforgón nektárra éhes rovarok tömegét láthatjuk, amint szorgalmasan bukdácsolnak a virágocskák között, közben a testükön hozott virágport szétszórják és így termékeny ülnek meg a virágocskák. Megfigyelhetjük ilyen-, kor, hogy a rovarok elsősorban az időben kinyílt külső virágocská- kon legelésznek és csak ritkán tévednek a jóval később kinyílt belső virágokra. Ez az oka annak, hogy a tányér külső virágoeskái hamar termékenyülnek és megindul bennük az új élet, a mag fejlődése. A gyorsan fejlődő magvak felhasználják a növény tápláló nedveit éS erőteljesen fejlődve, szinte elnyomják a tányér közepén lévő virágocskákat és magkezdeményeket és aztán léha marad a tányér közepe. A tányér szélein azért fordulnak elő léha szemek, mert a nagy sárga sziromlevelek sokszor annyira betakarják az ott lévő virágocskákat, hogy nem jut hozzájuk hímpor és így az alattuk lévő magkezdemények meddők maradnak. A rovarok a beporzást legtöbbször nem úgy végzik el, hogy az az embernek több hasznot hajtson. Esős, szeles időben vagy tikkadt forrő- ságban a rovarok védettebb helyeken húzódnak meg, nem látogatják szorgalmasan a virágokat és ezért 'sok virág meddő marad, léha szemet csépelünk. Eddig a növénytermesztők, a gazdák az időjárás szeszélyétől, a természet kegyeitől várván ajándékot., egyszerűen belenyugodtak abba, hogy így a természet sok mázsa terméstől fosztja meg őket. Szocializmust építő dolgozó parasztságunk azonban ma már magáévá teszi az élenjáró szovjet mezőgaz dasági tudomány, a kolhozok és szovhozok nagyszerű tapasztalatait és gyakorlatát és azoknak megvalósításával harcol a természet hiányosságainak kiküszöböléséért, a magasabb terméseredményekért. A kukorica és napraforgó mesterséges beporzásával élenjáró állami gazdaságok, termel őszö vetkezetek és a haladó gondolkodású, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok az elmúlt esztendőkben már foglalkoztak. Olyan gyakorlati tapasztalatok és módszerek állanak már rendelkezésünkre, amelyeknek megbízhatóságát soha nem tapasztalt rekord-terméseredmények bizonyítják. A KUKORICA PÓTkétharmad magasságában pedig nagyobb lukú dróthálót vagy esetleg tüllt tegyünk. Mikor a kukorica címerei érettek, tehát rázásra a portokok felrepednek és kihul- lajtják a hímport — megkezdhetjük a beporzást. A beporzáshoz először Is hím-port gyűjtünk úgy, hogy a tölcsér felső részébe rázzuk több kukorica címerét. A felső hálón fennakadnak az esetleg belehullott címer-részek és a hímpor összegyűl az alsó sűrű háló felett. Mikor már elég hímport gyűjtöttünk, akkor tőről tőre haladva, a csőkezdemények bajusz-szálai fölé helyezzük a tölcsér alsó nyílását és a tölcsér gyenge ütögetésével az alsó hálóm keresztül hímport szórunk a bajusz-szálakra. Ezt a munkát a kukorica felvirágzás! ideje alatt többször megismételjük, hogy az esetleg késedelemmel kibújt bajusz-szálakat is megtermékenyíthessük. Többször előfordul, hogy egy száron a második, harmadik cső megtermékenyítéséhez már nem gyűjthetünk kellő mennyiségű hímport. Ilyenkor alkalmazzuk Musaijkó elvtárs módszerét, aki a kukorica-tábla mellé egy gópalja magot egy hét késedelemmel vetett és így a később virágzó kukorica címeréről gyűjtött hímporral porozta be az elvirágzott táblán a késeibb kibújó csövek bajuszait. A kukorica mesterséges beporzásával, illetve a Muszijkó-féle pótbeporzással. kukorioatenyéseinket halásziért boltiamként 20—SO százalékkal fokozhatjuk. A NAPRAFORGÓ PÓT BEPORZÁSÁRA BEPORZÁSÁRA legjobban hazánkban is a szovjet tölcséres módszer vált be. Ehhez a módszerhez bádogból vagy