Néplap, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-02 / 78. szám

NÉPLAP

1952 ÁPRILIS 2. SZERWA

BATTA ETEL TRAKTORRA ÜLT

Ham lehet mondani, hogy Etel mindig sseretett a traktoros iskolán, a, gépállomáson lenni. Amikor a tél elején a nővére elhatárolta, hogy traktorista lesz, Etel csal: csóválta a fejét. De később, amikor egyik legjobb barátnője. Mező Joli is felhúzta a traktoros ruhát, meg aztán a szomszéd lányok közül is, hol az egyik, hol a másik vjsá- golta, hogy a. halászi gépállomáson dolgozik már, Etel is gondolkodóba esett. „Hogy éppen ő legyen itthon? Azt már nem! Van 6 is olyan lány, mint a többi, akik traktorosnak mentek."

Ezórvl Etel islhatirozta, hogy traktorista, lesz. Amikor anyjának elmondta, az csak hümmögött. Este, amikor az apja hazajött, így mondta, el az „újságol". ,.Ké:d már, c~ « lány is megbolondult !’’

So, de ez csak az egyik. Volt egy másik, sokkal nagyobb ok is, ami akadályozta Etel elhatározását, * amiért leginkább <i szülei sem akarták iengedni. Mert élénken, emlékeznek még arra, hogy a szövetkezetnél, 'az ibrdnyi Vörös Csillagnál milyen nagy volt a riadalom, amikor a másik lánya, meg még egynéhányon a gópllomásra menjek. „Ki marad a csoportban dolgozni, ha a lányok trakoristá- nak mennek?’’ A legjobban a szö-i retkeset akkori elnöke berzenkedett:

— Mit érek 'én azzal, hogy a

lányok traktoristák, ha nem tesz megkapdJva, a tengeri meg a répa? Meg minek nekünk a tia); tor szántás f l an éppen elég igánk, hogg ezt elvégezzük!,

Bál még mit fognak szólni most, ha megtudják, hogy Etel’ is „el- m,egsf\ Szóval ez volt az a, másik ok, ami miatt la akarták beszélni Etelt a. traktorista, pólyáról. De azzal már nem lehetett bírni. „Ha tetszik nekik, ha nem, megyek!" Akaratos teremtés ám ez a lány, amit egyszer abba a, szőke fejébe bevesz, azt nem nagyon lehet onnan kiiierni. Különösen, ezt a dol- pot nem. , ■ * ' *

I I i w I

A nagyhalászt gépállomásra ye- rillt Batta Etel.

Először nagyon szokatlan volt. Kicsit idegemnek érezte magát, bár ott voltak a barátnői, de a nővére már kombájnvezető iskolán volt. Meg aztán jóidéig nem bíztak rá semmi komolyabb munkát, csak a takarítást. Milyen nagy örömet okozott aztán, amikor egy reggel Szabó clvtárs főgépész Etel! a jár ni óbrigádhoz osztotta be, az alkatrészekéi mosogatni.

Az egyik délután igen jelentős esemény történt Etával. Szegedi elvtárs párttitkár beszélgetett vele. Kern volt hosszú ez a beszélgetés, de napokig ott zsongott a fejében. Sok mindent mondott el neki, a párlatkor, elmesélte, hogyan jutottunk el a mai napig, milyen nehéz- Iségekkel kellelt niegkiizdeniink. Különösen sokat beszélt a nők hely. jzetéről és a tanulás fontosságáról. IMáskor is hallott már erről Eta, MC valahogy mindig átsiklott a füle mellett. Most ezek a szavak, szinte 'ünnepélyesen csengtek a párttitkár ajkán, s gondolkodásra késztették, y,melleit a. párttitkár kérése éppen mintha Eta legWkosab\ gondolatát íépezte volna. Szerette volna megismerni a gép minden „titkát”, Szegedi elvtárs meg azt ajánlotta, menjen él traktoros iskolára.

