Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-15 / 139. szám

2t­NÉPLAP 1952 JÚNIUS 13, VASÁRNAP Idejében készüljön fel a nyári munkákra Szabolcs-Szatmár dolgozó parasztsága SOLTÉSZ LAJOS, A KISVARDAI VULKAN SZTAHANOVISTÁJA Irta: Balogh József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője (Folytaid* az 1. oldalról.) két a terveket, hogy minden egyes arató, minden szövetkezeti tag tud­ja, milyen tennivalói vannak az aratás idején, közölni kell minden aratópárral, mennyi kalászostermés betakarításáért felelős a szövetke­zet, a köziség, az egész ország népe előtt Ugyancsak pontosan meg kell tervezni azt, hogy a gépek mellé mennyi kisegítő munkaerőre van szükség ott, ahol arató és ké­vekötő gépekkel vagy aráíó-csép- lő gépekkel, kombájnokkal folyik majd az aratás. Nem szabad meg­feledkezni sehol sem arról, hogy a tervezésnél tíznaponkénti eloszlás­sal számításba keli venni a szüksé­ges fogaterőt is. De nem kis jelentősége van an­nak, hogy minden lehetőséget ki­használjanak termelőszövetkeze­teinkben a megfelelő munkaerő biztosítására. Igen sok olyan ter­melőszövetkezeti tag és csoport- tag van falvainkban, akik álla­mi, földimüvesszövetkezeti, vállalati funkcióban vannak. Szövetkezeti gazdaságaink vezetőinek töreked­niük kell arra, hogy szabadságide­jükben ezek a szövetkezeti tagok hozzátartozóikkal, családtagjaikkal együtt résztvegyemek az aratás munkájában. A munkaerő biztosí­tását segíti az aratáshoz, ha — természetesen nagy körültekintéssel — csökkentik a kertészetekben, sző­lőben, gyümölcsösben dolgozók szá­mát. Itt feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a munkaerő csökkentése az előbb említett területen nem je­lentheti azt, hogy a kertészetekben, szőlőben, gyümölcsösben az aratás ideje alatt megáll a muraka. Annyi munkaerőt kell elvonni azokból az aratáshoz, amely a kalászosok be­takarításának meggyorsítását jelen­tősen elősegíti, de nem állítja meg a munkát a kertekben. A munka­erő biztosításának — helyesebben szólva jó kihasználásának —döntő módja lehet ez a mozgalom, amely kezd gyökeret verni termelőszövet­kezeteinkben és csoportjainkban ., harminc munkaegységnél többet teljesítünk mindannyian az aratás- -cséplés idején” jelszóval. Szövel ke­lteinkben mindenütt vitassák meg «ezt a kezdeményezést, legyen az aratás-cséplés idején sikerek új erőforrása. — S a munkaerő biztosí- lásának még egy döntő feltétele van: minél több napköziotthon létrehozása a minisztertanács ha­tározata szerint termelőszövetJkeze- teintcben, mert a napköai otthonok segítségével lehetővé válik, hogy a szövetkezetekben hasznos munkát végezzenek a többgyermekes anyák la A kaláSBOStermés betakarítására jvaié felkészüléshez szorosan hozzá­tartozik, hogy az aratógépek mel­lett rendben legyenek a szükséges szerszámok: kaszák, üllők, fenőkö­vek, elegendő mennyiségű legyen mindebből. S nem kisebb jelentőségű a mag­tárak rendbehozatala, kimeezelése, kitakarítása, fertőtlenítése. A vajai földművesszövebkezet dolgozóinak versenyfelhívása az emlékezetes békegyűlésen éppen e. cél megvaló­sítására szólítja versenyt« me­gyénk föl d m ü vesszővel keze leit. Az aratásra, cséplésre való ké­szülődés hiányos lenne, ha nem gondolnának termelőszövétkeze- teinkben, falvaink egyénileg dol­gozó parasztjai az ellenségre, a iulákokra, akik — az elmúlt évben is jó néhány példa volt rá — kár­tevő szándékkal leselkednek bő ter­mésünkre. Már most gondoskodni kell a lábon