vastagabb kartonpapírból készítsünk hosszú alakú tölcsért, amelynek az aljára kb. ötforintos nagyságú rit- kaszövésü szitaszövetet vagy tüllt kötünk. A tölcsérbe, annak felső több módszerünk van. Legegyszerűbb az, ha tőről tőre haladva, megfogjuk a két egymás mellett lévő tő tányérját és azoknak virágait összeütögeíjiik. Az összeütöge- téssel az egyik tányér virágocskái- nak hímpora átkerül a másikra és ezáltal sokkal jobb termékenyülést érünk el, mintha azt csak rovarokra bíznánk. Másik egyszerű módszer, — amihez már szerszámot kell készítenünk, — a következő: használt posztód arabból egyujjas kesztyűt készítünk és ezt jobbkezünkre húzzuk, balkézzel megfogjuk a virágtányért és a beporzó kesztyűvel megsimítjuk a tányér virágzatát. Ezzel hímport gyűjtünk' a kesztyűre és a következő tányért már az így gyűjtött himporral, szintén gyengéd dörzsöléssel beporozzuk, Eredménnyel használható az a módszer is, amikor vattacsomóval, vagy esetleg toliseprű vei simítjuk meg a virágzó napraforgó- tányért. A kukorica és napraforgó mesterséges beporzásával jelentős mértékben fokozhatjuk terméseredményeinket és ezáltal mi is részeséi lehetünk a tudományosan megalapozott haladó agrotechnikának, amely a természettől egyre magasabb terméseredményeket kényszerít ki, hogy ezáltal a dolgozók életét szebbé és jobbá tegye. Dr. BÁLLÁ IASZL6 (Magyar Természettudományi Társulat) A munkamódszerátadás eredményei A szocialista embert az jellemzi, hogy nem elégszik meg azzal, amit a természet kénye-kedve szerint nyújt, hanem a tudománnyal felfegyverkezve, igyekszik minél többet elvenni, kiharcolni a természettől. Amikor a mezőgazdasági munkálatok előterébe a jobb agrotechnika, a magasabb terméseredményeket biztosító művelési eljárások kerültek, feltétlenül meg kell ismerkednünk a kukorica és napraforgó termesztésének egy Igen fontos haladó módszerével, a pótbeporzássai. Aki már termesztett kukoricát, annak az őszi betakarításkor feltétlenül felkeltette figyelmét az, hogy sokszor több-kevesebb kukoricacső foghíjas, különösen a cső két végén. Ha azonban egy száron két- három cső is terem, a második és harmadik cső a legtöbb esetben foghíjas. A Szabolcs-Szatmár megyében olyan fontos napraforgónál is tapasztalhatjuk, hogy a beérett tányérok szélein, de a közepe felé a legtöbb esetben léhák, üresek a szemek. Ha kiszámítanánk azt, hogy a foghíjassággal és a léha- szeműséggel mennyi termést vesztünk el, kiderülne, hogy 20—30 százalék, sok esetben még több az így bekövetkezett veszteség. Nézzük meg mi az oka ennek a komoly veszteségnek? Ismerkedjünk meg e két fontos növény virágzatával. A KUKORICA virágzata részben a címer, a hímvirág; másrészt a levélhónaljból kibújó csőbezdeméDy, a „bajusz”, a. nővirág. Amikor a virág beérik, felrepednek a címeren lévő partokok és abból a hímpor kiszóró- dik és ráhull a bajusz-szálakra. A bajusz-szálak a csövecske egy-egy magkezdeményezéséhez vezetnek és a magkezdemény akkor indul fejlődésnek csak, ha a hozzátartozó bajuszra hímpor jutott, tehát megtermékenyült. A megtermékenyiilés azonban a legtöbb esetben nem ügy megy végbe, ahogy azt a nagyobb termések megkívánnák. Sok esetben a nagy hőség, máskor meg éppen a hűvös, nyirkos idő, vagy éppen a viharos szelek akadályozzák meg, hogy kellő mennyiségű hímpor jusson a nővirágra. A nővirág. a bajusz sem egyszerre bújik ki a csőkezdeményből. Egy, esetleg két nap különbség a nővirágok megjelenésében legtöbbször odavezet, hogy nincs már kellő mennyiségű hímpor a címereken, tehát az ilyen termékenyítette! virágrészek meddők