Persze pz sem ment olyan köny- nyen, mint ahogy az ember gondolná. Az anyja, amikor megtudta Eta szándékát, valami olyasfélét emlegetett, hogy az iskolát már a hetedik osztálynál abba akarta hagyni, s rsak katona bátyjának erélyes közbelépésére folytatta a tan utast.

— Hogy fogod ott megállni a helyed, mert ám. az nem olyan, hogy meggondolom magain és otthagyom, ki is sülne a szemem szégyenlet em ben, ha az megtör, tenne.

*

A z iskolán Eta a legjobban tanuló lányok közt volt. Azonban különösen az iskola vége felé. amikor már nagyiéiból ismerte a gépek szerkezetét, egy másfajta gondolat kezdte foglalkoztatni. „Az még nem minden, ha az ember tud valamit elméletben, — így tehet valahogy kifejezni Eta gondolatát. — de mi lesz, ha kimegyünk szántani és ott nem Indok csinálni semmit.’’

*

tííikor 'hazakerült, n gépáll o- máson már megcsinálták a brigádbeosztást. Eta a, saját szövetkezetében fogja a munkát végezni. A gépeket is kijelölték, amelyikkel dolgozni fognak. Ezután Ela, minden időt a gépnél töltött. Minden nap újra meg újra, letö- rölgette, meg Balázsi elvtárssal, a felelős vezetővel megvizsgállak minden alkatrészt, hátha, akad még r-alahol hiba.

I Otthon, a szövetkezet új elnöke, Kovács elvtárs örömmel fogadta,

I — Megjött a mi kis traktorosunk •— mondotta és mindjárt hosszasan el is beszélgetett vele.

Azonban a tagság egyrésze— még mindig idegenkedett a géptől.

Szabó Barnáné például így fogáéin :

— Aztán ti fonjátok a mi föl

dünket összehívni?

Eta. nem szólt semmit, csak dühösen sarkon fordult. Sokáig háborgóit magában. Még. hogy túrjuk n földei; Majd megmutatom én neki, mi a traktorszántás. Azt hiszi, hogy hiába vállaltuk április írre, hogy a tervet llő százalékra teljesítjük.

Gondolatai lassan megnyugodtak.

Április i-röl a 7 évvel ezelőtti április Jf jutott az eszébe, az, hogy mi lett volna- belőle, ha nem jön. nek a szovjet csapatok. Apja kél hold földjéből nem igen tudtak volna megélni és most van ötszáz holdjuk, amelyet ő is fog szántani a. traktorral.

»

TZégre elérkezett az a várva- ' várt nap. A brigád gépei feldíszítve megkezdték a kivonulást Ibrányba, a brigádszállásra. Eta ott ült az első gép kormány kerekénél. Ahogy ült a gépen, nem nézett semerre, hanem az utat figyelte, nehogy valami bajt csináljon. De az eszében már más gon- ] dotálok jártak.

Aggódott: mi lesz, ha megkezdik a szántást. S ez az aggodalom élt benne a kényszerpihenő alatt is, mert az időjárás nem engedte meg még a munkát. Szorgalmasan tanult ezeken a napokon is. Vitát elvtárs, a brigád vezetője mutogatta meg neki a szántás közben előforduló kisebb hibák kijavítását.

Aztán az egyik gyönyörű tavaszi napon, amikor a tiapsugár már eléggé megszólította a földet, Eta gépe is kiindult a mezőre.

Ilyen izgalomban talán még soha sem élt, Arca valósággal égett, amikor az első barázdákat fordította. Hol előre nézett, hogy jól megy-e a traktor a barázdában, hol pedig az eke munkáját figyelte. Aztán, ahogy szaporodott a barázdák száma, úgy ült el Ela nyugtalansága is. helyét a munka öröme váltotta fel. Amint egy-egg fordulónál végignézett a szabályosan sorakozó, frissen hasított barázdákon, egg kép merült fel előtte, mit' fog szólni a szövetkezet tagsága, és milyen arcot fog rágni Szabóné, ha az elnökük megmutatja, a földet és azt mondja, hogy „ez egy lány munkája.!’