álló gabona, s később az aszta gok őrzéséről, a tűzőrségek- ről, biztosítani kell mindenütt a megfelelő tüzoltófelszereléeeket. Visszatérve az aratás munkájá­nak megszervezésére: a gépeket és az arató párokat mindig gereb- iyések kövessék. Fontos, hogy ne maradjon másnapra egy talpalat­nyi tarló sem kapa ration, mert csak így lehet biztosítani a tarló- hántá'' és másodvetés Idejében való ‘elvégzését. Az aratöbrigádokbnn ezért mindenütt ki kell jelölni azo­kat, akllk kizárólag a tarlókaparási .munkákat fogják majd elvégezni. A’ munka meggyorsítása érdekében aninél nagyobb területen fel kell használni a lógereblyéket, vagy a nagyteljesítményű, házilag Is elké­szíthető nagyobb gereblyéket. Eb­ben a munkában nagy segítséget adhatnak gépállomásaink is a ter­melőszövetkezeteknek. Tavaly sok hiba eredője volt, hogy a gépeket gondatlanul ned­ves, vizes gabonák vágására állí­tották. Tanulnunk kell a tavalyi hibákból, s az aratógépeket csak megfelelő időben állíthatják min­denütt» a gabonatáblákba. A gépek munkájának megszervezésénél ve­gyék figyelembe azt is, hogy 15-~ 20 holdnál kisebb táblákba« nem lehet megfelelőéin kihasználni az aratógépeket. Ezért lehetőleg na­gyobb területen vegyék igénybe a gépek segítségét. A behordés feladata sem kisebb, mint az aratás jó elvégzése. Ter­melőszövetkezeteinkben a hordás munkáit is brigádonként szervez­zék meg, s a szérűk helyét úgy válasszák meg, hogy lehetőleg két kilométernél nagyobb távolságra ns hordják a termést. Tegyenek fi­gyel eiutnel termelő« zövet keze tel n k arra, hogy a szérűkben az egyes brigádok munkájának termését kii- lön-kiilön rakják a hordásnál. Ez- zel a minisztertanács határozata szerint járnak el. Mert a csépiéi­nél mindjárt megállapítható lesz, melyik brigád teljesítette túl a tervben vállalt terméshozamot, me­lyik brigád számíthat többtermelé­si prémiumra. A eséplés munkáinak a behor- dással párhuzamosan meg kell k ez dődn ie. Term előszövet keze t el nk- ben teljes egészében gépállomásaink gépei végzik majd el a cséplést, amelyhez a termelőszövetkezetek és csoportok kötelesek munkaerőt biztosítani. Ha a kisebb termelő- csoportok külSn-kíilön nem tudnak egy-egy brigádot kiállítani a csép­lőgéphez, fogjanak össze, szomszé­dos termelőcsoportokkal együttesen állítsanak össze egy közös brigá­dot, s a cséplést közösen végezzék el. Nem fordulhatnak elő olyan esetek, mint az elmúlt esztendőben például Ti szád ob községben is, hogy mwnkaerőhiány miatt nem tudták maximálisain kihasználni a cséplőgépeket, azok 50—60 mázsát csépeltek, holott e mennyiség há­romszorosát is kicsépelhették vol­na. Jónéhány termelőszövet keze- tlinlkben alkalmazzák a* idén csép- lésnél az élenjáró szovjet, Bredjuk- féle gyorscsépiéei módszert. E mód­szer teljes kihasználásához is a munka helyes megszervezése és a munkaerő megfelelő biztosítása szükséges. Az aratögépeket, kaszákat min­denütt a tárcsának, az ekének kell követnie. Biztosítani kell azt, hogy az aratás befejezésének idejére a tarlóhántás és másodyetés munká­jának legnagyobb része is befeje­ződjék, hogy a hordási és eséplési munkákhoz úgy a termelőszövetke­zetek, mint a gépállomások gépi, illetve fogatos erejét megfelelően felhasználhassák. Megyénk dolgozó parasztjai már az elmúlt esztendőben is meggyő­ződtek arról, milyen hasznos és jövedelmező a másodvetés. Tervün­ket az elmúlt esztendőben túltelje­sítettük, országos hírnevet szerez­tünk Saabolcs-Sza/tmámak. S a