Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-15 / 139. szám

1052 .TŰNTUS 15, VASÁRNAP NÉPLAP A HODÁ5ZI PER Színhely: . Szabolcs-Szatmárban Hadász, a Tanácsköztársaság bu­kása után, a horthy-ellenforrada- lom vér gőzös tombolába idején. Az egész országban, megyében mun­kások, szegényparasztok vére hul­lott a porba. Pisztolyos, korbácsos román burzsujzsoidosok, lakkcsiz- más fehér tisztek ölték, gyilkolták azokat a hazafiakat, akik új or­szágot akartak építeni: a szabad­ság országút. Nem messze Hodász- tói, Vaján hét kommunista sze­gényparasztot állítottak a maguk­ásott sír szélére s agyonlőtték őket, B akt alóránt házán a Kisvár­áéról elhurcolbakat gyilkolták le, Nyíregyháza, halotti esöndességű utcáin megkötözött, mezítlábas pa­rasztokat kísértek, hátukra krétá­val rajzoltak keresztet, s a város határában, egy kukoricás szélén agyonlőtték őket. A nép rémülten gubbasztott meggyötörtén és éhez­ve. Hodászon is tombolt az ellen­forradalom. Akinek csak köze volt a forradalomhoz, azt börtönbe ve­tették, huszonötöt vertek rá. így Verték meg kegyetlenül Iái esik Ir­mát, Lakatos Istvánt és még sok­sok embert. S a volt tanács jegy­zője: Cs. Pap György görögkatoli­kus tanító, a nép fia, internálótá- bfirhán .szenvedett. A kulákok elemében voltak. Ko- rnoróozi Imre, meg a többi Koino- ftiori-ikulák zsíros haszonra lesett. Az egyik Komoróczi, Iván, alispán volt. ördögi tervet eszeltek ki. A hodászi parasztok egyszeresük egy- reápásra kapták a végzéseket: ennyi és ennyi adója van, ha nem Ázef, elvesszük a földet. A kulá­kok röhögve csúfolödíak: na, most mukkanj meg, gyalázatos! Aztán megveregették . a tehetetlenek vál­lát: ml majd kisegítünk. Kocsmá­ba csalták őket, részegre itatták s adás-vételi szerződést Írattak a lerészegített parasztokkal. így ván­dorolt el fél liter pálinkáért Vere­sek több, mint 20 holdja, Balogh Kéri bácsi 15 holdja Komoróczi Imréhez... így zsírosodtak a föld- birtokosok, kulákok és papok, míg a nép vére és könnye hullt. A pap, Turzán József véres szájjal hirdette a templomban: „Le kell számolni a kommunistákkal!” Ekkor kezdődött el a per Hodá­szon. ni i • r * A vádlott: Cs. Pap György tanító a volt tanács jegyzője. a nép igaz barátja. A per távollétében folyt le nagyrészt, ö börtönlten és inter- nálótúborbani .sínylődött, itthon csak a családja éhezett. A vád: Meggyest Pút, « görög- ka tölíkns egyházmegye ügy feze eze­ket írta a vádiratban: „A kommu­nizmus .kitörésekor agitációs gyűlé­seken vett részt s olyan értelmű lieszédet tartott, hogy ,,most ke­zünkbe ragadtuk a hatalmat, majd elbánunk az urakkal.” — „A köz­ségi jegyzőre ugyanakkor azt mon­dotta, hogy fel kell akasztani...” ,.A tanítói mivoltát megtagadta s amikor „tanító úrnak” szólították, a címzést visszautasította ... Nagy-j károlyból kommunista iratokat ho-i zott TI od ászra nagyobb tömeg} ben .. Komoróczi Iván, szítra ár megvet alispán, ezeket az indokokat so­rolta fel többek között Cs. Patt , György internálás! véghatározafá­ban: ,,A jegyző ellen izgatta a né­pet . .. a birtokosság ellen izga­tott,. mert azok földjeinek felosztá­sára biztatta a gyűléseken a né­pet.. Ugyancsak az alispán ír­ja: . A proletárdiktatúra elér­kegtekor azonnal szerepet vállalt, a kommunista tanácsnak