! ! '(AERA 1ST VAK)

Pártbizottságok, pártszervezetek jelentik :

Tovább emeljük az oktatási munka színvonalát

A NYÍREGYHÁZI járási Pártbizottság jelenti: „az

i'jfohértó-nagyszegegyházi állami gazdaság párttitkára —• Csuha elvtárs — állandóan figyelemmel kíséri * gazdaságon belül folyó politikai iskolák munkájút. Rendszereseit ellenőrzi és segíti az iskolavezető elvtársakat felkészülésükben, látogatja a politikai iskolákat. Gondoskodik arról is, hogy a hallgatók otthonosan érezzék magukat. Padokat, asztalokat csináltatott a szemináriumi szobába, hogy kényelmesebb legyen a jegyzetelés. A lemorzsolódást azzal akadályozza meg, hogy elbeszélget a hiányzókkal az oktatás fontosságúról. Taggyűlési beszámolójában — Kovács István elvtárs beszédét értékelve — foglalkozik az oktatás jelentőségével, a politikai Iskolák problémáival. A páríc-soportbizal- mlabnak egyik legfontosabb feladatává tette a lemorzsolódás ellent harcot. A pártcsoportbizalmiak ezt megértve, példamutatóan résztvesz- nrk minden szemináriumon, s a csoportjukhoz tartozó elvtársakkal elbeszélgetnek. Csuha elvtúrs egyben a középfokú iskola vezetője is. Minden esetben jól felkészül az előadás megtartására. Az elméletet és a gyakorlatot szorosan összekapcsolja, aminek eredménye, hogy az állami gazdaság a tavaszi munkát eddig 85 százalékban teljesítette. Vállalásuk: április 4-re 100 százalékig teljesítik. *

Bajka elvtárs az állami gazdaság alapfokú szemináriumának propagandistája a politikai iskola létszámát 30-ról OO-i'a emelte azzal, hogy a politikai iskola legjobb hallgatói —• akik egyben a termelésben is élenjárnak — ismertetik az új dolgozókkal a politikai iskola jelentőségét s bevonják őket is az oktatásba. Ilyen példamutató népnevelő munkát végeznek Répák János, Hordozó Júlia, Torivér Gá- borné és Takács János elvtársak, az alapfokú politikai iskola hallgatói. Ezek az elvtársak a termelő- munkában is megállják a helyüket. Átlagteljesítményük 125 százalék. Jő munkájuk mellett fegyelmezetten viselkednek és aktívak a politikai iskolán is.’’

A NYÍRBÁTORI KÖZSÉGI PÁRTBIZOTTSÁG jelenti: „Budai elvtársnőnek, a középfokú politikai iskola vezetőjének kezdeményezésére versenyt indítottak a propagandisták a lemorzsolódás ellen. Minden politikai iskolán a legjobb hallgatókból háromtagú bizottságot alakítottak. A bizottság tagjai figyelemmel kísérik a hiányzókat, a szemináriumon megbírálják őket, majd személyes elbeszélgetés fiiján is biztosítják a lemorzsolódás megszüli tetősét.

Levelezők értekezlete

a büdszentmihálvi mezőgazdasági szakiskolán

A biidsaentmihályi mezőgazda- sági szakiskola több hallgatója kérte, hogy Iskolájukban levelezői értekezletet tartsunk és megbeszéljük, miről és hogyan írjanak, miként emelhetik leveleik színvonalát. Kívánságuknak eleget téve az elmúlt vasárnap szerkesztőségünk megtartotta az értekezletet.

A levelezők hozzászólásaikban büszkén mondták el, hogy már több levelet küldtek a szerkesztőségnek. S egyben bírálták is munkánkat. Erdődi Irén ezt mondta: „Boldogon írom meg leveleimet a Néplapnak és ígérem, továbbra is jő levelezője leszek. Csak arra kérem a szerkesztőséget, hogy minden leve- lemre válaszoljon, mert ezideig három levél közül csak egyre kaptam választ.” Béres Ilonka azt ja- vasolfa, ha többen írnak egy levelet: a szerkesztőség ■ külön-külön

válaszolja meg és így segítséget ad !« önálló levélíráshoz, A többi felszólalók Is hasznos javaslatokat tettek, melyeket a lap munkájában, a levelek megválaszolásában értékesítünk. Az értekezlet befejezése után több mint ötven lány vállalta, hogy már az iskolán bekapcsolódik a munkás paraszt levelezési mozgalomba.