másodvetések termése jókora ta­karmánymenny iség el. jókora több­letjövedelmet biztosított a szövet, kezeteknek, » dolgozó parasztok­nak. Kétéves állattenyésztési ter­vünk teljesítése érdekében még nagyobb jelentősége van most a másod vetésnek. Máris számos he­lyen születnek fogadalmak a má­sodvetési tervek túlteljesítésére. — Termelőszövetkezeteink és egyéni­leg dolgozó parasztjaink úgy ké­szülhetnek fel jól a másodvetésre, ha már most biztosítják saját ere­jükből a másodvetóshez szükséges vetőmagot. S termelőszövetkeze­teink és gépállomásaink brigádjai, — a növénytermelő és traktoros­brigádok jól véssék már most em­lékezetükbe: a tar lobi ni ás és má­sodvetés időben és jó minőségben való elvégzéséért egyetemlegesen felelősek. Az aratás, bordás, eséplés, tarló­hántás, másodvetés munkájának legfontosabb emelője a munkaver­seny. Fel kell újítani a termelő­szövetkezetekben, a községek egyé­nileg dolgozó parasztjai között a hosszúlejáratú versenyeket, figye­lemmel kell kísérni a vállalások teljesítését, s széleskörű nyilvá­nosságot kell biztosítani a dolgo­zók eredményeinek. Naponta kerül­jenek friss jelentések a verseny­táblákra, a községi hangos híradók ismertessék az egész faluval, kik harcolnak a nyári munkák során a legjobban a békéért. A szövetke. zeti gazdaságok vezetői tűzzenek ki jutalmakat a legjobb aratók­nak, a munkában kitűnteknek, hogy ezizel is serkentsék még jobb eredmények elérésére az új ke­nyér aratóit. Idejében fel kell figyelni és har­cot kell indítani minden olyan ká­ros nézet, vagy magatartás ellen, amely megcsonkítja a munkana­pot. A munkaidő teljes kihaszná­lása érdekében szívós munkát kell végezni a lógósok, a fegyelembon­tók helj>es útra térítésére felvilá­gosítással, szép Szóval előbb, bünte­téssel, munkaegységlevonással ké­sőbb, ha a jó szó nem használ. Megyénk 27 gépállomására hatal­mas feladatok várnak most, a nyá­ri munkák idején. Nagy, minden eddiginél nagyobb segítséget vár­nak most tőlük a termelőszövetke­zetek. Éppen ezért sürgősen be kell fejezni a gépek kijavítását, s biz­tosítani azt, hogy az aratógépekre, kombájnokra, cséplőgépekhez meg­felelő szaktudással rendelkező ve­zetők kerüljenek. A gépállomásokon ugyancsak fontos tennivaló most a kampánytervek felbontása. A mun­ka sikerének egyik legfőbb biztosí­téka a gépállomásokon is, hogy minden egyes traktorista, gépke­zelő, cséplőgópyezető, aralógépes, kombá.inteta jól ismerje a saját maga feladatát. — Gépállomásaink már eddig is számos újítást elöké- szíiő dolgoz«« most ismét tág teret kapnak ahhoz, hogy a tarlóhántás és másodvetés gépesítését, gyors és jó elvégzését milyen ötletes újítá­sokkal oldhatják meg. — Nem ke- vésbbé fontos, hogy gépállomásaink a hatósugarukhoz tartozó termelő­szövetkezeteket a mezőgazdászok és mechanikusok közt úgy osszák fel, hogy négy öt termelőcsoportra jusson egy mezőgazdász és egy mechanikus, akik személyesen fele­lősek a hozzájuk tartozó termelő- szövetkezetek munkájáért, megfele­lő segítséget adnak nekik. Az egyéni gazdák munkájának egyik fontos emelője az az új, egyre elterjedtebb versenyforma, amely a mi falvaink fejlődésére, dolgozó parasztjaink öntudatának növekedésére jellemző, — s amely­nek elve: egymás kölcsönös megse­gítése. A ramocsahází dolgozó pa­rasztok fényes példát adtak a nö­vényápolás során. Az aratás, hor­dás és a többi nyári munka elvég­zéséhez is döntő segítséget ad a versenynek ez a módja. Fogjanak össze a falvak egyénileg