jegvzője lett” Igen, ez volt a vád. Vádolták az urak és papok, mert földet és sza­badságot akart a népnek s ezért harcolt is! Nézzük meg, hogy kik a vád kép­viselői ! A fővádló: Miklóssy István, görögkatolikus püspök, a fehérterror egyik fővezére, — „Atyai szívvel” helyeselte a nép gy öt rését s akkor, amikor Horthy, l a véreskezű lovastengerész-hóhér Nyíregyházára érkezett, elsőnek ő lépett elé, hogy hódolatteljesen üd vözölje papjai nevében : „... bízom a jó Istenben, aki szorongattatá sunk gyötrelmes napjaiban (forra­dalom — szert:.) Hunyadi leikét küldte alá e földre, hogy az Fő­méltóságodba szállva, mentse meg e Iiont. Bfzoin abban, hogy — rö­vid időn iveiül ott folytathatjuk, ahol • elhagytuk — (a nép kizsák­mányolását — szeri:.) s ez.t, már most, okulva a legközelebbi múlt eseményein, kétszeres éberségigei és hatványozott erőfeszítéssel tel­jesíteni legszentebb kötelességünk­nek ismerjük...” Am a püspöki rezidencia messze volt Hadásztól, s a „méltóságos”, selyemköntösfi, aranygyflrűs püspök nem foglalkozhat közvetlenül olyan „csiip-csup” ügyekkel, mint egy kommunista tanító elítélése, üldö­zése. Miért voltak az Ó készséges hívei, 'papjai? S így a vádló: Turzán József, görögkatolikus pap, aki csak abban különbözött Mik- lóssytól, hogy fiatal korára való tekintette], nem követett el annyi gazemiberséget, minit felettese. De minden jel arra mutatott, hogy a tanítvány nem marad el a tanító mögött, Gyalázatos rágalmakat harsogott a templom szószékén, az utcán ar­ról, hogy Cs. Pap György sikkasz­tott, lopott s ki tudja mit ki nem talált még. Félrevezette az embe­reket, rágalmazó beadványokat szerkesztett s alá becsületes dol­gozó parasztok neveit hamisította. Egyre sürgette azt, hogy Véglege­sen ítéljék el Cs. Pap Györgyöt. Az ellenforradalom burzsujm'joisz- teróhez így írt: „A műveltség, ha­ladás miniszterét kérjük Nagyiméi- újságodban: (Hodászon a felszaba dulás előtt mindössze 3 tanító volt, míg ma 14 van — szerk.) ... Cs. Pap Györgyöt nemcsak falunkból de a közoktatás egész területéről pusztítani miéltóztessék.” Ez a pap a kommunista tanító családját megfosztotta minden életlehetőség­től. S akkor, amikor valaki védet mére kelt a tanítónak, azt meg fenyegette. 1921 május 8-án tör­tént Damkó Miklós házába rontott be Turzán József, Aégy kulák kísé­retében, rátámadt a kisparasztra, így ordítozott: „Szemtelen gazem­ber, piszkos parasztja!” S kezét is emelte, hogy pofonverje Bqmkót mert szót mert emelni a nép taní­tója mellett. Milyen módszere volt még? Cs. Pap György családja nyomorgott. Egy mátészalkai rokonuktól kértek kölcsönpénzt s mást nem tudtak adni zálogba, mint a tanítói okle­velet. Turzán k1 szí ma tolta, s az oklevelet kicsalta Pap György ro­konától és sietve emelt újabb vá­dat, a „tanítói okirat elherdálá­sáért”. Ez volt hát a helybeli fővádló! így kezdte pályafutását Később a fasiszta Magyar Riet Pártja me­t gyei választmányi tagja lett; Kap­zsi volt. Nemosak földjeit adta bérbe, hanem a templomi székeket is. Háborúra uszított. Amikor már Ópályiban pa.poskodott, nyilvános gyűléseiket tartott: „Harcoljatok a vörös rém ellen!” Aztán dicshim­nuszokat zengett a hitleri csoda- fegyverektől, Horthyról.