A városi tanács végrehajtó bizottsága a dolgozók kérésére a Bessenyei-teret Belojannisz-térnek nevezte el

Nyíregyháza üzemeiben, vállalatainál tegnap ropgyűléseket tartottak a dolgozók. A klsgyűléseken izzó felháborodással ítélték el a görög monarchofasisztAk gyalázatos tétiét, amelyet amerikai parancsra követtek el. Beloiannisz elvtárs és bárom bős társának emléke örökk él a munkások és dolgozó parasztok emlékezetében. Gyáván, aljasul meggyilkolták, de a szabadság és a béke hatalmas mozgalmát megállítani nem tudják. A hóhérok előbb-utóbb elnyerik méltó büntetésüket megbízóikkal együtt! — így nyilatkoztak a nyíregyházi dolgozók a röpgyűiéseken.

Ugyanakkor a dolgozók kéréssel fordultak a nyíregyházi városi tanács végrehajtó bizottságához a békebizottságon keresztül: nevezzenek el teret Beloiannisz elvtársról. A végrehajtó bizottság teljesíti, a dolgozók' kérését. Az eddigi Bessenyei tér Beloiannisz elvtárs nevét fogja viselni. Bessenyei-tér lesz az eddig Számuelly-tér, ahol Bessenyei szobra áll. Számuelly elvtárs nevét pedig az eddigi Búza-tér viseli, amely a város egyik legszebb terévé fejlődik az ötéves terv során. E tér egyik házában született Számuelly elvtárs.

A nyíregyházi dolgozók örömmel fogadták a hirt, hogy teljesítik kérésüket.

Megyénk egy hete ezelőtt tizennégy esztendővel

fl kispolgárok nehéz sorsa

A kispolgárok nehéz, gondterlies -orsa mindennél jobban kiviláglik abból tényből, hogy a kiskereskedői és kisipari kölcsönöket, amelyek 25—200 pengőig terjedtek, igen sokan nem tudták kifizetni és így a város kénytelen ellenük peres eljárást Indítani. Mint ismeretes, 1935-ben a kereskedelmi minisztérium előbb 4100, majd nem sokkal később 5330 pengőt bocsátott a város rendelkezésére, hogy ezt az összeget ugyanilyen összeggel felemelve, bocsássa kölcsön formájában rendelkezésre az arra rászoruló iparosoknak és kereskedőknek. A kölcsönt, amelyet 1 évi visz- szafizetésre adtak, mintegy 100 kisexlsztencla között osztották meg. Az egyre nehezedő gazdasági viszonyok és a folytonosan csökkenő munka- és kereseti lehetőségek folytán mintegy negyven kiskereskedő és iparos nem tudott eleget leuni kötelezettségének, a város most kénytelen követelését peres úton érvényesíteni.”

(Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1038 április 3.)

Gengszter „lovagok“ garázdálkodása Nyíregyházán

Hiszékeny lányoknak házasságot ígérnek, pénzt csalnak ki, szerelmet rabolnak

A gengszterfllmek kora Nyíregyházán is egy új típust termelt. — Könnyelmű, léha fiatalembereket, akik arra szövetkeznek, hogy hiszékeny fiatal lányokat mindenféle színes ígéretekkel behálózzanak és kifosszanak.