dolgozó parasztjai, egymás segítésével har­coljanak a bő termésért, amely a nép gazdagodását, a béke erejének növekedését hozza majd. — Köz­ségi tanácsaink az eddig nem so­kat érő jelentőszolgálat alapos meg­szervezésével és Irányításával se­gítsék a dolgozó parasztok nyári munkaversenyét s biztosítsák azt, hogy a felsőbb szerveik helyes ké­piét alkothassanak a megyében fo­lyó nagy nyárt csatáról — helyes képet alkothassanak az egész me­gye dolgozói, akiknek legfontosabb ügye lesz most: győzelemre vinni a nagy nyári csatát a bőséges ke­nyérért, a gazdag termésért. 1950 december. Az egész ország­ban, minden dolgozó szívében lo­bogva él a szeretet tüze. Sztálin elvtárs születésnapjára készülnek városban és falun, kint a földekeh (ís bent az üzemekben. Szeretik őt, a béke első és legnagyobb harco­sát. és szeretetlik jeléül Béke-mű­szakot szerveznek országszerte. 164 százalékos eredményt ért el akkor Soltész Lajos a kisvárdal Vulkán­ban. A verseny tovább folytatódott és Soltész Lajos sem állt meg a meg­kezdett úton. Nevét már az egész megyében ismerték. Tudták, hogy a békeharc élharcosa, társainak példaképe és igen sokan kikérték véleményét, tanácsát. A kongresz- szusi versenyben az .élre került. — Szorgalmasan tanult, jól dolgozott és ez meglátszott teljesítményén is. 1931 januárban 217 százalék az eredménye, a következő hónap derekán már 296. A kongresszusi hét versenyelsői között megint ott találjuk: 313 százalékra teljesítette normáját. D ÁKOSI ELVTÁRS a Kong- resszuson mintha egyenesen őróla mondotta volna : „... dolgo­zóink között egyre többen értették meg, hogy a munka nálunk nem kényszerű robot többé, hanem a felszabadult dolgozók becsületének és dicsőségének ügye”. És mégis, Soltész Lajos, aki a kongresszusi versenyben lett szta­hanovista, aki ebben az időben lett Pártunk tagjelöltje, az a Sol­tész Lajos, akire büszkék voltak társai, elfeledkezett ígéretéről, nem segítette tovább társait. Jött a fizetés napja. Teljesítmé­nye még ebben az időben is elég magas volt, fizetése is sok — és Soltész Lajos a következő nap el­késett. — Elromlott a kerékpárom, — ezzel mentegetőzött, mikor késése oka felől érdeklődtek. Társai hittek neki, — senki sem gondolt akikor arra, hogy üzem egyik legjobb dolgozója félrevezeti őket. De „elromlott a kerékpárja” a következő fizetésnél is és ez egyre gyakrabban megismétlődött. Később derült ki, hogy nem a ke­rékpár, hanem a mulatozás miatt nem talált be a fizetés másnapján idejében az üzembe. A MAGA SEM TUDJA ponto. san, miért látogatta gyakran a kocsmákat. Talán az volt az oka, hogy minden olyan „simán” ment számára. Jól dolgozott, sok volt a fizetése és akadtak köny- nyelmű barátai, — ő pedig hallga­tott rájuk. Teljesítménye is csök­kent, rosszabb lett a munkája, — mintha jobban szeretné a bort, mint a munkáját A felelősségirevonás sem marad­hatott el sokáig. Érezte a bűntu­datot Soltész Lajos, de ezt úgy akarta saját maga előtt is leplezni, hogy senkinek nem adott igazat, durva, követelődző lett. Most már nem járt politikai is­kolára sem. Teljesítménye aztán egy nap 16 százalékra csökkent. Komolyabb munkát nem mertek rábízni. Amikor más munkakörbe osztották be, akkor felcsattant és munkakönyvét kérte. Ki akart lép­ni az üzemből. Három napig nem is ment dolgozni. rP ARS AI fegyelmi bizottság elé állították. Ott ültek az asz­tal körül. Nem mert senkire sem nézni, de így is tudta, hogy ott ül a párttitkár elvtárs, akitől