-., Voltak neki a pernél, segítőtársai is. Az elsők közé tartozott Müller János, főjegyző. Az a gazember, áld „ellen izgatott” Cs. Pap György. Szondi Lajosné így beszél Müller Jánosról: „Lop­ta és csalta a népet. Az első világ-; háború idején a hadbayopultak ítthonmaradt feleségeitől, gyerme­kéből ellopta a hadisegélyt. Netm adta ki nekünk, itt nyomorogtunk éhen, maréknyi liszt nélkül. A mi hadisegélyeinkből épített magának a háború alatt kastélyt. A munka is ingyen volt. Aki ingyen dolgo zott neki. annak több cukrot, lisz tét írt ki a jegyre. Aki nem dol­gozott, annak kevesebbet utalt ki, vagy éppen semmit. Cs. Pap György már akkor pártunkat fog­ta s eljött velünk Nagykárolyba panaszt tenni. Persze, nem hallgat­tak meg minket az urak ...” Ez a Mutter így szerzett magá­nak kastélyt, földbirtokot. 1944- ben ráadásul harminc fiatalt csalt fel a községházára s ott csend­őrökkel elvitette őket. Gazember, gyalázatos gazember volt! Turzán másik jobbkeze, Cs. Pap György üldözője, Komoróczy Imre, 400 holdas „tekintetes úr“ volt. 10 cselédje, gulyása, kocsisa, két juhásza dolgozott helyette. Kí­méletlenül bánt cselédeivel. Szécsi Józsefet megpofozta s mást Is nem egyszer, ö szerezte Iván rokona révén pálinkán a kisparaszti földe­ket. Vendégei a csendőrök voltak. Kati őrmester, aki Veres Gusztá­vot úgy megverte, bogy az három napig beteg volt utána. Rs Ott volt a többi kulák. Ko­moróczi Károly, aki görbebottal verte az utcán Is a népet és Mül­ténél együtt lopta, mint bíró, a hadiisegélyeket. Reichman József, aki azt mondta: „Parasztkoponyá­ból rakom ki a kövesutat... * Cs. Pap Györgyöt lecsukták, ál­lásából kidobták. Úgy halt meg nemsokára, majdnem éhen, tüdő- vészben, nyomorban Mátészalkán ... A nép is szenvedett. 1922-bem 53 haláleset közül 22 piciny csecsemő­halál volt. „Veleszületett gyenge­ség ...” A Hortliy-fasizmus ideje alatt több, mint 100 család vándo­rolt ki Amerikába a nyomor elől. Mint a bolygók, ügy keringtek. — Kom oróczi László szegény paraszt háromszor is kiment, mert ott sem talált mást, nyomornál. A község földterületének több, mint kéthar­mada egy földbirtokos és 43 kulák kezén volt. A föld egyharmada 420 dolgozó családnak adott volna ke­nyeret, ha elég lett volna. A per valójában 1945-bein dőlt el! Á nép javára, Cs. Pap György javára. A bírák a Szovjet Hősök voltak! Cs. Pap már nem ól. De él a nép. Növekvő jólétben, szövetkezetben összefogva. A Mül- ier-kastély helyén a nép tanácsháza van. Mozi, üt és sok minden épült. Ám a nép nem feledte el a gazsá­gokat. Ott élnek még a Komoróczi, Galgóczi-féle kulákok Hodászon, rémhíreket suttognak, gyalázkod nak, hol képmutató, jámbor szóval hol gyűlölettől sziszegve. De többé nem hisznek nekik a hodászi dol­gozók. Azt is tudják, hogy Turzán József, most Penészleken lapul és ahogy régen Hitlert, most Tru­man t, a baktériumos gyilkosokat dicsőíti. Azt üzenik a penészlekiek- nek: legyetek éberek, ti se enged­jétek meg, hogy drága szabadság­unkhoz és békénkbe® még egyszer szennyes kézzel nyúljanak a bitan­gok! SOLTÉSZ ISTVÁN Népi államunk megbecsüli a népért harcoló nevelőket Margittai Valéria, nyíregyházi Gál Józsefné, Dombrád-száhetcx- tanárnö. Kiváló tanárnői cinjét és tanyái tanítónő, akit Kiváló tani- 3000 forint pénzjutalmat kapott a tói ctrhmel és szintén 3000 