Szomorú típusai ezek a mai kornak. Túlzott eleganciával öltözködnek. Széles, kitömött váltakkal, rikító színekkel felcicomázva, .lovagoknak” maszkírozva járják a város legforgalmasabb helyeit, sétányait és lesik a prédájukat, a hiszékeny, fiatal, álmok után futó kislányokat. Sajnos, nagyon is eredményes a munkájuk, Egész ha- diterv szerint működnek, különféle „munkahelyeken” lesik,, áldozatukat... házasságot ígérnek, pénzt csalnak ki, , . , szellmet rabolnak,.. nak...

(Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1938 április 3.)

Egy szeszgyári munkás súlyos szerencsétlensége

Zukkerinan László nyírlövői szeszgyárában súlyos szerencsétlenség történt a napokban. Andrecsik István munkás, aki az egyik gép körül foglalatoskodott, megszédült és a lendítőkerékre esett. A kerék fogaskereke elkapta ruháját és olyan erővel dobta a gépterem kőkockájára, hogy súlyos koponyaalapi és bordatörést szenvedett. A rendkívül súlyosan sérült Andrecsik Istvánt kórházba szállították. A lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenségért senkit sem terhel felelősség.

(Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1983 április 5.)

Ragyogó, színes, magyaros keretben, tüntető lelkesedéssel installálják Szabolcs új főispánját

Napfényes tavaszban leng a három sein (i zászló a vármegyeháza ormán. A kapu előtt hosszú sorban vonul fel az autók sokasága, íiieggyszínpiros, fekete, kék, zöld díszmagyarok pompája csillan elő az ősi magyar világ költői széii- ségű szimbólumaként. Veszprém, •Szatmár, Bereg, Tng, Szabolcs urai jönnek. Rózsásam! fiatalok, komoly férfiak, veteránok, mind lelkesek, egy új tavasz hitével ésáliL tatával az ősi vármegye nagy ünnepére, dr. Vitéz Jékey Ferenc főispán beiktatására. A vármegyeháza- iépesőliázát bíborszínű szőnyeg fedi, dús délszaki fák és virágok adnak keretet a képnek, melynek hátteréből elővillan a díszruhás vármegyei hajdúk őrségének' kivont kardja... A teremben egymásután jelennek meg a veszprémi, szabolcsi, szatmári notabiiitások, akik közöl több mint száz küldött pompás díszmogyarban van jelen. Egyházi ruhák bíbora, u hadsereg egyenruhájának, a frontharcosok, a díszmagyarruhás csoportok színes iablója festői szépségekben bontakozik ki. Itt látjuk Székely Gyula apostoli kormányzót, Bányai Jenő püspöki vikáriust, nagyprépostot.., vitéz Béldy Alajos ezredes, lovas, daHOárpárancsnokot... Kállay Miklóst... Jékey Manó, Vay Miklós, Yay László, Thuránszky Pál, For- gácli Balázs grófot...

(Nyíl-vidék Szabolcsi Hírlap 193S április 7.)

Lopott, hogy munka nélkül ne maradjon

usabecsavarodott; kérgeskezű embert állítottak elő tegnap délelőtt a rendőrségre, H. M. kocsist. A lopással vádolt embert nemsokára' tnár a detektívek faggatták... Az öreg fuvarost az tette gyanússá, hogy minden útján meglopták. Három kereskedőnek fuvarozott Nyíregyháza és Tokaj között s alig volt út*h ogy egy zsák sót, fűszerárut vagy egyebet le ne emeltek volna az éjszakai úton a szekérről. H. ilyenkor nagy sajnálkozások között jelentette ki a károsult kereskedőknek, hogy eltűnt az áru, de nyomban felajánlotta, hogy lefn- varozza s így,megtéríti a hiányt... Amikor a detektívek megkérdeznék tőle — miért csiijálta ezt? Az öreg meglepő védekezéssel állott elő: öt gyermekemről, azután három unokámról kell gondoskodnom. Hogy biztosítva legyek az állandó fuvarról, ezt a módot gondoltam ki. Mindig tartozásban voltam a kereskedőknél s mindig fuvaroztattak velem két éven át.,, H. M. ellen lopás-miatt megindult a bűnvádi eljárás. ’ .

(Nyfrvldék Szabolcsi Hírlap 1938 április 10.)