maradnak: foghíjas lesz a kukorica. A kukorica- tábla általában egyszerre virágzik. Az első csöveknél a foghíjasság nem mindig szembetűnő. A második vagy harmadik cső azonban már a fővirágzás után több nappal dugja ki a bajuszát és így azokra csak igen kevés hímpor jut. Ezért az ezeken lévő magkezdemények meddők, üresen maradnak és az ilyen csöveken legtöbbször csak igen kevés szemet találunk. A NAPRAFORGÓ tányérvlrágzata többezer apró virá- gocskáiból tevődik össze. Ahogy kinyílik a napraforgó bimbója, legelőször a virág széle felé eső viráA büdszentmihályi Alkaloida- gyár dolgozói felismerték a munkamódszeré tadás hatalmas jelentőségét. 41 kiváló dolgozó kapcsolódott be a munkamódszerátadási mozgalomba. A dolgozók közül 32-en kér. lék meg munkatársaikat, hogy adják át tapasztalataikat, tanítsák szervezettebb, gyorsabb munkamódszerrel dolgozni. A munkamódszerátadás hatása az üzem termelésében máris megmutatkozik. Nem kismértékben köszönhető ennek az, hogy a gyár május havi tervét 104.3 százalékra teljesítette. Az üzemben nem ritka eset, hogy a tanítvány úgy elsajátítja a tanító munkamódszerét, hogy fej-fej mellett haladnak tovább a műnk a versenyben, de az Is előfordul, hogy S tanítvány elhagyja mesterét. Idős Reszegi Sándor fiának adta át munka- módszerét és az elmúlt hónapban csupán kéttized százalékkal előzte meg fiát. Hogy milyen eredményeket hoz a munkamódszerátadás, annak legfényesebb bizonyítéka a mellék- alkaloida üzemrészben van. Szécsi Lásslónét és Kubai Irinát alig másfél hónapja helyezte a vezetőség a mellék-alkaloidába. A brigád tagjai, elsősorban Gazdag Sándor és Petrus György, megismertették munkamódszereiket Szécsi László- néval és Kábái Irmával. A két új munkásban is megvolt az akarat a tapasztalatok átvételére, s ennek köszönhető, hogy ma már átlagoaz Alkaloidában san napi tervüket 183 százalékban teljesítik, vagyis felzárkóztak teljesítményükkel a brigád kiváló tagjaihoz. A transzformáló üzemben Bunda József sztahanovista mutat jó példát. A béketalálkozó tiszteletére azt vállalta, hogy Lajos Józsefnek, aki május elején került az üzembe, átadja munkamódszerét. Ma már Lajos József önállóan végzi a me- tilező-sö gyártását. Azóta Róka Máriának is átadta tapasztalatait, munkamódszerét. Róka Mária ma már az egész műszak alatt önállóan látja el feladatát. Teljesítménye megközelíti a 120 százalékos átlagot. A tervteljesítésben is elől jár, állandóan túlteljesíti tervét. (VINCE JÓZSEF jelentése.) a tunyogmatolcsi fiatalok A tunyogmatolcsi DlSZ-szerve- zet dolgozó parasztfiataljai elhatározták, hogy önkéntes munkával kaszálnak szénát s ezzel biztosítják a községi apaállatok részére a szükséges takarmányt, így segítik elő az állattenyésztés fejlesztését, A fiatalok önkéntes munkájának kezdeményezője ifjú Kelemen Antal 7 holdas dolgozó paraszt fia, a DlSZ-szervezet titkára volt. Képünk őt ábrázolja Az elmúlt vasárnap kezdték meg a kaszálást a fiatalok. Akkor reggel tizenöten ót holdat kaszáltak le. Ezzel az eredménnyel azonban nem elégszenek meg. még több takarmányt akarnak biztosítani. Képünk néhány kaszáló fiatalt ábrázol. Kelemen Antalt, Dávid Miklóst, Szabó Gézát, Kelemen Lajost, Cubor Károlyt. Velük kaszált még Szűcs ímre is. A lányok a forgatás és gyűjtés munkáját végezték el. Képünk a gyűjtő lányokat mutatja be. Ádám Magdát. Vadász Lenkét, Nyiri Margitot, Kelemen Máriát, Balog Erzsébetet Pihenő közben újságot olvasnak a fiatalok. Itt van közöttük Papp Zoltán elvtárs, az egységes falusi pártvezetőség titkára, és Szabó Pál elvtárs tanácselnök is,