a tag­jelölt igazolványát vette át, olt van inellette az igazgató, csoport­vezetője, Vaszil István és ott van- a púrtonkívüli Bállá Miklós K Eszébe jutott,- hogy nem is olyan'; régen éppen olyan megbecsült dob' gozója volt az üzemnek, mint Bulla: és Vaszil elvtársak. Szeretlek tár-» sai — és most? Most pedig a fe­gyelmi bizottság fog dönteni ügyei felett. Keményen bírálták viselkedését, munkáját, italozását és elmarado- zásait. Először még mos! is láza­dozott. „ők beszélnek nekem? Hi­szen soha nem dolgoztak olyan jól, mint én, ne akarjanak engem öi- tatgatni.” Aztán felülkerekedett józan esze. Sápadt arca, nyugtalan te­kintete elárulta, hogy most érzi, milyen súlyos hibát követett ,ei társai, saját maga és az egész .or­szág ellen. Hiszen jó munkájára szükség van, olyan időben élünk, amikor minden teljesített százaiéi? legszebb álmaink megvalósulásához vezet közelebb bennünket. Megtörve hagyta el a szobát, de a párttitkár elvtárs is és mindnyá­jan tudták, hogy éppen erre voít szükség Soltész Lajosnak. Most teljes súlyával érezte azt a felelős­séget. ami minden dolgozó vállán nyugszik ebben az országban. Meg­értette, ez idő alatt sokkal in­kább, mint azelőtt bármikor, hogy az ország mi vagyunk, hogy a bé­ke minden dolgozó ügye és minden nem teljesített százalék bűn gyer­mekeink jövője, hazánk építése, a béke védelme ellen. Soltész LAJOS a fegyelmi után napokig nem találta helyét. Visszakerült régi helyére. Dolgo­zott is, de csak az látszott rajta, hogy valami bántja. Nem késett eÉ azonban többé egyetlen egyszer sem. A legközelebbi fizetés napjára már „nem romlott el a kerékpár-« ja” — az első érkezők között volt. Teljesítménye ezután napról napra emelkedett. Nem lett újra egyszerre 120 százalék, mint ahogy nem egyszerre lett 16 százalék sem a teljesítménye. Minden nap fel­jebb emelte a fejét, minden új nap olyan volt számára, mintha ettől függne boldogsága, élete. És égjük nap — mikor elérke­zett Loy elvtárs kezdeménj-ezésé- nek híre a Vulkánba Is, — felszó­lalt Soltész Lajos sztahanovista. Egy pillanatra mindenki feléje fordult, mert a legutolsó hónapok alatt nem igen lehetett vele gyűlé­seken találkozni. Kíváncsian vár­ták, vájjon mit fog mondani. Nem beszélt sokat, de mindenki tudta, hogy mostani szavait be­váltja. Azt mondotta, hogy követni fogja Loy elvtársat, résztvesz a mozgalomban és naponként emel? teljesítményét. í>ETARTOTTA SZAVAT SoU ‘ f tesz elvtárs. Újra a szerei­déiben dolgozik és nem múlik el nap anélkül, hogy teljesítménye ne emelkednék. Még nem érte el azt az eredményt, amelyet el hagyott veszni a múlt esztendőben, de szi­lárdan megfogadta magában, nem nyugszik addig, míg újra olyan megbecsült, szeretetnek örvendő dolgozója nem lesz munkahelyé­nek, mint volt Jó úton halad Soltész Lajos szta­hanovista. — BALASA — Tovább tart az amerikai acélipari munkások sztrájkja Amerikában tovább tart a munkabéremelést követelő 650 ezer acélipari munkás sztrájkja. Meghiúsulnak azok a kísérle­tek, hogy a sztrájkot „kor­mányellenőrzés" útján nyomják el. Június 11-én a szenátus ne­gyedszer vetette el azt a javas­latot, amely jogot adott volna Truniannak, hogy „kormányel­lenőrzés" alá helyezze az üze­meket. Bár az acélipari sztrájk még nem érintette a többi alapvető iparágakat, a Ford-társaság be­jelentette, hogy ha a sztrájk nem ér véget, a legközelebbi két hét folyamán megkezdi üze­meinek be.záfását az egész era szagban.

Next

/
Thumbnails
Contents