forint Pedagógus-napon. pénzjutalommal tüntetlek ki. A kisváráéi járás nevelői nyerték meg a hiányzás elleni küzdelem versenyét. Képünkön Csucska, Jenő elvtárs, a kisvárdai járási tanács oktatási állandó bizottságának elnöke átveszi a vándorzászlót és pénz­jutalmat Bodogán János élvtárstól, a megyei tanács VB elnökétől. Több munkaerőt, több segítséget kíván meg a nyírbátori Vörös Csillag termelőszövetkezet kertészete! A Vörös Csillag negyvenholdas kertészetének sarkában tíz vidám asszony nótaszó mellett palántálta hétfőn délután az utolsó tábla pap­rikát. A fagykár utolsó nyomait tüntetik el. Baraesi Ferencné a mögötte haj­longó 9 asszonynak egyenes soro­kat húz, amire a paprlkapalántá kát ültetik. A sorhúzó egyik oldalán négy, a másikon három fog van. Jó vasta, fába ágyazták a fogakat, bizony- nem valami könnyű munka az! — Lóval is lehetne csinálni, — mutat a nehéz sorhúzóra Bara­csíné. — Legalább férfit irányítana ide a vezetőség, — mondják egy­szerre többen is. — Adtak már ide olyanokat, akik betegek voltak, — mondja Veresné, — akiket már máshol nem tudtak használni. — A férfiak nem bírják a baj- longást, — tódftja a hetvenéves Vincién ó. — Fejükbe szalad a vér, igaz-e, Linka néni? — mondja nevetve Szilágyiné. — Aztán megfájdul a fejük. — He-he-he... de azért jöhet­nének a sörözőt húzni. Ami igaz, igaz. Van valami iga­zuk, hogy a vezetőséget csépelik. — Volt már úgy, hogy vízzel kellett ültetni és a hétszáz literes lajtot mi húztuk meg vízzel, de még ki Is . húztuk ló nélkül a pap­rika-földre, — mondja Baracsiné. — Pedig egy hold kertészet több jövedelmet ad, mint 4 hold szántó, — bizonyítja Bunyi Jánosné, aki évek óta kertészettel foglalkozik, i — Síi nem akarjuk, hogy au­gusztusban megint le kelljen szán-, tani, mint .tavaly, — mondja szin­te kipirulva, egy kissé mérgesen Veresné. — Mert olyan nagy volt a gaz, hogy nem látszott, ml volt bele ültetve. Ezek a szavak a vezet őségnek szóltak, bár nem volt ott senki kö­zülük, de bizonyára azóta tudnak róla, hogy tíz asszony kevés egy negyven holdas kertbe és egy-két munkabíró férfira is szükség van, aki a nehezei* munkái an kisegíti az asszonyokat. — Hát ez a Dinka-néni nem áll­hat meg egy pillanatra sem, — mondják a palántahozók felé for­dulva. Linka néni nem győzte vár­ni azt az öt percet, míg meghoz­zák a palántát, bút elment eléjük és ö is megfogta a láda sarkát, mintha hozná. Szorgalmas asszony, sok fiatal, sok tszcs.-asszony példát vehetne rókr. Azok, akik most som járnak dolgozni, pedig már gazosödik a hagyma, meg az egész kertre kei­len«- a kapa. Rs éppen az olyanok nein jön­nek dolgozni, akiknek az osztozko­dásnál a legnagyobb hangjuk van. mint Győri Kéretlené, Bihari Imré- né, özv. Qoga, Mihályné, Kovács Kálmánná, Kovács Józsefné és egy egész sor munkabíró asszony. A tavalyi és az idei kertészetet össze sem lehet hasonlítani, gok­kal jobban gondozzák most a ker­tet, mint tavaly, de jogosan kérnek segítséget. A negyven holdhoz több munkaerő szükséges, mint az a tíz-tizenkét asszony. Ezek az asz- szonyok nem akarják augusztus­ban ieszántani a paradicsomot és biztosan neim akarják a tsz. többi tagjai sem! Segíteni keli, elsősor­ban a családtagok, az asszonyok bevonásával! 7

Next

/
Thumbnails
Contents